* Egy héttel később *
Reggel arra ébredtem, hogy valaki lent hangosan nevetett. Tök ismeretlen hang volt, de ahogy felálltam nem fájt a térdem. Hirtelen hatalmas boldogság töltött el. Először is, nem hajnal volt, hanem 10 óra és nem fájt a térdem. Hirtelen felkaptam a szemüvegem, majd kitörtem az ajtón és visítva rohantam le.
- Harry! - visítottam, ugyanis Őt láttam meg legelőször.
Lerohantam a lépcsőn, majd újra sikítottam, mire mindenki döbbenten nézett rám.
- Láttad? - kezdtem rángatni Hazz kezét vigyorogva.
- Letéped a karod és mit? - kérdezte.
- Harry, Te idióta! - kiabáltam rá, majd vigyorogva felrohantam a lépcső feléig. - Nem fáj a térdem! - kezdtem ugrálni a lépcsőfokon. - Ráadásul 10 óra van és ez biztos, hogy Én vagyok! - vigyorogtam, majd végigmutattam magamon. - Energikus vagyok, vigyorgok és visítozom!
- Jasmine! - rohant fel hozzám Vicky, majd magához ölelt.
- Én is megyek, bár nem hozzám illik, de ha már Ők is... - rántott vállat Gin, majd felszaladt és elkezdett velünk ugrálni.
- Te jó ég! - sikítottam, majd lerohantam a lépcsőn, be a nappaliba, majd egy párnát hozzávágtam a rádióhoz, ami így bekapcsolódott.
Én felugrottam a kanapéra, majd táncolni kezdtem, mint egy nem normális.
Hirtelen elfáradtam, majd nevetve vágódtam el a kanapén.
- Igen, ez tényleg Jasmine! - nevetett Nialler.
Én hirtelen felültem, majd vigyorogva néztem Vicky-re.
- Vick! - sikítottam, majd újra eldőltem vigyorogva.
- Jas, nyugi! - nevetett Liam.
- Éppen vidámság rohama van! - nevetett Ginger.
Én hirtelen felpattantam, majd a hozzám legközelebb eső személyt magamhoz öleltem, vagyis Liam-et.
- Szeretlek! - vigyorogtam rá.
- Én is, de kicsit megőrültél! - simította ki a szememből a hajat.
- Tudom! - mosolyogtam, majd elengedtem magam és Liam lassan leültetett a földre.
- Ő ki? - bökött rám a csaj, akit eddig észre sem vettem.
- Ő Jasmine. - mondta Louis.
- Ő a volt barátnőd? - fintorgott, mire felpattantam.
- Igen, mert bajod van velem?! - mentem oda hozzá keménykedni, majd elnevettem magam a hülyeségemen és kedvesen rámosolyogtam. - Jasmine Barryl. - mutatkoztam be.
Ő elnevette magát.
- Danielle Campbell! - mosolygott.
- Azt hittem tényleg keménykedni akarsz! - nézett rám nevetve Vicky. - Mert ugye bár valaki igencsak megjárta, hogy szórakozott. - kuncogott.
- Nem téptem meg, csak visított! - néztem rá, majd elnevettem magam.
Eszembe jutott, hogy milyen rég táncoltam.
- Vicky! - néztem rá hatalmas szemekkel, majd elé léptem és a kezeimet a vállára tettem. - Hívjuk össze a csapatot, mármint a lányokat és táncoljunk!
- Emlékszel még valamelyik táncra? - kérdezte nevetve.
- Vigyázz erre a szarra! - nyomtam a kezébe a szemüvegemet.
Beszámoltam magamnak, majd félig eltáncoltam a 1D-s bemutatón előadott csajos táncot, viszont már megnőtt a hajam és így folyamatosan az arcomba hullott. Félig megcsináltam, majd vigyorogva álltam meg karba tett kézzel és hátradobtam a hajam.
- Na add ide! - tettem vissza a szemüvegemet. - És ne magyarázzál nekem! - vigyorogtam.
- Szia! - kapta el a lábam Deborah.
- Szia! - mosolyogtam rá. - Ma reggel jó voltál? - kérdeztem.
- Igen. - bólogatott huncut mosollyal, mire leguggoltam hozzá.
- Téged nagyon fognak imádni a fiúk, ha mindig ilyen kis huncut, pimasz kislány leszel! - csíptem meg az arcát mosolyogva, mire kuncogott.
- Szeretlek! - mondta az aranyos kislányos hangján, majd megölelt.
- Én is szeretlek! - mosolyodtam el szeretetteljesen és az arcomat a kis vállába rejtettem.
Egy kicsit így maradtunk, majd ellépett egyet hátra.
- Tudok egy titkot! - mosolygott rám huncutan.
- De nem mondod el senkinek, ugye? - mosolyogtam rá, mire mosolyogva az apjára nézett, aki ettől megenyhült és elmosolyodott.
Deborah kuncogott, majd visszanézett rám.
- Nem. - rázta a fejét mosolyogva.
- Nagyon hiányoztál! - simogattam meg az arcát.
- Te is Anya. - mosolygott.
Őszintén szólva nagyon jól esik, hogy így hív, viszont nem hinném, hogy ez Louis-nak is ennyire tetszik. Kérdőn pillantottam Louis-ra először szemtől szembe. Ő egy olyan "hagyd" pillantással elintézte, vagyis nem zavarja? Mert Én még örülök is neki, csak... azért mégis... szerintem Lou jobban örülne neki, ha Dani-t hívná így.
- Jasmine, megyünk táncolni? - vigyorgott rám Vicky.
- Aha, csak elkészülök! - vigyorogtam, majd felálltam, de Bory megfogta a kezem. - Csibe, elengedsz öltözni? - mosolyogtam rá.
- Nem! - vigyorgott huncutan.
Én elmosolyodtam és megcsikiztem, mire nevetett és Louis-hoz szaladt. Én mosolyogva integettem neki, majd felszaladtam. Gyorsan megmosakodtam, a szemüveget kontaktlencsére cseréltem, majd felöltöztem táncosba és a hajamat is összekötöttem, de a bal szemem könnyezni kezdett. Leszaladtam, majd Vicky rám mosolygott.
- Mehetünk? - kérdezte mosolyogva.
- Aha, csak meg kéne várni, amíg a bal szemem befejezi a kényeskedést! - mondtam unottan.
Lassacskán kiderült, hogy mindenki jönni akar velünk, Vicky meg beszélt a csajokkal. Mikor végre megérkeztünk, Camilla sikított és odarohant a kocsimhoz, feltépte az ajtaját és megölelt. Nagy mosollyal szorítottam magamhoz, majd az ölelésbe beszállt Meghan, majd Zara és a végén Vicky is. Bementünk és Vicky rögtön ment intézni a zenét. Mi lepakoltunk és utána felmentünk a színpadra.
- Bemelegítés? - kérdezte Liam vigyorogva.
Meghan elvigyorodott, majd csinált egy csípő körzést.
- Kész! - vigyorgott.
- Jasmine, nézd mit hoztam neked! - szedte ki a táskájából a magassarkúmat Zara.
- Nincs az az isten, amiért Én abban táncolnék! - ráztam a fejem.
- De! - vigyorgott Cami.
- Csak ha Ti is! - mondtam karba tett kézzel.
Végül mindenki felvette a sajátját.
- Tök jó, végre jó a térdem, de mi már roncsoljuk! - legyintettem, majd Vicky egy távirányítóval elindította a zenét.
Valami nagyon szexi zene volt, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Nem! - ráztam a fejem. - Valami sokkal jobbat!
- Jól van Baba! - vigyorgott rám, majd elindított egy pörgős zenét.
Elkezdtük rá a táncot, de a felénél éreztem, hogy lassan pofára esek a cipőben, így egyszerűen lerúgtam.
- Jasmine! - szólt rám tánc közben nevetve és szuszogva Meghan.
- Jól van na, csak nem akarok leesni a színpadról. - nevettem.
A tánc végére nem igazán maradt levegőnk.
- Jas, hol van az energiád? - nevetett Cami.
- Elszívta Justin Bieber! - röhögött Zara.
- Juj! - vigyorodott el Cami. - Milyen volt? - húzogatta a szemöldökét vigyorogva.
- Nyugodj meg, táncos voltam. - mosolyogtam rá.
- Véletlen pont az, akit egyszer már majdnem megcsókolt! - lökött meg Meghan.
- Hallod élni nem volt időm a táncpróbák mellett, nemhogy Justin-nal kavarni! - forgattam meg a szemem.
- Csak volt egy kis ideje az öltözőben! - húzogatta a szemöldökét Camilla, majd elnevette magát.
- Egyszer megfojtalak! - néztem rá összehúzott szemekkel.
- Jól van! - ölelt át oldalról, majd egy puszit nyomott az arcomra. - Majd máskor megbeszéljük! - hadarta és elszaladt.
- Camilla, melletted nem lehet élni! - kiabáltam utána, majd elnevettem magam.
- Jas, csörög a telefonod! - mutatott a táskámra Zara.
Én odaszaladtam, kikaptam belőle a telefont és rögtön felvettem.
- Szia Jasmine! - szólt bele az orvosom.
- Szia. - szóltam bele félve.
- Hallottam, hogy a térdeddel sok gond volt, így egy rossz hírt kell közölnöm. - mondta, mire sóhajtottam.
- És mi lenne az? - kérdeztem.
- Meg kell műteni. - mondta, mire teljesen ledöbbentem.
- És mikor? - kérdeztem félve.
- Holnap tartunk egy vizsgálatot és ha minden jól megy, holnap után megműtjük a térded. - mondta, mire próbáltam nyugtatni magam.
- Rendben. - mondtam és éreztem, ahogy kifut a vér az arcomból és valószínű totál sápadt voltam.
- Akkor további szép napot! - mondta vidáman, majd letette.
A telefonomat visszadobtam a táskámba, majd hirtelen leültem a földre.
- Jas, minden oké? - kérdezte ijedten Liam, mire csak ráztam a fejem.
- Mi történt? - kérdezte Vicky.
- Megműtik a térdem. - mondtam, majd egy könnycsepp tört elő a szememből.
- De semmi baj Jas! - ült mellém Vicky és átölelt. - Utána minden tök jó lesz!
- Te is tudod, hogy ez nem igaz! - szóltam rá idegesen, majd felpattantam. - Elköltöztem Los Angeles-be, hogy majd néha hazajövök és tök jó lesz, de tönkretettem magam lelkileg és testileg is! Emiatt az egy idióta döntés miatt, konkrétan olyan szinten labilis vagyok lelkileg, hogy egy veszekedést nem bírnék ki sírás nélkül, azon kívül megműtik a térdemet! - soroltam lassan már kiabálva. - Kb. azt sem tudom, mi a jó őrület tart engem életben, ugyanis most legalább olyan szarul vagyok, mint amikor meghalt a húgom! Lehet az lenne a megfelelő, ha visszaköltöznék abba a tetves házba egyedül és kész!
- Nyugi! - ölelt magához Niall.
- Engedj el! - kiabáltam rá, majd ellépett tőlem.
Idegesen vettem fel a cipőmet, majd kitörtem az épületből.
Hamar eljött a műtét napja és Louis-n és a barátnőjén kívül mindenki bejött velem a kórházba.
- Jas, Louis-t hívtuk, de azt mondta, hogy Ő Danielle-l akarja tölteni az idejét. - mondta szomorúan Liam.
- Úgyis utál, minek jönne?! - sóhajtottam.
- Nem utál, csak ezt mutatja. - nézett a szemembe halvány mosollyal Harry. - Nagyon hiányoztál neki, de egész ügyesen palástolta.
- Bár Én is tudnám. - mosolyodtam el halványan.
- Minden rendben lesz! - szorította a kezem Vick.
- Remélem! - sóhajtottam.
Megérkezett az orvos, mindenkit kiküldött engem pedig elkábított és jót aludtam.
Eszembe jutott, hogy milyen rég táncoltam.
- Vicky! - néztem rá hatalmas szemekkel, majd elé léptem és a kezeimet a vállára tettem. - Hívjuk össze a csapatot, mármint a lányokat és táncoljunk!
- Emlékszel még valamelyik táncra? - kérdezte nevetve.
- Vigyázz erre a szarra! - nyomtam a kezébe a szemüvegemet.
Beszámoltam magamnak, majd félig eltáncoltam a 1D-s bemutatón előadott csajos táncot, viszont már megnőtt a hajam és így folyamatosan az arcomba hullott. Félig megcsináltam, majd vigyorogva álltam meg karba tett kézzel és hátradobtam a hajam.
- Na add ide! - tettem vissza a szemüvegemet. - És ne magyarázzál nekem! - vigyorogtam.
- Szia! - kapta el a lábam Deborah.
- Szia! - mosolyogtam rá. - Ma reggel jó voltál? - kérdeztem.
- Igen. - bólogatott huncut mosollyal, mire leguggoltam hozzá.
- Téged nagyon fognak imádni a fiúk, ha mindig ilyen kis huncut, pimasz kislány leszel! - csíptem meg az arcát mosolyogva, mire kuncogott.
- Szeretlek! - mondta az aranyos kislányos hangján, majd megölelt.
- Én is szeretlek! - mosolyodtam el szeretetteljesen és az arcomat a kis vállába rejtettem.
Egy kicsit így maradtunk, majd ellépett egyet hátra.
- Tudok egy titkot! - mosolygott rám huncutan.
- De nem mondod el senkinek, ugye? - mosolyogtam rá, mire mosolyogva az apjára nézett, aki ettől megenyhült és elmosolyodott.
Deborah kuncogott, majd visszanézett rám.
- Nem. - rázta a fejét mosolyogva.
- Nagyon hiányoztál! - simogattam meg az arcát.
- Te is Anya. - mosolygott.
Őszintén szólva nagyon jól esik, hogy így hív, viszont nem hinném, hogy ez Louis-nak is ennyire tetszik. Kérdőn pillantottam Louis-ra először szemtől szembe. Ő egy olyan "hagyd" pillantással elintézte, vagyis nem zavarja? Mert Én még örülök is neki, csak... azért mégis... szerintem Lou jobban örülne neki, ha Dani-t hívná így.
- Jasmine, megyünk táncolni? - vigyorgott rám Vicky.
- Aha, csak elkészülök! - vigyorogtam, majd felálltam, de Bory megfogta a kezem. - Csibe, elengedsz öltözni? - mosolyogtam rá.
- Nem! - vigyorgott huncutan.
Én elmosolyodtam és megcsikiztem, mire nevetett és Louis-hoz szaladt. Én mosolyogva integettem neki, majd felszaladtam. Gyorsan megmosakodtam, a szemüveget kontaktlencsére cseréltem, majd felöltöztem táncosba és a hajamat is összekötöttem, de a bal szemem könnyezni kezdett. Leszaladtam, majd Vicky rám mosolygott.
- Mehetünk? - kérdezte mosolyogva.
- Aha, csak meg kéne várni, amíg a bal szemem befejezi a kényeskedést! - mondtam unottan.
Lassacskán kiderült, hogy mindenki jönni akar velünk, Vicky meg beszélt a csajokkal. Mikor végre megérkeztünk, Camilla sikított és odarohant a kocsimhoz, feltépte az ajtaját és megölelt. Nagy mosollyal szorítottam magamhoz, majd az ölelésbe beszállt Meghan, majd Zara és a végén Vicky is. Bementünk és Vicky rögtön ment intézni a zenét. Mi lepakoltunk és utána felmentünk a színpadra.
- Bemelegítés? - kérdezte Liam vigyorogva.
Meghan elvigyorodott, majd csinált egy csípő körzést.
- Kész! - vigyorgott.
- Jasmine, nézd mit hoztam neked! - szedte ki a táskájából a magassarkúmat Zara.
- Nincs az az isten, amiért Én abban táncolnék! - ráztam a fejem.
- De! - vigyorgott Cami.
- Csak ha Ti is! - mondtam karba tett kézzel.
Végül mindenki felvette a sajátját.
- Tök jó, végre jó a térdem, de mi már roncsoljuk! - legyintettem, majd Vicky egy távirányítóval elindította a zenét.
Valami nagyon szexi zene volt, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Nem! - ráztam a fejem. - Valami sokkal jobbat!
- Jól van Baba! - vigyorgott rám, majd elindított egy pörgős zenét.
Elkezdtük rá a táncot, de a felénél éreztem, hogy lassan pofára esek a cipőben, így egyszerűen lerúgtam.
- Jasmine! - szólt rám tánc közben nevetve és szuszogva Meghan.
- Jól van na, csak nem akarok leesni a színpadról. - nevettem.
A tánc végére nem igazán maradt levegőnk.
- Jas, hol van az energiád? - nevetett Cami.
- Elszívta Justin Bieber! - röhögött Zara.
- Juj! - vigyorodott el Cami. - Milyen volt? - húzogatta a szemöldökét vigyorogva.
- Nyugodj meg, táncos voltam. - mosolyogtam rá.
- Véletlen pont az, akit egyszer már majdnem megcsókolt! - lökött meg Meghan.
- Hallod élni nem volt időm a táncpróbák mellett, nemhogy Justin-nal kavarni! - forgattam meg a szemem.
- Csak volt egy kis ideje az öltözőben! - húzogatta a szemöldökét Camilla, majd elnevette magát.
- Egyszer megfojtalak! - néztem rá összehúzott szemekkel.
- Jól van! - ölelt át oldalról, majd egy puszit nyomott az arcomra. - Majd máskor megbeszéljük! - hadarta és elszaladt.
- Camilla, melletted nem lehet élni! - kiabáltam utána, majd elnevettem magam.
- Jas, csörög a telefonod! - mutatott a táskámra Zara.
Én odaszaladtam, kikaptam belőle a telefont és rögtön felvettem.
- Szia Jasmine! - szólt bele az orvosom.
- Szia. - szóltam bele félve.
- Hallottam, hogy a térdeddel sok gond volt, így egy rossz hírt kell közölnöm. - mondta, mire sóhajtottam.
- És mi lenne az? - kérdeztem.
- Meg kell műteni. - mondta, mire teljesen ledöbbentem.
- És mikor? - kérdeztem félve.
- Holnap tartunk egy vizsgálatot és ha minden jól megy, holnap után megműtjük a térded. - mondta, mire próbáltam nyugtatni magam.
- Rendben. - mondtam és éreztem, ahogy kifut a vér az arcomból és valószínű totál sápadt voltam.
- Akkor további szép napot! - mondta vidáman, majd letette.
A telefonomat visszadobtam a táskámba, majd hirtelen leültem a földre.
- Jas, minden oké? - kérdezte ijedten Liam, mire csak ráztam a fejem.
- Mi történt? - kérdezte Vicky.
- Megműtik a térdem. - mondtam, majd egy könnycsepp tört elő a szememből.
- De semmi baj Jas! - ült mellém Vicky és átölelt. - Utána minden tök jó lesz!
- Te is tudod, hogy ez nem igaz! - szóltam rá idegesen, majd felpattantam. - Elköltöztem Los Angeles-be, hogy majd néha hazajövök és tök jó lesz, de tönkretettem magam lelkileg és testileg is! Emiatt az egy idióta döntés miatt, konkrétan olyan szinten labilis vagyok lelkileg, hogy egy veszekedést nem bírnék ki sírás nélkül, azon kívül megműtik a térdemet! - soroltam lassan már kiabálva. - Kb. azt sem tudom, mi a jó őrület tart engem életben, ugyanis most legalább olyan szarul vagyok, mint amikor meghalt a húgom! Lehet az lenne a megfelelő, ha visszaköltöznék abba a tetves házba egyedül és kész!
- Nyugi! - ölelt magához Niall.
- Engedj el! - kiabáltam rá, majd ellépett tőlem.
Idegesen vettem fel a cipőmet, majd kitörtem az épületből.
Hamar eljött a műtét napja és Louis-n és a barátnőjén kívül mindenki bejött velem a kórházba.
- Jas, Louis-t hívtuk, de azt mondta, hogy Ő Danielle-l akarja tölteni az idejét. - mondta szomorúan Liam.
- Úgyis utál, minek jönne?! - sóhajtottam.
- Nem utál, csak ezt mutatja. - nézett a szemembe halvány mosollyal Harry. - Nagyon hiányoztál neki, de egész ügyesen palástolta.
- Bár Én is tudnám. - mosolyodtam el halványan.
- Minden rendben lesz! - szorította a kezem Vick.
- Remélem! - sóhajtottam.
Megérkezett az orvos, mindenkit kiküldött engem pedig elkábított és jót aludtam.
* Louis szemszöge *
Éppen Danielle-l voltam elfoglalva, pontosabban azzal, hogy leszedjem róla a ruháit, mikor megcsörrent a telefonom.
- Vedd fel Lou. - mosolygott rám.
- Folytatjuk! - kacsintottam rá, majd felvettem a telefont, ugyanis Harry hívott és azért kissé aggódtam Jas miatt.
- Heló Louis Bunkó Paraszt Tomlinson! - köszönt cseppet sem kedvesen.
- Mi bajod Hazz? - kérdeztem értetlenül.
- Te vagy a bajom! - vágta rá.
- Mi bajod velem?! - kérdeztem értetlenül.
- Az, hogy nem bírtad ide tolni a képed! - vágta rá idegesen. - Tökéletesen megértem, hogy szarul esett, hogy itt hagyott; azt is megértem, hogy emiatt már pont leszarod a fejét, ami mellesleg mind tudjuk, hogy nem igaz, de mindegy; az se zavar, hogy eljátszod, hogy utálod Őt és hozzá sem szólsz, de pontosan tudod, hogy fontos vagy neki, ahogy azt is, hogy szegény lány retteg az ilyesmitől, ahogy a vértől is és az pont nem érdekel, hogy most milyen a viszonyotok, mert régen még legjobb barátok voltatok és lehet, hogy most a volt barátnőd, de annyit azért rohadtul megtehettél volna, hogy egy fáradt virágot behozol neki! - hadart egyre idegesebben.
- Mondd Harry, Te melyik volt barátnődnek vittél virágot? - kérdeztem.
- Szerintem Jasmine nem egy átlagos volt barátnő, de mindegy! - horkantott. - Kb. 5 perc múlva bemehetünk hozzá, ha van benned annyi, idetolod a képed.
- Harry, bemehetünk hozzá! - hallottam Liam hangját a háttérből, majd az ajtóét.
- Tök fura! - mondta Jasmine elég bágyadt, de vidám hangon. - Úgy érzem magam, mint aki hónapok óta alszik.
- Jól vagy Jasmine? - kérdezte tőle Vick.
- Harry, miért kell ezt hallgatnom? - kérdeztem.
- Na hallgasd, hanem gyere ide! - mondta.
Én kinyomtam, majd sóhajtottam.
- Dani, muszáj lesz bemennem hozzá. - néztem rá.
- Aranyos tőled. - mosolygott rám kedvesen.
Ezt imádom benne!
- Jössz? - kérdeztem.
- Nem is ismerem! - nézett rám félve.
- Szerintem Ő most senkit. - mosolyogtam.
Mikor beértünk, megkérdeztem hol van Jasmine, majd siettünk hozzá.
- Hopp, még valaki! - nevetett Jasmine, amikor benyitottunk.
- Kissé még kába, de elvileg normális lesz! - nézett rám Liam.
- Képzeljétek, azt álmodtam, hogy rózsaszín a hajam, mert sellő voltam! - nevetett hangosan. - És a legjobb barátom egy rózsaszín emlős hal volt.
- Mármint delfin? - kérdezte tőle Gin.
- Te is ismered? - csodálkozott Jas.
- Jasmine, tudsz egy kicsit koncentrálni? - kérdezte tőle Harry.
- Mire? - nézett rá.
- Fáj a térded? - kérdezte tőle.
- Nem, de a sellőknek nincs térdük!
- Jasmine! - lépett be egy igencsak jóképű orvos. - Beadok még egy injekciót, mert nem volt elég egy.
Láttam Jasmine arcán amikor meglátta a tűt, hogy egyszerre kitisztult az elméje.
- Nem! - ugrott egyet az ágyban. - Jól vagyok! Csak ne szúrd belém, sőt ne is hozd a közelembe, mert hányni fogok, vagy elájulok!
- Akkor halkulj el és viselkedj! - mutatott a lányra, de félig mosolygott.
- Mert különben megbüntetsz? - húzgálta a szemöldökét Jasmine szórakozottan.
Gondoltam, hogy bejön neki az orvos, hiszen azért férfi szemmel is jól nézett ki.
- Oké, ez már a normális, csak bátor! - legyintett az orvos vigyorogva, majd kilépett az ajtón.
- Mondd, az orvosodat ki szokta megvizsgálni? - bökött az ajtó felé vigyorogva Ginger. - Csak mert Én szívesen vállalnám.
- Ch, az orvosomat csak is Én vizsgálgathatom! - vigyorgott Jasmine. - Én vagyok az egyetlen szingli!
- Megkérdezhetem, hogy az Én orvosom, miért egy bajuszos öreg? - ült Jasmine mellé Vicky.
- Csak mert az Őt Én választottam! - vigyorgott Jas.
- És biztosan azért választottad, mert nagyon jó orvos! - forgatta a szemét Liam.
- Én csak okos vagyok! - nevetett Jasmine.
- Neked egy pasi kéne! - mosolygott rá Ginger.
Ch, hanyagoljuk még! Jasmine-nek nem kell pasi még!
- Szerintem meg nyugalom! - mondta Jas.
Köszi Jasmine, szerintem is! Hanyagold a pasi témát, mert... hanyagold és kész!
- Ja és meg fogok őrülni! - csapott a kezével az ágyra a beteg. - Nem mozoghatok! Értitek?!
- Jobb mintha soha többet nem mozoghatnál! - mosolygott rá okosan Liam.
- Te csak ne okoskodjál itt, mert olyan okos vagy, hogy mindjárt leesik a fejed! - forgatta a szemét Jas.
Halkan nyílt az ajtó és beosont az orvosa egy injekciós tűvel, majd Jasmine mellé lépett. Eltátogta nekünk, hogy tereljük el a figyelmét.
Én figyeltem, hogy mikor szúrja bele és akkor szóltam Jasmine-nek, akihez utoljára akkor szóltam, amikor megérkezett. Hirtelen rám kapta a fejét és észre se vette, hogy már belenyomták a sárga színű lötyit, csak mikor megszólalt az orvos.
- Ügyes. - vigyorgott.
- Azt belém szúrtad?! - sikított Jasmine ijedten.
- Igen, de mivel nem tudtad, már késő hányni, meg elájulni! - vigyorgott rá az orvosa.
- Vidd innen! - tolta el az orvost a közeléből. - Nem akarom látni a tűt! És ez nagyon gonosz volt!
- Nyugodj már meg, nem bántottunk! - nevetett az orvos.
- Csak menj! Elméletileg nem lehet a beteg nyugalmát megzavarni és az egyetlen akinek ez sikerült, az Te vagy! - mondta az orvosnak, aki nevetve távozott.
Mire visszanéztem a lányra már halál sápadt volt.
- Jas, ne most legyél rosszul! - lépett mellé Vick és megfogta a kezét.
- Basszus, ez nagyon undorító! - mondta Jasmine és kirázta a hideg. - Fúj! Vicky, el ne engedd a kezem, mert idehányok! - nézett fel rá ijedten. - Amúgy mit adott be nekem ez a veszett?
- Remélem valamit, ami visszahozza az agyad. - mondta mosolyogva Hazz.
- Fáj a térdem. - sóhajtott és hátra dőlt a párnán és csak nézett fel Vicky-re. - Miért nincs itt anyukám?
- Szóljunk neki? - kérdezte Niall.
- Nem. - mondta halkan. - Ha nem jött el magától, minek? Az engem nem boldogít, ha eljön, mert szólsz neki! Ti mind jöttetek magatoktól és ezért hálás vagyok. - mosolyodott el halványan.
Harry egy ronda pillantást küldött felém és most tényleg rosszul éreztem magam emiatt, de Danielle megszorította a kezem és ez felvidított.
- Ne hülyéskedj már! - mosolygott rá Vick. - Pontosan tudod, hogy mindig jövök, bármi lesz! Amúgy sem tudok hol csövezni!
- A barátodnál! - utalt Jas mosolyogva Niall-re.
- Jó, de az nem csövezés lenne, mert az tök normális, ha egy csaj a pasijánál van mindig, de Én a barátnőmnél akarok lenni! - ölelte meg Jasmine-t.
- Vicky, valószínű rám fogsz esni. - nevetett Jas.
- Tudom, ezért ezt most befejezem, de majd ha jól leszel, akkor majd rád fogok ugrani! - mosolygott rá.
- Oké. - nevetett fel Jasmine. - De meg hülyülök! - sóhajtott unottan. - Semmit nem lehet itt csinálni, csak aludni!
Igazából sajnáltam Őt, hiszen ismerem és tudom, hogy nem fogja jól bírni, de nem tudtunk mit tenni az érdekében.
- Ez a lényeg! Egész életemben lennék itt, hogy aludhassak! - vigyorgott Vick.
Köszi Jasmine, szerintem is! Hanyagold a pasi témát, mert... hanyagold és kész!
- Ja és meg fogok őrülni! - csapott a kezével az ágyra a beteg. - Nem mozoghatok! Értitek?!
- Jobb mintha soha többet nem mozoghatnál! - mosolygott rá okosan Liam.
- Te csak ne okoskodjál itt, mert olyan okos vagy, hogy mindjárt leesik a fejed! - forgatta a szemét Jas.
Halkan nyílt az ajtó és beosont az orvosa egy injekciós tűvel, majd Jasmine mellé lépett. Eltátogta nekünk, hogy tereljük el a figyelmét.
Én figyeltem, hogy mikor szúrja bele és akkor szóltam Jasmine-nek, akihez utoljára akkor szóltam, amikor megérkezett. Hirtelen rám kapta a fejét és észre se vette, hogy már belenyomták a sárga színű lötyit, csak mikor megszólalt az orvos.
- Ügyes. - vigyorgott.
- Azt belém szúrtad?! - sikított Jasmine ijedten.
- Igen, de mivel nem tudtad, már késő hányni, meg elájulni! - vigyorgott rá az orvosa.
- Vidd innen! - tolta el az orvost a közeléből. - Nem akarom látni a tűt! És ez nagyon gonosz volt!
- Nyugodj már meg, nem bántottunk! - nevetett az orvos.
- Csak menj! Elméletileg nem lehet a beteg nyugalmát megzavarni és az egyetlen akinek ez sikerült, az Te vagy! - mondta az orvosnak, aki nevetve távozott.
Mire visszanéztem a lányra már halál sápadt volt.
- Jas, ne most legyél rosszul! - lépett mellé Vick és megfogta a kezét.
- Basszus, ez nagyon undorító! - mondta Jasmine és kirázta a hideg. - Fúj! Vicky, el ne engedd a kezem, mert idehányok! - nézett fel rá ijedten. - Amúgy mit adott be nekem ez a veszett?
- Remélem valamit, ami visszahozza az agyad. - mondta mosolyogva Hazz.
- Fáj a térdem. - sóhajtott és hátra dőlt a párnán és csak nézett fel Vicky-re. - Miért nincs itt anyukám?
- Szóljunk neki? - kérdezte Niall.
- Nem. - mondta halkan. - Ha nem jött el magától, minek? Az engem nem boldogít, ha eljön, mert szólsz neki! Ti mind jöttetek magatoktól és ezért hálás vagyok. - mosolyodott el halványan.
Harry egy ronda pillantást küldött felém és most tényleg rosszul éreztem magam emiatt, de Danielle megszorította a kezem és ez felvidított.
- Ne hülyéskedj már! - mosolygott rá Vick. - Pontosan tudod, hogy mindig jövök, bármi lesz! Amúgy sem tudok hol csövezni!
- A barátodnál! - utalt Jas mosolyogva Niall-re.
- Jó, de az nem csövezés lenne, mert az tök normális, ha egy csaj a pasijánál van mindig, de Én a barátnőmnél akarok lenni! - ölelte meg Jasmine-t.
- Vicky, valószínű rám fogsz esni. - nevetett Jas.
- Tudom, ezért ezt most befejezem, de majd ha jól leszel, akkor majd rád fogok ugrani! - mosolygott rá.
- Oké. - nevetett fel Jasmine. - De meg hülyülök! - sóhajtott unottan. - Semmit nem lehet itt csinálni, csak aludni!
Igazából sajnáltam Őt, hiszen ismerem és tudom, hogy nem fogja jól bírni, de nem tudtunk mit tenni az érdekében.
- Ez a lényeg! Egész életemben lennék itt, hogy aludhassak! - vigyorgott Vick.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése