- Ohm... - motyogtam, mire csak kérdőn nézett.
- Mondjuk, hogy barátok vagyunk és lesz majd talán valami? - nevetett.
- Pontosan. - bólintottam és elnevettem magam.
- Rendben. - nevetett, majd elindultunk haza.
Végignéztem rajta és megláttam, hogy a keze lila.
- Belilult? - csodálkoztam.
- Igen. - kuncogott csöndesen.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen erőset tudsz ütni! - néztem rá mosolyogva.
- Én sem, bocsánat. - mosolygott.
- Megérdemeltem Jas. - sóhajtottam.
- Végül is igen, de elég lett volna az első... - mondta elgondolkozva. - Legszívesebben megfojtottalak volna...
- Szóval akkor még jól is jártam. - mondtam, mire csak elnevette magát.
- Mondhatjuk. - nevetett.
Mikor megérkeztünk, Jasmine berohant a házba én pedig utána siettem.
- Azt hittem, te atom részeg voltál és ma egész nap szenvedni fogsz! - mutatott Jas-re Vicky.
- Igen, de jobban vagyok. - rántott vállat elmosolyodva.
- Úgy emlékszem, hogy a 15 éves Jasmine nem bírta ilyen jól a piát és a másnaposságot... - vizsgálta meglepetten Ginger.
- De a felnőtt Jasmine... - mondta volna vigyorogva, de hirtelen elfehéredett, majd magához kapott egy táskát és gyomra tartalma végezte benne.
- Ő sem bírja jól. - nevetett Niall.
- Ez ki táskája? - nézett körbe kérdőn Jas, de arca még mindig nem volt a legjobb színben.
Én a táskára pillantottam, majd kissé elnevettem magam.
- Dani-é. - mondtam halkan nevetve.
- Ú, tökéletes. - vigyorodott el.
- Mielőtt még egy adagot adnál ennek a táskának, gyere föl! - vette ki a kezéből Liam mosolyogva a táskát, visszaakasztotta eddigi helyére, majd oldalról átölelve kísérte fel.
- Velük megyek! - vágta rá Gin, majd Vicky is vele ment.
- Mi van köztetek? - nézett rám Niall kérdőn.
- Semmi, de mi lesz itt, valami csajos pletyka csoport? - kérdeztem, miközben elnevettem magam.
- Barátok vagytok? - sóhajtott Hazz.
- Igen. - bólintottam.
- Mondd, meddig szenvedtetek így? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Jó, de most úgy indulunk neki a barátságnak, hogy lehet belőle valami! - magyaráztam.
- Hülye vagy. - röhögött ki Niall.
- Ha rendesen megbeszéled vele, lehet, hogy már rég az ágyában lennétek és az egyetlen problémád az lenne, hogy túl hangosan nyög... - magyarázott Harry, de egy hang megszakította benne.
- Styles, annyira sajnálom, hogy nem rád hánytam. - nézett rá gonosz vigyorral Jas.
- Ne vedd magadra, ismersz! - nézett rá nevetve.
- Persze. - bólintott, majd elé lépett. - Mindig is ilyen bongyor hajad volt! - tekert egy tincset az ujja köré. - Mondjak valamit? - vigyorgott Hazz-ra.
- Mondj. - mosolygott rá Hazza.
- Kaptam gyógyszert! - nevette el magát, majd ellépett Harry-től. - Amúgy elég sok férfi lakik ebben a házban. - állapította meg vigyorogva. - Tudtátok, hogy tudok táncolni? - nézett körbe.
- Jasmine, hol vagy?! - jött le a lépcsőn Ginger.
- Ruha nélkül is tudok táncolni! - kacsintott rám, de Gin pont mögé ért.
- Aha, ne most mutasd be! - kapta el hátulról Gin.
- Miért, zavarna? - nevetett fel.
- Nem részeg, csak kapott egy kis gyógyszert, amire mindig is így reagált. - magyarázta a vöröske. - Aztán egy idő után elálmosodik.
- Nem vagyok álmos, menjünk valahova! - vigyorgott.
- Jasmine, karácsony van, nem megyünk sehova! - vágta rá Niall.
- Akkor te milyen öreg lehetsz már! - mutatott rám nevetve.
- Jas, megyünk aludni! - kezdte vonszolni az emeletre Ginger, de elég erős volt ahhoz, hogy megakadályozza. - Komolyan nem segít senki? - nézett mérgesen Gin.
Én megfogtam Jas-t, majd a vállamra dobtam.
- Ú, hova megyünk? - kérdezte kuncogva.
Természetesen az egész bagázs jött utánunk.
- A szobádba. - mondtam sóhajtva, de mosolyogtam, ugyanis elég szórakoztató volt ez a Jasmine.
- És mit csinálunk? - kuncogott. - Megbüntetsz? - hangján hallottam a huncut vigyort.
- Nem, alszol. - vágtam rád.
- Akkor nem megyek! - sikította, mire megálltam a lépcsőn.
- És mit szeretnél csinálni a szobádban? - kérdeztem.
- Fogócskázzunk. - nevetett.
- Miért? - kérdeztem értetlenül.
- Ha elkapsz, bármit tehetsz velem. - kuncogott.
- Megvagy. - vágtam rá, majd Gin kinyitotta a szobájának az ajtaját, én bevittem Jas-t, majd ahogy betettem az ágyába, levettem róla a szemüvegét, majd motyogott még valamit, de rögtön lecsukódtak a szemei.
A srácokkal lementünk, majd pasis beszélgetés kezdődött, ami egész éjjel tartott, majd reggel folytatódott...
- Hát figyelj, Jasmine nem lehet rossz, ugyanis Vicky a tánc miatt, olyanokat tud a csípőjével... - mondta Niall vigyorogva.
- Jól hangzik. - vigyorodtam el. - Szívesen kipróbálnám...
- Hapci! - mondta Jasmine valahol mögöttünk, mire hátra pillantottunk.
Szegény lány kissé úgy nézett ki, mint egy zombi.
- Jas... - próbáltam kinyögni valamit amivel javíthatok a megszólásomon. - Jól nézel ki.
- Kösz, tudom! - fintorgott rám.
Hát ez nem lett jobb...
- Élőhalott! - kiabált Jasmine-nek Vick, miközben a lépcső felől jött.
- Victoria, szépen kérlek, hogy ne üvölts! - nézett rá mérgesen Jasmine.
- Oké, morci vagy! - mondta halkan nyugodt mosollyal.
Csöndben vánszorgott Liam mellé Jas, majd óvatosan leült mellé, de félig az ölében volt, majd odabújt hozzá.
Miközben elhaladt előttem rá pillantott, tudtam, hogy végiggondolta, hogy mellém bújjon, de Liam-et választotta helyettem, ami kissé idegesített.
- Engem választottál? - nézett le rá mosolyogva Liam.
- Igen. - motyogta Jasmine halkan.
- Mi okból? - kérdezte tőle Liam, miközben a haját kezdte simogatni.
- Vick kiabál, Gin azt hajtogatja, hogy undin nézek ki, Louis bunkó, Niall most avatott be, hogy milyen lenne, ha a legjobb barátnőmmel lefeküdnék, Harry... - pillantott rá. - Tuti benne volt a témában, nincs az az Isten, hogy ő kimaradjon.
Miért vagyok bunkó?
- Hogy érzed magad? - kérdezte rá nézve Liam.
- Mint valaki, aki megitta a tíz évre elegendő piaadagját és elszívta a havi cigijét. - motyogott. - Ja és várta, hogy hányás közben a száján keresztül távozzanak a belei is. Valamint az a fos a térdemben fáj mint az állat és ma mennem kell mert kapok bele gyógyszert. - magyarázta.
- Mikor? - kérdezte Vick.
- 11-re megyek. - morgott Jas. - Mennyi az idő?
- Fél 11. - mondta Liam.
- Basszus, indulnom kell... - motyogta, majd lassan felállt. - És még embert kell magamból varázsolnom, mert tök jó pasi az orvosom.
- Elviszlek. - mondtam, mire szúrós szemmel nézett rám, de inkább hagyta és bólintott.
5 perccel később már sokkal jobban festett Jas, de még mindig totyogott lefelé.
- Menjünk. - nézett fel rám.
Bólintottam, majd az ajtó felé mentünk. Igazából elég hamar odaértünk a kórházhoz és sajnos nem beszélgettünk.
- Louis, tudod, hogy nagyon félek a tűtől... - motyogott rám nézve.
- Megfogom a kezed! - mosolyodtam el.
- Megfogod a kezem? - nézett fel rám hatalmas szemekkel ijedtem. - Ennyi? Biztos, hogy elájulok! - hadart ijedten.
- Nyugi! - nevettem el magam, miközben befelé mentünk.
A folyosón egy nagy mosollyal sétált velünk szembe egy pasas.
- Szia Jasmine! - vigyorgott.
Ez az orvosa? Jó pasi?! Ennél még a legrondább napjaimon is szebb vagyok, már bocs!
Jasmine rögtön elmosolyodott.
- Szia Dan! - mosolygott rá.
- Gyertek. - biccentett vigyorogva az ajtó felé.
Fúj! Miért vigyorognak így egymásra? Jasmine tényleg gyönyörű, de ez a pasi a közelébe sem érhet!
- Pattanj fel kislány. - biccentett a vizsgáló asztal felé, majd végignézett Jasmine-en. - Le kell venned a nadrágod... - mondta, mivel Jas-en egy farmer volt.
Mi?! Nehogy bugyira vetkőzzön már előtte!
Jasmine mint egy jó kislány kigombolta a nadrágját, majd a bokájáig letolta és felült az asztalra.
- Öleljelek közben, vagy most hoztál erre valakit? - kérdezte vigyorogva ez a Dan gyerek.
- Nem kell. - kuncogott Jas.
Fúj! Mi ez a nyílt flörtölés? Mi van, csak egy gyógyszer kell a térdébe! Vagy ez most még a bugyijában is turkálni fog? Csak mert akkor tuti, hogy azzal az asztallal fogom leütni, amin Jasmine ül.
- Oké, akkor készülj. - mondta mosolyogva, mire Jasmine-hez léptem, ő pedig szorosan magához ölelt és az arcát a nyakamba fúrta, nehogy lásson valamit.
Én elmosolyodtam, majd egyik kezemet a hátára csúsztattam.
Ch, még mindig engem ölelget és nem Dan-t.
Mikor beleszúrta a térdébe a tűt, Jas szorosabban ölelt, aztán ahogy gondolom csípte a gyógyszer, akkor még erősebben.
- Kész vagyunk Hercegnő... - mondta Dan vigyorogva, majd ellépett tőlünk.
- Kösz. - vetette oda nekem Jasmine, mire arrébb álltam, ő pedig óvatosan leszállt és ahogy lehajolt, hogy felhúzza a nadrágját, Dan végig a fenekét nézte.
Megverhetem? Most! Azonnal!
- Éreztem! - kuncogott Jasmine.
- Mit? - kérdezte tőle vigyorogva Dan.
Jasmine mosolyogva lépett oda hozzá, majd megköszönte, megölelte és egy puszit nyomott az arcára.
Végre távoztunk és mérgesen trappoltam az autóig.
- Mi bajod Dan-nel? - kérdezte Jas, miközben felnézett rám.
- Semmi... - morogtam.
- Louis, mi nem... - mondta volna, de közbe vágtam.
- Tudom, de akkor is! - morogtam.
- Hát ma nem igazán viselkedtél úgy, mint aki mindenképp azt szeretné, hogy a barátnője legyek. - nézett fel rám karba tett kézzel.
- Nem rosszindulatból mondtam, csak javítani akartam... - magyarázkodtam. - És már bocs, de gyönyörű nő vagy, férfiből vagyok, nem tehetek róla!
- Bocs, csak elég rossz passzban voltam és vagyok is. - magyarázta. - Add hozzá ehhez az egész szenvedéshez, hogy megjött.
- Fúj... - fintorodtam el.
- Remélem ez poén volt. - nézett fel rám kissé mérgesen, mire elmosolyodtam.
- Emlékszel még a húgaimra? - vigyorogtam rá. - Hozzászoktam az ilyenekhez.
Ő elmosolyodott, majd megkerülte az autót és behuppant az anyós ülésre.
- Fúj... - mondtam halkan, majd beültem.
- Hallottam. - nézett rám mérgesen.
- Ez akkor is undi. - mondtam.
- Mert az nem, amikor az orrom alá fingasz! - morgott.
- Nem szoktam az orrod alá fingani! - néztem rá vigyorogva, miközben elindultunk. - Pukiztam már úgy, hogy egy szobában voltunk, de nem az orrod alá!
Ő elnevette magát, majd rám nézett.
- Fúj. - nevetett.
Én megemeltem a fenekem bal oldalát, majd pukiztam egyet.
- Ilyen, amikor az orrod alá fingok. - vigyorogtam rá.
- Fúj Louis! - nevetett, majd lehúzta az ablakot. - Undi vagy!
- Te éppen az autómban vérzel! - néztem rá vigyorogva, mire megint elnevette magát.
- Jó, de ez természetes! - nézett rám nevetve.
- Hát a puki is! - nevettem. - És nem dzsuvázok össze vele semmit!
- A te pukid lyukat üt a Ózon rétegen. - nevetett. - Ja és összedzsuvázhatsz, ha... - mondta, de elnevette a végét. - És nem szoktunk összedzsuvázni mindent!
- Volt már rá példa... - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Nem tehetek róla! - rántott vállat.
- Hát én sem! - vágtam rá, mire felnevetett.
- De igen! - nevetett.
- Borzasztó vagy. - nevettem, majd mivel megérkeztünk, nevetve szálltunk ki.
Nem tudom, miért lett ilyen jó hangulatunk, de az lett.
- Mi ez a nagy röhögés? - csodálkozott Vicky.
- Hirtelen jóban lettetek? - vigyorgott Niall.
- Csak kettesben kell lenniük is minden jó lesz. - nevetett Hazz.
- Haha... - forgatta meg a szemét Jas, majd lehuppant az egyik fotelbe.
- De nem járnak. - vágta rá Gin karba tett kézzel a szemét forgatva.
- Nem. - vágta rá Jas. - Nektek hobbitokká vált az életemben turkálni! - sóhajtott.
- Már bocs, de ha hullaként szeretlek, akkor miért ne tehetném? - vigyorgott rá Vick.
* Jasmine szemszöge *
- Igen?! - néztem rá felháborodva. - Egy nyomi felelsz vagy mersz miatt sikerült megtudnom, hogy bejön neked Niall! - mondtam mérgesen, mire elnevette magát, majd felállt és felém indult.
- Tudom... - mosolygott, majd megfogta a kezeimet és összefűzte ujjainkat. - De te is tudod, hogy sose szoktam elmondani senkinek... - mondta aranyos mosollyal, miközben az ölembe ült.
Nem mondom, hogy nem fájt a térdemnek, de inkább nem szóltam.
- Tudom, de akkor is a legjobb barátnőm vagy! - mondtam. - És én mi... - mondtam, majd csöndben maradtam és elnevettem magam.
- Még jó, hogy csöndben maradtál! - nevetett Gin.
- Én csak ebből az infóból hagytalak ki! - mondta vigyorogva. - Te meg olyanokból, hogy éppen hol élsz, hogy eljegyeztek, meg még hasonlók!
- Jól van! - nevettem. - Amúgy képzeld, hogy majdnem anyuka lettem. - mosolyogtam rá.
- Mi van? - sikított.
- Akartam gyereket. - mosolyogtam rá.
- Te jó Isten és mondd, ki lett volna a keresztanyja? - sikított. - Ki rontaná el a gyereked?
- Ha terhes lettem volna, tuti szóltam volna! - mosolyogtam rá. - Ígérem, hogy te leszel az első!
- A családod előtt? - nézett rám összehúzott szemekkel, mire bólintottam. - Liam előtt? - folytatta.
- Igen Vick. - nevettem. - Miért pont őt választottad ki?
- Pontosan tudom, hogy bátyádként kezeled. - hadarta. - De még nem végeztem a kikérdezéssel! Harry?
- Hamarabb fogod tudni. - mosolyogtam rá.
- Niall? - kérdezte elmosolyodva.
- Te mondhatod el neki! - vigyorogtam.
- Zayn? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nála is előbb fogod tudni, de pisilnem kell és rajtam ülsz. - mondtam nevetve.
- Jó, még kérdezgetek, bírd ki! - mondta.
- Mióta hazarétünk pisilnem kell. - nevettem.
- Mi tartott vissza? - kérdezte Harry nevetve.
- Még fáj a térdem és elméletileg ma csak feküdnöm kéne és pihenni, de éppen egy tollpihe ücsörög az ölemben. - nevettem.
- Na, folytassuk! - nézett a szemembe. - Anyukád?
- Előbb fogod tudni. - nevettem.
- Jim?
- Fúj, majd csak akkor tudja meg, ha már látszik! - vágtam rá.
- Louis? - vigyorgott, majd mielőtt rávágtam volna, hogy igen, közbe vágott. - Tudom, hogy ez lehetetlen, hiszen nyilván tudja, ha egyszer ő csinálja. - nevetett.
Én könyörtelenül löktem le magamról.
- Egyáltalán nem biztos, hogy Louis lesz a gyerekem apja, sőt mi több, szinte több mint valószínű, hogy nem, viszont most megyek. - mutattam a mosdó felé, majd totyogva haladtam.
Igazán sokáig tartott, mire felálltam meg ilyenek, végül elkezdtem totyogni vissza a többiekhez.
- Olyan aranyos vagy, mint egy nagymama! - nevetett Vick.
- Kösz. - forgattam a szemem, majd lassan leültem.
- Ha egész nap ágyban kéne feküdnöd, akkor miért itt ülsz? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Liam.
- Mert nem akarok felvánszorogni, ráadásul halálra unnám magam. - magyaráztam sóhajtva. - Egyedül csak nem fogok ott üldögélni?! - morogtam.
