63. rész

* Egy héttel később *

Reggel arra ébredtem, hogy valaki lent hangosan nevetett. Tök ismeretlen hang volt, de ahogy felálltam nem fájt a térdem. Hirtelen hatalmas boldogság töltött el. Először is, nem hajnal volt, hanem 10 óra és nem fájt a térdem. Hirtelen felkaptam a szemüvegem, majd kitörtem az ajtón és visítva rohantam le. 

-  Harry! - visítottam, ugyanis Őt láttam meg legelőször. 

Lerohantam a lépcsőn, majd újra sikítottam, mire mindenki döbbenten nézett rám. 

-   Láttad? - kezdtem rángatni Hazz kezét vigyorogva. 

-   Letéped a karod és mit? - kérdezte. 

-   Harry, Te idióta! - kiabáltam rá, majd vigyorogva felrohantam a lépcső feléig. - Nem fáj a térdem! - kezdtem ugrálni a lépcsőfokon. - Ráadásul 10 óra van és ez biztos, hogy Én vagyok! - vigyorogtam, majd végigmutattam magamon. - Energikus vagyok, vigyorgok és visítozom! 

-   Jasmine! - rohant fel hozzám Vicky, majd magához ölelt. 

-   Én is megyek, bár nem hozzám illik, de ha már Ők is... - rántott vállat Gin, majd felszaladt és elkezdett velünk ugrálni. 

-   Te jó ég! - sikítottam, majd lerohantam a lépcsőn, be a nappaliba, majd egy párnát hozzávágtam a rádióhoz, ami így bekapcsolódott. 

Én felugrottam a kanapéra, majd táncolni kezdtem, mint egy nem normális. 

Hirtelen elfáradtam, majd nevetve vágódtam el a kanapén. 

-   Igen, ez tényleg Jasmine! - nevetett Nialler. 

Én hirtelen felültem, majd vigyorogva néztem Vicky-re. 

-   Vick! - sikítottam, majd újra eldőltem vigyorogva. 

-   Jas, nyugi! - nevetett Liam. 

-   Éppen vidámság rohama van! - nevetett Ginger. 

Én hirtelen felpattantam, majd a hozzám legközelebb eső személyt magamhoz öleltem, vagyis Liam-et. 

-   Szeretlek! - vigyorogtam rá. 

-   Én is, de kicsit megőrültél! - simította ki a szememből a hajat. 

-   Tudom! - mosolyogtam, majd elengedtem magam és Liam lassan leültetett a földre. 

-   Ő ki? - bökött rám a csaj, akit eddig észre sem vettem. 

-   Ő Jasmine. - mondta Louis. 

-   Ő a volt barátnőd? - fintorgott, mire felpattantam. 

-   Igen, mert bajod van velem?! - mentem oda hozzá keménykedni, majd elnevettem magam a hülyeségemen és kedvesen rámosolyogtam. - Jasmine Barryl. - mutatkoztam be. 

Ő elnevette magát. 

-   Danielle Campbell! - mosolygott. 

-   Azt hittem tényleg keménykedni akarsz! - nézett rám nevetve Vicky. - Mert ugye bár valaki igencsak megjárta, hogy szórakozott. - kuncogott. 

-   Nem téptem meg, csak visított! - néztem rá, majd elnevettem magam.
Eszembe jutott, hogy milyen rég táncoltam.
-   Vicky! - néztem rá hatalmas szemekkel, majd elé léptem és a kezeimet a vállára tettem. - Hívjuk össze a csapatot, mármint a lányokat és táncoljunk!
-   Emlékszel még valamelyik táncra? - kérdezte nevetve.
-   Vigyázz erre a szarra! - nyomtam a kezébe a szemüvegemet.
Beszámoltam magamnak, majd félig eltáncoltam a 1D-s bemutatón előadott csajos táncot, viszont már megnőtt a hajam és így folyamatosan az arcomba hullott. Félig megcsináltam, majd vigyorogva álltam meg karba tett kézzel és hátradobtam a hajam.
-   Na add ide! - tettem vissza a szemüvegemet. - És ne magyarázzál nekem! - vigyorogtam.
-   Szia! - kapta el a lábam Deborah.
-   Szia! - mosolyogtam rá. - Ma reggel jó voltál? - kérdeztem.
-   Igen. - bólogatott huncut mosollyal, mire leguggoltam hozzá.
-   Téged nagyon fognak imádni a fiúk, ha mindig ilyen kis huncut, pimasz kislány leszel! - csíptem meg az arcát mosolyogva, mire kuncogott.
-   Szeretlek! - mondta az aranyos kislányos hangján, majd megölelt.
-   Én is szeretlek! - mosolyodtam el szeretetteljesen és az arcomat a kis vállába rejtettem.
Egy kicsit így maradtunk, majd ellépett egyet hátra.
-   Tudok egy titkot! - mosolygott rám huncutan.
-   De nem mondod el senkinek, ugye? - mosolyogtam rá, mire mosolyogva az apjára nézett, aki ettől megenyhült és elmosolyodott.
Deborah kuncogott, majd visszanézett rám.
-   Nem. - rázta a fejét mosolyogva.
-   Nagyon hiányoztál! - simogattam meg az arcát.
-   Te is Anya. - mosolygott.
Őszintén szólva nagyon jól esik, hogy így hív, viszont nem hinném, hogy ez Louis-nak is ennyire tetszik. Kérdőn pillantottam Louis-ra először szemtől szembe. Ő egy olyan "hagyd" pillantással elintézte, vagyis nem zavarja? Mert Én még örülök is neki, csak... azért mégis... szerintem Lou jobban örülne neki, ha Dani-t hívná így.
-   Jasmine, megyünk táncolni? - vigyorgott rám Vicky.
-   Aha, csak elkészülök! - vigyorogtam, majd felálltam, de Bory megfogta a kezem. - Csibe, elengedsz öltözni? - mosolyogtam rá.
-  Nem! - vigyorgott huncutan.
Én elmosolyodtam és megcsikiztem, mire nevetett és Louis-hoz szaladt. Én mosolyogva integettem neki, majd felszaladtam. Gyorsan megmosakodtam, a szemüveget kontaktlencsére cseréltem, majd felöltöztem táncosba és a hajamat is összekötöttem, de a bal szemem könnyezni kezdett. Leszaladtam, majd Vicky rám mosolygott.
-  Mehetünk? - kérdezte mosolyogva.
-  Aha, csak meg kéne várni, amíg a bal szemem befejezi a kényeskedést! - mondtam unottan.
Lassacskán kiderült, hogy mindenki jönni akar velünk, Vicky meg beszélt a csajokkal. Mikor végre megérkeztünk, Camilla sikított és odarohant a kocsimhoz, feltépte az ajtaját és megölelt. Nagy mosollyal szorítottam magamhoz, majd az ölelésbe beszállt Meghan, majd Zara és a végén Vicky is. Bementünk és Vicky rögtön ment intézni a zenét. Mi lepakoltunk és utána felmentünk a színpadra.
-  Bemelegítés? - kérdezte Liam vigyorogva.
Meghan elvigyorodott, majd csinált egy csípő körzést.
-  Kész! - vigyorgott.
-  Jasmine, nézd mit hoztam neked! - szedte ki a táskájából a magassarkúmat Zara.
-  Nincs az az isten, amiért Én abban táncolnék! - ráztam a fejem.
-  De! - vigyorgott Cami.
-  Csak ha Ti is! - mondtam karba tett kézzel.
Végül mindenki felvette a sajátját.
-  Tök jó, végre jó a térdem, de mi már roncsoljuk! - legyintettem, majd Vicky egy távirányítóval elindította a zenét.
Valami nagyon szexi zene volt, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-  Nem! - ráztam a fejem. - Valami sokkal jobbat!
-  Jól van Baba! - vigyorgott rám, majd elindított egy pörgős zenét.
Elkezdtük rá a táncot, de a felénél éreztem, hogy lassan pofára esek a cipőben, így egyszerűen lerúgtam.
-  Jasmine! - szólt rám tánc közben nevetve és szuszogva Meghan.
-  Jól van na, csak nem akarok leesni a színpadról. - nevettem.
A tánc végére nem igazán maradt levegőnk.
-  Jas, hol van az energiád? - nevetett Cami.
-  Elszívta Justin Bieber! - röhögött Zara.
-  Juj! - vigyorodott el Cami. - Milyen volt? - húzogatta a szemöldökét vigyorogva.
-  Nyugodj meg, táncos voltam. - mosolyogtam rá.
-  Véletlen pont az, akit egyszer már majdnem megcsókolt! - lökött meg Meghan.
-  Hallod élni nem volt időm a táncpróbák mellett, nemhogy Justin-nal kavarni! - forgattam meg a szemem.
-  Csak volt egy kis ideje az öltözőben! - húzogatta a szemöldökét Camilla, majd elnevette magát.
-  Egyszer megfojtalak! - néztem rá összehúzott szemekkel.
-  Jól van! - ölelt át oldalról, majd egy puszit nyomott az arcomra. - Majd máskor megbeszéljük! - hadarta és elszaladt.
-  Camilla, melletted nem lehet élni! - kiabáltam utána, majd elnevettem magam.
-  Jas, csörög a telefonod! - mutatott a táskámra Zara.
Én odaszaladtam, kikaptam belőle a telefont és rögtön felvettem.
-  Szia Jasmine! - szólt bele az orvosom.
-  Szia. - szóltam bele félve.
-  Hallottam, hogy a térdeddel sok gond volt, így egy rossz hírt kell közölnöm. - mondta, mire sóhajtottam.
-  És mi lenne az? - kérdeztem.
-  Meg kell műteni. - mondta, mire teljesen ledöbbentem.
-  És mikor? - kérdeztem félve.
-  Holnap tartunk egy vizsgálatot és ha minden jól megy, holnap után megműtjük a térded. - mondta, mire próbáltam nyugtatni magam.
-  Rendben. - mondtam és éreztem, ahogy kifut a vér az arcomból és valószínű totál sápadt voltam.
-  Akkor további szép napot! - mondta vidáman, majd letette.
A telefonomat visszadobtam a táskámba, majd hirtelen leültem a földre.
-  Jas, minden oké? - kérdezte ijedten Liam, mire csak ráztam a fejem.
-  Mi történt? - kérdezte Vicky.
-  Megműtik a térdem. - mondtam, majd egy könnycsepp tört elő a szememből.
-  De semmi baj Jas! - ült mellém Vicky és átölelt. - Utána minden tök jó lesz!
-  Te is tudod, hogy ez nem igaz! - szóltam rá idegesen, majd felpattantam. - Elköltöztem Los Angeles-be, hogy majd néha hazajövök és tök jó lesz, de tönkretettem magam lelkileg és testileg is! Emiatt az egy idióta döntés miatt, konkrétan olyan szinten labilis vagyok lelkileg, hogy egy veszekedést nem bírnék ki sírás nélkül, azon kívül megműtik a térdemet! - soroltam lassan már kiabálva. - Kb. azt sem tudom, mi a jó őrület tart engem életben, ugyanis most legalább olyan szarul vagyok, mint amikor meghalt a húgom! Lehet az lenne a megfelelő, ha visszaköltöznék abba a tetves házba egyedül és kész!
-  Nyugi! - ölelt magához Niall.
-  Engedj el! - kiabáltam rá, majd ellépett tőlem.
Idegesen vettem fel a cipőmet, majd kitörtem az épületből.


Hamar eljött a műtét napja és Louis-n és a barátnőjén kívül mindenki bejött velem a kórházba.
-   Jas, Louis-t hívtuk, de azt mondta, hogy Ő Danielle-l akarja tölteni az idejét. - mondta szomorúan Liam.
-   Úgyis utál, minek jönne?! - sóhajtottam.
-   Nem utál, csak ezt mutatja. - nézett a szemembe halvány mosollyal Harry. - Nagyon hiányoztál neki, de egész ügyesen palástolta.
-   Bár Én is tudnám. - mosolyodtam el halványan.
-   Minden rendben lesz! - szorította a kezem Vick.
-   Remélem! - sóhajtottam.
Megérkezett az orvos, mindenkit kiküldött engem pedig elkábított és jót aludtam.

* Louis szemszöge *

Éppen Danielle-l voltam elfoglalva, pontosabban azzal, hogy leszedjem róla a ruháit, mikor megcsörrent a telefonom. 

-   Vedd fel Lou. - mosolygott rám. 

-   Folytatjuk! - kacsintottam rá, majd felvettem a telefont, ugyanis Harry hívott és azért kissé aggódtam Jas miatt. 

-   Heló Louis Bunkó Paraszt Tomlinson! - köszönt cseppet sem kedvesen. 

-   Mi bajod Hazz? - kérdeztem értetlenül. 

-   Te vagy a bajom! - vágta rá. 

-   Mi bajod velem?! - kérdeztem értetlenül. 

-   Az, hogy nem bírtad ide tolni a képed! - vágta rá idegesen. - Tökéletesen megértem, hogy szarul esett, hogy itt hagyott; azt is megértem, hogy emiatt már pont leszarod a fejét, ami mellesleg mind tudjuk, hogy nem igaz, de mindegy; az se zavar, hogy eljátszod, hogy utálod Őt és hozzá sem szólsz, de pontosan tudod, hogy fontos vagy neki, ahogy azt is, hogy szegény lány retteg az ilyesmitől, ahogy a vértől is és az pont nem érdekel, hogy most milyen a viszonyotok, mert régen még legjobb barátok voltatok és lehet, hogy most a volt barátnőd, de annyit azért rohadtul megtehettél volna, hogy egy fáradt virágot behozol neki! - hadart egyre idegesebben. 

-   Mondd Harry, Te melyik volt barátnődnek vittél virágot? - kérdeztem. 

-   Szerintem Jasmine nem egy átlagos volt barátnő, de mindegy! - horkantott. - Kb. 5 perc múlva bemehetünk hozzá, ha van benned annyi, idetolod a képed. 

-   Harry, bemehetünk hozzá! - hallottam Liam hangját a háttérből, majd az ajtóét. 

-   Tök fura! - mondta Jasmine elég bágyadt, de vidám hangon. - Úgy érzem magam, mint aki hónapok óta alszik. 

-   Jól vagy Jasmine? - kérdezte tőle Vick.

-   Harry, miért kell ezt hallgatnom? - kérdeztem. 

-   Na hallgasd, hanem gyere ide! - mondta. 

Én kinyomtam, majd sóhajtottam. 

-   Dani, muszáj lesz bemennem hozzá. - néztem rá. 

-   Aranyos tőled. - mosolygott rám kedvesen. 

Ezt imádom benne!

-   Jössz? - kérdeztem. 

-   Nem is ismerem! - nézett rám félve. 

-   Szerintem Ő most senkit. - mosolyogtam. 

Mikor beértünk, megkérdeztem hol van Jasmine, majd siettünk hozzá. 

-   Hopp, még valaki! - nevetett Jasmine, amikor benyitottunk. 

-   Kissé még kába, de elvileg normális lesz! - nézett rám Liam. 

-   Képzeljétek, azt álmodtam, hogy rózsaszín a hajam, mert sellő voltam! - nevetett hangosan. - És a legjobb barátom egy rózsaszín emlős hal volt. 

-   Mármint delfin? - kérdezte tőle Gin. 

-   Te is ismered? - csodálkozott Jas. 

-   Jasmine, tudsz egy kicsit koncentrálni? - kérdezte tőle Harry. 

-   Mire? - nézett rá. 

-   Fáj a térded? - kérdezte tőle. 

-   Nem, de a sellőknek nincs térdük! 

-   Jasmine! - lépett be egy igencsak jóképű orvos. - Beadok még egy injekciót, mert nem volt elég egy. 

Láttam Jasmine arcán amikor meglátta a tűt, hogy egyszerre kitisztult az elméje. 

-   Nem! - ugrott egyet az ágyban. - Jól vagyok! Csak ne szúrd belém, sőt ne is hozd a közelembe, mert hányni fogok, vagy elájulok! 

-   Akkor halkulj el és viselkedj! - mutatott a lányra, de félig mosolygott. 

-   Mert különben megbüntetsz? - húzgálta a szemöldökét Jasmine szórakozottan. 

Gondoltam, hogy bejön neki az orvos, hiszen azért férfi szemmel is jól nézett ki. 

-   Oké, ez már a normális, csak bátor! - legyintett az orvos vigyorogva, majd kilépett az ajtón. 

-   Mondd, az orvosodat ki szokta megvizsgálni? - bökött az ajtó felé vigyorogva Ginger. - Csak mert Én szívesen vállalnám. 

-   Ch, az orvosomat csak is Én vizsgálgathatom! - vigyorgott Jasmine. - Én vagyok az egyetlen szingli! 

-   Megkérdezhetem, hogy az Én orvosom, miért egy bajuszos öreg? - ült Jasmine mellé Vicky. 

-   Csak mert az Őt Én választottam! - vigyorgott Jas. 

-   És biztosan azért választottad, mert nagyon jó orvos! - forgatta a szemét Liam. 

-   Én csak okos vagyok! - nevetett Jasmine. 

-   Neked egy pasi kéne! - mosolygott rá Ginger. 

Ch, hanyagoljuk még! Jasmine-nek nem kell pasi még! 

-   Szerintem meg nyugalom! - mondta Jas.
Köszi Jasmine, szerintem is! Hanyagold a pasi témát, mert... hanyagold és kész!
-   Ja és meg fogok őrülni! - csapott a kezével az ágyra a beteg. - Nem mozoghatok! Értitek?!
-   Jobb mintha soha többet nem mozoghatnál! - mosolygott rá okosan Liam.
-   Te csak ne okoskodjál itt, mert olyan okos vagy, hogy mindjárt leesik a fejed! - forgatta a szemét Jas.
Halkan nyílt az ajtó és beosont az orvosa egy injekciós tűvel, majd Jasmine mellé lépett. Eltátogta nekünk, hogy tereljük el a figyelmét.
Én figyeltem, hogy mikor szúrja bele és akkor szóltam Jasmine-nek, akihez utoljára akkor szóltam, amikor megérkezett. Hirtelen rám kapta a fejét és észre se vette, hogy már belenyomták a sárga színű lötyit, csak mikor megszólalt az orvos.
-   Ügyes. - vigyorgott.
-   Azt belém szúrtad?! - sikított Jasmine ijedten.
-   Igen, de mivel nem tudtad, már késő hányni, meg elájulni! - vigyorgott rá az orvosa.
-   Vidd innen! - tolta el az orvost a közeléből. - Nem akarom látni a tűt! És ez nagyon gonosz volt!
-   Nyugodj már meg, nem bántottunk! - nevetett az orvos.
-   Csak menj! Elméletileg nem lehet a beteg nyugalmát megzavarni és az egyetlen akinek ez sikerült, az Te vagy! - mondta az orvosnak, aki nevetve távozott.
Mire visszanéztem a lányra már halál sápadt volt.
-   Jas, ne most legyél rosszul! - lépett mellé Vick és megfogta a kezét.
-   Basszus, ez nagyon undorító! - mondta Jasmine és kirázta a hideg. - Fúj! Vicky, el ne engedd a kezem, mert idehányok! - nézett fel rá ijedten. - Amúgy mit adott be nekem ez a veszett?
-   Remélem valamit, ami visszahozza az agyad. - mondta mosolyogva Hazz.
-   Fáj a térdem. - sóhajtott és hátra dőlt a párnán és csak nézett fel Vicky-re. - Miért nincs itt anyukám?
-   Szóljunk neki? - kérdezte Niall.
-   Nem. - mondta halkan. - Ha nem jött el magától, minek? Az engem nem boldogít, ha eljön, mert szólsz neki! Ti mind jöttetek magatoktól és ezért hálás vagyok. - mosolyodott el halványan.
Harry egy ronda pillantást küldött felém és most tényleg rosszul éreztem magam emiatt, de Danielle megszorította a kezem és ez felvidított.
-   Ne hülyéskedj már! - mosolygott rá Vick. - Pontosan tudod, hogy mindig jövök, bármi lesz! Amúgy sem tudok hol csövezni!
-   A barátodnál! - utalt Jas mosolyogva Niall-re.
-   Jó, de az nem csövezés lenne, mert az tök normális, ha egy csaj a pasijánál van mindig, de Én a barátnőmnél akarok lenni! - ölelte meg Jasmine-t.
-   Vicky, valószínű rám fogsz esni. - nevetett Jas.
-   Tudom, ezért ezt most befejezem, de majd ha jól leszel, akkor majd rád fogok ugrani! - mosolygott rá.
-   Oké. - nevetett fel Jasmine. - De meg hülyülök! - sóhajtott unottan. - Semmit nem lehet itt csinálni, csak aludni!
Igazából sajnáltam Őt, hiszen ismerem és tudom, hogy nem fogja jól bírni, de nem tudtunk mit tenni az érdekében.
-   Ez a lényeg! Egész életemben lennék itt, hogy aludhassak! - vigyorgott Vick.

62. rész

~ 3 hónappal később ~

Ahogy hazaértem a próbáról, rohantam a szobámba, de nagyon fájt felmászni a lépcsőn. A térdeim már annyira fájtak, hogy néha sírni tudtam volna. Ahogy felértem lezuhanyoztam, majd lejegeltem a lábaimat. Megfogtam a telefonomat és felnéztem Instagram-ra. És mit láttam? A legfájdalmasabb dolgot, amit csak találhattam volna: Louis és egy másik lány. Danielle Campbell.
Rögtön előtörtek a könnyeim és zokogni kezdtem, majd hívtam Ginger-t, ugyanis Ő volt legelöl a listámon.
-   Ginger! - szóltam bele zokogva.
-   Jasmine... - mondta ijedten.
-   Louis... - mondtam zokogva.
-   Jas, ne törődj vele kérlek! - mondta szomorúan.
-   Gin, nem bírom! - mondtam zokogva. - Kérlek ezt ne mondd el a többieknek, de nincs senki, akivel beszélhetnék, úgy fájnak a térdeim, hogy nem bírok felmenni a lépcsőn és szinte semmit nem alszom napokig! - zokogtam.
-   Azonnal haza kell jönnöd! - vágta rá, mire kinyomtam.
Nem akartam hazamenni, mert akkor gyengének mutatkoznék, viszont a fájdalmaim már tűrhetetlenné váltak.

Másnap reggel Anya nem bírta tovább nézni a szenvedésem és elparancsolt az orvoshoz, így kihagytam a próbát. De Anya nem jött velem orvoshoz és Jim sem, tehát egyedül ültem a rendelőben, amíg nem szólítottak.
-  Jó napot Dr. Richards! - köszöntem.
-  Ms. Barryl, ugye? - nézett rám kedves mosollyal.
-  Igen. - bólintottam.
-  Mi a panasza? - kérdezte.
-  Két hónapja vagyok Justin Bieber háttértáncosa és azóta kezdődtek a térdfájdalmaim. - magyaráztam. - És egyre erősödtek, most már fel se tudok menni a lépcsőn.
Bólintott, majd megvizsgálta a térdeimet. Igazán fájdalmas volt, ahogy nyomogatta, tapogatta és hasonló csodálatos dolgok.
-   Hölgyem, azonnal mondjon fel. - nézett rám. - A térdei nagyon gyengék, nem bírják ezt a megerőltetést és ha tovább folytatja ezt, nagyobb bajok történhetnek.
-   Rendben. - bólintottam és talán egyfajta boldogság töltött el.
-   Gyógyszerre még nincs szüksége, egy ideig ne nagyon táncoljon, ugráljon és helyrejön. - mondta, majd ki is mehettem.
Rögtön hívtam Anyát, aki közölte, hogy ha van nálam pénz, ne menjek haza, induljak Londonba, ugyanis Ő nem nézi tovább, hogy a lánya zokog minden nap órákig.
Én, pedig tettem amit mondott és két órával később már repülőn ültem és boldogan repültem London felé. A fájdalmaim ellenére Én voltam az első, aki leszállt a gépről és fogtam egy taxit, majd vége haza mentem.
Csodáltam a gyönyörű várost, amit tényleg otthonomnak tekintettem és közben már sírva fakadtam. Fizettem, majd kipattantam. Csöngettem és vártam, majd Harry nyitott ajtót.
Én zokogva ugrottam a nyakába.
-   Jasmine! - szorított magához. - Nagyon hiányoztál!
-   Te is! - szorítottam. - És nagyon, nagyon szeretlek!
-   Én is téged! - nyomott puszit az arcomra.
-   Harry, kivel be... - mondta volna Ginger, de csöndben maradt és odarohant hozzám, majd magához szorított, de hirtelen el is tolt.
-   Vicky, azonnal gyere le! - visította.
-   Hagyjál már! - mondta a lusta barátnőm.
-   Vicky, gyere már! Nagyon boldog leszel! - kiabált.
Vick már a lépcsőn sírva fakadt és csak szorított magához, teljes csöndben voltunk és közben leérkezett Liam és Niall is és Nialler kezében volt Deborah, aki hatalmasat nőtt, de nem tudtuk elengedni egymást.
-   Szia! - ölelt meg egyszerre Liam és Niall.
Miután elengedtek, sírva néztem le Bory-ra, aki már nagylány volt. Ötletem se volt, hogy emlékszik-e rám, de csak zokogtam és minden fájdalom ellenére letérdeltem elé.
-   Szia Deborah! - mosolyogtam rá és lépéseket hallottam a lépcső felől, de nem néztem oda.
-   Anya. - ennyit mondott és hirtelen megölelt.
Én megdöbbentem, de magamhoz öleltem és soha nem akartam elengedni.
-   Most azt mondta neked, hogy... - kérdezte döbbenten Niall.
-   Igen. - bólogattam sírva, de csak öleltem a kislányt.
-   Mindenki hallotta? - kérdezte döbbenten Vick.
-   Szeretlek. - pusziltam meg a homlokát.
-   Én is. - mondta édesen, majd ellépett tőlem mosolyogva.
-   Jasmine, fel tudsz kelni? - kérdezte Vicky.
-   Ja... - füllentettem, majd eltorzult arccal, kicsordult könnyekkel, de felálltam.
-   Szia. - mondta Louis, de nem is mosolygott.
-   Szia. - mosolyogtam rá halványan, de könnyeim nem fogytak el.
Csak csöndben elsétáltam mellette, éreztem a csodálatos illatát, de nem szólaltam meg. Bementem a szobámba, becsuktam az ajtót, majd az ágyra dőltem. Végre tényleg otthon éreztem magam, de csak ledőltem az ágyamra és sírtam. Valaki halkan benyitott, mire oda pillantottam. Liam volt. Leült mellém és a fejemet simogatta.
-   Miért jöttél haza? - súgta.
-   Mert az orvos azt mondta, hogy nem folytathatom a táncot. - néztem fel rá. - Mert alig bírok járni, nagyon fájnak a térdeim.
-   Szereted Deborah-t, ugye? - mosolyodott el, mire bólintottam. - És nem zavar, ha anyának hív?
-   Liam, ez maradjon kettőnk között, de Én egyszer beszélgettem Brianával és megértettem a helyzetét. És azt mondta, hogy Ő biztonságban érezné a lányát, ha Én segítenék Louis-nak. - magyaráztam.
-   Tehát nem bánod? - kérdezte, mire megráztam a fejem.
-   De Louis biztosan nem örül ennek. - ingattam a fejem és megint sírva fakadtam. - Liam, úgy érzem magam, mint valaki, aki érzelmileg totál halott! - néztem rá zokogva. - És már megint bőgök! - kiabáltam idegesen. - Mennem kell! - álltam fel, majd elővettem a cigimet és indultam volna, de Liam megállított.
-   Jasmine, most attól jobb lesz?! - horkantott. - Tudom, hogy pillanatnyilag megnyugtat, de utána újra rossz lesz ez az egész.
Igaza volt, de ettől még jobban zokogni kezdtem. Fogtam a jobb kezemben lévő cigis dobozt és hozzávágtam a vele szemben lévő falhoz.
-   Egy roncs vagyok! - sikítottam zokogva, majd összecsuklottam a földön sírva.
-   Jasmine! - nyitott be Vicky, majd magához ölelt és a hátamat simogatta. - Nagyon szeretlek és nem szeretnélek így látni! - suttogott. - Tudom, hogy általában mindenen nevetek, mindenkit cikizek és tök vagány vagyok, de el kell mondjam, hogy Én is rengeteget sírtam mióta elmentél és nagyon, nagyon fájt, hogy itt hagytál, de sosem tudnék haragudni rád. csak azért, mert követted az álmaidat.
-   Vicky, Én is szeretlek! - ölelgettem, majd nyílt az ajtó.
Mind odapillantottunk. Louis nyitotta ki Bory-nak, aki odaszaladt és megölelt. Én elmosolyodtam és magamhoz öleltem. Fél szemmel Lou-ra pillantottam, aki érzelemmentes arccal nézte a pillanatot.
-   Ne sírj! - engedett el Deborah mosolyogva és törölgette a könnyeimet. - Nagy lány vagy!
-   Gyere Kicsim. - mondta érzelemmentes hangon Louis.
Nagyon fájt.
-   Szia! - nyomott puszit az arcomra a kislány, majd odaszaladt az apjához, megfogta a kezét és elmentek.
-   Vick. - szorítottam magamhoz és újra kitört belőlem a bőgés.
-   Csokira van szükséged! - állapította meg.
-   Meg sürgősen le kéne jegelni a térdeimet. - mondtam.
Valahogy lejutottam a lépcsőn, majd leültettek a kanapéra.
-   Hoztam jeget! - mutatta fel mosolyogva Gin, majd óvatosan a térdeimre helyezte.
-   Köszi! - öleltem magamhoz.
-   Én meg csokit! - nyomta a kezembe Vicky.
-   3 hónapja nem ettem csokit! - mosolyodtam el.
Mikor beleharaptam a csokiba, azt hittem elájulok.
-   Meghalok! - vigyorogtam.
-   De miért nem ettél csokit? - kérdezte Ginger.
-   Mert kaptunk egy étrendet, amit követni kellett. - mondtam.
-   Fúj. - fintorgott Vicky.
-   De mindegy. - legyintettem. - Ti mit csináltatok?
-   Ezt! - mutatta meg a tetkóját vigyorogva Ginger.
-   Gyönyörű! - mosolyogtam rá. - De sose vennél rá, hogy csináltassak, vagy megnézzem, ahogy csinálják. - ráztam a fejem, mire mindketten felnevettek.
-   Miért, még mindig elájulsz? - nevetett Vick.
-   Igen. - bólogattam. - És kezdek fázni! - néztem a térdemre.
-   Hát akkor fázni fogsz. - rántott vállat Ginger.
-   Tessék! - vett el a fotelből egy pulcsit Vicky, amit felvettem.
Illatra Liam-é lehetett.
-   Ne! - sikított nevetve a lépcsőn Deborah. - Apa! - nevetett és leszaladt.
-   Deborah, örülnék, ha visszajönnél, ugyanis muszáj megfürdened! - jött le Louis.
-   Nem! - nevetett, majd odaszaladt hozzánk.
Én hirtelen elkaptam és az ölembe ültettem.
-   Mióta vagy ilyen rossz? - kérdeztem mosolyogva.
-   Nem tudom! - nevetett huncutan.
-   Menjél fürdeni! - mondtam mosolyogva.
-   Nem. - rázta a fejét.
-   Miért nem? - kérdeztem.
-   Mert még senki nem alszik! - nyafogott.
-   De Te vagy a legkisebb! - mosolyogtam.
-   Deborah, gyere légyszíves! - lépett mellém Lou, mire a lánya az arcát a pulcsiba fúrta, ami rajtam volt és szorított magához.
-   Nem megyek Apa! - mondta határozottan.
-   Kislányom, légyszíves viselkedj! - támaszkodott a kanapé karfájára Louis fáradtan.
-   De Apa! - nyekergett.
-   Mi lenne, ha elmennél fürdeni, aztán még lejössz játszani? - alkudoztam a kislánnyal, de megrázta a fejét.
-   Deborah! - szólt rá Louis, de a lánya nem tágított mellőlem.
-   Nem! - sikított.
-   Jó, akkor mit szeretnél? - kérdeztem tőle, mire mosolyogva felült és rám nézett.
-   Te fürdess! - mosolygott rám.
-   Bory, miért nem mész Apával? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-   Mert mérges. - nézett az apjára mérgesen.
-   Igazad van, hagyjuk mérgelődni! - ültettem magam mellé mosolyogva, majd leszedtem a lábamról a jeget és lehúztam a nadrágomat bokáig.
Felálltam, Deborah felém nyújtózkodott.
-   Nem, gyere a lábadon! - mosolyogtam rá.
-   De miért? - nyafogott.
-   Először is, mert nagylány vagy, másodszorra, pedig fáj a térdem. - mondtam.
-   Jó. - mondta, majd felállt.
Megfogta a kezem és felmentünk. Gyorsan megfürdettem és ráadtam a pizsamáját, miközben Ő folyamatosan mesélt minden félét.
-   És Apa barátnőjét szereted? - kérdeztem mosolyogva.
-   Dani aranyos. - bólogatott mosolyogva.
-   Gyere, készen vagy! - mosolyogtam rá.
Lepattant az ágyról, majd szaladt a lépcső felé. Én meg csak totyogtam. Nagyot sóhajtottam, mikor leértem.
-   Olyan fura, hogy nem rohangálsz! - nézett rám Harry.
-   Nekem is, de kb. soha nem alszom, ráadásul fájnak a térdeim, így egy idő után már otthon sem rohangáltam. - rántottam vállat.
-   Akkor Te nem Jasmine vagy! - rázta a fejét Niall.
-   De, csak energiatakarékos. - mosolyodtam el.
-   Nem fáj a térded? - kérdezte Hazz.
-   De, csak el kell tűrni. - rántottam vállat. - Táncolni is tudtam így!
-   De amúgy miért jöttél vissza? - kérdezte Nialler.
-   Anyukám elküldött orvoshoz és azt mondta, hogyha nem hagyom abba, nagyobb baja is lehet a térdeimnek. - magyaráztam. - Az meg már más, hogy akkor valószínű eret vágtam volna.
-   Kicsim! - ölelt magához szorosan Vick, mire elmosolyodtam és magamhoz szorítottam.
-   Mikor hiányoztál, mindenkinek beszólogattam! - fúrtam az arcom a vállába mosolyogva.
-   Helyes! - vigyorodott el.
-   Ginger, hajat fogunk festeni! - mosolyogtam rá.
-   Újra visszatér az ombre Jasmine, aki a vidám Jasmine, aki ugrál! - örömködött.
-   Nem, de a másik kettőt remélem. - mondtam. - Fekete leszek.
-   Nem! - vágta rá Gin. - Én nem festem be a hajad feketére!
-   Akkor elmegyek fodrászhoz! - rántottam vállat.
-   Jasmine, nem leszel fekete! - mondta Vick is.
-   Ez nem olyan, mint amikor fekete voltam! - ráztam a fejem, ugyanis az egy nagyon borongós időszak volt. - Ez most más! Változást jelentő fekete! - mosolyogtam.
-   Nem! - vágta rá Vicky. - Akkor is azt mondtad és helyette iszonyat rossz volt az egész! - mondta.
-   Jó, akkor barna maradok. - sóhajtottam.
-   Oké. - vigyorodott el Vick.
-   Nincs szabadságom! - sóhajtottam, majd leültem az egyik fotelbe.
-   Szia! - szaladt mellém Deborah huncut mosollyal.
-   Szia! - mosolyogtam rá, majd odahajoltam hozzá és összeért az orrunk, mire kuncogott.
-   Bory, miért nem ülsz az asztalnál?! - hallottam Louis hangját a konyha felől.
-   Miért nem vagy ott? - kérdeztem mosolyogva.
-   Csak. - vágta rá vigyorogva.

61. rész

Döntöttem. Muszáj volt döntenem, nem játszhattam Louis érzéseivel, sem a sajátjaimmal. Rájöttem, hogy hatalmas esély ez az egész. Nem mindennap hívják az embert Justin Bieber háttértáncosának és meg kellett ragadnom a lehetőséget. Nem hagyhattam, hogy elússzon. Bár nagyon fájt elengedni Louis-t, Deborah-t, Vicky-t, Ginger-t, Harry-t, Niall-t és Liam-et, de meg kellett tennem. Vagyis két hete hivatalosan is Los Angeles-be költöztem. A repülőút volt a legrosszabb, ugyanis el kellett búcsúznom életem szerelmétől, a kislányától, akit mindennél jobban megszerettem és a legjobb barátaimtól, akik már a családom lettek.
Jim-mel és Anyával élek, de nem sokat találkozom velük. Nagyon tetszik ez az egész, de borzasztó nehéz. Rengeteget próbáltunk, szinte mindennap reggeltől estig és sajnos visszatért az egész hajnalban kelés, folyamatosan frusztrált vagyok és nagyjából csak tánc közben vagyok boldog, meg mikor Vicky-vel, Ginger-rel, Liam-mel, Niall-el és Harry-vel Skype-olunk, de az is nagyon nehéz. Louis szinte megutált és talán így mindkettőnknek könnyebb, mint sóvárogni, de Én sóvárgok utána és mióta ide költöztem, nem járt LA-ben.

Most éppen hívtam a barátaimat Skype-on, majd nagy mosoly lett az arcomon, amikor megjelentek 5-en.
-   Sziasztok! - köszöntem mosolyogva és megint sírva fakadtam.
-   Jas, ne sírj már! - mondta mosolyogva Hazz.
-   Nem sírok, csak... - törölgettem a könnyeim. - Nagyon hiányoztok!
-   És milyen? - kérdezte mosolyogva Vick.
-   Nagyon szeretem a táncot, viszont rengeteget próbálunk és nagyon fárasztó. - sóhajtottam, de a könnyeim nem akartak eltűnni. - És nincs itt senki, akit ismernék. Egyszerűen nagyon rossz az egész, kivéve a tánc. Mert azt élvezem. - sóhajtottam megint.
-   Be fogsz illeszkedni! - mondta biztató mosollyal Liam. - Minden kezdet nehéz!
-   Jasmine, ne sírj kérlek, mert odautazok! - mondta Gin a könnyeit törölgetve.
-   Annyira köszönöm, hogy mindig beszéltek velem! - mosolyodtam el. - Ha nem tennétek, biztosan beledöglenék!
-   És fizikailag bírod? - kérdezte Niall.
-   Hát a térdem néha fáj, de amúgy igen. - bólogattam. - Viszont nagyon, nagyon fáradt vagyok! Van olyan nap, amikor hajnali fél négykor felkelek, járkálok, kávézom és egyszerűen nem tudok aludni és egész éjjel forgolódom, tehát energiaitalon és kávén élek.
-   Ehhez is hozzá kell szokni. - biztatott Liam.
-   És hogy állsz fiúk terén? - kérdezte Ginger.
-   Gin, élni nincs időm! Egyszerűen hazajövök, teletömöm magam kajával, lezuhanyzom és kezdődik az ágyban vergődés! - ingattam a fejem.
-   Nem fogytál? - kérdezte Vicky.
-   Hát örülnék neki, de nem. - ráztam a fejem. - Már hányingerem van néha attól amiket eszem.
-   Jasmine, gyere haza!- tört ki a sírás Vicky-ből. - Én elhiszem, hogy a tánc fontos, de nem élsz! Nem vagy Jasmine! Keserű vagy, fáradt, alig alszol, folyamatosan dolgozol, nincs senki, akivel ott barátkoznál és amikor csak beszélünk sírsz! - mondta sírva. - Az Én barátnőm vidám, energikus, hétalvó, lusta és barátságos volt! Ez nem Jasmine!
-   Vicky, ne nehezítsd meg, kérlek! - ingattam a fejem. - Nekem nagyon rossz, de nem adhatom fel! Ha már ide jöttem, minimum egy évig itt akarok lenni!

Nem értettem miről beszélek. Egy perccel tovább nem akartam maradni. Csak rohanni vissza a barátaimhoz, a turnéra, babázni, Louis-val lenni.

60. rész

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen volt rész, de egyszerűen nem tudtam mivel tudnám folytatni, unalmasnak ítéltem és elgondolkoztam rajta, hogy törlöm, de összeszedtem magam és itt vagyok! Mindenkinek köszönöm, aki nem hagyott itt! :) 
Ez az utolsó része ennek a fejezetnek. Sajnos elég rövid lett, de azért remélem tetszeni fog és most már ígérem, hogy nem tűnök el ilyen rengeteg ideig! :) 

Újabb díjátadó, ezért a székhelyünket ideiglenesen áthelyeztük LA-be. Louis-nál lakom, ami nagyon buli. Bory-ra éppen Jay vigyáz.
Már ment a készülődés nagyban. Már mindennel készen voltam, viszont azzal kínlódtam, hogy melyik ruhát vegyem fel.
-   Louis! - nyafogtam. - Nincs mit felvennem.
-   Jas, több ruhád van, mint nekem zoknim! - mondta, mire elnevettem magam.
-   Jó, de egyik sem jó most. - néztem végig rajtuk. - Ez túl rövid, az túl kivágott, az túl csillogó ez meg... - mutattam egy testhez simuló, igencsak rövid ruhára. - Leginkább póló.
Louis elnevette magát.
-   Örülök, hogy nem tudsz választani, mert varrattam neked valamit! - mondta nagy mosollyal, majd előhúzott egy eldugott ruhát, amin még rajta volt a védő.
-    Louis! - néztem rá mérgesen. - Miért költöd rám a pénzed?! - szidtam le, majd mikor széthúzta a cipzárt a védőn, tátva maradt a szám.
Egyszerűen tökéletes volt. Visszafogott, elegáns, mégis csillogó és igazán egyedi.
-   Utálom, hogy rám dobálod ki a pénzed, de imádom! - ugrottam a nyakába.
-   Én ebben szeretnélek látni. - mosolygott.
-   Hát mindenképpen szebb leszek, mint most! - néztem végig magamon. - Szemüveg, nincs smink, a Te pólód és melegítőnadrág. - néztem végig magamon fintorogva.
-   Én szeretem a kócos, szemüveges, smink nélküli melegítős Jasmine-t, aki az Én ruháimat hordja, de a hercegnőt is! - ölelt át hátulról és megpuszilta az arcom.
Én csak kuncogtam, majd Lou elengedett.
Gyorsan sminkeltem, majd felvettem a ruhát és a hajamat is elkészítettem.
-   Mit gondolsz? - léptem ki a fürdőből nagy mosollyal.
-   Azt, hogy egy királynővel megyek és mindenki irigykedni fog! - mosolygott rám.
Mikor mindketten készen lettünk, már sietnünk kellett, ugyanis a többiek már az autóban vártak.
-   Sziasztok! - mondtuk egyszerre, mikor beültünk.
-   Milyen ruha ez?! - kezdett dühöngeni Ginger.
-   Ezt Lou varratta nekem. - mosolyogtam rá.
-   Még eggyel több ruhád van?! Ez komoly! Jasmine, miért?! - mondta mérgesen.
Én csak kuncogva odabújtam Louis-hoz.
-   Szeretlek. - nyomott puszit a fejemre Lou.
-   Én is! - fogtam meg a kezét mosolyogva.
Végre megérkeztünk, amit már nagyon vártam. A vörös szőnyegen készültek rólunk fotók, amiket már vártam, hogy visszanézhessek. Imádom ezeket! Mindig a hírességekről és a párjukról nézegettem és álmodoztam róla, hogy valaha egyszer Én is így állhatnék valaki mellett...
-   Holnap egész nap ezeket a képeket fogom nézegetni! - mosolyogtam rá, mire elnevette magát és egy puszit nyomott a fejemre, majd végre beléptünk a gyönyörű terembe.
Az első része természetesen megint az unalmasabb volt és a fiúk megint elhoztak egy pár díjat, majd végre jött a party része!
Éppen Louis-t kerestem, amikor valaki megszólított.
-  Szia Jasmine! - mosolygott rám Justin Bieber.
-  Szia. - mosolyogtam rá.
-  Belecsapok a közepébe! - mosolygott. - Az egyik táncosom kilépett és mindképpen egy profit szeretnék. Te lennél a tökéletes számomra!
-  Én... - mondta kissé ledöbbenten.
-  Tudom, hogy át kell gondolnod, de kérlek jövőhéten jelezd, hogyan döntöttél! - mosolygott, mire elmosolyodtam és megöleltük egymást, majd elment.
Le kellett üljek, hogy felfogjam amit mondott. Életem lehetősége hever előttem és életem szerelmét kellene itt hagynom érte.
-  Minden rendben Jas? - kérdezte Lou és megsimogatta a hátam.
-  Persze. - mosolyodtam el.
-  Táncolnál velem Hercegnőm? - kérdezte mosolyogva, mire elnevettem magam, majd felálltam és odaléptem hozzá.
Kattogott az agyam, fogalmam nem volt, hogy mi alapján kéne döntenem, de tudtam, hogy minden Louis-val töltött percemet ki kell élveznem, hiszen lehet, hogy egy hetünk van.
Sajnos el kellett mondanom neki és nem tudtam magamban tartani.
-  Louis, az előbb odajött hozzám Justin és felkért, hogy legyek az egyik háttértáncosa. - néztem a szemébe.
-  De hát ez csodálatos, nem? - mosolygott rám és megsimogatta az arcom. - Mindig is ezt szeretted volna, nem?
-  De igen Lou, csak akkor el kell költöznöm. - néztem fel rá szomorúan. - És nagyon szeretlek.
-  Én is Jas, de ez életed lehetősége, nem?
-  És ha Te vagy az? - néztem rá félve. - És ha itt hagylak és minden tönkre megy?
-  Jasmine, Én mindig szeretni foglak! - mosolygott rám és egy csókot lehelt a számra. - Ha nem sikerül és visszajössz, Én itt leszek! - mosolygott.
-  De nem szeretnélek itt hagyni! - mondtam és egy könnycsepp szaladt le az arcomon. - Végre boldogok lehetnénk...
-  Jasmine, ez egy életre szóló lehetőség! - nézett egyenesen a szemembe mosolyogva. - Minden okkal történik és lehet, hogy ez a sorsunk! Lehet, hogy visszajössz és minden rendben lesz, de az is, hogy ott maradsz, mindketten megszeretünk valaki mást és Ő lesz az igazi.
-  Te voltál az egyetlen akiben bíztam, amikor Anya elköltözött és megmentettél! És már semmilyen bántás nem érdekel, mert ha szeretsz, ezek leperegnek rólam! Sokkal erősebb vagyok, amióta együtt vagyunk! Amióta szeretsz, senki nem tud ledönteni!