* Louis szemszöge *
Egy hónapja próbáljuk megtalálni Jasmine-t, de ebben nem sokat segítenek a pletykák, ugyanis azok szerint egyik pillanatban Kínában van, a másikban meg Ausztráliában. Ezért fel kellett adnunk. Tudtuk, hogy miért ment el, de hiányzott. Közben Danielle-l már igencsak komolyra fordult a kapcsolatunk és nagyon boldog vagyok és Deborah is megszerette, de Őt nem hívja anyának.
Éppen miután elaludt a kislányom, egy kis időt akartam kettesben tölteni a barátnőmmel, amikor hirtelen betörtek az ajtón.
- Megtaláltuk Jasmine-t! - sikította vidáman Vick.
Elmosolyodtam, majd felkeltem.
- Most rakott ki róla egy videót Snapchat-re egy lány, aki valószínű valamilyen barátnője. - mondta vigyorogva. - Gyertek már!
Lementünk vele és mindenki a tv-re tapadva ült, majd mi is odaléptünk.
- Mehet? - nézett ránk vidáman Ginger, mire bólintottam.
Jasmine vigyorogva ült egy nagy teljesen tiszta francia ágyon, majd elindult a Pretty Girls, mire felugrott és egy tornacipőben a teljesen tiszta ágyon táncolni kezdett vigyorogva, majd abbahagyta és vigyorogva ugrott egyet, majd fenékre érkezett.
- Kibaszott cool vagyok! - mondta, majd a kamerába vigyorgott, így látszott a felső fogsorán lévő arany, strasszos fogékszer szerű valami, amivel tényleg menő volt, de Én sokkal jobban szerettem, amikor természetes volt.
Majd édesen elnevette magát.
- Meg hülye is. - nevetett a lány aki videózott.
Majd Jasmine leugrott az ágyról és nevetve átölelte a lány nyakát, akit így már láttunk, majd nevetve nézett rá, majd egy puszit nyomott az arcára és nagyot nevetett, majd vége lett a videónak.
- Ennyi? - kérdeztem.
- Nem, van még! - mondta Vick, majd Gin lapozott és elindította a következő videót.
Abban Jas nevetve rohant egy medence felé, majd ledobta a pólóját, ami alatt nem volt semmi és beugrott, de végig háttal láttuk, majd felúszott, de csak nyakig látszott ki a medencéből, miközben nevetett.
- Ebből honnan tudjuk meg, hogy hol van? - kérdezte Niall.
- Azt nem tudjuk meg, de legalább azt igen, hogy életben van a nem normális nőszemély! - mondta Vick. - Felhívom.
A második csöngésre felvette és Vicky rögtön kihangosította.
- Jasmine, komolyan Te vagy? - kérdezte.
- Igen. - mondta Jasmine vidáman. - Te meg Vicky. - nevetett.
- Mi van veled? - kérdezte tőle Vick.
- Semmi. - mondta lazán. - Irigy lennél, ha tudnád milyen szép barna vagyok!
- De hol vagy? - kérdezte tőle Liam.
- Neked is szia. - mondta nevetve. - Nem mondom meg.
- Akkor azt mondd meg, hogy mit csinálsz nap mint nap? - kérdezte Harry.
- Bulizom. - röhögött.
A második csöngésre felvette és Vicky rögtön kihangosította.
- Jasmine, komolyan Te vagy? - kérdezte.
- Igen. - mondta Jasmine vidáman. - Te meg Vicky. - nevetett.
- Mi van veled? - kérdezte tőle Vick.
- Semmi. - mondta lazán. - Irigy lennél, ha tudnád milyen szép barna vagyok!
- De hol vagy? - kérdezte tőle Liam.
- Neked is szia. - mondta nevetve. - Nem mondom meg.
- Akkor azt mondd meg, hogy mit csinálsz nap mint nap? - kérdezte Harry.
- Bulizom. - röhögött.
* Jasmine szemszöge *
Nem bulizom. Egy hotelben dolgozom. Nem szórakozom össze-vissza. Korán kell kelnem és kiszolgálni, ugyanis pultos vagyok. Nem akartam a régi barátaimmal beszélni, hiszen hiányoztak nekem.
- De komolyan Jas! - szólt rám Liam.
- Dolgozom. - mondtam. - Pultos vagyok.
- Tánc? - kérdezte elkeseredve Vicky.
- Nem nagyon. - mondtam sóhajtva, hiszen az is hiányzott már. - De komolyan, muszáj volt eljönnöm. Végre úgy érzem magam mint egy nő és nem mint egy 10 éves kislány.
- De Jasmine, Te nem nőhetsz fel! - mondta hisztérikusan Vick. - Ki fog velem hülyülni, ki fog velem megöregedni, ki a büdös fingfelhő költözik el velem és zárja be az esetleges férjét a pincébe, miközben velem ül a teraszon a naplementében, ráncosan, öregen és röhögcsél azon, hogy semmit nem változtunk?! - kérdezte sírva.
- Vicky, nem halok meg. - mondtam keserű mosollyal.
- Nem Jasmine, csak kibaszottul itt hagytál szó nélkül, elköltöztél a világ másik felére, nem mondod meg, hogy hol vagy, nem vagy hajlandó velünk beszélni és őszintén szólva akármennyire szeretlek, rohadtul unom ezt! - mondta már inkább mérgesen Vick. - Ott voltam veled, mikor ebbe a pöcs Tomlinson-ba halálosan szerelmes voltál, de csicskának használt, amikor megérkezett Eleanor és napokig csak bőgtél vagy aludtál, amikor lesántultál és kibaszottul megígérted, hogy nem hagysz el soha, de rohadjak meg, ha nem valahol teljesen máshol vagy! - mondta már zokogva. - Nem foglak elfelejteni Jasmine, de Te megtetted a büdös életbe és új barátokat kerestél és leszarsz minket! Nem érdekel, ha fáj neked, mert el kell mesélnem, hogy bármennyire utáljátok egymást Louis-val, ideköltöztetett amikor meghalt a húgod és ez a négy srác kiszedett abból, amibe valószínű másképpen beledöglöttél volna! És Ginger és Én is ott voltunk veled amikor elgondolkoztál azon, hogy vagdosni kezded magad Louis miatt és még akkor se sértődtünk meg amikor csak úgy elmentél, mert problémáid voltak. De ez már nem az a pont, amikor csöndben tűröm! - mondta sírva. - Ja és elmesélném, hogy egy hónapja keresünk téged, ugyanis nem vicces eltűnni! Azt se tudtuk, hogy élsz-e! - kiabálta.
- Vicky, Én nagyon... - mondtam volna, de közbe vágott.
- Sajnálod?! - köpte oda. - Én is, de nem érdekel már! Lehet, hogy sírok, mert szarul esik, mert nagyon szeretlek, de nem érdekel a bocsánatkérésed, már azt sem akarom, hogy megmondd hol vagy! - mondta, mire előtörtek a könnyeim, de már csak egy ajtócsapódást hallottam.
- Elment Jasmine. - mondta halkan Harry.
- Nem csodálom. - mondtam halkan.
- Jasmine, boldog vagy ott? - kérdezte Niall.
- Nem tudom. - mondtam sírva. - Semmit nem tudok Niall! - törölgettem a könnyeimet. - Igaza van! Csak menekülök és menekülök, de kibaszottul semmi értelme, mert semmit nem érek el az egésszel! Igen, felnőttnek érzem magam, de cseppet sem vagyok megelégedve magammal! Nem vagyok boldog. Elfogadtam az első állást amit találtam, egy akkora lakásban lakom mint valamelyik fürdőtök, ráadásul egyedül vagyok benne és néha így is úgy érzem megfulladok, mert nincsenek szobák, egyszerűen nem tudok hova menni, mintha egy mókuskerékben rohangálnék! Emellett konkrétan leszarok már mindent! Eddig legalább voltak elvárásaim magammal szemben! Már semmi. Egyszerűen hajnali ötkor megjelenek, beállok a pultba, mindenkire vigyorgok, kiszolgálom, néha beszélnek velem két mondatot, ami annyi, hogy "Nincs meleged?", majd várom a következő embert, aki valami piát kér. Éjjel hazatántorgok, lezuhanyzom, eszek valami szart és elalszom! - soroltam az életem.
- Jasmine, ezt sose képzeltem volna rólad! - motyogta Gin.
- Hát Én se! Konkrétan mindenhova szemüvegben járkálok, a hajam nemhogy nem volt festve, de leginkább csak felfogom a fejem tetejére. - magyaráztam.
- Miért nem jössz haza? - kérdezte sóhajtva Hazza.
- Nem tudom. - sóhajtottam. - Mert akkor megint kereshetek munkát és annak örülök, hogy ott mondjuk talán szerezhetnék normálisat is, de ideje lenne anyagilag kicsit összeszednem magam, mert ezen a téren nem vagyok felkészülve még egy költözésre. Ez az egy hónap is inkább olyan volt, hogy éljük túl és minden oké lesz. De az is könnyen lehetne, hogy mondjuk Los Angeles-be költözöm, aztán Jim és Anya azért össze tudna szedni, majd utána be kéne adagolnom, hogy most hogy minden oké mennék vissza Londonba, de előtte el kéne mondanom, hogy nem járok suliba... - motyogtam.
- Úgy tudja anyukád, hogy egyetemre jársz? - kérdezte Louis döbbenten.
Hozzám szólt emberek! Belül kb. sikítottam, de nem, kívül nyugodt voltam.
- Igen... - motyogtam. - Mert nem lenne túl büszke a lányára, ha megtudná, hogy éppen hogy megél. Így gondoltam ez így egész jó megoldás...
- Hát Te totál hülye vagy! - vágta rá Louis.
Velem beszél! Értitek?! Velem!
- Már bocs Jasmine, de attól, hogy egyedül élsz, nem fogadsz el anyagi segítséget és vigyázol magadra, valamint eltartod magad, nem leszel felnőtt! Ahhoz egy kicsit agyilag fel kéne nőnöd és komolyan végiggondolni ezt! - mondta elég mérgesen Louis. - Mert ez rohadtul gyerekes! Szerintem ebbe beletartozik, hogy bevállalod, hogy "Igen anyám, hülye voltam, pultos vagyok, nem tanulok és alig férek el a lakásomba, de nem kell segítség!" Ez nem működik! - nevette el magát lenézően.
Visszavonom! Inkább ne beszéljen velem, de ha ilyen keményen szembesít vele, hogy hülye vagyok az nem olyan jó...
Meggyújtottam a cigimet, majd úgy válaszoltam.
- Tudom, de azt akarom, hogy összeszedem magam és úgy közlöm vele. - magyaráztam.
- Jasmine, ez hülyeség! - vágta rá Louis. - Rohadtul semmi értelme! Te is tudod, hogy csak simán félsz! Át tudom érezni, mert hidd el, hogy nem álltam készen arra, hogy apa leszek, de hülye voltam és igen, itt tartok! De nem titkoltam se anyám se a tesóim előtt! Az egy dolog, hogy anya örült neki, de azért azt is megkaptam, hogy felelőtlen hülye vagyok.
- Jó, de azért Te igazán könnyen beszélsz már nem azért! Te rohadtul nem voltál egyedül és ha úgy vesszük, nem csak a te hibád volt! Én viszont kibaszottul egyedül csináltam a hülyeségeimet és a Te anyukád halál jó arc, ezzel szemben az enyém szó nélkül lelépett amikor meghalt a tesóm egyedül egy rohadt nagy házban, közölte, hogy igazából apámmal már rég elváltak, majd elment egy gazdag pasihoz Los Angeles-be, aki egy hólyag. - magyaráztam idegesen.
- Tehát itt a gáz. - mondta, mint valami pszichológus. - Anyukádra is haragszol.
- Szerinted hogy ne haragudnék?! - mondtam mérgesen. - Persze, tökéletesen megértem, hogy meghalt a lánya és nyilván nagy trauma, de egy élve maradt, akiről pedig konkrétan lemondott! - mondtam sóhajtva. - Miért csodálkozom, hogy nem nőttem fel?! - nevettem keserűen. - Ki a jó őrület tanított volna meg bármire is, ha anyám itt hagyott?!
- Jasmine, ezt is meg kéne beszélned vele. - sóhajtott Liam.
- Jól fogok kinézni! - csaptam a combomra. - Felhívom anyámat, vagy elutazom hozzá, majd közlöm vele, hogy "Szia Anya, amúgy hazudtam neked, rohadtul nem járok egyetemre, csak egy pultos vagyok, de ne merjél nekem pofázni, mert haragszom rád amiért otthagytál!" Nem hinném, hogy ez után nem egy szép pofonnal jönnék el! - vágtam rá.
- Baszd meg Jasmine, nézz szembe a tetteid következményeivel! - mondta már kiabálva Louis. - Hülyén döntöttél, elköltöztél, nem jött össze a tánc, visszajöttél, közölted hogy szeretsz, de Én nem viszonoztam, elköltöztél! Nem ott kezdődik a felnőttség, hogy dolgozom és eltartom magam! Mi lenne, ha egyszer nem elmennél a világ másik felére, hanem elviselnéd?!
Ja, inkább hallgasson, ez nem olyan jó!
- Én tudom, hogy igazad van Louis, de nekem senki nem tanította meg, hogy érzelmileg hogy kezeljem a helyzetet, soha nem mondta senki, hogy "Lányom, ha kiadják az utad az szar, de egy idő után kihevered!" - magyaráztam.
- Úgyis mindenre mondasz valami okosat, de Te is tudod, hogy hibás vagy a dolgokban. - mondta sóhajtva Liam.
- Hogy ne tudnám? - sóhajtottam és egy könny folyt le az arcomon. - Szerinted miért cigizek?
- Jas, ha az egészségedet rontod le, azzal tényleg semmit nem fogsz elérni! - mondta Harry.
- Annak mindegy. - nevettem el magam keserűen.
- Jasmine, az úr mondjuk fél órája vár arra, hogy adj neki valamit inni! - mondta a főnököm mérgesen, de nagyon rossz hangulatomban kapott el szegény.
- Leszarom, adj neki inni, mert felőlem szomjan hal! - vágtam rá. - Hagyj engem a francba! Elköltözöm valami lakatlan szigetre!
- A főnököd? - sóhajtott kissé szórakozottan Niall.
- Vigyázz a szádra babám! - kacsintott a főnököm, majd rácsapott a fenekemre.
Nagyon, nagyon rosszkor tartotta ezt jó ötletnek.
- Ha még egyszer hozzám mersz érni, esküszöm, hogy az arcodba taposok és feljelentelek! - néztem rá mérgesen.
- Nyugi cicus! - kacsintott, mire hirtelen elkaptam a karját.
- Kuss van és nem becézgetsz, mert esküszöm, hogy feljelentelek! - néztem rá mérgesen, mire bólintott, majd elment. - Fúj. - fintorodtam el.
- Nem akarjuk tudni, ugye? - sóhajtott Ginger.
- Nem. - vágtam rá. - De egy hajszálnyira vagyok attól, hogy a következőt aki belém köt a hajánál fogva hajítsam be a medencébe!
- Nem akarsz hazajönni egy kicsit? - kérdezte Hazz. - Csak tudod egy kis pihenés.
- Nem. - sóhajtottam. - Aranyos vagy, de nem. Úgyis rögtön ott ragadnék...
- De komolyan Jas! - szólt rám Liam.
- Dolgozom. - mondtam. - Pultos vagyok.
- Tánc? - kérdezte elkeseredve Vicky.
- Nem nagyon. - mondtam sóhajtva, hiszen az is hiányzott már. - De komolyan, muszáj volt eljönnöm. Végre úgy érzem magam mint egy nő és nem mint egy 10 éves kislány.
- De Jasmine, Te nem nőhetsz fel! - mondta hisztérikusan Vick. - Ki fog velem hülyülni, ki fog velem megöregedni, ki a büdös fingfelhő költözik el velem és zárja be az esetleges férjét a pincébe, miközben velem ül a teraszon a naplementében, ráncosan, öregen és röhögcsél azon, hogy semmit nem változtunk?! - kérdezte sírva.
- Vicky, nem halok meg. - mondtam keserű mosollyal.
- Nem Jasmine, csak kibaszottul itt hagytál szó nélkül, elköltöztél a világ másik felére, nem mondod meg, hogy hol vagy, nem vagy hajlandó velünk beszélni és őszintén szólva akármennyire szeretlek, rohadtul unom ezt! - mondta már inkább mérgesen Vick. - Ott voltam veled, mikor ebbe a pöcs Tomlinson-ba halálosan szerelmes voltál, de csicskának használt, amikor megérkezett Eleanor és napokig csak bőgtél vagy aludtál, amikor lesántultál és kibaszottul megígérted, hogy nem hagysz el soha, de rohadjak meg, ha nem valahol teljesen máshol vagy! - mondta már zokogva. - Nem foglak elfelejteni Jasmine, de Te megtetted a büdös életbe és új barátokat kerestél és leszarsz minket! Nem érdekel, ha fáj neked, mert el kell mesélnem, hogy bármennyire utáljátok egymást Louis-val, ideköltöztetett amikor meghalt a húgod és ez a négy srác kiszedett abból, amibe valószínű másképpen beledöglöttél volna! És Ginger és Én is ott voltunk veled amikor elgondolkoztál azon, hogy vagdosni kezded magad Louis miatt és még akkor se sértődtünk meg amikor csak úgy elmentél, mert problémáid voltak. De ez már nem az a pont, amikor csöndben tűröm! - mondta sírva. - Ja és elmesélném, hogy egy hónapja keresünk téged, ugyanis nem vicces eltűnni! Azt se tudtuk, hogy élsz-e! - kiabálta.
- Vicky, Én nagyon... - mondtam volna, de közbe vágott.
- Sajnálod?! - köpte oda. - Én is, de nem érdekel már! Lehet, hogy sírok, mert szarul esik, mert nagyon szeretlek, de nem érdekel a bocsánatkérésed, már azt sem akarom, hogy megmondd hol vagy! - mondta, mire előtörtek a könnyeim, de már csak egy ajtócsapódást hallottam.
- Elment Jasmine. - mondta halkan Harry.
- Nem csodálom. - mondtam halkan.
- Jasmine, boldog vagy ott? - kérdezte Niall.
- Nem tudom. - mondtam sírva. - Semmit nem tudok Niall! - törölgettem a könnyeimet. - Igaza van! Csak menekülök és menekülök, de kibaszottul semmi értelme, mert semmit nem érek el az egésszel! Igen, felnőttnek érzem magam, de cseppet sem vagyok megelégedve magammal! Nem vagyok boldog. Elfogadtam az első állást amit találtam, egy akkora lakásban lakom mint valamelyik fürdőtök, ráadásul egyedül vagyok benne és néha így is úgy érzem megfulladok, mert nincsenek szobák, egyszerűen nem tudok hova menni, mintha egy mókuskerékben rohangálnék! Emellett konkrétan leszarok már mindent! Eddig legalább voltak elvárásaim magammal szemben! Már semmi. Egyszerűen hajnali ötkor megjelenek, beállok a pultba, mindenkire vigyorgok, kiszolgálom, néha beszélnek velem két mondatot, ami annyi, hogy "Nincs meleged?", majd várom a következő embert, aki valami piát kér. Éjjel hazatántorgok, lezuhanyzom, eszek valami szart és elalszom! - soroltam az életem.
- Jasmine, ezt sose képzeltem volna rólad! - motyogta Gin.
- Hát Én se! Konkrétan mindenhova szemüvegben járkálok, a hajam nemhogy nem volt festve, de leginkább csak felfogom a fejem tetejére. - magyaráztam.
- Miért nem jössz haza? - kérdezte sóhajtva Hazza.
- Nem tudom. - sóhajtottam. - Mert akkor megint kereshetek munkát és annak örülök, hogy ott mondjuk talán szerezhetnék normálisat is, de ideje lenne anyagilag kicsit összeszednem magam, mert ezen a téren nem vagyok felkészülve még egy költözésre. Ez az egy hónap is inkább olyan volt, hogy éljük túl és minden oké lesz. De az is könnyen lehetne, hogy mondjuk Los Angeles-be költözöm, aztán Jim és Anya azért össze tudna szedni, majd utána be kéne adagolnom, hogy most hogy minden oké mennék vissza Londonba, de előtte el kéne mondanom, hogy nem járok suliba... - motyogtam.
- Úgy tudja anyukád, hogy egyetemre jársz? - kérdezte Louis döbbenten.
Hozzám szólt emberek! Belül kb. sikítottam, de nem, kívül nyugodt voltam.
- Igen... - motyogtam. - Mert nem lenne túl büszke a lányára, ha megtudná, hogy éppen hogy megél. Így gondoltam ez így egész jó megoldás...
- Hát Te totál hülye vagy! - vágta rá Louis.
Velem beszél! Értitek?! Velem!
- Már bocs Jasmine, de attól, hogy egyedül élsz, nem fogadsz el anyagi segítséget és vigyázol magadra, valamint eltartod magad, nem leszel felnőtt! Ahhoz egy kicsit agyilag fel kéne nőnöd és komolyan végiggondolni ezt! - mondta elég mérgesen Louis. - Mert ez rohadtul gyerekes! Szerintem ebbe beletartozik, hogy bevállalod, hogy "Igen anyám, hülye voltam, pultos vagyok, nem tanulok és alig férek el a lakásomba, de nem kell segítség!" Ez nem működik! - nevette el magát lenézően.
Visszavonom! Inkább ne beszéljen velem, de ha ilyen keményen szembesít vele, hogy hülye vagyok az nem olyan jó...
Meggyújtottam a cigimet, majd úgy válaszoltam.
- Tudom, de azt akarom, hogy összeszedem magam és úgy közlöm vele. - magyaráztam.
- Jasmine, ez hülyeség! - vágta rá Louis. - Rohadtul semmi értelme! Te is tudod, hogy csak simán félsz! Át tudom érezni, mert hidd el, hogy nem álltam készen arra, hogy apa leszek, de hülye voltam és igen, itt tartok! De nem titkoltam se anyám se a tesóim előtt! Az egy dolog, hogy anya örült neki, de azért azt is megkaptam, hogy felelőtlen hülye vagyok.
- Jó, de azért Te igazán könnyen beszélsz már nem azért! Te rohadtul nem voltál egyedül és ha úgy vesszük, nem csak a te hibád volt! Én viszont kibaszottul egyedül csináltam a hülyeségeimet és a Te anyukád halál jó arc, ezzel szemben az enyém szó nélkül lelépett amikor meghalt a tesóm egyedül egy rohadt nagy házban, közölte, hogy igazából apámmal már rég elváltak, majd elment egy gazdag pasihoz Los Angeles-be, aki egy hólyag. - magyaráztam idegesen.
- Tehát itt a gáz. - mondta, mint valami pszichológus. - Anyukádra is haragszol.
- Szerinted hogy ne haragudnék?! - mondtam mérgesen. - Persze, tökéletesen megértem, hogy meghalt a lánya és nyilván nagy trauma, de egy élve maradt, akiről pedig konkrétan lemondott! - mondtam sóhajtva. - Miért csodálkozom, hogy nem nőttem fel?! - nevettem keserűen. - Ki a jó őrület tanított volna meg bármire is, ha anyám itt hagyott?!
- Jasmine, ezt is meg kéne beszélned vele. - sóhajtott Liam.
- Jól fogok kinézni! - csaptam a combomra. - Felhívom anyámat, vagy elutazom hozzá, majd közlöm vele, hogy "Szia Anya, amúgy hazudtam neked, rohadtul nem járok egyetemre, csak egy pultos vagyok, de ne merjél nekem pofázni, mert haragszom rád amiért otthagytál!" Nem hinném, hogy ez után nem egy szép pofonnal jönnék el! - vágtam rá.
- Baszd meg Jasmine, nézz szembe a tetteid következményeivel! - mondta már kiabálva Louis. - Hülyén döntöttél, elköltöztél, nem jött össze a tánc, visszajöttél, közölted hogy szeretsz, de Én nem viszonoztam, elköltöztél! Nem ott kezdődik a felnőttség, hogy dolgozom és eltartom magam! Mi lenne, ha egyszer nem elmennél a világ másik felére, hanem elviselnéd?!
Ja, inkább hallgasson, ez nem olyan jó!
- Én tudom, hogy igazad van Louis, de nekem senki nem tanította meg, hogy érzelmileg hogy kezeljem a helyzetet, soha nem mondta senki, hogy "Lányom, ha kiadják az utad az szar, de egy idő után kihevered!" - magyaráztam.
- Úgyis mindenre mondasz valami okosat, de Te is tudod, hogy hibás vagy a dolgokban. - mondta sóhajtva Liam.
- Hogy ne tudnám? - sóhajtottam és egy könny folyt le az arcomon. - Szerinted miért cigizek?
- Jas, ha az egészségedet rontod le, azzal tényleg semmit nem fogsz elérni! - mondta Harry.
- Annak mindegy. - nevettem el magam keserűen.
- Jasmine, az úr mondjuk fél órája vár arra, hogy adj neki valamit inni! - mondta a főnököm mérgesen, de nagyon rossz hangulatomban kapott el szegény.
- Leszarom, adj neki inni, mert felőlem szomjan hal! - vágtam rá. - Hagyj engem a francba! Elköltözöm valami lakatlan szigetre!
- A főnököd? - sóhajtott kissé szórakozottan Niall.
- Vigyázz a szádra babám! - kacsintott a főnököm, majd rácsapott a fenekemre.
Nagyon, nagyon rosszkor tartotta ezt jó ötletnek.
- Ha még egyszer hozzám mersz érni, esküszöm, hogy az arcodba taposok és feljelentelek! - néztem rá mérgesen.
- Nyugi cicus! - kacsintott, mire hirtelen elkaptam a karját.
- Kuss van és nem becézgetsz, mert esküszöm, hogy feljelentelek! - néztem rá mérgesen, mire bólintott, majd elment. - Fúj. - fintorodtam el.
- Nem akarjuk tudni, ugye? - sóhajtott Ginger.
- Nem. - vágtam rá. - De egy hajszálnyira vagyok attól, hogy a következőt aki belém köt a hajánál fogva hajítsam be a medencébe!
- Nem akarsz hazajönni egy kicsit? - kérdezte Hazz. - Csak tudod egy kis pihenés.
- Nem. - sóhajtottam. - Aranyos vagy, de nem. Úgyis rögtön ott ragadnék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése