12. rész

Reggel az ágyamon ébredtem ruhában. Be voltam takarózva. Felültem, majd az éjjeli szekrényről elvettem a szemüvegem és a fejemre helyeztem. Elmentem zuhanyozni, majd felöltöztem. A szemüvegemet hagytam magamon, a hajam, pedig simán copfba kötöttem. Lassan lebattyogtam. Senkit nem találtam sehol. Levetődtem a kanapéra. Bekapcsoltam a tv-t, majd kapcsolgattam. Semmi izgalmas sehol... Hirtelen besüppedt mellettem a kanapé. Louis termett mellettem.
-     Mit csinálsz? - kérdezte mosolyogva.
-     Mint látod semmit. - rántottam vállat.
-     Jól hangzik, csatlakozom! - mondta mosolyogva.
Én nem mosolyogtam.
-     Mi ez a komorság Jas? - kérdezte.
-     Semmi...- mondtam.
-     Hiányzik? - kérdezte, mire bólintottam. - Gyere ide! - mondta és az ölébe húzott.
Én teljesen össze voltam gömbölyödve Louis, pedig szorosan ölelt. Én elmosolyodtam. Nem sírtam, viszont nagyon szomorú voltam.
-     Nem sírsz, ugye? - kérdezte.
Én az arcomat a mellkasába fúrtam és megráztam a fejem.
-     Jasmine, vigyázunk rád, oké? - kérdezte, mire bólogattam. - Megszólalsz? - kérdezte, mire megint bólogattam.
-     Nehéz vagyok. - mondtam és ki akartam mászni Louis öléből.
-     Nem vagy! - mosolygott. - Viszont bolond vagy! - nevetett.
-     Éhes vagyok! - kiabálta hirtelen Niall a lépcsőn.
Én úgy megijedtem, hogy felugrottam és már estem is le a földre, de ösztönösen elkaptam Louis kezét, akit így magamra rántottam.
-     Srácok, menjetek szobára! - röhögött Harry.
Teljesen le voltam fagyva. Louis, csak bámult a szemembe és én is az övébe. Meg sem szólaltunk, majd lassan elmosolyodott. Ekkor megforgattam a szemem, nyílt a bejárati ajtó és hirtelen ismerős hangot hallottunk.
-     Louis! - hallottuk El hangját.
Louisnak amolyan "ez most komoly?!" arca lett, amin kuncogtam.
-     Louis, mi folyik itt? - kérdezte sértődötten.
-     Semmi, csak egy baleset volt. - mondta Louis, majd lemászott rólam.
Én, csak kuncogtam.
-     Niall, amúgy összetörhetett volna a... - akartam mondani, de El nem tud arról, hogy szemüveges vagyok.
Levettem a szemüvegem, majd a kanapéba kapaszkodva felálltam. Valahogy óvatosan elevickéltem a konyháig, majd ott a hozzám legközelebb eső emberbe, Harrybe kapaszkodtam.
-     Mi a baj? - kérdezte.
-     Nem látok! - mondtam és megmutattam neki a kezemben a szemüveget.
-     Gyere! - mondta Niall mosolyogva, majd nevetve felkapott menyasszony stílusba és felszaladt velem a lépcsőn, egészen a szobámig.
-     Köszönöm! - mosolyogtam rá és feltettem a szemüvegem.
-     Nincs mit, de szép vagy szemüvegben! - mosolygott.
-     Nem igaz! - mondtam, majd ledőltem az ágyamba. - Ha lemehetek szólsz? - kérdeztem.
-     Persze, de ez hülyeség! - nevetett, majd kiszaladt.
Pár percig néztem a tv-t, majd jött a szöszi.
-     Jöhetsz és itt Vick. - mosolygott.
Én felugrottam, majd lerohantam. A barátnőm nyakába ugrottam.
-     Szia! - mosolygott.
-     Szia! - mondtam, majd lehuppantunk a babzsákfotelekbe.
Elkezdődött a csajos beszélgetés, amit Louis zavart meg. Nem nekünk akart szólni, de Vick rögtön ugrott a dologra.
-     Harry, hol van a...- próbált diszkrét lenni, de mind tudtuk, mire gondol.
-     A gumi? - kérdezte Harry, mire a mellettem ivó Vick a szájára tapasztotta a kezét, hogy ne köpje ki.
-    Igen, csak próbáltam diszkrét lenni. - erre Én is nevetni kezdtem.
Vick eddig bírta, itt elengedte a száját és konkrétan engem, a földet és az előttünk pár lépésnyire álló Louist, totál leköpte. Én már úgy röhögtem, hogy majdnem bepisiltem.
-    Elnézést, csak tudnék mondani egy-két dolgot! - mondta Vicky és próbált komoly lenni, de Én úgy röhögtem mellette, hogy már kimásztam a babzsákfotelből és ott a földön fetrengtem és fogtam a hasam.
-    Fejezd be! Működik a telepátia! - nevettem Vickyt nézve.
-    Ha van valami, amit ki mondhatsz, halljuk! - mondta vigyorogva Liam.
-    Ne! Be fogok pisilni! - nevettem.
-    Valaki! Elmondja hol van? - kérdezte Louis.
-    Miért, szorít az idő?! - röhögött Vick. - Vagy a nadrágod szorít! - mondta, mire Én már hangtalanul vertem a földet.
-    Valaki mondja már el hol van?! - forgatta a szemét Louis.
-    Én tudom! - mondta Vicky, mire Én felpattantam.
-    Ennek annyi! - nevetett Harry.
-    Persze, nagyon sürgős dolga van. - nevetett Niall.
-    Még Louis dolgánál is sürgősebb! - nevetett Liam, mire Én összecsuklottam a lépcsőn.
-    Végem! - röhögtem.
Én elrohantam WC-re, majd mikor kijöttem, Louis még mindig ott állt a röhögő társasággal.
-    Ó ne már, miről maradtam le? - nevettem.
-    Hazza! - mondta idegesen Louis.
-    A felső fiókomban. - mondta neki.
Louis el is ment. A mi hangulatunk nem romlott. Sőt! A végére akkora buli kerekedett, hogy a nappaliban táncikáltunk slágerekre, viccesen. Mikor El és Lou leérkeztek, éppen az asztalon -igen az asztalon- táncoltunk Vickkel. Mikor Vicky meglátta őket, rájuk mutatott, majd úgy tett, mint aki énekel. Én  meglöktem Vickyt, aki rám nézett, letérdelt és nekem énekelt tovább. Végül Én leugrottam az asztalról, majd Vick rám ugrott.
-    Te hülye, ez nagyon fájt. - mondtam alóla.
-    Ilyen velem élni! - rántott vállat nevetve.
-    És az miért van, hogy mindig le kell, hogy lökjelek magamról?! - kérdeztem és lelöktem. - Miért nem tudsz magadtól elengedni? - kérdeztem.
-    Tudod, mert ragaszkodom hozzád! - mosolygott és megölelt.
-    Ilyenkor nagyon kedves tudsz lenni! - forgattam a szemem, de azért megöleltem.
Elengedtük egymást, majd visszaültünk a babzsákfotelekbe.
-    Tudod mit csináltam tegnap? - kérdezte.
-    Nem, de gondolom elmondod! - mosolyogtam.
-    Ja, az nem tegnap volt! - gondolkozott el. - Tehát mostanában, valamikor. - tisztázta.
-    Igen, elmondod a lényeget? - kérdeztem.
-    Ja, igen! - mosolygott. - Láttalak a tv-ben! - mondta. - A Cinderella miatt. - mosolygott.
-    Láttad a ruhám? - kérdeztem mosolyogva.
-    Igen és utállak! - mondta.
-    És, ha azt mondom, hogy kölcsön adom? - kérdeztem mosolyogva.
-    Imádlak! - mosolygott.
-    Lányok, jöttök velünk vidámparkba? - kérdezte Liam.
-    Nekem mennem kell dolgozni. - mondta Vick.
-    Nekem meg nincs hozzá életkedvem. - mondtam.
-    Mit akarsz csinálni addig? - kérdezte Hazza.
-    Jó kérdés... - gondolkoztam el. - Arról fogalmam sincs, de semmi köze semmilyen jó kedvhez és mozgáshoz. - mondtam és ásítottam egyet.
-    Nem vagy kicsit álmos? - kérdezte Niall.
-    Nem, de nem megyek! - mondtam és elindultam fel a lépcsőn.
-    Nekem viszont muszáj mennem. - mondta Eleanor.
Hát menj! Haladj! Mi tart vissza?! Rohanj! - gondoltam, mire kuncogtam a saját bunkó stílusomon, ami elég Vickes volt.
-    Nem hagyjuk egyedül. - ennyi szűrődött fel, majd becsuktam az ajtót.
Szeretem őket, de nyugodtan menjenek vidámparkba, nem leszek öngyilkos! - gondoltam.
Pár perc múlva nyílt az ajtóm. Louis jött be.
-    Te vagy a szerencsétlen, akinek engem kell őriznie, amíg a többiek vidámparkba mennek? - kérdeztem elég flegma stílusban.
-    Nem, Én akartam maradni! - mondta.
-    Ha már nincs más választás! - mondtam, de rá se néztem, csak a tv-t vizsgáltam.
-    Ne legyél már ilyen! Tök jó fej csajszi vagy, szép és okos! Szerencsésnek mondhatja magát, aki veled jár! - mondta és gyengén meglökött mosolyogva.
-    Nincs barátom. - mondtam.
-    Jól van, tudom! - mosolygott. - De aki járni fog veled. - mosolygott.
-    Nincs szükség erre a beszédre! Nem leszek öngyilkos, semmi gáz. - mondtam.
-    Na jó, ezt fejezd be! Kérlek! - mondta és átkarolt.
-    Oké, tegyük fel! - kezdtem és felé fordultam. - Igazad van és vagyok olyan jó csaj, mint aminek most elhordtál! Miért nincs barátom? - kérdeztem.
-    Ez az! Én sem értem. - mondta mosolyogva és megrántotta a vállát.
-    Én igen! Mert nem igaz! - mondtam.
-    De igen! - vágta rá.
-    Te járnál egy szép, kedves, okos, vicces lánnyal? - kérdeztem.
-    Persze. - mosolygott.
-    De velem nem járnál. - mondtam. - Már ne érts félre! - mondtam, nehogy azt higgye, hogy Én járni akarok vele. - Azért, mert nem stimmelnek a dolgok! - magyaráztam.
-    De stimmelnek, csak máshogy tekintek rád! - mondta.
-    Én is ezt mondanám! - forgattam a szemem.
-    Annyira undok vagy most! - nézett rám szúrós szemekkel.
-    Mert már te is bebizonyítottad, hogy nincs igazad! - vágtam rá.
-    Hogyan? - kérdezte idegesebben.
-    Most mondtad! Nem járnál velem! - mondtam Én is hangosabban.
Erre még sose gondoltam így... Louis és Én? Szeretem Louist, mint barátot, vagy talán annál jobban?... Mindenképpen felnézek rá, mert csodálatos ember, arany szíve van, de nem is tudom... Annyira... hogy is mondjam... fura... bizarr... bár a másik felem, meg azt mondja, nem is lenne rossz. Hiszen belegondolva bármi baj volt, ott volt nekem és ott is lesz, de mint páromra még sosem gondoltam rá. Külsőleg tőlem 100 pontot kap, az biztos! Á, nincs min gondolkozni, neki ott van Eleanor!
-    Nem mondtam, hogy nem járnék veled! - kiabálta.
-    Miért járnál velem? - kiabáltam.
-    Igen! - vágta rá, mire rögtön Én is reagálni akartam valamit, de megdöbbentett, így résnyire nyitva maradt a szám, majd becsuktam.
-   De... - dadogtam.
-   Igen! - mondta nyugodtabban, de hangosan. - Mert csodálatos ember vagy! - mondta és elmosolyodott.
-   Tudod, mikor tegnap mondtad, hogy felnézel rám, akkor nem hittem, hogy igaz. Én felnézek rád, mert rengeteget tettél a húgod boldogsága érdekében! Nem, most tényleg nem érdekel senki és semmi! Nem érdekel Eleanor, nem érdekel, hogy itt laksz! - mondta. - Mert mikor először találkoztunk, megfogtál és egyre inkább vártam, hogy lássalak! - mondta, mire el voltam képedve.
-   Louis... - mondtam, vagyis nem mondtam, mert nem tudtam mit.
-   Jasmine, a Cinderellán is gyönyörű voltál! Egyszerűen bámulatos! - mosolygott.
-   Köszönöm. - hajtottam le a fejem, mert elpirultam.
-   És nekem így is tetszel! Smink nélkül, szemüvegben, kócos hajjal! - mondta és elmosolyodtam.
-   Lou... ugye most nem szakítasz Eleanorral? - kérdeztem óvatosan.
-   Jas, előbb tudni szeretném, mit érzek! - mondta, majd óvatosan közelebb hajolt és megcsókolt.
Azt hiszem, eddig ez volt életem legjobb csókja!
Bár a csók kezdett elhúzódni és elmélyülni, mikor hirtelen kicsapódott az ajtóm. Rögtön szétrebbentünk.
-   Louis... - hallatszott Eleanor remegő hangja.
-   Undorító vagyok! - fogtam a fejem és eldőltem az ágyamon.
-   Eleanor, ez...- kezdte volna Louis.
-   Lou... kérlek most ne keress egy darabig. Majd hívlak. - mondta Eleanor sírva, majd elrohant.
-   Jasmine, mi a baj? - kérdezte Louis és a fejét fogva mellém dőlt.
-   Az, hogy undorító vagyok! - mondtam.
-   De Én voltam. - mondta Louis.
-   Igazad van! - mondtam és felpattantam. - Ez volt a legrosszabb amit tehettél! Ne szórakozz se velem, de Eleanorral! - mondtam mérgesen.
-   Én sajnálom, csak...- kezdett volna magyarázkodni.
-   Nincs csak! Nem vagyok olyan lelki állapotban, hogy ilyeneket csinálj!
-   Tudom Jasmine és el sem tudod hinni, hogy mennyire sajnálom, de szeretlek. - mondta, mire felkaptam a fejem.
-   Most mennem kell. - mondtam, kirohantam a szobámból, le a lépcsőn és felkapva a cipőmet és a táskámat kiszaladtam a házból.
Nem tudom miért, így éreztem helyesnek... Nem mondhatom neki, hogy Én is... szeretem, de másképp! Leültem az ajtónk elé és rágyújtottam. Mikor a cigarettám felénél tartottam egy ismerős autó gurult elém. Liam volt. Mikor meglátott elvette tőlem a cigit, eldobta és összetaposta. Nem zavart, nem szóltam, ismerem és így szeretem. Csöndesen leült mellém és átölelt.
-   Mi a baj? - kérdezte.
-   Egy csomó minden. - mondtam.
-   Mesélj. - mondta.
-   Louis... megcsókolt, aztán szerelmet vallott nekem. - mondtam.
-   Nem normális! - csapta homlokon magát Liam.
-   Te tudtad? - pillantottam rá hatalmas szemekkel.
-   Igen... de nem mondhattam el. - mondta.
-   Mit csináljak?! - dőltem neki, majd lecsordult egy könny az arcomon.
-   Beszélek vele, rendben? - kérdezte.
Én csöndesen bólintottam.
-   Miért nem megyünk be? - kérdezte Liam.
-   Mert nem szeretnék találkozni vele...- mondtam.
-   Menj fel a szobádba, nem engedem, hogy bemenjen, jó? - kérdezte, mire némán bólintottam.
Liam ment elöl Én, pedig némán követtem. Teljes csend uralta a házat. Bementem a szobámba, majd bezártam az ajtót magam után. Bementem a fürdőmbe, lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyamba és vártam, hogy véget érjen ez a "csodálatos" nap.

11. rész

Valaki kitartóan csöngetett korán reggel - számomra, vagyis lehetett olyan dél körül is, ki tudja-.
Senki se tudja, hogy Én itt lakom, vagyis nem az Én vendégem, így nem kötelességem kinyitni! - gondoltam. - Vagyis Anya és Jim tudja, hogy itt lakom. És, ha Ők azok?! Na jó, megnézem! - vettem rá magam.
Elindultam le pizsamában, majd megláttam, hogy Liam éppen ajtót nyit egy lánynak. Láttam Liamen,

Azalea

hogy nem igazán érti, ki lehet a lány és miért jött. Na, erről nekem fogalmam sincs, de azért mellé léptem.
-    Szia! - köszöntem mosolyogva az ismeretlen lánynak, azért legyünk kedvesek.
-    Sziasztok! - mosolygott. - Te vagy Jasmine, ugye? - kérdezte rám mutatva.
-     Igen, de honnan ismersz? - kérdeztem, miközben Liam arrébb lépett és Én léptem a lány elé.
-     A nővéred vagyok. - mondta.
Az arcomon nem tudom mi lehetett, de valószínű értelemnek semmi nyoma. A nővérem?! Nekem egy húgom volt, nővérem nincs! Vagy van? Ki is ez a lány?!
-     Körülbelül ugyanez lehetett a képemen, mikor a te létezésedet megtudtam! - mosolygott kedvesen. - Tudod, anyukád és apukám együtt vannak és így lettünk rokonok. - mondta mosolyogva.
-     Bocsi, nem akartam bunkó lenni, csak nem igazán tudtam rólad idáig! - mondtam mosolyogva.
-     Semmi baj, Azalea vagyok, de Azznak, vagy Azzynak hívj. - mosolygott rám.
-     Rendben. - mosolyogtam rá. - Gyere. - léptem arrébb az ajtóból.
-     Tulajdonképpen tudom, mit keresel te itt, apám mindent elmesélt arról, hogy te milyen "tiszteletlen, illetlen és szemtelen" vagy! - nevetett az apja hangját utánozva.
-     Komolyan ezt mondta? - néztem rá döbbenten.
-     Igen, de apám őrült! - nevetett. - Nagyon szimpatikus vagy! - mondta.
-     Ennek örülök, te is. - mondtam mosolyogva.
-     Igazából ismerkedni jöttem. - mondta.
-     Akkor ülj le! - invitáltam az étkezőbe.
Én egy kávét lopva leültem mellé.
-     Mesélj magadról. - mosolyogtam rá.
-     Pontosan tudom, hogy apám mekkora kretén! Anyámmal éltem, amíg élt. Egy farmon nőttem fel, majd a szüleim elváltak, anyával ott maradtunk, majd meghalt. Akkor lehettem 13 éves. - mondta mosolyogva, mégis könnyezett. - Akkor kerültem apához, aki teljesen megváltozott és ilyen kretén lett! Ugye, mivel akkor voltam tini és még apám is iszonyú aranyosan rátett erre az egészre egy lapáttal, lázadó voltam. - mondta mosolyogva. - Most 28 éves vagyok, van egy kisfiam és úgy gondolom, megértem az anyaságra. A fiam 10 éves. Ő nem tervezett gyerek volt, csak mint mondta, lázadó természet voltam és úgy gondolom, valamennyire ez még látszik a személyiségemen! - mondta vidáman.
-     Hűha! - néztem rá mosolyogva hatalmas szemekkel. - Eddig úgy gondoltam, nekem vannak a legnagyobb problémáim a világon, de visszaszívtam! Nem vagy semmi! - mondtam és megsimogattam a karját. - Mikor meghalt a húgom, szinte az egész világom összeomlott. Majd anyukám elköltözött. Úgy éreztem, nincs senkim, de most, már azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ez a 4 srác talán megmentették az életem. - mondtam mosolyogva, de legurult egy könnycsepp az arcomon. - Sokszor jártak nálunk, akkor Cassie majd kiugrott a bőréből, annyira boldog volt. Azt, hiszem talán Én is vidám voltam, mert láttam, ahogy a rákos húgom boldog. Így belegondolva, már akkor megkedveltem őket, csak nem igazán akartam nekik elmondani... Már nem tudom, miért. Azt gondoltam, a kamerák miatt csinálják, de pozitívan csalódtam bennük. - mosolyogtam.
Ekkor a lépcső felől hallottam egy "Ahw" kiáltást, majd lerohantak a 4 emlegetett és a nyakamba ugrottak.
-    Mi is szeretünk! - ölelgettek.
Mikor elengedtek, bemutattam nekik Azzt.
-    Hát neked sem volt könnyű. - ölelt meg Azz. - Sajnos, mennem kell, mert indul a repülőm nem sokára és a fiam Los Angelesben van, az apjával. - mondta és mosolyogva megölelt.
-    Nagyon örülök, hogy megismertelek! - öleltem magamhoz.
-    Én is, majd találkozunk még! - mondta az ajtóban, majd kiment.
Becsuktam az ajtót, majd bementem a nappaliba a fiúkhoz.
-    Nagyon durva, hogy van nővéred! - ámuldozott Harry.
-    Szerinted nekem nem az?! - kérdeztem.
-    Amúgy tök szimpi! - mosolygott Niall.
-    Aha, képzeljétek van egy 10 éves fia! - meséltem.
-    Neki sem lehet könnyű! - ámuldozott Louis.
-    Nem, biztosan nem, de ami tök jó, hogy nagynéni vagyok! - mosolyogtam vidáman.
-    Nem is láttad még az unokaöcséd! - nevetett Hazza.
-    Attól még az vagyok! - mondtam büszkén karba tett kézzel.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Egy rég látott ember hívott... Egy nagyon rég látott barátnő. Pontosabban a régi legjobb barátnőm, Victoria. Nekem, csak Vicky, vagy Vick. Rögtön felvettem mosolyogva.
-    Nem érdekelnek a kifogásaid, de visszajöttél a tánciskolába és nekem nem szóltál?! - kérdezte vidáman, de felháborodva.
-    Azt se tudom, merre áll a fejem! - mondtam nevetve.
-    Na, akkor fordítsd a jó irányba és pofázd el nekem, hogy merre vagy és hol találkozzunk! - mondta a sajátos laza stílusában.
-    Az jó, ha lediktálom az új címem? - kérdeztem.
-    Ó, tehát elköltöztél és erről sem voltál képes beszélni?! Na, mond! - mondta.
Lediktáltam a címünket, majd letettük.
-    Ki volt? - kérdezte Niall.
-    Egy régi legjobb barátnőm. - mosolyogtam.
-    Eljön? - kérdezte Liam.
-    Igen, valószínű. - mosolyogtam rá.
-    Szingli? - kérdezte Harry.
-    Nem tudom. - nevettem. - Táncos csaj, tehát mióta nem tanítok, nem találkoztunk. - magyaráztam.
-    Ja, oké. - mosolygott Louis.
-    Megyek felöltözöm! - mondtam, majd mosolyogva felrohantam.
Gyorsan kiválogattam a ruháim, majd összekötöttem a hajam és mosakodás után leszaladtam. A 4 srác a kanapén fetrengett.
-    Csak mondom, hogy a barátnőm eléggé elsöprő személyiség. - mosolyogtam rájuk.

Vicky

Na igen, Vicky elég nagyszájú. Könnyen elnyomja a visszahúzódó természetű embereket, nem direkt, de Ő tényleg sokat beszél, mint Én, vagány, vidám és sokszor hiperaktív.
-    Öltözzetek fel! - mondtam, mire lassan felálltak és felmentek.
Nekik gyorsabban ment ez a folyamat, mire elkészítettem a szendvicsemet leértek. Elkezdtem enni, majd csöngettek. Harry ment ajtót nyitni Én, pedig ott mentem rögtön mögötte.
-   Szia! - hallottam barátnőm hangját.
-   Szia! - mondta neki Harry.
-   Nem hozzád jöttem! - mondta karba tett kézzel.
-   Itt vagyok! - mondta Harry mögül.
-   Akkor megkérném a hosszú hajú, magas, piszka lábút, hogy álljon el kettőnk közül! - mondta Vicky, mire Hazza arrébb lépett.
Vick a nyakamba ugrott.
-    Ne zabálj! - vette ki a kezemből a szendvicset, majd megette azt a felét, ami még megmaradt belőle.
-    Az a reggelim volt! - mondtam karba tett kézzel.
-    Már közös. - rántott vállat mosolyogva. - Egyébként mesélj csak! Mit keresel te ebben a hatalmas házban? - kérdezte teli szájjal.
-    Ha nem vetted volna észre, Ő Harry a One Direction bandából és ideköltöztem. - mondtam és Harryre mutatva belekaroltam Vickbe.
-    Aha... jársz vele, mert szerintem nála jobbat is találsz... - mondta végignézve Hazzát.
-    Nem járunk, de azért kösz! - vigyorgott rá Harry.
-    Gyere! - húztam beljebb a barátnőmet.
A fiúk hatalmas szemekkel néztek minket.
-    Helló! Ember vagyok! A földről származom, de békével jöttem! - integetett nekik nevetve Vicky.
-    Szia! Niall vagyok! - ugrott elé Niall és megölelte.
-    Vicky! - mosolygott.
Mindenkinek bemutatkozott.
-     Na, mutasd milyen a szobád! - ugrált fel a lépcsőn Vicky.
Én mentem utána és mikor belépett, elállt a lélegzete.
-     Akkora ez a szoba, mint a lakásom! - mondta felháborodottan. - Nagyon utállak! - nézett rám mosolyogva.
-     Én is! - öleltem meg.
-     De komolyan! Megérdemled ezt? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-     Biztos, hogy nem! - nevettem.
-     Tényleg, amúgy mi van veled fiú fronton? - kérdezte miközben lehuppant az ágyamra.
Én becsuktam magam mögött az ajtót, majd leültem az egyik fotelbe.
-      Nem tudom... te ismered a tánciskolánál Petert? - kérdeztem.
-      Várj, dereng valami! - gondolkozott. - Magas, barna haj, édes mosoly, kedves és izmos? - kérdezte.
-      Aha. - bólogattam mosolyogva.
-      Ne szívass, együtt vagy vele?! - kérdezte hatalmas szemekkel.
-      Nem, nem vagyok. - mosolyogtam. - Viszont elkérte a számom és azt mondta, hogy majd hív. - mosolyogtam vidáman.
-      Szerencsés lehetsz! - mondta vigyorogva. - Bár csodálkozom rajta, hogy egyik 1D-s srác sem jön be neked! - nevetett.
-      Gyere le, együnk. - mondtam és intettem a fejemmel.
Miközben mentünk, fojtatta a mondanivalóját.
-      Mert a régi énedet ismerve, valószínű nem így gondolkozna! - mutatott rám nevetve.
-      Miért? - kérdeztem nevetve.
-      Valószínű, hogy a régi éned, ahogy beszabadult volna 4 hasonló kinézetű srác közé, rögtön flörtölne velük! - nevetett a nappalin áthaladva, ahol a fiúk végig minket bámultak.
-      Nem is! - löktem meg nevetve.
-      Ó, dehogynem! - nevetett.
-      Mondom, hogy nem! - forgattam a szemem.
-      De igen! Csak nem vallod be! - mondta.
Én közben elvettem egy csokit és Vickyvel leültünk a nappaliba a babzsákfotelekbe egymás mellé és elkezdtük enni.
-     Tudod, néha annyira idegesítő vagy! - mondtam neki.
-     Tudod, ebben is nagyon hasonlítok rád! - nevetett. - Tehát tegyük fel, hogy összeházasodsz egy sráccal, - kezdte. - Szegény! - tette hozzá nevetve. - Tehát témához visszatérve, koszorúslány leszek, ugye? - kérdezte.
-     Igen! - nevettem.
-     És, ha gyereked lesz, a keresztanyja leszek! - mondta és letört egy csíkot a csokiból.
-     Igen. - forgattam a szemem.
-     És a második gyerekedet Én nevezem el! - mondta.
-     Felejtsd el! - vágtam rá.
-     De miért?! - kérdezte felháborodva.
-     Mert nem! A saját gyerekedet elnevezheted! - mondtam nevetve.
-     Akkor Vicky lesz a lányod! - mondta.
-     Nem! Nem lehet közöd a gyerekem nevéhez! - mondtam nevetve.
-     Fú, utállak! - mondta, majd elindult "mérgesen", de visszalépett és tört még egy csíkot a csokimból.
A 4 srác rajtunk röhögtek. Hirtelen Vick az ölembe ugrott.
-    Először is, aú! Másodszor, már nem haragszol? - kérdeztem nevetve.
-    Megbocsájtottam. - rántott vállat.
-    Oké, annyit engedek, hogy segíthetsz kitalálni a gyerekem nevét! - mosolyogtam rá.
-    Mit szólnál a Vickyhez? - nevetett.
-    Felejtsd el! - mondtam.
-    Oké, oké. De Én leszek az első, aki megfogja! - mondta büszkén.
-    Az nem baj, hogy Én leszek az anyja? - kérdeztem.
-    Nem! Majd megfoghatod a gyerekem! - legyintett.
-    Kösz... igazán fair ajánlat! - forgattam a szemem.
-    És mi lesz, ha utálni fogod a vőlegényt? - kérdezte nevetve Liam Vickyt.
-    Olyan nem lehet! - vágta rá. - Az nem lesz vőlegény, akit Én utálok! - magyarázta nekik.
-    És mi van, ha mégis? - kérdezte nevetve Harry.
-    A vőlegénynek annyi! - húzta végig az ujját a nyakán Vicky.
-    És, ha már van gyerekük? - kérdezte nevetve Louis.
-    Akkor is végzek a vőlegénnyel! - mondta Vick. - Juj, tök jó, hogy itt vagyok! Kérdezhetek a pletykákról? - kérdezte Vick.
-    Persze. - mosolygott rá Niall.
-    Csak nem az ölemben! - löktem át magam mellé a babzsákfotelbe.
-    Oké, akkor... - gondolkozott. - Tényleg kamuk voltak a 1D barátnők? - kérdezte Vick.
-    Nem, mind igazi és azok is voltak! - mosolygott Liam.
-    Soroljátok fel őket! - mosolyogtam, majd beleharaptam a csokiba.
-    Hát nekem volt Danielle, most Sophia. - mosolygott rám Liam.
-    Daniellet Én ismertem, mert táncos és sokszor léptünk fel együtt. - mondta Vicky.
-    Ő volt a barátnőd helyettem?! - néztem rá sértődötten.
-    Nem, a közeledbe sem ért! - ölelt magához.
-    Na azért! - nevettem.
-    Nekem Eleanor. - mosolygott Louis. (írói megjegyzés: lehet, hogy a sztoriban éppen 2015 novemberében járunk, de most itt még tart a Louis Eleanor kapcsolat)
-    Én gyakran váltogattam a barátnőim, de akivel talán híres volt a kapcsolatunk, Taylor volt. - mosolygott Harry.
-    Niall, pedig a hűtőbe szerelmes. - nevetett Liam.
-    Oké, ki szereti legjobban a gyerekeket? - kérdezte mosolyogva.
-    Te mindenképpen gyereket akarsz? - kérdeztem tőle nevetve.
-    Csak utánad. - vigyorgott.
-    Arra várhatsz! - legyintettem. - Majd, ha lesz egy normális férjem, majd akkor. - mondtam mosolyogva.
-    Oké, Én meg majd utánad. - mosolygott.
-    Miért? - kérdeztem.
-    Hogy legyen valaki, aki már tapasztalt! Na, meg valaki, akinek a gyerekén gyakorolhatok! - nevetett.
-    Na, az nem az enyém lesz! - vágtam rá.
-    Na, lényegtelen! - legyintett Vick.
-    Mind nagyon szeretjük őket. - mosolygott Niall.
-    Akkor kérdezek valamit, amire, már mindenki kíváncsi! - vigyorgott Vicky. - Louis, tényleg közös gyereketek lesz Brianával? - kérdezte Vick.
Na igen! Ez a hír is jó ideje terjeng az újságokban, de még nem kérdeztem meg Louistól. Milyen dolog lenne már?! Befogadtak az otthonukba Én, pedig a magánéletükben vájkálok?! Louis erre még egyik interjúban sem válaszolt egyenesen. Briana sem erősítette meg határozottan. Eddig mindig, ahányszor kérdezték erről Louist, mindig megkérte, hogy ne kérdezzék Őt erről. Bár teljesen meg tudom érteni! Sztár, fiatal és, ha van gyerek, akkor sem tervezett! Közben, ott van Eleanor, a barátnője! Na igen, nem lehet könnyű, mégis szinte mindig vidám és vicces.
-    Erre most inkább nem válaszolok. - mondta, majd felment.
Megfagyott a társaság. A fiúk nem mondtak nekem erről semmit. Nyilván semmi közöm ehhez, mégis érdekel.
-    Vick, szerintem most menj, majd az edzésen találkozunk. - mondtam neki, majd felálltunk és megöleltük egymást.
-     Sajnálom, most túl lőttem a célon. - súgta a fülembe, hogy mások ne hallják, hogy a nagymenő barátnőm ilyet mond.
Én elmosolyodtam és szorosabban öleltem.
-     Semmi baj, te ilyen vagy! - mondtam és megpusziltam az arcát.
-     Sziasztok! - intette a 3 srácnak, majd elment.
Kicsit dermedt volt még a társaság, mindenki engem bámult.
-     Jasmine, menj fel hozzá. - mondta Harry.
-     Biztos? - kérdeztem aggódva. - Nem haragszik? - kérdeztem és lenéztem a földre.
-     Nem, nyugi. Elmondhatnánk, de elmondja neked. - mosolygott Niall.
Én is elmosolyodtam halványan, majd megindultam fel a lépcsőn. Csöndesen mentem fel, majd bekopogtam Louis szobájába. Valami morgást hallottam, majd óvatosan kinyitottam az ajtót és bedugtam a fejem.
-     Gyere. - mondta, de rám se nézett.
Én bementem, becsuktam az ajtót, majd óvatosan leültem mellé.
-     Haragszol? - kérdeztem pár perc néma csönd után.
-     Nem. - mondta, de nem nézett rám.
-     Sajnálom, nem tudta, hogy rosszul érint. Mármint gondolhatta volna, de a gondolkozás és a figyelmesség nem az Ő műfaja. Ne haragudj rá. - mondtam és óvatosan Louisra pillantottam.
-     Nem haragszom, csak unom. - mondta.
-     Elmondod? Mármint, nem erőltetem, csak ha úgy gondolod, hogy megosztod velem...- mondtam elég esetlenül és közben a kezeimet tördeltem.
-     Mindenki ezzel van elfoglalva, a sajtó és a családom is! Én semmit nem tudok. - mondta most már felém fordulva. - Mármint nem biztos, hogy az a gyerek az Én gyerekem. - mondta.
Én figyelmesen néztem és közben felhúztam a lábaim törökülésbe.
-     Tudod Briana jó barát volt, hatalmas party-arc és minden estét egy klubban töltött. Párszor elmentem vele és egyik este lefeküdtünk a buli után. - mondta, de ez elején még halványan elmosolyodott. - Természetesen, Ő szinte minden este más férfi ágyában kötött ki. Majd jött a hír, hogy terhes. Rögtön azt mondta, hogy Én vagyok az apa, amit valahogy egy pillanat alatt mindenki megtudott. De folytatta a bulizást és akkor csalódtam benne. Nem az érdekelt, hogy az enyém-e az a baba, csak ezzel az éjszakai életmóddal veszélybe sodorta az életét. Meg persze, az sem volt a legintelligensebb húzás tőle, hogy rögtön kijelentette, hogy enyém az a gyerek. Persze, minden okos nő ezt tenné a pénzem miatt. - mondta.
Úgy érzem, most hatalmasat nőtt a szememben Louis Tomlinson.
-     Már csak attól félek, hogy rossz embernek tekintenek majd és a rajongóknak sem tetszik. - mondta, mire halványan elmosolyodtam.
-     Louis, ettől ne félj! Először is, nincs okuk rá, mivel ember vagy és minden ember hibázhat; másodszor, a rajongóidban bízz! Ők sosem fognak téged elítélni! - mosolyogtam rá. - És az Én szememben mindig példakép leszel. - mosolyogtam rá. - Még mindig csodállak. - mosolyogtam. - Féltem tőletek. Féltem, hogy a kamerák miatt jöttök hozzánk, a jó hír miatt. De ezt leromboltad, mikor elrángattál ide és követelted, hogy ide költözzek. Valószínű meghaltam volna otthon egyedül. - mondtam elkomolyodva. - Viszont megmentettél. Talpra állítottatok. Mondhatni kivonszoltatok egy hatalmas gödörből. - mosolyogtam. - Köszönöm. - mondtam és közelebb csúszva megöleltem.
-     Tényleg felnézel rám? - kérdezte és hallottam, hogy mosolyog.
-     Igen. - fúrtam az arcom a vállába.
-     Köszönöm! - mondta és a hajamba fúrta az arcát.
-     Nincs mit köszönnöd, csodás ember vagy. - mosolyogtam rá. - De El megbocsájtott? - kérdeztem.
-     Igen, de te nem bocsájtottál volna meg? - kérdezte.
-     Nos, ne belőlem indulj ki, de Én valószínű ordítottam volna veled, majd a csajszit a hajánál fogva vonszoltam volna a kórházig, hogy megtudjam ki a gyerek apja. - mondtam.
Ekkor kopogott valaki az ajtón. Louis elengedett, majd elment az ajtóig és kinyitotta azt. Eleanor ölelte át mosolyogva, majd egy csókkal köszöntötték egymást.
-     Akkor Én megyek is. - mondtam, majd felálltam.
-     Nagyon örülök, hogy meghallgattál. - mosolygott rám Louis.
Én csak mosolyogva bólintottam, majd kimentem. Hirtelen valaki a hátamra ugrott Én, pedig sikítva estem pofára.
-     Azt hittem, ennél stabilabb vagy! - nevetett Vicky.
Természetesen Louis és El kinéztek az ajtón és nevettek rajtunk. Vicky még mindig a hátamon feküdt.
-    Te mit keresel itt? - kérdeztem, majd lelöktem magamról.
-    Tudod, éppen sétálgattam a holdon, miközben virslit sütögettem úszás közben és gondoltam benézek hozzád! - mondta a szemét forgatva és közben mellettem ült.
-     Nem gondolod, hogy ki kéne vizsgáltatnod magad? - kérdeztem tőle nevetve.
-     Csak utánad! - nevetett.
Megöleltük egymást, de mindkettőnknek az volt a terve, hogy a másikra támaszkodva állunk fel. Vick direkt lelökött a földre, mire Én hátra estem. Ő nevetve felállt, majd rám ült.
-     Mit néztek?! - kérdezte édesen mosolyogva Louisra és Eleanorra. - Nyugodtan menjetek romantikázni, csak védekezzetek! - kacsintott, mire Én felröhögtem.
-     Vick, lelöklek! - figyelmeztettem.
-     Jól van, gyere! - mondta, felállt és felhúzott a földről.
-     Nem fogtok összeverekedni? - nevetett Eleanor.
-     Nem vagyunk öt évesek! - forgatta a szemét Vick, miközben egymás hajából "bajuszt" készítettünk az orrunk alá.
-     Úgy is néztek ki! - nevetett Louis.
-     Kételkedsz bennünk? - kérdeztem az államat simogatva.
-     Na, indulj mert zavarjuk őket! - lökött be a szobámba Vicky.
-     Igen?! Úgy gondolod? - kérdeztem nevetve, majd neki dobtam egy párnát.
-     Jas, úgy vélem, ha verekedni akarsz, ne engem válassz ellenfélnek! - nevetett.
-     Miért olyan kemény vagy?! - kérdeztem és gizdán megindultam felé.
-     Csak figyelj! - mosolygott, majd el akart kapni a karomnál és az ismert mozdulatával a földre teremteni, de elkaptam a karját és elmosolyodtam.
-     Nem is rossz! Tanulsz! - mosolygott és pacsiztunk. - A tánc is így megy?! - kérdezte karba tett kézzel.
-     Kérlek! Gyere! - mosolyogtam, majd bementem a szobámba.
Bekapcsoltam a zenelejátszómat, amin egy olyan dal indult el, amire régen pont ketten táncoltunk egy versenyen.
-     Ó, tökéletes! - mondtam mosolyogva.
-     5...6... és! - számolt be, majd egyszerre kezdtük a régi koreográfiát.
Közben a hatalmas tükörben észrevettem, hogy Eleanor és Louis az ajtóból figyelnek minket. A tükörben összemosolyogtunk Vickkel, majd erőteljesebben és jobban táncoltunk tovább. Mikor vége lett, beálltunk a végpózba, majd úgy maradtunk egy kevés ideig. A szobát csend uralta, csak a kettőnk lihegése hallatszott. Teljesen olyan volt, mint a versenyen. Megfagyott a levegő és senki nem tapsolt, beszélt és kiabált. Akkor abban a pillanatban senkit nem láttunk, vagy hallottunk magunk körül, - pedig hatalmas tömeg és komoly zsűri volt előttünk - csak egymást. A néma csönd után összemosolyogtunk, majd megöleltük egymást.
-     Ez hiányzott! - fúrta Vick az arcát a hajamba.
-     Igen. - bólogattam.
-     De jó lenne, ha visszaszereznénk a régi Jasminet! - mondta mosolyogva.
-     Majd lassan. - mosolyogtam rá.
-     Na hagyjál! - mondta és elengedett.
Odasétált Louis elé és a legcukibb kiskutyaszemeit varázsolta elő.
-     Nem haragszol? - kérdezte tőle.
-     Nem. - mosolygott rá, majd megölelték egymást.
-     Mi az a szem?! - nevettem Vickyn.
-     Ez? - kérdezte és rám is úgy nézett.
-     Én tanítottam! - nevettem.
-     Te is tudsz ilyet? - kérdezte nevetve Eleanor.
-     Aha. - mosolyogtam rá.
-     Mutassátok egyszerre! - kérte Louis.
Mi egyszerre néztünk a legcukibb kiskutyaszemekkel.
-      Oké, ennek tényleg nem lehet nemet mondani! - mosolygott El.
-      Hát, közre játszik benne a vonzerő! - dobta hátra a haját dívásan Vicky, majd arccal beledőlt az ágyamba.
-      Ez az esés volt maga a vonzerő! - nevettem.
-      Na, tehát úgy döntök, haza megyek. - mondta Vicky, miután felállt.
-      Biztos? - kérdeztem nevetve.
-      Aha, aludni fogok. - mondta.
-      Akkor szia! - öleltem meg.
-      Szia! - ölelt magához szorosan.
Egy pillanat alatt lelépett. Én mosolyogva néztem utána.
-      Vicces lány. - mosolygott Eleanor.
-      Az biztos. - nevettem, majd leültem az ágyamra.
-      Nem is mutattad, hogy így tudsz táncolni. - mondta Louis.
-      Nem kérted! - rántottam vállat.
-      Fura lett volna, ha a Cinderellán megkérlek, hogy táncolj! - nevetett.
-      Igen, egy cseppet. - nevettem, majd a telefonom csipogott. - Nézzetek ki az ablakon! - olvastam fel Vicky SMS-ét.
Mikor kinéztünk, Vick integetett, majd elszaladt.
-      Már kezdtem örülni. - mondtam.
-      Miért? - kérdezte Eleanor.
-      Mert egy helyes sráccal dolgozom. -  mosolyogtam.
-      Aha, tök jó! - forgatta a szemét Louis.
-      Hogy néz ki? - kérdezte El.
Én mutattam neki egy képet a telefonomon.
-      Jó pasi! - nézte a képet. - Ha nem egy tapló, tökéletes! - mosolygott.
-      Tudtommal jó fej. - mosolyogtam Elre.
-      El ne engedd egy randi nélkül! - mondta.
-      Nem fogom! - mosolyogtam.
-      Ha ezt megtárgyaltuk, akkor mehetünk is. - mondta Louis unottan.
-      Jasmine! - üvöltött valamelyik életképtelen a földszintről.
-      Megyek! - kiabáltam vissza, majd leugrottam az ágyról és a párocska után kimentem a szobából.
Becsuktam az ajtót, majd leszaladtam a lépcsőn.
-      Tehát, éhes vagyok! - közölte a tényt Niall.
-      Főzzek? - kérdeztem.
-      Tudsz? - nézett rám hatalmas szemekkel.
-      Persze. - mosolyogtam, majd kimentem a konyhába.
Gyorsan elkészültem. Niallel ettünk, majd Liam és Harry is csatlakozott, de mi ketten evés után tovább beszélgettünk a bárszékeken ülve a szöszivel. Ekkor jött le a kis pár.
-      Te főztél? - kérdezte Louis.
-      Aha. - mondtam, de közben nem is igazán figyeltem, inkább az írt hallgattam, ahogy mesél a kis családjáról.
-      Mi ez? - kérdezte megint Lou.
-      Étel. - mondtam, de koncentráltam Niallre.
-      Jasmine! - szólt rám Louis.
-      Egyél, vagy ne! Totál nem érdekel, nem látod, hogy elfoglalt vagyok? - kérdeztem, majd visszafordultam a szöszke felé.
Hirtelen Louis hátulról felkapott, majd átvitt a pult másik oldalára és főztöm előtt tett le.
-      Miért jó ez neked? - kérdeztem karba tett kézzel. - Ne mondj semmit! - vágtam rá, majd elmondtam, hogy mi micsoda.
-      Köszönöm! - mondta, majd ugyan úgy megfogott és visszavitt.
-      Ezt fejezd be! - mondtam, majd újra az írt hallgattam.
Mikor Louis és El is ettek, odaléptek mellénk. Niall annyira aranyosan mesélte a családi sztorikat, hogy öröm volt hallgatni.
-     Srácok, egy percre ide tudtok figyelni? - kérdezte Louis.
-     Mi van? - fordultunk felé egyszerre.
-     Nem jöttök moziba? - kérdezte.
-     Jó ötlet. - mosolygott Niall.
-     Benne vagyok. - mosolyogtam.
-     Készülődjetek! - mondta Louis, majd mi felszaladtunk.
Felszaladtam, majd pár pillanat alatt elkészültem. Nem variáltam túl, mikor végeztem és végignéztem magamon rá kellett jönnöm, hogy kicsit Louis stílusúra sikerült, de nem zavart, ezért nem öltözöm át! A táskámba dobáltam a fontos dolgokat, majd azt a kezemre akasztva elindultam kezemben a cipőmmel.
-     Milyen kék vagy! - mosolygott Niall.
Én elmosolyodtam, majd felhúztam a cipőmet.
-      Mehetünk? - kérdezte Louis.
-      Persze. - mosolyogtam, majd kimentünk.
Louis autójával mentünk. Niallel bevágódtunk hátra, majd az úton inkább mind csöndben voltunk.
-      Mi van a két nagy beszélgetőssel? - nevetett Louis.
-      Miattad van! - mondta Niall.
Louis, csak mosolygott és az utat figyelte. Én unottan bámultam ki az ablakon, figyeltem Londont. Mikor megérkeztünk, választottunk egy filmet, majd kukoricával beültünk. A film nem volt a legjobb, de végül is megnézhető... egyszer. Kicsit unalmas volt és az Én ízlésemnek túl nyálas. Eleanor és Louis sírtak rajta. Én untam, Niall... volt ami tetszett neki, de nagy részét unta. Mikor vége lett, beültünk az autóba. Természetesen hatalmas dugóba keveredtünk. Én halálra untam magam. Össze-vissza mindenki dudált.
-     Srácok, szerintem Én itt kiszállok. - mondta El, majd elköszönt és elment.
Én továbbra is unatkoztam...
-     Megnémultatok? - kérdezte Louis.
-     Unatkozunk. - mondta Niall.
-     Én alszom. - mondtam, majd kikötöttem magam, odabújta Niall mellé, aki egyik kezével átölelt Én, pedig a vállára döntöttem a fejem.
-     Aludj. - simogatta meg a hajam az ír.
Pár perc múlva már mélyen aludtam.

10. rész

(bal oldali a táncos ruha; jobb oldali rendes összeállítás) 

Nagyon későn ébredhettem, mert a házban már nyüzsgés volt, pedig nem hinném, hogy a 4 srác korán kelő. Mikor feltornáztam magam, a hatalmas tükör ami velem szemben volt, megmutatta mennyire szénakazal vagyok. Kimásztam az ágyból, majd megcsináltam a hajam, megmosakodtam és kiválogattam a ruháim. Felvettem a sima összeállításom, majd a táncos ruháimat a táskámba pakoltam. A hajamat kiengedve hagytam, kifésülve, majd lementem.
-     Jó kis póló! - mosolygott Hazza.
-     Kösz! - mosolyogtam, majd kimentem a konyhába.
-     Kávé? - kérdezte mosolyogva Niall.
-     Igen. - mosolyogtam rá.
A kezembe adott egy bögrét, aminek az oldala melegítette a kezem.
-    Köszönöm Niall! Imádlak! - pusziltam meg az arcát.
-    Juj, Én is! - ölelt magához.
Én óvatosan megöleltem úgy, hogy ne öntsem le.
-     Ugye nem öntesz nyakon? - kérdezte.
-     Nem, direkt óvatos vagyok! - mosolyogtam rá.
Elengedtük egymást, majd letettem a pultra a kávémat és kimentem az előszobába. A táskámból kivettem a cigim és az öngyújtómat.
-     Megint roncsolod magad? - kérdezte Liam.
-     Nem. - dugtam a hátam mögé.
-     Kérlek ne! - mondta, majd óvatosan a hátam mögé nyúlt és elvette a dobozt és az öngyújtót.
-     Rendben. - bólintottam, majd Liam mosolyogva a farzsebébe dugta az elkobzott tárgyakat.
Leültem a bárszékre Niallel szembe, majd iszogatni kezdtem.
-     Mi a mai programod? - kérdezte Harry és mellém ült.
-     Táncórát tartok és utána eltöltök egy kínos vacsorát anyámmal és az új barátjával. - mondtam.
-     Miért lesz az olyan kínos? - nevetett Niall és felénk fordult.
-     Azért, mert a pasi előtt kell közölnöm anyámmal, hogy 4 sráccal élek együtt! - mondtam nevetve.
-     De anyukád ismer minket! - simogatta meg a hátam Harry.
-     De a pasija nem! - mondtam. - Tényleg, amúgy mennyi az idő? - kérdeztem.
-     Fél 4. - mondta Harry.
-     Ne! Kérlek mond, hogy viccelsz! - mondtam fájdalmas fejjel.
-     De, miért? - kérdezte Hazza.
-     Azért, mert késésben vagyok! Így tömegközlekedéssel nem érek oda! - fogtam a fejem, majd kiszaladtam leugrottam a székről.
-     Elviszlek! - ölelt meg hátulról Liam.
-     Köszönöm, de akkor is rohannom kell! - mondtam.
-     Oké, felöltözöm és mehetünk! - szaladt fel.

Peter

Én megittam a kávét, majd indultunk. Az úton csöndben voltunk, majd Liam kitett. Felszaladtam az emeletre, majd be az öltözőbe. Átöltöztem és bementem a terembe. Egy számomra ismeretlen fiú helyes srác állt a terem közepén. Végignézve rajta, halál jó pasi volt. Helyes, izmos, magas. Amolyan tökéletes. Körülötte kicsi gyerekek álltak, természetesen voltak olyanok, akiket ismertem. Ahogy elindultam felé, az egyik régi tanítványom, Lucy hátát megsimogattam.
-     Szia! Jasmine vagyok! - köszöntem a tökéletes srácnak.
-     Szia! Peter vagyok! - mosolygott rám. - Te vagy, aki visszajött, ugye? - kérdezte.
-     Igen. - mosolyogtam rá.
-     Akkor rád is hagyom a törpéket, majd óra után esetleg beszélhetünk? - kérdezte mosolyogva, de ugyanakkor félénknek is tűnt.
-     Persze. - mosolyogtam rá.
-     Oké, akkor jó munkát! - intett, majd kiment.
Én beálltam előre a terem közepére.
-     Nos, sziasztok! Jasmine vagyok, de valószínű többen ismertek már! Én már tanítottam itt, és most megint itt vagyok! Remélem szeretni fogtok, kezdjük is a munkát! - mondtam, majd beálltak a gyerekek.
Gyors bemelegítés után belecsaptunk a munkába és elkezdtük tanulni a táncot. Az óra végére egész jól megismertem a gyerekeket. Gyorsan átöltöztem, majd ahogy kimentek a gyerekek a teremből, bezártam azt. Lent a földszinten a büfé előtt láttam Petert. Már az öltözőben írtam SMS-t a 1D-nek, hogy nem jönnek-e értem. Természetesen rögtön írták, hogy valaki jön majd értem.
-     Szia! - léptem Peter mellé.
-     Szia Jasmine! Sokszor meséltek rólad a gyerekek! - mosolygott rám.
-     Tényleg? Pedig jó régen hagytam abba. - mondtam.
-     Igen, nagyon szeretnek. - mosolygott. - Azt akartam kérdezni, ha nem túl személyes, hogy van barátod? - kérdezte.
-     Nem személyes és, nem nincs. - mosolyogtam rá kedvesen.
-     És nem lenne kedved elmenni velem valahova? - kérdezte.
-     De, nagyon szívesen, viszont most mennem kell, mert jöttek értem. - mondtam.
-     Én is most megyek. - mosolygott, majd együtt indultunk ki az épületből.
Rögtön az ajtó előtt parkolta Niall autója.
-     A telefonszámodat esetleg megkaphatom? - kérdezte.
-     Persze! - mosolyogtam.
Elmondta az övét, megcsörgettem, majd letettem.
-     Akkor meg is van. - mosolyogtam rá.
-     Örülök, hogy megismerhettelek! - mosolygott.
-     Szintén! - mondtam, majd megöleltük egymást és elindultam Niall autója felé.
Beültem mellé, majd a táskámat letettem a földre a lábaim közé.
-     Szia! - mosolyogtam rá.
-     Szia! - mosolygott. - Milyen volt? - kérdezte.
-     Nagyon jó! - mosolyogtam.
-     Ő ki? - kérdezte.
-     Egy másik tánctanár. - mondtam röviden.
Ezek után az út csöndesen telt. Mikor megérkeztünk haza, felszaladtam a szobámba, majd készülődni kezdtem. Villám gyorsan varázsoltam át magam tánctanárból elegánsan öltözött megfelelni vágyó nagylánnyá. A ruháim is ezt tükrözték. A hajamat még villám gyorsan begöndörítettem és enyhe sminket varázsoltam magamra. Azt a parfümöt használtam, amit még régen kaptam karácsonyra Cassietől. Természetesen One Direction parfüm és az Our Moment. A táskámba pakoltam a cuccaim, majd azt a karomra kaptam és leszaladtam a cipőmmel a kezemben. Harry, Niall és Louis ültek a bárszékeken.
-     Milyen? Túlságosan kiöltöztem? - kérdeztem tőlük aggódva és sietve.
Láttam, ahogy tetőtől talpig végigvezetik rajtam a szemüket, majd elmosolyodnak.
-     Tökéletes! - mosolygott Niall.
-     Gyönyörű vagy! - mosolygott Harry.
-     Köszönöm. - mosolyogtam szégyenlősen.
-     És ne izgulj, imádni fog! - mosolygott Louis.
-     Lehetne egy utolsó kérésem? - kérdeztem óvatosan.
-     Én viszlek. - ugrott le a bárszékről Harry.
Az autóban annyira aggódtam, hogy nem is beszéltem.

* Louis szemszöge *

Ketten maradtunk, majd lejött Liam is. 

-     Képzeljétek, azt hiszem Jas randizni fog. - mosolygott Niall, mire rá emeltük a tekintetünket. 

-     Kivel? - kérdezte Liam. 

-     Valami másik tánctanár. - mondtam mosolyogva. - Örülök neki, hogy sikerült összeszednie magát! - mondta vidáman a szöszi. 

-     Ja, ja tök jó! - sietettem. - Mit láttál? - kérdeztem sürgetve. 

Furán néztek rám. Nem tagadom, Jasmine gyönyörű lány és már az első találkozásnál megfogott, de nem mondtam senkinek. Nem jelenteném ki, hogy szerelmes vagyok belé, vagy, hogy tetszik. Én inkább legjobb barátként gondolok rá. 

-     Kijöttek együtt, telefonszámot cseréltek, majd megölelték egymást. - mondta az ír. 

-     És hogy néz ki? - kérdeztem. 

-     Nem tudom, annyira nem voltam közel. - rántott vállat a szöszi. 

Ez most kifejezetten kíváncsivá tett! Jasminre úgy vigyázunk, mint a saját húgunkra, de Én akkor is nagyon aggódom! Bár, mikor a húgaim mentek első randira, akkor is az ablakból lestem őket. Valószínű, emiatt aggódom ennyire. 

* Jasmine szemszöge *

Jim.  Na biztos nem veszem át a nevét Én maradok Jasmine Barryl. Már csak Cassie miatt is. Meg nem is igazán kedvelem. Kifejezetten gazdag, igazi úri ember. Vacsora közben nem állhattam fel, akkor sem, amikor csöngött a telefonom. Vacsora közben meg sem szólaltam és Ők sem. A saját anyám, hogy választhatott ilyen embert?! Egyáltalán nem így éltünk! Tök vidámak voltunk. A vacsora végén beültünk a nappaliba.
-    Jasmine, hova költöztél? - kérdezte Anya.
-    A 1D házba. - mondtam.
-    Jóban vagytok? - csodálkozott.
-    Igen, nagyon jó barátok lettünk. - mondtam.
Bár ebben még Én sem vagyok biztos. Természetesen nagyon kedvesek velem, de mégis nem mondták még, hogy barátok lennénk.
-    Valamelyikőjük a párod? - kérdezte Jim.
-    Nem. - mondtam.
Ekkor csöngött a telefonom. Én szó nélkül felálltam, majd kimentem. Kivettem a táskámból, majd felvettem. Louis hívott.
-    Szia! - mondtam sóhajtva.
-    Szia, minden rendben? Hívtalak. - mondta.
-    Tudom, majd elmagyarázom, nem tudna valaki értem jönni? - kérdezte.
-    Itt vagyok egy utcányira. - mondta és hallottam, hogy mosolyog.
-    Köszönöm. - mondtam, majd letettük.
Visszamentem, majd pár perc bájolgás után csöngettek. Én nyitottam ajtót. Mikor megláttam a szélesen mosolygó Louist, elmosolyodtam és megöleltem. Hirtelen hangos krákogást hallottam magam mögül. Megfordultam.
-    Jasmine, Ő a párod? - kérdezte Jim. - Mert akkor helyén való, hogy ölelgeted. Különben, kérlek ne ölelgess számomra ismeretlen férfiakat! - mondta.
-    Nem Jim, csak barátok vagyunk. - mondtam.
-    Akkor kérlek ne ölelgesd és nyugodtan hívj apának. - mondta.
-    Jó így. - mondtam.
-    Indulhatunk? - kérdezte Louis.
-    Jasmine, te vele laksz?-  kérdezte Jim.
-    Igen. - bólintottam.
Felkaptam a táskám, majd anyát megölelve kiléptem. Beültünk az autóba, majd hatalmasat sóhajtottam.
-    Ez az ember elviselhetetlen! Vacsora közben nem vehetem fel a telefonom, nem ölelhetlek meg! - háborogtam.
-    Nyugi, úgy sem látod majd sokszor! - nevetett.
-    De hallod, a barátaimat mégis miért nem ölelhetem meg? - kérdeztem.
-    Mert fiú vagyok. - mondta.
-    Aha, tök jó! - forgattam a szemem. - Minél hamarabb elhúz annál jobb. - mondtam.
-    Nyugi, Én kifejezetten szeretem, ha ölelgetsz. - mosolygott.
-    Ennek örülök. - mosolyogtam rá.
Mikor megérkeztünk, elmeséltem a srácoknak, hogy milyen "csodálatos" volt a vacsora.
-    De ha jól gondolom, teljesen megváltozott a család! - mondta Niall.
-    Igen. Pontosabban, feloszlott! - mondtam.
-    Sajnállak! - ölelt meg Liam.
-    Pedig rájöttem, hogy tök jó veletek! - mosolyogtam.
-    Ezt már rég tudnod kellett volna! - mosolygott Niall. - Hiszen ez természetes! - mosolygott büszkén.
-    Haha! - mondtam és megforgattam a szemem.
-    Nem fáradtál el? - kérdezte Louis.
-    De, az csak a látszat, hogy teljesen oké vagyok, perceken belül elalszom! - nevettem. - Tehát most megyek és holnap tali! - mosolyogtam, majd felmentem.
Elvégeztem az összes esti teendőmet és elmentem aludni.

9. rész

Reggel motoszkálásra ébredtem. Óvatosan nyitogattam a szemem, majd felültem. Körülnéztem és észre vettem, hogy Niall eszik, Louis valamit iszik egy bögréből és Liam újságot olvas. Lelöktem magamról a takarót, majd felálltam.
-    Jó reggelt. - mosolyogtam kilépve a konyhába.
-    Jó reggelt! - öleltek meg hárman egyszerre.
-    Egy pillanat! - mondtam és megálltam a legközelebbi tükörnél.
Megnéztem magam, majd kissé elszörnyedtem.
-    Oké, összeszedem magam! Elmegyek fodrászhoz és a körmöm is megcsináltatom! - mondtam visszaérve.
-    Elvigyünk? - kérdezte Liam.
-    Nem szükséges, megoldom! - mosolyogtam, majd a táskámmal a kezemben felszaladtam.
Egy óra alatt lettem készen, majd lementem.
-     Lesz valaki itt, vagy menjek a házamba? - kérdeztem a pulton könyökölve.
-     Majd hívj és mondom mi van. - mosolygott Niall.
-     Oké, majd találkozunk! - mosolyogtam, majd elindultam.
A megszokott szépségszalonba mentem és a fél napot ott töltöttem. A hajamból teljesen eltűnt a szőke színátmenet, a körmeim már rég nem voltak megcsinálva és még sorolhatnám...
Mikor tökéletes formámban kiléptem a szalonból, előkaptam a telefonom és hívtam Niallt.
-     Szia! - mondtam vidáman.
-     Szia! Liam meg Én vagyunk itthon. - mondta.
-     Oké, akkor megyek! - mondtam, majd leintettem egy taxit.
Lediktáltam a címet és, már úton voltam. Mikor kiszálltam, fizettem, majd bementem a házba.
-     Helló! - kiabáltam.
-     Szia! Jól nézel ki! - ölelt meg Liam.
-     Köszönöm! - mosolyogtam rá.
-     Jó látni, hogy újra van a hajadban szín! - ölelt meg Niall.
Én mosolyogva visszaöleltem.
-     És a körmöm? - mutattam nekik.
-     Tök jók, Louisnak tetszeni fog! - mosolygott Liam.
Ekkor nyílt az ajtó és Harry lépett be rajta, majd mögötte egy lány. Nem ismertem a lányt. Szép volt, az biztos és hiába, hogy éppen nem mosolygott, még így is látszott az arcán, hogy mosolygós, vidám lány lehet. Liam és Niall szemében is láttam a döbbenetet.

Lauren Morre 

-     Sziasztok! - mondtuk hárman egyszerre.
-     Sziasztok! Ő itt Lauren! - mutatta be a lányt.
-     Sziasztok. - mosolygott.
-     Lauren, Ők Niall, Liam és Jasmine. - mondta neki Hazza.
-     Nagyon örülök. - mosolygott.
-     Szintén. - mosolyogtam.
Harry és Lauren felmentek Harry szobájába. Ahogy hallottam az ajtót becsukódni, a két srác felé fordultam.
-     Ti sem tudjátok, hogy Ő ki? - kérdeztem.
-     Nem, gondolom randizgat vele Hazza, bár nem mondta. - csodálkozott Niall.
-     Értem, de nem úgy volt, hogy minden elmondotok egymásnak? - kérdeztem csodálkozva.
-     De igen, de gondolom kicsit sok dolog történt mostanában és nem randizgathatnak régóta. - mondta Liam.
-       Aha. - bólogatott Niall.
-       Amúgy, először egymásnak szóltok, mikor új barátnő van, vagy randizgattok? - kérdeztem és leültem hozzájuk az egyik bárszékre.
-       Igen, általában mi egymásnak szólunk először. - bólogatott Liam.
-       És ennek van oka, vagy csak a barátság és a banda miatt? - kérdeztem és a pultra könyököltem.
-       Tulajdonképpen mindkettő. Természetesen a szoros kötelék is sokat számít, de annak is van előnye, hogy mi tudjuk először. - mondta Niall.
-       Mi? - kérdeztem.
-       Mert tudunk segíteni egymásnak. Például olyan is volt, hogy pontosan tudtuk, hogy az adott lány nem illik valakihez és ezt megbeszéltük egymás között, majd szóltunk neki. - magyarázta Liam.
-       Érdekes. - gondolkoztam el.
-       Nagy hülyeség, mi? - nevetett Liam.
-       Nem, dehogy! Tudom mennyi mindent megadnék egy olyan barátnőért, aki ilyenekben tudna segíteni! - mondtam.
-       Figyelj, ha egy nyomorulttal jössz haza, mindenképp szólunk, hogy dobd! - nevetett Niall.
-       Kösz! - nevettem. - Srácok, mit szólnátok hozzá, ha visszamennék dolgozni? - kérdeztem.
-       Nem is mondtad, hogy mivel foglalkoztál! - csodálkozott Liam.
-       Tánctanár voltam, Cassie betegsége miatt mondtam fel. - mondtam.
-       Milyen táncot tanítottál? - kérdezte Niall.
-       Hip-hop-ot. - mosolyogtam.
-       Szeretted? - kérdezte Liam.
-       Igen, versenyekre is vittem gyerekeket, illetve Én is jártam. - mondtam.
-       Akkor szerintem jó ötlet. - bólogatott Niall.
-       Szerintem is. - mosolygott Liam.
-       Akkor felhívom a főnököm. - mosolyogtam, majd elővettem a telefonom.
Pár csengés után fel is vette.
-       Szia Jasmine. - mondta meglepetten.
-       Helló Calvin! Ugye, úgy váltunk el, hogy bármikor szívesen látsz a tánciskolában? - kérdeztem vidáman.
-       Visszajössz? - kérdezte meglepetten.
-       Igen, úgy döntöttem. - mondtam vidáman.
-       Ennek nagyon örülök. Ha az jó neked, akkor holnap 5-re jöhetsz is. - mondta.
-       Oké, tökéletes. - mondtam.
-       Rendben, akkor szia.- mondta és letettük.
Mosolyogva mentem vissza a két fiúhoz.
-       Na? - kérdezte Liam.
-       Holnap 5. - mosolyogtam.
Ekkor nyílt az ajtó és egy barna hajú szép lány lépett be rajta, majd mögötte Louis. A lány gyönyörű volt, körülbelül ez volt az a pillanat, mikor rájöttem, hogy ma voltam szépségszalonban és egy pillanat alatt éreztem magam csúnyának.

Eleanor

-      Sziasztok! - puszilgatott végig mindenkit a lány, majd elém állt mosolyogva.
-      Szia! Jasmine vagyok! - mosolyogtam.
-      Eleanor! - ölelt meg. - Nagyon sajnálom, ami a húgoddal történt. - mondta és megsimogatta a karom.
Louis, csak mindenkinek intett, majd megállt előttem.
-      Látom kezded összeszedni magad! - mosolyodott el. - Örülök neki, így tovább. - mosolygott és megölelt.
-      Holnap megyek dolgozni! - mosolyogtam büszkén.
-      Jól, van! Végre! - mosolygott, majd megfogta Eleanor kezét és bementek.
-      Gyönyörű lány! - néztem a srácokra.
-      Igen, kedves is! Nagyon összeillenek Louval. - mondta Liam.
Ekkor csöngött a telefonom. "Anya". Mikor megláttam, összerezzentem, majd sóhajtottam és felvettem.
-      Szia. - szóltam bele.
-      Szia! Holnap 4-re gyere a reptérre. - mondta.
-      Nem tudok, dolgozni megyek. - mondtam.
-      Rendben, akkor majd ha végeztél gyere haza. - mondta kicsit elszomorodva.
-      Anya, ma költözöm el. Elvileg estére nem lesznek ott a cuccaim, csak a bútorok. - mondtam.
Nem válaszolt, csak kinyomta. Letettem a telefont a pultra, majd bámultam magam elé.
Haragszik rám. Utál, mert elköltöztem. Utál, mert nem vagyok kíváncsi rá, sem a párjára. Azért nem vagyok kíváncsi egyikőjükre sem, mert elhitette velem, hogy minden rendben. - gondoltam és miközben meredtem bámultam magam elé, egymással versenyezve folytak a könnyeim az arcomon.
-      Jasmine, minden rendben? - kérdezte ijedten Liam.
-      Persze. - mondtam érzelemmentesen.
-      Miért sírsz? - kérdezte Niall és megölelt.
-      Nem fontos, majd abbahagyom. - mondtam, felálltam és a táskámból kikapva a cigit kimentem a kertbe.
Leültem a teraszra, majd magam elé bámulva gyújtottam meg a cigim. Csöndesen sírva bámultam magam elé és, csak sírtam. Nem gondolkoztam semmin, csak néztem. Egy pillanat alatt besötétedett az ég és szakadni kezdett az eső. Mivel a teraszon ültem, engem nem ért az eső. Mint a kedvem, úgy változott London időjárása is. Boldogságból, zavartság és csalódottság; napsütésből és melegből, hideg és szakadó eső. Mikor elszívtam, elnyomtam a hamutartóba, majd csöndesen bementem.
-    Mi történt? - kérdezte ijedten Harry.
-    Anya hívott. - mondtam, miközben Ő megölelt.
-    Jasmine, megmondtam, hogy amíg itt vagy, nem lesz baj, nem leszel egyedül! - simogatta a hátam.
-    Tudod, már nem igazán tudom elhinni, hogy nem lesz semmi baj! - mondtam mérgesen. - Mert undorodom ettől a mondattól! Ezt mondtam Cassienek, ezt mondta Anya Cassienek, ti is ezt mondtátok nekem! Hol tartunk most? Nem lesz semmi baj?! Rohadtul van baj! Egyedül vagyok, Anya elköltözött valami pasihoz, már rég nincs semmi köztük Apával, Cassie meghalt! - kiabáltam. - Soha többet ne állj elő nekem ezzel mondattal, se te se senki! - kiabáltam zokogva.
Kiviharzottam az előszobába, majd felkaptam a cipőm és a kabátom, majd kirohantam az ajtón az esőbe és jól bevágtam magam után. Nem kellett volna pont vele kiabálnom, mert semmiről nem tehet és jót akar nekem. Rohantam egy parkig, ahol leültem egy padra és a zuhogó esőben sírtam. Nem tudom mennyit lehettem ott. Hirtelen egy autó állt meg előttem, egy ismerős autó. Egy túl ismerős autó. Louis szállt ki belőle teljesen vizesen. Rögtön rám nézett, majd megállt előttem.
-    Gyere! - mondta és a karjaiba zárt, ahogy felálltam.
-    Sajnálom, nem kellett volna kiabálnom és elrohannom, nem tehettek semmiről! - mondtam.
-    Semmi baj, csak kérlek gyere! - mondta, elengedett és a kezemet megfogva húzott az autója felé.
Beültünk, majd átjárt a meleg. Louisra pillantottam, akire teljesen rátapadt a póló. Elég jól nézett ki. Mikor láttam, hogy rám nézett, rögtön elkaptam a fejem és kinéztem az ablakon. Magamon éreztem a tekintetét, majd elindultunk. Mikor megérkeztünk, egy emberként szálltunk ki az autójából, majd Én léptem be először. Bent mindenkinek vizes volt a haja. Lehajtott fejjel léptem közéjük.
-    Sajnálom. - néztem Harryre.
-    Semmi baj, nem haragszom! - ölelt szorosan magához.
Elmosolyodtam. Mikor elengedett végignéztem mindenkin.
-    Eláztatok miattam. - mondtam és amolyan sajnálom nézést vetettem.
-    Nem, amiatt áztunk el, hogy esett az eső. Ennek semmi köze hozzád! - mondta mosolyogva Niall, mire elnevettem magam.
-    De ne légy szomorú! - simogatta meg az arcom Harry. - Sokkal jobb, ha mosolyogsz és nevetgélsz! Nekünk is nagyon hiányzik Cassie, de Ő is azt szerette, ha boldog vagy! - mondta, mire bólintottam.
-    Igazad van. - mosolyogtam rá.
-    Egyébként, pedig kész van a szobád! - mosolygott Louis.
-    Komolyan? - kérdeztem hatalmas szemekkel.
-    Igen, gyere! - intett Liam.
Louis és Niall szobája között van az enyém. Mikor benyitottam, elállt a lélegzetem. Hatalmas tv, hangfalakkal, hatalmas ágy, a szoba lila, fehér és fekete színekben pompázott és valószínű annyiba került, mint a házunk.
-    Tetszik? - kérdezte Louis mosolyogva.
-    Normális vagy? Elájulok! Ez az enyém? - kérdeztem és rájuk néztem hatalmas szemekkel.
-    Nekem kicsit túl lila, tehát igen, megtarthatod! - nevetett Niall.
-    Annyiba kerülhetett, mint a házunk! - ámuldoztam.
-    Nyisd ki azt az ajtót! - mutatott egy az ajtóra Harry.
Én kinyitottam és egy hatalmas gardrób tárult elém, amiben nem csak a saját ruháim voltak, hanem újak is, amiket még életemben nem láttam.
-    Meghaltam! - mondtam és belecsíptem a karomba.
-    Akkor örülsz nekik? - kérdezte Liam.
Én odarohantam hozzájuk, majd egyszerre megöleltem őket. A fiúk lementek Én, pedig lezuhanyoztam. Ezután a fárasztó nap után inkább lefeküdtem az új ágyamba és el is aludtam.

8. rész

Sziasztok! Most eljött a mindent eldöntő rész. Mi lesz Cassievel? Ha érdekel olvasd tovább:

7. rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Sajnos, most jönnek a gondok, már csak az a kérdés, mi lesz Cassievel? 
~2015~
Most november van. Szeptember óta van újra kórházban Cassie. A Cinderella óta nem találkoztunk a bandával. Sokkal jobban magamba zárkóztam, mikor Cassie újra bekerült. Minden napot bent töltöttem, esetleg anya tudott hazakönyörögni. Ma elvileg bejön Cassiehez az egész 1D. Én azt vártam, hogy felébredjen. Mellette ültem az ágyon és néztem a tiszta fehér falakat.
-    Jasmine, kérlek ne hagyj egyedül! - mondta Cassie mellettem.
-    Nem foglak, itt vagyok! - öleltem magamhoz szorosan és mindketten sírni kezdtünk.
Én háttal voltam az ajtónak, ami éppen nyílt, de nem engedtük el egymást.
-    Meg fogok halni. - mondta Cassie sírva.
-    Ne mondj ilyeneket! - mondtam én is sírva.
Sajnos, volt rá esély, hogy igaza legyen. Mindig akkor kellett bent maradnia Cassienek, mikor rosszabb lett az állapota. Most, viszont sokat romlott. A Cinderella után pár héttel került be és még mindig itt van.
-     De kérlek ne hagyj egyedül! - mondta sírva.
-     Cassie, sosem tenném! - mondtam.
Nem néztem meg ki jött be, valószínű anya. Óvatosan hátra pillantottam, de a 1D állt mögöttem. Gyorsan töröltem le a könnyeim, majd óvatosan elengedtem Cassiet és felálltam. Sajnos a sírást nem hagytuk abba. Harry ült le először Cassie mellé Én, pedig a falnak dőlve álltam remegő vállakkal. Mellém lépett valaki, rá se nézve bújtam karjai közé. Tudtam, hogy Niall az.
-     Semmi baj! - súgta és a hajamat simogatta.
Harry megnevettette Cassiet, amin elmosolyodtam. Pontosabban ekkor már csatlakozott hozzá Louis és Liam is.
-     Menj a többiekkel, nem miattam vagy itt! - mondtam Niallnek.
-     Legalább annyira van szükséged valakire, mint neki! - mondta és nem engedett el.
Én elmosolyodtam. Odaléptünk együtt Cassie mellé.
-     Jas, ne sírj! - húzott az ölébe a széken ülő Harry, mire elmosolyodtam. - Nem lesz baj! Cassie is nevet! - mosolygott.
-     Nehéz vagyok! - mondtam és ki akartam szállni az öléből.
-     Dehogy vagy! - nevetett.
-     De igen! - álltam fel.
-     Cassie, a nővéred nem normális! - mondta neki Harry, mire felnevettem.
-     Tudom! - nevetett.
-     Kösz! - nevettem.
-     Srácok, ideje indulni, Jasmine te is indulj haza, ma én maradok! - jelentette ki anya.
-     Szia! - öleltem magamhoz szorosan Cassiet.
-     Nem lesz baj! - puszilta meg az arcom.
Felkaptam a táskám a székről, meg a kabátom és elindultam ki. Utánam jött az egész banda. Felkaptam a kabátom, majd a kezemre akasztottam a táskám. Kihalásztam belőle a cigim és az öngyújtót. Ahogy kiértünk, meggyújtottam.
-     Mióta? - mutatott a cigire Niall.
-     Szeptember óta. - mondtam.
-     Megvárunk, mert késő van. - mondta Liam.
-     Oké. - mondtam és leültem egy padra.
-     Nem hinném, hogy ettől jobb lesz! - mutatott a számban tartott szálra Hazza.
-     Lehet. - rántottam vállat.
-     Nem kéne! - mondta Louis.
-     Lehet. - mondtam.
-     Mikor lettél ilyen? - kérdezte Liam és mellém ült.
-     Szeptemberben. - mondtam.
-     Ez nem megoldás. - mondta mérgesebben Niall, majd kivette a kezemből a cigit, majd a földre dobta és rátaposott.
-     Mehetünk. - mondtam és bevettem a számba egy rágót.
-     Anyukád tudja? - kérdezte Liam.
-     Nem és nagyon remélem, hogy nem is fogja! - néztem rájuk.
-     Tőlünk nem tudja meg! - bólintott Harry.
-     Hazaviszünk! - biccentett az autója felé Niall.
-     Köszi. - mondtam, majd beültem hátra.
Az úton csöndben voltam. Otthon kipattantam.
-     Köszi a fuvart. - mondtam, majd becsuktam az ajtót és elindultam a házba.
Gyors zuhany után elmentem aludni.

6. rész

Sziasztok! El is érkeztünk 2015-höz és nem maradhat ki a Cinderella bál sem Jasmine és Cassie életéből! Az aranyszívű Louis természetesen meghívta a két lányt, tehát lássuk mi is történik velük: 

5. rész

~2014~
Cassievel voltak nehéz hónapok. Ki-be járkáltunk a kórházba. Végül jobban lett és haza költözött. Sajnos ezalatt az idő alatt Én is sokkal szomorúbb lettem, kivéve Cassie előtt. Előtte ugyan olyan maradtam. Egyik nap valaki kopogott az ajtómon, mikor éppen azon gondolkoztam, hogy mennyire szeretem az egyetlen húgomat. A könnyeimet gyorsan letöröltem, majd a tükröm előtt feltettem a szemüvegem. Kinyitottam az ajtót, majd legnagyobb meglepetésemre Liam állt előttem.
-    Minden rendben? Anyukád mesélte, hogy mennyire megviselt ami Cassivel történt. - mondta, mire arrébb léptem, hogy bejöjjön.
-    Titokban tartod? - kérdeztem.
-    Persze. - bólintott.
-    De a bandának se mond el! - mondtam határozottan,
-    Nem fogom! - mondta és megölelt.
-    Borzasztó volt! Sírva aludtam el és mikor felkeltem, akkor is látszott a szememen, hogy egész éjjel bőgtem! - mondtam és megint egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-    Nem lesz baj! - ölelt szorosan magához Liam. - Erős a húgod! - mondta és a hajam simogatta.
-    De Ő beletörődött! Érted?! Tudod, hogy mennyire tud fájni, mikor teljesen normálisan beszél arról, hogy meg fog halni?! Borzasztó! - mondtam sírva.
-    Nyugi Jasmine! - ölelt szorosabban és simogatott, de nekem csak remegtek a vállaim és áztattam a pólóját.
-    Liam, minden évben találkoztunk, minimum egyszer! - mondtam és felnéztem rá Ő, pedig letörölte a könnycseppet a szemem alól. - Csodás emberek vagytok! - mondtam. - Nekem nincsenek barátaim, ti viszont olyanok vagytok egymásnak, mint a testvérek! Ezt soha ne felejtsd el! Soha, érted?! Én mindenről lemondtam Cassie miatt és jól tettem, de ti sose felejtsétek el egymást! Azt hiszem, nem láttam még a tiéteknél szorosabb barátságot! Ezt ne engedjétek, hogy holmi kis dolgok, esetleg lányok tönkretegyék! - mondtam.
-    Jasmine, csodálatos lány vagy! Kérlek ne sírj! Minden rendben lesz, te is tudod! - mondta és megpuszilta a homlokom.
-    Menj le, ne beszélj erről senkinek Én, pedig megigazítom a képem! - mutattam a fürdőre.
Mindketten elindultunk. Mikor már semmi nyomát nem láttam a könnyeimnek, lementem. Liam arcán láttam, hogy meglepődött azon, hogy nem látszik a sírás nyoma. Jártam egy tanfolyamra, mert azt hittem, majd színházban leszek sminkes, vagy ilyesmi.
-    Szia! - ölelt meg Niall.
-    Helló! - mosolyogtam és visszaöleltem.
Mikor elengedett, körülnéztem.
-    Mi a mai program? - kérdeztem.
-    Veszel nekem egy kutyát! - vigyorgott Cassie.
-    Természetesen, rögtön az után, hogy te elhoztad nekem a tökéletes herceget fehér lovon! - mondtam karba tett kézzel.
-    Nézz körül! - nevetett.
-    Már csak a ló hiányzik, meg, hogy a békákat herceggé változtasd! - mondtam nevetve.
-    Kösz! - mondta egyszerre a 1D.
-    Na, mi a program? - kérdeztem.
-    Nem is tudom... mi? - nézett a többiekre Hazza.
-    Rám ne nézz! - rántott vállat Niall.
Végül semmi izgalmas nem történt, inkább otthon elvoltunk.

4. rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog. Ne felejtsetek véleményezni, kíváncsi vagyok, mit gondoltok a történetről!
~2013~
És, megint megnyertem egy 1D-s programot! Most éppen nem koncertre kellett mennem, vagy vidámparkba mennem velük, hanem Cassiet elvinni az új filmjükre, aminek még csak a címét sem tudom, de nem probléma, majd alszom alatta egy jót! Mikor elkészültem a fürdőben, a szekrényemet támadtam meg. A ruhámat nem variáltam túl, mert a számunkra szokásos plázába megyünk, ami a legnagyobb pláza Londonban, de mivel mi gyalog is simán ott vagyunk maximum 40 perc alatt, ezért mindig oda járunk. Gyorsan készen lettem, kisminkeltem magam, a hajam kontyba fogtam hajfánk segítségével. Mikor készen lettem, a fekete táskámba tettem a telefonom, kulcsaim, pénztárcám és a további szükséges dolgokat. A táskámat a kezemre akasztottam, majd lementem.

Chad

-    Indulhatunk már? - kérdezte izgatottan Cassie.
-    Persze, de attól, hogy mi hamarabb indulunk, a busz nem jön hamarabb! - mondtam, majd elindultunk.
Egy utcát sétáltunk a buszmegállóig. 15 percet vártunk a buszra, majd a pláza felé robogtunk. Mikor odaértünk, sok rajongó állt a sorban. Nekem egy régi haverom dolgozik a moziban, így lefoglalta nekünk a jegyeket. Én előre tolakodtam a sorban, a húgom kezét fogva, aki jött utánam. A büfénél álltam.
-   Chad! - kiabáltam rá.
-   Mi az?! - fordult oda gondterhelt fejjel, majd mikor meglátott elmosolyodott.
-   Szia! Engedj be abba a terembe! - mondtam, majd kijött a pult mögül.
-    Gyertek! - mondta, majd behúzott egy terembe.
-    Köszönöm! - mosolyogtam, majd leültem volna.
-    Állj! Van itt egy kis meglepetés, amit megmutatok, de miért? Mit nyerek azzal, hogy beengedtelek és megmutatom a meglepetést? - kérdezte.
-    Nem tudom, egy napi jó cselekedet?! - kérdeztem mosolyogva.
-    Vicces vagy! - forgatta a szemét.
-    Mit akarsz? - kérdeztem sóhajtva.
-    Randizz velem! - kérte.
-    Felejtsd el! - mondtam karba tett kézzel.
-    Akkor fáradjatok ki! - mondta.
-    A volt barátom vagy, nem megyek veled sehova! - mondtam határozottan.
-    Akkor?! - kérdezte vigyorogva.
-    Megmondtam! Nincs veled bajom, de maximum barátok lehetünk! - mondtam.
-    Nekem más erről a véleményem! - vigyorgott.
-    Szállj le róla! - szólt mögöttem egy férfi hang.
Hirtelen hátra fordultam, majd Zaynt pillantottam meg.
-    Tartozol nekem! - mondta Chad és kiment.
-    Köszönöm! - fordultam Zayn felé. - Iszonyú erőszakos! - mondtam, mire mosolyogva magához húzott és megölelt.
-    Várjunk, ti vagytok a meglepetés? - kérdeztem. - Vagyis most ide beengedik a rengeteg sikítozó lányt? - kérdeztem.
-    Nem, csak pár ember jöhetett ide, akik együtt vannak, akik most ti lettetek! - ölelt meg Niall.
-    Tök jó! - mondtam unottan.
-    Juj, Én is ölelek! - szaladt oda Louis, majd megölelt.
-    Kihagytok?! - kérdezte Harry, majd odaszaladt a húgommal a kezében és megöleltek minket.
Leültünk, majd megnéztük a filmet.
-    Hogy tetszett? - kérdezte izgatottan Liam.
-    Szuper volt! - ölelte meg őt Cassie.
-    Aha... nem volt rossz! - mondtam vállat rántva.
-    Tetszett?! - nézett rám hatalmas szemekkel Louis.
-    Ilyet nem mondtam! - mondtam a mutató ujjam felmutatva.
-    De utaltál rá! - vigyorgott Niall.
-    Oké, igen jó volt! - mosolyogtam.
-    Tetszett! - ugrált Zayn, mint egy óvodás.
-    Tetszett! - mosolyogtam, majd felálltam.
Hirtelen Louis csapódott nekem és megölelt.
-    Valld be, hogy szeretsz minket! - szorongatott Louis.
-    Akkor elengedsz? - kérdeztem.
-    Igen! - bólogatott.
-    Szeretlek titeket! - mondtam, mire Louis elengedett és ellépett egyet.
-    Szeretsz! - mondta vidáman, majd újra rám tapadt és ölelt, ahogy tudott.
-    Nem erről volt szó! - mondtam.
Louis, csak ölelt.
-    Indulás! - mondta Liam, miközben lefejtette rólam Louist.
-    Akkor sziasztok. - mondtam, majd a telefonomat megnézve indultam volna, de elképedtem. - Basszus! - mondtam. - Lekéstük a buszt! - mondtam Cassienek.
-    Gyalog megyünk? - nézett rám fájdalmasan Cassie.
-    Van jobb ötleted? - kérdeztem rá nézve.
-    Hazaviszünk! - karolt át mosolyogva Zayn.
-    Hogyan? Be se férünk egy autóba. - mondtam.
-    Majd Én hazaviszlek titeket! - mosolygott Louis, majd maga mellé rántott.
Végül Louisval mentünk. Otthon kirakott, majd elment.

Komizz: Mi a véleményed a történetről? 

3. rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Ezek a részek még ilyen rövidebbek lesznek, amíg el nem érünk a napjainkig. 
~2012~
Egyik reggel arra ébredtem, hogy valaki a szobámban járkál és beszél. A szemem nem nyitottam ki, csak a fejemre húztam a párnámat. Nevetést hallottam.
-    Akár ki vagy, ha nem mész ki azonnal, áshatod a sírod! - mondtam dühösen.
-    Ezt csak mondja! - nevetett a húgom.
-    Te vagy? - morogtam.
-    Is. - mondta és hallottam, hogy mosolyog.
-    Téged nem öllek meg. - mondtam és elmosolyodtam.
-    Majd megteszi a betegség. - mondta a húgom elkomorodva, mire a szobámban csönd lett.
-    Ne mondj ilyet! - mondtam, de egy könnyet szívott be a párnám.
-    Sírsz? - kérdezte.
-    Nem. - mondtam, de azért a húgom mellém ült és megsimogatta a hátam.
Én elmosolyodtam, majd magamhoz öleltem a húgom.
-    Felkelhetnél! - lökött meg.
-    Minek? - kérdeztem.
-    Mert kíváncsi vagy, ki van a szobádban? - nevetett.
-    A húgom, meg Én. - mondtam.
-    Meg?! - kérdezte nevetve.
-    Ide ne merd hozni azokat az ijesztő babákat! - mondtam.
-    A 1D babákat? - kérdezte nevetve a húgom.
-    Azoktól rémálmom volt! - mondtam ijedten.
-    Mit álmodtál? - nevetett Cassie.
-    Megettek, miközben énekeltek! - mondtam. - Még ha simán megesznek, hát ez van! Nem zavar, de közben énekeltek! Legalább miközben meghalok, ne daloljanak! Ja, igen! A temetésemre el ne merd hívni a bandát, mert élő halott leszek és megeszlek téged és a One Direction! - mondtam a végét ijesztő hanggal.
-    Már, ha megélem a temetésed! - mondta Cassie.
-    Már, ha a következő ilyen mondatnál nem ütlek meg úgy, hogy holnap indul csak újra a szíved! - mondtam, mire felnevetett.
-    Tehát, nem vagy kíváncsi kik vannak itt? - bökött meg.
-    Kíváncsi is vagyok, meg álmos is... - gondolkoztam el. - Az álmosság nyert! - mondtam és fel sem emeltem a fejem.
Hirtelen valakik kiabáltak a mellettem. Felkaptam a fejem, majd megláttam a 1D-t. Hirtelen úgy megijedtem, hogy leestem az ágyamról. Természetesen mindenki kiröhögött.
-   Aú! - fogtam a fenekem. - Amúgy nem látok semmit és hallás károsult is lettem, de semmi gond! - mondtam, majd felültem.
Szinte alig láttam a dolgokat és az embereket, csak a körvonalaikat és a ruháik színét.
-   Tessék! - nyomta a kezembe a szemüvegem Cassie.
Felvettem, majd a csuklómon lévő hajgumimmal lófarokba kötöttem a hajam. Felálltam és a fenekemet fogva vonszoltam magam a szekrényemig. Eltoltam az ajtaját, ami egy hatalmas tükör kívülről, majd kutakodni kezdtem.
-   Ezt elhalasztom, mert nincs kedvem ruhát válogatni. - rántottam vállat, majd visszatoltam a szekrényem ajtaját.
Az asztalomhoz mentem, majd elvettem onnan a telefonom és belenéztem kisebb sminkes tükrömbe.
-    Sajnos minden tükörben szarul nézek ki szemüvegben. - mondtam, majd a banda felé fordultam.
Ártatlanul néztek rám és Liamnek hátul volt a keze.
-    Mi van nálad? - kérdeztem tőle.
-    Semmi... - mondta, majd meglökte Harryt, aki hátra tette a kezét és valószínű elvette tőle. - Látod! - mutatta a kezeit.
-    Kérem! - parancsoltam.
-    Nem tarthatjuk meg? - nevetett Niall, majd maga elé fogta a melltartóm.
-    Nem! - kaptam ki a kezéből, majd az ajtó felé tereltem őket.
A húgom is ment velük, majd a melltartómat az ágyamra hajítva becsuktam az ajtót.
-    Anya? - kérdeztem Cassiet.
-    Elment dolgozni. - mondta.
-    Basszus, milyen nap van? - kérdeztem ijedten.
-    Vasárnap! - mondta Louis.
-    Akkor jó! - fújtam ki a levegőt.
-    Ráadásul nem is dolgozol! - nevetett Cassie.
Én is elnevettem magam, majd lementünk. A szokásos kakaóm az asztalon volt, valószínű anya volt. Hagyott egy üzenetet a hűtőn.
"Ma egész nap te vigyázol Cassiere, de majd a banda segít! Puszi Anya!" 
-    Segít?! - nevettem el magam. - Inkább rájuk is vigyáznom kell! - forgattam a szemem, majd ledobtam az asztalra a papírkát.
-    Reggeliztetek? - kérdeztem a kanapén ülő bandától és a húgomtól.
-    Jasmine, dél van! - nevetett Liam.
-    Már ebédeltünk is! - nevetett Louis.
-    Oké. - rántottam vállat, majd a hűtőből kivettem egy tegnap készített muffint.
Ráraktam egy kistányérra, majd megfogtam a tejszínhabot és a nappaliban a kanapé mellett lévő babzsákfotelbe ültem velük. Elvettem a távirányítót, de tv-jé volt, nem a zenelejátszóé.
-    Miért te vagy a kezemben? - szidtam le a távirányítót, majd egy párnával megdobtam a lejátszót.
Így bekapcsolt, de Cassie hallgatott rajta utoljára zenét, így One Direction indult el.
-    Ez most komoly? - néztem a plafonra. - Nem érdekel, fel nem állok! - mondtam dühösen, majd a számba nyomtam egy kis tejszínhabot utána pedig a muffint tetejére egy tornyot.
Persze mindenki rajtam röhögött. Mikor telenyomtam habbal a muffinom, még nyomtam a számba, majd letettem magam mellé. Megettem a muffint és hozzá megittam a kakaót.
-   Mit csináljunk? - kérdeztem és megindultam a konyha felé.
Közben kikapcsoltam a lejátszót.
-    Menjünk valahova! - nyaggatott Cassie.
-    Hova? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
-    Nem tudom... vidámparkba! - mosolygott Cassie.
-    Vigyek el 6 gyereket vidámparkba?! Ennyi erővel egy csimpánz is jöhetne, nem? - kérdeztem, mire felnevetettek.
-    Nem vagyunk gyerekek! - mondta Zayn. - Egy idősek vagyunk veled! - mondta büszkén.
Louisra mutattam, aki éppen tejszínhabból készített magának bajuszt.
-    És Ő a legidősebb! - mondtam összefont karokkal.
-    De Louis a leghülyébb is! - legyintett Liam.
Harryre pillantottam, aki éppen a szemöldökére kente a tejszínhabot, majd rá mutattam.
-    Hazza a legfiatalabb! - mondta Niall, aki éppen most ette le Louis fél bajszát, aki ezért nyakon vágta.
-    Jó, elviszlek! Ha, nem vesztek el! - mondtam.
-    Nem fogunk! - mondták.
-    Felöltözöm! - mutattam az emelet felé.
Gyorsan beszaladtam a szobámba, majd a szekrényemből válogattam. A szemüvegemet kontaktlencsére cseréltem, majd kisminkeltem magam. Utoljára az öltözést hagytam, de azzal is megvoltam hamar. Mikor leértem, mindenki izgatottan beszélgetett.
-     Menjünk! - sóhajtottam.
Az úton mindenki beszélt folyamatosan, keresztbe, így semmit nem lehetett hallani. Mikor megérkeztünk, mindenki kiugrott a furgonunkból. Én becsuktam az ajtón, majd beriasztottam. Megvettük a jegyeket, majd bevonultunk. Mindenki el kezdte magyarázni, hogy hová akar menni először. Én rendszereztem a dolgokat, majd kialakítva a pontos sorrendet, rendben indultunk el. Teljesen lefárasztottak a nap végére. Mikor hazaértünk, konkrétan bedőltem az ágyamba.