2016. június 12., vasárnap

71. rész

* Louis szemszöge *
Jasmine egy nap alatt eltűnt Monte Carlo-ban. Azóta minden megváltozott. Feladtuk. Pontosabban mindenki rajtam kívül. Valahol, egy kis részem még mindig azt hajtogatta, hogy megtalálhatjuk. Borzasztó belegondolni, hogy Jasmine-t már évek óta nem láttuk és azt se tudjuk, hogy él-e. Deborah megnőtt. Ovis. Danielle-lel nagyon komoly a kapcsolatunk, meg fogom kérni a kezét. 
Viszont hiányzik Jasmine. Egyszerűen iszonyatosan emészt a tudat, hogy amikor utoljára találkoztunk nem békültünk ki és nem barátokként találkoztunk talán utoljára. 

Éppen az étterembe rohantam, ahová Dani-t hívtam estére. A gyűrűcske a zsebemben lapult. Sajnos nem tudtam kiöltözni, hiszen a koncertről rohantam az étterem felé autóval. Végre sikerült megállnom az étterem előtt, amikor hirtelen egy zokogó nő csapódott ki rajta, így rögtön belém ütközött. 
-   Bocsánat... - hallottam a hangját, ami ismerős volt. 
Én nem szóltam, csak döbbenten figyeltem. Nem vett észre, egyszerűen lehuppant a padra ami kb. 5 lépésnyire volt, majd zokogva nézte az ölébe ejtett kezeit. 
Hirtelen abbahagyta, majd hátra dőlt a padon és felnézett az égre. Letörölte az arcáról a könnyeket, majd felállt. Lepillantott a kezére, majd összepréselte ajkait és gyűrűs ujjáról leszedett egy gyűrűt, mely a lemenő nap egyetlen sugarában megcsillant, majd arca eltorzult, ideges lett és gondolkodás nélkül dobta a csatornába. 
Ahogy végignéztem rajta teljesen ledöbbentem. 
Hiszen Jasmine dobta be a csatornába az eljegyzési gyűrűjét pontosan előttem! 
-   Jasmine! - rohantam oda elé, mire felpillantott rám. 
-   Szia. - mosolyodott el halványan, majd letörölte az egyik könnycseppet az arcáról. 
Őszinte mosoly ült az arcán és szeme az arcomon cikázott. 
-   Fogalmad sincs róla, hogy mennyire örülök neked. - mosolygott őszintén, majd átkarolta a nyakam és az arcát a vállamra fúrva szuszogott. 
Én is szorosan magamhoz öleltem. 
-   Miért tűntél el? - kérdeztem halkan. 
-   Azt hiszem, már ideje őszintének lennem. - mondta, de nem engedtük el egymást, inkább úgy szorítottuk, mintha bármikor eltűnhetne valamelyikőnk. - Belehaltam volna abba, hogy nézem, mennyire aranyosak vagytok. Örülök, hogy boldog vagy! 
-   Mi volt ez Jasmine? - kérdeztem halkan. 
-   Megint átvertek. - mondta sírva. - Már nem is számolom hanyadszorra! Louis, biztos vagyok benne, hogy egyedül fogok meghalni! 
-   Jas! - simogattam a hátát, majd eltoltam magamtól. - Gyere, vacsorázz velünk és elmeséled, hogy ki volt és hogy volt! 
-   Ott ül bent a tapló a barátnőjével. - mondta zokogva. - Tudod mikor szúrtam el?! - nézett rám sírva. - Amikor elmentem J.B. háttértáncosának! Mindennél jobban szerettelek és mégis itt hagytalak! 
-   Jas! - simogattam a karját halkan motyogva. - Nem várhattam el, hogy velem járkálj! - fogtam az arcát kezeim közé. - Én énekelni tudok, Te táncolni. 
-   Ezért illünk össze? - nézett fel rám. - De hát ez már nem igaz! Mármint Te biztosan jól énekelsz, Én meg táncikálok kb., de nem illünk össze! Nem szeretsz! 
-   Mi? - kérdeztem. 
-   Nem szeretsz. - mondta halkabban félve a reakciómtól. 
-   És Te? - kérdeztem. 
-   Én szeretem magam. - mondta, mire elnevettem magam, hiszen aranyos volt, ahogy zavarában próbált viccelődni. 
-   Nem ez volt a kérdés. - mosolyogtam rá. 
-   Akkor rosszul fogalmaztál. - mondta és ellépett tőlem. - Viszont Te menj be a barátnődhöz, Én meg... Hát nem tudom hova megyek. Ezzel a barommal laktam eddig. 
-   Válaszolj! - néztem a szemébe. 
-   Annyira lényegtelen, kérd meg a kezét! - pillantott a zsebemre. 
-   Honnan... - motyogtam. 
-   Ismerlek Lou! - mosolygott rám. - Indulj! 
Nem tudtam mit mondani. 

Nem, nem tudtam megkérni Danielle kezét, miközben tudtam, hogy Jasmine-t megtaláltam. Egy átlagos vacsora volt, amiről, mint mindig, most is elkéstem és utána hazamentünk. Jasmine hangját már az ajtóban hallottam és ez mosolyra késztetett. 
-   És akkor aztán tök jó volt minden! - hallottam vidám hangját. 
Ahogy beléptünk a nappaliba megláttuk, ahogy Vicky és Ginger szorosan ölelik magukhoz és közben mesél a többieknek, akik mind mosolyogva hallgatják. 
-  Vicky! - nevetett Jas. - Le fogunk esni! 
-  Oké! - mondta Vicky, majd Jasmine-t és Ginger-t ölelve hátrafelé ledőlt a kanapéra, így mind a hárman a földön végezték és csak nevettek.
-   Ti nem változtatok! - röhögött Liam. 
-   Én majdnem menyasszony lettem! - büszkélkedett Jasmine. - Csak ma kiderült, hogy újabb tapló vert át. 
-   Sírtál? - kérdezte Gin. 
-   Igen. - vágta rá Jasmine. - De nem akarok róla beszélni. 
Végül visszaült a három lány. 
-   Ha elmondod a nevét, kinézetét, esetleg a lakcímét megkeressük... - mondta Niall viccből, mire Jasmine kuncogni kezdett. 
Hát igen, Niall egy légynek is nehezen tudna ártani... 
-   Mindenképp megnézném, ahogy Ti verekedtek. - kuncogott. 
-   Most miért?! - kérdeztem mosolyogva, de felháborodva. 
-   Olyan erőszakosak vagytok mind! - nevetett Jasmine. 
-   De komolyan megkeressük! - viccelt Harry. 
-   És ha azt mondom, hogy 2 méter és 120 kiló? - vigyorgott. 
-   Ch, Én is két méter vagyok! - vigyorogtam büszkén. 
-   Louis, azt sem hiszi el senki, hogy 180 centi vagy! - mosolygott rám Jas. - Ha lábujjhegyre állok, akkora vagyok, mint Te! - vigyorgott.
-   Hát ha lábujjhegyre állsz, 180 centi vagy! - bólogattam mosolyogva. 
-   Louis, fogadd el! - nézett rám nevetve Harry. - Nem vagy 180 centi! 
-   Miért, Jas hány centi vagy? - néztem rá vigyorogva. 
-   167 körül. - rántott vállat. - Ezért lehetetlen, hogy 180 centi vagy, mert ha lábujjhegyre állok, akkor nem nőhetek 13 centit! 
-   Akkor is 180 centi vagyok! - csapódtam le sértődötten a fotelbe, Liam ölébe. 
-   Louis, olyan finoman tudsz leülni! - nyögte, mire mindenki felnevetett. 
-   Ne nyafogj édesem! - simogattam meg az arcát vigyorogva. 
-   Annyira hülye vagy! - lökte el a kezem nevetve Liam. 
-   Nekem amúgy valamikor haza kéne mennem! - sóhajtott a telefonját megnézve Jas. - Vagy nem tudom... Mármint attól függ, hogy nézzük. Mondhatjuk, hogy az otthonom, de valójában már nem az. 
* Jasmine szemszöge *
-   Nem mész sehova! - vágta rá Vicky kiabálva, majd felpattant. - Felejtsd el! Évek óta nem láttalak, lassan ráncos leszek! Nem mész sehova! Bezárlak a fürdőbe és háziállatként foglak tartani! Nem érdekel, hogy mit akarsz! Majd hordok enni és boldogan fogsz élni! 
Már mutogatva folytatta a magyarázást. 
-   Ja és segítek meggyógyítani a már össze-vissza tört szívecskédet, megint! - kiabált mérgesen. - És most megmondom, hogy nem foglak férfiak közé engedni! Nem! Majd örökbe fogadsz gyereket, vagy kérsz egyet Louis-tól, neki ez jól megy... - kiabálta és közben Louis-nak beszólt, de nem mosolyodott el, viszont mindenki más nevetett, kivéve Louis. - Sőt, soha nem engedlek ki! Nem leszel szerelmes, itt fogsz élni! 
Én nem mutattam, mennyire édesnek tartottam Vicky-t, csak odasétáltam elé és karba tett kézzel megálltam előtte. 
-   Hülye gyerek! - mosolyodtam el, majd szorosan megöleltem. - Kis idegbeteg, kiállhatatlan! - szorítottam jobban magamhoz. - Még mindig nem hagyod Louis-t? - nevettem. 
-   Úgy ismersz Jasmine? - nevetett és az arcát a vállamba fúrta. - Senkit nem hagyok! 
-   Amúgy nem zárhatsz be a fürdőbe. - nevettem - Ki tudok jönni onnan! 
-   Hát Eleanor hajkoronája bánta... - nevetett Liam. 
-   Nem téptem meg! - engedtem el Vicky-t, majd karba tett kézzel lehuppantam a kanapéra. 
-   Jas... - mondta volna Harry mosolyogva. 
-   Nem! - vágtam rá mérgesen. 
-   Jó, akkor gyere! - rántott fel a kezemnél fogva Vicky. - Most pár év kimaradásunk van, úgyhogy elkezdjük kicikizni a körülöttünk létező embereket! 
-   Vicky, azt legutoljára 14 évesen csináltuk és tök gonoszak voltunk! - mosolyogtam rá kuncogva. 
-   Én voltam 14, Te 15 voltál és még mindig az vagyok és Te is, csak nem fogadod el! - rántott vállat, mire elnevettem magam. 
-   Én nem vagyok gonosz! - kuncogtam. 
-   Ó, dehogyisnem! - vágta rá. - Fogadjunk, simán képes lennél befesteni Hazza haját rikító rózsaszínre, amikor alszik, aztán jót röhögnél! - vigyorgott. 
-   Gonosz vagyok! - bólintottam nevetve. 
-   Te befestenéd a hajam?! - nézett rám felháborodva Hazz. 
-   Hát... ja... - bólintottam, majd elnevettem magam. 
-   Én nem hiszem el, hogy Te felbontottad az eljegyzésed! - méregetett Ginger összeszorított szemekkel. 
-   Pedig így volt. - bólintottam és megcsörrent a telefonom. 
Ki más lett volna, mint Jamie, az ex-vőlegényem. 
Sóhajtva vettem fel. 
-   Szia. - sóhajtottam. 
-   Jas, annyira sajnálom! - mondta és a hangján sírás hallatszott. 
Nekem is könnyes lett a szemem, de összepréseltem a számat. 
-   Hagyj békén! - mondtam és ökölbe szorítottam a másik kezem. - Nem érdekel semmi, a bocsánat kérésed és a magyarázatod meg főleg nem! 
-   Jasmine, tudom, hogy szeretsz! - mondta sírva. 
-   James, szeretlek de átvertél és nem érdekelsz! - törölgettem a könnyeimet. 
Hirtelen Louis kikapta a telefont a kezemből, majd mérges arckifejezéssel 
-   Nem akarok hallani rólad. - mondta és elmélyítette a hangját. 
-   Ki a franc vagy Te? - kérdezte James. 
-   Jasmine bátyja és nem tűröm, hogy a húgomat bántod! - kiabált bele mély hangon. 
-   Tudtommal Jasmine-nek egy húga volt. - mondta értetlenül Jamie. 
-   Akkor most megleptelek, mi?! - vigyorodott el Louis büszkén. - Tehát, ha még egyszer felhívod, vagy megkeresed, esküszöm, hogy behorpasztom az arcod. - fejezte be, majd letette és visszaadta a telefonom. 
Elmosolyodtam, majd kuncogva öleltem meg Lou-t. 
-   Nem láttam még a kemény éned! - kuncogtam. 
-   Mert nem rendelkezik vele! - vigyorgott Vicky. - Ha kemény lennél, mennél és megvernéd. 
-   Bokszol. - jegyeztem meg halkan mosolyogva. 
-   Jasmine, Te kicsi vagy, aranyos és félős! - nézett le rám Louis. - Mit kerestél Te egy 2 méteres, 120 kilós bokszoló mellett?! - kérdezte értetlenül, mire csak mosolyogva vállat rántottam. 
-   Biztonságban éreztem magam. - vigyorogtam. 
-   Az egyik testőrünkkel nem akarsz összejönni? - kérdezte Niall nevetve. 
-   Erős, meg izmos, meg helyes... - soroltam szégyenélős mosollyal. - És magas és bátor. 
-   Ez sértő! - nézett le rám Louis. 
-   Már bocs, de 170 centi vagy maximum, mondjuk egész izmos, helyes, a magasságodat ne firtassuk tovább és a bátorságod... - húztam el a szám cukkolva Őt. - Nálam bátrabb vagy, de nálam nem nehéz bátrabbnak lenni... De simán elképzelem rólad, hogy ha látsz egy pókot, sikítasz és Dani lakoltatja ki... - vigyorogtam. 
-   Jasmine, Te nagyon gonosz vagy! - nézett rám "mérgesen". 
-   Ja, tudom. - kuncogtam.
-   Ne bántsd! - szólt rá Vicky. - Már megint összetörték a kis szívét!
-   Már nem tudják. - rántottam vállat. - Már mindent kibírok.
-   Nem! - vágta rá Vick. - Nem pasizol!
-   Oké, akkor mutatok valamit! - vigyorogtam Vicky-re.
-   Mit? - kérdezte izgatottan mosolyogva.
-   Nézd! - húztam fel a nadrágom szárát és megmutattam a térdemen heget.
-   Mit csináltak? - kérdezte ijedten.
-   Röviden: valami rudat szereltek bele és amúgy rohadtul fáj! - magyaráztam.
-   És akkor miért nem pihenteted? - kérdezte Liam.
-   Mert járnom muszáj?! - nevettem. - Amúgy van fájdalomcsillapítóm.
-   Jasmine, annyira összetörtnek tűnsz! - nézett rám szomorúan Gin.
-   Hát ja. - rántottam vállat sóhajtva. - De el kéne tolnom a képemet Anyámékhoz.
-   Jasmine, ha elmész, ki tudja mi lesz! - nézett rám sóhajtva Vicky. - Nem akarom, hogy depis legyél!

~két héttel később~

Pedig összehoztam. Depressziós lettem. Csakhogy a 1D házban lettem az. Tudom, hogy majdnem férjhez mentem, de a két hét alatt visszatértek az érzelmeim Louis iránt. És ez rohadt szánalmas! Deborah iszonyú édes, még mindig imádom, bár nagyon ritkán találkoztam vele... Mintha Louis nem akarná, hogy vele legyek.

Éppen a nappaliban ücsörögtem, amikor dobogást hallottam a lépcső felől. Louis érkezett onnan és egy mosolyt küldött felém. Én is elmosolyodtam, de csak halványan.
Louis fájdalommal nézett rám, majd útját a mégis felém fordította.
Megállt pontosan előttem, mire értetlenül néztem rá.
-  Mit akarsz Louis? - kérdeztem értetlenül.
-  Add a kezeid. - mondta, mire felé nyújtottam őket és rögtön megfogta azokat, majd felrántott, így a kezem a háta mögé kerültek.
Nagyon közel voltam hozzá, ami miatt liftezett a gyomrom és a szívem úgy kalapált, mint aki megunta a testemben henyélést és teljesen máshova akar rohanni.
-  Őszintén válaszolj! - nézett a szememben szigorúan, mire még mindig ijedten, hatalmas szemekkel néztem fel rá. - Szeretsz?
Kérdezte, mire dadogni kezdtem.
-  Jasmine! - szólt rám szigorúan. - Szerelmes vagy belém, vagy nem? - kérdezte.
-  Én... nem... - tagadtam halkan.
-  Jasmine Barryl, igazat mondj! Tényleg nem szeretsz?! - nézett a szemembe erősen. - Ne gondolj arra, hogy mi lesz ezután! Ne azon gondolkozz, mi lesz a jövő! Mit tennél, ha tudnád, hogy 5 perced van az életedből? Mit válaszolnál?!
-  Szeretlek. - vágtam rá már magabiztosabban. - Szerelmes vagyok beléd és mindig is az leszek.
Nem hagyott tovább beszélni, egyszerűen közbe vágott.
-  Ennek örülök, mert Én is így érzek. - hadarta, majd hirtelen még közelebb rántott magához és megcsókolt.
Mint aki 5 perce a víz alatt fulladozik és végre oxigént kap, úgy csókoltam Louis-t.
Louis nagyon szorosan húzott magához, mire elmosolyodtam. Elengedte a kezeim, de mivel a lábaimat a kanapéhoz préselte és teljesen hozzám volt nyomódva, lehuppantam a fenekemre, majd elnevettem magam.
-  Ez eléggé rám vall. - nevettem.
-  Remélem Te is úgy véled, hogy összetartozunk! - ült le mellém mosolyogva, majd összefűzte az ujjaink.
-  Mindig is így gondoltam! - bújtam hozzá szorosan mosolyogva...

70. rész

* Louis szemszöge *
Végül összejött az az utazás, de Jasmine még mindig haragudott rám és valójában nagyon túlreagáltam ezt az egészet. 

Reggel azt beszéltük meg, hogy Jasmine és Vicky szobájában reggelizünk, ugyanis Jasmine fog főzni, ezért Dani-val oda mentünk. Kopogtunk és Vick nyitott ajtót pizsamában, nevetve. 
-   Jó reggelt! - mondta nevetve. 
-   Most mit röhögsz Vicky, igazam van! - hallottam Jasmine szórakozott hangját valahonnan. 
-   Kelj ki abból az ágyból és tálald a reggelit! - mondta nevetve Vicky. 
-   Felejts el! - kiabálta Jas. - Mindenkinek van karja, nem fogok etetni senkit! 
-   Hát gyertek. - rántott vállat Vicky nevetve, majd kitárta az ajtót. - Jasmine, jó lenne, ha nem fetrengnél tovább a kanapén, mert vendégeink vannak. 
-   Hagyjál engem békén! - vágta rá Jas nevetve. - Én most nem vagyok elérhető! 
Beértünk a nappaliba és megpillantottuk Jas-t, ahogy egy paplanba csavarodva, párnával a fején fetreng a kanapén. 
-   Ma csak is ezzel a kanapéval együtt vihetsz bárhova! - nevetett Jas. 
-   Hát oké! - rántott vállat Vicky, majd elkapta a kanapé végét és megrántotta, mire Jasmine paplanostul esett le arról. 
-   Vicky! - nevetett hangosan Jas. 
-   Jasmine, kelj fel! - vágott hozzá egy párnát. 
-   Álmaidban! - dobta vissza, majd a földön fekve, nevetve terült el. - Vicky, emlékszel rá, hogy régen magasabb voltam nálad? 
-   Emlékszem Jas, de ez miért a földön, Monte Carlo-ban jutott eszedbe? - nevetett Vicky, mire Jasmine mindent lelökött magáról és felugrott a kanapéra. 
-   Mert most is nagyobb akarok lenni! - vigyorgott rá. 
-   Jasmine, annyira hülye vagy! - nevetett Vicky. 
-   Tudod mit fogunk ma csinálni?! - vigyorgott Vick-re. 
-   Mit? - nézett rá felhúzott szemöldökkel Vick. 
-   Dolgokat, amikor nem szabad! - vigyorgott rá, majd egyik lábát a kanapé háttámlájára tette, majd arra a kábára helyezte a testsúlyát, így a kanapé eldőlt. 
-   Oké, viszont ezzel azt fogod elérni, hogy kidobnak a hotelből! - nevetett Vicky. 
-   Nem érdekel Vicky, mert azért csinálok hülyeségeket, mert mindenkinek meg akarok felelni! - mutatott a barátnőjére. - De vége! Nagyon is jó lesz öntörvényűnek lenni! 

Ennyit láttunk utoljára Jasmine-ből... 

69. rész

* Louis szemszöge *
Jasmine megint kilépett az életünkből, csak a lányokkal találkozott azóta, még csak a házunk környékére se keveredett, véletlenül sem. 

Éppen egy bulira készülődtünk Dani-val. Páran fellépnek, meg jönnek táncosok is. Vicky kérdezte Jasmine-t, hogy Ő táncol-e, de határozottan kijelentette, hogy nem. Bár igazából már Ő sem tudja, hogy mi lett ezzel a lánnyal. Azt mesélte, hogy nagyon rossz passzban van, aggódik miatta.

Éppen amikor beléptünk elsuhant előttem valaki, akinek rögtön felismertem az illatát: Jasmine. Tudtam, hogy itt lesz, csak valamiért nem akarta, hogy Vicky eljöjjön megnézni. Mostanában fura dolgokat csinál, azt hallottam a lányoktól. Valójában Én is rohadtul aggódom érte.
Rögtön utána pillantottam. Csak annyit láttam, hogy megáll a hatalmas terem sarkában és sírva guggol le.
-   Louis, az ott Jasmine! - mutatott rá Dani.
-   Tudom. - bólintottam.
-   Nem akarsz odamenni hozzá? - nézett rám kérdőn.
-   Nem szeretném, hogy rosszul érezd magad! - simogattam meg az arcát mosolyogva.
-   Louis, valami nagyon nincs rendben vele. - mutatott rá.
-   Nem szeretnék. - néztem a szemébe. - Nem kell vigyáznom rá!
-   Te tudod... - sóhajtott.
Hirtelen láttuk ahogy felállt, majd kb. kirohant zokogva.
-   Louis, légyszíves! - nézett a szemembe.
-   De hát hogyan tudnék segíteni?! - néztem Dani-ra értetlenül.
-   Jó, akkor utána megyek Én! - vágta rá, majd megindult, mire követtem.

* Jasmine szemszöge *
Zokogva rontottam ki a díszes épületből és közben a fejemben átkoztam az összes férfit a világon. Rohantam volna haza, de semmi erőm nem volt erre. Rá akartam gyújtani, de ahogy elővettem a dobozt, bevágtam a mellettem lévő kukába. Letöröltem a könnyeimet, de nem tudtam összeszedni magam. Egyszerűen már nem ment! Csak fel akartam adni! Nem akartam azt játszani, hogy mindent kibírok, hogy jó nekem egyedül, hogy nem szeretem Louis-t, hogy nincsenek gondjaim. Már nem érdekelt, hogy néznek rám mások. Egyszerűen nem éreztem magam életképesnek. 
-   Jasmine! - kiabált utánam Danielle, mire megpördültem. 
Ő magassarkúban próbált utánam sietni, de elkezdtem lépkedni felé. 
-   Minden rendben? - kérdezte, mire hevesen ráztam a fejem. 
-   Nagyon nem! - ráztam a fejem zokogva. 
Ő nem szólt, csak megölelt. 
Nem tudom, hogy miért, de mindennél jobban esett az ölelése. Tudtam, hogy vele van Louis, de valójában sokkal jobban esett az Ő őszinte ölelése, mint Louis bármelyik hamis gesztusa. 
-   Mi történt? - kérdezte halkan. 
-   Megcsaltak. - mondtam halkan. - Többször is. 
-   Sajnálom. - súgta és a hátamat simogatta. 
-   Valami nagyon rosszat csinálok. - motyogtam. 
-   Nem! - vágta rá és a szemembe nézett. - Gyere, hazaviszünk! 
-   Hogy utána megint meghallgassam, hogy elbasztam. - nevettem el magam keserűen. - Fölösleges. 
-   Jasmine! - lépett oda Louis. - Légyszíves csak ülj be az autóba! - mutatott rá, mire sóhajtva szót fogadtam. 
Csöndben beültem hátra és a könnyeimmel küzdve néztem ki az ablakon. Csöngött a telefonom és ki más lett volna, ha nem sírásom okozója, vagyis Danny, akivel amúgy azt hittem boldogok vagyunk. Már vagy negyvenszer hívott, hogy hol vagyok és hogy magyarázkodni tudjon, de ezt ebben a pillanatban lehúztam az ablakot és idegből kivágtam rajta a telefonom. 
-   Telefont kell vennem... - motyogtam magamnak. 
-   Hát sokat segített volna, ha nem hajítod ki az ablakon... - mondta Louis. 
-   Úgyis számot kellett volna váltanom. - rántottam vállat. - Ez nem normális, egész életemben zaklatna. 
Végre megérkeztünk, mire mint akit ágyúból lőttek ki, úgy viharzottam be a magányos házamba, majd lerúgtam a cipőmet és a nappaliba lépve megfogtam egy díszpárnát a kanapéról, majd a falhoz vágtam és megint sírva fakadtam, majd lehuppantam a kanapéra. 
-   Jas! - ült le mellém Danielle és a hátamat simogatta. - Semmi baj! Egy szemétláda volt, ez már biztos! 
Kopogtak és pontosan tudtam, hogy Danny az. Óvatosan felálltam és kinyitottam. 
-   Cica... - mondta volna, de közbe vágtam. 
-   Jasmine. - közöltem vele. - Mit akarsz Daniel? 
-   Téged! - vágta rá és elővette a legaranyosabb arcát, amitől más esetben elolvadnék, de ez nem az volt. 
-   Ez esetben szia! - vágtam rá. 
-   Jas, kérlek! - nézett a szemembe és a szemei megbánást tükröztek. - Esküszöm, soha többet nem teszek ilyet! 
-   Esélyed sem lesz rá, ugyanis semmi esélyed rá, hogy megbocsájtsak. - néztem rá karba tett kézzel. 
-   Kérlek! - mondta és le akart térdelni, de bevágtam az ajtót. 
-   Ez határozott volt... - bólintott elismerően rám nézve Louis, mire csak vállat rántottam, majd a konyhába mentem. 
Fogtam egy poharat és aztán kinyitottam a szekrényt és pipiskedve akartam levenni a felső polcról a piát, de egy ismerős kéz megelőzött, majd Louis a felső polcról a szekrény tetejére rakta fel, elvette a poharamat és a hűtőből kivett egy jeges teát, majd azt öntötte bele és a kezembe adta. 
-   Nem éri meg! - rázta a fejét, majd halvány mosoly szökött az arcára és megölelt. 
Oké, minden nap bevállalok egy szakítást, vagy egy megcsalást, csak ölelgessen! 
Ellépett tőlem, majd a karomat megsimítva lépett ki a konyhából. Csöndben letettem a teát, majd kiléptem a konyhából és az emelet felé siettem. 
Kivettem a kontaktlencséimet, majd feltettem a szemüvegemet. A hajamat leengedtem és a szekrényemhez léptem. Kivettem belőle egy melegítőnadrágot, majd valami kényelmes pólóért kutakodtam. Természetesen az első darabok mind Danny pólói voltak, amiket a vállam fölött hajigáltam el, majd megláttam Louis-ét, de mivel éreztem, hogy az ajtóból figyelnek, úgy tettem, mint aki nem ebben parádézott egészen addig, amíg Danny be nem lépett az életembe. Tovább nézelődtem, majd kivettem valamelyik nagy pólómat. Utána ledobtam a zoknimat a földre, majd kiterülve dőltem az ágyamra. 
-   Nem akarsz átjönni hozzánk? - kérdezte Louis. 
Én csak vállat rántottam, majd rájuk pillantottam. 
-   Megint ott keserítsem a népet? - kérdeztem. 
-   Tökre örülnek neked! - mosolygott rám Dani. 
-   Persze... - mondtam hitetlenül. 
-   Jó, akkor máshogy mondom. - nézett rám Louis. - Ha nem jössz magadtól, erőszakkal viszlek el. - mondta és közben lazán leült mellém.
-   Tök kicsik voltunk amikor itt voltál először. - mosolyogtam rá.

"-    Ma jön a One Direction. - mosolygott anya.
-    A mi? - néztem rá nagy szemekkel.
-    Banda! - nevetett.
-    Ja, oké! - mosolyogtam.
Fél órán keresztül készülődtünk, majd csöngettek.
-    Kinyitom! - mondta anya és kiszaladt.
Én, még mindig a tortát próbáltam díszíteni, hatalmas kínok között.
-     Utálom az N betűt! - mérgelődtem, de végül sikerült felrajzolnom a nyamvadt betűt.
-     Kell segítség? - kérdezte anya nevetve.
-    Nyugalom kell! - mondtam mérgesen, majd ledobtam a kötényt, ami rajtam volt.
Megnéztem a hajam a telefonomban, majd kimentem a vendégeinkhez. Ciki, de nem igazán ismerem a bandát. A tagokat felismerem, meg néhány dalt.
-    Sziasztok! - mosolyogtam. - Jasmine vagyok! - mosolyogtam és végignéztem rajtuk.
Igazi tökéletes, helyes fiúbanda kinézet.
-    Szia! - mosolyogtak, majd sorban megöleltek.
-    Szeresd az N betűket! - mondta Niall nevetve.
-    Pontosan a neved miatt nem szeretem! - mondtam mosolyogva.
-    Mit tettem?! - kérdezte ijedt, de vicces arccal.
-    Te semmit, a tortadíszítőt kell meggyilkolnom! - nevettem.
-    Annyira ügyes vagy! - forgatta a szemét anya.
-    És sikerült elmondanom egy meglepetést! - csaptam homlokon magam.
-    De a Cassienek nem mondtad el, ugye? - kérdezte nevetve Harry.
-    Ennyire nem vagyok sötét, de azért köszi! - vigyorogtam.
-    Mit csináltál a zokniddal? - kérdezte anya.
-    Semmit! - néztem a lábamra.
-    A talpadat nézd meg! - nevetett anyu.
Felhúztam a lábam a fenekemhez, majd megnéztem. Egy kis krém volt a talpamon a tortából.
-    Ezt hogy?! - kérdeztem és levettem a zoknim.
-    Neked bármi sikerül! - nevetett anya.
Ekkor csöngettek.
-    Várjatok! - mutattam a fiúkra.
Kimentem az ajtóhoz, majd behúztam a húgom és a kezem a szemére tettem, majd behúztam a fiúk elé.
-     Mit tippelsz, mi lesz most? - kérdeztem izgatottan.
-     Nem tudom, gondolom elengedsz! - mondta.
-     Nem, meglepetés! - vigyorogtam. - Tehát, mi az?! Általában üvölt a szobádban... - mondtam volna, de Cassie közbeszólt.
-     Te! - vágta rá.
-     Nem, de nem fejezetem be! Általában üvölt a szobádban, akkor is, ha alszom... - mondtam, de megint közbeszólt.
-     Én! - vágta rá nevetve.
-     Cassie, befejezhetem?! - kérdeztem mérgesen.
-     Halljuk! - mondta.
-     Tökéletes a kinézete, folyton vigyorog, vicces, őrült. - mondtam.
-     Még mindig magamra gondolok! - nevetett.
-     Őrült az vagy! - nevettem. - Tehát, nem te vagy! 10 lába van. - mondtam.
-     Ilyen állat nincs!
-     Cassie, nem állat! Feladom, háromra nyisd ki a szemed! - mondtam mosolyogva.
-     Három! - mondta, majd ellökte a kezem.
Mellé álltam, majd néztem a reakcióját. Teljesen ledöbbent, a szája elé kapta a kezét, majd sikított. Sírni kezdett, majd odaszaladt az öt fiúhoz és megölelték egymást. Én mosolyogtam, majd leguggoltam.
-     Te voltál?! - nézett rám hatalmas szemekkel.
-     Hát, lehet! - néztem rá ártatlanul.
Hozzám rohant, majd a nyakamba ugrott.
-     Na, ne engem ölelgess! - nevettem, majd elengedett.
-     Úr isten, köszönöm! - vigyorgott a fiúkra."

-   Emlékszem. - nézett le rám mosolyogva. - Utáltad az N betűt. - mondta, mire kuncogtam.
-   Cassie olyan pimasz volt. - kuncogtam.
-   Mint a nővére! - mosolygott rám.
-   Jaj, tök jó volt még akkor! - sóhajtottam. - A legnagyobb problémám az volt, hogy Cassie 1D maratont tartott minden fél órában. - mondtam, majd eszembe jutott, hogy mindig azt emlegette, hogy Ő azt szeretné, ha valamelyik bandatag lenne a barátom és az annyira jó lenne és akkor nagyon boldog lenne!
És akkor Ő sose tartana többet 1D maratont, mire kuncogtam.
-   Mi jutott eszedbe? - mosolygott rám Louis.
-   Á, nem fontos... - mondtam kuncogva, majd az arcomat a takarómba fúrva nevettem.
-   Jasmine! - csikizett meg szórakozottan.
-   Jó, elmondom! - fordultam felé mosolyogva. - Azt mondta mindig, hogy... - mondtam volna, de eszembe jutott, hogy ezt hogyan magyarázta mindig. - Várjál, szemléltetem! - mondtam nevetve, majd felálltam, felkapcsoltam a lámpát, majd felugrottam az ágyamra és ott állva kezdtem el játszani a húgomat. - "Most képzeld el Jasmine, milyen lenne, ha egy 1D barátnő lehetnél! - idéztem és közben a kezeimmel mutogattam ahogy Ő csinálta. - Tök híres lennél és Te lennél a legmenőbb a földön és mindenki azt akarná, hogy Te táncolj a videóklippjében és híres csajok lennének a legjobb barátnőid és imádnának a rajongók!" - idéztem. - Erre Én mindig azt válaszoltam: - mondtam mosolyogva lelkesen, majd a fenekemre huppantam az ágyon és becsapódtam a babzsákfotelembe. - "Cassie, állj már le!" - játszottam az unott hangomat. - Aztán Ő megdobott egy párnával, majd csikizni kezdtem és cikizni, hogy Ő az egyik poszterével fog összeházasodni és ebből álltak a délutánjaink. - nevettem a kezeimet a hasamra téve. - Ja és összetörtük a szemüvegem. - nevettem.
-   Érdekes lehetett! - nevetett Louis.
-   De azért ha meghalok majd szépen az orra alá dörgölöm, hogy jobb nővére nem is lehetett volna, ugyanis megcsinálta! - bólogattam vigyorogva. - Jó, azért akár hogy is nézzük, Cassie jó arc volt. - bólogattam mosolyogva.
Azt már nem mondtam ki hangosan, hogy bizony a nővére még egyszer meg fogja, ugyanis Én nekem kell ez a Louis Tomlinson!
-    Azért már jobb kedved van! - mosolygott rám Dani.
-    Igen. - vágtam rá mosolyogva. - Vicky! - jutott eszembe, majd a telefonomért akartam nyúlni. - Ja igen, telefont kell vennem... - bólintottam, mire Louis elnevette magát és odaadta az övét.
Gyorsan hívtam Vicky-t.
-    Mit akarsz tőlem Louis? - sóhajtott, mire elnevettem magam.
-    Mit morogsz Vick? - nevettem.
-    Jasmine! - kiabálta vidáman. - Telefont loptál?
-    Nem. Miért loptam volna? - kérdeztem értetlenül.
-    Mit tudom Én, talán abban reménykedsz, hogy vannak rajta meztelen képek. - mondta, mire megforgattam a szemem.
-    Még mindig hülye vagy. - nevettem el magam.
-    Ch, olyan kedves vagy velem! Alig hívsz fel, meg se látogatsz és ezt érdemlem?! - horkantotta.
-    Már bocs, de Te is fel tudnál hívni és Te is meglátogathatnál! - mondtam a szememet forgatva.
-    Otthon vagy? - kérdezte.
-    Igen Vick, miért, átjössz? - kérdeztem és elmosolyodtam.
-    Átmegyek. - mondta, majd kinyomott.
-    Vicky-t meg kell tanítani köszönni... - nevettem, majd visszaadtam Louis-nak a telefonját. - Amúgy miért nem mentek vissza arra a bulira? - kérdeztem.
-     Nem hagyunk itt! - mosolygott Danielle, majd leült Louis mellé.
-     Aranyosak vagytok, de megleszek. - mosolyogtam.
Kb. 5 perc beszélgetés után nyílt az ajtóm és egy őrült szőke nyitott be.
-     Sziasztok! - vigyorgott, majd odaszaladt hozzám és az ölembe huppanva ölelt meg. - Utállak Jasmine, elhanyagolsz! - mondta, miközben magához szorított.
Én csak nevetve öleltem magamhoz.
-     Megcsaltak. - meséltem neki.
-     Megverted? - kérdezte, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Te? - fordult Louis felé.
-     Vicky, nem verekedtünk! - nevetett Louis.
-     Hát Ti nem tudtok szakítani! - legyintett.
-     Vicky, nem akarlak elszomorítani, de ha nem szállsz le rólam két másodpercen belül, biztos lehetsz benne, hogy lelöklek! - mondtam.
-     Na jól van, tudod ki jöjjön ide! - nézett rá mérgesen, majd lehuppant a földre.
-     Ezeket nem rég találtam! - adtam a kezébe pár képet, amin hülyéskedünk.
-     Jaj, milyen kicsik voltunk! - vigyorgott rám. - Már akkor is szép vaksi voltál! Kis pápaszemes!
-     Úgy szeretlek Victoria! - vágtam hozzá egy párnát.
-     Hol van az a lány, akit megcsaltak? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-     Vicky, hiányzott a hülye fejed! - vigyorogtam rá.
-     Gondoltam! - vigyorgott, majd eszébe jutott valami. - Tudod mit akarok?
-     Mit akarsz Vick? - sóhajtottam mosolyogva.
-     Menni a Forma 1-re. - nézett rám mosolyogva, teljesen izgatottan.
-     Ez hogy jött? - kérdeztem,
-     Hát úgy, hogy valamelyik nap láttam valami idióta ismétlést és voltak benne híres emberek és gondoltam elmegyek hogy benne legyek! - magyarázta.
-     Nem kéne ahhoz híresnek lenned? - néztem rá értetlenül.
-     Nem, elég ha elviszek egy hírességet és akkor majd mellé ülök! - magyarázta.
-     És ezért hívsz engem? - néztem rá értetlenül. - Mert sosem voltam híres, csak annyira mint Te és már annyira sem!
-     Nem téged, hanem valaki más is jön. - rántott vállat.
-     Én ezt tökéletesen megértem, de miért nem mész el Niall-lel kettesben? - kérdeztem. - Tudod olyan kis romantikusan!
-     Hagyjál már, hát nem vagyunk összenőve! Mindennap Őt látom, már fejből elmondom, hány szál szemöldöke van! - mondta, mire elnevettem magam.
-     De miért engem keresel meg az ilyen ötleteiddel? - sóhajtottam.
-     Mert Te különben itt poshadsz! - mutatott rám.
-     Jaj Vicky, miért nem viszed Ginger-t? - kérdeztem.
-     Mert akkor meg úgy se jutnék el a versenyre, csak az első plázáig. - magyarázta.
-     Jó, melyik országba akarsz menni? - sóhajtottam.
-     Monte Carlo. - vigyorgott.
-     Victoria, egyem a lelked, szerinted Te normális vagy?! - néztem rá felhúzott szemöldökkel. - Nem ingyen élek! Telefont kell vennem.
-     De gyere már velem! - nyafogott.
-     Vicky, akadj le rólam! - néztem rá sóhajtva. - Egy sarkot nem megyek!
Hirtelen nyílt a szobám ajtaja és Danny lépett be.
-     Ha nem lépsz le azonnal, rád hívom a rendőrséget! - mutattam rá mérgesen.
-     Jas, hallgass meg! - kérte.
-     Danny, hagyjál engem békén! - mondtam, majd felálltam és elkezdtem kifelé tolni. - Ha nem mész el, megígérem, hogy rád hívom a rendőröket, ugyanis ez zaklatás! - mondtam, majd sikerült kilöknöm az ajtót, amit utána bevágtam és kulcsra zártam. - Victoria, a világ végére is elmegyek veled! - kiabáltam fel, mire a nevetését hallottam.
Elmosolyodtam, majd felszaladtam. Rögtön be a szobámba, majd Vicky büszkén bólogatott.
-    Na így kell szakítani! - bólogatott vigyorogva.
-    Akkor mi szarul szakítottunk?! - kérdezte tőle felhúzott szemöldökkel Louis vigyorogva.
Én közben felugrottam az ágyamra és elterültem rajta.
-    Titeket bírlak, nem tudom melyikőtök mellett álltam volna, ha valami ilyesmi lett volna. - magyarázta, mire először egy párnát vágtam hozzá, majd még négyet.
-    Mi az, hogy nem tudtad volna?! - mondta felháborodva, de mosolyogva. - Bírsz?! Tudod ki megy veled!
-    Ne hisztizz már! - dőlt az ágyamra, majd oldalról átölelt.
-    Elmegyek veled, de csak ha egy szobában leszünk ketten és jön mindenki! - mosolyogtam.
-    Kiket értesz a mindenki alatt? - kérdezte Danielle mosolyogva.
-    Többet közt titeket. - mosolyogtam rá, majd Louis-ra.
-    És Niall-t hogy veszem rá, hogy veled legyek egy szobában? - sóhajtott Vicky.
-    Mit tudom Én! - rántottam vállat. - Mondd meg, hogy megjött.
-    Mikor fejlesztetted ki ezt a módszert? - nevetett Vick.
-    Gin segített. - nevettem. - Most miért, akkor úgy is békén hagy!
-    Ez mennyire jó! - bólogatott vigyorogva Dani.
-    Néha azért jó ha hallgatunk Ginger-re. - bólogattam vigyorogva.
-    Jas, elkérhetem a szemüveged? - kérdezte Vicky.
-    Minek? - kérdeztem, miközben odaadtam neki.
-    Nem tudom, csak olyan jó nélküle látni. - rántott vállat, majd elnevette magát.
-    Ennek örülök, legalább egyikőnk lát nélküle. - vigyorogtam, mire nevetve visszatette a fejemre.
Én nevetve igazítottam meg.
-   Hogy van a lányod? - néztem Lou-ra mosolyogva.
-   Nagyon rossz. - sóhajtott, mire elnevettem magam.
-   Az apjára ütött! - nevettem. - De elhozod?
-   Most éppen Briana-nál van. - nézett rám.
-   Tudom. - rántottam vállat.
-   Honnan? - kérdezte értetlenül.
-   Szoktam vele beszélni. Még régen Los Angeles-ben meglátogatott és igazából tök aranyos lány, meg minden. - rántottam vállat.
-   Ti beszélgettetek a hátam mögött? - kérdezte döbbenten és a harag szikrája csillogott a szemében.
-   Igen Louis, mert Én megbeszéltem vele valamit. - sóhajtottam.
-   Mit?! - kérdezte és felpattant mellőlem az ágyról mérgesen.
-   Megkért, hogy segítsek neked és figyeljek Deborah-ra. - magyarázta nyugodtan.
A nyugodtságommal még jobban felidegesítettem.
-   Jasmine, Te a hátam mögött beszélgetsz a gyerekem anyjával és megkért, hogy figyelj rá, a tudtommal nélkül?! - kiabált.
-   Louis, kérlek nyugodj meg! - ültem fel.
-   Nem nyugszom! - mondtam már kiabálva. - Azt hiszed nem tudok gondoskodni a lányomról egyedül?!
-   Sose mondtam ezt Louis! - sóhajtottam. - Akkor kért meg rá, amikor veletek járkáltam a turnén és egyszerűen örült neki, hogy segítek neked.
-   Mondd, nem lehetett volna ezt az arcomba mondani?! - kiabált. - Sajnáltatod magad, hogy mennyire rossz, miközben hazudozol a barátaidnak is és a családodnak is! Más 20-as éveiben járó emberek is el tudják tartani magukat, tudnak dolgozni és velük is szakítanak!
-   Más 24 éves apuka is él a földön! - vágtam rá nyugodtan. - Senki nem mondta, hogy ne sajnáltasd magad, csak csöndben segítettünk. De tudod mit?! Igazából nem érdekel mit gondolsz erről! Azzal beszélgetek akivel kedvem van. - rántottam vállat.

68. rész

 * Louis szemszöge *
Kereken 4 hónap telt el és azóta nem találkoztunk Jasmine-nel, csak Vicky és Ginger. Én nagyon boldog vagyok Danielle-l és Őt nagyon szereti Deborah is. Briana-val is egész jó lett a kapcsolatunk, megbeszéltük a dolgokat. 
Harry és Ginger mostanában egy se veled-se nélküled időszakot élnek át és éppen egy nélküled szakasznál tartanak, vagyis veszekednek és utálják egymást. 
Vicky és Niall még mindig tökéletes párost alkotnak, ugyanis amilyen határozott és erős személyiség Vicky, Niall olyan alkalmazkodó vele szemben, de természetesen Ők is szoktak veszekedni. 
Liam éppen Cheryl Cole mellett keresi a boldogságot... Oké, nem mondom, hogy ez nem fura, de ha Ő boldog... Én csak Louis vagyok! 

Olyan dél körül alsóban vánszorogtam le a lépcsőn ásítozva. Vicky nagyon magyarázott valamit, ugyanis az Ő hangja hallatszott a leghangosabban. 
-   Jó reggelt... - motyogtam. 
-   Csak nem felébredtél? - vigyorgott rám Dani, mire mosolyogva nyomtam puszit a fejére, ugyanis ült. 
-   Milyen nyugodt itt valaki? - nézett rám mérgesen Vicky. 
-   Te miért vagy ilyen? - mutattam rá. 
-   Mert Vicky vagyok?! - kérdezte értetlenül. - Ideges meg azért vagyok, mert a legjobb barátnőm éppen színpadon lehet, vagy oda készülődik! 
Jasmine? 
-   Ki? - kérdeztem. 
-   Most éppen azt hiszem Cami van színpadon és Jasmine sminkeli Zara-t. - magyarázta, majd előkapta a telefonját és ha jól láttam Jasmine-t hívta, majd kihangosította. 
-   Jó reggelt Vick! - hallottam Jasmine vidám hangját. 
-   Te most keltél? - kérdezte tőle Vicky. 
-   Nem, Te szoktál ilyenkor kelni! - nevetett Jasmine. 
-   Mit csinálsz? - kérdezte tőle Vick. 
-   Próbálnám kisminkelni Zara-t, ha befejezné a körülöttünk járkáló srácok bámulását és nem mozogna folyamatosan! - mondta mérgesen Jasmine. 
-   Én nem... - mondta volna Zara, de Jas közbe vágott. 
-   Ne szégyelld, Én is ezt csinálom. - röhögött Jasmine. 
-   Táncosok? - kérdezte Vicky. 
-   Aha, de ha bekapcsolod a tévédet, talán látni fogsz minket! - nevetett Jas. - Mármint most engem nem, mert nem táncolok de érted... 
-   De táncolsz és nagyon félek tőle, hogy hogyan fogok kinézni! - mondta Zara nevetve. 
-   Szép leszel. - vágta rá Jas. - Na mehetsz, készen vagy! Engem meg hagyjál, kimegyek. 
-   Miért mész ki Jas? - kérdezte Vicky. 
-   Cigizni. - mondta Jasmine, majd hallottuk, ahogy egy ajtó csapódik és az utca zaját. - Na mi van veled Victoria? 
-   Semmi, de veled mi van? - válaszolt neki Vicky. 
-   Semmi jó. - mondta Jasmine. 
-   És rossz? - kérdezte tőle Vick. 
-   Az mindig. - vágta rá. - Szerinted az normális, ha háromkor elalszom és reggel ötkor ébren vagyok? - sóhajtott Jasmine. 
-   Nem. - vágta rá Vicky. 
-   Altatót szoktam bevenni. - mondta. 
-   Mennyit? - kérdezte Liam. 
-   Neked is szia. - sóhajtott Jasmine. - Nem sokat. 
-   Hát ez szarul hangzik. - mondta Vicky. 
-   Majd mondjuk elmegyek érted ez után a cucc után és beszélünk. - mondta Jas. 
-   Én is beszélni akarok veled. - vágta rá Liam. 
-   Tudom, hogy szar döntéseket hozok. - vágta rá Jasmine. - De még semmi nagyon szart nem csinálok! 
-   Jasmine, rohadtul nem szeretnénk egyszer azt hallani, hogy kórházban vagy, mert össze-vissza beszedtél mindent! - szólt rá mérgesen Ginger. 
-   Jasmine, azonnal gyere ide! - vágta rá Vicky és sírva fakadt. 
-   Én leszek a következő, utána megyek. - mondta, majd kinyomta. 
Megnéztük Jasmine-t a tv-ben és megállapítottam, hogy még mindig gyönyörű, de nagyon! 
Kb. fél órával később nyílt az ajtó és teljes sminkben és a táncos öltözetében lépett be. Vicky ugrott a nyakába. 
-   Olyan ügyes és szép vagy! - ölelgette. 
-   Köszi! - szorította magához a barátnőjét. 
-   De kérlek fejezd be! - fogta arcát a két keze közé. - Nagyon rossz lesz! 
-   Vicky, semmi bajom! - nézett a szemébe Jasmine. - Egyszerűen alvás gondjaim vannak, már jó ideje! 
-   Nem Jasmine! Lelki gondjaid vannak! - mondta határozottan Liam. 
-   Tudjátok mit?! - kezdett mérges lenni Jasmine. - Az egyetlen bajom, hogy mind az Én életemet akarjátok irányítani! Hát kösz, de nem kérek belőle! Felnőtt vagyok! - mondta és ki akart rontani az ajtón, de beleszóltam. 
-   Nem vagy. - mondtam nyugodtan, mire megtorpant, de nem fordult felém. - Ez csak ezt mutatja. Nézz szembe a dolgokkal amik bántanak és ne menekülj előlük! 
Nem szólt semmit, csak kilépett az ajtón. 

* Jasmine szemszöge *
Az mondják, minél közelebb vagy a halálhoz, annál jobban dübörög benned az élet. Ez valóban így van, ugyanis mivel mindenkit eltaszítottam magamtól és semmilyen segítséget nem fogadtam el, elég rossz helyre keveredtem. Az utcai autóversenyek világába. Hogy hogyan? Csupán egy kis plusz pénzért. Egy roncson táncolok nap mint nap, de csak és kizárólag táncolok!

Éppen végeztünk a lányokkal, lemásztunk a roncsról és felkaptam a táskámat, mikor valaki elkapta a karom.
-   Szia Édes! - kacsintott rám az egyik részeg szurkoló.
-   Hagyjon békén! - vágtam rá mérgesen.
-   Mennyit kérsz egy éjszakáért? - kacsintott megint.
Nem válaszoltam, csak tiszta erőből pofon vágtam, amit nagyon nem kellett volna!
Hirtelen elkapta a hajam és annál fogva vonszolt ki az utcából, majd teljes erejével a falnak lökött. Éreztem, ahogy a rücskös fal felsérti a bőröm több helyen is. Rögtön sírva fakadtam.
-   Már nincs nagy arcod ribanc? - üvöltött rám, majd visszakaptam az előző ütésem, csak sokkal erősebben. - Ha elárulod valakinek, hogy Én voltam, nem úszod meg élve!
Majd elment. Rohantam. Előkaptam a telefonom és eszeveszetten rohantam. Az egyetlen ember, akiben bíztam, hogy most is megment, az Louis volt.
-   Jasmine, tudod Te hány óra van? - kérdezte álmosan.
-   Annyira igazad volt! - zokogtam. - Undorító vagyok, nagyon mélyre süllyedtem!
-   Lassíts! - mondta ijedten. - Miért sírsz?
-   Meg akart erőszakolni... - motyogtam zokogva.
-   Hol a büdös francban vagy?! - kérdezte mérgesen.
Én az utcatáblára pillantottam, majd lediktáltam a címet.
-   Odamegyek érted. - mondta.
-   De kérlek siess... - mondtam zokogva.
Nem mondott semmit, csak kinyomta. Óvatosan dőltem a mögöttem lévő ház oldalának és csöndben zokogtam.
Óráknak tűnt ez az egész és hirtelen szakadni kezdett az eső, ami minden sérülésemet még inkább bántotta. Csak zokogtam a zuhogó esőben és vártam a megmentőmre.
Megláttam az utca végén az ismerős lámpákat. Louis előttem leparkolt és kipattant. Nem mondott semmit, csak elém lépett és megölelt, mire mint egy kislány az apukájába, kapaszkodtam és az arcomat a vállába fúrtam. Belekapaszkodtam a pólójába és csak csöndben sírtam.
-   Semmi baj! - súgta halkan és a hátamat simogatta.
-   Miért vagyok ennyire hülye, idióta önfejű? - kérdeztem sírva.
-   Nem vagy hülye! - simogatta a hátam. - Mindenki hoz rossz döntéseket.
-   Köszönöm, hogy megint megmentettél. - zokogtam az arcomat a vállába fúrva.
-   Gyere. - mondta halkan, majd óvatosan megemelt és betett az anyósülésre.
Bekötöttem magam, majd csöndben a könnyeimet törölgetve néztem rá,
-   Jas, mindig meg foglak menteni! - nézett rám miközben elindultunk. - Sose fogom hagyni, hogy egyedül maradj.
-   Köszönöm. - mondtam halkan.
Nem szólt, csak csöndben mentünk hazáig. Megtaláltam a házat, ami valóban az otthonom... Csöndben mentünk be. Levettem a cipőmet, majd Louis rám nézett.
-   Maradj itt, hozok ruhát és előtte lekezeljük a sebeidet. - mondta, mire bólintottam.
Nem kérdeztem, hogy mi lehet a szobámmal, Gin elmesélte már.
Leültem a nappaliba és megvártam Louis-t. Nagyon óvatosan fertőtlenítette le az összes sebem, majd leragasztgatta őket.
-   Köszönöm. - hálálkodtam halkan.
-   Ne köszönd! - nézett a szemembe. - Bármi baj van, nyugodtan hívhatsz.
Ezt is meg köszöntem volna, de inkább magához ölelt. Igen, határozottan szükségem volt sok-sok Louis ölelésre már régóta, de ezen kívül most még azt se fogtam fel, hogy mi történhetett volna, ha nem ott az a férfi. Annyit fogtam fel az egészből, hogy valami borzasztó és még nagyobb fájdalmaim lennének.
-   Aludj, jó? - simogatta meg a karom, majd óvatosan leterített az általa hozott takaróval.
Én csak bólintottam, majd elfeküdtem. Ő felállt, lekapcsolta a lámpát, de nem ment fel, hanem visszajött és leült a lábamhoz.
-  Te miért nem mész fel aludni? - kérdeztem tőle halkan.
-  Vigyázom rád. - mondta, mire a más esetben repkedtem volna, hogy ezt mondta nekem, de most nem.
-  De itt nem tudsz rendesen aludni! - néztem rá.
-  Jas, aludj! - mondta határozottan.
-  Jó, de akkor cseréljünk helyet! - erősködtem. - Te laksz itt, Te segítettél nekem, nehogy már miattam legyél ébren egész éjjel! Menj fel és pihend ki magad!
-  Féltelek Jasmine! Nem foglak itt hagyni, mert pontosan tudod, hogy félni fogsz! - mondta már inkább mérgesen és igaza volt.
-  Jó, akkor alszom a fotelben, csak legalább feküdj le valahova! És ne a földre! - néztem rá.
-  Nem alszol a fotelben. - vágta rá.
-  Louis, az Isten áldjon meg, feküdj már le! - mondtam és fel akartam kelni, de mérgesen behuppant mögém a kanapéra.
-  Ne próbálkozz arrébb csúszni, mert le fogsz esni. - morogta, majd betakarózott a takaróval.
Olyat lehet, hogy hang nélkül, csukott szájjal, nyugodtságot tettetve sikítani? Agyban biztosan, ugyanis Én éppen ezt tettem. Legszívesebben felé fordultam volna és belebújtam volna az ölelésébe, de hátat fordított nekem, ami azt eredményezte, hogy összeért a fenekünk. Csak némán kuncogtam ezen, de nem mozdultam.
Belül ugráltam és sikítoztam, de próbáltam elaludni... ez úgy egy órával később sikerült is.

Reggel beszélgetésre ébredtem. Óvatosan nyitottam ki a szemem, de éreztem, hogy Louis már nem fekszik mellettem, viszont még mindig életem legszeretettebb helyén fetrengek a kanapén.
-   Jasmine, kivel verekedtél? - nézett rám Liam.
Ő ezt honnan tudja?
-   Csak nézd meg magad a tükörben. - mondta, majd odaadott egy kis tükröt.
Nem volt rajtam a szemüvegem, de azt láttam, hogy az arcomon elterül egy szép lila folt.
-   Szemét... - morogtam arra a pasira gondolva, majd kirázott a hideg.
Megsimítottam az arcom, ami rögtön fájni kezdett és egy könnycsepp szaladt le az arcomon.
-   Jas, mi történt? - kérdezte ijedten Liam.
-   Semmi... - motyogtam, majd beletekeredtem a takaróba és összekucorodtam.
Csak most vettem észre, hogy a takaró Louis illatát árassza, ami biztonságérzetet adott, de nem annyira mint amikor Őt ölelhettem.
Megindultak a könnyeim és az arcomat a takaróba temettem.
-   Jasmine? - szólt Liam és mellém ült. - Mi történt veled?
Én rögtön az ölelésébe másztam és kapaszkodtam belé mint egy majom.
-   Majdnem megerőszakolt... - motyogtam a vállába sírva.
-   Ki? - kérdezte ijedten.
-   Nem tudom, nem ismerem. Csak szar helyre keveredtem és igazatok volt, de hülye vagyok! - szorítottam magamhoz.
-   Magyarázd el, kérlek! - nézett a szemembe.
Igen, talán Liam az az ember a földön, akinek mindent, mindig szívesen elmondok részletesen.
-   Már egy ideje utcai autóversenyeken táncolok egy roncsautón. - szipogtam. - És éppen végeztem és indultam volna haza, amikor elkapott és mivel nem voltam vevő rá, egyszerűen elrángatott, egy falnak lökött és képen törölt. - meséltem zokogva.
-   Jól van, semmi baj! - simogatta a hátam. - Nem engedünk többet olyan helyekre!
-   De a pénz miatt muszáj volt Liam! - néztem a szemébe.
-   Jó, most itt maradsz és helyre rakunk mindent! - tűrt pár tincset a fülem mögé óvatosan, mire csak bólintottam. - Pihenjél még! - mondta, mire óvatosan ledőltem a kanapéra.
-   Jasmine... - hallottam Vicky hangját, majd gyorsan megkerülte a kanapét és megölelt. - Annyira sajnálom, hogy nem hívtalak, nem kerestelek, mert nem hagytam volna, hogy olyanokra menj! - ölelt magához szorosan, ami most szintén jól esett.
-   Tudom és köszönöm. - fúrtam az arcom a vállába.
-   Én is sajnálom! - huppant mellém Ginger és Ő is átölelt.
-   Csodálatos barátnők vagytok. - mondtam halvány mosollyal és magamhoz szorítottam Őket.
-   Nem fogom hagyni, hogy egyedül poshadj egész nap ezen a kanapén szomorúan! - nézett rám Vick. - Nagyon szívesen poshadok itt veled!
-   Én is. - mosolygott rám Gin, mire mosolyogva bólintottam.
-   És mi van veletek? - kérdeztem.
-   Megvagyunk. - mondta Vicky, mire Ginger-re pillantottam.
-   Érdekes a viszonyunk... - mondta, mire rá néztem.
-   Ez mit fed? - kérdeztem, mire Liam válaszolt.
-   Vagy üvöltenek egymással, vagy nem szólnak egymáshoz, vagy dugnak. - sorolta, majd elnevette magát, mire felhúzott szemöldökkel néztem Ginger-re.
-   Nem igaz! - vágta rá. - Csak üvöltözünk, vagy nem szólunk egymáshoz.
-   Persze... - forgatta a szemét Vick.
-   És veled? Mármint ezen a borzalmas dolgon kívül? - kérdezte rám nézve Gin.
-   Ch, szenvedek. - rántottam vállat. - Néha elgondolkoztam rajta, hogy csak úgy meghalok.
-   Mi? - kérdezte értetlenül Liam.
-   Úgy is csak szenvedek össze-vissza! - rántottam vállat sóhajtva.
-   Oké, ilyenről soha többet nem akarok hallani! - nézett rám szigorúan Vicky.
-   Jó. - bólintottam, majd a fejemet sóhajtva Ginger vállára döntöttem.
-   Hiányzik? - kérdezte halkan Gin, mire bólintottam.
-   Minek kérdezed meg? - nézett rá Vicky. - Kb. egyértelmű, hogy haldoklik!
-   Azért ezt nem mondanám. - néztem rá.
-   Én meg igen, mert igaz! - vágta rá Liam.
-   Akkor most meg kell erősödnöd. - nézett rám Ginger, mire keserűen nevettem.
-   Kb. a lehetetlent kéred! - néztem rá sóhajtva.
 -  Jas, itt leszünk! - szorította meg a kezem Vick.
-   Túlságosan lesüllyedtem. - sóhajtottam nagyot.
-   Jasmine, egyszer sikerült összeszednünk, most is sikerülni fog. - lépett be Louis és leült a fotelbe.
-   Jó, most nem veled beszél, most éppen pátyolgatjuk! - ölelt magához Ginger, így teljesen maga felé fordított. - Még kicsi! - simogatta a hátam, mire elmosolyodtam. - Ne legyél ilyen határozott vele, mert megijed!
-   Gin! - akartam szólni neki, de nem hagyott beszélni.
-   Ráadásul hagytad szegényt egyedül a kanapén aludni, a sötétben?! Hogy lehetsz ilyen... - mondta volna, de Louis közbe vágott.
-   Vele aludtam. - vágott közbe Louis.
-   Tényleg? - tolt el magától engem. - Na jó, hát akkor ápolgasson más! - mondta, majd "sértődötten" felpattant és felment a lépcsőn.
-   Kételkedem benne, hogy normális. - nézett utána Vick.
-   Én nem. - néztem rá. - Tudom, hogy nem az.
-   De visszatérve... - szólt közbe Liam. - Ti együtt aludtatok? - kérdezte a szemöldökét felhúzva, mire bólintottunk. - Hát jó, tegyünk úgy, mintha ez nem lenne fura!
-   Ez nem fura! - vágta rá Vick. - Jasmine-nel tök jó aludni! - ölelt magához.
-   Ezt se hallottam még, de oké. - rántottam vállat mosolyogva.
-   Veled tök jó aludni. - mosolygott rám.
-   Alvás közben nem sok rossz dolgot tudnék csinálni... - rántottam vállat.
-   Jó, de Te alvás közben legalább olyan ölelkezős puszis vagy, mint amúgy és nem szoktál rugdosni. - ölelgetett Vicky.
-   Miért érzem úgy, hogy akarsz tőlem valamit... - pillantottam rá.
-   Nem nagy dolog! - mosolygott rám aranyosan, mire sóhajtottam, ezzel jelezve, hogy mondja. - Költözz vissza... - mosolygott aranyosan.
-   Vicky, ugye vágod, hogy kb. London másik felén dolgozom? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-   Majd korán kelsz! - mosolygott rám.
-   Azzal nincs baj, ugyanis el sem alszom. - néztem rá.
-   Majd Én elaltatlak! - mosolygott aranyosan.
-   Nem. - ráztam a fejem. - Hülyeség lenne.
-   De azért itt alszol majd néha? - mosolygott rám aranyosan.
-   Mármint veled meg Niall-lel? - mosolyogtam rá felhúzott szemöldökkel. - Mindenképpen. - ingattam a fejem.
-   De Jasmine! - nyafogott.
-   Majd Te alszol nálam. - mosolyogtam rá. - Én egyedül lakom egy házban.
-   Jó, de az annyira nem jó... - mondta.
-   Miért? - néztem rá értetlenül.
-   Mert ketten lányok egy nagy házban? - húzta el a száját.
-   Nehogy már! - mosolyogtam rá. - Csak nem Te félsz? - vigyorogtam rá. - Hozzászoktál, hogy vigyáznak rád?! Mindig egy férfi mellett alszol? - vigyorogtam.
-   Hagyjál már! - nyekergett mosolyogva, majd elfordult tőlem.
-   Azt hittem Én vagyok a félős, akinek szüksége van valakire! - cukkoltam vigyorogva. - Hányszor hallottam a szádból, hogy "Jasmine hogy lehetsz ilyen beszari?!"? - idéztem vigyorogva. - Csak nem hozzászoktál, Te?!
-   Jasmine! - nyafogott nevetve.
-   Nem fejezem be! - vágtam rá vigyorogva, majd csikizni kezdtem. - Vicky, hogy lehetsz ilyen beszari? - utánoztam a hangját.
-   Jas! - mondta nevetve, majd eldőlt, így a feje az ölemben végezte.
-   Nem tagadhatod le, olyan tipikus barátnő lettél! - vigyorogtam rá.
-   Én... - mondta volna, de közbe vágtam.
-   De igen! - bólogattam mindentudóan.
-   Jó Jasmine, hagyjál békén! - ült fel hirtelen, majd karba tett kézzel, nekem háttal ült törökülésben.
Vigyorogva öleltem át a nyakát hátulról, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-   Nem hatsz meg azzal, hogy ugyan azt csinálod mint mindig! - vágta rá mérgesen, de tudtam, hogy nemsokára befejezi ezt.
-   Hát jó, feladom. - rántottam vállat, majd felálltam, kivettem a táskámból a szemüvegemet és megpillantottam magamat a velem szemben lévő tv-ben. - Te jó ég! - néztem a hatalmas lila foltot az arcomon. - Úgy nézek ki, mint egy díjbirkózó!
-   Mert az vagy! - vágta rá mögöttem Vicky.
-   Ne kötekedjél Victoria! - szóltam rá.
-   Mert mi lesz Jasmine?! - pattant fel összehúzott szemekkel.
Mosolyogva löktem vissza, majd elnevettem magam.
-   Jas, hány sebed van? - kérdezte Vick ijedten.
-   Nem számoltam. - vágtam rá.
-   Elég sok. - mondta Louis.
-   Nem akarod megnézni őket? - kérdezte Vick.
-   Vicky, hozzá ne érj! - vágtam rá ijedten. - Nem nézem meg!
-   Be kéne kenni őket. - nézett rám Louis.
-   Jó, ha valaki gyorsan megcsinálja, akkor benne vagyok. - mondtam.
-   Miért nem csinálod magadnak? - kérdezte Liam.
-   Nem rémlik, hogy Ő egy orvosos műsortól is elájul, vagy hány? - nézett rá Vicky.
-   Ja, tényleg! - bólogatott Liam.
-   Jó reggelt! - jött le mosolyogva Danielle.
-   Akkor Én nem akarom, mert félek Jasmine-től. - mondta Liam.
-   Miért félsz tőle? - kérdezte Harry, majd megpillantott. - Hát Te? - mosolygott rám.
Én nagy mosollyal öleltem meg.
-   Hosszú... - mondtam.
-   Jé, egy Jasmine! - jött le vigyorogva Niall. - Szökőév van?
-   Nagyon vicces! - forgattam meg a szemem, majd megöleltem.
-   Mit ölelgetitek? - jött le karba tett kézzel Ginger. - Én ölelgetem, Én vigyázom rá! - mondta, majd megölelt.
Én vigyorogva öleltem magamhoz.
-   De komolyan, miért félünk tőle? - kérdezte Harry.
-   Mert be kell kenni a sebeimet, amiket tegnap éjjel szereztem, nem akarom elmesélni. - hadartam feszülten.
-   Nem vállalom és vigyázz magadra! - bökött rám Hazza, mire bólintottam.
-   Na hát azt Én sem. - rázta a fejét Niall.
-   Megcsinálom. - bólintott sóhajtva Louis.
-   Szegény, már most elfehéredett! - mutatott rám.
-   Mindjárt elhányom magam, csak belegondoltam, hogy... - mondtam volna, de inkább kifújtam a levegőt. - Mindegy, fúj!
-   Mindjárt jövök! - mondta Louis, majd elindult fel, de közben egy puszit nyomott Danielle szájára.
Ó, várjál, ne siess! Mindjárt a kis barátnőddel is összeverekszem és utána már inkább halottas kocsit hívjál!
Louis megérkezett valami krémmel és az elsősegély dobozzal.
-   Nem fog fájni, ígérem! - nézett rám biztatóan, mire sóhajtva bólintottam.
Lehuppantam a kanapéra, majd a hajamat előre húztam. Louis éppen hogy feltűrte a pólómat a hátamon, elkaptam Vicky kezét és lerántottam magam elé.
-   Itt maradsz! - parancsoltam rá és fogtam a kezét.
-   Nyugi! - mosolygott rám biztatóan.
-   Jasmine, nem fog fájni! - mondta Louis, majd éreztem, ahogy hozzáér a jég hideg krém a hátamhoz.
-   Elájulok! - sikítottam.
-   Jas, ez egy krém! - nyújtotta oda nekem Louis.
Én megfogtam a csuklóját, majd az orromhoz húztam a krémet és beleszagoltam, majd rögtön köhögni kezdtem.
-   Ez nagyon büdös. - fintorogtam. - Honnan vannak neked ilyen krémeid?
-   Anyukám még mindig nővér. - magyarázta.
-   De ugye nem leszek büdös? - nyafogtam.
Majd Louis hozzáért egy sebhez, ami megfájdult, mire megszorítottam Vicky kezét.
-   Nyugi! - simogatta a kezem a hüvelykujjával Vicky.
-   Victoria kussolj el! - kiabáltam rá félve, majd elkaptam a mellettem álló Liam kezét is.
-   Fáj? - kérdezte Louis.
-   Szerintem fájdalmat nem érez, csak sokkot kapott. - mondta Liam.
-   Hát ez pontosan így van! - vágtam rá.
-   Jas, Te hogyan fogsz szülni? - kérdezte Louis szórakozott sóhajtással.
-   Hát nagyon remélem, hogy nem Te fogod levezetni a szülést! - vágtam rá, mire elnevette magát.
-   Dr. Louis Tomlinson... - motyogott Louis mögöttem.
-   Ne is gondolkozzál ezen! - vágtam rá, majd kb. a hátam közepére kent egy kis krémet, ahol nem volt seb, de a krém jég hideg volt és büdös. - Louis! - sikítottam.
-   Csak nem hideg? - nevetett ki.
-   Szedd már le! - sikítottam, ugyanis tényleg nagyon hideg volt az a takony.
Nevetve szedte le.
-   Ez nem volt vicces! - mondtam.
-   Louis, ne szórakozz, mert nem érzem a kezem! - szólt rá Vick.
-   Nem is vagyok olyan erős! - nyafogtam.
-   Mondjuk ha lefoglalnátok, sokkal jobb lenne nektek is! - mondta Louis.
-   Nem vagyok állat, pontosan tudom, hogy fúj. - mondtam és kirázott a hideg.
-   Jas, elviszek barátot keresni! - vigyorgott rám Gin.
-   Nem. - vágtam rá.
-   Miért? - nyafogott.
-   Mert megoldom egyedül is, ha akarom! - mondtam. 

67. rész

Reggel az egyik szobában ébredtem, amiről tudtam, hogy valamelyik legdrágábbik. Elmosolyodtam, majd kimásztam a másik három lány közül. Azért éreztem, hogy a testem nem olyan boldog attól a rengeteg energiaitaltól amit tegnap ledöntöttem. Gyorsan előkaptam a táskámból egy rövid nadrágot, trikót és fehérneműt. Bevonultam a fürdőbe és mondhatni emberi formában léptem ki onnan, de visszatért a szemüveg a fejemre. Loptam cigit Nancy táskájából, majd kinéztem és mivel nagyon korán volt ezért felkaptam egy pulcsit, majd annak a zsebébe csúsztattam a cigarettát és az öngyújtót. A hajamat a fejem tetején összekontyoltam, majd kiléptem a szobából. A lifthez léptem és egyenesen a földszintre mentem. Rögtön a szokásos pultot céloztam meg, készítettem magamnak kávét és most kivételesen a tetejére nyomtam egy "kis" tejszínhabot. Utána a nagy pohárral a kezemben mentem a medencéhez és leültem a teraszra egyedül, majd rágyújtottam és elkezdtem iszogatni a kávémat.

* Louis szemszöge *
Nincs mit titkolnom, egyszerűen imádom amikor Jasmine cigizik. Oké, tudom hogy ez elég hülyén hangzott meg az káros, de olyan annyira szexi és olyan... olyan dívás. Persze most nem így nézett ki, inkább úgy, mint valaki egy vad buli után. Sajnáltam szegényt, de közben még mindig ott volt a harag bennem. Igazából szívesen beszélgettem volna vele, hiszen tudom, hogy okos lány, de megelőztek, ugyanis Nancy lehuppant mellé. 

* Jasmine szemszöge *
Hirtelen Nancy lehuppant mellém. 
-  Már megint az Én cigimet szívod, egyem a lelked? - vigyorgott rám, mire elnevettem magam, majd bólintottam. - Mi ez a némaság? 
-  Nem tudom. - rántottam vállat. 
-  Miért nincs jó kedved? - döntötte a fejét a vállamra. 
-  Megöregedtem. - mondtam, majd a lábaimról ledobtam a papucsot és felraktam a székre amit magam elé húztam. 
-  Te nem öreg vagy, csak hülye. - vágta rá, mire elnevettem magam. - Mindjárt jövök, hozok magamnak kávét. - mondta, majd bement. 
Kb. fél perccel később Nancy kiabálását hallottam. 
-  Jasmine! - kiabált, mire elnyomtam a cigim és bevánszorogtam. 
Louis állt a pultom előtt. 
-  Jó reggelt. - erőltettem egy mosolyt a képemre. 
-  Dolgozz rajta. - utalt szórakozottan a mosolyomra. 
-  Kávé? - kérdeztem tőle, mire bólintott. - Akkor Te miért hívtál be? - néztem mérgesen Nancy-re. 
-  Mert Te dolgozol itt! - vigyorgott. 
-  Na figyelj, megmutatom a varázslatot! - mondtam és egy csészét tettem a kávégép alá, majd megfogtam Nancy mutató ujját. - Ezt megnyomod! - mondtam és megnyomtam az ujjával a megfelelő gombot, ami a legnagyobb volt és tök logikus, hogy azt kell nyomni. 
-  Jaj de romantikus! - vigyorgott rám, mire a fejemet a pultra döntöttem és elnevettem magam. - Jasmine! - lépett mögém, majd elkezdett rázni a vállamnál fogva. - Reggel van, süt a nap, vidámság! - rázogatott. 
-  Nancy, ez nagyon szar, fejezd be! - mondtam mire nevetve elengedett Én pedig felegyenesedtem. 
-  Ne nyekeregjél már! - lökött meg oldalról. 
-  Jó. - mondtam, majd bekapcsoltam a rádiót, amiből Kygo egyik slágere szólt. - Na, Őt is fel kéne hívnom. 
-  Kit? - kérdezte értetlenül Nancy. 
-  Kygo-t. - vágta rá Louis. 
-  Mondd, esetleg ismersz még világsztárokat, akikről nem számoltál be?! - nézett rám karba tett kézzel, mire elnevettem magam. 
-  Biztosan. - bólintottam mosolyogva. 
-  Oké, akkor sorold csak! - mondta karba tett kézzel mosolyogva. 
-  Nem tudom kiről nem meséltem még! - rántottam vállat mosolyogva. - Azt biztos nem mondtam, hogy majdnem csókolóztam Justin Bieber-rel. - mondtam mosolyogva. 
-  Jasmine, itt magyarázol, hogy neked szar életed van, mert elbasztad. - mondta felháborodva, de félig mosolygott. - Hát ha ilyen egy szar élet, akkor kettőt kérek! - mondta, mire elnevettem magam.
Louis-nak átadtam a kávéját, majd hárman egyszerre indultunk ki a teraszra. Meglepett, hogy Louis hozzánk ült, bár azért annyira nem, de mégis...
-  Na, adjál csak cigit! - löktem meg vigyorogva Nancy-t.
-  Csődbe viszel. - forgatta a szemét, de azért adott.
-  Mint mindenkit. - vigyorogtam rá. - Hogy van Deborah? - mosolyogtam Louis-ra.
-  Hiányol. - mosolygott. - De jól van, most éppen Briana és a családja vigyáz rá.
-  Miért nem hoztad el? - ingattam a fejem mosolyogva.
-  Nem tudtam, hogy itt dolgozol. - rántott vállat.
-  Mert ez a hülye senkinek nem mondta el! - lökött meg Nancy mosolyogva.
-  Ezzel nem dicsekszem. - rántottam vállat.
-  Anyukád? - kérdezte Louis.
-  Anya nem szól hozzám, de ami fura, hogy Jim néha felhív és küld pénzt. - rántottam vállat. - Lehet, hogy a végén még kiderül, hogy jó arc. - kuncogtam visszagondolva a hülyeségekre amiket vele csináltam, mire Louis-n is látszott, hogy Ő is azokon gondolkozik.
Közben megittam a kávém és már csak a tetején a hab maradt.
-  Az tejszínhab? - kérdezte aranyos mosollyal Nancy.
-  Igen. - mosolyogtam rá aranyosan. - Kérsz?
-  Igen. - kuncogott, majd odaadtam neki a poharam és Ő nagy mosollyal kezdte a kanalammal kienni.
Louis-nak SMS-e jött, mire rápillantott a telefonjára és elnevette magát.
-  Harry beragadt és kisebb mocsárba. - röhögött.
-  Kocsival? - nevettem.
-  Aha, segíteni hívott. - bólogatott nevetve.
-  Ó, induljunk! - pattantam fel vigyorogva.
-  Te is jössz? - nevetett Louis.
-  Tiszta erős vagyok, simán kihúzom! - nevettem. - Nancy, gyere!
-  Én nem akarok... - nyafogott.
-  De jössz! - vágtam rá, mire sóhajtva felállt.
-  Gyertek. - biccentett Louis nevetve.
-  Nem kéne fürdőruhát felvennünk? - nézett rám Nancy.
-  Minek? - kérdeztem. - Nem iszapbirkózásra megyünk!
-  Oké, majd meglátod. - rántott vállat mosolyogva.
-  Hidd el, profi vagyok! - legyintett, majd elindultunk.
Természetesen Danielle is jött.
Igazából itt nincs kocsim, csak Londonban a szépségem, tehát fogalmam nem volt hova megyünk. Gondoltam egyet, majd mosolyogva lerúgtam a papucsom, előre hajoltam a két ülés között, kinyitottam a kesztyű tartót, majd elmartam Louis kék napszemüvegét, mire elnevette magát.
-  Jasmine, Én annyira tudom, hogy egyszer így majd kirepülsz egy autóból! - sóhajtott Nancy.
-  Most miért? - vigyorogtam, miközben előszedtem a napszemüveget a tokjából, majd levettem a szemüvegem és feltettem a vagány kéket.
-  Gyönyörű vagy. - vigyorgott rám Nancy.
-  Meg kissé vak, de az már mellékes. - rántottam vállat.
-  Hol a kontaktlencséd? - kérdezte Louis.
-  A táskámban, Gin mellett. - nevettem el magam. - De igazából mindegy, mert akkor most itt könnyeznék.
-  Ott van Harry. - állt meg Louis röhögve, ugyanis Harry hátsó kerekei egy nagy saras pocsolyában voltak.
Vigyorogva pattantam ki, majd felé fordultam.
-  Szia Harry! - vigyorogtam rá.
-  Jasmine! - nyíltak hatalmasra a szemei, majd nagy léptekkel megindult felém, mire kitártam a karjaim.
Hatalmas mosollyal ölelt meg, ahogy Én is átöleltem a nyakát, majd megemelt.
-  Kis hülye, már megint Louis napszemüvege van rajtad. - nevette el magát.
-  Erről úgy sem fogok leszokni! - mosolyogtam rá, de még mindig nem tett le, majd egy puszit nyomtam az orrára.
-  Szerintem az a hülye aki beragadt abba! - szállt ki röhögve Louis.
-  Inkább segíts! - vágta rá Harry, majd letett.
-  Nancy a barátnőm! - mutattam be vigyorogva Harry-nek.
-  Örülök Nancy! - mosolygott rá Hazz.
-  Szintén. - mosolygott rá.
-  Na, akkor hajrá! - sürgettem a népet. - Ezt fogd meg! - nyomtam Louis kezébe a napszemüvegét. - Azt add ide! - vettem el Nancy-től a szemüvegem, majd a fejemre tettem, de rögtön észre vettem, hogy elég koszos. - Fúj, ezt lehánytam? - vettem le, majd megtöröltem és visszatettem.
-  Te mit akarsz segíteni Jas? - nevetett Harry.
-  Én vagyok itt az okos! - dőltem neki Louis kocsijának. - Ugyanis ha az a tervetek, hogy ezzel kihúzzátok azt, akkor Louis-nak be kell tolatnia eléd és kihúzni, amivel csak annyi gond van, hogy Louis érdekesen tolat és itt... - nyitottam fel Lou kocsijának a csomagtartóját, majd körülnéztem. - Nincs vontatókötél.
-  Tök jól vezetek, mit izélsz? - nézett rám felháborodva, de szórakozottan Louis.
-  Ch, persze... - forgattam meg a szemem. - Vagy ha az a tervetek, hogy kitoljátok, akkor valakinek vezetnie is kell és abban biztos vagyok, hogy ti nem akartok koszosak lenni... - mutattam végig Harry-n Louis-n és Danielle-n.
-  Mi a terved okoska? - kérdezte Harry.
-  Louis csodálatos vezető képességet hanyagoljuk és Te gázt adsz mi pedig kitolunk. - öleltem át Nancy nyakát vigyorogva.
-  Jasmine, mi van ha Én sem szeretnék koszos lenni? - kérdezte sóhajtva Nancy.
-  Akkor az szívás. - vigyorogtam rá.
-  A barátnődnek lenni többek közt káros az egészségre, a pénztárcámra nézve és a magánéletemre nézve is! - nézett rám.
-  Jó, de emellett szeretsz! - ölelgettem.
-  Jas, nem akarok úgy kinézni mint egy disznó! - nyafogott.
-  Légyszi! - mosolyogtam rá aranyosan, majd hátulról a nyakába csimpaszkodva öleltem. - Nancy, tök aranyos vagyok!
-  Örülök, hogy így gondolod, Én annyira nem! - vágta rá.
-  De segítesz! - nyomtam puszit az arcára nagy mosollyal.
-  Te egy beteg nőszemély vagy! - sóhajtott beleegyezően. - Megkeseríted az életem!
-  Én is szeretlek! - ölelgettem.
-  Jó, csináljuk. - bólintott sóhajtva.
-  Kéne ilyen combig érő gumicsizma. - röhögtem.
-  Agysebész kéne! - forgatta a szemét Nancy mosolyogva.
-  Na szállj be! - szóltam Harry-re.
Beindította az autót, majd a hátuljához léptünk.
-  Óvatosan adj gázt! - mondtam hangosan, mire Harry nem sajnálta, így mi rögtön tiszta sarasak lettünk. - Harry! - sikítottam nevetve, mire levette a gázról a lábát.
-  Jasmine, miért vonsz bele az ilyen akcióidba? - nevetett Nancy.
-  Na figyelj, sikerülni fog csak gyerünk! - biztattam nevetve, majd másodszorra sikerült is.
Mi hangosan nevetve pacsiztunk össze, majd megöleltük egymást.
-  Ránk fér egy zuhany! - nevetett Nancy.
-  Most miért? - nevettem, majd letöröltem az arcom. - Annyira nem rossz... - nevettem.
-  Én nem hiszem el, hogy Te az a táncos voltál valaha, aki hatalmas színpadokon haspólóban és terepmintás sortban tolta. - nézett rám a fejét ingatva Nancy.
-  Nem, Én az a táncos voltam, aki gyerekekkel hülyéskedett és a legjobb barátnőivel az ágyán ugrálva, pizsamában táncikált. - nevettem.

* Louis szemszöge *
Nem panaszkodom, igencsak jól néz ki Jasmine, ahogy egy autóval küzd... 
Nevetve kezdett táncikálni, mire Nancy sóhajtott. 
-   Nem hiszem el, hogy utcán mutatkoztatok vele. - nézett rám, majd Harry-re nevetve. 
-   Hát ezt annyira Én sem... - mondta Dani mosolyogva. 
-   Igazán csodálatos, na most haladjunk, mielőtt megszárad és homok lesz, mert akkor sivatag lesz! - mondta Jasmine. 
-   Így akarsz beülni az autóba? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. 
-   Gyalogolhatok is, de akkor beárullak anyukádnak! - vigyorgott karba tett kézzel. 
-   Ez elég gyerekes volt. - forgattam meg a szemem, majd az autóm felé biccentettem. 
Beültünk, majd Jas elirányított a lakásához. Mind felmentünk hozzá és tényleg nagyon kicsi volt. Nancy-vel gyorsan megmosakodtak, majd mindketten törölközőbe csavarva jöttek ki. 
-   Jasmine, nem fulladsz meg? - néztem rá, ugyanis tényleg nagyon, nagyon kicsi volt az egész. 
-   De igen. - bólintott, majd a szekrényéből kivett ruhákat. 

* Jasmine szemszöge *
~két nappal később~
A főnököm megunta, hogy nyaralgatok, így nézhettem, ahogy a legjobb barátaim lazulnak és ültem a pult mögött. Néha kiszolgáltam őket, majd teltek az unalmas órák.
-   Jasmine, ez nem olyan jó buli. - lépett elém Vicky, mire a telefonomat kiengedtem a kezeim közül, így az a néma csendet megtörve koppant a pulton.
-  Tudom. - sóhajtottam.
-  Gyere haza! - fogta meg a kezem.
Én szóltam volna, de bejött mellém a pult mögé és mellém ült, majd megint megfogta a kezem.
-  Esküszöm, hogy elköltözöm veled a fiúktól, tudom hogy fáj még mindig, de ígérem, hogy nem kell vele találkoznod. - súgta. - De nem szeretnélek így látni. Mind tudjuk, hogy anyukád megváltozott és jól mondtad, hogy a családod voltunk és vigyáztunk rád. Viszont a családnak az a dolga, hogy ráébresszen, ha valami rosszat teszel. És ez borzasztó.
-  Vicky, úgy sem sikerülne elfelejtenem. - súgtam.
-  Jasmine, kérlek. - ölelt magához. - Ez nagyon rossz neked!
-  Tudom. - bólintottam.
-  Akkor hazajössz? - kérdezte halkan.
-  Lehet. - mondtam halkan.
-  Mi az, hogy lehet?! - háborgott. - Igen!
-  Jó, de mikor? - kérdeztem.
-  Hazajössz velünk! - ölelt magához.
-  Rendben. - mosolyodtam el.
Lerendeztem a főnökömmel és Nancy-nek is elmondtam. Őt sajnálom, hiszen eléggé megszerettem. A főnököm azt mondta, hogy az utolsó pár napot hagyja, hogy kicsit bulizzak, így meg is fogadtam a tanácsát. A srácokkal megbeszéltük, hogy elmegyünk egy jacht-ra és a részletekbe nem avattak be. Reggel indultunk és természetesen Nancy is jött. Én valahogy Louis autójába kerültem, pedig arra emlékeztem az út elején, hogy Harry-ébe ültem be, de nagyon kómás voltam.
-  Hol a jó égben vagyok? - motyogtam, ugyanis Nancy mellettem szintén aludt.
A szemüvegemet nem nagyon láttam, de előre dőltem a két ülés között, majd a vezetőre pillantottam. Louis volt, már amennyit láttam belőle...
-  Legjobb emlékeim szerint régen így néztél ki, ha nem volt rajtam szemüveg. - bólintottam. - De amúgy hogy kerülök Én ebbe a kocsiba?
-  Úgy, hogy Harry eltévedt, ezért nekünk vissza kellett fordulnunk, elmenni érte és ezért most még három óra út áll előttünk. - magyarázta.
-  Ekkora idiótát is ritkán látni. - sóhajtottam. - De ez nem ok arra, hogy itt vagyok!
-  Azért raktunk át ide, mert Harry nem akarta, hogy megtudd, hogy milyen lüke. - nevette el magát.
-  Még túl fáradt vagyok ahhoz, hogy kiröhögjem, majd később. - legyintettem.
-  Kéred a szemüveged? - kérdezte Danielle.
-  Á, nem. - ráztam a fejem. - Nem akarom tudni mennyire fáradtnak nézek ki és egy autóban túl sok a tükör.
Elnevették magukat, mire sóhajtva hátra dőltem. Kb. 2 percen belül unatkozni kezdtem, így meglöktem Nancy-t, de semmi. Hirtelen ötlet jött és meg is valósítottam, vagyis lekaptam a papucsom és arcon csaptam vele.
-  Jasmine, Te idióta! - szólt rám, majd elnevette magát. - Add ide! - vette el, majd arcon csapott vele.
-  Nem is fáj! - nevettem. - Tök puha!
-  De miért? - nézett rám Nancy nevetve. - Hogy jön az ötlet, hogy így kelts fel?
-  Én egy zseni vagyok! - vigyorogtam rá.
-  Én inkább betegnek neveznélek, de mindegy... - legyintett.
-  Amúgy hány óra van? - kérdeztem.
-  Fél tizenegy. - mondta Danielle.
-  Na, tök sokáig hagytalak aludni! - vigyorogtam Nancy-re.
-  Te tudod mi vagy? - nézett rám sóhajtva. - Valami sátán, vagy nem is tudom mi! Nem hagysz élni! - nyafogott.
-  Semmi baj Nancy! - mondtam nevetve.
Mikor végre megérkeztünk, elkezdődött az igazi lazítás. Tök jól szórakoztunk a csajokkal, bár azzal annyira nem voltam kibékülve, hogy a félmeztelen Louis Tomlinson járkál körülöttem. Bár a nap végére úgy vettem észre, hogy leégett szegény... Miért is sajnálom?!
Jó, oké tudom, de akkor is!
Én szívesen bekentem volna naptejjel... Milyen perverz leszek?! Jó, de azért csak rá kell nézni!
Amúgy az nem fura, hogy magamba gondolkozom és bámulok ki a fejemből?
-   Jasmine! - lökött le a napágyról Vicky röhögve.
-   Te idióta! - röhögtem fel.
Eszembe jutott, hogy a kis párkapcsolati tanácsadóm, alias Kygo teljesen eltűnt, így fogtam a telefonom és elvonultam. Kb. két csengés után fel is vette.
-   Szia Jasmine! - köszönt vidáman.
-   Tök jó, hogy emlékszel a nevemre! - cukkoltam mosolyogva.
-   Te is hívhattál volna! - mondta hasonlóan.
-   Jó, megbeszéltük. - nevettem el magam, mire Ő is így tett.
-  És mondd, mi lett veletek? - kérdezte sóhajtva.
-  Mármint... - azt akartam megkérdezni, hogy Louis-val?, de közbe vágott.
-  Igen. - vágta rá, mire elmosolyodtam.
-  Hát leginkább semmi jó. - mondtam sóhajtva.
-  Azt hallottam, de van még esély? - kérdezte.
-  Nem sok. - mondtam keserűen. - De pár nap múlva visszaköltözöm Londonba és elkezdem helyrerakni az életem. Mármint Londonba megyek vissza, de még nem tudom hova. - magyaráztam.
-  Akkor majd mindenképpen szervezünk egy találkát. - mondta vidáman.
-  Megbeszéltük. - mondtam és elmosolyodtam.
-  Most muszáj mennem, mert 2 perc múlva színpadon kell lennem. - mondta és elnevette magát.
-   Jól van, csináljál hatalmas bulit! - mondtam mosolyogva.
-   Rajta leszek. - nevette el magát. - Szia!
-   Szia! - mondtam mosolyogva, majd letettem.
-   Csak nem valami szerelem? - vigyorgott rám Louis, aki valahonnan ide keveredett.
-   Nem. - mondtam és elmosolyodtam.
-   Hát pedig elég nagy ez a vigyor! - mosolygott, mire csak megráztam a fejem, majd végignéztem a felsőtestén.
Közelebb léptem hozzá, pontosan elé és óvatosan érintettem meg a vállát, ugyanis kb. az égett meg neki a legjobban.
Na meg ha már van valami esélyem hozzá érni a tökéletességhez, miért ne tenném?!
-   Nem fáj? - kérdeztem.
-   Még nem. - nevette el magát.
-   Oké, csak mert van krémem rá, ha kell. - mosolyodtam el.
-   Köszi, nekem is. - mosolygott.
Francba!
-   Oké. - rántottam vállat mosolyogva, majd kikerültem és újra a csajok felé indultam.
-   Jasmine! - sikított nevetve Ginger.
-   Mi van? - nevettem el magam.
-   Gyere! - kapta el a kezem, majd maga mellé húzott.
-   Mi van már? - háborogtam.
-   Nem idegesít, hogy Louis így járkál előtted és itt enyelegnek? - súgta.
-   Nem. - kamuztam, mire felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-   Jó, úgyse fogod bevallani! - legyintett. - De nem fessük be a hajad?
-   Most? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-   Nem, de majd? - kérdezett rá megint.
-   De, befesthetjük. - rántottam vállat.
-   Nem akarsz szőke lenni? - vigyorgott Vicky.
-   Nem. - vágtam rá. - Fekete akarok lenni.
-   Nem. - vágta rá Vick.
-   De igen. - bólintottam, mire sóhajtott.

* Louis szemszöge *
Annyira nem tetszik, hogy Jasmine itt járkál fürdőruhában. Vagyis igazából tetszik, de nekem barátnőm van! Bár azt nem mondtam, hogy Danielle nem tetszik. Mindketten rohadt szexik. 
-   Louis, itt vagy? - lengette a szemem előtt a kezét Dani. 
-   Mi? - pillantottam rá, mire elnevette magát. 
-   Kicsit elsodródtál álomvilágba. - nevetett. 
Én csak elmosolyodtam, majd meghallottam, ahogy a négy lány hangosan beszélgetve haladnak el mellettünk. Gondolom úszni indultak, ugyanis a létrához mentek ami a tengerbe vezet, de Jasmine éppen cigizett. A többi lány bement a vízbe, de Ő csak leült a létrához és belelógatta a lábát. 
-   Gyere már! - nyaggatta Vicky, mire elnevette magát. 
-   Nem megyek, vigyázom rátok! - nevetett. 
-   És ha megfulladunk bejössz megmenteni? - kérdezte Nancy. 
-   Ha megfulladtok, akkor már halottas kocsit hívok. - vigyorgott, majd felpattant és arrébb szaladt, ugyanis a lányok fröcskölni kezdték.
Nevetve ült le távolabb.
-   Jasmine, amúgy hogy van a térded? - kérdezte tőle Vicky.
-   Hát elég sűrűn kattog, de olyan hangosan, hogy félek tőle, hogy mások is hallják. - rántott vállat.
-   De táncolhatsz? - kérdezte tőle Gin.
-   Már leszarom mit mondanak, ugyanis az egyik orvos csak annyit mond, hogy pihentessem mert semmi baja, a másik kórházba küldene megint. - rántott vállat. - Tökre nem érdekel. Nem fáj, nem gyenge, akkor most mit aggódjak? Ha nem tudnék ráállni, nyilván foglalkoznék vele.
Azért sajnálom szegény Jasmine-t, mert neki muszáj mozognia, egyszerűen folyamatosan mozgásban van! Jó, most nem, de amúgy ha boldog, akkor mindig mozog!
-   És akkor nem is mész többet vele orvoshoz? - kérdezte tőle Ginger.
-   Nem. - rántott vállat. - Most jelenleg még a legnagyobb gondom az, hogy költözöm, megint.
-   Visszaköltözöl? - nézett rá hatalmas szemekkel egyre nagyobb mosollyal Gin, mire bólintott.
Gin felmászott a hajóra, majd szinte ráugrott Jasmine-re, így mindketten a földön feküdtek.
Ohm... lehet hogy szólni kéne Jasmine-nek, hogy Danielle cuccai vannak a szobájában? Mindegy... majd máskor...
-   És akkor megint úgy mint régen? - mosolygott rá Ginger.
-   Nem, mert a régi házunkba költözöm. - mondta.
Mi van?! Oda, ahonnan egyszer már megmentettem? Nem! Ez nagyon rossz ötlet!
Hirtelen felpattantam és Jasmine-hez léptem, megragadtam a karját és elkezdtem húzni a hajó másik felére.
-   Louis, mit csinálsz? - kérdezte értetlenül.
Hirtelen megálltam, amikor már elég messze voltunk a többiektől.
-   Nem lakhatsz ott! - néztem a szemébe. - Engem nem érdekel, hogy szakítottunk, lehet hogy egy kicsit gáz helyzet, de leszarom! Felőlem a szobámban is aludhatsz, nem érdekel, alszom a nappaliban, csak ne menj oda!
-   Louis, most miért mondod ezt? - kérdezte értetlenül.
-   Mert onnan már egyszer összeszedtelek, majd nagy nehezen felhúztunk az élők sorába, de megint?! - kérdeztem.
-   Túl kell lépnem ezen! - nézett rám komolyan. - Nem akarok visszaköltözni hozzátok, nem leszek depressziós! Minden oké lesz! - mondta, mire sóhajtottam.
Csak legyen igaza... 



66. rész

Eltelt egy fél év és túléltem. Nem mondom, hogy boldog vagyok, mert az hatalmas kamu lenne. Anyának elmondtam, hogy nem járok egyetemre, azóta egy szót nem beszél velem, Jim sem. Csak élek mint hal a vízben. Várok a csodára, ami nem jön el.

Megint kissé későn értem be, de csak elmorogtam egy "Jó reggelt!" félét, majd ledobtam a táskámat és beálltam a pultba. Pontosabban leültem, ugyanis kb. délig nem nagyon jön senki. Főztem magamnak egy kávét és hallgattam a rádiót, valamint az egyetlen ember, akivel egész jóban vagyok, az az itteni takarítónő, Nancy. Ülve, csukott szemmel relaxálva, a mögöttem lévő falnak döntve a hátam táncikáltam a zenékre, miközben a kávémba bele-bele kortyoltam.
Olyan 10 óra körül megszólalt a Best Song Ever, mire elmosolyodtam, majd még mindig csukott szemmel táncikáltam és visszagondolva a szép emlékekre, úgy vigyoroghattam mint egy megszállott idióta.
-   Jasmine! - hallottam Nancy kiabálását valahonnan a közelből, de a szememet nem nyitottam ki.
-   Igen Nancy, hallom, szinte a fülem mellett van a rádió és mielőtt megkérdeznéd, de igen Ő a... - mondtam, majd elkezdtem gondolkozni, de nem emlékeztem hogyan is hívta Louis-t. - Hogy is hívod?
-   Az ex óvóbácsid. - mondta nevetve, mire elnevettem magam.
-   Igen, az ex óvóbácsim. - nevettem, majd beleittam a kávéba.
-   Most mit röhögsz, Te találtad ki! - nevetett.
-   Nem, Én fáradtan és halál véletlenül mondtam ezt. - nevettem.
-   Persze... - mondta hitetlenül.
-   Nancy, ne kezd, még ehhez nem vagyok eléggé ébren. - sóhajtottam.
-   Jasmine, közlöm, hogy 10 óra és kb, 6 óta itt vagy! - nevetett, mire elmosolyodtam.
-   Jó, régen ilyenkor egyik oldalamról a másikra fordultam! - mondtam vigyorogva.
Hirtelen meghallottam a csengőt ami a pulton van. Pontosabban azt, amit már vagy harmadjára dobok ki és valójában az is lehet, hogy ez már nem ugyan az. Mérgesen nyitottam ki a szemeimet, majd megfogtam a csengőt és egy egyszerű mozdulattal a kukába dobtam, majd az előttem álló emberekre pillantottam és egy "picit" meglepődtem.
Éppen az "ex óvóbácsimmal" és az új barátnőjével szemeztem, majd elmosolyodtam.
-   Nancy, gyere már! - kiabáltam neki vigyorogva.
-   Nem megyek oda csak azért, mert elfogyott a kávéd! - vágta rá.
-   De szerintem találkozni akarsz az "ex óvóbácsimmal". - mondtam mosolyogva, mire Louis elnevette magát.
-   Nem hiszek neked! - vágta rá. - Ennyire nem vagyok hülye.
-   Nancy az isten szerelmére, gyere már! - sóhajtottam.
-   Ha igazat mondasz esküszöm, hogy soha többet nem nyekergek azért, mert az Én cigimet lopod és megtaníthatsz twerk-elni. - mondta, mire elvigyorodtam.
Belépett, majd hatalmas szemmel nézett rá, majd rám.
-   Jasmine, Én esküszöm, hogy utállak! - nyafogott. - Nem! - vágta rá nyafogva.
-   Na, mit szólsz kedvesem? - vigyorogtam rá.
-   Utállak! - mondta sértetten. - Én! Nem! - kiabálta, majd elment, mire elnevettem magam.
-   Sziasztok! - mosolyogtam rájuk.
-   Szia. - mondták egyszerre.
-   Jasmine! - jött be Nancy megint. - Csaló vagy! - mutatott rám.
-   Azért annyira nem lehetek csodálatos, hogy ide varázsolok valakit! - nevettem. - Szerinted vetítem?
Ő odajött, majd megbökte Louis kezét.
-   A francba, igazi! - döntötte a fejét a pultra. - Óvóbácsi, közlöm, hogy most miattad elmegy a fél vagyonom!
-   Nem is szívok annyi cigit! - forgattam a szemem.
-   De azért ez elég drága mulatság! - nézett rám szúrós szemmel.
-   Szerinted miért tőled kérek? - vigyorogtam rá.
-   Hagyjál Jasmine Barryl! - vágta rá. - Annyira nyomorék vagyok! - hisztizett, majd beleivott a kávémba, majd elfintorodott. - Hát ez ritka szar! - mondta, majd kiment.
Nevetve néztem fel Louis-ra és Danielle-re.
-   Rendben vagy már? - kérdezte Louis sóhajtva.
-   Nem beszél velem Anyám, ezen kívül más nem változott. - rántottam vállat.
Ő csak ridegen bólintott, majd elmondták, hogy mit kívánnak, átadtam nekik, majd visszaültem a helyemre és azért figyeltem Louis-t és a barátnőjét, de inkább a telefonomat babráltam.
-   Jasmine! - lépett oda Nancy, mire felnéztem rá. - Ó, a szerelmeddel töltöd az idődet? - bökött a telefonra vigyorogva.
-   Hagyjál már, nem vagyok szerelmes a telefonomba! - vágtam rá, majd elmosolyodtam, mire kikapta a kezemből.
Igen, Louis-val az egyik közös képünket néztem, mire sóhajtott.
-   Jasmine, kopj már le! - sóhajtott nagyot. - Szard le! Foglalkozzál velem és gyere velem cigiszünetre!
-   Nem. - ráztam a fejem. - Most nem megyek.
-   Utálom mikor ilyen szar kedvű vagy mint általában! - nézett rám komoran. - Már megint kidobtad a csengőt? - nevetett.
-   Igen, mert utálom! Ennél kegyetlenebb dolgot a számomra elképzelni se tudok! - nevettem.
-   Érdekes, hogy a szar életed mellett így gondolod. - bólogatott vigyorogva.
-   Olyan kis aranyosnak tűnsz, közbe annyira gonosz vagy! - mosolyogtam rá, majd elnevettem magam.
-   Te meg tök vidámnak és boldognak tűnsz, közben belül meg egy alvilág vagy! - nézett rám.
-   Teljesen mindegy, erős leszek és nem adom fel! - néztem rá.
-   De ha van más lehetőséged, akkor miért?! Nem éri meg szenvedni valamiért, hogy elmondd, hogy igen ezt megcsináltam, miközben tudod, hogy máshol boldog lennél! - nézett rám sóhajtva.
-   De most őszintén, szerinted hova kéne mennem? - néztem rá.
-   Először is megkeresni a főnököt és közölni, hogy itt hagyod ezt a helyet! Utána a lakásodból kipakolni, repülőre ülni és meg sem állni Londonig, - sorolta.
-   Nancy, semmi értelme nem lenne! - ráztam a fejem. - Ugyan itt lennék.
-   Akkor mondjuk változtass nevet és költözz Afrikába! - mondta, mire elnevettem magam.
-   Jól van, ne tervezgessük az életem! - ráztam a fejem.
-   Jó, de azt tervezgethetjük, hogy fürdünk egyet... - biccentett a medence felé.
-   Nancy, amikor vendégek vannak nem fürödhetünk! - vágtam rá.
-   Mondd, Te egész életedben ilyen jó kislány voltál? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-   Ráadásul a fürdőruhám sincs itt.
-   Az nem feltétlenül probléma... - kuncogott.
-   Na menj a francba! - nevettem. - Ha Te fényes nappal bemész abba a medencébe meztelenül esküszöm, hogy nem kell megtanulnod twerk-elni. - vigyorogtam.
-   Nem megyek be. - nevetett.
-   Tudtam. - vigyorogtam rá.
-   Bár ez attól is függ, hogy mennyit iszom. - nevetett, mire Én is elnevettem magam.
-   Mondjuk éjjel, ha kölcsönadsz egy fürdőrucit akkor benne vagyok. - vigyorogtam.
-   Juj, komolyan? - sikította, mire Louis és Danielle tekintetét éreztem magunkon, de nem törődtem vele.
-   De ha beköp minket valaki... - vigyorogtam.
-   Nem fog! - nevetett. - Én biztosan nem.
-   Nancy, éhes vagyok... - néztem rá sóhajtva.
-   Főztem! - vigyorgott, majd a táskájából elővett valami zöld trutyit és adott egy kanalat.
Én kinyitottam az ételhordozót, majd felszedtem valamennyit a kanálra, majd fintorogva visszacsöpögtettem.
-   Hát kedves Nancy, ez úgy néz ki mint... - néztem fintorogva. - Hagyjuk. - toltam el, mire felnevetett.
-   De tök finom, kóstold meg! - akart a számba adni egy kanállal.
-   Semmi esély rá! - mondtam, majd Louis-ék felé fordultam, ugyanis megint a pult előtt álltak, de közben Nancy még mindig a számba akarta nyomni, de valahogy sikerült ügyesen az államra öntenie, így a zöld trutyi a pólómmal együtt a melltartómba is befolyt. - Nancy, rohadj meg! - néztem rá, majd vigyorogva a fejére öntöttem az egész főztjét, mire röhögött, majd elnevettem magam. - De mit röhögsz?! - kérdeztem nevetve.
-   Én fogom feltakarítani. - komolyodott el, mire felröhögtem.
Ő fogta a keveset, ami megmaradt a markába, majd az arcomba akarta kenni.
-   Várj! - állítottam le, mire röhögve állt meg. - Nem mehet tönkre a szemüvegem, mert nem vesz anyám újat. - nevettem, majd a pult másik felére raktam, majd az arcomba a markában lévőt.
-   Ez olyan mint az űrlényfos. - nevetett.
-   Oké, akkor csak pár kérdés! - néztem rá nevetve. - Láttál már űrlény fost? És esetleg találtál egy receptet, hogy hogyan kell űrlényfost főzni? - nevettem.
-   Nem, csak... - nézett végig magán nevetve. - Jó, most megyek... - mondta, majd az ajtó felé totyogott.
-   Fúj... - töröltem le az arcom, majd Louis-ékra néztem és elnevettem magam.
-   Az egyetlen kérdésem az lenne, hogy miért? - nézett rám értetlenül Louis.
-   Nem tudom, de megejtek majd egy zuhanyt. - nevettem.
-   Oké, de esetleg nincs szükséged valamilyen ruhára? - kérdezte Lou.
Á, nem lenne gáz a volt barátodtól ruhát kölcsön kérni... dehogy...
-   Nem, az van. Köszi. - mosolyogtam.
-   Jasmine, gyere már! - kiabált Nancy.
-   Úgy mondod, mintha látnék! - fogattam meg a szemem.
-   Azért annyit csak látsz, hogy idáig elgyere! - morgott.
-   Nancy, egyszer már leestem a lépcsőn. - nevettem.
-   Ó, ne szenvedj már! - jött vissza, majd megfogta a karom és kb. vonszolt maga után.
Valahogy ezt a napot is túléltük, de nem olyan jó, hogy itt van Louis.

~másnap~
Hajnalban késésben voltam, így eszeveszetten rohannom kellett. Fésülködni is alig volt időm, így egy kócos konttyal oldottam meg a helyzetet és a reggelim egy banán volt. Száguldottam, majd 2 perces késéssel beestem az ajtón.
-   Jasmine, mondd hányszor akarsz még elkésni? - nézett rám a főnököm.
-   Bocsánat, Én csak... - motyogtam, majd megláttam a lifttel szemben nagyon ismerős csajokat, mire otthagytam a főnököm és oda léptem melléjük és úgy tettem, mint aki észre se vette Őket.
-   Jas! - sikította Vicky, majd a nyakamba ugrott, aztán Ginger is.
Nevetve szorítottam magamhoz őket, majd elkezdtünk ugrálni és emiatt elestünk, majd nevetve feküdtünk a puha szőnyegen és nyílt a lift ajtaja.
-   Hiányoztatok! - öleltem őket magamhoz vigyorogva.
-   Te is! - mondták egyszerre.
-   Jasmine, annyira szép vagy! - nyafogott Ginger. - Olyan szép barna vagy!
-   Vettem a szép barnaságomhoz egy rikító fürdőruhát, meg egy fehéret. - vigyorogtam rá.
-   Már csak egyet nem értek! - nevetett Vicky. - Miért egy szőnyegen fekve beszéljünk meg ezt? - nézett ránk nevetve.
-   Azt hiszem vége a felnőttségnek! - nézett rám Louis mosolyogva.
Rám mosolygott! Értitek?! Nem oktatott ki, őszinte mosolyt kaptam!
-   Meddig lesztek itt? - vigyorogtam a lányokra.
-   Nem tudom. - rántott vállat vigyorogva Ginger.
-   Oké, mert be kell pótolnunk egy csomó mindent! - mosolyogtam. - És azt hiszem szereztem valakit, akit bírni fogtok! - vigyorogtam.
-   Rólam van szó! - feküdt mellénk Nancy vigyorogva, majd elnevettük magunkat.
-   Nancy aki itt takarítónő. - mutattam be mosolyogva. - Nancy, Ginger és Vicky. - mosolyogtam rá.
-   Nincs min gondolkozni, tökéletesen illik ide! - fogta meg a kezét Gin aki mellett feküdt.
-   Jasmine, Nancy, ez egy munkahely, nem játszóház! - szólt ránk a főnökünk.
-   Szabadságon vagyok! - mondtuk egyszerre, majd elnevettük magunkat és pacsiztunk.
-   És mióta cigizel? - nézett rám felhúzott szemöldökkel Ginger, mire Nancy-re pillantottam.
-   Csak amióta kunyizik tőlem. - mondta Nancy, mire elnevettem magam.
-   Jó, menjünk! - pattantam fel vigyorogva.
-   Te mikor lettél ilyen energikus korán reggel? - csodálkozott Nancy.
-   Valaha mindig ilyen voltam. - rántottam vállat mosolyogva.
-   Hova indulsz? - nézett rám felkecmeregve Vick.
-   A lakásomba. - néztem rá mosolyogva.
-   Ne már, csináljunk valamit! - mosolygott rám Ginger.
-   Gondoltam elmegyek a fürdőruhámért. - mosolyogtam rá.
Jasmine fürdőruhája 
-   Aha... - bólogatott mosolyogva.

* Louis szemszöge *
Éppen Dani-val a medencénél ücsörögtünk, amikor megérkeztek Jasmine-ék. Természetesen rá pillantottam és megállapítottam, hogy igen, még mindig gyönyörű és azt is, hogy rohadt jól áll  neki a barna bőr. Egy ilyen igencsak rikító kék fürdőruha volt rajta, ami kiemelte többek közt a szemeit, amik attól függ, hogy milyen ruhát és sminket visel, néha zöldek, néha barnák, de most kékes árnyalatúnak tűntek, emellett a fehér fogait is kiemelték. Egyszerűen tökéletes volt, ahogy nevetve sétált a lányokkal, akikre egy pillanatig sem siklott a szemem. De amit még imádtam Jasmine-ben az a kis szégyenlőssége, ami most is jelen volt, ugyanis a fürdőruha fölött egy nagyon lenge, számára combközépig érő, fehér pólót vett fel, ami csipkés volt mindenhol. A szerencsém az volt, hogy Danielle éppen telefonált, különben biztosan kaptam volna... 
Jasmine gyorsan elszaladt előttem, amit végigkövettem a szememmel, majd megszólalt a zene. 

* Jasmine szemszöge*
Természetesen a lányokkal agyon dicsérgettük egymást, mint mindig, majd leültünk a napágyakra. 
-   Jasmine, ki ne essen a szemed! - súgta kuncogva Vick amikor Louis-t figyeltem, ahogy Danielle-l, majd meglöktem, mire beesett két napágy közé. 
-   Bocsi! - röhögtem, mire Ő is röhögni kezdett. 
-   Pultos lányka! - csettintett Nancy. 
-   Tudod ki a pultos lány! - néztem rá nevetve. 
-   Hozzál már inni valamit! - mosolygott aranyosan Nancy. 
-   Jó, de Gin gyere! - fogtam meg a kezét, mire felkelt. 
Én nem engedtem el kezét és így indultunk el. 
-   Fú de aranyosak! - kiabált utánunk röhögve Vick. 
-   Olyan romantikus, csak mindjárt pofára esünk! - nevettem Én is, ugyanis csúszott a medence mellett föld és Én papucsban voltam. 
-   Miért nem veszed le a papucsodat? - mutatott rá Ginger nevetve, mire levettem és az út közepén hagyva indultunk tovább. 
Összeszedtünk pár italt, majd kivittük, de nagyon hideg volt. Vicky csukott szemmel relaxált, mire fogtam az egyik hideg ásványvizet és a hasához érintettem Ő pedig sikított. 
-   Rohadj már meg Jasmine! - sikította, majd kikapta a kezemből a jéghideg vizet, mire elkezdtem szaladni, de hirtelen hátulról lelocsolt és pont a fenekemet meg a lábaimat sikerült neki, mire rögtön libabőrős lettem és megtorpantam. 
-   Nagyon hideg! - nevettem, de már a medence másik felénél voltam és szemből röhögtem rajtam a barátnőim. 
Tudtam, hogy Louis-ék előtt vagyok pontosan, de inkább úgy tettem, mint aki nem tudja és totyogva mentem vissza a lányokhoz. Vicky nevetve ölelt magához. 
-   Szegény, pont lelocsoltad a bugyiját! - nevetett Nancy, ugyanis ugyebár ilyenkor a fürdőbugyi tökéletesen beszívja a vizet és ha mondjuk normális hőmérsékletű vízben voltál és nem fekszel ki a napra, egy idő után úgy is lehűl, de a jéghideg víz miatt ez borzasztó volt. 
Nevetve tette a kezét Ginger a bugyimra, majd felröhögött. És természetesen Nancy és Vicky is megnézte, hogy éppen befagy a seggem. 
-   Hallod, mindjárt megyek, megkérek mást is, hogy fogdossa a seggem! - nevettem. 
-   Jól van na! - nevetett Ginger. - Amúgy meg ne nyekeregjél, mert jó segged van. - biztosított meg róla, mire felröhögtem. 
-   Örülök, hogy tetszik. - nevettem. 
-   Nem is olyan hideg! - csapott a fenekemre röhögve Vicky. 
-   Victoria! - szóltam rá "mérgesen", nevetve. 
-   Jól van na, tessék, kifekszel a napra és megszárad! - nevetett. 
-   Vagy leveszed! - ajánlotta Nancy röhögve. 
-   Várjál már, legalább pénzt kapjak érte! - röhögtem. 
-   Jas, szerezzünk már valami gumimatracot! - pattant fel vigyorogva Nancy. 
-   Ha adsz utána egy cigit szerzek. - vigyorogtam. 
-   Jó. - bólintott vigyorogva. 
-   Szerzek! - bólintottam vigyorogva, miközben megigazítottam a fürdőruha felsőmet. 
-   Figyeld! - röhögött fel Vick. - Megy szédíteni a főnökét: "Szerzek!" - mondta és utánozta az előző cselekedetem nevetve. 
-   Hány matrac kell? - kérdeztem nevetve. 
-   Szerintem azt a felső részt hagyd csak itt nyugodtan és akkor megkapjuk az egész hotelt! - röhögött Nancy. 
-   Te mit vetkőztetsz engem? - röhögtem, majd elindultam az épületbe. 
Rögtön megtaláltam a főnökömet, aki végigfuttatta rajtam a szemét, mire elmosolyodtam és rögtön meg is kaptam amit akartam. 
Odadobtam a csajok elé a matracokat, majd Nancy adott egy cigit meg öngyújtót. 
-   Jasmine, nem olyan olcsó ez! - mutatott a cigire Nancy. 
-   Szerinted miért tőled kérek? - nevettem, majd bele szippantottam. - Amúgy meg ne nyekeregjél, mert azt mondtad kamuzok és nem! - böktem Louis felé. 
-   Mióta vagy ilyen kis bagós? - vigyorgott rám Vicky. 
-   Hivatalosan nem cigizem. - nevettem. 
-   Én meg hivatalosan anyámmal élek! - rántott vállat Vicky, majd felröhögtünk. 
Egy kicsit megnyugodtunk, normálisan beszélgettünk, azért Én néha rápillantottam az álompárra... 
Majd hirtelen megszólalt a zenénk Vicky-vel és felpattantunk. Felugrottunk a napágyakra és elkezdtük táncolni azt a nagyon régi koreográfiát és közbe röhögcséltünk össze-vissza. A dal végén nevetve simítottam hátra a hajam. 
-   Elszoktam ettől. - nevettem. - Elkényelmesedtem! 
-   Hát igen, nem éppen az a Jasmine van most velünk, aki reggel felkelt és rohangált és beszélt össze vissza. - nevetett Ginger. 
-   Szeretnéd azt a Jasmine-t? - vigyorodtam el. 
-   Igen. - vágta rá Ginger. 
-   Jó, fél óra! - mondtam vigyorogva, majd beszaladtam a megszokott pultból loptam egy energiaitalt és kb. egyszerre megittam az egészet, majd fogtam a másikat, felbontottam és azzal a kezemben haladtam ki. 
-   Nem viccelt! - bökött rám vigyorogva Vick. 
-   Igazatok van. - rántottam vállat mosolyogva. 
Fél óra múlva megittam a másikat is és elkezdtem érezni a hatását... 
-   Gyertek! - vigyorogtam. - Megpróbálok megállni azon! - mutattam a matracra vigyorogva. 
-   Jó, de tuti leesel róla! - mondta nevetve Vicky. 
Bejöttek velem a medencébe, majd először felültem rá, majd kiadtam a parancsokat. 
-   Nancy és Vicky, fogjátok a matracot, Ginger beléd fogok kapaszkodni! - vigyorogtam. 
-   Jó, csak csinál már! - mondta nevetve Nancy. 
Elsőre semmi nem jött össze, ugyanis kb. Ginger nyakába estem. 
-   Jasmine, olyan béna vagy! - röhögött fel Ginger. 
-   Jól van, Te leszel a következő. - mutattam rá nevetve. 
10 perccel később sikerült megállnom. 
-   Várjatok! - sikítottam és még kapaszkodtam Ginger kezeibe. 
Bebiztosítottam magam, majd elengedtem Ginger-t. 
-   Engedjetek el! - mondtam vigyorogva, mire Nancy és Vick elengedte a matracot. 
Én állva maradtam, mire sikítottam egy juhú-t! 
-   Na, most valahogy szállj le! - röhögött Vicky. 
-   Soha! - kiabáltam nevetve. - Itt fogok megöregedni. 
-   Jas, táncoljál! - nevetett Ginger, mire elkezdtem táncikálni és majdnem leestem, de abbahagytam és megálltam. 
-   Na! - kiabálta nevetve Vick. - Rázzad a kis segged! 
Én nevetve kezdtem rázni a fenekem, mint egy kislány, mire természetesen majdnem rögtön a vízbe estem. Rögtön röhögni kezdtünk mind. 
-   Olyan hülye vagy! - röhögött Gin. 
-   Hát most na! - nevettem. - De megcsináltam, nem?! 
-   Persze, csak mire Te megcsináltad ráncos lettem! - röhögött Nancy. 
-   Na jó, már hülyét csináltam magamból, elég! - nevettem, majd kimásztam. 
A lányok követtek, majd visszaültünk az eddigi helyünkre. Én óvatosan pillantottam Louis-ék felé, akik éppen egy matracon lubickoltak és tök aranyosak voltak igazából, majd Louis rám pillantott, mire elkaptam, a tekintetem. 
Ja, ez nagyon ciki volt...