58. rész

Reggel hamarabb keltem, mint Vicky. Óvatosan elhúzódtam tőle a kanapén és elindultam a konyha felé. Ott evett egy csapat fiú és engem eléggé zavart, hogy ott járkálok Zsombor pólójában és alsójában és mindenki engem vizsgál, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy ezt szóba hozzam. Ráadásul a szemüvegem sem volt rajtam a hajam, pedig össze-vissza állt.
-   Jó reggelt! - mosolyodtam el kómásan, majd a kezemen pihenő hajgumival gyorsan összefogtam a hajam.
-   Hol a szemüveged? - kérdezte Szabi.
-   Azt ilyenkor nem veszem fel, mert nem akarom látni magam. - ráztam a fejem, mire elnevették magukat.
-   Kérsz kávét? - kérdezte a gombóc, akiről kiderült, hogy Peti.
-   Megkíméllek titeket. - mosolyogtam, majd visszamentem a nappaliba és hirtelen Vicky-re ugrottam, aki felsikított és röhögni kezdtünk, de Én még mindig rajta voltam Ő, pedig összehúzódva.
-   Ezt már megérdemeltem! - nevetett.
-   Ezt igen. - röhögtem.
-   Na, kelj fel! - lökött le magáról, mire a földre estem és megint röhögni kezdtünk.
-   Szerintem senki nem akarja, hogy hazamenjünk. - röhögtem, majd felkecmeregtem és felhúztam Vicky-t.
Egy óra alatt összeszedtük magunkat, majd végre visszaértünk a bandánkhoz. Mikor benyitottam az ajtón, Deborah meglátott, majd sikított, odaszaladt hozzám és nyújtózkodott, hogy vegyem fel.
-   Valakinek hiányoztam! - kaptam a kezembe nagy mosollyal, majd össze-vissza puszilgattam.
Közben Vicky Nialler karjai közé vetődött, míg Louis közelített felénk.
-   Nekem is hiányoztál! - mondta mosolyogva, majd gyerekestül felemelt és elkezdett bevinni.
-   Álljatok meg! - mondta Liam.
Louis megállt, felé fordult, de nem tett le. Liam felénk fordította a telefonját. Louis gyorsan puszit nyomott az arcomra Én, pedig Deborah arcára.
-   Tökéletes, köszi! - mondta, majd Lou tovább indult velünk.
Leült a kanapéra engem az ölébe ültetve, míg az enyémben Bory ült.
-    Nem vagy oké! - kuncogtam Louis ölében.
-    Ma este elviszlek valahova! - puszilta meg az arcom.
-    Oké, de nem lehet túl elegáns! - néztem rá mosolyogva.
-    Nem lesz! - mosolygott.
-    Elengedtek Tomlinson-ék? - kérdeztem. - Meg kell támadnom Gin-t! - mondtam, mire Louis kiemelte az ölemből Bory-t.
Én felálltam, majd megkerestem Ginger-t.
-    Gin, befested a hajam? - kérdeztem.
-    Aha, gyere. - intett a fürdő felé.
Egészen délig a hajamat festegettük, majd elmentünk ebédelni, de utána a srácoknak rohanni kellett valami műsorba nekünk, pedig táncpróbára. Mind késésben voltunk.
-    Jasmine! - rohant be a szobánkba ijedten Lou, mire felé fordultam. - Deborah-t kérlek vidd magaddal! - könyörgött, mire elmosolyodtam és a nyakát átkaroltam.
-    Elviszem! - mosolyogtam, majd egy rövid csók után már újra rohantunk.
Ketten öltöztettük Deborah-t, majd mind elindultunk. Nekünk nem volt autónk, így gyalog indultunk. Ginger is jött és felváltva hárman cipeltük Bory-t, ugyanis vagy nem akart a saját lábán közlekedni, vagy túl lassú volt. Mikor végre megérkeztünk, ott állt a reggeli bagázs.
-   Ó, micsoda átváltozás! - röhögött Zsombor.
-   Röhögjél csak, hajat festettünk, aztán ebédeltünk és mindenhonnan elkéstünk, de van velünk egy egy éves kislány! - mondta büszkén Gin.
-   Deborah, Én is nagyon szeretlek, viszont amit éppen húzol, az a fülbevalóm és nem szeretném, hogy kitépd! - mondta Vicky, majd Én átdobtam a már megint elég hosszú hajamat a másik oldalra, majd a kezembe vettem a kislányt.
-   Nem is veszlek fel, gyere a lábadon! - mondtam mosolyogva, majd letettem és megfogtam a kezét.
Így sikerült betotyognunk, majd mikor megérkeztünk a terembe, elengedtem a kezét, mire beszaladt, majd lehuppant a földre. Deborah a próba feléig egész aranyosan elvolt, játszottak vele Zsombor haverjai, majd mikor következett volna az emelgetős rész tanulása megcsörrent a telefonom, amiért hálát adtam. Odaszaladtam, majd rá pillantottam: Louis
-   Szia! - szóltam bele nagy mosollyal.
-   Szia gyönyörűm! - mondta hatalmas mosollyal.
-   Nem vagyok gyönyörű! - nyafogtam elpirulva a földet nézve, de mosolyogva.
-   De az vagy! - mondta.
-   Amúgy merre vagy? - kérdeztem nagy mosollyal.
-   Fordulj meg. - mondta vigyorogva.
-   Minek? - kérdeztem értetlenül.
-   Csak fordulj meg. - jelentette ki.
-   Ha Te ettől boldog leszel. - rántottam vállat, majd megfordultam, így az ajtóval szembe kerültem. - Megfordultam. - mondtam mosolyogva.
-   Jó, akkor csukd be a szemed és kezdj el futni az ajtó felé. - mondta.
-   Nekimegyek.- jelentettem ki. - Még a Te kedvedért sem!
-   Jasmine! - szólt rám. - Csináld!
Én sóhajtottam, majd becsuktam a szemem.
-   Ha betöröm a fejem, bejössz velem a kórházba és amíg ott leszek ott alszol a földön. - mondtam, mire elnevette magát, majd futni kezdtem.
Nem értem el az ajtót, pedig már ott lettem volna és hirtelen Louis ölelő karjai közt érezhettem magam, ahogy kissé megemel szorosan magához ölelve.
-   Te miért nem dolgozol? - kérdeztem tőle nagy mosollyal.
-   Mondtam, hogy elviszlek valahova! - vigyorgott, mire végignéztem rajta.
Igazán elegánsan volt öltözve, amit a szívdöglesztő mosolya és a rendezetten kócos haja egyszerűen elképesztővé tett. Még mindig a nyakán lógtam vigyorogva, mikor hirtelen egy sikítást hallottunk.
-    Apa! - sikította Deborah, mire döbbenten ugrottam el Louis-tól, majd hatalmas szemekkel néztem rá.
-   Ezt mindenki hallotta? - kérdezte döbbenten, mire lassan és döbbenten kezdtek bólogatni.
Én lassan visszafordultam Louis-hoz, akivel egyszerre nőtt hatalmasra a mosolyunk, majd pacsiztunk.
Nem tudom honnan jött nekünk, ez a pacsi, olyan megérzés volt és iszonyat menő volt.
Louis felkapta a lányát, majd össze-vissza puszilgatta.
-   Jasmine mindjárt felrobbant! - nézett rám nevetve Vicky, ugyanis látta rajtam, ahogy fokozatosan megtelik a testem energiával, a lelkem boldogsággal, majd ez a kettő megtöltött engem, hirtelen felsikítottam.
-   Te levideóztad! - mutattam döbbenten Zsomborra hirtelen hangulatváltozással, aki szegény elég döbbent volt.
-   Hát elméletileg be van kapcsolva a kamera. - mutatott rá vállat rántva, mire közelebb léptem hozzá és megragadtam a pólójának nyakát, majd magam elé rántottam és cseppet sem zavart, hogy kisebb vagyok nála.
-   Jasmine, ez így annyira nem menő, mert Te vagy az alacsonyabb! - mondta Ginger, majd óvatosan mögém lépett és hátulról átkarolva megemelt, így Én lettem a magasabb.
-   Tehát, most nagyon gyorsan derítsd ki, hogy felvette-e, mert ha nem, esküszöm, hogy egyenként fosztalak meg a hajszálaidtól! - mondtam a végét már kiabálva, majd Gin letett Én, pedig elengedtem az előttem álló fiút, aki a kamerához ment.
-   Jasmine, minden oké veled? - kérdezte Szabi.
-   Igen, csak most túl boldog és túl sok benne az energia. - magyarázta neki Vick, mire elmosolyodtam és bólintottam.
-   Louis, szerintem felhívhatnád Brianát. - néztem rá, mire rám nézett és kb. a tekintetünkkel megbeszéltük, hogy nem akarja, de rábeszéltem.
-   Ez nagyon beteg! - mondta Peti, mire egyszerre pillantottunk rá.
-   Micsoda? - kérdezte Gin.
-   Ez a farkasszem dumálás. - mondta Louis és köztem mutogatva.
-   A három csaj között durvább. - rántott vállat Louis mosolyogva.
Mi hárman összevigyorogtunk, majd egymásra néztünk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
-   Jas, nem akarsz készülődni? - kérdezte Louis.
-   Hova? - néztem rá mosolyogva.
-   Titok. - mosolyodott el pimaszan, majd közelebb léptem hozzá és kivettem a kezéből Bory-t.
-   Jó, akkor most hagyjál babázni, aztán készülődök. - mondtam. - Időre megyünk?
-   Nem. - rázta meg a fejét mosolyogva.
-   Na, király. - mondtam vigyorogva, majd Bory felé fordultam. - Te már nagylány vagy! - mosolyogtam rá, mire nagy mosoly került a kis arcára, majd nevetgélni kezdett. - De ne aggódjál, mert nem leszel teljesen apád meg az őrült bandatársai uralma alatt, bár Ők 4-en vannak mi meg csak 3-an, de megmentünk, ígérem!
-   Jasmine, itt vagyok! - mondta Louis kicsit hangosan.
-   Apa. - mondta mosolyogva Bory.
-   Igen, Ő az apád. - mosolyogtam rá. - Vele óvatos legyél, mert Ő meg nagy nőcsábász! Majd úgyis Te fogod helyretenni! - simogattam meg az arcát, majd letettem.
-   Nagy nőcsábász? - nézett rám felhúzott szemöldökkel Lou.
-   Nem nekem van gyerekem, nem Én csókolgattam a lakótársamat, amikor barátnőm volt. - néztem rá vigyorogva karba tett kézzel.
-   Nyertél. - mosolyodott el. - De nem tehetek róla, hogy jól nézek ki, jó a hangom és értek a nőkhöz. - tette ki a karját mosolyogva, mire mosolyogva elé léptem és összenyomtam az arcát.
-   Kihagytad, hogy gazdag is vagy kicsi ártatlan egoistám! - mosolyogtam, majd elengedtem, mire hirtelen elkapta a derekam és magához rántott, majd feldobott a vállára mint egy zsákot.
-   Louis! - sikítottam nevetve.
-   Így már nincs olyan nagy szád, ugye tündérke? - kérdezte vigyorogva.
-   Agyon váglak! - kiabáltam nevetve.
-   Jól van, leteszlek. - mosolygott, majd letett.
-   Szerencséd! - néztem rá fenyegetően.
-   Jas, még mindig fél fejjel kisebb vagy nálam. - mosolygott rám.
-   Miért vagy ennyire pimasz? - karoltam át a nyakát mosolyogva.
-   Először is, mindig ilyen voltam, másodszor, pedig, tudom, hogy bejön neked. - vigyorgott rám.
-   Utálom, hogy tényleg bejön. - mosolyogtam, majd óvatosan megcsókoltam.
-   Azt hittem nem szereted, ha figyelnek, miközben csókolózunk. - mosolygott rám, mikor elhúzódtunk egymástól.
-   Nem szeretem, mert kissé zavar, de téged cseppet sem, mert pontosan tudtad, hogy még a tv-ben is benne lesz! - böktem meg mosolyogva.
-   Tudom, de úgysem fogok neked szót fogadni! - vigyorgott.
-   Nekem viszont muszáj, ugye? - kérdeztem mosolyogva, mire bólogatott.
-   Én vagyok a férfi, Én irányítok. - mondta magabiztos mosollyal, mire felvontam az egyik szemöldököm és csípőre tett kézzel egyet hátra léptem.
-   Te kedvesem a naiv vagy, aki ezt elhiszi. - mosolyogtam rá pimaszan.
-   Indulunk. - jelentett ki határozottan mosolyogva.
-   Hoztál ruhát? - kérdeztem mosolyogva.
-   Hoztam. - mosolygott, majd kiment az autóhoz.
-   Felvette! - nézett rám Zsombor, mire elégedetten bólintottam.
Louis egy nagy szatyorral tért vissza. A kezembe nyomta, majd kivettem belőle a gyönyörű ruhát, amit még életemben nem láttam.
-   Louis! - morogtam, de a mosoly levakarhatatlan volt az arcomról. - Miért nem szedtél ki egyet a bőröndömből?!
-   Mert Én ebben szeretnélek látni! - mosolygott rám.
-   De most már megint csak Te veszel nekem ajándékot! - nyafogtam mosolyogva.
-   Nekem az tökéletes ajándék, ha láthatlak benne! - mondta, mire átkaroltam a nyakát.
-   Na jó, ez túl nyálas volt! - jelentette ki Vick.
-   Igen, egy kicsit, de nagyon cuki! - mosolyogtam Lou-ra.
-   Ne nyafogj mikor ajándékot kapsz. - mosolygott rám. - Mert akkor sokszor kell nyafognod.
-   Majd megyek LA-be és utána elhalmozlak ajándékokkal, oké? - mosolyogtam rá.
-   Nem kérek tőled ajándékot, mert nem érdemlem meg, veled ellentétben. - mondta mosolyogva, mire fáradtan hátradöntöttem a fejem.
-   Megérdemled, de majd valami kreatívat kitalálok. - mosolyogtam rá.
-   Én tudok valami igazán kreatívat... - súgta a fülembe és kezét a fenekemre csúsztatta.
Én elvettem onnan a kezét, majd elléptem tőle és a szatyorral a kezemben bementem a mosdóba. Nagyon szeretem Őt, de kezd idegesíteni, hogy mindenről perverz dolgok jutnak eszébe.
Gyorsan lemostam a rajtam lévő sminket, majd felvettem a ruhát. Kivettem a hajvasalót és ahogy bemelegedett kivasaltam a hajam, majd gyors halvány smink. Kutattam tovább a szatyorban és találtam egy kardigánt, meg egy fekete rövid szárú tornacipőt. Muszáj volt mosolyognom a tornacipő miatt, ugyanis az tuti, hogy azt Louis választotta. Kuncogva vettem fel, majd a kardigánt is. A szatyorba bedobáltam a táncos ruháimat, majd mosolyogva indultam vissza a terembe. Mikor beléptem Ginger mosolyogva pillantott végig rajtam, majd mikor meglátta a cipőt eltorzult az arca.
-   Louis, hányszor mondtam, hogy ne merd kicserélni a magassarkút?! - nézett rá mérgesen Gin, amin csak mosolyogtam.
-   Nem szeretem, ha Jasmine velem egy magas, vagy nálam magasabb. - mondta mosolyogva.
-   Oké, de választhattál volna egy balerinacipőt, nem egy ilyet! - mutatott rá undorodva. - Bokáig csinos, onnan trampli. - sóhajtott.
-   Nekem tetszik! - öleltem meg hátulról Louis-t mosolyogva. - Olyan Louis Tomlinson stílus. - kuncogtam és lábujjhegyre állva átnéztem Louis válla felett és megpillantottam az ugyan olyan tornacipőjét, ami neki sem illet úgy igazán, de az is elég Lou stílus volt.
-   Nem haragszol? - kérdezte halkan, mire mosolyogva megráztam a fejem.
-   De ez megér egy képet. - mosolyogtam Louis-ra, majd beálltunk a tükör elé.
Louis átölelt hátulról és egy puszit nyomott az arcomra, mire nagy mosollyal készítettem el a képet. Rögtön ment Instagram-ra:
"Csiniben, indulunk randira! De a tornacipők... :) :D" 

-    Most fognak megutálni a rajongók! - mosolyogtam Louis-ra.
-    Imádnak téged! - puszilt bele a nyakamba, mire sikítottam.
-    Szúrsz. - kuncogtam.
-    És nem tetszik? - simogatta a borostáját.
-    Szexi vagy vele, viszont szúr és nem jó. - ráztam a fejem mosolyogva.
-    Annyira kislányos vagy! - nevetett Lou.
-    Menjünk! - kértem mosolyogva.
-    Menjünk. - mosolygott rám, majd megölelgettünk mindenkit és elindultunk.
Beültünk egy étterembe, majd sétáltunk a Hősök terén, ahol Louis elkezdett nekem énekelni és táncoltunk is. Csak kicsit néztek hülyének...
Utána sétáltunk egy darabig, majd busszal indultunk vissza a hotelbe. Mindketten élveztük, hogy nem jön velünk egy felügyelő sem, nem kell taxival járkálnunk. Igazából azért is döntöttünk a busz mellett, mert Én ismerem a tömegközlekedést itt és onnan még figyelhettük a várost is. Igaz, nagyon fáradtak voltunk, mikor visszaértünk a hotelbe és okos döntés volt, hogy Lou kicserélte a magassarkút, ugyanis abban szerintem az étteremig jutottam volna.
Mikor beléptünk a lakosztályba, lerúgtuk a cipőnket, majd osonva jutottunk el a nappaliig is.
-   Gyere! - súgta Lou, miközben felém nyújtotta a kezét.
Kuncogva fogtam meg és mentem utána lábujjhegyen. Nem akartam, hogy Deborah felkeljen, mert akkor nagy balhé lenne és mindenki más is felkelne, gyanítom az egész hotel. Louis behúzott a nappaliba és felém fordult.
-   Vetkőzz. - súgta, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá, bár tudtam, hogy mire érti.
-    Csak így?! - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
Erre mindketten elnevettük magunkat, de csak iszonyat halkan, nehogy valaki felkeljen. Mikor kiröhögtük magunkat, Louis mögém lépett.
-   Segítek. - súgta mosolyogva, majd lehúzta a ruha cipzárját és óvatosan lehámozta rólam.
-   Szomjas vagyok. - kuncogtam, majd fehérneműben elindultam a konyhába.
Úgy voltam vele, hogy akármilyen szégyenélős vagyok, Louis már úgyis látott most és bár zavarban vagyok, nincs mit tenni, a többi fiú alszik, tehát ennyi.
Gyorsan elintéztem a kontaktlencséimet és ittam egy pohár vizet, majd visszamentem Louis-hoz.
-   Nem lenne rossz, ha így császkálnál otthon is. - adta oda mosolyogva a pólóját, amibe belebújtam.
Louis-n már csak alsó volt, így egyszerűen ledőlt a kanapéra Én, pedig szorosan mellé. Ő szorosan magához ölelt, majd belepuszilt a hajamba.
-   Jó éjszakát Gyönyörűm. - súgta, mire elmosolyodtam.
-   Jó éjszakát Boo. - mosolyogtam csukott szemmel, mire még egy kicsit közelebb húzott magához.

* Vicky szemszöge *

Louis és Jasmine 

Mikor felkeltem, halkan kibújtam Niall karjai közül, nyomtam egy puszit az arcára, majd kimentem. A nappaliban egy iszonyú édes pillanat fogadott. Lou és Jas egymásba fonódva aludtak. Úgy döntöttem, hogy muszáj ezt megörökítenem, így nagy mosollyal fotóztam le a pillanatot Louis telefonjával, ami az asztalon volt. Fel kellett volna keltenem Jasmine-t, ugyanis fél óra múlva itt van értünk Zsombor, de hát annyira édesek voltak, hogy egyszerűen még nekem sem volt szívem. Ez, pedig már nagy szó. Kimentem a konyhába, becsuktam az ajtót, majd csöndben elkezdtem reggelit készíteni az Én haspókomnak. Arra lettem figyelmes, hogy a nappaliban motoszkálás van. A serpenyővel a kezemben kilestem és megpillantottam Harry-t, aki éppen fotózta a még mindig mozdulatlan párost, majd ha jól láttam kirakta a képet Twitter-re. Mit várunk Harry-től, biztos volt, hogy Ő publikálja az álmos párost. Ginger is kivánszorgott a nappaliba, majd nagy mosollyal előkapta a telefonját és Ő is megörökítette szegény Louis-ékat. Közben elkészültem a rántottával és tálaltam, mikor nyílt az ajtó. 

-   Ez kié? - kérdezte mosolyogva Gin. 

-   Niall-é. - mosolyogtam rá. 

-   Gondoltam. - duzzogott Harry. - Amúgy tök cukik! - mutatott mosolyogva a nappali felé, mire mosolyogva bólogattam. 

-   Ne keltsük fel szegényeket, intézzük el Deborah-t. - néztem rájuk, mire bólogattak. 

-   Most néztem rá, még alszik. - mondta Hazza, mire bólintottam. 

Halkan osontam át a nappalin, ahol már Liam fotózta a szuszogókat, mire mosolyogva intettem neki, de észre se vette, ugyanis el volt foglalva azzal, hogy tökéletes kép készüljön. Bementem a Niall-el közös szobánkba, majd halkan leültem az ágy szélére. 

-   Nialler! - súgtam kedves hangon, mire álmosan elmosolyodott csukott szemmel. 

Ő csücsörített, mire kuncogva pusziltam meg. 

-   Jó reggelt! - nyújtózkodott hatalmasat. 

Közben úgy nézett ki, mint egy iszonyat édes ugró béka. 

-   Olyan vagy, mint egy béka. - mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam a hasára. 

-   És herceggé változtatsz? - mosolygott, mire mosolyogva megcsókoltam. 

Ő nagy mosollyal felült, mire odaadtam neki a reggelijét. 

-   Köszönöm. - nyomott puszit az arcomra. 

-   Nincs mit békám. - mosolyogtam. - De most mennem kell készülődni. - álltam fel. 

-   Hova? - nyafogott. 

-   Táncpróba. - mosolyogtam és a bőröndömhöz mentem, majd válogatni kezdtem. 

-   De a táncosod ébren van már?-  utalt Jas-re. 

-   Nincs, viszont nagyon aranyosan alszanak Louis-val a kanapén, már mindenki lefotózta és Twitter-en is megtekinthető, tehát senkinek nincs szíve felébreszteni Őket. - mosolyogtam rá, miközben a ruhákat az ágyra hajigáltam a vállam felett, ugyanis háttal guggoltam az ágynak. 

-   Akkor minek öltözöl? - kérdezte, mire mosolyogva felé fordultam, így pont láttam, ahogy bal kézzel ügyesen elkapja a melltartómat, amit nem akartam oda hajítani, csak az ágy végébe. 

Kuncogtam a "tehetségén", de nem vette figyelembe, csak letette a többi ruhámhoz. 

-   Mert jön Zsombor. - mondtam mosolyogva, miközben öltöztem. 

-   Oké, de miért nem telefonálsz rá, hogy a mai napot a pasiddal akarod tölteni és nem értek rá, mert Jasmine is így döntött? - mosolygott. 

-   Mert tegnap is elmaradt a próba fele Louis meglepetése miatt. - magyaráztam, miközben felhúztam a nadrágom. 

-   Én azt értem, de az nem a Te hibád! - magyarázta teli szájjal, miközben odadobta nekem a melltartót, ugyanis az következett az öltözködésben. 

-   Tudom, de majd megbeszélem Jasmine-nel, hogy melyik nap tartsunk ilyen napot, oké? - mosolyogtam rá. 

-   Jó. - morgott. 

-   Amúgy mióta vagy Te ilyen profi melltartó hajító? - kérdeztem nevetve. 

-   Tudod, ez ilyen családi dolog. - nevetett evés közben. 

-   Meg ne fulladj! - ingattam a fejem mosolyogva, miközben megigazítottam magamon a pólót, majd a kezembe vettem a fésűt és átfutottam vele a hajamon. 

Nem kötöttem össze, mert elég szép volt így is. A sminkes táskámmal bevonultam a fürdőbe. Természetesen előtte megmosakodtam, majd már majdnem kész voltam a sminkemmel, mikor Niall bejött és elkezdett közben fogat mosni. Mosolyogva pillantottam rá, majd folytattam a sminkem. Éppen a nagyon halvány rózsaszín rúzst vittem fel a számra, mikor Nialler nagyon kedvesen direkt megtolta a könyököm, így a rúzst egészen az arcomra felhúztam. 

-   Kösz! - löktem meg durcásan, de mosolyogva, amin jól szórakozott. 

Igazán jól szórakozott azon, ahogy szenvedtem a hiba kijavításával. Mikor végre készen lettem, otthagytam Nialler-t és kimentem a nappaliba halkan. A cukiságok még mindig aludtak, de pózt sem váltottak. A konyhába mentem. 

-   Bory? - kérdeztem mosolyogva. 

-   Még Ő is alszik. - mosolygott rám Liam. 

-   Jasmine nagyon fog utálni? - kérdezte Hazz. 

-   Miért? - kérdeztem. 

-   Mert mióta kiraktam a képet az új trend a #LoumineIsReal. - mondta, mire átgondoltam. 

Végül is akik nem Larry-sek a rajongók közül, azok nagyon szeretik Jasmine-t, egy-két kivétellel, tehát úgy ítéltem meg, hogy nem öli meg majd Harry-t. 

-   Nem, szerintem nem. - legyintettem, majd kopogtak. - Valaki terítsen egy pokrócot Louis-ékra! - mondtam, mire Gin mosolyogva ment a nappaliba Én, pedig az ajtóhoz.
Természetesen Zsombor állt az ajtóban.
-   Szia! - mosolyogtam rá.
-   Helló. - mosolygott, majd megölelt és beengedtem.
-   Jasmine még alszik, ugyanis valamikor éjjel értek haza Louis-val és mi már rég aludtunk és most aranyosan alszanak a kanapén és nem akarjuk Őket felkelteni, mert túl aranyosak. - magyaráztam.
-   Értem. - bólintott.
-   De nem hinném, hogy még sokáig alszanak, mert lassan a kislány is felkel. - legyintettem mosolyogva.

* Jasmine szemszöge *

-   Jas! - puszilgatott Lou. 

-   Nem akarok felkelni. - motyogtam a mellkasába. 

-   Táncpróbára kell menned! - mondta mosolyogva. 

-   Az egyetlen dolog, amit meg akarok próbálni, egész nap aludni veled. - mondtam halkan és álmosan. 

-   Hol az a rengeteg energia? - kérdezte a hátamat simogatva. 

-   Nem nálam. - morogtam és a nyakamig felhúztam a takarót. 

-   Hidd el, hogy Én is szívesen így maradnék, de dolgunk van. - puszilt bele a hajamba. 

-   Jó, felkelek. - morogtam, majd sóhajtottam és felálltam. 

Louis mosolyogva kelt fel. 

-   Félig alszom. - motyogtam, majd megindultunk a konyhába. 

Ott már javában ment az élet, ugyanis mindenki reggelizett és Zsombor is ott ült a pulton. 

-   Ne, ez most komoly?! - döntöttem a fejem Louis vállára, mire Ő nevetve simogatta a hátam. 

Én csukott szemmel a szájára tapasztottam a kezem. 

-   Ne röhögj, mert Te keltettél fel! - szóltam rá. 

-   Idehozzam a szemüveged? - puszilta meg az arcom Lou. 

-   Aha. - bólogattam. - De Bory-nál van. - mondtam. 

-   Nem baj, már felkelhetne, mert délután nem fog aludni. - mondta, mire mosolyogva ültem fel a pultra Zsombor mellé. 

-   Láttad mennyire édesek voltatok? - kérdezte mosolyogva Ginger. 

-   Nem szoktam magamat nézni alvás közben. - néztem rá amolyan "ezt most komolyan kérdezted?!" fejjel. 

-   Nézd! - nyomta az orrom alá a telefonját Liam. 

Én elmosolyodtam, mikor végignéztem a képen. 

-   Tényleg cukik vagyunk. - mosolyogtam. - Bár őszintén szólva nem sokat látok belőle, de amit igen, az aranyos. - vigyorogtam, majd egy sikítást hallottunk és Bory odaszaladt hozzám a szemüvegemmel. - Köszönöm nagylány! - tettem fel a szemüveget, majd a kezembe vettem Deborah-t.
-   Most komolyan odavitted helyettem? - hallottam közeledni Louis-t.
-   Apa. - nevetett a kezemben Bory.
-   Kiröhögött a lányod. - mondta nevetve Liam.
-   Deborah! - szólt neki Lou, mire ránézett a lánya.
Louis lefröcskölte Liam-et vízzel, mire a kislány a kezemben kacagni kezdett.
-   Téged is! - szólt rá Louis, majd Liam kiköpte a vizet a szájából és elkezdett szaladni Louis felé, aki mikor észbe kapott elkezdett rohanni.
Én Bory-ra néztem.
-   Ha okos vagy, minél hamarabb lelépsz ebből a családi körből. - mondtam a kislánynak, majd odaadtam Gin-nek.
-   Gyere Vick. - intettem neki. - Lilo, ha ennek nem lesz vége, mire elkészülök, erőszakos módszerekhez folyamodunk! - kiabáltam utánunk.
-   Nem vagyunk Lilo! - kiabálták egyszerre.
-   De azok vagytok! - kiabált vissza Vicky.
-   És nem felénk egy akkora lányoktól, mint Ti! - kiabálta Leeyum.
-   Majd fogtok. - kiabáltam és bementünk öltözni.
Mikor készen lettünk, kimentünk és meglepetten fogadtuk, hogy Lottie is itt van és Lux is.
-   Sziasztok! - mosolyogtunk.
-   Jasmine! - kiabálta Lux, majd odaszaladt hozzám és megölelt.
-   Hogy vagy Hercegnő? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-   Jól, és Te? - kérdezte vigyorogva.
-   Én is. - mondtam nagy mosollyal.
-   Lottie mesélte, hogy már Te vagy Louis barátnője! - mosolygott rám.
-   Lottie pletykás! - néztem az említett lányra, majd megöleltük egymást, majd mindketten Vicky-t is.
-   Mi történt a bátyámmal? - kérdezte Lotts, ugyanis Lilo még mindig egymást kergették körbe-körbe.
-   Próbáljuk őket fegyelmezni, de még dolgozunk az ügyön... - vakarta a fejét Vick.
-   Louis, álljatok le! - kiabáltam, de meg se hallották.
Én sóhajtottam, majd felkaptam Lux-ot az ölembe és a konyhába mentünk.
-   Készen vagytok? - nézett ránk Zsombor.
-   Aha, már csak a Lilo párost kell elkapni. - mondtam, mire nevetett.
Hirtelen nyílt az ajtó és az egyik biztonsági őr jött be, Paddy, Liam őre.
-   Mi van itt már megint? - kérdezte sóhajtva.
-   Csak az! - mutattam a két rohangáló srácra.
-   Louis, Liam fejezzétek be! - kiabált rájuk, de oda se néztek, csak folytatták.
Mikor Louis közeledett, óvatosan kitettem a lábam elé, úgy, hogy ne vegye észre és pont hátra nézett, mikor elért a lábamhoz, így tökéletesen pofára esett Liam, pedig nem tudott lassítani időben, így Louis-ra.
-   Ügyes! - pacsizott velem Paddy.
-   Jasmine, ez fájt! - mondta Louis a földön hasalva.
-   Bocsi, de figyelmeztettelek! - mondtam mosolyogva.
Liam felkecmergett Louis hátáról, majd Louis is felkelt. Megindultak felém, de Paddy hirtelen a vállára kapott, mint egy zsákot.
-   Nem bántjátok a csajokat, mert többen vagytok és erősebbek! - szólt rájuk.
-   Nem is, Én nagyon erős vagyok! - mondtam nevetve.
-   Én csak védelek, de ha szeretnéd, simán odaadhatlak egy kis kínzásra... - mondta Paddy.
-   Nem, jó nekem itt lógni! - mondtam nevetve.
-   Amúgy neked nem táncpórbán kéne lenned? - kérdezte Lotts.
-   De, oda mennénk. - mondta Zsombor.
-   Jó, most éppen lógok. - nevettem.
-   Vicky, hozd Jasmine cuccát! - mondta Paddy, majd elindult velem az ajtó felé.
-    Paddy, Lou-nak adhatok puszit? - kérdeztem aranyosan.
-    Nem bántjátok? - nézett a fiúkra.
-    Nem. - mondták és a hangjukon mosoly hallatszott.
-    Figyellek titeket! - figyelmeztette őket, majd letett.
Én odaszaladtam Louis-hoz, majd megcsókoltam.
-    Viselkedj! - mutattam rá mosolyogva, mikor elváltunk egymástól.
-    Te is! - csapott a fenekemre, miközben már haladtam a táncos csapat felé.
-    Hülye! - nevettem, majd Paddy hirtelen felkapott. - Fáj a fenekem! - simogattam meg.
-    Louis-é is fog, ha meghallom, hogy bántottak téged. - mondta Paddy mosolyogva, mire kuncogtam.
-    És Jasmine? Ő sem egy angyal! - mondta nevetve Liam.
-    Majd ha olyan idióta lesz mint ti! - mondta Paddy, mire nevettem.
Egészen a liftig elvitt, majd ott letett.
-    Ha rosszak, szóljatok! - mondta mosolyogva, majd elment mi, pedig beszálltunk a liftbe.
-    Csak mondom, hogy az a fénykép már Twitter-en megtalálható. - mosolygott rám Vicky.
-    Valahogy úgy is kiszivárgott volna! - legyintettem, majd mikor leértünk végre, kiszálltam a liftből elsőnek, mikor megláttam a rengeteg visítozó rajongót.
Valahogy kivergődtünk közöttük és csináltunk képet akivel csak tudtunk, de meghallottunk pár igazán utálatos megjegyzést.
"Jasmine, Louis nem is szeret téged!"
" Larry igaz, Jasmine, hagyd békén Louis-t, úgyis megcsalod!" 
"Vicky, nem is szeret Niall, csak kényszerből van veled!" 
Voltak ennél sokkal rondábbak és egy idő után már nem bírtam tovább és eltört a mécses, ráadásul ideges is voltam.
-   Jasmine, hagyd! - mondta Zsombor, de nem tudott lenyugtatni.
-   Miért jó ez nektek? - kiabáltam, mire hirtelen csönd lett.
Sóhajtottam és törölgettem a könnyeimet.
-   Megértem, hogy ha nem szerettek, de arról fogalmatok sincs, hogy Louis szeret-e engem, vagy megcsalom-e Louis-t! - kiabáltam.  - Ahogy azt sem tudjátok, hogy Vick és Niall szeretik-e egymást! - kiabáltam sírva. - El kell mondjam, hogy nagyon szeretem a rajongókat és szeretek veletek képet csinálni és beszélgetni veletek és eddig minden üzenetet átadtam a fiúknak, minden levelet és ajándékot és most is oda fogom adni nekik, viszont ez borzasztó. - szipogtam. - Ha nem szeretne, nem lenne velem. Larry nem igaz és ezt már rengetegszer elmondta az összes bandatag. - sóhajtottam. - De tudjátok mit, nem zavar, higgyetek benne, ha nektek az jól esik. Írjatok róluk történeteket, vagy bármit, ami jól esik, csak ezt úgy tegyétek, hogy ne bántsatok meg vele embereket. Mert elárulom, hogy nekik sem esik jól ez az egész, nekünk sem és még a családjukat is zavarja. Ha hiszel Larry-be, hát higgyél, mit bánom Én! De közben emiatt ne bánts meg másokat. Felőlem hihetsz olyan dologban, ami nem létezik, de tényleg ne úgy, hogy azokat, akik nem hisznek ebben földbe tiporsz!
Nem tudtam tovább beszélni, ugyanis hirtelen kiabálni kezdtek a tömegben.
-   Ne sírj Jasmine! - hallottam a kórust, mire halvány mosoly szökött az arcomra.
-   Köszönöm. - mondtam a kórusnak, de nem voltam olyan állapotban, hogy táncpróbára menjek, így inkább beszaladtam a hotelbe és nagy megkönnyebbülés volt végre megszabadulni tőlük.
Tényleg szeretem a rajongókat, de nem azokat, akik mindenkin átgázolva hirdetik, hogy a bandatagok egymással járnak.

57. rész

Helóka! Rég írtam rész elé és késtem is a részekkel, de már összeszedtem magam! ;) Remélem ez is tetszeni fog és ha igen, hagyj nyomot magad után! Jó olvasást! :*
Reggel Deborah bökdösésére ébredtem. Louis még aludt, így kivonultunk a nappaliba és ott játszottunk.
-   Reggelt! - jött ki mosolyogva Gin.
-   Nincs kedved vigyázni Bory-ra, amíg hozok kávét neked és magamnak, aztán ha visszajöttem megcsinálod a körmöm. - mondtam a tervem.
-   Benne vagyok. - mosolygott.
-   Akkor megyek. - mosolyogtam rá, majd végignéztem magamon.
Szemüvegben voltam, összekötött hajjal, egy cicanadrágban és pólóban, mezítláb. Vállat rántottam, majd a pénztárcámat a kezembe vettem és belebújtam Louis egyik cipőjébe, majd elindultam. A pultnál rendeltem két kávét, majd amíg elkészült, csináltam pár rajongóval képet és utána siettem fel.
-   Jól áll. - nevetett Gin.
-   Kösz. - vigyorogtam, lerúgtam a cipőt és odavittem neki a kávét.
Miközben megittuk a kávét, beszélgettünk és játszottunk Deborah-val. Utána elkezdődött a körmözés, miközben bekapcsoltunk valami mesélt Bory-nak, meg köré pakoltunk egy csomó játékot, így elvolt. Mikor készen lettünk, reggeliztünk. A srácok hulla fáradtak voltak, így érthető volt, hogy alszanak, Vicky meg Vicky, Ő mindig alszik.
-   Nem megyünk valamerre? - kérdezte mosolyogva Ginger.
-   Benne vagyok, de akkor készülődjünk. - mondtam mosolyogva.
Először Gin készült el, addig Én figyeltem Bory-ra, majd fordítva. Mikor mindketten készen lettünk, elindultunk. Éppen, hogy elindultunk, máris találkoztunk rajongókkal.
-   Sziasztok! - mentünk oda mosolyogva.
Közös képek után elkezdtünk beszélgetni.
-   Jasmine, nem zavar, hogy Louis-nak ott van Deborah? - kérdezte az egyik lány.
-   Nem. - ráztam a fejem mosolyogva. - Nagyon szeretem Őt és ezért is van most velünk.
-   És boldogok vagytok? - kérdezte egy másik.
-   Igen. - bólogattam nagy mosollyal.
Többet nem beszélgettünk, mert Ők mentek valahova, de nagyon vidámak voltak. A következő sarkon egy nagyobb csapat volt és hozzájuk is odamentünk.
-   Sziasztok! - mondtuk vidáman.
Gyors csoportkép.
-   Lányok, annyira szépek vagytok, imádlak titeket! - mondta valaki.
-   Köszönjük. - mondtuk nagy mosollyal.
-   Szerintem eddig Ti vagytok akik a leginkább illenek a fiúkhoz. - mondta mosolyogva egy kisebb lány.

Janet

Annyira cukik voltak, hogy nem bírtuk abbahagyni a mosolygást. Kb. maximum 2 utcát láttunk, ugyanis mindenhol megállítottak minket, de nem zavart. Hirtelen megcsörrent a telefonom: Janet.
Mit kell róla tudni? Undorítóan tökéletes...-nek hiszi magát. Táncolni sem tud rendesen, egyszerűen azt hiszi, hogy tud és rázza magát a férfiaknak, mert az menő. Igen? Szerintem ribancnak lenni nem menő, de Ő tudja! Hogyan nyer táncversenyt? Úgy, hogy a verseny előtti estét az egyik zsűri ágyában tölti. Szánalmas... Azt hiszi, hogy jobb táncos nálam, - és most egyáltalán nem vagyok egoista - de szerintem nála még Louis is jobban táncol, bocsi!
-   Mit akarsz? - szóltam bele fintorogva.
-   Jasmine, drágám! - nyafogott. - Édes, hogy Louis Tomlinson hátán akarsz felkapaszkodni. - nevetett vinnyogó hangon. - De ne hidd, hogy ettől jobb táncos leszel. - nevetett tovább. - Így is béna leszel.
-   Nehogy már Te magyarázz nekem! - nevettem lenézően. - Melltartóban a seggemet rázva Én is megnyerném a versenyeket. - horkantottam. - Csak az a gáz, hogy nekem anélkül is megy! - mosolyodtam el.
-   Ki mersz állni ellenem? - kérdezte magabiztosan.
-   Te szerintem az utca sarkára álljál ki, mert oda illesz. - mosolyodtam el.
-   Nagyon vicces. - horkantott. - Verseny, London, 3 hét múlva. - mondta.
-   Benne vagyok, de szerezz egy partnert, fiú partnert. - mondtam.
-   Ch, simán. - nevetett.
Én horkantottam, majd kinyomtam.
-   Fúj de undorító az a lány. - horkantott.
-   Várjál, hívom Vicky-t. - mondtam, mire bólintott.
Mikor végre felvette, elmagyaráztam mi is a helyzet.
-   Oké, akkor Zsombort bedobjuk a mély vízbe? - kérdezte.
-   Be. - sóhajtottam.
-   Akkor összedobok egy másik koreográfiát. - mondta.
-   Oké. - mondtam és elmosolyodtam, mert integettek nekünk a rajongók az út másik oldaláról, mi pedig visszaintegettünk.
-   Megyek akkor. - mondta, majd letette.
Mikor visszaértünk a hotelbe, már mindenki ébren volt. Vick nagyban táncolt a szobájukban, Lou pedig az ágyunkban fetrengett alsóban. Bory rátapadt Harry-re a nappaliban, így bementem a szobánkba.
-   Te miért nem vagy aktív? - néztem rá mosolyogva, mire elmosolyodott és rám pillantott.
Alaposan végigmért, majd megnyalta az alsó ajkát. Biztos volt, hogy valami perverz megjegyzés fog következni.
-   Aktív vagyok, csak attól függ, miről van szó. - kacsintott rám.
-   Tudtam, hogy valami ilyesmi jön. - kuncogtam.
-   Mit a programod? - kérdezte és felém fordult.
-   Gondoltam kiszedlek az ágyból, életre keltelek, aztán úgyis mennem kell táncolni. - mondtam mosolyogva.
-   Vicces, mert Én meg pont azt gondoltam, hogy ágyba viszlek. - vigyorgott, majd megcsókolt.
-   Lou, ugye tudod, hogy ez nem a megfelelő alkalom erre? - toltam el magamtól mosolyogva.
-   Tudom, de azért szórakozhatok, nem? - vigyorgott rám, mire megforgattam a szemem.
-   Persze, csak nem most és nem velem. - mondtam, majd felültem. - Most gyorsan pattanj ki az ágyból, húzzál valamit a seggecskédre és menj ki a haverjaidhoz. - mondtam, majd felálltam.
-   Ha felhúzol! - mosolygott rám.
-   Gyere öregapám! - mosolyogtam, majd felhúztam. - Na most ne ijesztgess, meg ne beszélj, meg ne nevettess, mert kiszúrom a szemem! - mondtam és a tükör elé mentem, hogy kiszedjem a kontaktlencsét.
-   Én mondtam, hogy nem kell neked ilyen köröm! - mondta mosolyogva.
-   De kell! - mondtam a művelet közben.
-   Mi, tök profi vagy! - mutatott rám. - Itt nyafogsz és már mindjárt a másodikat is lazán kiszeded! - mondta mosolyogva, majd mikor készen lettem minden művelettel, feltettem a szemüvegem.
-   Az évek alatt már megszoktam. - rántottam vállat.
-   Mert kis ügyes vagy! - puszilta meg Lou a fejem tetejét mosolyogva.
-   Átöltözöm. - mosolyogtam rá a tükörből.
-   Segítsek? - kérdezte vigyorogva.
-   Kösz, megoldom. - mondtam unottan, majd elléptem előle a bőröndömhöz.
Kidobtam egy melegítő nadrágot és egy fölsőt, meg egy szürke trikót. Bementem a fürdőbe, átöltöztem, majd lemostam a sminkem és a hajamat összefogva hagytam. Louis átvette a helyem, mire kimentem a nappaliba.
-   Megérkezett trampli Jasmine. - nézett rám mosolyogva Gin.
-   Megérkezett kényelmes Jas. - mosolyogtam, majd lehuppantam a kanapéra Harry mellé.
-   Hallom mentek ma próbálni. - mosolygott rám Hazz.
-   Én erről nem hallottam, de oké. - rántottam vállat.
-   Miről nem tudtál? - jött ki totál táncos ruhában Vick.
-   Arról, hogy ma próbálunk. - mondtam.
-   Ja, oké mert kb. indulnunk kell, tehát szedd össze magad és hajrá! - mondta, mire bólintottam és felküzdöttem magam a kanapéról.
-   Ne már, most akartam pihenni! - morogtam.
-   Sajnálom, Zsombor így is ránk fog várni. - mondta, mire elmosolyodtam.
-   Nem fog! - mosolyodtam el.
-   Miért? - kérdezte.
-   Mindjárt megtudod! - mondtam, majd mosolyogva bementem a szobánkba. - Lou! - mondtam aranyosan, mire kisétált a fürdőből egy száll törölközőben, mire végigfutott rajta a szemem. - Majd később feldolgozom. - mondtam, mire elnevette magát. - Tehát nem szeretnél adni nekem egy kocsikulcsot? - kérdeztem aranyos mosollyal.
-   Nem tudom, mit kapok érte? - mosolygott.
-   Mit akarsz? - kérdeztem.
Hirtelen elkapta a derekam, majd szenvedélyesen megcsókolt.
-   Hol van? - kérdeztem mosolyogva.
-   A fekete farmerom hátsó zsebében. - mosolygott és rámutatott a nadrágra.
Én oda mentem, majd kivettem.
-   Köszi! - pusziltam meg az arcát nagy mosollyal, majd zsebre vágtam a kulcsot és kimentem. - Vedd a cipőd! - vigyorogtam.
-   Gyors menet? - kérdezte nevetve Harry, mire a hozzám legközelebb eső dolgot hozzá vágtam, vagyis egy pólót. - Nem kértem, hogy részletezd! - nevetett.
-   Maradj csöndbe Hazz, mert odamegyek! - fenyegettem, mire felnevetett.
Én felkaptam egy cipőt, majd felhúztam a cipzárt a pulcsimon. Intettünk, majd már indultunk is. Az autóban természetesen randalíroztunk. Vettünk innivalót magunknak, üvöltöttük a zenét és közben egy csomót röhögtünk. Mikor megérkeztünk, Zsombor ránk várt egy csapat sráccal, azt hiszem ugyan azokkal. Én úgy röhögtem, hogy mikor megálltunk, pontosan mellette a fejemet a kormányra döntöttem.
-   Nem vagyunk normálisak! - nevetett Vick.
-   Az biztos. - nevettem. - Na, add ide ezt a szépséget! - nyitottam ki a kesztyű tartót és elővettem Lou napszemüvegét. - Ezt az ocsmányságot meg fogd meg! - nyomtam a kezébe a szemüvegem, majd feltettem a napszemüveget.
-   Olyan, mintha jó tanulóból átmentél volna rossz kislányba! - nevetett Vicky.
-   Ez sokkal jobb! - mosolyogtam rá. - Csak nem látok, de hát ez kit zavar! - legyintettem, mire felnevettünk.
-   Rakjuk el, mert szerintem a férjed megöl minket! - nevetett, mire visszaadtam neki a napszemüveget, majd visszavettem a sajátom.
-   Látok! - csodálkoztam, mire Vicky felröhögött.
-   Én is! - nevetett, majd elrakta a napszemüveget.
-   Hátul van az üdítőnk! - nyafogtam.
-   Vedd ki! - nevetett.
-   Oké. - morogtam. - De ezt fogd meg! - dobtam az ölébe a cipőimet, majd elkezdtem hátra mászni, ami addig a pontig sikerült, hogy a felső testem már hátul volt, de a csípőmnél nem tudtam tovább haladni az ülések miatt, így pontosan a szélvédő felé pucsítottam.
-   Beszorultál? - röhögött Vick.
-   Nem. - nevettem. - Viszont az eszembe se jutott, hogy kiszálljak és kivegyem! - nevettem, majd sikeresen hátra másztam.
-   És a cipőd? - kérdezte nevetve.
-   Hozzad, már nem érdekel! - legyintettem, majd kinyitottam az ajtót és majdnem kiestem az autóból.
-   Nálad van a kulcs? - kérdezte röhögve Zsombor.
Én kivettem a kulcsot, majd zsebre vágtam. Vicky úgy röhögött, hogy már folytak a könnyei.
-   Igazán nőies produkció volt, mi? - néztem a csapat srácra. - Ja, amúgy ezt Louis-nak és a fiúknak nem említjük, mert kivégeznek. - nevettem.
-   Vagy veszel neki egy másik ugyan ilyet. - röhögött Vicky.
-   Természetesen, csak előbb kifosztok valami kisboltot. - nevettem. - Vagy a nevelőapámat. - nevettem, mire Vicky már visított.
-   És elmondanád neki, hogy miért is kell neked ilyen kocsi és bezárna. - nevetett.
-   Csodás lenne, na ezért nem megyek oda! - mutattam rá. - Na haladjunk, mert mezítláb vagyok! - mondtam, majd beszaladtam.
Bementünk a terembe, majd felvettem a cipőm.
-   Levegyem a pulcsim? - gondolkoztam hangosan. - Nem veszem le. - rántottam vállat. - Így nem látszik milyen csúnya vagyok. - legyintettem.-
-   Te szemüvegben sem látsz? - kérdezte mosolyogva az egyik srác.
-   Hogy hívnak? - mutattam rá mosolyogva.
-   Szabi. - mondta.
-   Aranyos vagy! - dobtam neki puszit.
-   Jas, megmutatod milyen lett a körmöd? - kérdezte mosolyogva Vick.
-   Nagyon szép! - mutattam meg neki mosolyogva.
-   Gin nekem is megcsinálhatná. - mosolygott.
-   Nézzétek! - nyomtam a fiú brigád orra alá.
-   Nem marsz vele? - kérdezte a gombóc gyerek.
-   Nem. - néztem rá hülyén. - Mármint ha akarnék, nyilván tudnék, de nem.
-   De magadat sem marod meg véletlen? - kérdezte valami nagyon magas cingár srác.
-   Nem, de nem helyesek annyira! - mondtam mosolyogva, majd belenyomtam a kezembe a hegyüket és megmutattam. - Nyoma marad, de nem lyukasztom ki vele a karom. - nevettem.
-   Ijesztő. - fintorgott Zsombor.
-   Pedig kb. a fél világnak ilyen a körme. - nevettem.
-   Akkor is olyan mint egy sas. - rántott vállat Szabi.
-   Sas?! - nézett rá hülyén Vicky. - Nem macska; sas! - rázta a fejét hülyén nézve. - Jól van gyerekek, érdekes gondolkozásotok van! - legyintett.
-   Vickyke, nem akarod elmesélni, hogy mit is találtál ki? - néztem rá aranyosan, de nem mentem közelebb hozzá.
-   Jasmineke, ha még egyszer így hívsz, bújnod kell majd a fiúcskák seggecskéjébe, mert aranyosan agyon verlek. - mosolygott vissza bájosan.
-   Olyan finom, gyengéd és nőies vagy! - mosolyogtam rá.
-   Ebben egyet értünk! - bólogatott. - Amúgy annyit elárulok, hogy utálni fogsz! - mosolygott rám gonoszan, mire megijedten.
-   Már késő elszaladni? - néztem rá félve, mire bólogatott mosolyogva.
-   De mondj valamit, kérlek! - néztem rá félve.
-   Nem leszel haspólóban. - mosolygott rám, mire nagyot sóhajtottan, majd a kezemet a hasamra tettem.
-   Nyugi poci. - simogattam meg a hasam.
-   Mit nyafogsz, tök jó alakod van! - forgatta a szemét a magas srác.
-   De aranyos vagy. - mosolyogtam rá.
-   Jasmine! - szólított meg Vicky, mire mosolyogva rá néztem. - Gyönyörű vagy! - mosolygott rám, mire elmosolyodtam, majd odarohantam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
-   Szeretlek! - mosolyogtam rá.
-   Én is! - mosolygott.
-   A férjeinket bezárjuk majd a pincébe? - mosolyogtam rá.
-   Természetesen. - mosolygott rám. - Ott lesznek a legjobbak.
Én elnevettem magam, majd az arcomat a nyakába fúrtam.
-   Na, ti csak aranyosak vagytok, engem meg tényleg szeret! - vigyorgott a fiúkra Vicky.
-   Utálom Janet-et! - morogtam.
-   Idegesítsd fel magad, mert akkor jobban táncolsz. - kacsintott.
-   Nem fogom, mert összetöröm a szemüvegem. - mondtam, mire elnevette magát.
-   Azt majd le kell tenned, mert Te leszel fejjel lefelé is. - mondta, mire hatalmas szemekkel néztem rá.
-   Felakasztasz a lábamnál? - néztem rá nagy szemekkel.
-   Igen, Zsombor meg majd lökdös. - nevetett.
-   Ugye nem kell felemelnie? - néztem Vicky-re ijedten.
-   De bizony. - bólogatott mosolyogva.
-   Nem. - ráztam a fejem hevesen. - Biztos, hogy nem! Inkább felszedem valamelyik zsűrit, vagy haspólóban táncolok, de azt nem! - ráztam a fejem.
-   Jas, Én is elbírlak! - mosolygott rám Vicky.
-   Nem! - ráztam a fejem.
-   Jasmine, ezennel le fogod nyomni azt az undorító szőke libát! - mondta szigorúan Vick. - Szedd össze magad, ne alacsonyodj le a szintjére, mert Te tudsz táncolni! - mondta mérgesen. - Ne nyafogj itt nekem, mert olyan vagy, mint egy ovis! Szedd össze magad és állj meg a tükör előtt! - emelte fel a hangját.
-   Igazad van. - bólintottam.
-   Amúgy sem ma fogjuk azt gyakorolni! - legyintett.
Belekezdtünk a táncba és már az eleje is elég nehéz volt, mert csak azt tudtuk megtanulni és a végére teljesen elfáradtunk.
-   Na mi van, még a duracel nyuszika is kifáradt?! - nézett rám vigyorgott rám Vicky, mire elmosolyodtam.
-   Ne mondd el Louis-nak, mert rákattan és nyuszinak fog hívni! - mutattam rá mosolyogva.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, mire felkaptam.
-   Szia Jasmine! - hallottam meg Ariana Grande hangját, mire sikítottam volna, de inkább hatalmasra nyitottam a szemem és befogtam a szám.
-   Te komolyan?! - kérdeztem döbbenten, teljesen  feldobódva.
-   Igen. - kuncogott. - Azért hívlak, hogy lenne kedved esetleg 3 hét múlva az egyik táncosom lenni a Victoria's Secret Show-n? - kérdezte, mire hatalmasra nyílt a szám és a szemem.
-   Ez minden álmom! - mondtam iszonyat nagy mosollyal, ami lehet le is lógott az arcomról, ugyanis akkora volt. - Éppen próbálom feldolgozni az információt és mától kezdve fogynom kell. - mondtam, mire elnevette magát.
-   Nem ajánlom, hogy fogyjál, ugyanis akkor Én leszek a legdagadtabb a színpadon! - mondta nevetve.
-   De Te sem fogsz? - kérdeztem.
-   Ha Te sem, akkor ígérem, hogy nem. - mondta mosolyogva.
-   Oké, akkor ígérem, hogy nem fogok. - mondtam hatalmas vigyorral. - Juj, nagyon várom!
-   Örülök neki, de sajnos most rohannom kell! - mondta. - Viszont még beszélünk, szia!
-   Szia! - mondtam és letettem, majd Vicky-re néztem.
Olyan 20 másodpercig csak csöndben néztem rá, majd előre meredtem és hatalmasat sikítottam.
-   Ezt nem hiszem el! - sikítottam és ugrálni kezdtem.
-   Mi történt? - kérdezte Vicky.
-   Ariana Grande mögött fogok táncolni a Victoria's Secret Show-n! - néztem rá hatalmas mosollyal.
-   Ugye most csak viccelsz? - nézett rám hatalmas vigyorral.
-   Nem! - ugrottam a nyakába sikítva.
-   Ugye leviszel? - kérdezte ugrálva.
-   Mindenképp! - sikítottam.
-   Álljunk le egy pillanatra! - nézett ránk Szabi. - Te táncolni fogsz Ariana Grande mögött, miközben modellek fognak vonulni köztetek? - kérdezte hatalmas szemekkel.
-   Igen! - sikítottam.
-   Jasmine, Te amúgy ismersz sztárokat, nem? - kérdezte Zsombor.
-   De. - bólogattam mosolyogva.
-   Na, kiket ismersz? - kérdezte a magas srác.
-   Gigi Hadid, Kygo, Zayn, majdnem csókolóztam Justin Bieber-rel - mondtam büszkén.
-   És miért nem?-  kérdezte a gombóc.
-   Mert nem engedtem. - mondtam mosolyogva.
-   Az szép! - vigyorgott Zsombor.
-   Amúgy tök jó arc, de nem hagytam neki, hogy a színpadon megcsókoljon. - ráztam a fejem.
-   És most úgy, hogy senki nem látja, hagynád? - kérdezte Szabi.
-   Nem. - ráztam a fejem mosolyogva.
-   Jasmine! - nézett rám ijedten Vicky. - Nem hoztunk szoba kulcsot! - mondta.
-   Várj! - mondtam és hívtam Louis-t, aki nem vette fel. - Remélem most csalsz meg! - dobtam vissza a táskába a telefont idegesen.
-   De Jas, Ginger-nek nincs kulcsa és nincs is otthon. - sóhajtott Vick.
-   De ha senki nincs otthon, hol a gyerek? - kérdeztem idegesen.
-   Nyilván az apjával. - rántott vállat. - Hívom Nialler-t. - mondta, de természetesen neki se vette fel.
Majd végighívogattunk mindenkit, de senki nem vette fel.
-   Fú de imádom, hogy ilyen híresek! - horkantottam és levágódtam a földre. - Az összesnek nagyobb telefonja van, mint a fejem, de nem képes felvenni!
-   Hallod, Én feladom postán egyenesen Mullingar-ba, ha nem kerülök a hotelbe aludni! - mondta idegesen Vick.
Fél órát ültünk, mikor megcsörrent a telefonom: Liam. Hirtelen felkaptam.
-   Hol vagytok? - kérdeztem idegesen.
-   Eddig interjún, most már próbán. - mondta.
-   Deborah veletek van? - kérdeztem.
-   Igen és Gin is, csak mindketten alszanak. - mondta, mire kifújtam a levegőt.
-   És amúgy Louis hol van? - kérdeztem.
-   Éppen Niall-t piszkálja. - mondta, majd elnevette magát.
-   Azonnal add oda neki a telefont! - vágtam rá.
-   Szia! - mondta vidáman.
-   Kedves Louis William Tomlinson! - szóltam bele mérgesen. - Nézd meg azt a hatalmas telefonodat és meséld el nekem, hogy hányszor hívtalak!
-   Bocsi, csak nem engedtek ki telefonálni. - mondta.
-   Szerintem ha haldoklom és hívlak, akkor hívnál vissza, mikor már halottas kocsiban vagyok! - morogtam.
-   Merre vagytok? - kérdezte.
-   Táncoltunk és nem tudunk visszamenni a hotelbe... - mondtam volna, de közbe vágott.
-   Összetörted az autóm?! - kérdezte ijedten. - Miért nem nyitod ki a szemed? Mondtam, hogy ne vidd el!
-   Nem törtem össze az autódat... MÉG nem. - mondtam mérgesen. - De azt ajánlom, ne húzd ki a gyufát, mert nálam van a kulcsod. - mondtam.
-   Semmi baja? - kérdezte.
-   Semmi baja sincs az autódnak, mármint ameddig ki nem megyek és nem csapódok bele Niall-ébe. - mondtam. - Ja, szerintem Ő ne merje felhívni Vicky-t, mert nagyon mérges. - mondtam. - És neked sem ajánlom, hogy tovább idegesíts, mert a kanapén fogsz aludni, de attól függ meddig csinálod, mert lehet kizárlak az erkélyre.
-   Oké, értem. Mérges vagy. - mondta.
-   Micsoda felfogás! - forgattam a szemem. - Kinél van kulcs? - kérdeztem.
-   Hát nálam, meg Harry-nél. - mondta.
-   Mikor végeztek? - kérdeztem.
-   Hát... soká. - mondta.
-   Jó, akkor hova menjünk? - kérdeztem. - Azt ne mond, hogy menjünk oda, mert azt Ti nagyon nem akarjátok. - mondtam.
-   Nem tudom. - sóhajtott.
-   Oké, megoldom. - mondtam, letettem.
-   Hogy lehetnek ennyire fiúk?! - kérdezte unottan Vick.
-   Nem tudom, de csövesek leszünk. - mondtam, majd belenéztem a tükörbe. - Bár Én pontosan ehhez öltöztem, tökéletes!
-   Gyertek hozzánk. - mondta Zsombor. - Csak Én vagyok otthon.
-   Nem akarunk zavarni. - mondtam.
-   Miért zavarnátok? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-   Mit tudom Én, amúgy is tök idegesítő személyiség vagyok. - rántottam vállat. - Általában túl vidám és túl energikus.- magyaráztam.
-   Nem zavartok. - mosolygott.
-   Köszönjük! - öleltem meg.
-   És most megint boldog lesz, aztán holnap Louis-nak annyi. - mondta nevetve Vicky.
-   Meglátom és kék-lilára verem! - mondtam, majd elnevettem magam. - Amúgy nem, mert vigyorog egyet és el van intézve. - mosolyogtam.
-   Amúgy igen, mert Téged nagyon könnyen meg lehet puhítani. - nevetett Vick.
-   Túl könnyen. - mosolyogtam, majd elkezdtem pakolni a cuccom, Vicky táskájába.
-   Lehetek egy világsztár barátnője, így is mindig valaki másnál csövezek! - nevetett fel Vick, mire felröhögtem.
-   Miért? - nézett rá nevetve Szabi.
-   Mert Londonban mindig Jasmine-éknél csöveztem, mert azért az mégis csak egy luxus villa, meg ott voltak jó arcok, meg nem volt ott a bátyám. - magyarázta.
-   Nem szereted a bátyádat? - kérdezte tőle a gombóc.
-   Nem. - rázta a fejét. - De ez nagyon hosszú sztori.
-   Amúgy Vicky. - néztem rá és megálltam a pakolásban, mire felém fordult. - Nekem jobb? Már több mint egy éve együtt élek azzal a csapat észlénnyel és nem Én lettem elkényeztetett, hanem Én kényeztettem el Őket! - sóhajtottam, majd elnevettem magam.
-   Mert hagyod, hogy ugráltassanak! - nézett rám Vick.
-   Tudom, de tudod, hogy simán megcsinálnom! - nevettem. - Amúgy az meg milyen, hogy luxus autóval jövünk, mint a nagy asszonyok, csak nincs hol aludnunk?
-   De aludhatunk a kocsiban. - mondta Vicky.
-   Louis kivégez! - forgattam a szemem. - Szerintem felőle inkább aludjunk valami sikátorban. - legyintettem.
Mikor készen lettünk, már indultunk a kocsihoz.
-   Azért mégiscsak jól áll nekem ez a Range Rover! - vigyorogtam.
-   Amúgy igen, de mikor röhögünk kívülről ilyen elkényeztetett angol libáknak tűnünk. - nézett rám Vick.
-   Tudod kit zavar! - rántottam vállat, majd elmosolyodtam. - Felőlem csövesnek is nézhetnek, pont nem érdekel.
-   Vicky, Jasmine! - hallottunk sikításokat, majd oda pillantottunk és 2 rajongó integetett bőszen.
-   Mindjárt jövünk. - vetett mosolyt a fiúkra Vicky, majd oda szaladtunk.
-   Sziasztok! - mosolyogtunk rájuk.
-   Kérhetünk képet? - kérdezte hatalmas mosollyal a szőke lány.
-   Persze. - mosolyogtunk, majd beálltunk a két oldalukra és csináltunk több fajta képet is.
-   Nagyon köszönjük! - mosolygott hálásan a vörös hajú.
-   Megölelhetünk titeket? - kérdezte félénken a szőke lány.
-   Természetesen, Én vagyok a nagy ölelgetős! - mondtam mosolyogva, majd először a szőke, majd a vörös hajú lány ölelt meg.
-   Lányok, annyira szépek vagytok és nagyon jól táncoltok! - áradozott hatalmas mosollyal a vörös.
-   Köszönjük. - mosolygott Vicky.
-   Imádunk titeket! - mondta a szőke.
-   Mi is imádunk! - mondtam, majd magamhoz szorítottam.
Mikor elengedtem, hagytak menni, de még intettünk.
-   De imádom a rajongókat! - vigyorgott Vicky.
-   Én is! - mosolyogtam rá. - De induljunk, bár nem tudom hova is megyünk, de vidáman! - nevettem el magam, majd bepattantam.
-   Nem akarok hátra ülni! - nyafogott Vicky.
-   Tudod az utat? - néztem rá.
-   Nem. - motyogott, majd beült hátra, mellém pedig Zsombor. -  Amúgy hol van Bory ülése? - kérdezte Vick.
-   Nem tudom, nyilván az apjánál. - rántottam vállat, mikor beült Szabi és a gombóc is.
Szegény gyerek, miért hívom gombócnak?! Gonosz vagyok...
Gyorsan  megérkeztünk és rögtön mikor beléptünk a teljesen üres lakásba hívott Louis. Én elmosolyodtam és felvettem.
-   Érdeklődsz, hogy kivel foglak megcsalni? - kérdeztem gonosz vigyorral.
-   Neked is szia! - mondta, de hallottam a hangján, hogy félig mosolyog. - Hol fogtok aludni?
-   Zsombornál. - mondtam.
-   Nagyon boldog vagyok... - mondta mérgesen.
-   Ne féltékenykedj, főleg ne egy kisfiúra! - mondtam mosolyogva. - Amúgy aranyos vagy. - kuncogtam.
-   Remélem jól szórakozol. - morgott.
-   Tökéletesen! - mondtam vigyorogva. - Mit csináltok? - kíváncsiskodtam.
-   Deborah alszik. - mondta mosolyogva. - Gondolom Ő érdekelt leginkább.
-   Igen. - mondtam nagy mosollyal.
-   Mi próbálunk. - sóhajtott.
-   Akkor holnap találkozunk. - mondtam.
-   Úgyis jönnöd kell velem valahova. - mondta vigyorogva.
-   Hova kell mennem veled? - kérdeztem aggódva.
-   Titok! - mondta.
-   Louis, azonnal mondd el!
-   Álmodj szépeket Jas, szia! - mondta és kinyomta.
Morogtam egy sort, majd csatlakoztam a csapathoz. Nem volt valami izgalmas a sztori, ugyanis lezuhanyoztunk, majd az volt a terv, hogy még beszélgetünk, meg ilyenek, ami először sikerült, majd Vick hátra dőlt a kanapén kényelmesen és úgy beszélgettünk tovább. Utána Én is hátra dőltem. Pár perccel később a fejét a vállamra döntötte Én, pedig a fejemet az övére, de még ment a beszélgetés, amíg le nem csukódott a szemünk.

56. rész

Reggel khm... délben arra ébredtem, hogy Vicky erőből rám ugrott.
-   Te nem vagy ép! - mondtam nevetve.
-   Gyere, mert az a hülye gyerek kitalálta hol tudunk próbálni, viszont kb. késésben vagyunk! - mondta.
-   De eljön értünk? - kérdeztem.
-   Aha. - bólintott. - Viszont kb. 2 perc múlva itt lesz! - mondta, majd odahúzta hozzám a bőröndömet. - Na lemegyek érte, meg szerzek kaját! - mondta mosolyogva, majd otthagyott.
Én még túl fáradt voltam, így bebattyogtam a fürdőbe, gyorsan fogat mostam és a hajamat csak így kócosan járkáltam fel s alá a szobában. Közben bekapcsoltam valami zenét és táncolgattam. Aztán rájöttem, hogy nekem szükségem lenne valami kávé szerű készítményre. Felkutattam a saját bőröndömet, aztán Louis-ét, amiben találtam egy rohadt répát és az egyik melltartómat, amit nem tudtam hová tenni, de mindegy. Utána végre nyílt az ajtó.
-    Vicky! - sikítottam vékony hangon, mire két röhögést hallottam.
-    Neked mi bajod? - kérdezte Vicky, miközben mindketten bejöttek.
-    Nekem annyi, hogy fáradt vagyok! - néztem rá, aztán Zsomborra, aki természetesen videózott. - Ráadásul szemüvegben vagyok és kócos és álmos! - soroltam.
-    És nyűgös! - nevetett Zsombor.
-    Én nem megyek sehova! - nyafogtam és lefeküdtem a földre és kb, i másodpercig csöndben voltam, majd eszembe jutott mit találtam Louis bőröndjében. - Képzeljétek! - ültem fel gyorsan. - Kutattam, hátha valakinél van valami kávé és Louis bőröndjében volt egy rohadt répa és a melltartóm! - magyaráztam, mire röhögtek.
-    Kölcsön kérte? - nevetett Vick.
-    Nem tudom, de kezdeni kéne valamit! - néztem a fejemet a tükörben. - Ráadásul lassan megint csak sima barna vagyok és a körmömet is meg kell csinálni! - nyafogtam és az engem néző személyekre pillantottam. - Annyira utálom ezt! - nyafogtam, majd feltoltam a fejemre a szemüvegem és közelebb hajoltam a tükörhöz, egészen amíg hozzá nem ért az orrom.- Miért vagy vak?! - szidtam magam. - Jó, tudod miért, mert hülye vagy, de miért nem hallgatsz soha senkire?! - faggattam tovább magam. - Azért mert makacs vagyok, de miért vagyok makacs? Mert apám is makacs! - vágtam rá. - Tehát miatta vagyok vak! Okos vagyok! - vigyorogtam.
-    Nem teljesen normális, de táncolni tud! - nézett Vick nyugtatóan Zsomborra.
Én az ágyról oldalról hozzá vágtam egy párnát.
-    Na ha már ilyen okos vagyok öltöznöm kell! - csaptam a homlokomra, majd visszatettem a szemüvegemet. - Vicky, hoztam Én táncos ruhát? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-    Mit tudom Én, akkor a gardróbod, mint a szobám! - forgatta a szemét.
-    Biztos! - rántottam vállat, majd kutakodni kezdtem.
Mikor kiszedtem a cuccaimat, nagy vigyorral ültem az ágyra.
-    Okos vagyok! - vigyorogtam. - Amúgy Vicky, merre van a kis Tommo? - kérdeztem.
-    Elvitte az apja. - rántotta vállat.
-    Engem persze nem keltett fel! - duzzogtam.
-    Szedd már össze magad és menjünk! - sürgetett Vicky.
-    Jól van, akkor nem sminkelek és csúnya leszek! - mondtam, majd bevonultam a ruháimmal a fürdőbe és gyorsan felöltöztem, majd mikor készen lettem kimentem.
-    Kész vagy? - csodálkozott Vick.
-    Gyors voltam! - vigyorogtam rá.
-    Nagyon! - forgatta a szemét. - Hozzad kis táskádat és menjünk! - mondta.
-    De nem hozok, csak telefont, inni, meg pénzt Te hozzál táskát és belerakom! - mondtam, mire bólintott és hozta a táskáját.
Beledobáltam a cuccaim, majd megálltam és elgondolkoztam.
-    Vicky, hozzak szemüveget? - kérdeztem.
-    Utálod, nem?-  kérdezte Zsombor.
-    Fúj, dehogynem. - játszottam el, hogy kiráz a hideg.
-    Akkor ne. - mondta.
-    Akkor induljunk! - mondtam, majd megelőztem mindenkit és kiszaladtam.
A folyosón táncolni kezdtem mint egy őrült, majd jött egy öreg bácsi, de táncoltam tovább.
-    Fiam, vigyázz az őrült barátnődre! - nézett Zsomborra, majd bement az egyik ajtón és becsukta.
Belőlünk egy emberként tört ki a röhögés.
-    Vigyázni kell rám! - röhögtem.
-    Menjünk, mert ha visszajön megver a botjával! - tolt be minket a liftbe röhögve Vicky.
Beálltam a tükörnek háttal, majd Zsombor az arcomba tolta a kameráját.
-    Gyönyörű vagyok, ugye? - húzogattam a szemöldököm.
-    Megcsodálhatjátok egy világsztár barátnőjét! - mondta Zsombor, mire elnevettem magam.
-    Ez a nevem! - nevettem. - Teljes nevem Louis Tomlinson Barátnője! - hadartam, majd elnevettem magam. - Nem, amúgy Jasmine. - mosolyogtam aranyosan. - Jasmine Barryl.
-    Most aranyosnak tűnsz, de nem vagy az! - nevetett Vicky.
-    De aranyos vagyok! - nyafogtam, majd megcsörrent a telefonom. - Várjatok, hív Louis! - mondtam, majd hátat fordítottam nekik. - Szia! - köszöntem nagy mosollyal.
-    Csodálom, hogy ébren vagy! - nevetett.
-    Vicky rám ugrott reggel. - morogtam. - Amúgy Te hol vagy?
-    Valami interjúra várunk már vagy fél órája és unatkozunk. - magyarázta.
-    Nagyon jó lehet. - mondtam unottan.
-    Nem akarsz ide jönni? - kérdezte aranyos hangon, mire elmosolyodtam.
-    Tök cuki vagy, de nem megyek. - mondtam mosolyogva.
-    Kérlek! - mondta még aranyosabban.
-    Nem és fejezd be ezt a cukiságot! - mondtam, majd egy kiabálást hallottam.
-    Louis már nem bírod Jas nélkül?! - kiabálta röhögve Niall.
-    Megyek elkapom. - mondta, mire elnevettem magam.
-    Menjél. - nevettem, majd letettem.
-    Mi is menjünk! - mondta Vick, majd kiszálltunk a liftből.
Gyalog mentünk nem is olyan messze. Mikor megérkeztünk a hatalmas terembe, aminek minden falát tükrök fedték, nagy mosollyal rohantam be.
-    Ez tök király! - mosolyogtam, majd vidáman körbe forogtam.
-    Csinálj videót a Directioner-eknek! - mondta Vick mosolyogva, mire bólogattam és előkaptam a telefonom és elindítottam videót.
-    Sziasztok! - köszöntem vidáman. - Itt vagyunk Budapesten és a fiúk valami interjún vannak, de nem baj! - legyintettem. - Majd megyek a koncert próbára és ott leszek. - rántottam vállat. - Bár oda sem kellek, de nem baj! - legyintettem, majd Vick nevetett mögöttem.
-    Jasmine lábatlankodik! - nevetett Vicky.
-    És hát ja igazából semmi izgalmasat nem fogunk csinálni, csak táncolni! - rántottam vállat. - Mondjuk szeretitek ha táncolok! - mosolyodtam el. - Mert kis aranyosak vagytok! - villantottam 1000 wattos mosolyt. - És szeretlek titeket! - vigyorogtam.
-    Jasmine nagyon cuki! - nevetett valahol Zsombor.
-    Ja és van vendégünk is! - fordítottam úgy a telefonom, hogy Zsombor látszódjon.
Egy cuki mosollyal integetett.
-    Ő is aranyos! - vigyorogtam, majd elnevettem magam. - Mindenki aranyos.
-    Jasmine, kezdjünk táncolni! - nyafogott Vicky.
-    Mennem kell mert hiányolnak, de majd találkozunk az utcán magyar rajongókkal biztosan, a többiekkel is majd valamikor... - mondtam bizonytalanul. - Sziasztok! - dobtam puszit, majd kitettem a videót a csoportba, majd nekiálltunk.
Először toltunk valami táncot Vick-kel, majd mivel megbeszéltük, hogy Vicky találja ki a koreográfiát, így elkezdtem félni.
-   Vicky, ha olyat találtál ki, amit Én se tudok megcsinálni, akkor annyira megfojtalak! - fenyegettem, amin mindketten nevettek.
Közben természetesen Zsombor kamerája előröl vett minket.
-   Nem öllek meg! - nevetett Vicky. - Mondjuk Te a BSE végén se tudtál megállni! - nevetett.
-   De a bemutatón sikerült! - vigyorogtam.
-   Jól van, kezdjük! - pacsiztunk, majd belekezdtünk.
Elég jól haladtunk, be kell vallanom annyira nem volt gáz, de közepén már elkezdett nehezedni a helyzet. Vick mutatott valamit, amit nem igazán tudtam analizálni.
-   Várjál már, ez mi a jó őrület? - értetlenkedtem, mire Zsombor röhögött.
-   Tudod az egyik régi táncban volt hasonló! - mondta. - Abban amikor abban a bőrruhában voltunk.
-   Ja tudom! - bólogattam. - De ezt akkor sem értem. - nevettem.
Vicky elmagyarázta így az egész világos lett.
-    Értem! - bólogattam vigyorogva.
-    Én elsőre is vágtam. - nevetett Zsombor, mire rá néztem.
-    Akkor Te nagyon okos vagy! - nyújtottam rá a nyelvem.
A próba végére már csak Vicky tudott állni. Én kiterültem a földön.
-    Jas, szedd össze magad, jönnek értünk! - lökdösött a lábával Vicky.
-    Nem! Fáradt vagyok, itt maradok! - nyafogtam.
-    Kb. 2 perc múlva betörnek ide! - rántott vállat, majd hagyott fetrengeni.
-    Nekem meg a haverjaim jönnek. - nézett rám a mellettem fekvő fiú.
Hirtelen nyílt az ajtó, mire megijedten a sikítottam és mind röhögtünk. Számomra ismeretlen csapat lépett be, majd 2 másodperc múlva a mi csapatunk.
-   Gyere Jasmine! - lépett oda hozzám Lou.
-   Nem mozdulok meg! - néztem rá mosolyogva. - Hoztál nekem valamit, ugye? - vigyorogtam.
Nem tudom, hogy miből gondoltam ezt, csak volt egy ilyen érzésem.
-   Tessék! - adott oda mosolyogva egy csokit.
-   Hogy találtad ki? - kérdezte nevetve Harry.
-   Nem tudom, megérzés! - rántottam vállat. - Na húzz fel! - nyújtottam a kezem, mire Louis segített lábra állni.
-   Lehetnél kedvesebb! - mondta mosolyogva Lou.
-   Mindig kedves vagyok veled! - csíptem meg az orrát mosolyogva, majd ittam.
-   Jas, hiányzol a lányodnak! - mondta mosolyogva Liam és oda hozta Deborah-t.
-   Nem a lányom! - néztem rá szigorúan, majd elvettem tőle. - Mond, mennyire tett tönkre Apád? - pusziltam meg, mire nevetett. - Tehát teljesen, értelek! - mondtam mosolyogva, majd leültem a földre törökülésben és szembe ültettem magammal. - Bízd ide kicsi lány, Én mindent elintézek! - mosolyogtam rá, majd felállt.
Elég ijesztő volt nézni, de Deborah magabiztosnak tűnt. Majd elindult és célirányosan megint Zsombor felé, majd mikor elérte belekapaszkodott a lábába.
-   Louis, szomorú hírt kell közölnöm! - néztem rá mosolyogva, mire rám nézett. - A lányod épphogy jár, már egy nála 17 évvel idősebb srácot próbál felszedni! - vigyorogtam.
-   Nem, majd 18 éves korában elmegy randizni. - mondta, mire elnevettem magam.
-   Ezt bízd rám! - kacsintottam, majd felálltam.
Közben Bory már Zsombor kezében volt és játszott vele. Oda mentem, majd Bory rám mosolygott és nyújtózkodott felém.
-   Azt ajánlom kicsi lány, hogy várjunk még ezzel a pasizással és a Te korosztályodból válogass! - mosolyogtam rá, mire nevetgélt. - Na meg csak a baj van velük, addig örülj, amíg a pónilovak érdekelnek! - pusziltam meg az arcát, majd letettem, mire Louis-hoz ment és háttal nekidőlt a lábának.
-   Jas, eltoljuk azt tudod nem azt, - mondta és a másodiknál kacsintott, majd elnevette magát. - Tudod ami nem annyira az, csak kicsit. - mondta.
-   Benne vagyok! - mosolyogtam rá. - De nincs itt a tépőzáras cucc. - mondtam.
-   Nekem sincs. - legyintett, majd felvette a melegítőfölsőjét és nem teljesen, de felhúzta a cipzárt.
-   Valaki adjon pulcsit! - kértem mosolyogva, mire Zsombor valamelyik haverja dobott egyet. - Köszi! - mosolyogtam rá angyalian, majd felkaptam és Én is felhúztam.
A dalban tépőzáras ing van rajtunk és szét kell tépni, de a tépőzár miatt sértetlen marad. A pulcsit is széthúzzuk, így lecsúszik a cipzár.
-   Nem téped szét, ugye? - kérdezte a srác magyarul, mire Zsombor meglökte.
-   Nem fogom széttépni és most megleptelek titeket! - mosolyogtam huncutan és ezt magyarul mondtam.
-   Te tudsz magyarul? - csodálkozott valamelyik másik srác, akinek a testalakja egy gombóchoz hasonlított.
-    Igen, egy ideig laktunk itt a húgom miatt. - magyaráztam.
-    Tök aranyos az angol akcentusod. - mosolygott Zsombor.
-    Köszönöm! - vetettem 1000 wattos mosolyt.
-    Jasmine, beszélj angolul! - lökte meg a fenekem a lábával Lou vigyorogva.
Én döbbenten néztem rá, mire pimaszan vigyorgott.
-    Ha koszos lett, szétrúgom a segged! - mondtam és megnéztem a fenekem, ami tiszta volt. - Szerencséd. - mondtam.
-    Ne nézegesd, hanem rázzad! - kacsintott.
-    Nagyon bátor vagy! - vigyorogtam rá.
-    Oké, majd a hotelben harcoltok, vagy amit akartok, most táncoljunk! - lökött meg Vick.
-    Jó, de nálad van a zene! - mondtam, mire bólintott, majd a cipőjével megbökte a telefonját és elindult a zene.
Rögtön elkomolyodtunk és átvettük a szerepünket: szexi, magabiztos bombázó. Mikor elkezdtük, azért mindenki megdöbbent, kivéve Ginger, aki vigyorogva nézett minket. Ha látnák azt a táncot amit igazán szexinek készítettünk... Így is a tekintetük égette a bőrünket, ami Vicky már nem bírt tovább.
-    Csukjátok be a szátokat, mert kifolyik a nyálatok és kissé éget a tekintetetek, tehát lehetne diszkrétebben! - mondta, mire felröhögtem, de táncoltam tovább.
Mikor vége lett, eléggé lihegtünk, de felkaptam a pulcsit a földről, amit a dal közben odahajítottam és visszaadtam a gazdájának.
-    Köszi! - mosolyogtam rá, miközben visszaadtam.
Az arcokon még mindig döbbenet ült.
-    Emlékszel, mikor szőke voltál Te is? - mosolygott rám Vicky.
-    Aha, az tök jó volt. Mármint a hajam siralmas, de menő időszak volt. - mosolyogtam rá.
-    Valami ilyesmi jó lett volna a BSE-re. - mosolygott Nialler.
-    Tényleg voltál szőke? - csodálkozott Zsombor.
-    Aha, de nagyon gáz volt. - horkantottam. - És volt olyan, hogy lila volt a hajam vége. - mosolyogtam.
-    Szőke voltál és a hajad vége lila? - csodálkozott Lou.
-    Aha... - mosolyogtam halványan. - Nem akarod látni! - legyintettem, majd ittam.
-    Mutass képet! - vigyorgott.
-    Nem mutatok! - ráztam a fejem mosolyogva. - Szerencsére Anyának vannak képei arról a korszakról és ezzel mind jól járunk! - mosolyogtam.
-    Kérhetek valamit? - kérdezte mosolyogva.
-    Kérni kérhetsz, maximum nem teljesítem. - mosolyogtam rá, miközben pakoltam a cuccaimat.
-    Ezt nem akarod nekem külön előadni kevesebb ruhában? - kacsintott.
Én elmosolyodtam, miközben levettem a cipőmet, majd felvettem a rendeset. Vicky-hez indultam és közben elmentem Louis előtt, így a cipőmet a kezébe nyomtam, majd felkaptam az ölembe Bory-t magabiztos mosollyal.
-    Ne koszold össze! - kacsintottam rá pimasz mosollyal, majd Vick-hez mentem.
-    Veszett egy nőszemély vagy! - mondta Lou, de a hangján hallatszott a mosoly.
-    Végre rajtam kívül más is tudja kezelni a férfiakat. - vigyorgott Ginger.
-    Ez az egész arról szól, hogy ugráltattok minket? - kérdezte felhúzott szemöldökkel valamelyik srác Zsombor csapatából.
-    Édeském, Te még kisfiú vagy. - mosolygott rá Ginger, majd elé lépett és megsimogatta az arcát. - Téged még nem fognak, de azért cuki volt! - simogatta meg, majd rá kacsintott visszajött hozzánk.
-    Miért vagyunk kisfiúk? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Zsombor.
-    Még az arcodon kisfiús báj ül! - mosolyogtam rá. - Ami valljuk be, cuki, de pár év múlva... - mosolyodtam el és közelebb léptem hozzá. - pár év múlva majd férfiasabb lesz az arcod és nem csak cuki leszel, de jóképű is. - mosolyogtam rá és finoman megpaskoltam az arcát. - Ha szabad leszek, majd keress meg akkor! - kacsintottam rá, majd visszamentem a csajokhoz.
-    Azt hiszem neked elég lesz ebből. - kapott a vállára Lou, mint egy zsákot. - Tartsd meg magadnak ezt a szexi hangot és az érett női eszméidet! - paskolta meg a fenekem, mire felnevettem. - Pontosabban ezt tartogasd nekem!
-   Féltékeny vagy? - kuncogtam.
-   Ilyen boldog vagy? - kérdezte.
-   Tegyél le! - csapkodtam a hátát.
-   Mit nyerek azzal? - kérdezte mosolyogva.
-   Nem verlek agyon! - mondtam, mire letett.
A hajamat hátra csaptam, majd elrendezgettem.
-   Összeborzoltál! - fordultam felé mérgesen.
-   Bele ne halj! - forgatta a szemét.
-   Nagyobb szigor lesz! - fenyegettem. - Félni fogsz!
-   Mondja nekem egy tündérke. - mosolygott rám édesen, mire nem bírtam tovább, elé léptem és a karjai közé bújtam, mire elnevette magát.
-   Utálom, hogy ennyire szeretlek! - kuncogtam.
-   Nem igaz, szereted! - kuncogott.
-   Igen! - nyafogtam, majd elléptem tőle. - Na hagyjál békén! - mosolyogtam rá magabiztosan.
-   Te jöttél ide! - nevetett.
-   Jasmine, mutassál nekem egy WC-t! - mondta Ginger.
-   Én?! - néztem rá kérdőn. - Azt se tudom hol vagyok! Zsombor mutassál nekünk WC-t! - néztem rá.
-   Biztos ki van írva! - rántott vállat.
-   Na gyere, keressünk! - fogtam meg a kezét mosolyogva.
-   Menjünk kézen fogva WC-t kutatni! - nevetett Gin.
-   Vick, Te jössz? - nyújtottam felé a másik kezem.
-   Csak ha meg fogod a kezem! - mosolygott, mire megfogtam és elröhögtük magunkat.
-   Ginger ide figyelj, ha megtaláljuk a WC-t, megtanítalak twerk-elni/ölni. - mondtam nevetve.
-   Benne vagyok! - nevetett.
És megtaláltuk a WC-t és Ginger is okosabb lett! Nevetve mentünk vissza, mivel Vicky a WC-ben twerk-elt egy felmosónak.
-   Megtaláltátok? - kérdezte nevetve Niall.
-   Igen! - nyújtottam rá a nyelvem.
-   Nem akartok indulni? - kérdezte Harry.
-   Akkor azt nem próbáljuk el? - kacsintottam közben.
-   Nem. - rázta a fejét.
-   De miért ilyen titkos? - kérdezte unottan Liam.
-   Ha elmondom, meg kell hogy öljelek! - néztem rá komolyan. - Amúgy milyen menő kém lennék, nem? - vigyorogtam. - Simán kijátszok bárkit! - mosolyogtam.
-   Kit? - kérdezte felhúzott szemöldökkel hitetlenül Lou.
-   Mondjuk Te lennél a legkönnyebb! - vigyorogtam rá. - Viccesen könnyű lenne.
-   Álmodozz. - mosolygott.
-   Jasmine! - pattant mellém vigyorogva Vick.
-   Mondjad! - mosolyogtam rá.
-   Alszunk ma együtt? - kérdezte mosolyogva.
-   Természetesen. - mosolyogtam rá. - Gin? - néztem rá.
-   Csak akkor, ha senki nem házasodik össze pókkal és nem leszek apa! - nevetett, mire mind röhögtünk.
-   Neked még mindig jobb! - nézett rá Vick. - A férjem hozzám se szólt! - nevetett.
-   Nekünk meg elszökött a gyerekünk. - nevetett Ginger.
Én már úgy röhögtem, hogy meg se tudtam szólalni.
-   Elvesztettük Jasmine-t! - nevetett Liam.
-   Vicky! - nyújtottam a kezem, mire megpróbált felhúzni, de annyira röhögött, hogy rám esett, nekem pedig már folyt a könnyem. - Így kezdődött a reggelem. - nevettem.
-    Ki gondolta volna! - nevetett Ginger.
-    Van egy ötletem! - mondtam mosolyogva, majd lelöktem magamról Vicky-t és felpattantam.
-    Néha elgondolkozom rajta, hogy ezt a rengeteg energiát hol tárolod! - mondta Liam, az állát simogatva.
-   Zsebre vágom. - legyintettem, majd elkaptam Vicky lábát és elkezdtem vonszolni a földön.
-   Te mit művelsz? - nevetett.
-   Felmosok! - vigyorogtam.
-   Fúj, engedj el! - rázta a lábát, mire elengedtem, majd felhúztam a földről.
-   Most haragszol rám? - csimpaszkodtam a nyakába mosolyogva.
-   Nem. - mosolygott. - De azért kérek puszit! - vigyorgott.
-   Honnan tudtad? - kérdeztem mosolyogva.
-   Mindig puszit kapok! - mosolygott rám.
-   Mert aranyos vagy! - pusziltam meg az arcát. - Van csokim! - engedtem el, majd kivettem a táskájából a csokit, amit Louis-tól kaptam és elkezdtem enni.
-   Jasmine, gyerekkorodban nem hagytak el? - nézett rám nevetve a dagi srác. - Mert rád néz az ember, aztán pislog és már nem talál.
-   Nem, mert csak kiskoromban voltam ilyen, aztán évekig nem, mert a húgom rákos lett és az borzasztó időszak volt, aztán meghalt és még sokkal rosszabb lett. Apukám már rég New York-ban dolgozott, de mi úgy tudtuk még együtt vannak, majd mikor meghalt a húgom anyukám közölte, hogy elköltözik LA-be egy pasihoz és egyedül maradtam. - magyaráztam. - A fiúkhoz költöztem, vagyis nem akartam, de aztán mégis, mert valaki végigvonszolt a házon és mindenkit megkérdezett... - néztem Louis-ra. - Aztán először ott is nagyon rossz volt, de végül valahogy kigyógyítottak ebből a depiből és aztán történt egy csomó minden, de a lényeg, hogy kb. minden oké volt. - mosolyodtam el.
-   Azért elég durva, hogy most már ennyire vidám vagy ezek után. - csodálkozott Zsombor.
-   Hát igen. - bólintottam, majd elmosolyodtam. - Viszont azért a betegségétől függetlenül iszonyat rosszak voltunk a húgommal. - nevettem el magam. - Minden hülyeségemre megtanítottam, folyamatosan visítoztunk, rohangáltunk és lopkodta a cuccaimat, aztán veszekedtünk, de mindig kibékültünk.
-  Tehát Te meg egy kicsi Te? - kérdezte Zsombor, mire mosolyogva bólogattam. - És a szüleiteknek maradt haja, vagy Ők is ilyen pörgősek? - kérdezte mosolyogva.
-  Anyukám egyáltalán nem ilyen, Ő laza, de nyugodt Apukám, pedig szerintem a világ legnyugodtabb és leglazább embere, tehát ezzel csak Én vagyok megáldva. - mosolyogtam rá. - Viszont a személyiségem nagy része inkább apukámtól származik.
-   A hülyeséged meg tőlem! - támaszkodott a vállamra vigyorogva Vicky.
-   Ebben biztos lehetsz. - nevettem.
-   És miattam vagy ekkora liba! - ölelt át oldalról vigyorogva Gin.
-   Itt Te vagy a legnagyobb liba! - vigyorgott rá Vicky.
-   Tudom. - mosolygott. - Ezért kapom ingyen a kávét. - vigyorgott.
-   Hol kapod ingyen? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-   Bárhol, az csak attól függ, hogy meddig gombolom be az ingem. - kacsintott, mire megforgattam a szemem. - Még mindig nem Én táncoltam... - mondta volna vigyorogva, de befogtuk a száját.
-   Megbeszéltük, hogy az egy vicces titok. - mondtam.
-   Ne nyalogasd a kezem, mert nem engedem el! - szólt rá Vick.
-   Hogyan is táncoltatok? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Nialler.
-   Nem fontos. - legyintett Vicky, mire Ginger kiszabadította a száját és el akarta mondani, de a lábára léptem.
-   Te milyen erőszakod vagy! Nem kéne együtt élned 4 fiúval! - nézett rám mérgesen.
-   Arra emlékszel, mikor megtépted... - kezdett röhögni rám nézve Vicky, mire Én is röhögni kezdtem.
-   Durva voltál! - nézett rám Lou mérgesen.
-   Nem téptem meg! - néztem rá nevetve. - Épphogy megfogtam a haját. - nevettem.
-   Jól van, menjünk! - mondta Liam, mire kirohantam a teremből, majd körül néztem a folyosón és mindenki rajtam röhögött.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, így visszarohantam és hirtelen felkaptam.
-   Szia! - szóltam bele mosolyogva.
-   Szia kicsim! - mondta Anya nagy mosollyal.
-   Anya, veled mizu? - kérdeztem mosolyogva és leültem a földre törökülésbe.
-   Egy újságból kell megtudnom, hogy a lányomnak barátjai van?! - kérdezte mérgesen, mégis ott bujkált a hangjában egy kis mosoly.
-   Bocs, tudom hogy nem hívtalak. - mondtam kuncogva.
-   Ne röhögj lányom! - mondta mosolyogva.
Engem hirtelen megtámadt hátulról Deborah.
-   Gyere hercegnőm! - ültettem az ölembe.
-   Ki a hercegnőd? - kérdezte Anya.
-   Deborah. - mondtam mosolyogva.
-   A másik, meg hogy el sem hozzátok ide? Hogy gondolta ezt a kedves Louis?! - kérdezte mosolyogva.
-   Kedves Louis a saját anyjához is elfelejtette elvinni a gyerekét, ráadásul engem is elcibált, hogy ne kapjon akkora fejmosást! - mondtam, mire Anya nevetett.
-   A lányát még nem felejtette ott sehol? - kérdezte nevetve.
-   Nem, de azért figyelek rá. - nevettem.
-   Helyes. - mondta mosolyogva. - Kell neki egy határozott nő.
-   Én vagyok a határozott nő? - kérdeztem mosolyogva.
-   Mikor legutoljára láttalak még lánynak tűntél. - mondta, mire megforgattam a szemem.
-   Biztosítalak róla, hogy még mindig lány vagyok. - mondtam.
-   Szerintem elég határozottan szöktetek el. - nevetett.
-   Tényleg, elszöktünk. - nevettem.
-   Szerintem Te elég határozott vagy. - mondta mosolyogva. - Jim-mel legalábbis biztosan.
-   Már csak egy gond van, hogy ijesztő nem vagyok. - mondtam és elmosolyodtam.
-   Ez probléma? - kérdezte nevetve Anya. - Szerintem jó dolog szépnek lenni.
-   Nem vagyok szép. - mondtam.
-   De szép vagy. - vágta rá.
-   Azért mondod, hogy szép vagyok, mert a lányod vagyok. - mondtam.
-   Azért mondom, mert az vagy. - mondta. - Hidd el kedvesem, ha csúnya lennél megmondanám.
-   Kösz Anya. - nevettem el magam.
-   Hol vagy most? - kérdezte.
-   Börtönben. - mondtam. - Amúgy nem, Budapesten valami táncteremben. - mondtam mosolyogva.
-   Azt se mondtad, hogy folytatjátok a turnét és hogy Te is mész.
-   Képzeld Anya, folytatjuk a turnét és Én is megyek! - mondtam mosolyogva.
-   Vicces vagy. - mondta unottan. - És milyen anyának lenni?
-   Anya, nem vagyok anya! - szóltam rá.
-   Csak kb. mégis! - mondta unottan.
-   Anya! - szóltam rá. - Nekem nincs gyerekem.
-   Tudom, de akkor is Te törődsz vele annyit! - mondta.
-   Lehet, de akkor sem! - mondtam.
-   Jól van, vigyázz magadra és Louis-ra.
-   Nem neki kéne rám vigyáznia? - kérdeztem mosolyogtam.
-   Szerintem Te többet gondolkozol, mint Ő. - mondta mosolyogva.
-   Nyilván, mivel Én gondolkozom, Ő nem. - mondtam.
-   Igazad van. - mosolyogtam.
-   Megyek, mert éhes vagyok. - mondta mosolyogva.
-   Oké, szia!
-   Szia! - mondta és letette.
Én unottan tettem le a telefonom.
-   Hogy hasonlíthatunk ennyire? - morogtam és hátra feküdtem, de vigyáztam, hogy Deborah ne boruljon el az ölemben.
A kislány elmosolyodott, felkelt az ölemből, majd a hasamra ült és rám mosolygott.
-   Annyira aranyos vagy. - mosolyogtam rá. - Miért vagy ilyen tündérke?
Ő nevetett és kis kezét az arcomra tette. Én felkaptam és felemeltem, majd hangosan kacarászott és visszaültettem az ölembe, majd felültem, így szemben az arcomat nézegette.
-   Miért szeretlek ennyire? - nyomtam össze a kis arcát két ujjammal, mire Ő két kézzel összenyomta az enyémet és nevetett. - Mert olyan vagy, mint apád, ugye? - mosolyogtam, mire elengedett, majd óvatosan felállt az ölemben és átkarolta a nyakam és hozzám bújt.
Én is átöleltem, majd felálltam, így az ölembe fogtam.
-   Puszit kapok? - kérdeztem mosolyogva, mire elhúzódott és az arcomra kaptam egy puszit. - Na keljél útra. - mondtam mosolyogva és letettem, mire Liam-hez totyogott.
-   Jas, erre emlékszel? - kérdezte Vicky, majd elkezdte táncolni az egyik nagyon réi táncunkat, vagyis elkezdte ringatni a csípőjét, miközben egyre lejjebb ereszkedett.
-   Juj, igen ez az, amikor valami hatalmas színpad volt, leestem róla, eltörtem a karom és úgy táncoltam? - kérdeztem mosolyogva.
-   Aha. - nevetett Vicky.
-   Akkor igen. - mosolyogtam.
Elkezdtük táncolni, majd kb. a felénél elkezdtünk röhögni, ugyanis ott estem le.
-   Amúgy nagyon fájt. - nevettem.
-   Gondoltam, mivel szilánkosra törted. - forgatta a szemét Ginger.
Mi nevetve ültünk a földön.
-   De azért király volt a fellépés. - mosolygott rám Vicky.
-   Itt voltunk abban a fura pólóban és rövid nadrágban, ugye? - kérdeztem, mire bólogatott. - Ott emlékszel arra a srácra? - nevettem.
-   Ja igen, fúj de hányinger keltően kedves, illedelmes és jól öltözött volt. - fintorgott Vick.
-   Tudod mit akartam annyi idősen? - mosolyogtam Louis-ra, aki kérdőn nézett. - Tetkót, aztán rájöttem, hogy elájulnék, tehát feladtam. - magyaráztam. - Meg rájöttem, hogy utálnám.
-   Nem szereted Őket? - kérdezte Lou mosolyogva.
-   De, rajtad szeretem, csak magamon nem. - rántottam vállat mosolyogva. - A tetkó szexi, csak nem rajtam. - magyaráztam.
-   De csajokon is szexi. - mondta Zsombor.
-   Azt nem mondtam, hogy csajokon nem az, de Én biztosan elájulnék. - mondtam, majd elnevettem magam. - Pedig tök cukit találtam ki, de feladtam.
-   Emlékszel, mikor az a srác, akinek nem emlékszem a nevére, na az volt a pasim és mentünk tetováltatni? - vigyorgott rám Vick, mire eszembe jutott az a hang és ahogy tetováltak, majd kirázott a hideg a sikítottam.
-   Fúj! - mondtam és végigfutott a hátamon a hideg.
-   De édes vagy. - nevetett Harry.
-   Mindjárt elájulok! - mondtam és kiszaladtam a teremből.
Hirtelen kiszúrtam egy rózsaszín lufit, mire sikítottam és vigyorogva odaszaladtam. Felkaptam, majd beszaladtam vele.
-   Héliumos lufi! - mutattam rá vigyorogva.
-   És nekünk is ugrálnunk kell emiatt? - kérdezte nevetve Zsombor.
-   Nem neked hoztam! - nyújtottam rá a nyelvem, majd odavittem Deborah-nak, aki hatalmas vigyorral kezdte ütögetni, majd kacagott.
-    Szívd be a héliumot! - mondta vigyorogva Zsombor valamelyik haverja.
-    Oké! - mondtam vidáman. - De akkor ki kell lyukasztani! - szomorodtam el.
-    Bele ne haljunk! - forgatta a szemét a gombóc gyerek.
-    Jó, akkor ezennel megöllek! - simogattam meg a lufit, majd ahol össze volt kötve, a körmömmel kilyukasztottam, de összecsíptem.
Beszívtam egy kicsit, majd elkezdtem rap-elni nem mintha tudnék, vagy ilyesmi de ahhoz képest annyira nem volt rossz. Mikor elfogyott a tüdőmből, vettem egy nagy levegőt.
-    Ez nem a nekem legmegfelelőbb műfaj! - nevettem.
-    Jobb, mintha énekelnél! - nevetett Vicky.
-    Az biztos. - néztem rá nevetve. - Tessék! - adtam oda neki.
-    Utánad? - nézett rám.
-    Hallod hányszor ittál már, vagy ettél már utánam? - néztem rá értetlenül.
-    Igaz. - rántott vállat, majd szívott a lufiból. - Most olyan, mintha csókolóztunk volna! - nézett rám, majd annyira vicces volt a hangja, hogy felröhögtünk. - Ez nagyon menő! - nevetett.
-    Ginger, adj vörös rúzst! - vigyorogtam rá.
-    Miből gondolod, hogy van nálam? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-    Ez a 3. Ginger szabály. - sóhajtottam. - Minden körülmények között kell lenni a táskádban vörös rúzsnak és egy pólónak. - mondtam, mire elmosolyodott.
-    Végre, valami okosat is mondasz! - mondta mosolyogva, majd odaadta.
Én közel mentem a tükörhöz.
-    Fú de ronda vagyok közelről! - néztem a saját szemembe, majd bandzsítottam.
Feltettem a rúzst, majd odaszaladt hozzám Deborah.
-   Ezt vidd oda Gin-nek! - mosolyogtam rá és odaadtam neki a rúzst becsukva, mire odaszaladt hozzá és odaadta neki.
-   Köszönöm! - puszilta meg az arcát Gin.
Én oda mentem Louis mellé, majd rá vigyorogtam, mire az arcára mutatott. Én nyomtam rá egy puszit és ott maradt a nyoma.
-   Igazán szép vagy már. - néztem rá nevetve. - Dicsekedjél vele!
-   Veled dicsekszem. - mosolygott.
-   Még szép. - kacsintottam rá pimasz vigyorral, majd Ginger-hez mentem.
Elvettem tőle a rúzst, majd óvatosan kirúzsoztam Deborah-t.
-   Pár év múlva ha ilyen rúzst használsz majd, és a fél világ utánad fog nyáladzani. - kacsintottam rá.
-   Jasmine, mi lenne, ha befejeznéd a tanítását? - kérdezte Louis.
-   Ez lesz, felkészítelek. - rántottam vállat mosolyogva.

55. rész

Mit láttunk Budapestből? Egy repteret, egy szép hotelt és ennyi, ugyanis mindenki aludt tovább. Reggel a srácok találkoznak pár emberrel. Ezek az emberek nyerték ezt, vagy riporterek, esetleg hírességek. Elvileg nekünk is menni kell.

~reggel~
-   Jasmine, siess! - kiabált Vick. - Lekéssük azt a találkozásos izét! - mondta.
-   Oké, rohanok! - mondtam, majd felpattantam és a bőröndömhöz szaladtam.
Felkaptam egy fekete farmert, egy sima rózsaszín rövid ujjú pólóval, amin egy "Dancer" felirat díszelgett, majd a fekete Vans cipőmet.
-   Vicky, Te sminkelsz? - kérdeztem.
-   Nem, mert Nialler azt mondta, hogy semmi puccos, csak sima emberekkel dumálnak. - magyarázta.
-   Oké. - mosolyogtam, majd a hajamat is megcsináltam és indultunk is.
-   Éhes vagyok! - mondta a liftben Vick.
-   Akkor várjál! - mondtam, majd megállítottam a liftet és visszaszaladtam a lakosztályunkba.
A bőröndömből kiszedtem az elrakott titkos csokikat, majd egyet dobtam Vick-nek és egyet kivettem magamnak. A liftben valami zenére táncolgattam, ugyanis a rengeteg alvás miatt volt egy csomó energiám. Vicky rajtam röhögött.
-   Amúgy hova is megyünk? - kérdeztem nevetve.
-   Elvileg az étteremben vannak. - rántott vállat.
-   Egy selfie! - mondtam vidáman, mire bólintott.
Előkapta a telefonját és csináltunk egy puszisat. Mikor leértünk a recepción köszöntek, mire a milánói akcióm jutott eszembe, ahogy Vicky-nek is, így nagy röhögés közepette mentünk be az étterembe, mire Louis és Niall hátra fordult és mosolyogva néztek minket. Én odaszaladtam Louis-hoz, mire mindenki engem nézett.
-   Jól aludtál? - kérdezte halkan, hogy ne zavarja meg a beszélgetést, bár már mindegy volt, ugyanis hiába beszélt Harry, szinte mindenki velünk volt elfoglalva.
-   Igen, csak túl sokat. - kuncogtam, mire elmosolyodott.
-   Te túl sokat aludtál? - nézett rám felhúzott szemöldökkel Vicky, mire bólogattam. - Én még tudtam volna.
-   Te mikor nem? - kérdezte tőle mosolyogva Nialler.
Ezen mindenki elnevette magát. Leültem Louis mellé, mellém pedig Vicky, pontosabban Louis és Niall között ültünk mi ketten, ami már rossz ötlet, ugyanis mindig találunk valami közös hülyeséget.
-   Jasmine, igaz hogy ti ketten jártok Louis-val? - kérdezte mosolyogva egy szőke, hosszú hajú lány, akivel profi stáb volt, tehát tuti hogy valami tv-s.
Én mosolyogva néztem Louis-ra, aki nagy szemekkel nézett rám.
-   Ki vagy Te?! - poénkodott, mire megforgattam a szemem.
-   Igen. - mosolyogtam.
Louis észrevétlenül - legalábbis Ő úgy gondolta - átkarolta a vállam és a hajammal kezdett játszani.
-   És milyen nektek mint barátnőnek? Sok bántást kaptok a rajongóktól? - kérdezte egy másik szőke hajú lány, aki úgy tudom magyar videós.
-   Igazából nem kapunk annyira sokat, mint mondjuk régebben mások kaptak. - magyarázta. - Szerintem ha nem foglalkozunk velük, akkor általában abba hagyják, mert észre veszik, hogy nem érdekel és akkor teljesen fölösleges.
-   De egy kicsit mindenki elolvassa ezeket szerintem, de nem kell törődni ezekkel. - rántott vállat Vicky.
-   Elolvastad őket? - kérdeztem tőle.
-   Párat. - rántott vállat.
-   Szomorú lettél? - kérdeztem szomorúan.
Ő vállat rántott, mire oldalról magamhoz öleltem.
-   Én szeretlek! - mosolyogtam rá. - Megmentelek majd a nindzsa képességemmel! - nevettem el magam, mire Ő is nevetni kezdett.
-   Fiúk, tudnátok mondani olyan tulajdonságokat és dolgokat, amik csak a barátnőitekre igazak? - kérdezte egy sötét hajú elég helyes srác, aki szerintem valami videós lehet, biztosan nem valami riporter, mert tök fiatal volt és túl laza.
-   Ki kezdi? - kérdezte Niall.
-   Kezdem. - mosolygott Harry, majd Ginger-re nézett mosolyogva. - Hatalmas önbizalma van, igazi főnöknő és hatalmas divatérzéke van. - mosolygott rá, majd Ginger egy puszit nyomott a szájára, mire poénból Én egy hosszú Ó hangot hallattam.
-   Te jössz! - löktem meg mosolyogva Louis-t és vigyorogva felnéztem rá.
-   Annyi energiája van, mint senkinek, iszonyat vidám és mindenkit ölelget és puszilgat. - mosolygott rám.
-   Csókot! - mondta valaki, nem tudtam beazonosítani ki lehetett, de eleget tettünk a kérésének.
Mikor elváltunk nagy mosollyal néztem Louis-ra.
-   Most egy évig nem kapsz csókot! - nevetett Liam, mire mindenki nevetett.
-   Na, mondjál rólam szépeket! - lökte meg mosolyogva Vick Niall-t.
-   Nem muszáj szépeket mondanom! - mondta vigyorogva.
-   Jól van, megjegyzem! - fenyegette.
-   Imádom a beszólásait, mindig nevet, mindenen és sokat alszik. - puszilta meg Vick orrát Nialler.
-   És amúgy lányok van olyan cél, amit mindenképpen szeretnétek elérni? - kérdezte valami riporter.
-   Nincs. - rázta a fejét Ginger.
-   Egy hétig aludni. - vigyorgott Vick.
-   Jas? - kérdezte tőlem mosolyogva Lou.
-   Hát nem tudom... - gondolkoztam. - Táncolni szeretnék mindenképpen és mondjuk hírességek mögött táncolni, de nem folyamatosan. Mármint nem minden koncerten, meg ilyenek, csak alkalmanként. - mosolyogtam.
-   Van olyan sztár, aki ezzel egy álmodat váltaná valóra? - kérdezte mosolyogva egy barna hajú lány, aki elég kicsi volt, szerintem rajongó.
-   Hát Justin már megtette, - mondtam nagy mosollyal. - Mondjuk Selena Gomez és Lady Gaga. - magyaráztam. - Viszont Gaga mögött talán a táncosok ruhái miatt nem szívesen táncolnék.
-   Szégyenlős vagy? - kérdezte mosolyogva a szőke rövid hajú lány.
-   Jasmine nagyon szégyenlős! - ölelt át oldalról Louis. - Nem, egyébként attól függ, hogy milyen kedve van. - nevetett.
-   Nem is, mindig szégyenlős vagyok, csak Te vagy ilyen akaratos! - néztem rá mosolyogva.
-   Miért tegnap... - mondta és elgondolkozott. - Az tegnap volt? - nézett rám kérdőn.
-   Először is nem tudom miről beszélsz, másodszor, össze-vissza aludtam! - mondtam, majd a végén elnevettem magam, majd Ő is.
-   Hát a díjátadó tegnap volt, nem? - kérdezte.
-   Hát nem tudom... - gondolkoztam. - Túl sokat aludtam! - nevettem.
-   A díjátadó után aludtunk a kocsiban, aztán végig a repülőn és aztán itt. - gondolta végig Liam.
-   Na várjál, a díjátadó után hazarohantunk, osontam, öltöztünk, sminkeltem, aztán a kocsiban nem aludtam, csak a repülőn és itt, tehát tegnap volt! - fejtettem meg.
-   Osontál? - nézett rám felhúzott szemöldökkel Hazz.
-   Louis szobájába. - mondtam, mire bólogatott.
-   Tehát tegnap megkértél, hogy húzzam le a ruhád cipzárját, de általában bemész a fürdőbe átöltözni! - mosolygott rám Louis.
-   Úgyis ott voltál, szerinted hova mentem volna? - néztem rá mosolyogva.
-   A fürdődbe? - kérdezte mosolyogva. - De nem mentél! - vigyorgott.
-   Oda nem jössz utánam? - kérdeztem mosolyogva.
-   Hát de, de bemehettél volna. - mondta mosolyogva, mire megforgattam a szemem.
-   Te fél órával többet aludtál nálam! - löktem meg.
-   Lehet. - rántott vállat. - Rajtad úgysem látszik, mert ha fáradt vagy, akkor is pörögsz! - nevetett.
-   Vicky, gyere éhes vagyok! - álltam fel, majd felrántottam.
-   És Én hova menjek? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-   Velem! - mosolyogtam rá.
Elég nehezen szereztünk kaját, mert teljesen lekéstük a reggelit, de szereztünk. Visszamentünk, leültünk a helyünkre és elkezdtünk enni. Én kávénk is volt, de Louis ahogy meglátta a kávémat kivette a kezemből.
-   Neked erre semmi szükséged! - mondta, majd eltette messze tőlem az asztal másik oldalára.
-   De igen! - nyafogtam. - Nekem az kell!
-   Ha azt megiszod, itt fogsz rohangálni! - mondta Niall.
-   Nem baj, add ide! - néztem mérgesen Louis-ra.
-   Mit kérsz cserébe? - kérdezte.
-   Másik kávét. - mondtam karba tett kézzel, mire visszaadta.
Természetesen Louis-nak lett igaza, ugyanis iszonyatosan felpörögtem, de ez nálam már elég megszokott dolog.
-   Én megmondtam! - nézett rám Louis mosolyogva.
-   Te csak legyél boldog! - löktem meg.
-   Te meg futkározzál! - vigyorgott.
-   Amúgy szerinted mennyire néznének hülyének a portán, ha kirohannék és közben sikítanék? - kérdeztem mosolyogva.
-   Nekem mindig az olaszországi portás jut eszembe! - nevetett Harry.
-   Ja, nekem is. - nevettem.
-   Vázoljuk a sztorit! - mondta mosolyogva Niall.
-    Én vázolom, mert Én vagyok aki hülyeséget csinált! - néztem rá. - Tehát hirtelen Londonból Milánóba kellett rohannom és éppen egy forgalmi dugó közepén ültem egy taxiban és hulla fáradt voltam. És akkor jött a telefon, hogy azonnal oda kell mennem. És kiugrottam a taxiból, rohantam a dugó végéig, rajongóktól kaptam egy fuvart a reptérre ott már nem is emlékszem hogyan szereztem jegyet, de mindegy. - legyintettem. - És akkor a hotelben nem mondták meg, hogy hol lakik a 1D hiába könyörögtem, meg kellett mutatnom a személyim, de úgy se hitt nekem az egyébként tök cuki srác és amolyan minden mindegy alapon lesmároltam, majd elmondta hogy hol vannak Én, pedig felrohantam. Aztán először elég ciki volt ott járkálni, de megbeszéltem vele és jó fej volt. - mosolyogtam.
-   Féltékeny voltam rá. - nézett rám mosolyogva Lou.
-   De cuki vagy! - mosolyogtam rá.
-   És nem féltél tőle, hogy mondjuk úgy is kiküld? - kérdezte mosolyogva egy szőke lány.
-   Úgy voltam vele, hogy legrosszabb esetben az épület előtt megvárom, amíg valaki ki nem jön. - rántottam vállat, majd elnevettem magam. - De amúgy nem tudom mi vezetett erre a csodás ötletre. Igazából bármi mással elvonhattam volna a figyelmét, vagy felhívhattam volna valakit, de nem! Nekem ez logikus volt. - rántottam vállat.
-   Jasmine, Te táncot tanítasz, ugye? - kérdezte helyes fiatal srác, aki kérdezett már.
-   Igen. - bólogattam mosolyogva.
-   És mit gondolsz, mondjuk engem mennyi idő alatt tudnál megtanítani táncolni? - kérdezte mosolyogva.
-   Ez csak tőled függ, hogy Te meddig bírod, mert Én egy napig simán tolom kávé és energiaital nélkül. - mosolyogtam.
-   Tegyük fel, hogy Én is bírom. - mosolygott és ez az egész kicsit kihívás szerű volt.
-   Mondjuk egy hét. - mondtam mosolyogva. - Igen, annyira tippelek.
-   És ha nagyon figyelmetlen vagyok? - kérdezte.
-   Egy színpadnyi gyereknek tanítottam egy délutánig egy dalt. - mosolyogtam rá. - Azt hiszem veled simán elbírok.
-   Akkor megpróbálod? - kérdezte mosolyogva és a jobb kezét felém nyújtotta.
-   Meg! - mondtam mosolyogva, majd elfogadtam.
-   És akkor előtte próbálhatjuk azt a táncot! - kacsintott Vicky.
-   Mármint azt? - kérdeztem és kacsintottam, mivel poénból így neveztük el, hogy "az" és kell hozzá a kacsintás.
-   Igen, de nem kacsintok többet. - mondta, majd elnevette magát.
-   De Én fejre fogok esni! - nevettem.
-   Egy színpadon leszünk, majd úgy teszünk, mintha direkt lenne és akkor valahogy felállítunk! - nevetett.
-   Amúgy meg hol akarsz táncolni? - néztem a srácra. - És mi a neved? - kérdeztem és elnevettem magam.
-   Nem tudom, hogy hol és Zsombor. - mondta, mire elmosolyodtam.
-   Örülök Zsombor, a táncos! - vigyorogtam.
-   És mit nyerek, ha nem tudsz megtanítani táncolni? - kérdezte.
-   Ha Te nyersz, hülyét csinálhatsz belőlem egy videódban, ha Én nyerek, jössz Londonba és táncolni fogsz az egyik bemutatón! - mosolyogtam.
-   Benne vagyok. - bólintott mosolyogva.
-   Jó, neked már meg is van a következő fejlövésed! - nevetett Ginger.
-   Te is jössz! - mosolyogtam rá.
-   Én nem tudok táncolni, mert a mozgásomat egy tank és egy jégtörő hajó keveréke alkotja. - magyarázta.
-   Akkor Te megcsinálod a körmöm! - mosolyogtam rá.
-   Oké, azt szeretem! - mosolygott.
-   És mi? - nézett ránk Liam.
-   Ti dolgozni vagytok itt, meg vigyáztok a kisebbik Tommo-ra! - mosolyogtam.
-   Ja, oké! - forgatta a szemét Harry.
-   Próbára nem jöhettek, mert titkos munkálatok folynak! - mosolygott Vicky sejtelmesen, majd elnevettem magam.
-   Mármint azon kívül, hogy Én folyamatosan pofára esek. - nevettem.
-   Miért esel pofára? - kérdezte Liam.
-   Mert a tűsarkút nem táncra találták ki! - nevettem.
-   Tűsarkúban fogtok táncolni? - nézett rám meglepetten Louis.
-   Még az is lehet, hogy Én mezítláb! - nevettem.
-   De a legviccesebb eddig az volt, mikor Meghan elment vizet venni, mi pedig próbáltunk tovább és mire vissza jött egymás hegyén-hátán feküdtünk sírva röhögve.
-   Ezt hogyan hoztátok össze? - nevetett Louis.
-   Láttuk, ahogy Jas esik és Zara oda lépett, hogy megtartsa, de így Ő is elesett, aztán Camilla még táncolt, de röhögni kezdett és Ő is esett, aztán Én gondoltam felszedem a csapatot, de úgy röhögtünk, hogy Jas magukra rántott. - nevetett Vicky.
-   Az eddigi legnagyobb esésem az volt, mikor reggel elindultam le, valamiért rohantam és elfelejtettem felvenni a szemüvegem és akkorát estem a lépcsőről, hogy belilult az egész hátam. - nevettem.
-   Szemüveges vagy? - csodálkozott a szőke riporter lány.
-   Igen, viszont olyan vagyok a szemüvegemben, mint egy osztály első, ezért azt csak otthon és barátokkal hordom. Nehéz rávenni, hogy szemüvegben kilépjek az utcára.
-   Pedig gyönyörű vagy abban is! - puszilta meg az arcom Lou, mire elpirultam.
-   Fiúk, mennyire fárasztó a turné? - kérdezte egy lány.
-   Nagyon! - vágta rá Liam.
-   Van olyan, hogy elalszunk a földön, egy székben, de néha még a zuhany alatt is félig. - nevetett Niall.
-   Lányok, nektek? - kérdezte.
-   Én mindig fáradt vagyok. - legyintett Vicky.
-   Én meg pörgök, még fáradtan is. - nevettem.
-   Én vagyok a normális. - mosolygott Gin.
-   Nem igaz! - vágtam rá. - Itt az egyetlen normális Én vagyok! - vigyorogtam.
-   Te elszöktél LA-be, csak mert kedd volt! - nézett rám nevetve.
-   Szerda volt és nem csak úgy! - mondtam.
-   Tudom hercegnőm! - puszilta meg az arcom.