21. rész

Reggel csönd volt, tehát senki nem volt otthon. Mosolyogva mentem le. Bekapcsoltam a rádiót, amiben kivételesen nem olyan monoton, unalmas zenék mentek, mint szoktak. Fel is hangosítottam, hogy az egész házban halljam. Az Én zenei stílusomat úgy hívják, hogy nincs! Nincs olyan számomra, mint, mondjuk, hogy nem szeretem a pop zenét. Minden fajta zenét szeretek, de daltól függ. Táncolgatva ettem meg a reggelimet, ami a szokásos volt. Mikor megettem, leültem a tv elé, de nem néztem semmit, inkább ücsörögtem és hallgattam a zenét. Végül úgy döntöttem, kezdeni kéne valamit magammal. Bementem a lenti fürdőbe. Éppen elkezdtem volna összeszedni magam, de rájöttem, hogy nincs kedvem. A kontaktlencsém is a saját fürdőmben volt, ahogy minden más cuccom is. Hirtelen valaki rám nyitotta az ajtót, mire Én a hozzám legközelebb eső tárgyat a kezembe kapva megütöttem vele. Az illető a földre esett. Én a kezemre néztem. Egy felmosóval ütöttem le. Óvatosan a földre pillantottam.
-    Jasmine, úgy veszem észre, megijedtél. - nevetett Louis.
-    Basszus! - kaptam a szám elé a kezem. - Jól vagy? - kérdeztem, majd felhúztam.
-    Aha, semmi gáz. - mondta és levette a kezét a homlokáról.
-    Louis, annyira hülye vagy! - mondtam, miközben kinyitottam a tükrös szekrény ajtaját.
Szappanok, tusfürdők, samponok, fogkefék és fogkrémek. Sehol egy vattapamacs, amivel segíthetnék Louis vérző homlokán.
-    Várj meg itt! - mutattam fel a mutató ujjam. - Vagyis ne! Gyere! - mondtam, majd megindultam a fürdőmbe Ő, pedig követett.
-    Nem törted be a koponyám! - nevetett.
-    Nem, de vérzik a homlokod! - mondtam, majd bevonultam a szobámba.
-    Te se szoktál rendet rakni. - nevetett a szobámat nézve.
-    Csodás felfedezés. - mondtam, majd belöktem a fürdőmbe.
-    Az mi? - mutatott a lila szappanomra.
-    Az egy szappan. - forgattam a szemem, - Öt éves vagy? - kérdeztem, majd kinyitottam a szekrényem, ami tele volt körömlakokkal, sminkekkel és ilyesmikkel.
Kivettem a vattapamacsot, majd körülnéztem.
-    Ha oda leülsz, akkor az nem jó, nem érlek el. - gondolkoztam hangosan.
-    Hova? - kérdezte.
-    Mindegy, akkor ülj a kád szélére, - mondtam, mire leült.
-    Oké, most mi a terved? - kérdezte.
-    Gondoltam hideg vizes pamaccsal letörlöm és eláll a vérzés. - mondtam, miközben már vizeztem a pamacsot.
-    Vagyis végig csöpögteted a pólómat vízzel? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-    Nem, nagyságos uram. - forgattam a szemem, majd lerántottam a törölközőmet a tartóról és a pólójának nyakába tűrtem, mint egy előkét. - Megfelel? - kérdeztem.
-    Meg. - mosolygott.
-    Oké, akkor ne nyekeregj, fájni fog. - mondtam, majd óvatosan hozzáértem a sebéhez.
Felszisszent.
-    Nem öllek meg! - nevettem.
-    El sem érsz. - nevetett.
-    Oké, gondoltam nem leszek tolakodó, de ha nem zavar. - rántottam vállat, majd mivel terpeszben ült, beléptem a két lába közé.
Törölgettem a sebét, de a víz a pamacsból folyt le az arcán.
-    Nem zavar, hogy belemegy a szemedbe? - kérdeztem nevetve és letöröltem a szeme alól egy cseppet.
-    Azt hittem, a körmöddel kimarod a szemem. - mondta.
-    Azért, annyira nem nagyok! - mondtam mosolyogva, de a sebére koncentráltam.
-    Van itthon valaki? - kiabált egy ismerő hang: Hazza.
-    Itt! - kiabáltam.
Hallottam, ahogy felpattog a lépcsőn, majd benyit a szobámba és végül belép mögém.
-    Mit csináltál? - nézett nevetve Louisra.
-    Jasmine leütött egy felmosóval. - mondta Louis, mire nevetni kezdtem és kidobtam a vérrel átitatott pamacsot, majd újat vettem elő.
-    Miért? - kérdezte értetlenül Harry.
-    A lenti fürdőben próbáltam rávenni magam, hogy menjek valahova, mikor benyitott és megijedtem. - nevettem, miközben bevizeztem, majd kinyomtam a fölösleges vizet a kis fehér pamacsból.
-    Oké, akkor most ápoló vagy? - kérdezte nevetve a göndör.
-    Aha. - mondtam, majd véletlen, mivel Harryre pillantottam, erősebben nyomtam Louis sebére a pamacsot.
-    Aú! - nyafogott.
-    Bocs, de megbeszéltük, hogy ne nyekegsz! - mondtam, miközben a pamacsból kinyomódó vizet letörölgettem Louis arcáról az ujjammal.
-    Hallod, behorpasztod a fejem, de nyekegjek! - mondta a combjára csapva.
-    Légy férfi és bírd ki! - mondtam, amin Hazza nevetett.
-    Louis, most jobb? - kérdezte, majd erőből Louis lábára taposott.
-    Te hülye állat! - kiabált Louis.
-    Most már nem a homlokod fáj a legjobban! - nevetett Harry.
-    Kösz, most sokkal jobb! - mondta unottan Louis.
-    Te hülye állat! - mondtam Harrynek, de azért nevettem rajta, mégis mérges voltam.
-    Bevált, nem? - nevetett, mire megdobtam a kezemben lévő pamaccsal.
-    Húzz innen! - mondtam, mire röhögve kijjebb ment. - Maximum, ha segítesz, maradhatsz! - mondtam nevetve.
-    Már segítettem. - nevetett.
-    Hülye vagy Styles! - mondtam nevetve.
-    Te a szerencsétlennel foglalkozz! - mutatott Louisra.
-    Ne nyafogj! - mondtam, majd a sebére nyomtam a pamacsot és mellé oldalra fordulva, Harry felé, hátulról is megtámasztottam Louis fejét.
-    Azért ennyire nem fájhatott! - mondta Harry és Louis fejére mutatott.
-    Fejbe vágtam tiszta erőből egy felmosóval! - mondtam nevetve. - Azért, szerintem Te is hátra esnél. - nevettem.
-    Oké, igazad van. - mondta vigyorogva. - De azért élvezed a helyzetet. - nevetett Louisra mutatva.
-    Dehogy! - kamuzott láthatóan, - Elviselem! - mondta nevetve.
-    Jaj, te szegény! - mondtam és a fejét magamhoz húztam. - Annyira sajnállak. - mondtam, majd eltoltam magamtól.
-    Ha fejbe vágom magam, Én is kapok ilyet? - kérdezte Hazza.
-    Nem, akkor 3 hétig röhögök rajtad. - nevettem el magam.
-    És, ha te vágsz fejbe? - kérdezte.
-    Nem foglak. - vigyorogtam rá.
-    De Én is kérek egy ilyen fej ölelést! - mondta és kiskutya szemekkel nézett.
-    Gyere! - mondtam, majd Louishoz hasonlóan megöleltem a fejét.
-    Heló, még mindig vérzik a fejem! - mondta Louis integetve.
-    Oké, de te üldögélsz, kényelmesen a kádam szélén! Én itt állok 10 perce! - mondtam.
-    Sajnálom, ha Én véglak fejbe, majd Én állok! - mondta vigyorogva.
-    Nem, te inkább kihívnád a mentőket, vagy valami nagyobb hülyeséget csinálnál! - nevettem.
-    Oké, igazad van. - bólintott.
Én elvettem a pamacsot Louis fejétől, majd újabbat vizeztem be és tettem oda. A fejét hátulról, a tarkójánál óvatosan megfogtam, hogy előröl megtámasszam a kezemet. Majd, mivel oldalt álltam neki, óvatosan leültem az egyik combjára.
-    Jézusom! - mondtam, mikor roppant a térdkalácsom.
-    Az normális? - kérdezte Louis.
-    Aha. - rántottam vállat. - A te lábad, viszont letörik a súlyom alatt! - nevettem.
-   Dehogy! - mondta.
-   Viszont megvakulsz! - töröltem le a szeme fölül a vízcseppet.
-   Azért, te is élvezed, hogy gondoskodhatsz Louisról! - nevetett Harry.
-   Én mindenkiről szeretek gondoskodni! - nevettem.- Liamen kívül, mind életképtelenek vagytok! - nevettem.
-   Én tudok főzni! - mondta Harry.
-   Viszont igencsak szerencsétlen vagy! - mondtam, mire bólintott.
-   Én... - gondolkozott Louis.
-   Te vagy a legrosszabb! Styles úr, még elmegy! Horan, éhen halna Te, pedig közveszélyes vagy, hülye és felgyújtod a konyhát! - soroltam.
-   Akkor Liam, Én, Niall és Louis? Ez a sorrend? - kérdezte Harry.
-   Nem, Liam, aztán te, aztán Niall és Louis egy helyen! - mondtam.
-   Akkor Niall nem jobb nálam! - nevetett Louis.
-   Örülj! - forgattam a szemem. - Király, nem vérzik! - mondtam, majd kidobtam a kis kukába a pamacsot.
-   Akkor ennyi? - kérdezte.
-   Nem tudom, szeretnéd, hogy ez díszelegjen a homlokodon? - mutattam rá.
-   Nem. - mondta.
-   Akkor szedek valami tapaszt! - mondtam, majd felálltam és a szekrényben turkáltam.
A mesefigurás helyett, inkább a sima egyszerűt választottam, majd óvatosan a sebre helyeztem.
-   Most vagy kész. - mosolyogtam rá.
-   Köszi! - ölelt meg, mikor felállt.
-   Nem bánnám, ha kisebb maradnál nálam! - nevettem.
-   Azért nem fogok leguggolni előtted. - nevetett.
-   Most megtanulhattad, mennyire imádom, mikor ijesztgetnek! - mondtam, majd miközben kifele haladtam a két híresség háta mögött, Louist gyengén fejbe vágtam.
-   Ezt, most miért? - kérdezte hátra nézve és odatette a kezét.
-   Mert meg akartál ijeszteni, meg azért, mert végig vigyorogtál, amíg ápolgattalak! - vágtam rá vigyorogva.
-   Hát, ha így játszunk! - rántott vállat hatalmas mosollyal, majd hirtelen lekapta rólam a szemüvegem és a vállára kapott, mint egy zsákot.
-   Tegyél le! - sikítottam nevetve.
-   Szóltál? - kérdezte nevetve.
-   Utállak Louis! - kiabáltam nevetve.
-   Vigyáz lépcső! - mondta nevetve, majd elkezdett lerohanni rajta.
-   Látom elvagytok! - hallottam ismerős nevetést: Niall.
-   Ja, Én is úgy veszem észre! - hallottam egy kevésbé kedves hangot, ami csak Eleanor lehetett.
Én nevetve elkezdtem énekelni Louis hátán, semmi dalt, csak lá-lát.
-    Szegény lány, megbolondult! - nevetett Harry.
-    Agyába szállt a sok vér! - nevetett Liam.
-    Letennél? - kérdeztem nevetve.
-    Persze. - mondta, majd óvatosan letett.
Elég instabil támaszt nyújtottak lábaim főleg, hogy szemüveg nélkül voltam, így csak kapaszkodtam Louis karjába.
-    Bocsi. - mosolyodott el, majd óvatosan az orromra csúsztatta a szemüveget.
-    Mizu van héjában sült krumplik? - pattant be a bejárati ajtón Vicky.
Louisval, mintha közénk villám csapott volna, szétrebbentünk.
-    Na, akkor ha semmi válasz, felmérem a helyzetet. - mosolyodott el, majd körülnézett. - Valószínű, Jas agyonverte Louist, Eleanor félreértette a helyzetet és Vicky majdnem lemaradt egy veszekedésről, de éppen időben érkezett, hogy röhöghessen! - mondta vigyorogva.
-    Nem vertem agyon! - mondtam. - Vagyis, de csak nem direkt. - mondtam kuncogva.
-    Mivel verted meg? - kérdezte nevetve Vick.
-    Megütöttem egy felmosóval. - nevettem lehajtott fejjel.
-    Oké, akkor majdnem eltaláltam! - vigyorgott Vicky. - Akkor ti a szemünk előtt vitáztok, vagy kimentek a konyhába? - kérdezte mosolyogva Vicky.
-    Neked nincs egy kicsit túl nagy pofád?! - kérdezte tőle felháborodva, kiabálva Eleanor.
-    Neked nem gátolja az agyad működését az a vakolat, amit az arcodra kensz? - kérdezte diadalittas mosollyal Vicky, mire felröhögtem.
Eleanor arca döbbenetet és utálatot tükrözött. Én gondoltam, egy kicsit kiélvezem a helyzetet. Eleanor már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de gonosz mosollyal belé fojtottam a szót.
-   Csak óvatosan, nehogy a hajad bánja! - ingattam a fejem mosolyogva.
-   Jasmine, elég! Ez nem a te vitád és túl lősz a célon! - mondta Niall, majd terelt fel a lépcsőn.
-   Ha egy szóval is megsérted, kitekerem a nyakadat! - kiabáltam vissza, majd bementem a szobámba.
Niall becsukta az ajtót maga után.
-   Szereted? - kérdezte halkan.
-   Igen. - rántottam vállat.
-   Nem zavar, hogy ennyi ideje, még csak hozzád se szól? - kérdezte.
-   Elmondtam neki, Őt választotta. - utaltam Eleanorra. - Már nem érdekel, megtanultam kezelni. - legyintettem.
-   De fáj! - mondta szomorúan.
-   Igen, de ez nem változtat azon a tényen, hogy elfelejtett. - mondtam. - Elfogadom, igaza van. - nevettem kínomban. - Én sem magamat választanám. - sóhajtottam, majd hátradőltem az ágyamon.
-   Jasmine, alábecsülöd magad! - mondta.
-   Én is azt hittem, de nem. - mondtam halkan. - Kevés vagyok, nem kellek neki. - mondtam.
-   Nem vagy kevés és Louis egy hülye. - mondta, majd leült mellém.
-   Niall, ne kamuzz! - néztem rá komolyan.
-   Nem szokásom. - mosolygott.
-   Álljon meg a menet! - lépett be Ginger. - Ma bulizni jön a társaság! - vigyorgott ránk. - Csak úgy! - mosolygott.
-   Nem téged ünneplünk? - kérdeztem, mosolyogva.
-   Ha ennyire akarod! - legyintett. - Nyolcra itt vagyok! - mondta.
-    6 óra! - mondta Niall.
-    Sziasztok! - mondta Ginger, majd kiment.
-    Rohanás van! - mondtam, majd kitereltem Niallt a szobámból.
Berohantam a fürdőmbe, majd pontosan 19:45-kor léptem ki a szobámból. Mikor kiléptem, először Louisval találkoztam. Végignézett rajtam, mire elpirultam.
-    Nagyon csinos vagy! - mosolygott.
-    Köszönöm. - mosolyogtam, majd elindultam le a lépcsőn.
Rögtön, mikor leértem, Ginger sikított egyet.
-    Végre nem úgy nézel ki, mint aki az ötödik srác ebben a házban! - mondta, mire megforgattam a szemem.
-    Liam, te felelsz értem! - mutattam rá.
-    Oké, mi a határ? - kérdezte.
-    A csillagos ég! - nevetett Vick.
-    Amikor abbahagyom a táncolást, utána jön egy más fajta táncolás és az éneklés! Na, mikor abbahagytam a táncolást, csak víz! - mondtam, mire mosolyogva bólintott.
Elindultunk. Mi a lányokkal végig dumáltunk. A buli iszonyú jó volt, egy pontig.
Már a sokadik pohárral ittam. Menni akartam a srácokhoz, de senkit nem láttam. Hirtelen megpillantottam Louist, majd elmosolyodtam és felé igyekeztem.
-     Jasmine, téged kerestelek! - mosolyodott el.
-     Miért? - kérdeztem mosolyogva.
-     Megyünk. - mondta, majd megfogta a kezem és maga után húzott.
Kimentünk. Ott álltak a többiek.
-     Jas, te mennyit ittál? - kérdezte tőlem Harry.
-     Eleget ahhoz, hogy otthon folytassam! - mosolyogtam, majd beültem Louis és Niall közé.
-     Mi lenne, ha üvegezéssel kezdenénk? - kérdezte Ginger.
-     Benne vagyok! - mosolygott Vicky. - De a Vick fajta üvegezés? - kérdezte.
-     Nem! - nevettem.
-     Az milyen? - kérdezte Niall.
-     Azt hiszem, azt inkább reggel mondjuk el, nehogy jó ötletnek tűnjön! - nevetett Ginger.
-     Jó, akkor ivós, vagy vetkőzős? - kérdezte Liam.
-     Ne ivós! - mondtam. - Nekem nem kéne több! - mondtam, majd elnevettem magam.
-     Akkor az izgalmasabb fajta! - nevetett Harry.
Mikor beértünk a házba, leültünk az asztalhoz. Én szereztem egy üveget, majd letettem az asztal közepére.
-     Ki pörget? - kérdezte Vick.
-     Én! - vigyorgott Niall.
Az üveg Gingerre érkezett.
-     Felelsz vagy mersz? - kérdezte tőle Nialler.
-     Felelek! - mondta mosolyogva.
-     Oké, akkor... - gondolkozott. - Ki jön be az asztaltól? - kérdezte a szöszi.
-     Harry. - vágta rá lazán Ginger.
Harry ezt egy vigyorral és egy kacsintással díjazta, mire Ginger elmosolyodott és pörgetett. Louis!
-     Na, felelsz vagy mersz? - kérdezte mosolyogva.
-     Merek! - vigyorgott Louis.
-     Vedd le Jasmine cipőjét az asztal alatt! - mosolygott Ginger.
Louis vigyorogva tűnt el az asztal alatt. Éreztem, ahogy leveszi rólam az egyik cipőm. Közben Én a szoknyámat direkt leszorítottam, nehogy valami olyasmit lásson, amit nem kéne. A második cipőmnél, elkezdte lassan felcsúsztatni a kezét a combomra a harisnyámon, de a lábammal szépen meglöktem a mellkasánál, mire a széke elé esett, fenékre. Elnevette magát, majd levette a másik cipőmet is rendesen. Felült a helyére, majd felmutatta őket büszkén. Pörgetett, majd szerencsémnek köszönhetően engem pörgetett.
-    Jasmine! - mosolygott rám gonoszan. - Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
-    Merek. - mosolyogtam magabiztosan.
-    Elrejtek egy gumicukrot az alsómban és te megkeresed! - mosolygott.
-    Felejtsd el! - vágtam rá.
-    Akkor vetkőzz! - mondta.
-    Oké! - mosolyogtam, majd beszaladtam a lenti fürdőbe és a harisnyámtól megszabadultam, de minden más maradt.
Visszaszaladtam, majd az asztalra tettem a harisnyám. Én pörgettem. Vick jött ki.
-    Súgd meg nekem, ki jön be neked a legjobban! - mosolyogtam rá.
Odahajolt.
-    Niall. - súgta halkan, majd elnevette magát.
-    Megmondta. - bólintottam, majd pörgetett.
Harry.
-    Felelsz, vagy mersz? - kérdezte tőle Vicky.
-    Merek! - mosolygott.
-    Puszild meg a száján Gingert! - mosolygott.
Hazza áthajolt az asztalon, majd megpuszilta. Ő pörgetett és Én lettem az áldozat.
-    Merek! - mosolyogtam bátran.
-    Táncold el a legnyomibb táncot, amit poénból szoktál! - mosolygott.
-    Szoknyában?! - kérdeztem.
-    Szoknyában! - bólintott mosolyogva.
-    Érdekes lesz! - mondtam, majd felálltam és elővettem a telefonom.
Beindítottam egy zenét, majd eltáncoltam a legborzasztóbb táncunkat. Vicky, már sírva röhögött. Én Vickyt pörgettem.
-    Most meghalsz! - nevettem gonoszan. - Mond el annak a személynek, hogy tetszik! - mosolyogtam rá.
-    Nem! - vágta rá.
-    Akkor valamit vegyél le! - mosolyogtam rá.
-    Tessék! - mondta, majd az asztalra dobta a zokniját. - Cipőben nem játszom. - legyintett nevetve.
Pörgetett és Én lettem az áldozat.
-    Jasmine, vagy meghalsz, vagy vetkőzöl! - mosolygott rám Vick.
-    De jó nekem! - sóhajtottam, majd az asztalra könyököltem. - Mond! - néztem rá.
-    Csókold meg Louis-t! - mosolygott rám Vick.
-    Nem fogok vetkőzni! - mosolyogtam rá, majd megkerültem az asztalt és Louis mellé lépve rövid csókot nyomtam a szájára, amit természetesen viszonzott.
Én pörgettem és Ginger lett a szerencsés.
-     Felelek! - mondta.
-     Kivel járnál? - kérdeztem.
-     Harry-vel. - mondta és nyugodtan hátra dőlt.
Ő pörgetett, de megcsörrent a telefonja. Elvonult, majd közölte, hogy el kell mennie.
-     Így már nem jó! - konyult el Vicky.
-     Ja. - bólintottam.
-     Akkor vessünk véget a bulinak! - mondta Harry, mire bólintottunk.
-     Majd valamikor! - ölelt meg Vick.
Elment mi, pedig csak az emeletre mentünk. Lezuhanyoztam, majd a pizsamámban leültem az ágyamra és bekapcsoltam a tv-t, de nyílt az ajtóm. Louis lépett be.
-     Mi van? - ültem fel törökülésbe.
-     Hozzád jöttem! - mosolygott.
-     Gondoltam, mivel nincs más ebben a szobában, mert ez az Én szobám. - néztem rá összehúzott szemekkel.
-     Tudod miért jöttem? - kérdezte vigyorogva.
-     Nem. - mondtam.
-     Tudod, az előbb... - mosolygott, majd hirtelen közelebb jött és megcsókolt.
Közben óvatosan hátra döntött az ágyamon.
-     Louis, kérlek! - toltam el a mellkasát. - Eleanor! - szóltam rá.
-     Jasmine, egy kicsit ne gondolj a holnapra! Élj most, ne gondolj arra, hogy mi lesz később! - mondta halkan, de mosolygott.
Én erőt vettem magamon, majd hirtelen fordítottam a helyzetünkön. Louis elmosolyodott.
-     Nem! - mondtam határozottan, de a csípőjén ültem. - Felejtsd el, hogy játszadozol velem! Egyszerűen sétálj ki azon az ajtón! Meguntam, érted?! Szerettelek, nem kellettem, elfogadtam.- mondtam, majd a könnycseppet, ami megjelent az arcomon, letöröltem és a hajamat határozottan hátra dobtam. - Most jegyezd meg amit mondok! - mondtam szigorúan. - Ha szeretsz, akkor csinálj ilyeneket, ha nem, hagyj békén! - mondtam, majd leszálltam a csípőjéről.
Louis nem szólt semmit, csak felült, majd kiment. Ekkora nyomorékot, mint Én! Otthagyott, mert elhajtottam, mégis a jövőre nézve így volt jó!

20. rész

Nem értem Őt, de nem is fogom! Nem, soha. Nem leszünk együtt, mert eltaszít magától, csak játszadozik velem Én, viszont szeretem. Én szenvedtem, de nem zavarta. Sőt! Eltaszított magától, még barátok sem voltunk, mert Eleanor nem viselte el, ha egymás mellett ültünk a kanapén. Úgy éltünk egy házban, mint két idegen ismerős. Igen, talán ez a megfelelő fogalom a kapcsolatunkra: idegen ismerős. Én nem felejtettem el semmit. Még mindig érezni akartam édes csókját, szerető ölelését és szeretetteljes szavait, de mindig csak egy "Szia!" jutott nekem. Pár jelentéktelen kérdés is, mégis tudtam örülni nekik, mert legalább nem egy szó volt. Így teltek a napok, a karácsonyom se volt valami fényes. A tánc volt az egyetlen, ahol tényleg jól éreztem magam, a gyerekek között. Meg, persze Vicky jól elszórakoztatott néha.

Jasmine körmei

Ez a reggel is egy átlagos napnak indult. Reggel, mint mindig későn keltem. Kikecmeregtem az ágyamból, majd felöltöztem és összeszedve magam, a fél napot egy szépségszalonban töltöttem. A körmeimet is megcsináltattam, ahogy a hajam is visszakapta az ombre stílusát, mert már csak sima barna volt. Dél körül lehettem kész a szalonban, majd gondoltam beülök valahová kávézni. Beültem a kocsimba, majd egy plázába mentem. Nem tudom, miért, egyszerűen volt kedvem járkálni. Beültem a számomra legszimpatikusabb kávézóba, majd rendeltem magamnak egy kávét és odamentem az újságos állványhoz, hogy válasszak valami olvasni valót. Mikor vittem volna magammal a számomra érdekes újságot, megfordultam és előttem állt egy régi barátnő. Mindketten egyszerre mosolyodtunk el, majd szoros öleléssel köszöntöttük egymást.
-     Jasmine, nem számítottam rád! - mosolygott, mikor elengedtük egymást.

Linette, ismertebb nevén: Ginger

-     Hát, hidd el Ginger, te is megleptél! - mosolyogtam vidáman.
-     De csodásan nézel ki! - mosolygott.
-     Te is, mint mindig! - mosolyogtam rá.
-     Dumálunk? - kérdezte, mire mosolyogva bólintottam, majd visszatettem az újságot.
Leültünk az Én asztalomhoz, majd megkezdődött a faggatás.
-     Na, és mizu a fiúkkal? - kérdezte mosolyogva.
-     Hogy rövid és tömör legyek, semmi. - mosolyogtam, de kicsit elkonyult mosoly lett.
-     Tehát van valami, ami nem okés. - mondta elkonyulva. - Mesélj! - mosolygott.
-      Van egy srác, akit szeretek és Ő is szeretett, de akkor Én nem szerettem és most már Ő nem szeret. - mondtam gyorsan.
-      Ez egy igazi Jasmine sztori. - nevetett.
-      Igen. - bólintottam mosolyogva.
-      Tehát Louisról van szó? - kérdezte mosolyogva.
-      Igen, de honnan tudod? - kérdeztem csodálkozva.
-      Drágaságom, azért ennyire figyeltelek! - nevetett. - Vicky jelentett nekem. - nevetett.
-      Nem nem is mondta, hogy szoktatok beszélni! - mondtam.
-      Nem sűrűn, csak néha. - legyintett.
-     Ja, oké. - mosolyogtam.
-     És akkor most is, mint mindig megsuhintom fölöttetek a pálcám és minden oké lesz! - mosolygott büszkén Ginger, majd elnevettük magunkat.
-     Mi a terved? - kérdeztem mosolyogva.
-     Most először is, óvatosan pillant hátra. Vagyis, dobd le a szalvétád és mikor veszed fel, óvatosan pillants hátra. - mosolygott.
Én elnevettem magam, majd tettem amit mondott. A mosoly eltűnt az arcomról, mert egy ismerős párost pillantottam meg.
-    Várjál, van tervem! - mosolygott büszkén.
-    Kérlek, ne légy ciki! - mondtam nevetve.
-    Nem szokásom! - mosolygott, majd magabiztosan hátra dobta a haját és elvonult a pultig, ahol éppen Louis és Eleanor rendeltek.
Nagyon röhögtem belül, mert éreztem, hogy semmi normálisat nem fog csinálni. És meglepett és sikerült neki! Hozott egy sütit, majd leült.
-     Ez miért volt jó? - kérdeztem nevetve.
-     Csak felmérés volt! - nevetett. - Ja és ez nem kell! - tolta elém a sütit.
-     Oké, akkor mi a terv? - kérdeztem, miközben ettem egy falatot a sütiből.
-     "Véletlen" - mutatta az idézőjelet az ujjaival. - találkozunk velük és felmérem a helyzetet! - mosolygott.
-     Hogy gondoltad ezt? - kérdeztem nevetve.
-     Ha úgy néz rád, akkor nem kell sok csillámpor! - mosolygott, mire bólintottam.
-     És, ha nem? - kérdeztem.
-     Akkor kicsit több csillámport kell bevetnem! - nevetett.
-     Oké. - rántottam vállat. - De menjünk, mert nem kell. - toltam el magam elől a sütit.
-     Oksi. -mosolygott, majd felálltunk.
Egymás mellett mentünk, majd Ginger belém karolt. Régen mindig így jártuk a plázákat, mert Vick inkább csak akkor jött velünk, ha kedve volt, vagy kellett neki valami. Én elnevettem magam, majd így mentünk a mozgólépcsőhöz. Lefelé mentünk és Ginger óvatosan hátra pillantott.
-    Király! - mosolygott büszkén.
-    Mi az? - kérdeztem.
-    Nem érzed?! - kérdezte, mire furán néztem rá. - Nem érzed úgy, mintha figyelnének? - kérdezte nagy mosollyal.
-    Oké, vágom. - bólogattam mosolyogva.
Arra célzott, hogy Louis és Eleanor mögöttünk állhattak valahol a lépcsőn.
-    Csak most vettem észre! - kapta a kezét a szája elé. - Mutasd csak ide! - nézte meg a körmeim.
-    Ugye milyen szépek? - kérdeztem büszke mosollyal.
-    Gyönyörűség! - mosolygott. - Amúgy hova is megyünk? - kérdezte és elnevettük magunkat.
-    Én nem gondolkoztam ezen, csak kávézni jöttem. - nevettem.
-    Én meg éppen buszoztam, de mivel a pláza előtt volt a megálló, gondoltam egy kávé még belefér! - mosolygott.
-    Nekem van kocsim. - mosolyogtam rá.
-    Mégis hogyan?! - kérdezte nagy szemekkel.
-    Miután Cassie meghalt, Anyu elköltözött LA-be egy pasihoz, aki egy tapló, de nagyon gazdag és Anya szereti. A pasijától kaptam a kocsit karácsonyra! - mosolyogtam.
-    Akkor el is fuvarozhatsz! - nevetett.
-    Hova? - kérdeztem nevetve.
-    Nem tudom. - rántott vállat. - Igazából az öcsémhez jöttem, de egy szobás kis lakása van, tehát úgy gondoltam, ha nem zavarok... - célozgatott.
-    Átjössz és megbeszéljük. - mosolyogtam rá.
-    Oksi! - mondta vidáman. - Nem akarsz tetoválást? - kérdezte mosolyogva.
-    Nem! - vágtam rá.
-    Oké, akkor menjünk be abba a boltba és mehetünk! - mutatott egy sima élelmiszer boltra.
-    Benne vagyok. - mosolyogtam.
Leértünk a lépcsőn, majd a bolt felé kanyarodtunk. Már mindent megvettünk, fizetni indultunk. Beálltunk a sorba, ahol ketten álltak előttünk és pontosan a mellettünk lévő sorban volt a páros. El és Lou. Én direkt háttal álltam nekik Ginger, pedig jól szórakozott rajtam.
-    Komolyan, mi lesz, ha megismernek?! - nevetett.
-    Semmi, de jobb ez így! - mondtam.
-    Oké, akkor nem leszek feltűnő! - forgatta a szemét.
Fizettünk és nem vettek észre. A szatyrokkal indultunk a kijárat felé, de kint zuhogott az eső.
-    Mi a terv Jas? - kérdezte tőlem.
-    Futunk. - mondtam.
-    Magassarkúban?! - mutatott a lábára.
-    Akkor mit csináljak veled? - kérdeztem és elgondolkoztam.
-    Felejtsd el, hogy leveszem! - vágta rá.
-    Ugorj a hátamra! - nevettem.
-    Komolyan? - kérdezte.
-    Van okosabb ötleted? - kérdeztem amolyan "okosabb vagy nálam?!" nézéssel.
-    Nincs. - nevetett, majd elvette tőlem a szatyrokat és a hátamra ugrott.
-    Akkor futás. - nevettem, majd kirohantam és egészen az autóig meg sem álltam.
Gyorsan kinyitottam a kocsim, majd bepakoltunk és beültünk.
-    Tudod, néha nem halnál bele, ha tornacipőt hordanál! - mondtam.
-    Van tornacipőm! - nevetett.
Az úton végig beszélgettünk és nevetgéltünk. Mikor hazaértünk, még Louis és Eleanor nem voltak otthon. Beléptünk, de senki sehol. Csönd és egy kulcs sem volt a helyén. Lerúgtam a cipőm, majd bementem és letettem a szatyrokat.
-    Érezd otthon magad, majd a szobámat mindjárt megmutatom. - mondtam.
-    Oksi. - vidámkodott Ginger.
Ekkor jött be Louis és Eleanor.
-    Helló. - szólt Louis.
-    Én itthon vagyok, meg egy barátnőm. - jelentettem neki a konyhából, miután ittam.
-    Jas, megnézem a szobád! - mondta Ginger valahonnan.
-    Oké, de... - akartam mondani hol van.
-    Hidd el, azért majd megtalálom! - nevetett, majd gondolom fölment.
Én is elnevettem magam, majd kimentem az előszobába. Louis és Eleanor teljesen szárazok voltak, mintha kint nem zuhogna az eső. Én felhúzott szemöldökkel néztem végig rajtuk.
-    Esernyő mindig van a táskámban. - mondta Eleanor.
-    Mert nincs tele szeméttel, meg kajával, meg ilyen semmire kellő dolgokkal. - mondtam mosolyogva.
Megfogtam a tornacipőimet, amiből felemelve kifolyt a víz. Fejjel lefelé fordítottam, így még csurgott ki belőle.
-    Nyami. - fintorogtam, majd a vizes zoknimat is ledobtam, bele a cipőmbe.
-    Jól néz ki. - nevette el magát Louis.
-    Ginger, nálad volt esernyő? - kiabáltam fel neki, majd hallottam, ahogy leugrál a lépcsőn.
-    Mi? - nézett rám amolyan "ez komoly kérdés volt?!" tekintettel.
-    Volt nálad esernyő? - kérdeztem.
-    Hol kéne tartanom az esernyőmet?! - kérdezte összehúzott szemöldökkel. - A zsebemben?! - értetlenkedett.
-    A táskádban. - mondta Louis.
-    Tudod te, hány kilő egy átlag női táska? - fordultam felé nagy szemmel.
-    Nem, hány?! - kérdezte.
-    Ginger! - mondtam.
-    7 és fél kiló. - mosolyodott el.
-    Igen, de ebbe a 7 és fél kilóba nem fér bele egy esernyő? - kérdezte Louis.
-    Az enyémbe nem. - rázta a fejét Ginger.
-    Enyémbe se. - mondtam.
-    Amúgy adj ruhát! - mondta Ginger.
-    Tudod, kinyitod a szekrényem és tele van velük! - fordultam felé.
-    Az mind a tied? - kérdezte.
-    Igen. - mosolyogtam rá.
-    Basszus! - kapta a homlokához a kezét. - Nem lehet, hogy több ruhád legyen, mint nekem. - mondta, majd felrohant.
Én elnevettem magam, majd utána szaladtam. Mindketten száraz ruhákba öltöztünk, de Én maradtam a melegítőnél és szemüvegre váltottam. Lebattyogtam, de Ginger már lent volt.
-     Te hogy nézel ki?! - nézett rám elborzadva.
-     Figyelj, nem vagyok olyan mint te! - tettem a kezem a vállára.
-     De a szemüveg?! - nyafogott. - Egyre lejjebb viszed a szintet?! - kérdezte a fejét fogva. - Legközelebb itt fogsz járkálni boxerben?! - kérdezte, mire elnevettem magam.
-     Azért arra még várni kell. - nevettem, miközben kikerülve Őt a konyhába mentem, ahol Louis nevetett.
Én rá néztem.
-    Te min röhögsz? - kérdeztem karba tett kézzel.
-    Rajtatok. - mondta nevetve.
-    Ilyen viccesek lennénk? - kérdezte csípőre tett kézzel Ginger. - Mármint, Jasmine ilyen ruhákban elég nyomi, de Én?! - kérdezte, mire hasba könyököltem.
-    Az egész veszekedés nevetséges. - nevetett.
-    Neked lányokhoz kéne költöznöd, mielőtt agyonversz valakit! - mondta Ginger.
-    Neked meg kevesebbet kéne nyafognod! - mondtam karba tett kézzel.
-    Neked meg le kéne venned a szemüveged! - mondta, majd sóhajtott egyet.
-    Először is, Jasmine szemüvegben is szép, másodszor igen, kicsit agresszív! - mondta Louis, mire összehúzott szemöldökkel fordultam felé.
-    Ki agresszív? - pattogott be Vicky.
-    Jasmine. - mondta Louis.
-    Ne hülyéskedj! - nevetett Vick.
-    Majdnem megtépte Elt! - mondta Louis.
-    Ja, az lányos verekedés volt?! - kérdezte mosolyogva Ginger. - Abban benne vagyok! - adott egy pacsit nekem.
-    De csak majdnem! Én már rég kivonszoltam volna! - mondta Vicky.
-    Mit csinált? - kérdezte Ginger.
-    Neked inkább el sem mondjuk! - nevettem.
-    Oké. - bólogatott. - Ja és kamus vagy! - mutatott Louisra Ginger.
-    Miért? - kérdezte Louis.
-    Mert azt mondtad, hogy Jas szép szemüvegben! Mind tudjuk, hogy nyomi! - mondta karba tett kézzel.
-    Mondjuk, ezzel egyet értek, tényég nyomi vagyok. - bólogattam.
-    Nem, te túl akarod öltöztetni! - mutatott Gingerre, majd folytatta. - Te, pedig simán hülye! - mutatott rám.
-    Miért? - kérdeztem.
-    Mert nem veszed észre, hogy szép vagy abban a nyomorék szemüvegben! - mondta, majd levette rólam és felvette. - Így néz ki, ha valaki nyomorék egy szemüvegben. - mondta.
-    Louis, - kezdtem kuncogva. - Szerinted, ha levetted rólam a szemüvegem, látom hogy nézel ki? - kérdeztem kuncogva.
-    Oké, ez most tényleg hülyeség volt. - nevetett, majd óvatosan visszatette rám.
-    Na, akkor Én vagyok a hülye! - nevettem.
-    Jól van, akkor is szép vagy szemüvegben! - bökte meg a hasam.
-    Nem. - mondtam, majd megkerülve Louist a hűtőhöz léptem.
-    Adj csokit. - mondta Louis.
Én megfogtam egy táblát, majd a vállam fölött átnyújtottam neki. Kivette a kezemből, majd a hideg ice-tea üvegét kivettem és beleittam.
-    Tényleg nem kéne ennyi sráccal együtt laknod! - nevetett Ginger.
-    Holnap elmegyünk állatkertbe? - kérdeztem.
-    Benne vagyok! - mosolygott Louis.
-    Én nem érek rá. - mondta Vicky. - Dolgozom. - mondta.
-    Én, pedig az öcsémnél leszek. - mondta Ginger.
-    Oké, akkor megkérdezem a többi majmot. - mondtam, majd előkaptam a telefonom és sorba elküldtem a többi 1D tagnak, hogy van-e kedvük jönni.
-    Jönnek! - jelentettem ki, mikor kaptam 3 igent.
-    Oké, de milyen állatkertbe megyünk? - kérdezte Louis.
-    Ginger öccsének a haverjának az apjáé a hely. - mondtam.
-     Fúj! - vágta rá Ginger.
-     Tök cukik voltak! - lökte meg Vicky.
-     Jártam a sráccal. - mondtam Louisnak. - Vick szerint cukik voltunk, Ginger szerint a srác nem illet hozzám. - rántottam vállat.
-     De akkor is édesek voltatok! - mondta Vicky. - Főleg, mikor sétálgattatok. - mosolygott.
-     Mindegy, már vége. - rántottam vállat.

~ másnap ~
Dél van és sikerült felkelnie mindenkinek! Juhú! Fél 1-re mindenki elkészült, ami nálunk nagy szó! Én elég egyszerű összeállítást választottam, nem akartam túl öltözni. Természetesen Eleanor is velünk kellett, hogy tartson, ami nem volt megbeszélve, de így alakult. Mivel így hatan lettünk, Louis és Harry is autóval jött. Én Harryvel mentem, ahogy Liam is. Végig nevetgéltünk és beszélgettünk, tehát király volt az út. Louis ment elől, de bepillantva elég uncsi útjuk lehetett, ahhoz képest, hogy mi végig hülyéskedtünk. Bár ez nálunk nem meglepő, mert mindig így megy! Táncikáltunk, viccelődtünk és Én puszikat dobáltam másik autóban ülő pasiknak és a reakciójukon röhögtünk. Természetesen kihagyhatatlan volt, hogy Harry is puszit dobjon, aztán szakadtunk a röhögéstől. Mikor megérkeztünk, nevetve szálltunk ki.
-    Hatalmas volt a srác feje! - nevetett Liam.
-    Nem hagyhattam ki! - nevetett Hazza.
-    De szerintem először azt hitte, csaj vagy! - nevettem.
-    Haza felé veletek megyek! - mondta Niall unottan.
-    Miért? - kérdezte Liam.
-    Halálra untam magam. - morgott, mire átkaroltam a vállát.
-    Megértelek, de mi jól szórakoztunk. - nevettem.
-    Na, akkor családi jegyet veszünk? - kérdezte Eleanor.
-    Hé! Az volt pasim apjáé a hely! - mosolyogtam. - Bemegyünk! - mosolyogtam, majd előkaptam a telefonom és kikerestem Erick számát.
-     Szia! - mondtam vidáman.
-     Helló Jasmine, minek köszönhetem a hívásod? - kérdezte.

Erick

-     Gyere ki a bejárat elé. - mondtam.
-     Oké. - mondta, majd bontotta a vonalat.
Mikor megláttam, pozitív csalódás ért. Ahhoz képest, hogy milyen kölyök volt, sokkal jobban nézett ki. Elámultam rajta.
-    Szia! - mosolyogtam rá.
-    Mizu Csibém? - kérdezte vigyorogva.
-    Azt hittem leszoktál erről a névről. - mosolyogtam rá.
-    Megmondtam, hogy ez marad a neved. - mosolygott pimaszan.
-    Te mikor lettél ilyen magas? - kérdeztem. - Legutóbb, még egy magasak voltunk, nem hordhattam melletted magassarkút, mert úgy túl magas voltam hozzád. - nevettem. - De most fel kell néznem rád. - mosolyogtam.
-     Te is nőttél, csak más irányba. - mondta, mire tátva maradt a szám.
-     Úgy gondolod? - kérdeztem és végignéztem magamon.
-     Pontosítok. - mosolyodott el. - Nem vagy tagadt, csak gömbölyödtél itt-ott. - vigyorgott.
-     Micsoda bók! - nevettem. - Nem változtál. - nevettem.
-     Tudod, hogy sosem voltam jó ilyenekben! - mosolygott.
-     Arról lenne szó, hogy be kéne vinned minket a barátaimmal. - mutattam a mögöttem álló csoportra.
-     Miért jó az nekem? - kérdezte karba tett kézzel.
-     Mit akarsz? - kérdeztem.
-     Randit. - kacsintott.
-     Egyet! - mondtam, mire bólintott.
-     Legyen. - mosolyodtam el.
-     Akkor gyertek. - intett.
Én a háta mögött ugrottam egyet és egy "Yeah!"-t suttogtam. Mosolyogva lemaradtam a srácokhoz, pontosabban beékelődtem Niall és Liam közé.
-     Ugye vágod, hogy igencsak bejössz neki? - kérdezte Niall.
-     Nem látok sok esélyt arra, hogy összejöjjünk. - rántottam vállat.
-     De azért randizol vele. - mondta Harry.
-     Bevisz! - rántottam vállat mosolyogva.
Erick bevitt minket, majd  mellém lépett.
-     Meg akarod nézni a babádat? - kérdezte tőlem mosolyogva.
-     Persze! - mosolyogtam.
-     Gyertek. - intett, majd elmentünk a tigrisekig.
Igen, amikor mi együtt voltunk Erickkel, akkor kapta meg élete első tigrisét, amiről addig álmodozott. Megengedte, hogy elnevezzem és Pöttyös lett a neve, mert ez így vicces. Akkor még kölyök volt és amióta szakítottunk, nem láttam. Nagyon szerettem Pöttyöst és Ő is engem, mindig úgy becéztem, hogy Babám.
Mikor odaértünk a kifutójukhoz, Erick előkapott egy kulcscsomót a zsebéből.
-    Ugye nem vagytok nagyon félősek? - kérdezte a többiekre nézve.
-    Miért, meg fog enni? - kérdezte Eleanor.
-    Igen, pont te leszel a vacsora! - forgatta a szemét Erick.
-    Nem. - mosolygott rá Hazza.

Pöttyös

Erick kinyitotta a kifutó külső ajtaját, majd mind bementünk. Utánunk becsukta és a következő ajtót is kinyitotta. A dupla ajtó azért fontos, hogyha mégis kijönnének, akkor ne az emberek között járkáljanak.
-    Tehát srácok, Ő Pöttyös. - mondta Erick, mire elmosolyodtam.
-    Most mi is menjünk be? - kérdezte Louis.
-    Igen, Én neveltem és nem bánt. - mosolygott Erick.
Mind beljebb léptek, majd Erick becsukta az ajtót. Füttyentett, majd szólongatta a tigrist. Lassan battyogott felénk. Sosem volt egy rohangálós típus.
-    Gyere! - szólt a tigrisnek, ami gazdájához dörgölőzött. - Pöttyös, emlékszel Jasminre? - mutatott rám Erick, mire rám emelte tekintetét a hatalmas állat.
Végigmért, majd elindult felém Megszaglászott, majd két lábra ugrott, mellső hatalmas mancsait megtámasztotta a karjaimon és megnyalta az arcom. Én fintorogva mosolyogtam.
-    Kicsit sokkal kisebb voltál Babám! - mosolyogtam rá, majd leugrott rólam és Én guggoltam le hozzá.
Egy csomót játszottunk vele, majd bejártuk az egész állatkertet és a fókákhoz is bementünk. Már sötét volt, mikor hazaindultunk. Én hátra ültem és 5 perc alatt elaludtam Liam vállára dőlve. Otthon keltettek fel. Felvonszoltam magam, majd gyors zuhany után elmentem aludni.

19. rész

A kanapé kényelmes... egy ideig. Reggelre egy kicsit elgémberedtem. Senki nem volt még ébren. Nem csodálom, hogy Én keltem leghamarabb. Tegnap rengeteget aludtam. Kimentem a konyhába, majd megettem a szokásos reggelimet. A többiek 3 órával később jöttek le, addig Én tv-t néztem. Még mindig semmi nagyon jó műsor, de azért voltak nézhetők.
-    Jó reggelt! - ugrott mellém Liam.
-    Jobbat. - morogtam.
-    Mi van veled! - kérdezte mosolyogva. - Még, ha bántanak is, ha minden rendben, a nap további részében mosolygós vagy! - mondta és ujjaival mosolyra húzta a számat.
Én elmosolyodtam rajta.
-   3 órája ülök egyedül és nézem a hangulat romboló filmeket! - mondtam. - Annyira nem élvezetes. - magyaráztam.
-   Felkelthettél volna. - mondta.
-   Eszemben sem volt! Azért, mert Én végigaludtam a tegnapi napot, nem verlek fel! - mondtam a fejemet rázva.
-   Mivel lehetne felvidítani? - kérdezte és megölelt.
-   Nem tudom... nagyon semmivel. - rántottam vállat.
-   De úgy látom, nem csak az unatkozás a baj! Van valami! - mondta és tekintetét az enyémbe fúrta.
Liam a lelkembe látott.
-   Mondhatok egy titkot? - kérdeztem, mire mosolyogva bólintott. - Szeretem. - mondtam nagyon halkan, kicsit félve, mert magam sem akartam hallani.
-   Jasmine. - húzott magához szorosan.
Én az arcom a mellkasába fúrtam és csak szipogtam. Liam tudta kiről van szó.
-   Ugyanakkor meg utálom. - mondtam halkan.
-   Nem Őt utálod, csak azt, akinek Eleanor beállítja. - mondta, mire bólintottam.
-   Lehet. - bólintottam. - De csak szórakozott velem, érted? Mikor a legérzékenyebb voltam! - mondtam neki és már kitört belőlem a sírás és, csak erősödött.
-   Tudom. - simogatta a fejem. - Nem fog bántani többet, ígérem. - suttogta.
-   Mi a baj Jas? - kérdezte egy ismerős hang, amit ezer körül is felismernék, mire Liamet szorosabban ölelve fúrtam mellkasába az arcom és már szinte remegtem.
-   Jasmine, semmi baj! - ölelt magához Payno. - Minden oké lesz, ígérem! - simogatta a hátam.
-   Egy hülye bőgős liba vagyok. - nyöszörögtem.
-   Nem igaz! Érzékeny vagy, ami aranyos és teljesen normális! - simogatta a hajam.
-   Hidd el, hogy régen nem voltam ilyen! Régen hülyeségekért nem sírtam! - bizonygattam.
-   De ez nem hülyeség! Ez mindenkinek szarul esne! - mosolygott rám.
-   Bunkónak lenni jó? - kérdezte végső elkeseredésemben Liamet.
-   Nem, de hidd el, hogy teljesen más lesz! - puszilta meg az arcom.
-   Megyek összeszedem magam. - töröltem le a könnyeim.
-   Úgy van, erős csaj vagy! - mosolygott rám, mire felálltam és mosolyogva befeszítettem izmaimat, amik úgy őszintén szólva... nincsenek.
-    Miről van szó? - értetlenkedett Lou.
-    Nem lényeges. - mondtam, majd nyílt a bejárati ajtó.
-    Érzékeny lelkű legjobb barátnőm! - ölelt magához szorosan Vicky.
-    Annyira látszik, hogy sírtam? - kérdeztem.
-    Ne tőlem kérdezd, Én simán észreveszem rajtad, ha helyre rakod magad, akkor is. - mosolygott.
-    Oké. - bólintottam.
-    Nem jössz hülyülni? - kérdezte mosolyogva.
-    Hova? - kérdeztem.
-    Csak a színház terembe. Gyűjtöttem zenéket, amikre hülyéskedhetünk! - nevetett.
-    Bocsi, de most nincs hozzá hangulatom. - mondtam.
-    Semmi baj babám! - ölelt magához. - Viszont akkor lépek, mert dolgom van! - puszilta meg az arcom, majd elszaladt.
Én elnevettem magam, majd lecsapódtam a kanapéra.
-    Szegény lány, mindig ilyen marad! - ráztam a fejem.
-    Mégis milyen? - kérdezte Liam.
-    Bolond, vidám és a legrosszabb vigasztaló! - nevettem.
-    Ezért lépett le? - kérdezte Louis.
-    Aha. - mosolyodtam el. - Inkább az üvöltős fajta. - magyaráztam.
-    Tapasztaltam. - bólintott Louis.
-    Soha nem volt jó abban, hogy nyugtasson. - gondoltam vissza. - Viszont jó vele beszélgetni. - bólogattam.
-    Az fontos. - mosolygott rám Liam.
-    Igen, csak néha hiányzik valaki, aki olyan, mint Cassie volt... - gondolkoztam el, de már könnyeztem.
-    Tudjuk! - ölelt meg Payno.
-    Mindig tudta, mit mondjon nekem. - mosolyogtam. - Megyek és összeszedem magam! - mondtam és elindultam fel az emeletre.
El kell felejtenem Louist! Egy házban lakom vele, de csak barátok lehetünk és ezt el kell fogadnom! Csak ugyanakkor meg ott van az a bölcsesség ami Cassie halála óta, szinte mindennap a szemem előtt lebeg. Cassie mondta, ahányszor csak sírt. " Csak egyszer élsz!" Igen, ez talán a világ legokosabb mondata lett azóta. Akkor nem értettem mit akar ezzel, hiszen rövid, nem konkrét és sose mondta el mire érti. De mostanra megértettem. Most már pont azt találom benne szépnek, ami miatt akkor nem szerettem és nem is értettem. Rövid, egyszerű és mégis mély gondolatokat fejez ki; nem konkrét, mert szinte minden döntésedkor az életben elmondhatod; az is gyönyörű benne, hogy nem mondta el mire érti, mert így megérthettem. Rájöttem, hogy ezzel azt mondta, hogy úgy döntsek mindenben, ahogy az nekem jó, hiszen bármelyik nap véget vethet az életemnek bármi, bárki. Az eszem azt mondja, hagyjam élni Louist, a szívem, hogy valljam be neki! Talán pont ez a baj! Hogy a szívem mindig bezavar!
Sajnos ezek között a gondolatok között megint sírva fakadtam. Ekkor belépett valaki az ajtómon. Valaki, akinek nem most kéne bejönnie! Louis csöndben leült mellém, majd rám nézett.
-    Jasmine, miért sírsz? - kérdezte.
-    Biztos tudni akarod? - kérdeztem félénken, mire bólintott.
-    Miattad. - mondtam halkan.
-    Ezt nem értem... - mondta.
-    Szeretlek. - suttogtam, de mereven a takarómat néztem.
-    Sajnálom, de... - mondta és teljesen elszomorodott.
Látszott a pillantásán, hogy éppen mennyi minden cikázhat át a csodás elméjében.
-    Én Eleanor választottam. - mondta halkan.
-    Tudom és nem kérem, hogy engem válassz, mert a helyedben már két lábbal rúgnám ki magam a házból. Fogalmam sincs, mit gondoltam. - fogtam a fejem. - Nem hihetem, hogy majd otthagyod a tökéletes barátnődet miattam! - szidtam magam. - Szánalmas vagyok! - mondtam és kínomban elnevettem magam.
Mindkettőnk töprengett. Mint valami tornádó, úgy csapott le köztünk a kijelentésem. Mint a városokon átsöprő hatalmas erejű, fákat kicsavaró vihar, úgy tett zavart mindkettőnk elméjében ez a mondat. Talán jobban féltem attól, hogy Én mit reagálok, mint Louis. Mert nem mertem volna elmondani neki, ha nem jött volna be.
-    Jasmine, csodás lány vagy és szeretlek, csak Eleanort is szeretem és most Őt választom. - mondta, mire bólintottam.
Nekem már elhomályosult a látásom a könnyektől, mikor Louis kiment. Ezerszer játszódott le a fejemben ez a mondat. "Csodás lány vagy és szeretlek, csak Eleanort is szeretem és most Őt választom." Úgy éreztem, megőrülök. Hirtelen felpattantam, majd ránéztem az órára. 6 óra. Tökéletes, kezd sötétedni. A szekrényem elé léptem, majd válogattam. Végül választottam egy egyszerű összeállítást, majd normális kinézetet varázsoltam a képemre. Elindultam le. Mikor leértem, Niall állt előttem.
-    Hova mész? - kérdezte.
-    Nem tudom. - sóhajtottam vállat rántva.
-    Bulizni sem jössz? - kérdezte Harry.
-    Nem, elintézek pár dolgot. - mondtam.
-    Például? - kérdezte Liam.
-    Kiszellőztetem a fejem, nyugalom, ilyenek! - magyaráztam. - Meg hazamegyek. - nyögtem ki.
-    Hogy sírj? - kérdezte Louis.
-    Nem, csak elvileg Jim oda vitte a kocsimat és, ha már ott vagyok bemegyek és kicsit gondolkozom. - magyaráztam.
-    Ne vigyünk el? - kérdezte Niall.
-    Nem kell. - mondtam sóhajtva.
-    Kérlek vigyázz magadra! - mondta Hazza.
-    Mindig azt csinálom! - mosolyogtam rájuk.
-    Aha... elütött egy autó, bedagadt a lábad, megfáztál. - sorolta Louis.
-    Oké, de most komolyan! - nevettem el magam, majd kiléptem az ajtón.
Miközben sétáltam a régi házunkhoz, elszívtam egy cigit. Mikor megpillantottam az autót leesett az állam és előkaptam a régi kulcsom, majd berontottam a házba. A pulton volt a kulcsa.
-    Ez az! - mondtam vidáman és a táskámba tettem.
Körbementem a házban. A boldogságom tova szállt, nem is tudom merre mehetett, de messze tőlem. Ahogy haladtam át a házon, úgy törtek elő bennem a régi emlékeim, amik a könnyeimet is hozták magukkal. Ahányszor benyitottam egy-egy szobába, felszabadultak a könnyeim és az emlékeim. Utoljára hagytam Cassie szobáját. Ott kitört belőlem a zokogás. Egy órát biztos ültem ott, majd a könnyeimet letörölve léptem ki. A bejárati ajtó előtt eszembe jutott, mikor megismertem a fiúkat. Akkor még Zayn is a bandában volt. Emlékszem, hogy mennyit küzdöttem Niall nevében az N betűvel. Sajnos azok az idők elmúltak. Kiléptem a házból, majd gondosan bezártam az ajtót. Beültem a gyönyörű, csillogó autómba, majd megtöröltem a szemem és kifújtam az orrom és mosolyogva vezettem hazáig. Mikor beálltam a házunk elé, mosolyogva szálltam ki.
-    Ez lenne az első autód? - mutatott rá Harry csodálkozva.
-    Ez! - bólintottam büszkén.
-    Én sose kaptam volna ilyet elsőnek! - mondta ámuldozva Niall.
-    Oké, de most tele van a garázs az autóitokkal! - forgattam a szemem.
-    Jó, de nem az első autóink! - mondta Louis.
-    Nyilván nem, mert minimum van 20! - mondtam mosolyogva.
-    És azt tudod melyik kié? - kérdezte nevetve Liam.
-    Persze! - forgattam a szemem. - Sőt azt is tudom, hogy melyik alsógatya kié! - mondtam unottan. - Honnan tudnám?! - kérdeztem csípőre tett kézzel.
-    Na, akkor mond meg melyik alsógatya kié! - vigyorgott karba tett kézzel Harry.
-    Biztos, hogy egyik sem az enyém és merem remélni, hogy a sajátod van rajtad! Bár nem az Én dolgom! - rántottam vállat pimasz vigyorral, majd beriasztottam az autómat és bementem velük a házba.
-    A saját cuccaidat, azért meg tudod különböztetni, ugye? - kérdezte nevetve Niall.
-    Merem remélni, hogy nincs rajtatok a melltartóm! - mondtam karba tett kézzel.
-    Hogy néz ki? - kérdezte Louis.
-    Lehet, hogy rajtad van? - nevettem rá nézve. - Vagy eltetted?-  nevettem.
-    Megeshet. - rántott vállat mosolyogva.
-    Miért, a tied hogy néz ki? - nevettem.
-    Mi a helyzet répák? - ugrott be az ajtón Vicky. - Ó, mi a téma? - kérdezte vigyorogva, mikor odaért hozzánk.
-    Louis melltartója, nehogy összekeverje az enyémmel. - mondtam neki nevetve.
-    Hát így megnézve. - nézett rám, majd Louisra. - Nem igazán lehetnek egy méretűek. - bólogatott.
-    Miért, akkora a különbség? - nevetett Louis.
-    Á, dehogy! - legyintett Vicky nevetve.
-    Amúgy hogy tetszik a kocsim? - kérdeztem mosolyogva a barátnőmtől.
-    Illik hozzád! - ölelt át oldalról.
-    Tudom! - mosolyogtam rá büszkén.
-    Skacok, most lépek, mert korán kell kelnem, mert megyek valami rokonhoz. - ölelt meg Vicky, majd el is ment.
Én el is indultam fel, mikor nyílt az ajtó. Hátra pillantottam. Eleanor lépett be rajta. Én visszafordultam és tovább haladtam felfelé. Nem akartam vele beszélni, találkozni, vagy látni, ahogy Louis ölelgeti és csókolgatja. bementem a szobámba, majd leültem az ágyamra és előre nézve merengtem a semmin. Mekkorát hibáztam, mikor elrohantam Louis elől, mégis megtettem! Mert egy nyomorék vagyok, aki azt se tudja eldönteni, hogy mit érez! Ez lennék Én!: Legszívesebben lerohannék és előtte sírnék annyit, míg már elfogynak a könnyeim, hogy lássa, mennyire fáj. De az a baj, hogy tudja. Mert ugyanezt tettem vele! Mekkora egy barom állat vagyok! Igen, borzasztó mással látni, biztosan Ő is így érezte magát. Halkan szipogtam az ágyamon ülve és vártam a csodára. Legszívesebben vagdosnám magam, de először is, mind meglátnák rajtam a vágásokat és ennyire nem süllyedhetek. Vagy mégis? Bementem a fürdőbe, majd a szobámba mentem kezemben a borotvával. Felhúztam a pulcsim ujját a csiklómig, majd mikor megvágtam volna magam, nyílt a szobám ajtaja. Kiesett a kezemből a borotva, egyenesen a földre és zokogni kezdtem. Louis jött be, mert Ő az, aki mindig akkor jelenik meg, mikor nem kellene... de lehet, hogy most mégis jókor jött.
-   Ugye nem?! - utalt a látottakra és becsapta maga után az ajtót, majd elém rohant és megnézte a csuklóm. - Meg ne lássam! - mondta szigorúan és leült mellém. - Jasmine, ne hülyéskedj, légyszíves! Ennél te sokkal okosabb lány vagy! Ne merj még egyszer még csak gondolni se ilyesmire, megértetted? - kérdezte, mire bólintottam.
-   Csak azt nem értem, hogy mit keresel itt? - kérdeztem.
-   Beszélni akartam veled. - mondta.
-   Mond. - mondtam, miközben szipogva letöröltem a könnyeimet.
-   Nem megy. - mondta és elfordult. - Így nézel rám, könnyes szemmel! - mondta és rám nézett.
-   Louis, kérlek nyögd már ki! - mondtam mérgesebben. - Ennél lejjebb már úgy sincs! - mondtam.
-   Szeretek. - suttogta, majd közelebb hajolt.
Tudtam, hogy meg fog csókolni és azt is, hogy utána nekem mennyire rossz lesz, mert itt fog hagyni, de engedtem neki. Lassan és óvatosan csókolt, mintha valami kincs lennék, amiben nem szabad kárt tenni, egy porcelán baba, amit mindentől óvni kell. Valami, ami fontos. Mikor elváltunk egymástól, egyenesen a szemembe nézett, ahogy Én is egy másodpercig, de utána rögtön elkaptam a tekintetem.
-   Tényleg. - mondta halkan, - Viszont mindketten tudjuk, hogy ez nem helyes. - mondta, mire bólintottam. - Nekem Eleanor a barátnőm és te sokkal jobbat érdemelsz nálam. - mondta.
Én kínomban elnevettem magam.

18. rész

* Louis szemszöge *

Az éjszaka közepén sikításra ébredtem. Tudtam, hogy Jasmine volt. Elindultam le. Aludt, de könnyes volt a szeme és az arcán is ijedtség volt. Óvatosan a nevét mondogatva megrázogattam. 

-    Louis. - suttogta, miközben rám nézett. - De jó, hogy élsz. - mondta és sóhajtott egyet. 

-    Mindenképp előnyös számomra. - bólintottam mosolyogva, mire elmosolyodott.

Én óvatosan leültem mellé. 

-    Minden oké? - kérdeztem tőle. 

-    Igen, azt hiszem. - mosolyodott el. - Csak egy hülye álom volt. - legyintett. 

-    Nem félsz? - kérdeztem és elmosolyodtam. 

-    Egy kicsit jobb, mikor tudom, hogy a mellettem lévő szobában nálam sokkal erősebbek vannak. - mosolyodott el. 

-    Itt maradjak? - kérdezte. 

-    Ne, menj fel nyugodtan! - mondta. - Nem akarom, hogy te is itt aludj! - mondta tiltakozva. 

-    Akkor gyere velem. - mosolyogtam. 

-    Nem szeretnék felmászni, mert akkor le kell jönnöm reggel. - mondta. 

-    Aludj velem. - mosolyogtam rá. - Vigyázom rád, felviszlek és reggel lehozlak! - mondtam mosolyogva és megsimogattam az arcát. 

-    Biztos? - kérdezte félénken. 

-    Persze. - mosolyogtam rá, majd óvatosan menyasszony stílusban a kezembe vettem és elindultam a lépcső felé. 

Ő a kezeit a nyakam köré fonta. Én rámosolyogtam, mire Ő félénken elmosolyodott, majd arcát csupasz mellkasomba fúrta. A paplanom úgy maradt, ahogy mikor lejöttem lehajtottam magamról. Óvatosan letettem az ágyamra Jasminet, majd mellé feküdtem és betakartam magunkat. 

-    Még mindig félsz? - kérdeztem. 

-    Nem, köszönöm. - mondta halkan mosolyogva.

Reggel úgy ébredtem, hogy Jasminet szorítom magamhoz és Ő is szorosan ölel. Elmosolyodtam, mert nagyon jól esett így aludni, de óvatosan kibújtam a karjai közül, majd lementem.

* Jasmine szemszöge *

-    Jasmine! - rázogatott valaki. 

Én hirtelen felültem. 

-    Tanultam! - vágtam rá ijedtemben, majd körül néztem é megfogtam a fejem. 

Louis, Niall, Liam és Harry bámultak rám, amolyan "Te veled minden oké?!" fejjel. 

-    Nem is járok iskolába! - világosítottam fel magam. - Oké, meg se kérdezzétek mit, vagy, hogy minek, de tanultam! - legyintettem, majd elnevettem magam. 

-    Neked kicsit reggel van, nem? - nevetett Niall. 

-    Igen, de csak egy kicsit! - nevettem. 

-    De mégis hogy jött ez a tanultam? - nevetett Harry. 

-    Mit tudom Én! - nevettem. 

-    Amúgy, jó reggelt! - nevetett Louis. 

-    Tényleg, miért jött az egész banda, hogy felébresszen? - kérdeztem. 

-    Csak, mert Eleanor úton van ide. - mondta Liam. 

-    Akkor húzom innen. - mondtam, majd belenéztem a tükörbe. - Fúj! - vágtam rá. - Ne nézzek tükörbe! - mondtam a tükörképemnek, majd felálltam. 

-    Rémlik, hogy fáj a lábad? - nevetett Liam. 

-    Basszus, az is! - csaptam homlokon magam. - Mit kell ma csinálnom... - gondolkoztam el. - Elvileg semmit, de tuti van valami! - mondtam, miközben átbicegtem a szobámba. 

Gyorsan emberré formáltam magam, majd úgy mentem ki, de szemüvegben. 

-    Megígértem! - kapott az ölébe mosolyogva Louis. 

-    Különben nem vinnél le? - böktem meg nevetve. 

-    De, levinnélek. - mosolygott. 

-    Na azért! - nevettem el magam, majd Louis letett. 

Én majdnem elestem, de Louis megfogott. 

-    Oké vagy? - kérdezte. 

-    Aha, csak kis fájdalom, de megvagyok. - mosolyodtam el, majd a konyha felé totyogtam. 

Kivettem a szokásos Kinder reggelimet. Megettem, majd leültem a kanapéra és gondolkoztam. 

-    Nem emlékszik valaki, hogy mit akartam csinálni? - kérdeztem a fiúktól. 

-    Nem azt mondtad, hogy Peter megcsal? - kérdezte Niall. 

-    Imádlak agyas! - dobtam neki puszit. 

-    Ilyet se mondtak még neki! - nevetett Liam. 

-    Hogy kéne csinálni? - gondolkoztam hangosan. 

-    Utalj rá finoman. - tanácsolta Hazza. 

-    Az uncsi! - mondtam. 

-    De nem szereted? - kérdezte Nialler. 

-    Igazából, nem tudom... - gondolkoztam. 

-    Mi az, hogy nem tudod? - nevetett Liam. 

-    Hát biztos voltam benne, aztán nem tudom... - mondtam és felálltam, majd leültem a helyemre Louis és Harry közé az asztalhoz. - Olyan fura... - kerestem a szavakat. 

-    Mi fura benne? - fordult felém Louis. 

-    Tökéletes. - mondtam. - Ez a baj! - mondtam és elnevettem magam. 

-    Igen, ez a te napod! - nevetett Liam. 

-    Tehát olyan tökéletes! Illik hozzám, okos, kedves, helyes, izmos, magas, nincsenek tetkói, szejmes a haja. - mondtam. - Ez eddig tök jó, de vannak olyan emberek, akiket a hibájukkal együtt szeretek, sőt a hibájukat ugyan úgy szeretem, mint a jó tulajdonságaikat! - magyaráztam. 

-    Például? - kérdezte Niall. 

-    Vicky! Ti! Cassie. - mondtam. 

-    A hiba hiányzik belőle? - kérdezte Hazza. 

-    Igen! De mindenkivel kedves, semmi hiba! - meséltem. 

-    Milyen hibákat szeretsz? - kérdezte Liam. 

-    Nincs ilyen! Van olyan, hogy egyes embereken szeretem! - mondtam. 

-    Teljesen érthető. - bólogatott Lou. 

-    Mondja a srác a tökéletes barátnővel. - nevettem 

-    Jó, de Én tuti szeretem! - mondta nevetve és meglökött. 

-    Oké, tehát valahogy szakítani kéne vele...- gondolkoztam. - Ugyanakkor meg tök szexi mikor táncol! - magyaráztam. - Majd Vicky. - legyintettem. 

-    Miért, talán nem vagyunk jó barátok? - kérdezte Nialler. 

-    De, csak nem vagytok csajok! - mosolyogtam. - Egy csajjal sokkal könnyebb fiúkról beszélni, mert totál érti a logikádat és a szempontjaidat! - mondtam. 

-    Várjunk, a tánc az szexi? - kérdezte Liam. 

-    Most meg akarjátok érteni a lányokat? - nevettem. 

-    Csak párat hagy kérdezzünk! - kérte Hazza. 

-    Oké, de úgy válaszoljak, mint egy átlag lány, vagy mint Én? - kérdeztem. 

-    Mint te! - mondták. 

-    Oké. - bólintottam. 

-    Mondjuk meglátsz egy srácot! Mit nézel meg rajta először? - kérdezte Niall. 

-    Arcát, haját, karjait és a fenekét. - mondtam sorrendben. 

-    Tegyük fel, hogy választanod kell ezek közül kettőt, ami fontosabb. Melyik? - kérdezte Hazza. 

-    Arca és a haja. - mondtam. 

-    És a személyiség? Mondj 4 jót! - kérte Liam. 

-    Legyen vicces, kedves, party arc és hűséges. - soroltam. 

-    És egy srác arcán mit nézel meg először? - kérdezte Louis. 

-    A szemét. - mosolyogtam. 

-    És a rosszak, vagy a jók? - kérdezte Niall. 

-    Igazából van mindkettőben szerethető. Ha túl jó, akkor biztos, hogy unalmas lenne, kivéve, ha rá lehet venni egy kis rosszaságra. Ha rossz, akkor fontos, hogy ne egy paraszt állat legyen, hanem kedves és ne legyen erőszakos. - magyaráztam. 

-    Mondjuk hogy raknád össze a jóból és a rosszból a tökéleteset számodra? - kérdezte Hazza. 

-    Kedves, vicces, huncut, pimasz, bulis. - gondolkoztam el. - Talán ezek. - bólogattam. 

-    És az zavarja a csajokat, ha egy srác perverz? - kérdezte Louis. 

-    Általában nem. - gondolkoztam. - Vagyis engem nem. Nem mondom, hogy ez feltétel lenne nekem, de nem hátrány. - rántottam vállat. - Az néha idegesítő, néha szórakoztató tud lenni. - mosolyodtam el. 

-    És az zavar, ha mondjuk nyilvánosan fogdos? - kérdezte Liam. 

-    Attól függ! - magyaráztam. - Most, ha már járok vele és mondjuk normálisan fogdos, az nem. - mondtam. - Tehát nem látványosan, meg inkább ölelget, simogat. De amúgy helytől is függ. - mondtam. 

-    Ez érthető. - bólintott Harry. 

-    Mit utálsz a legjobban egy kapcsolatban? - kérdezte Nialler. 

-    Ha hülye beceneveket kapok, meg amit még utálok a fenék csipkedés! - mondtam. 

-    De embertől függ, nem? - kérdezte Louis. 

-    De, természetesen. De általában nem szeretem. Semmilyen csipkedést! A csikizés vicces, az egy dolog. - mondtam. 

-    Mondjuk, ha jársz egy sráccal és egy nyilvános helyen megsimogatnád a fenekét, hogy csinálod? - kérdezte Liam. 

-    Általában, átölelem, aztán a kezemet lecsúsztatom, bele a farzsebébe. - mondtam. 

-    És ez működik? - kérdezte nevetve Louis. 

-    Amúgy, igen. - mondtam Én is nevetve.
-    És egy komoly srác az nem vonzza a csajokat? - kérdezte Liam.
-    Egyébként, de! Főleg a komolytalan csajokat, mert ott a kihívás, hogy biztos komolytalanná teszem majd! - meséltem.
-    Jártál már komoly sráccal? - kérdezte Harry.
-    Aha. - bólogattam.
-    Jó volt? - kérdezte Niall.
-    Aha, bár idegesítettem néha. - nevettem.
-    És külsőleg mi a legfontosabb az arcon kívül? - kérdezte Louis.
-    Nekem az izomzat, mert az undorító, ha egy srác pálcika, viszont az is, ha nem fér be az ajtón. Meg nekem a tetkók is. - mondtam.
-    Szereted őket, vagy nem? - kérdezte Niall.
-    Ha nincs az illető teli tetkóval, az jó, de amúgy nem zavar. - mosolyodtam el.
-    És van jelentőségük, vagy csak jól néz ki, mármint a csajok szemében? - kérdezte Harry.
-    Hát nem sok, maximum puszilgatni, de ennyi. - rántottam vállat. - De vannak csajok, akik nem szeretik őket, Ők inkább nem foglalkoznak velük. - mondtam.
-    Miről van szó nyomik? - lépett be Vicky.
-    Kikérdezés van, hogy nekem mi jön be. - mondtam.
-    Király! - vigyorgott.
-    Akkor jöjjön Vicky. - mosolygott rá Niall.
-    Rossz fiú, tetkók, huncut, vicces, komolytalan, szexi, izmos, erős, kemény. - sorolta.
-    Na, te is sorolj így! - mondta nekem Liam.
-    Jó fiú, huncut, vicces, komolytalan, ízléses tetkók, szexi fenék, szexin táncoljon. - soroltam.
-    Amúgy, nem értem minek faggatjátok! Úgysem kelletek neki! - mondta Vicky, mire felnevettem és a fejemet az asztalra döntöttem.
Nevetve rázni kezdtem a fejem és csak rázkódott a vállam.
-    Sziasztok! - lépett be Eleanor.
-    Jasmine! - kiabált nekem Peter.
Én a mutató ujjamat végighúztam a nyakamon jelezve, hogy szakítok vele.

* Louis szemszöge *

Tökéletes alkalom volt arra, hogy megtudjam bejövök-e Jasnek. A gond, hogy nem tudom... Majd valahogy kipuhatolózom Vickynél. Hirtelen egy puffanást hallottunk az ajtó felől, majd mind felpattantunk és szaladtunk oda. Jasmine a falnak dőlve fájdalmasan sírt, míg Peter szemeiből düh és utálat sugárzott. Nekem elrobbant az agyam. 

* Jasmine szemszöge *

Én, csak sírtam a falnak dőlve, ott, ahova lökött. Le voltam döbbenve. Louis és a verekedés?! Louis mindig aranyos, kedves és cuki volt, nem láttam soha ilyennek. Hirtelen Peter elé lépett és egy jól irányzott jobbossal a földre teremtette Petert. Én hatalmas szemekkel, ijedten néztem fel rá. Peter éppen állt fel, de a fiúk már ott álltak előtte. Louis leguggolt elém. 

-    Jól vagy? - kérdezte és megsimogatta a karom. 

Én remegtem, mint a nyárfalevél. 

-    Fáj a hátam és a lábam is. - mondtam halkan. 

-    Semmi baj! - simogatta meg a hajam. - Felviszlek. - mondta, majd óvatosan a kezébe vett és felvitt a szobámba. 

Én, csak sírtam. 

-    Nagyon fáj? - kérdezte. 

Én megráztam a fejem, de szorosan magamhoz öleltem Louist. 

-    Ugye nem fogsz egyedül hagyni? - kérdezte zokogva. 

-    Jasmine, nem foglak! Soha! - puszilta meg a fejem tetejét. 

-    Félek. - mondtam remegő hangon. 

-    Nem kell, vigyázom rád! - mondta és szorított magához, mintha az apám lenne. 

Én kezdtem megnyugodni a karjaiban. 

-    Jasmine, aludj egyet. - mondta, mire bólintottam. 

Én bebújtam az ágyamba Louis, pedig betakart, majd levette rólam a szemüvegem. 

-    Louis, itt maradsz? - kérdeztem félve. 

-    Nem megyek sehova. - mondta, majd mellém feküdt egyik kezét a tarkója alá téve, a másikkal átkarolt. 

-    Bízom benned, mert nem látok semmit. - mondtam és közelebb bújtam hozzá. 

-    Nem megyek innen sehova. - mondta. 

Én becsuktam a szemem, majd pár perc alatt elaludtam. 

Pár órával később ébredtem. Louis ott feküdt mellettem és engem nézett. 

-    Jobban érzed magad? - kérdezte halkan. 

Én csöndben bólintottam. Lou elmosolyodott, majd belepuszilt a hajamba. 

Miért nem lehet mindig ilyen velem?! 

-    Lemegyünk? - kérdezte. 

-    Persze. - mosolygott halványan, majd mindketten felálltunk. 

Én felvettem a szemüvegem, majd kimentünk. Én belekapaszkodtam a korlátba és megpróbáltam lemenni, de nem igazán tetszett ez az ötlet a lábamnak. Már majdnem elestem, mikor Louis elkapta a karom és felállított, majd az ölébe kapott. 

-    Ennyire ne legyél bátor. - rázta a fejét mosolyogva. 

Mikor leértünk letett. Félve mentem be a nappaliba. Tudtam, hogy jön Eleanor és megöl minket. 

-    Minden oké? - kérdezte ijedten Harry. 

Én csöndesen bólintottam, majd Vicky ugrott elém. 

-    Ne bólogass! Megölöm! Fel kell jelenteni! - mondta idegesen Vicky, mire elmosolyodtam és megöleltem. 

-    Jól vagyok, nyugi! - öleltem magamhoz. 

-    Dr. Tomlinson meggyógyított?! - kérdezte huncut vigyorral, mire fejbe vágtam. - Oké, befejeztem. - nevetett. 

-    Louis, hol voltál? - hallottam egy idegesítő hangot. 

Eleanor és Louis kivonultak a konyhába veszekedni. Mi csöndben néztük a tv-t. Néha jól esik a nyugodtság. Mármint, ha Eleanor nem sipított volna, talán még esélyünk is lett volna rá. Vick fél órával később lelépett. Én csöndesen ültem Niall és Hazza között a kanapén és az adásra nem figyelve bámultam a tv-t. Pár pillanat alatt elaludtam. Hogy aludhatok ennyit?! Most keltem fel, még nem is a saját lábamon jöttem le a lépcsőn, de abban a két méterben, amennyit a kanapéig sétáltam, elfáradtam!

Hogy mire ébredtem? Hangokra, amik Louis szobájából jöttek. Tehát kibékültek! Teljesen Harry vállára volt dőlve a fejem, viszont a lábam Niall ölébe tehettem alvás közben. Rendesen felültem, mire hatalmasakat roppant a hátam, a nyakam és a lábam is.
-    Nem fájt? - kérdezte Liam.
-    Nem. - ásítottam.
-    Jas, te miért alszol ma ennyit? - kérdezte Niall.
-    Fogalmam sincs. - rántottam vállat. - Nem volt egy megterhelő nap. - mondtam mosolyogva.
-    Vicky volt itt egy órát, de nem akart felébreszteni és mi se. - mosolygott Harry.
-    Köszi. - mosolyogtam rá. - Akkor Eleanor és Louis kibékültek, ugye? - kérdeztem a hangokra utalva.
-    Igen. - nevette el magát Nialler.
-    Éhes vagyok! - vettem el a telefonomat az asztalról.
-    És ezért kell a telefonod? A konyha nem jó? - kérdezte értetlenül Liam.
-    De jó, csak szerzek ingyen kaját. - mondtam és nézegettem a névjegyeket. - Kérdés, mit akartok enni. - mosolyogtam.
-    Hogyan szerzel? - kérdezte Harry.
-    Barátok, ismerősök, volt pasik. - soroltam.
-    Oké, intézz mondjuk... pizzát! - mondta Liam.
-    Ne! Az uncsi már. Kínait! - mondta Niall.
-    Oké! - mosolyogtam.
Küldtem egy SMS-t az egyik régi barátomnak, akivel jártam is, aztán megint csak barátok voltunk. George a neve. Annyit írt vissza, hogy 10 perc.
-    Elintézve. - mosolyogtam.
-    Ez gyors volt! - mosolygott Hazza.
-    10 perc és itt van! - mondtam büszke mosollyal.
-    Vajon Louis és Eleanor éhesek? - kérdezte Liam.
-    Most nem úgy hallom, mintha éhen halnának. - nevetett Harry.
-    Mindegy, nekik nem rendeltem. - rántottam vállat.
-    Holnap eljössz bulizni? - kérdezte Nialler.
-    Persze! - mosolyogtam. - Mármint, ahogy fel tudok menni a lépcsőn. - nevettem.
Evés közben azt megtárgyaltuk, hogy hova megyünk.
-    Tehát, akkor a kedvenc helyetekre megyünk, 10 órakor indulunk, nem kell kiöltözni és mindenki jöhet, aki akar. - összegeztem a megbeszélteket.
-    Pontosan. - bólogatott Harry.
-    Ki megy, hova? - kérdezte Louis a hátunk mögött.
-    Bulizni és mindenki. - mondta Niall.
-    Én is megyek. - mondta.
-    És Vicky is. - mondtam, mert pont ekkor küldte el az SMS-t.
-    Királyság. - mosolygott Liam.
-    Honnan van kínaitok? - kérdezte Tommo.
-    Jasmine szerezte ingyen. - mondta Niall, majd pacsiztunk.
-    Hogyan?- kérdezte.
-    Ismerős. - mondtam, mire bólintott.
Megettük, majd mindenki ment a dolgára. Én lezuhanyoztam, majd a kanapén elaludtam.

17. rész

Reggel egy idegesítő zajra ébredtünk. Ez a zaj egyenesen Eleanor torkából áramlott szegény fülembe. Felültem, majd felvettem a szemüvegem. A konyha felé indultam. Louis éppen tevékenykedett.
-    Azt hittem rájöttél, hogy nem szakács vagy, hanem énekes! - nevettem.
-    Azt hittem rájöttél, hogy nincs szükség az okoskodásodra! - kérdezte Eleanor. 

Ilyenkor felmerül bennem a kérdés: Most Én vagyok ennyire negatív ember, hogy mindenkiben a rosszat látom, vagy ez a lány tényleg direkt piszkál?! 

Vagy van a másik esély, hogy Én vagyok túl pozitív és minden más embernek természetes, hogyha a pasijával, aki nekem egy jó barátom, beszélgetek, vagy viccelődöm, akkor szét akarom választani őket?! 

-   Most mi bajod? - fordultam felé karba tett kézzel. 

-   Már megint okoskodsz! - mondta. 

-   Esetleg nem zavarok neked? Talán jobb lenne, ha elköltöznék? - kérdeztem úgy, mintha annyira felnéznék rá. 

-   De, ez egy nagyon jó lenne! - vágta rá. 

-   Gondolod, majd miattad? - néztem rá fölényesen. 

-   Mind tudjuk, hogy élsz mint hal a vízben a fiúk nyakán! - mondta. 

-   Nem Én találtam ki, hogy ideköltözzek! Ha zavarok egy szó és hazaköltözöm! - vágtam rá karba tett kézzel. 

Észre se vettem, de már kiabáltunk egymással. 

-   Louis, téged nem zavar? - mutatott rám Eleanor. 

Louis mint egy hűséges papucs meg sem szólalt, rám se pillantott. 

-   Felfogtam, pakolok. - mondtam, majd kitörtem a konyhából és elindultam fel a lépcsőn, de már könnyes volt a szemem. 

Bevágtam magam után az ajtót, majd az ágyamra csapódtam. Hívtam Vickyt. 

-   Szia! - mondta vidáman. 

-   Szia, nem lakhatnák nálad? Csak amíg nem találok egy lakást. - mondtam szipogva. 

-   Miért mi lett a fiúkkal? - kérdezte. 

-   Csak púp vagyok a hátukon. - mondtam sírva. 

-   Persze lakhatsz nálam, de mindjárt ott vagyok! - mondta. 

* Liam szemszöge *

Jasmine felrohant a szobájába, miután üvöltöztek Eleanorral. Pár percig lefagyva ültünk a kanapén, majd betört Vicky az ajtón. 

-   Ki küldte el Jasminet? - kérdezte. 

-   Mi? - nézett rá nagy szemekkel Niall. 

-   Hozzám költözik, mert valaki közölte neki innen, hogy púp a hátatokon! - hadarta. - Melyik volt? - kérdezte. 

-   Soha nem mondanánk neki ilyet, szeretjük! - mondta Hazza. 

-   Tudni akarom, ki volt! - mondta idegesen. 

-   De elköltözik? - néztem rá nagy szemekkel. 

-   Hozzám költözik! Sírva hívott fel, hogy púp a hátatokon! - magyarázta. 

-   Felmegyek hozzá. - ugrott fel a szöszi. 

-   Melyikőtök mondta? - kérdezte és végignézett rajtunk szúrós szemmel. 

-   Nem mi voltunk! - mondtam. 

Csak Louis lehetett. De Louis sem mondana neki ilyet, mert Ő is szereti! Csak egy valaki maradt: Eleanor. De tőle nem venné magára! 

Ekkor El és Lou jöttek ki a konyhából. 

-  Te! - fordult idegesen Louis felé Vicky. 

Ijesztő látni, hogy a lány, aki mindenen nevet és poénkodik milyen ölni képes tigrissé változik, ha a lelkileg porcelánból lévő legjobb barátnőjét bántják. Rögtön mögé léptem, nehogy megtámadja Louist. 

-  Te voltál, ugye?! - nézett utálattal telt szemekkel Louisra. 

-  Ha igen, akkor mi van? - flegmázott Eleanor. - Az Ő házuk, simán elküldheti! - mondta. 

-  Én téged máshova küldenélek el! - mondta mérgesen Vicky. 

Azért a frappáns beszólásai megvannak! 

-  Tehát ti voltatok! - mondta mérgesen. - Kitalálom, a sátán mondta, hogy költözzön el a kis papucsa meg nem mert megszólalni! - pillantott Elre, majd Louisra. 

Nem szóltak semmit. 

-   Csak közlöm, hogy 10 éves koromban összeverekedtem egy 15 éves sráccal és elvitték az ügyeletre, tehát ti ketten nem vagytok ellenfeleim! - mondta idegesen, majd indult volna a páros felé, de elkaptam. 

-  Te és a verekedés? - nézett nagy szemmel Jasmine Vickyre. 

-  Érted bármit! - mondta, mire letettem. 

-  Megnéztelek volna! - szorította magához barátnőjét Jasmine. 

-  Kis törékeny! - mondta Vicky, majd simogatni kezdte Jas hátát. 

-  Ne hazudozz. - morgott Vick vállába. 

-  Oké. - nevetett. - Akkor hozzám költözöl? - kérdezte. 

-  Nem! - vágtuk rá Niallel, Harryvel. 

Jasmine ránk mosolygott hálásan. 

-  Nem tudom. - mondta Vickynek. 

-  Oké, csak mert Én mindig nálatok csöveztem és bizarr lenne, ha helyet cserélnénk. - nevetett. 

-  Vagy veszek egy lakást és nálam csövezel! - mosolygott Jas. 

-  Vagy maradsz itt! - mondtam. 

-  És itt csövezzek? - pillantott ránk Vicky. 

-  Eddig is ezt csináltad! - nevetett Hazza. 

-  Szeretjük, ha nálunk csövezel! - ölelte át hátulról Niall. 

-  Jas, itt aludhatok? - kérdezte tőle Vicky. 

-  Persze! - ölelte magához barátnőjét. 

-  És jössz? - nevetett. 

-  Hova? - kérdezi értetlenül Jasmine. 

Vicky elmosolyodik, majd össze-vissza táncikálni kezd. 

-  Menjünk! - villant vidám mosolyt Jasmine. 

-  Srácok, nincs kedvetek megnézni minket? - mosolygott ránk Vicky. 

Jasmine megdermedt lépcsőn és visszafordult. 

-   Mi?! - nézett Vickyre nagy szemekkel Jas. 

-   Te nem hallottad! - legyint nevetve. 

Jasmine öltözéke

Jasmine végül felment. 

-   Mit nézünk? - kérdezte Hazza. 

-   Egy kis táncot! - mosolygott ránk Vicky. 

-   Hol? - kérdeztem. 

-   Van egy kis színpad nem messze. - mosolygott. 

-   Oké. - mosolyogtam. 

-   Én megyek. - mondta Louis. 

-   Én is. - mondta Eleanor. 

Ekkor lerobogott táncos öltözékben Jasmine. Vicky más fajta ruhát választott, Ő haspólót vett fel. Őt először látom táncos ruhában. Jas összeállítása tetszett, nem állt távol a stílusomtól. 

-   Mehetünk. - mosolygott Jas. 

-   Payno lány! - nevetett Niall és a nyakánál átölelte Jasminet. 

-   Jasmine. - bökte hasba Jas. 

-   Tudja oda valaki az utat? - kérdezte Hazza. 

-   Én tudom. - mondta Tommo. 

-   Én sétálok. - mosolygott Jasmine. 

-   Én is! - ölelte át Vick. 

5 perc alatt értünk oda, a lányok már bent voltak. Hátulról mentünk be, Louist követve. A fények már a színpadra voltak irányítva, Vicky valahol a nézőtér fölött a lámpákkal, vagy a zenével szórakozhatott, mert Jasmine a színpadon állva magyarázott neki, vagyis kiabált. 

-   Most akkor hogy vannak sorrendben? - kérdezte Vicky. 

-   Hát be volt állítva! - kiabált neki nevetve Jas. 

-   Jó, már nincs! - rántott vállat Vicky. 

-   Oké, akkor ezt a lámpát kapcsold le, mert kifolyik a szemem és elmagyarázom! - mondta Jas. 

A lámpa lekapcsolódott. 

-   Tehát először a közös, aztán a tied és onnan már megismered! - kiabált a színpadról Jasmine. 

-   Oké, cseréljünk helyet! - nevetett Vicky. 

Jasmine oldalt lejött a színpadról és csak akkor vett észre minket. 

-   Heló! - vetett édes mosolyt. 

-   Menj segíts neki! - nevettem. 

Jasmine elszaladt, majd két másodperc múlva elsötétült hátul a fülke és egy mikrofonból szólt hozzánk Vicky. 

-   Jött Jas a zseni és mindent beállított! - nevetett Vicky a mikrofonba. - Tehát foglaljatok helyet és hát... ennyi, nézzetek! - nevetett. 

Elnevettük magunkat Vickyn. Fogalmam sincs, milyen szuper színház terem lehet ez, mert hirtelen elindult a zene és a lányok is kiszaladtak elénk. Az egész bemutatójuk lélegzet elállító volt, nem igazán értettem, hogyan rittyentettek ilyen produkciót spontán. Az biztos, hogy nagyon tud a két lány! Mikor végeztek, beszaladtak a színpad mögé. Felkapcsolódtak a fények. Pár percig beszélgettünk, majd jött Vicky és az oldalán Jasmine, aki inkább bicegett. 

-    Mi lett veled? - kérdezte Hazza. 

-    Még az első dal alatt. - legyintett mosolyogva. 

-    Így táncoltál? - kérdezte Niall. 

-    Aha. - rántott vállat. - Nem gáz. - mosolygott, majd leült az egyik székre és levette a bakancsát. 

A bokája kétszer akkora volt, mint szokott. 

-    Ez most komoly? - fogta a fejét.

-    Nagyon fáj? - kérdezte tőle Louis. 

-    Bírható! - legyintett. - De így nincs olyan cipőm, ami a lábamra megy! - mondta, mire Vicky felröhögött.
-    Micsoda probléma! - forgattam a szemem. 

-    Nekem már rég nem itt kéne lennem! - nézett az órájára El, majd búcsúzott és lelépett.
-    Jasmine, nem tudok nálad aludni, mert valami családi fogalmam sincs mire kell mennem. - ölelte meg Vick.
-    Oké, majd hívlak! - puszilta meg, majd Vicky is elment.
-    Hogy tervezel hazajönni? - kérdezte Harry Jasminet.
-    Nem tudom. - mondta, miközben a lábát vizsgálta, majd elnevette magát.
-    Kivigyünk? - kérdezte tőle Niall.
-    Felejtsd el! - vágta rá, majd felállt.
Látszott az arcán, hogy ez rossz ötlet volt.
-    Tudok menni. - mondta műmosollyal, majd elindult az kijárat felé.
-    Nézzük a szenvedésed? - kérdeztem.
-    Igen. - vágta rá, majd tovább bicegett.
Beült a kocsiba, majd sóhajtott egyet.
-    Mi a baj? - kérdezte Niall.
-    Semmi. - legyintett.
-    Csak van valami. - lökte meg gyengén Harry.
-    Szerintem Peter egy másik csajjal kavar. - mondta.
-    Honnan veszed? - kérdeztem.
-    Láttam egy másik tánctanárral beszélgetni, meg olyan megérzés. - rántott vállat.
-    Nyugodtan belekeverhetsz minket, ha megbánt téged úgyis szétverjük! - mondta Louis.
-    Mindenkit szét akartok verni, aki megbánt? - kérdezte Jasmine.
-    Igen. - mondtam.
-    Oké, akkor velem kéne kezdeni. - mondta Louis.
-    Mindegy. - rántott vállat. - Majd lerendezem. - mosolyodott el Jas.
-    Ugye tudod, hogy nem akarom, hogy elmenj? - kérdezte Jasminetől Louis.
Jas némán felnézett rá.
-    Csak egy papucs vagyok. - mondta mosolyogva és megsimogatta a mellette ülő lány arcát.
-    Legalább tudod. - ütögette meg mosolyogva Tommo arcát Jasmine.
-    Ugye nem haragszol? - kérdezte Lou kicsit félve.
Jasmine csöndben megrántotta a vállát. Louis mosolyogva oldalról átkarolta és magához húzta.
-    Ez nem jelent nemet. - mondta Jasmine.
-    De igen! - szorította Louis.
-    És mi lett volna, ha elköltözöm? - kérdezte Jas.

* Jasmine szemszöge *

Az autóban arról faggattam a fiúkat, mi lenne velük nélkülem. Mikor hazaértünk, nem bírtam felmászni a lépcsőn. 

-     Valaki! - kiabáltam a kanapéról. 

-     Igen? - kiabált vissza Liam. 

-     Te vagy a tökéletes személy! - kiabáltam mosolyogva, mire megjelent előttem. - Nem hoznád le nekem a pizsamám és egy bugyit? - kérdeztem tőle mosolyogva. 

-     Lehozom és nem turkálok a fiókodban. - nevetett. 

-     Imádlak! - dobtam neki puszit, mikor már a lépcsőn volt. 

-     Tudom! - kiabált az emeletről. 

Erre természetesen lehuppant mellém Hazza. 

-     Hogy van a lábad? - kérdezte. 

-     Sehogy. - rántottam vállat. 

-     Tessék. - adta a kezembe Liam a ruháimat. 

-     Várjunk, te turkálhatsz a fehérneműs fiókjában? - kérdezte felháborodottan Harry. 

-     Nem! - nevettem. - Csak lehozott egy bugyit! - mondtam nevetve. 

-     Srácok! - kiabált. 

Nekik is elmondta, hogy miért kell felháborodni. 

-     Akkor mi megnézhetünk benne! - alkudozott Louis. 

-     Nem. - vágtam rá. 

-     De miért? Ez egy fair ajánlat. - bólogatott Niall. 

-     Mert nem! Nem tárgyalok ilyenekről. - mondtam szigorúan. 

-     Gonosz! - morgott Harry. 

-     De Liam elmondhatja mit látott? - kérdezte Louis. 

-     Nem! - vágtam rá és szigorúan néztem Liamre, majd rámutattam. 

-     Nem fogom. - nevetett. 

Én a lenti fürdőt használtam, majd mikor készen lettem, kimentem. Mind a 4 srác a tv-t bámulta. Én elbicegtem a fotelig, majd belecsapódtam. 

-     Srácok, a kanapén alszom. - mondtam. 

-     Miért? - kérdezte Niall. 

-     Nem jó ötlet felmászni az emeletre és reggel le! - mondtam. 

-     Igaz. - bólintott Liam. 

Mindannyian felmentek lassacskán, majd Én betakaróztam egy pokróccal és egy párnát a fejem alá gyűrve el is aludtam.