2016. szeptember 2., péntek

72. rész

Hogy mi történt a szerelmi vallomás és a csók után? Hát semmi! Louis-t nem érdekelte a szenvedésem, sem én. Én viszont megelégeltem ezt az egészet és elterveztem, hogy túl lépek Louis-n. Velem nem játszhat tovább, ennek itt hivatalosan is vége.
-   Jasmine, tudod Louis szülinapja holnap lesz és szeretném, ha segítenél megszervezni a meglepetés bulit. - mosolygott rám Danielle.
Te jó ég! Melyik barátnő az, aki ilyen őszintén fordul a pasija exéhez?
-   Bocsi, nincs hangulatom ilyenekhez. - mondtam halvány mosollyal.
-   De itt leszel este, ugye? - nézett rám kérdőn.
-   Persze. - bólintottam mosolyogva.
Basszus, 24-e van?!
-   Victoria! - kiabáltam.
-   Mi az? - rohant le ijedten, majd rám nézett. - Ó, neked fogalmad sincs róla, hogy milyen nap van, ugye? - vigyorgott.
-   De sajnos már tudom. - bólintottam.
Elkészültünk és elindultunk vásárolni. Mindenkinek könnyen megvettem az ajándékát, kivéve Louis-t.
-   Gin, te jó vagy az ilyenekben! - néztem rá. - Mit adhatsz egy exnek, akit jelenleg utálsz? - kérdeztem sóhajtva.
-   Jas, te nem utálod! - ölelt meg oldalról. - Szereted.
-   Tudom, de jelenleg utálom. - sóhajtottam.
-   Nem tudom, engem az érdekel, hogy miért nem szóltál arról a nyomorék szerelmi vallomásról és csókról? - nézett rám mérgesen Vick.
-   Bocsi, de nem lett belőle semmi. - sóhajtottam.
-   Én ezt értem, de szerintem a legjobb barátnőidnek joga van tudni! - nézett rám mérgesen Gin.
-   Sajnálom, hogy nem mondtam el, egyszerűen túlságosan hülye vagyok. - magyaráztam.
-   Mi lenne, ha nem vennél neki semmit? - kérdezte Vick.
-   De veszek. - mondtam.
-   Jó, akkor fogalmam sincs. - mondta Ginger.
-   Csináltass valami jópofa pólót! - mosolygott rám Vicky.
-   Oké. - bólintottam vidáman.
Aha... végül vettem egy pólót, amire annyi volt írva, hogy haha no.
Meguntam.
Bedobtam egy ajándékszatyorba, majd végül elindultunk haza. Danielle már teljesen kész volt mindennel. Rajtam és Vicky-n kívül mindenki hajlandó volt kiöltözni. Rajtunk pizsama volt. Fél óráig segítettünk még pár dolgot elhelyezni, majd megtelt a ház egy csomó ismeretlen alakkal... juhú.
Elbújtunk, majd vártuk, hogy a srácok benyissanak.
-   Meglepetés! - ugrottunk fel.
Nem, nem mosolyogtam.
Louis rögtön elvigyorodott, majd kiabált egyet és vidáman vágott neki a bulinak.
Rajtam kívül mindenki nagyon boldog volt.
Én rögtön az italos pulthoz sétáltam.
-   Csak nem inni készül a pizsamás hercegnő? - mosolygott rám egy srác, akinek hihetetlen aranyos mosolya volt, de jelen pillanatban nem tudott lenyűgözni vele.
-   Igen. - bólintottam. - De sürgősen.
-   Mit tölthetek? - kérdezte kedves mosollyal.
Én művigyorral vettem el egy üveg sört, kibontottam, majd faképnél hagytam. Kissé piszkált a lelkiismeretem, de a szobám felé indultam.
-   Hova mész Jas? - hallottam meg Liam mosolygós hangját.
Basszus, pont most?!
-   Sehova. - fordultam meg sóhajtva.
-   Nem tűnsz túl vidámnak! - nézett végig rajtam felhúzott szemöldökkel.
-   Pontosan tudod, hogy mi bajom, nem? - nevettem el magam keserűen.
Liam óvatosan magához ölelt, majd elengedett.
Én sorra pusztítottam a söröket, majd egyre több italt és lassan már arra sem emlékeztem, hogy milyen italt iszom, csak kérdés nélkül megittam és töltöttem, vagy kerestem mást.
-   Ajándékok! - kiabálta vidáman Dani.
Nevetve indultam a tömeg felé, a kezemben egy üveg borral.
-   Jas! - kapta el a kezem oldalról Niall, mire mosolyogva néztem fel rá.
-   Mizu? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-   Te mennyit ittál? - nézett rám nagy szemekkel.
-   Nem tudom, miért kérsz? - nyújtottam felé az üveget.
-   Nem, de ezt elveszem! - csavarta ki a kezemből a borosüveget, majd eltette a közelemből.
Belém karolt, majd elkezdett húzni a tömegen kívül.
-   Vick, Jasmine igencsak leitta magát! - mutatott rám.
-   Miről beszélsz Nie? - nevettem. - Tök józan vagyok! - legyintettem.
-   Oké, Jasmine add oda Louis-nak az ajándékot és menj aludni! - ölelt át oldalról mosolyogva Vicky, miközben a kezembe nyomta a szatyrot, majd az övével a kezében indult meg befelé a tömegbe, Louis felé.
Louis hátánál voltunk, majd Vicky meglökte és a fülébe súgott valamit.
-   Ne titkolózzatok! - nevettem. - Vick, nekem is súgd meg! - hajoltam  közelebb hozzá.
-   Oké. - bólintott Louis.
-   Boldog szülinapot! - adta Louis kezébe mosolyogva az ajándékát.
-   Ja, boldogat! - nyomtam a kezébe mindenféle érzelem nélkül a szatyrot.
-   Oké, akkor mi most megyünk! - kapta el a karom Vick, majd a lépcső felé húzott.
Belökött a szobámba, ahol körülnéztem. Megláttam egy karton cigit és mellette az öngyújtót, majd a hónom alá csaptam a kartont, zsebembe rejtettem az öngyújtót és csöndben kiszöktem a szobámból. Találtam a földön három bontatlan sört, amiket felkaptam, majd berohantam velük az első szabad szobába. Lehuppantam a földre, kivágtam az ablakot, majd rágyújtottam, miután kinyitottam az első sört.
Louis szobájában voltam és megpillantottam egy képet a polcon ahol ő volt, Danielle és Deborah.
Rögtön sírva fakadtam és csak bőgtem és bőgtem.


Hihetetlen erős fejfájásra ébredtem, majd ahogy elkezdtem mozgolódni, hatalmas zajt csaptam, mire felültem. A fejem még inkább hasogatott, de körülnéztem.
Louis is ébren volt, ő az ágyon feküdt, míg én a földön ültem az ablaka alatt.
-   Jó reggelt Jasmine. - mosolyodott el halványan. - Tegnap te jól leittad magad... - nevetett.
Hozzá se szóltam, csak körülnéztem és ijedten pattantam fel.
-   Ezt mind én szívtam el? - mutattam a cigikre.
-   Hát biztosan nem én. - rántott vállat.
-   Basszus, tüdő rákba fogok belehalni. - pattantam fel nem törődve a fejfájással. - Hol a szemüvegem?
-   Mit tudom én Jasmine, nem vagyok az apád. - rántott vállat, mire hozzá se szóltam és rögtön kiviharzottam az ajtón.
-   Jas! - nézett rám aggódva Liam, mire rögtön kitört belőlem a sírás.
-   Liam, elszívtam egy karton cigit! - öleltem magamhoz zokogva. - Biztos, hogy meghalok!
-   Nyugi Jasmine! - simogatta a hátam. - Igyál egy kávét, vagy pihenj még egy kicsit!
-   Liam, miért ilyen rossz? - erősödött fel a zokogásom, majd még közelebb bújtam hozzá.
-   Most miért sírsz? - kérdezte halkan. - Már nem a cigi a baj, ugye?
-   Nem. - ráztam a fejem zokogva. - Nagyon hiányzik. - súgtam halkan.
-   Tudom Jasmine... - simogatta a hátam, majd hallottam, hogy nyílik mögöttem Louis ajtója.
Tudtam, hogy Liam mérges rá és éreztem, ahogy a fejét ingatja.
-   Jas, ne sírj! - szorított még erősebben.
-   Miért vagyok ilyen hisztis liba? - toltam el magamtól és hirtelen mérges lettem, majd megfordultam.
Louis állt mögöttem és hirtelen elkapott a méreg, végignéztem rajtam és a jobb kezemet ökölbe szorítva megküldtem az arcát, majd mérgesen trappoltam volna be a szobámba, de megfordultam és újra rá néztem.
-   Ez mi volt Jasmine? - kérdezte meglepetten és kissé ijedten.
-   Ennek a tesója! - mondtam, majd a másik kezemmel is bevertem neki egyet, csak erősebbet, majd még mérgesebben rohantam a szobámba és bevágtam az ajtót.

* Louis szemszöge *
Valójában megérdemeltem az ütéseket, teljesen igaza volt Jasmine-nek, de meglepett. Nem ilyennek ismertem. 
Hirtelen lerohant már szemüvegben és hozzám szaladt. 
-   Basszus, bocsánat! - nézett a szemembe ijedten. - Louis, annyira sajnálom! Tudod, hogy nem szoktam ilyeneket csinálni, csak... - hadart össze vissza. 
-   Megérdemeltem. - bólintottam. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen erőset tudsz ütni, de megérdemeltem. 
-   Nem! - vágta rá, majd sírva fakadt. - Hülye voltam. Azt hittem, hogy minden rendbe jön egy hülye csók miatt, meg pár szó miatt! Azt hittem ott hagyod Danielle-t, pedig tudhattam volna, hogy nem fogod, hiszen majdnem megkérted a kezét! - hadart sírva. 
-   Mi? - szólalt meg meglepetten, hangosan és keserű hangon Danielle, miközben felállt a konyhapult mögül, ami mellett álltunk. - Ti csókolóztatok és meg akartad kérni a kezem?! - kezdett kiabálni, mire Jasmine-re pillantottam. 
-   Basszus. - kezdett zokogni, majd pizsamában rohant ki a bejárati ajtón. 
-   Én... - motyogtam. 
-   Tudni akarom. - nézett rám karba tett kézzel. 
-   Tényleg csókolóztunk és amikor meg akartam kérni a kezed, akkor találtam meg Jasmine-t. - magyaráztam. 
-   Remélem sejted, hogy nem akarlak többet látni. - mondta, majd kiviharzott az ajtón. 
Ez volt a szülinapi ajándékom Jasmine-től? Elvette tőlem a szerelmem, adott egy gagyi pólót, lerészegedett és cigizett a szobámban, szétverte a képem és bőgött... Kösz. 
-   Ugye Jasmine után mész? - nézett rám Liam mérgesen. 
-   Miért? - néztem rá kérdőn. 
-   Mert Londonban vagyunk, tél van és egy szál pizsamában flangál. Ja és nem mellesleg zokog, véletlen csinálta és pontosan tudod, hogy szeret. - magyarázta mérgesen. 
-   Liam, tegnap hulla részeg volt, cigizett a szobámban, bőgött, ma szétverte a képem, tönkretette a kapcsolatom és menjek utána?! - kiabáltam. 
-   Igen, mert talán ő mindig is legjobb barátjaként kezelt téged annak ellenére, hogy szeretett! - kiabált mérgesen. - Vedd már észre magad! Undorítóan átverted, ő mégis mindent sajnál, mert szerelmes beléd! 
-   Ez ebben az esetben édes kevés. - nevettem keserűen. 
-   Én leszek a következő, aki megüt! - kiabált. - Pedig nem vagyok olyan, de ez már túl megy minden határon! 
-   Liam, hogy máshogy jelezhetné az élet, hogy nem lehetünk együtt, ha nem így?! - kérdeztem sóhajtva. 
-   Szerintem éppen az ellenkezőjét ordítja! Vajon miért nem volt erőd megkérni Dani kezét, amint megjelent Jas újra? Vajon miért csókoltad meg, miért vallottál neki szerelmet? Miért nem mentél Danielle után? 
Igaza volt... 
-   Jasmine szeret és szükségetek van egymásra, szóval húzz utána! - mondta, mire bólintottam, majd rögtön felkaptam a kocsikulcsom és kirohantam a házból. 
Bepattantam, majd lassan kezdtem el átnézni a környéket, míg meg nem találtam az egyik parkban dideregni. 
Kiugrottam az autóból, majd odarohantam hozzá. 
-   Jasmine, gyere! - nyújtottam a kezem. 
-   Minek? - törölgette könnyeit. - Tönkretettem a kapcsolatod, tegnap a szobádban cigiztem, vettem egy szar pólót, bevertem neked... - sorolta, mire megsimogattam az arcát. 
-   Lehet, de igazad volt. Nem érdemlek mást. Csodálatos lány vagy, én pedig játszom veled, mint valami ribanccal. - magyaráztam, mire szipogva felnézett rám. 
-   Barátok? - mosolyodott el halványan. 
-   Ohm... 




2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett a rész de egyben nekem nagyon szomorúnak tűnik és már várom a folytatást

    VálaszTörlés