67. rész

Reggel az egyik szobában ébredtem, amiről tudtam, hogy valamelyik legdrágábbik. Elmosolyodtam, majd kimásztam a másik három lány közül. Azért éreztem, hogy a testem nem olyan boldog attól a rengeteg energiaitaltól amit tegnap ledöntöttem. Gyorsan előkaptam a táskámból egy rövid nadrágot, trikót és fehérneműt. Bevonultam a fürdőbe és mondhatni emberi formában léptem ki onnan, de visszatért a szemüveg a fejemre. Loptam cigit Nancy táskájából, majd kinéztem és mivel nagyon korán volt ezért felkaptam egy pulcsit, majd annak a zsebébe csúsztattam a cigarettát és az öngyújtót. A hajamat a fejem tetején összekontyoltam, majd kiléptem a szobából. A lifthez léptem és egyenesen a földszintre mentem. Rögtön a szokásos pultot céloztam meg, készítettem magamnak kávét és most kivételesen a tetejére nyomtam egy "kis" tejszínhabot. Utána a nagy pohárral a kezemben mentem a medencéhez és leültem a teraszra egyedül, majd rágyújtottam és elkezdtem iszogatni a kávémat.

* Louis szemszöge *

Nincs mit titkolnom, egyszerűen imádom amikor Jasmine cigizik. Oké, tudom hogy ez elég hülyén hangzott meg az káros, de olyan annyira szexi és olyan... olyan dívás. Persze most nem így nézett ki, inkább úgy, mint valaki egy vad buli után. Sajnáltam szegényt, de közben még mindig ott volt a harag bennem. Igazából szívesen beszélgettem volna vele, hiszen tudom, hogy okos lány, de megelőztek, ugyanis Nancy lehuppant mellé. 

* Jasmine szemszöge *

Hirtelen Nancy lehuppant mellém. 

-  Már megint az Én cigimet szívod, egyem a lelked? - vigyorgott rám, mire elnevettem magam, majd bólintottam. - Mi ez a némaság? 

-  Nem tudom. - rántottam vállat. 

-  Miért nincs jó kedved? - döntötte a fejét a vállamra. 

-  Megöregedtem. - mondtam, majd a lábaimról ledobtam a papucsot és felraktam a székre amit magam elé húztam. 

-  Te nem öreg vagy, csak hülye. - vágta rá, mire elnevettem magam. - Mindjárt jövök, hozok magamnak kávét. - mondta, majd bement. 

Kb. fél perccel később Nancy kiabálását hallottam. 

-  Jasmine! - kiabált, mire elnyomtam a cigim és bevánszorogtam. 

Louis állt a pultom előtt. 

-  Jó reggelt. - erőltettem egy mosolyt a képemre. 

-  Dolgozz rajta. - utalt szórakozottan a mosolyomra. 

-  Kávé? - kérdeztem tőle, mire bólintott. - Akkor Te miért hívtál be? - néztem mérgesen Nancy-re. 

-  Mert Te dolgozol itt! - vigyorgott. 

-  Na figyelj, megmutatom a varázslatot! - mondtam és egy csészét tettem a kávégép alá, majd megfogtam Nancy mutató ujját. - Ezt megnyomod! - mondtam és megnyomtam az ujjával a megfelelő gombot, ami a legnagyobb volt és tök logikus, hogy azt kell nyomni. 

-  Jaj de romantikus! - vigyorgott rám, mire a fejemet a pultra döntöttem és elnevettem magam. - Jasmine! - lépett mögém, majd elkezdett rázni a vállamnál fogva. - Reggel van, süt a nap, vidámság! - rázogatott. 

-  Nancy, ez nagyon szar, fejezd be! - mondtam mire nevetve elengedett Én pedig felegyenesedtem. 

-  Ne nyekeregjél már! - lökött meg oldalról. 

-  Jó. - mondtam, majd bekapcsoltam a rádiót, amiből Kygo egyik slágere szólt. - Na, Őt is fel kéne hívnom. 

-  Kit? - kérdezte értetlenül Nancy. 

-  Kygo-t. - vágta rá Louis. 

-  Mondd, esetleg ismersz még világsztárokat, akikről nem számoltál be?! - nézett rám karba tett kézzel, mire elnevettem magam. 

-  Biztosan. - bólintottam mosolyogva. 

-  Oké, akkor sorold csak! - mondta karba tett kézzel mosolyogva. 

-  Nem tudom kiről nem meséltem még! - rántottam vállat mosolyogva. - Azt biztos nem mondtam, hogy majdnem csókolóztam Justin Bieber-rel. - mondtam mosolyogva. 

-  Jasmine, itt magyarázol, hogy neked szar életed van, mert elbasztad. - mondta felháborodva, de félig mosolygott. - Hát ha ilyen egy szar élet, akkor kettőt kérek! - mondta, mire elnevettem magam.
Louis-nak átadtam a kávéját, majd hárman egyszerre indultunk ki a teraszra. Meglepett, hogy Louis hozzánk ült, bár azért annyira nem, de mégis...
-  Na, adjál csak cigit! - löktem meg vigyorogva Nancy-t.
-  Csődbe viszel. - forgatta a szemét, de azért adott.
-  Mint mindenkit. - vigyorogtam rá. - Hogy van Deborah? - mosolyogtam Louis-ra.
-  Hiányol. - mosolygott. - De jól van, most éppen Briana és a családja vigyáz rá.
-  Miért nem hoztad el? - ingattam a fejem mosolyogva.
-  Nem tudtam, hogy itt dolgozol. - rántott vállat.
-  Mert ez a hülye senkinek nem mondta el! - lökött meg Nancy mosolyogva.
-  Ezzel nem dicsekszem. - rántottam vállat.
-  Anyukád? - kérdezte Louis.
-  Anya nem szól hozzám, de ami fura, hogy Jim néha felhív és küld pénzt. - rántottam vállat. - Lehet, hogy a végén még kiderül, hogy jó arc. - kuncogtam visszagondolva a hülyeségekre amiket vele csináltam, mire Louis-n is látszott, hogy Ő is azokon gondolkozik.
Közben megittam a kávém és már csak a tetején a hab maradt.
-  Az tejszínhab? - kérdezte aranyos mosollyal Nancy.
-  Igen. - mosolyogtam rá aranyosan. - Kérsz?
-  Igen. - kuncogott, majd odaadtam neki a poharam és Ő nagy mosollyal kezdte a kanalammal kienni.
Louis-nak SMS-e jött, mire rápillantott a telefonjára és elnevette magát.
-  Harry beragadt és kisebb mocsárba. - röhögött.
-  Kocsival? - nevettem.
-  Aha, segíteni hívott. - bólogatott nevetve.
-  Ó, induljunk! - pattantam fel vigyorogva.
-  Te is jössz? - nevetett Louis.
-  Tiszta erős vagyok, simán kihúzom! - nevettem. - Nancy, gyere!
-  Én nem akarok... - nyafogott.
-  De jössz! - vágtam rá, mire sóhajtva felállt.
-  Gyertek. - biccentett Louis nevetve.
-  Nem kéne fürdőruhát felvennünk? - nézett rám Nancy.
-  Minek? - kérdeztem. - Nem iszapbirkózásra megyünk!
-  Oké, majd meglátod. - rántott vállat mosolyogva.
-  Hidd el, profi vagyok! - legyintett, majd elindultunk.
Természetesen Danielle is jött.
Igazából itt nincs kocsim, csak Londonban a szépségem, tehát fogalmam nem volt hova megyünk. Gondoltam egyet, majd mosolyogva lerúgtam a papucsom, előre hajoltam a két ülés között, kinyitottam a kesztyű tartót, majd elmartam Louis kék napszemüvegét, mire elnevette magát.
-  Jasmine, Én annyira tudom, hogy egyszer így majd kirepülsz egy autóból! - sóhajtott Nancy.
-  Most miért? - vigyorogtam, miközben előszedtem a napszemüveget a tokjából, majd levettem a szemüvegem és feltettem a vagány kéket.
-  Gyönyörű vagy. - vigyorgott rám Nancy.
-  Meg kissé vak, de az már mellékes. - rántottam vállat.
-  Hol a kontaktlencséd? - kérdezte Louis.
-  A táskámban, Gin mellett. - nevettem el magam. - De igazából mindegy, mert akkor most itt könnyeznék.
-  Ott van Harry. - állt meg Louis röhögve, ugyanis Harry hátsó kerekei egy nagy saras pocsolyában voltak.
Vigyorogva pattantam ki, majd felé fordultam.
-  Szia Harry! - vigyorogtam rá.
-  Jasmine! - nyíltak hatalmasra a szemei, majd nagy léptekkel megindult felém, mire kitártam a karjaim.
Hatalmas mosollyal ölelt meg, ahogy Én is átöleltem a nyakát, majd megemelt.
-  Kis hülye, már megint Louis napszemüvege van rajtad. - nevette el magát.
-  Erről úgy sem fogok leszokni! - mosolyogtam rá, de még mindig nem tett le, majd egy puszit nyomtam az orrára.
-  Szerintem az a hülye aki beragadt abba! - szállt ki röhögve Louis.
-  Inkább segíts! - vágta rá Harry, majd letett.
-  Nancy a barátnőm! - mutattam be vigyorogva Harry-nek.
-  Örülök Nancy! - mosolygott rá Hazz.
-  Szintén. - mosolygott rá.
-  Na, akkor hajrá! - sürgettem a népet. - Ezt fogd meg! - nyomtam Louis kezébe a napszemüvegét. - Azt add ide! - vettem el Nancy-től a szemüvegem, majd a fejemre tettem, de rögtön észre vettem, hogy elég koszos. - Fúj, ezt lehánytam? - vettem le, majd megtöröltem és visszatettem.
-  Te mit akarsz segíteni Jas? - nevetett Harry.
-  Én vagyok itt az okos! - dőltem neki Louis kocsijának. - Ugyanis ha az a tervetek, hogy ezzel kihúzzátok azt, akkor Louis-nak be kell tolatnia eléd és kihúzni, amivel csak annyi gond van, hogy Louis érdekesen tolat és itt... - nyitottam fel Lou kocsijának a csomagtartóját, majd körülnéztem. - Nincs vontatókötél.
-  Tök jól vezetek, mit izélsz? - nézett rám felháborodva, de szórakozottan Louis.
-  Ch, persze... - forgattam meg a szemem. - Vagy ha az a tervetek, hogy kitoljátok, akkor valakinek vezetnie is kell és abban biztos vagyok, hogy ti nem akartok koszosak lenni... - mutattam végig Harry-n Louis-n és Danielle-n.
-  Mi a terved okoska? - kérdezte Harry.
-  Louis csodálatos vezető képességet hanyagoljuk és Te gázt adsz mi pedig kitolunk. - öleltem át Nancy nyakát vigyorogva.
-  Jasmine, mi van ha Én sem szeretnék koszos lenni? - kérdezte sóhajtva Nancy.
-  Akkor az szívás. - vigyorogtam rá.
-  A barátnődnek lenni többek közt káros az egészségre, a pénztárcámra nézve és a magánéletemre nézve is! - nézett rám.
-  Jó, de emellett szeretsz! - ölelgettem.
-  Jas, nem akarok úgy kinézni mint egy disznó! - nyafogott.
-  Légyszi! - mosolyogtam rá aranyosan, majd hátulról a nyakába csimpaszkodva öleltem. - Nancy, tök aranyos vagyok!
-  Örülök, hogy így gondolod, Én annyira nem! - vágta rá.
-  De segítesz! - nyomtam puszit az arcára nagy mosollyal.
-  Te egy beteg nőszemély vagy! - sóhajtott beleegyezően. - Megkeseríted az életem!
-  Én is szeretlek! - ölelgettem.
-  Jó, csináljuk. - bólintott sóhajtva.
-  Kéne ilyen combig érő gumicsizma. - röhögtem.
-  Agysebész kéne! - forgatta a szemét Nancy mosolyogva.
-  Na szállj be! - szóltam Harry-re.
Beindította az autót, majd a hátuljához léptünk.
-  Óvatosan adj gázt! - mondtam hangosan, mire Harry nem sajnálta, így mi rögtön tiszta sarasak lettünk. - Harry! - sikítottam nevetve, mire levette a gázról a lábát.
-  Jasmine, miért vonsz bele az ilyen akcióidba? - nevetett Nancy.
-  Na figyelj, sikerülni fog csak gyerünk! - biztattam nevetve, majd másodszorra sikerült is.
Mi hangosan nevetve pacsiztunk össze, majd megöleltük egymást.
-  Ránk fér egy zuhany! - nevetett Nancy.
-  Most miért? - nevettem, majd letöröltem az arcom. - Annyira nem rossz... - nevettem.
-  Én nem hiszem el, hogy Te az a táncos voltál valaha, aki hatalmas színpadokon haspólóban és terepmintás sortban tolta. - nézett rám a fejét ingatva Nancy.
-  Nem, Én az a táncos voltam, aki gyerekekkel hülyéskedett és a legjobb barátnőivel az ágyán ugrálva, pizsamában táncikált. - nevettem.

* Louis szemszöge *

Nem panaszkodom, igencsak jól néz ki Jasmine, ahogy egy autóval küzd... 

Nevetve kezdett táncikálni, mire Nancy sóhajtott. 

-   Nem hiszem el, hogy utcán mutatkoztatok vele. - nézett rám, majd Harry-re nevetve. 

-   Hát ezt annyira Én sem... - mondta Dani mosolyogva. 

-   Igazán csodálatos, na most haladjunk, mielőtt megszárad és homok lesz, mert akkor sivatag lesz! - mondta Jasmine. 

-   Így akarsz beülni az autóba? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. 

-   Gyalogolhatok is, de akkor beárullak anyukádnak! - vigyorgott karba tett kézzel. 

-   Ez elég gyerekes volt. - forgattam meg a szemem, majd az autóm felé biccentettem. 

Beültünk, majd Jas elirányított a lakásához. Mind felmentünk hozzá és tényleg nagyon kicsi volt. Nancy-vel gyorsan megmosakodtak, majd mindketten törölközőbe csavarva jöttek ki. 

-   Jasmine, nem fulladsz meg? - néztem rá, ugyanis tényleg nagyon, nagyon kicsi volt az egész. 

-   De igen. - bólintott, majd a szekrényéből kivett ruhákat. 

* Jasmine szemszöge *

~két nappal később~

A főnököm megunta, hogy nyaralgatok, így nézhettem, ahogy a legjobb barátaim lazulnak és ültem a pult mögött. Néha kiszolgáltam őket, majd teltek az unalmas órák.
-   Jasmine, ez nem olyan jó buli. - lépett elém Vicky, mire a telefonomat kiengedtem a kezeim közül, így az a néma csendet megtörve koppant a pulton.
-  Tudom. - sóhajtottam.
-  Gyere haza! - fogta meg a kezem.
Én szóltam volna, de bejött mellém a pult mögé és mellém ült, majd megint megfogta a kezem.
-  Esküszöm, hogy elköltözöm veled a fiúktól, tudom hogy fáj még mindig, de ígérem, hogy nem kell vele találkoznod. - súgta. - De nem szeretnélek így látni. Mind tudjuk, hogy anyukád megváltozott és jól mondtad, hogy a családod voltunk és vigyáztunk rád. Viszont a családnak az a dolga, hogy ráébresszen, ha valami rosszat teszel. És ez borzasztó.
-  Vicky, úgy sem sikerülne elfelejtenem. - súgtam.
-  Jasmine, kérlek. - ölelt magához. - Ez nagyon rossz neked!
-  Tudom. - bólintottam.
-  Akkor hazajössz? - kérdezte halkan.
-  Lehet. - mondtam halkan.
-  Mi az, hogy lehet?! - háborgott. - Igen!
-  Jó, de mikor? - kérdeztem.
-  Hazajössz velünk! - ölelt magához.
-  Rendben. - mosolyodtam el.
Lerendeztem a főnökömmel és Nancy-nek is elmondtam. Őt sajnálom, hiszen eléggé megszerettem. A főnököm azt mondta, hogy az utolsó pár napot hagyja, hogy kicsit bulizzak, így meg is fogadtam a tanácsát. A srácokkal megbeszéltük, hogy elmegyünk egy jacht-ra és a részletekbe nem avattak be. Reggel indultunk és természetesen Nancy is jött. Én valahogy Louis autójába kerültem, pedig arra emlékeztem az út elején, hogy Harry-ébe ültem be, de nagyon kómás voltam.
-  Hol a jó égben vagyok? - motyogtam, ugyanis Nancy mellettem szintén aludt.
A szemüvegemet nem nagyon láttam, de előre dőltem a két ülés között, majd a vezetőre pillantottam. Louis volt, már amennyit láttam belőle...
-  Legjobb emlékeim szerint régen így néztél ki, ha nem volt rajtam szemüveg. - bólintottam. - De amúgy hogy kerülök Én ebbe a kocsiba?
-  Úgy, hogy Harry eltévedt, ezért nekünk vissza kellett fordulnunk, elmenni érte és ezért most még három óra út áll előttünk. - magyarázta.
-  Ekkora idiótát is ritkán látni. - sóhajtottam. - De ez nem ok arra, hogy itt vagyok!
-  Azért raktunk át ide, mert Harry nem akarta, hogy megtudd, hogy milyen lüke. - nevette el magát.
-  Még túl fáradt vagyok ahhoz, hogy kiröhögjem, majd később. - legyintettem.
-  Kéred a szemüveged? - kérdezte Danielle.
-  Á, nem. - ráztam a fejem. - Nem akarom tudni mennyire fáradtnak nézek ki és egy autóban túl sok a tükör.
Elnevették magukat, mire sóhajtva hátra dőltem. Kb. 2 percen belül unatkozni kezdtem, így meglöktem Nancy-t, de semmi. Hirtelen ötlet jött és meg is valósítottam, vagyis lekaptam a papucsom és arcon csaptam vele.
-  Jasmine, Te idióta! - szólt rám, majd elnevette magát. - Add ide! - vette el, majd arcon csapott vele.
-  Nem is fáj! - nevettem. - Tök puha!
-  De miért? - nézett rám Nancy nevetve. - Hogy jön az ötlet, hogy így kelts fel?
-  Én egy zseni vagyok! - vigyorogtam rá.
-  Én inkább betegnek neveznélek, de mindegy... - legyintett.
-  Amúgy hány óra van? - kérdeztem.
-  Fél tizenegy. - mondta Danielle.
-  Na, tök sokáig hagytalak aludni! - vigyorogtam Nancy-re.
-  Te tudod mi vagy? - nézett rám sóhajtva. - Valami sátán, vagy nem is tudom mi! Nem hagysz élni! - nyafogott.
-  Semmi baj Nancy! - mondtam nevetve.
Mikor végre megérkeztünk, elkezdődött az igazi lazítás. Tök jól szórakoztunk a csajokkal, bár azzal annyira nem voltam kibékülve, hogy a félmeztelen Louis Tomlinson járkál körülöttem. Bár a nap végére úgy vettem észre, hogy leégett szegény... Miért is sajnálom?!
Jó, oké tudom, de akkor is!
Én szívesen bekentem volna naptejjel... Milyen perverz leszek?! Jó, de azért csak rá kell nézni!
Amúgy az nem fura, hogy magamba gondolkozom és bámulok ki a fejemből?
-   Jasmine! - lökött le a napágyról Vicky röhögve.
-   Te idióta! - röhögtem fel.
Eszembe jutott, hogy a kis párkapcsolati tanácsadóm, alias Kygo teljesen eltűnt, így fogtam a telefonom és elvonultam. Kb. két csengés után fel is vette.
-   Szia Jasmine! - köszönt vidáman.
-   Tök jó, hogy emlékszel a nevemre! - cukkoltam mosolyogva.
-   Te is hívhattál volna! - mondta hasonlóan.
-   Jó, megbeszéltük. - nevettem el magam, mire Ő is így tett.
-  És mondd, mi lett veletek? - kérdezte sóhajtva.
-  Mármint... - azt akartam megkérdezni, hogy Louis-val?, de közbe vágott.
-  Igen. - vágta rá, mire elmosolyodtam.
-  Hát leginkább semmi jó. - mondtam sóhajtva.
-  Azt hallottam, de van még esély? - kérdezte.
-  Nem sok. - mondtam keserűen. - De pár nap múlva visszaköltözöm Londonba és elkezdem helyrerakni az életem. Mármint Londonba megyek vissza, de még nem tudom hova. - magyaráztam.
-  Akkor majd mindenképpen szervezünk egy találkát. - mondta vidáman.
-  Megbeszéltük. - mondtam és elmosolyodtam.
-  Most muszáj mennem, mert 2 perc múlva színpadon kell lennem. - mondta és elnevette magát.
-   Jól van, csináljál hatalmas bulit! - mondtam mosolyogva.
-   Rajta leszek. - nevette el magát. - Szia!
-   Szia! - mondtam mosolyogva, majd letettem.
-   Csak nem valami szerelem? - vigyorgott rám Louis, aki valahonnan ide keveredett.
-   Nem. - mondtam és elmosolyodtam.
-   Hát pedig elég nagy ez a vigyor! - mosolygott, mire csak megráztam a fejem, majd végignéztem a felsőtestén.
Közelebb léptem hozzá, pontosan elé és óvatosan érintettem meg a vállát, ugyanis kb. az égett meg neki a legjobban.
Na meg ha már van valami esélyem hozzá érni a tökéletességhez, miért ne tenném?!
-   Nem fáj? - kérdeztem.
-   Még nem. - nevette el magát.
-   Oké, csak mert van krémem rá, ha kell. - mosolyodtam el.
-   Köszi, nekem is. - mosolygott.
Francba!
-   Oké. - rántottam vállat mosolyogva, majd kikerültem és újra a csajok felé indultam.
-   Jasmine! - sikított nevetve Ginger.
-   Mi van? - nevettem el magam.
-   Gyere! - kapta el a kezem, majd maga mellé húzott.
-   Mi van már? - háborogtam.
-   Nem idegesít, hogy Louis így járkál előtted és itt enyelegnek? - súgta.
-   Nem. - kamuztam, mire felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-   Jó, úgyse fogod bevallani! - legyintett. - De nem fessük be a hajad?
-   Most? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-   Nem, de majd? - kérdezett rá megint.
-   De, befesthetjük. - rántottam vállat.
-   Nem akarsz szőke lenni? - vigyorgott Vicky.
-   Nem. - vágtam rá. - Fekete akarok lenni.
-   Nem. - vágta rá Vick.
-   De igen. - bólintottam, mire sóhajtott.

* Louis szemszöge *

Annyira nem tetszik, hogy Jasmine itt járkál fürdőruhában. Vagyis igazából tetszik, de nekem barátnőm van! Bár azt nem mondtam, hogy Danielle nem tetszik. Mindketten rohadt szexik. 

-   Louis, itt vagy? - lengette a szemem előtt a kezét Dani. 

-   Mi? - pillantottam rá, mire elnevette magát. 

-   Kicsit elsodródtál álomvilágba. - nevetett. 

Én csak elmosolyodtam, majd meghallottam, ahogy a négy lány hangosan beszélgetve haladnak el mellettünk. Gondolom úszni indultak, ugyanis a létrához mentek ami a tengerbe vezet, de Jasmine éppen cigizett. A többi lány bement a vízbe, de Ő csak leült a létrához és belelógatta a lábát. 

-   Gyere már! - nyaggatta Vicky, mire elnevette magát. 

-   Nem megyek, vigyázom rátok! - nevetett. 

-   És ha megfulladunk bejössz megmenteni? - kérdezte Nancy. 

-   Ha megfulladtok, akkor már halottas kocsit hívok. - vigyorgott, majd felpattant és arrébb szaladt, ugyanis a lányok fröcskölni kezdték.
Nevetve ült le távolabb.
-   Jasmine, amúgy hogy van a térded? - kérdezte tőle Vicky.
-   Hát elég sűrűn kattog, de olyan hangosan, hogy félek tőle, hogy mások is hallják. - rántott vállat.
-   De táncolhatsz? - kérdezte tőle Gin.
-   Már leszarom mit mondanak, ugyanis az egyik orvos csak annyit mond, hogy pihentessem mert semmi baja, a másik kórházba küldene megint. - rántott vállat. - Tökre nem érdekel. Nem fáj, nem gyenge, akkor most mit aggódjak? Ha nem tudnék ráállni, nyilván foglalkoznék vele.
Azért sajnálom szegény Jasmine-t, mert neki muszáj mozognia, egyszerűen folyamatosan mozgásban van! Jó, most nem, de amúgy ha boldog, akkor mindig mozog!
-   És akkor nem is mész többet vele orvoshoz? - kérdezte tőle Ginger.
-   Nem. - rántott vállat. - Most jelenleg még a legnagyobb gondom az, hogy költözöm, megint.
-   Visszaköltözöl? - nézett rá hatalmas szemekkel egyre nagyobb mosollyal Gin, mire bólintott.
Gin felmászott a hajóra, majd szinte ráugrott Jasmine-re, így mindketten a földön feküdtek.
Ohm... lehet hogy szólni kéne Jasmine-nek, hogy Danielle cuccai vannak a szobájában? Mindegy... majd máskor...
-   És akkor megint úgy mint régen? - mosolygott rá Ginger.
-   Nem, mert a régi házunkba költözöm. - mondta.
Mi van?! Oda, ahonnan egyszer már megmentettem? Nem! Ez nagyon rossz ötlet!
Hirtelen felpattantam és Jasmine-hez léptem, megragadtam a karját és elkezdtem húzni a hajó másik felére.
-   Louis, mit csinálsz? - kérdezte értetlenül.
Hirtelen megálltam, amikor már elég messze voltunk a többiektől.
-   Nem lakhatsz ott! - néztem a szemébe. - Engem nem érdekel, hogy szakítottunk, lehet hogy egy kicsit gáz helyzet, de leszarom! Felőlem a szobámban is aludhatsz, nem érdekel, alszom a nappaliban, csak ne menj oda!
-   Louis, most miért mondod ezt? - kérdezte értetlenül.
-   Mert onnan már egyszer összeszedtelek, majd nagy nehezen felhúztunk az élők sorába, de megint?! - kérdeztem.
-   Túl kell lépnem ezen! - nézett rám komolyan. - Nem akarok visszaköltözni hozzátok, nem leszek depressziós! Minden oké lesz! - mondta, mire sóhajtottam.
Csak legyen igaza...