74. rész

Igen, tudom hogy nagyon régen volt rész. Többen is kértétek, hogy folytassam és beadtam a derekam. Leültem, nekiálltam, gondolkoztam. Itt van. Remélem még maradtatok páran, akiket érdekel és nem adta fel a reményt, miszerint folytatom. 

Reggel arra ébredtem, hogy egy puszit kaptam az arcomra. Ijedten nyitottam ki a szemeim, majd egy édes kislány mosolygott rám.
-    Jó reggelt! - mosolygott az ölemben csücsülve.
-    Mondd kedves Deborah Tomlinson, az elmúlt másfél pillanatban, kit kértem meg, hogy ne ébreszd fel Jasmine-t? - nézett rá Louis kissé morcosan.
-    Apa. - pillantott rá nevetve.
-    Hát te még mindig majdnem olyan kis huncut vagy, mint apukád. - mosolyogtam rá.
-    Szeretlek! - bújt hozzám.
-    Én is téged! - nyomtam puszit a fejecskéjére.
-    Gyere Bory, megyünk Anyához. - szedte ki ölemből a kislányt és felfelé vitte, de a kezében hisztizett.
Louis elment és rájöttem, hogy senki nincs itthon. A térdem már teljesen jó volt, így felmentem a lépcsőn, majd elmentem zuhanyozni.
Mikor lefelé indultam, fehérneműben voltam és egy hosszú pólóban, ami talán Louis-é volt. A lényeg, hogy biztos voltam benne, hogy Louis még nem ért vissza. Az ellenkezőjére akkor jöttem rá, amikor a nappaliba léptem.
-   Te már itthon is vagy? - kérdeztem csodálkozva, mire elvigyorodva bólintott.
-   Csak nekem öltöztél ki? - vigyorgott, mire megforgattam a szemem.
-   Nem szeretnél elvinni táncolni? - néztem rá aranyos mosollyal, miközben közelebb mentem hozzá.
-   Ne már! - sóhajtott. - Deborah is eléggé leszívja az energiáimat, nemhogy még oda is!
Én mosolyogva ültem az ölébe.
-   Kérlek! - mosolyogtam rá még aranyosabban.
Louis elmosolyodott, majd jobb kezét hátamra simította és kissé előrébb hajolva csókolt meg. Meglehetősen lassú és érzelmes csók volt, bár mi még csak barátok vagyunk, de ez számomra ebben a pillanatban cseppet sem számított. Lou óvatosan nyalta meg alsó ajkam, én pedig engedelmesen nyitottam el a szám vele egy időben, majd nyelveink érdekes táncot lejtettek, miközben az én kezeim Louis borzos hajában voltak az övé, pedig lefelé vándoroltak és lassan elért a bugyimig. Hirtelen ijedten húzódtam el tőle, majd másztam ki az öléből.
-   Ezt nem kéne! - néztem rá sóhajtva.
-   Miért? Nincs itthon senki, pontosan tudjuk, hogy mit akarunk és felnőttek vagyunk, ráadásul szinglik! - mondta.
-   De utána már nem lehetünk olyanok, amilyenek most... - néztem rá sóhajtva.
-   Azok lehetünk, amik csak akarunk. - nézett rám elvigyorodva. - És én... - kelt fel a fotelből, majd elém lépett. - Most a srác akarok lenni, aki lefekszik veled!
Én elmosolyodtam, majd lekaptam magamról a pólóját és arrébb hajítva azt, Lou-hoz léptem és folytattuk a csók csatát.
-   Na látod Jas, bírom amikor spontán gondolkozol. - vigyorgott, majd egy puszit nyomott a számra és a nyakamat kezdte csókolgatni, miközben kikapcsolta a melltartóm, majd profin szedte le rólam.
-   Lou... - nyögtem. - Menjünk fel!
-   Itt izgalmasabb. - nyögte a nyakamra, majd kezeivel hirtelen fenekemhez nyúlt, majd miközben erősen belemarkolt, közelebb tolt magához a fenekemnél, de ahogy hozzá értem felnyögött.
Kezeivel elengedte a fenekem, felfelé végigsimított a csupasz hátamon felfelé, majd lefelé becsúsztatta egyik kezét a bugyimba, mire élesen beszívtam a levegőt és a mellkasom már teljesen szabálytalanul emelkedett.
Hirtelen egy kattanást, majd egy sikítást hallottunk.
-   Te jó ég! Bocsi! - takarta el a szemét rögtön az ajtóban álló Harry.
-   Olyat se láttunk még, hogy a nagy Harry Styles eltakarja a szemét egy bugyiban lévő lány miatt. - vigyorgott Louis.
-   Kuss! - löktem meg, majd magamra kaptam a pólóját, amit pár perce levettem, majd hirtelen felkaptam a földről a melltartóm, majd felsiettem a lépcsőn.
Bementem a szobámba, majd fel akartam öltözni, amikor nyílt az ajtó.
-   Na, hol is tartottunk? - vigyorodott el Louis.
-   Nyilván nem véletlen érkezett meg most Harry! - néztem rá komolyan. - Ez egy jel. És azt jelzi, hogy nem kéne ezt csinálni.
-   Tudod mi jel még? - kérdezte, mire kérdőn néztem rá. - Ez! - mutatott a nadrágjában bujkáló dudorra.
-   Jó, de ha még valami, vagy valaki megzavar, akkor elfogadjuk, hogy jel! - néztem rá elmosolyodva.
Louis elvigyorodott, majd elkezdett hátra felé tolni és ahogy a lábam az ágyba ütközött, az ágyra huppantam.
-   Megtarthatod ezt a pólót, csak most le kell venned. - vigyorgott Lou, majd kissé felültem, hogy könnyebben leszedje rólam, majd amint megszabadított tőle, a pólót elhajította, engem pedig újra a hátamra lökött, majd fölém mászott.
Hirtelen lentről felfelé megnyalta a hasam, amivel azt érte el, hogy egész testemen egy forró hullám ment végig, miközben libabőrös lettem és felnyögtem. Lou csak elmosolyodott, majd óvatosan puszilgatni kezdte a hasam, ami a borostája miatt elég csikis volt, de most azt hiszem ez az egyik legkisebb gondom volt.
-   Lou! - nyögtem fel, majd a hajába túrtam.
Louis a számhoz hajolt, majd csók közben én gomboltam ki nadrágját, majd lefelé toltam, de szerencsémre Tommo segített leküzdeni magáról, majd kissé elvált tőlem és lekapta a pólóját, mire alsó ajkamba harapva simítottam végig felső testén, majd egy csókot hagytam alhasán, mire felmordult.
-   Ezt ne csináld! - mondta kissé lihegve, de hirtelen kihasználtam a helyzetet, a hátára löktem, majd csípőjére ültem.
-   Azt csinálok, amit akarok! - mondtam, majd levettem a szemüvegem, majd óvatosan dobtam a szőnyegre.
Rögtön a hajgumimhoz nyúltam, kihúztam a hajamból, majd megráztam a sörényem és csak miután hátra dobtam hajoltam Louis-hoz. Óvatosan kezdtem csókolgatni a felső testét lefelé haladva és egészen sokáig bírta... pontosan addig, amíg el nem értem a V-vonaláig. Akkor hangosat nyögött, majd hirtelen maga alá gyűrt.
-   Jasmine, baszd meg, ezért egyszer annyira megbüntetlek. - mondta lihegve, majd bugyimhoz nyúlt minden figyelmeztetés nélkül, de ahelyett, hogy levette volna rólam, csak leszakította, majd eldobta.
-   Louis! Azt múlt héten vettem. - nyafogtam.
-   Maradsz! - mutatott rám szigorúan, majd lemászott rólam és levette az alsóját, majd a nadrágjából kiküzdött óvszerrel tért vissza hozzám.
-   Csak nem tanultál a múltkoriból? - vigyorodtam el, miközben ő felhelyezte.
-   Csönd! - nézett rám szigorúan, majd megcsókolt és közben belém nyomódott, így a szájába nyögtem és kissé meghúztam a haját.
Louis a szerelmes csókjával sikeresen elterelte a figyelmem a fájdalomról, ami igazából elég hamar elmúlt, így először lassan kezdett mozogni bennem.
Azt hiszem nem kell mondanom, minden mozdulatát imádtam... teljesen más volt, mint eddig bárki. Egyszerűen nem tudom elmagyarázni, az egész más volt. Érzelmes volt, nem csak szex... az egész teljesen más érzés, ha szerelmes vagy a partneredbe. Ráadásul az élvezet is sokkal nagyobb volt, mint eddig bármikor.

-  Tudod... többször is megkérhetnél, hogy vigyelek táncolni! - nézett rám Louis mosolyogva, de még bőszen szuszogva, miközben még mindig szorosan összebújva feküdtünk, betakarózva, de meztelenül.
-  Basszus! - nyíltak nagyra a szemeim. - Tudtam, hogy valamit elfelejtettem. - mondtam és rakétaként felpattantam volna, ha Louis nem tart szorosan.
-   Nyugi! - nyomott puszit a fejem tetejére. - Még nem hívtak!
-   Te az esküvődre is így fogsz menni? - néztem fel rá elmosolyodva. - Amíg nem hívtak addig nem késtél?
-   Nem. Arra lehet időben mennék. - mosolygott.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, mire Lou-ra vigyorogtam, majd felvettem.
-   Jasmine! - kiabált Vick. - Hol vagy?
-   Otthon. - mondtam, majd kimásztam az ágyból és a szekrényemhez léptem.
-   És miért nem vagy itt fél órája?
-   Mert... ohm... - kerestem kifogást. - Dolgom volt.
-   Mi dolgod? - kérdezte.
-   Hát... fontos dolgom. - kuncogtam, ugyanis Tommo vigyorogva hallgatta a beszélgetést.
-   Elmondod, vagy nem? - kérdezte mérgesen.
-   Hát nem olyasmi... - motyogtam.
-   Louis megdugott? - kérdezte és hallottam, hogy vigyorog.
-   Te hülye vagy. - nevettem el magam, de elég erőltetett volt.
-   Szóval igen. - mondta magabiztosan. - És jó volt?
-   Miből gondolod, hogy igen? - sóhajtottam. - Ráadásul olyannak képzelsz, aki ezt hagyja?
-   Biztos, hogy ez volt. Nem vagy ribanc, de hány éve vársz már arra, hogy levegye a bugyit rólad? - kérdezte sóhajtva.
-   Victoria! - szóltam rá.
-   Hagyjuk már, minden este arról álmodtál, amikor együtt aludtatok, hogy beteszi. - mondta kuncogva.
-   Vick, én letagadlak! - mondtam mérgesen, de a mosoly az arcomon bújt meg.
-   Jas, nem engem tagadsz. Csak azt, hogy lefeküdtetek. Ami valljuk be várható volt. Kérdéses volt, hogy melyik pillanatban lesz... de mindenki tudta. Na, milyen volt? Csalódtál? Hülyeség volt ennyi ideig álmodozni róla? - kérdezgetett.
-   Vicky, hagyjál már! - mondtam tiszta vörösen. - Nem tartozik rád.
-   Á, biztos jó volt. - mondta. - Tudom, hogy vigyorogsz.
-   Igazad van. - nevettem el magam, majd miután a ruháimat kidobáltam az ágyra és becsuktam, de mivel az ajtón van egy tükör, tökéletesen láttam Louis arcát, aki éppen a nevetésével küzdött, mire kuncogva szorítottam a telefont a vállammal és léptem az ágyon lévő ruháimhoz.
-  De most akkor mikor várjuk a következő Tommo babát? - kérdezte.
-  Megnyugtatlak, nem leszek terhes. - forgattam meg a szemem, majd öltözni akartam, de jött egy fontos mondat.
-   És akkor most jössz, vagy nem? - kérdezte.
-   Nagy gáz lenne, ha nem mennék? - kuncogtam.
-   Nem, menj vissza Louis-hoz. - nevette el magát, majd kinyomott.
-   Nem megyek. - vigyorogtam Louis-ra.
-   Akkor elmehetünk zuhanyozni. - vigyorgott.
-   Együtt? - néztem rá kérdőn.
-   Kissé elhúzódik majd a zuhanyzás, de az nem baj! - vigyorgott, majd felkelt, hozzám lépett és hirtelen az ölébe kapott és beszaladt a fürdőbe, mire csak nevettem.
Megnyitotta a vizet a zuhanyzóban, majd rám pillantott mosolyogva.
-   Gyönyörű vagy! - simogatta meg az arcom, mire csak kuncogtam.
-   Csak tudnám, ilyenkor kit képzelsz magad elé. - néztem fel rá mosolyogva.
-   Senkit, csak rád pillantok! - mosolygott, majd megcsókolt.