61. rész

Döntöttem. Muszáj volt döntenem, nem játszhattam Louis érzéseivel, sem a sajátjaimmal. Rájöttem, hogy hatalmas esély ez az egész. Nem mindennap hívják az embert Justin Bieber háttértáncosának és meg kellett ragadnom a lehetőséget. Nem hagyhattam, hogy elússzon. Bár nagyon fájt elengedni Louis-t, Deborah-t, Vicky-t, Ginger-t, Harry-t, Niall-t és Liam-et, de meg kellett tennem. Vagyis két hete hivatalosan is Los Angeles-be költöztem. A repülőút volt a legrosszabb, ugyanis el kellett búcsúznom életem szerelmétől, a kislányától, akit mindennél jobban megszerettem és a legjobb barátaimtól, akik már a családom lettek.
Jim-mel és Anyával élek, de nem sokat találkozom velük. Nagyon tetszik ez az egész, de borzasztó nehéz. Rengeteget próbáltunk, szinte mindennap reggeltől estig és sajnos visszatért az egész hajnalban kelés, folyamatosan frusztrált vagyok és nagyjából csak tánc közben vagyok boldog, meg mikor Vicky-vel, Ginger-rel, Liam-mel, Niall-el és Harry-vel Skype-olunk, de az is nagyon nehéz. Louis szinte megutált és talán így mindkettőnknek könnyebb, mint sóvárogni, de Én sóvárgok utána és mióta ide költöztem, nem járt LA-ben.

Most éppen hívtam a barátaimat Skype-on, majd nagy mosoly lett az arcomon, amikor megjelentek 5-en.
-   Sziasztok! - köszöntem mosolyogva és megint sírva fakadtam.
-   Jas, ne sírj már! - mondta mosolyogva Hazz.
-   Nem sírok, csak... - törölgettem a könnyeim. - Nagyon hiányoztok!
-   És milyen? - kérdezte mosolyogva Vick.
-   Nagyon szeretem a táncot, viszont rengeteget próbálunk és nagyon fárasztó. - sóhajtottam, de a könnyeim nem akartak eltűnni. - És nincs itt senki, akit ismernék. Egyszerűen nagyon rossz az egész, kivéve a tánc. Mert azt élvezem. - sóhajtottam megint.
-   Be fogsz illeszkedni! - mondta biztató mosollyal Liam. - Minden kezdet nehéz!
-   Jasmine, ne sírj kérlek, mert odautazok! - mondta Gin a könnyeit törölgetve.
-   Annyira köszönöm, hogy mindig beszéltek velem! - mosolyodtam el. - Ha nem tennétek, biztosan beledöglenék!
-   És fizikailag bírod? - kérdezte Niall.
-   Hát a térdem néha fáj, de amúgy igen. - bólogattam. - Viszont nagyon, nagyon fáradt vagyok! Van olyan nap, amikor hajnali fél négykor felkelek, járkálok, kávézom és egyszerűen nem tudok aludni és egész éjjel forgolódom, tehát energiaitalon és kávén élek.
-   Ehhez is hozzá kell szokni. - biztatott Liam.
-   És hogy állsz fiúk terén? - kérdezte Ginger.
-   Gin, élni nincs időm! Egyszerűen hazajövök, teletömöm magam kajával, lezuhanyzom és kezdődik az ágyban vergődés! - ingattam a fejem.
-   Nem fogytál? - kérdezte Vicky.
-   Hát örülnék neki, de nem. - ráztam a fejem. - Már hányingerem van néha attól amiket eszem.
-   Jasmine, gyere haza!- tört ki a sírás Vicky-ből. - Én elhiszem, hogy a tánc fontos, de nem élsz! Nem vagy Jasmine! Keserű vagy, fáradt, alig alszol, folyamatosan dolgozol, nincs senki, akivel ott barátkoznál és amikor csak beszélünk sírsz! - mondta sírva. - Az Én barátnőm vidám, energikus, hétalvó, lusta és barátságos volt! Ez nem Jasmine!
-   Vicky, ne nehezítsd meg, kérlek! - ingattam a fejem. - Nekem nagyon rossz, de nem adhatom fel! Ha már ide jöttem, minimum egy évig itt akarok lenni!

Nem értettem miről beszélek. Egy perccel tovább nem akartam maradni. Csak rohanni vissza a barátaimhoz, a turnéra, babázni, Louis-val lenni.