* Louis szemszöge *
Kereken 4 hónap telt el és azóta nem találkoztunk Jasmine-nel, csak Vicky és Ginger. Én nagyon boldog vagyok Danielle-l és Őt nagyon szereti Deborah is. Briana-val is egész jó lett a kapcsolatunk, megbeszéltük a dolgokat.
Harry és Ginger mostanában egy se veled-se nélküled időszakot élnek át és éppen egy nélküled szakasznál tartanak, vagyis veszekednek és utálják egymást.
Vicky és Niall még mindig tökéletes párost alkotnak, ugyanis amilyen határozott és erős személyiség Vicky, Niall olyan alkalmazkodó vele szemben, de természetesen Ők is szoktak veszekedni.
Liam éppen Cheryl Cole mellett keresi a boldogságot... Oké, nem mondom, hogy ez nem fura, de ha Ő boldog... Én csak Louis vagyok!
Olyan dél körül alsóban vánszorogtam le a lépcsőn ásítozva. Vicky nagyon magyarázott valamit, ugyanis az Ő hangja hallatszott a leghangosabban.
- Jó reggelt... - motyogtam.
- Csak nem felébredtél? - vigyorgott rám Dani, mire mosolyogva nyomtam puszit a fejére, ugyanis ült.
- Milyen nyugodt itt valaki? - nézett rám mérgesen Vicky.
- Te miért vagy ilyen? - mutattam rá.
- Mert Vicky vagyok?! - kérdezte értetlenül. - Ideges meg azért vagyok, mert a legjobb barátnőm éppen színpadon lehet, vagy oda készülődik!
Jasmine?
- Ki? - kérdeztem.
- Most éppen azt hiszem Cami van színpadon és Jasmine sminkeli Zara-t. - magyarázta, majd előkapta a telefonját és ha jól láttam Jasmine-t hívta, majd kihangosította.
- Jó reggelt Vick! - hallottam Jasmine vidám hangját.
- Te most keltél? - kérdezte tőle Vicky.
- Nem, Te szoktál ilyenkor kelni! - nevetett Jasmine.
- Mit csinálsz? - kérdezte tőle Vick.
- Próbálnám kisminkelni Zara-t, ha befejezné a körülöttünk járkáló srácok bámulását és nem mozogna folyamatosan! - mondta mérgesen Jasmine.
- Én nem... - mondta volna Zara, de Jas közbe vágott.
- Ne szégyelld, Én is ezt csinálom. - röhögött Jasmine.
- Táncosok? - kérdezte Vicky.
- Aha, de ha bekapcsolod a tévédet, talán látni fogsz minket! - nevetett Jas. - Mármint most engem nem, mert nem táncolok de érted...
- De táncolsz és nagyon félek tőle, hogy hogyan fogok kinézni! - mondta Zara nevetve.
- Szép leszel. - vágta rá Jas. - Na mehetsz, készen vagy! Engem meg hagyjál, kimegyek.
- Miért mész ki Jas? - kérdezte Vicky.
- Cigizni. - mondta Jasmine, majd hallottuk, ahogy egy ajtó csapódik és az utca zaját. - Na mi van veled Victoria?
- Semmi, de veled mi van? - válaszolt neki Vicky.
- Semmi jó. - mondta Jasmine.
- És rossz? - kérdezte tőle Vick.
- Az mindig. - vágta rá. - Szerinted az normális, ha háromkor elalszom és reggel ötkor ébren vagyok? - sóhajtott Jasmine.
- Nem. - vágta rá Vicky.
- Altatót szoktam bevenni. - mondta.
- Mennyit? - kérdezte Liam.
- Neked is szia. - sóhajtott Jasmine. - Nem sokat.
- Hát ez szarul hangzik. - mondta Vicky.
- Majd mondjuk elmegyek érted ez után a cucc után és beszélünk. - mondta Jas.
- Én is beszélni akarok veled. - vágta rá Liam.
- Tudom, hogy szar döntéseket hozok. - vágta rá Jasmine. - De még semmi nagyon szart nem csinálok!
- Jasmine, rohadtul nem szeretnénk egyszer azt hallani, hogy kórházban vagy, mert össze-vissza beszedtél mindent! - szólt rá mérgesen Ginger.
- Jasmine, azonnal gyere ide! - vágta rá Vicky és sírva fakadt.
- Én leszek a következő, utána megyek. - mondta, majd kinyomta.
Megnéztük Jasmine-t a tv-ben és megállapítottam, hogy még mindig gyönyörű, de nagyon!
Kb. fél órával később nyílt az ajtó és teljes sminkben és a táncos öltözetében lépett be. Vicky ugrott a nyakába.
- Olyan ügyes és szép vagy! - ölelgette.
- Köszi! - szorította magához a barátnőjét.
- De kérlek fejezd be! - fogta arcát a két keze közé. - Nagyon rossz lesz!
- Vicky, semmi bajom! - nézett a szemébe Jasmine. - Egyszerűen alvás gondjaim vannak, már jó ideje!
- Nem Jasmine! Lelki gondjaid vannak! - mondta határozottan Liam.
- Tudjátok mit?! - kezdett mérges lenni Jasmine. - Az egyetlen bajom, hogy mind az Én életemet akarjátok irányítani! Hát kösz, de nem kérek belőle! Felnőtt vagyok! - mondta és ki akart rontani az ajtón, de beleszóltam.
- Nem vagy. - mondtam nyugodtan, mire megtorpant, de nem fordult felém. - Ez csak ezt mutatja. Nézz szembe a dolgokkal amik bántanak és ne menekülj előlük!
Nem szólt semmit, csak kilépett az ajtón.
* Jasmine szemszöge *
Az mondják, minél közelebb vagy a halálhoz, annál jobban dübörög benned az élet. Ez valóban így van, ugyanis mivel mindenkit eltaszítottam magamtól és semmilyen segítséget nem fogadtam el, elég rossz helyre keveredtem. Az utcai autóversenyek világába. Hogy hogyan? Csupán egy kis plusz pénzért. Egy roncson táncolok nap mint nap, de csak és kizárólag táncolok!
Éppen végeztünk a lányokkal, lemásztunk a roncsról és felkaptam a táskámat, mikor valaki elkapta a karom.
- Szia Édes! - kacsintott rám az egyik részeg szurkoló.
- Hagyjon békén! - vágtam rá mérgesen.
- Mennyit kérsz egy éjszakáért? - kacsintott megint.
Nem válaszoltam, csak tiszta erőből pofon vágtam, amit nagyon nem kellett volna!
Hirtelen elkapta a hajam és annál fogva vonszolt ki az utcából, majd teljes erejével a falnak lökött. Éreztem, ahogy a rücskös fal felsérti a bőröm több helyen is. Rögtön sírva fakadtam.
- Már nincs nagy arcod ribanc? - üvöltött rám, majd visszakaptam az előző ütésem, csak sokkal erősebben. - Ha elárulod valakinek, hogy Én voltam, nem úszod meg élve!
Majd elment. Rohantam. Előkaptam a telefonom és eszeveszetten rohantam. Az egyetlen ember, akiben bíztam, hogy most is megment, az Louis volt.
- Jasmine, tudod Te hány óra van? - kérdezte álmosan.
- Annyira igazad volt! - zokogtam. - Undorító vagyok, nagyon mélyre süllyedtem!
- Lassíts! - mondta ijedten. - Miért sírsz?
- Meg akart erőszakolni... - motyogtam zokogva.
- Hol a büdös francban vagy?! - kérdezte mérgesen.
Én az utcatáblára pillantottam, majd lediktáltam a címet.
- Odamegyek érted. - mondta.
- De kérlek siess... - mondtam zokogva.
Nem mondott semmit, csak kinyomta. Óvatosan dőltem a mögöttem lévő ház oldalának és csöndben zokogtam.
Óráknak tűnt ez az egész és hirtelen szakadni kezdett az eső, ami minden sérülésemet még inkább bántotta. Csak zokogtam a zuhogó esőben és vártam a megmentőmre.
Megláttam az utca végén az ismerős lámpákat. Louis előttem leparkolt és kipattant. Nem mondott semmit, csak elém lépett és megölelt, mire mint egy kislány az apukájába, kapaszkodtam és az arcomat a vállába fúrtam. Belekapaszkodtam a pólójába és csak csöndben sírtam.
- Semmi baj! - súgta halkan és a hátamat simogatta.
- Miért vagyok ennyire hülye, idióta önfejű? - kérdeztem sírva.
- Nem vagy hülye! - simogatta a hátam. - Mindenki hoz rossz döntéseket.
- Köszönöm, hogy megint megmentettél. - zokogtam az arcomat a vállába fúrva.
- Gyere. - mondta halkan, majd óvatosan megemelt és betett az anyósülésre.
Bekötöttem magam, majd csöndben a könnyeimet törölgetve néztem rá,
- Jas, mindig meg foglak menteni! - nézett rám miközben elindultunk. - Sose fogom hagyni, hogy egyedül maradj.
- Köszönöm. - mondtam halkan.
Nem szólt, csak csöndben mentünk hazáig. Megtaláltam a házat, ami valóban az otthonom... Csöndben mentünk be. Levettem a cipőmet, majd Louis rám nézett.
- Maradj itt, hozok ruhát és előtte lekezeljük a sebeidet. - mondta, mire bólintottam.
Nem kérdeztem, hogy mi lehet a szobámmal, Gin elmesélte már.
Leültem a nappaliba és megvártam Louis-t. Nagyon óvatosan fertőtlenítette le az összes sebem, majd leragasztgatta őket.
- Köszönöm. - hálálkodtam halkan.
- Ne köszönd! - nézett a szemembe. - Bármi baj van, nyugodtan hívhatsz.
Ezt is meg köszöntem volna, de inkább magához ölelt. Igen, határozottan szükségem volt sok-sok Louis ölelésre már régóta, de ezen kívül most még azt se fogtam fel, hogy mi történhetett volna, ha nem ott az a férfi. Annyit fogtam fel az egészből, hogy valami borzasztó és még nagyobb fájdalmaim lennének.
- Aludj, jó? - simogatta meg a karom, majd óvatosan leterített az általa hozott takaróval.
Én csak bólintottam, majd elfeküdtem. Ő felállt, lekapcsolta a lámpát, de nem ment fel, hanem visszajött és leült a lábamhoz.
- Te miért nem mész fel aludni? - kérdeztem tőle halkan.
- Vigyázom rád. - mondta, mire a más esetben repkedtem volna, hogy ezt mondta nekem, de most nem.
- De itt nem tudsz rendesen aludni! - néztem rá.
- Jas, aludj! - mondta határozottan.
- Jó, de akkor cseréljünk helyet! - erősködtem. - Te laksz itt, Te segítettél nekem, nehogy már miattam legyél ébren egész éjjel! Menj fel és pihend ki magad!
- Féltelek Jasmine! Nem foglak itt hagyni, mert pontosan tudod, hogy félni fogsz! - mondta már inkább mérgesen és igaza volt.
- Jó, akkor alszom a fotelben, csak legalább feküdj le valahova! És ne a földre! - néztem rá.
- Nem alszol a fotelben. - vágta rá.
- Louis, az Isten áldjon meg, feküdj már le! - mondtam és fel akartam kelni, de mérgesen behuppant mögém a kanapéra.
- Ne próbálkozz arrébb csúszni, mert le fogsz esni. - morogta, majd betakarózott a takaróval.
Olyat lehet, hogy hang nélkül, csukott szájjal, nyugodtságot tettetve sikítani? Agyban biztosan, ugyanis Én éppen ezt tettem. Legszívesebben felé fordultam volna és belebújtam volna az ölelésébe, de hátat fordított nekem, ami azt eredményezte, hogy összeért a fenekünk. Csak némán kuncogtam ezen, de nem mozdultam.
Belül ugráltam és sikítoztam, de próbáltam elaludni... ez úgy egy órával később sikerült is.
Reggel beszélgetésre ébredtem. Óvatosan nyitottam ki a szemem, de éreztem, hogy Louis már nem fekszik mellettem, viszont még mindig életem legszeretettebb helyén fetrengek a kanapén.
- Jasmine, kivel verekedtél? - nézett rám Liam.
Ő ezt honnan tudja?
- Csak nézd meg magad a tükörben. - mondta, majd odaadott egy kis tükröt.
Nem volt rajtam a szemüvegem, de azt láttam, hogy az arcomon elterül egy szép lila folt.
- Szemét... - morogtam arra a pasira gondolva, majd kirázott a hideg.
Megsimítottam az arcom, ami rögtön fájni kezdett és egy könnycsepp szaladt le az arcomon.
- Jas, mi történt? - kérdezte ijedten Liam.
- Semmi... - motyogtam, majd beletekeredtem a takaróba és összekucorodtam.
Csak most vettem észre, hogy a takaró Louis illatát árassza, ami biztonságérzetet adott, de nem annyira mint amikor Őt ölelhettem.
Megindultak a könnyeim és az arcomat a takaróba temettem.
- Jasmine? - szólt Liam és mellém ült. - Mi történt veled?
Én rögtön az ölelésébe másztam és kapaszkodtam belé mint egy majom.
- Majdnem megerőszakolt... - motyogtam a vállába sírva.
- Ki? - kérdezte ijedten.
- Nem tudom, nem ismerem. Csak szar helyre keveredtem és igazatok volt, de hülye vagyok! - szorítottam magamhoz.
- Magyarázd el, kérlek! - nézett a szemembe.
Igen, talán Liam az az ember a földön, akinek mindent, mindig szívesen elmondok részletesen.
- Már egy ideje utcai autóversenyeken táncolok egy roncsautón. - szipogtam. - És éppen végeztem és indultam volna haza, amikor elkapott és mivel nem voltam vevő rá, egyszerűen elrángatott, egy falnak lökött és képen törölt. - meséltem zokogva.
- Jól van, semmi baj! - simogatta a hátam. - Nem engedünk többet olyan helyekre!
- De a pénz miatt muszáj volt Liam! - néztem a szemébe.
- Jó, most itt maradsz és helyre rakunk mindent! - tűrt pár tincset a fülem mögé óvatosan, mire csak bólintottam. - Pihenjél még! - mondta, mire óvatosan ledőltem a kanapéra.
- Jasmine... - hallottam Vicky hangját, majd gyorsan megkerülte a kanapét és megölelt. - Annyira sajnálom, hogy nem hívtalak, nem kerestelek, mert nem hagytam volna, hogy olyanokra menj! - ölelt magához szorosan, ami most szintén jól esett.
- Tudom és köszönöm. - fúrtam az arcom a vállába.
- Én is sajnálom! - huppant mellém Ginger és Ő is átölelt.
- Csodálatos barátnők vagytok. - mondtam halvány mosollyal és magamhoz szorítottam Őket.
- Nem fogom hagyni, hogy egyedül poshadj egész nap ezen a kanapén szomorúan! - nézett rám Vick. - Nagyon szívesen poshadok itt veled!
- Én is. - mosolygott rám Gin, mire mosolyogva bólintottam.
- És mi van veletek? - kérdeztem.
- Megvagyunk. - mondta Vicky, mire Ginger-re pillantottam.
- Érdekes a viszonyunk... - mondta, mire rá néztem.
- Ez mit fed? - kérdeztem, mire Liam válaszolt.
- Vagy üvöltenek egymással, vagy nem szólnak egymáshoz, vagy dugnak. - sorolta, majd elnevette magát, mire felhúzott szemöldökkel néztem Ginger-re.
- Nem igaz! - vágta rá. - Csak üvöltözünk, vagy nem szólunk egymáshoz.
- Persze... - forgatta a szemét Vick.
- És veled? Mármint ezen a borzalmas dolgon kívül? - kérdezte rám nézve Gin.
- Ch, szenvedek. - rántottam vállat. - Néha elgondolkoztam rajta, hogy csak úgy meghalok.
- Mi? - kérdezte értetlenül Liam.
- Úgy is csak szenvedek össze-vissza! - rántottam vállat sóhajtva.
- Oké, ilyenről soha többet nem akarok hallani! - nézett rám szigorúan Vicky.
- Jó. - bólintottam, majd a fejemet sóhajtva Ginger vállára döntöttem.
- Hiányzik? - kérdezte halkan Gin, mire bólintottam.
- Minek kérdezed meg? - nézett rá Vicky. - Kb. egyértelmű, hogy haldoklik!
- Azért ezt nem mondanám. - néztem rá.
- Én meg igen, mert igaz! - vágta rá Liam.
- Akkor most meg kell erősödnöd. - nézett rám Ginger, mire keserűen nevettem.
- Kb. a lehetetlent kéred! - néztem rá sóhajtva.
- Jas, itt leszünk! - szorította meg a kezem Vick.
- Túlságosan lesüllyedtem. - sóhajtottam nagyot.
- Jasmine, egyszer sikerült összeszednünk, most is sikerülni fog. - lépett be Louis és leült a fotelbe.
- Jó, most nem veled beszél, most éppen pátyolgatjuk! - ölelt magához Ginger, így teljesen maga felé fordított. - Még kicsi! - simogatta a hátam, mire elmosolyodtam. - Ne legyél ilyen határozott vele, mert megijed!
- Gin! - akartam szólni neki, de nem hagyott beszélni.
- Ráadásul hagytad szegényt egyedül a kanapén aludni, a sötétben?! Hogy lehetsz ilyen... - mondta volna, de Louis közbe vágott.
- Vele aludtam. - vágott közbe Louis.
- Tényleg? - tolt el magától engem. - Na jó, hát akkor ápolgasson más! - mondta, majd "sértődötten" felpattant és felment a lépcsőn.
- Kételkedem benne, hogy normális. - nézett utána Vick.
- Én nem. - néztem rá. - Tudom, hogy nem az.
- De visszatérve... - szólt közbe Liam. - Ti együtt aludtatok? - kérdezte a szemöldökét felhúzva, mire bólintottunk. - Hát jó, tegyünk úgy, mintha ez nem lenne fura!
- Ez nem fura! - vágta rá Vick. - Jasmine-nel tök jó aludni! - ölelt magához.
- Ezt se hallottam még, de oké. - rántottam vállat mosolyogva.
- Veled tök jó aludni. - mosolygott rám.
- Alvás közben nem sok rossz dolgot tudnék csinálni... - rántottam vállat.
- Jó, de Te alvás közben legalább olyan ölelkezős puszis vagy, mint amúgy és nem szoktál rugdosni. - ölelgetett Vicky.
- Miért érzem úgy, hogy akarsz tőlem valamit... - pillantottam rá.
- Nem nagy dolog! - mosolygott rám aranyosan, mire sóhajtottam, ezzel jelezve, hogy mondja. - Költözz vissza... - mosolygott aranyosan.
- Vicky, ugye vágod, hogy kb. London másik felén dolgozom? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Majd korán kelsz! - mosolygott rám.
- Azzal nincs baj, ugyanis el sem alszom. - néztem rá.
- Majd Én elaltatlak! - mosolygott aranyosan.
- Nem. - ráztam a fejem. - Hülyeség lenne.
- De azért itt alszol majd néha? - mosolygott rám aranyosan.
- Mármint veled meg Niall-lel? - mosolyogtam rá felhúzott szemöldökkel. - Mindenképpen. - ingattam a fejem.
- De Jasmine! - nyafogott.
- Majd Te alszol nálam. - mosolyogtam rá. - Én egyedül lakom egy házban.
- Jó, de az annyira nem jó... - mondta.
- Miért? - néztem rá értetlenül.
- Mert ketten lányok egy nagy házban? - húzta el a száját.
- Nehogy már! - mosolyogtam rá. - Csak nem Te félsz? - vigyorogtam rá. - Hozzászoktál, hogy vigyáznak rád?! Mindig egy férfi mellett alszol? - vigyorogtam.
- Hagyjál már! - nyekergett mosolyogva, majd elfordult tőlem.
- Azt hittem Én vagyok a félős, akinek szüksége van valakire! - cukkoltam vigyorogva. - Hányszor hallottam a szádból, hogy "Jasmine hogy lehetsz ilyen beszari?!"? - idéztem vigyorogva. - Csak nem hozzászoktál, Te?!
- Jasmine! - nyafogott nevetve.
- Nem fejezem be! - vágtam rá vigyorogva, majd csikizni kezdtem. - Vicky, hogy lehetsz ilyen beszari? - utánoztam a hangját.
- Jas! - mondta nevetve, majd eldőlt, így a feje az ölemben végezte.
- Nem tagadhatod le, olyan tipikus barátnő lettél! - vigyorogtam rá.
- Én... - mondta volna, de közbe vágtam.
- De igen! - bólogattam mindentudóan.
- Jó Jasmine, hagyjál békén! - ült fel hirtelen, majd karba tett kézzel, nekem háttal ült törökülésben.
Vigyorogva öleltem át a nyakát hátulról, majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Nem hatsz meg azzal, hogy ugyan azt csinálod mint mindig! - vágta rá mérgesen, de tudtam, hogy nemsokára befejezi ezt.
- Hát jó, feladom. - rántottam vállat, majd felálltam, kivettem a táskámból a szemüvegemet és megpillantottam magamat a velem szemben lévő tv-ben. - Te jó ég! - néztem a hatalmas lila foltot az arcomon. - Úgy nézek ki, mint egy díjbirkózó!
- Mert az vagy! - vágta rá mögöttem Vicky.
- Ne kötekedjél Victoria! - szóltam rá.
- Mert mi lesz Jasmine?! - pattant fel összehúzott szemekkel.
Mosolyogva löktem vissza, majd elnevettem magam.
- Jas, hány sebed van? - kérdezte Vick ijedten.
- Nem számoltam. - vágtam rá.
- Elég sok. - mondta Louis.
- Nem akarod megnézni őket? - kérdezte Vick.
- Vicky, hozzá ne érj! - vágtam rá ijedten. - Nem nézem meg!
- Be kéne kenni őket. - nézett rám Louis.
- Jó, ha valaki gyorsan megcsinálja, akkor benne vagyok. - mondtam.
- Miért nem csinálod magadnak? - kérdezte Liam.
- Nem rémlik, hogy Ő egy orvosos műsortól is elájul, vagy hány? - nézett rá Vicky.
- Ja, tényleg! - bólogatott Liam.
- Jó reggelt! - jött le mosolyogva Danielle.
- Akkor Én nem akarom, mert félek Jasmine-től. - mondta Liam.
- Miért félsz tőle? - kérdezte Harry, majd megpillantott. - Hát Te? - mosolygott rám.
Én nagy mosollyal öleltem meg.
- Hosszú... - mondtam.
- Jé, egy Jasmine! - jött le vigyorogva Niall. - Szökőév van?
- Nagyon vicces! - forgattam meg a szemem, majd megöleltem.
- Mit ölelgetitek? - jött le karba tett kézzel Ginger. - Én ölelgetem, Én vigyázom rá! - mondta, majd megölelt.
Én vigyorogva öleltem magamhoz.
- De komolyan, miért félünk tőle? - kérdezte Harry.
- Mert be kell kenni a sebeimet, amiket tegnap éjjel szereztem, nem akarom elmesélni. - hadartam feszülten.
- Nem vállalom és vigyázz magadra! - bökött rám Hazza, mire bólintottam.
- Na hát azt Én sem. - rázta a fejét Niall.
- Megcsinálom. - bólintott sóhajtva Louis.
- Szegény, már most elfehéredett! - mutatott rám.
- Mindjárt elhányom magam, csak belegondoltam, hogy... - mondtam volna, de inkább kifújtam a levegőt. - Mindegy, fúj!
- Mindjárt jövök! - mondta Louis, majd elindult fel, de közben egy puszit nyomott Danielle szájára.
Ó, várjál, ne siess! Mindjárt a kis barátnőddel is összeverekszem és utána már inkább halottas kocsit hívjál!
Louis megérkezett valami krémmel és az elsősegély dobozzal.
- Nem fog fájni, ígérem! - nézett rám biztatóan, mire sóhajtva bólintottam.
Lehuppantam a kanapéra, majd a hajamat előre húztam. Louis éppen hogy feltűrte a pólómat a hátamon, elkaptam Vicky kezét és lerántottam magam elé.
- Itt maradsz! - parancsoltam rá és fogtam a kezét.
- Nyugi! - mosolygott rám biztatóan.
- Jasmine, nem fog fájni! - mondta Louis, majd éreztem, ahogy hozzáér a jég hideg krém a hátamhoz.
- Elájulok! - sikítottam.
- Jas, ez egy krém! - nyújtotta oda nekem Louis.
Én megfogtam a csuklóját, majd az orromhoz húztam a krémet és beleszagoltam, majd rögtön köhögni kezdtem.
- Ez nagyon büdös. - fintorogtam. - Honnan vannak neked ilyen krémeid?
- Anyukám még mindig nővér. - magyarázta.
- De ugye nem leszek büdös? - nyafogtam.
Majd Louis hozzáért egy sebhez, ami megfájdult, mire megszorítottam Vicky kezét.
- Nyugi! - simogatta a kezem a hüvelykujjával Vicky.
- Victoria kussolj el! - kiabáltam rá félve, majd elkaptam a mellettem álló Liam kezét is.
- Fáj? - kérdezte Louis.
- Szerintem fájdalmat nem érez, csak sokkot kapott. - mondta Liam.
- Hát ez pontosan így van! - vágtam rá.
- Jas, Te hogyan fogsz szülni? - kérdezte Louis szórakozott sóhajtással.
- Hát nagyon remélem, hogy nem Te fogod levezetni a szülést! - vágtam rá, mire elnevette magát.
- Dr. Louis Tomlinson... - motyogott Louis mögöttem.
- Ne is gondolkozzál ezen! - vágtam rá, majd kb. a hátam közepére kent egy kis krémet, ahol nem volt seb, de a krém jég hideg volt és büdös. - Louis! - sikítottam.
- Csak nem hideg? - nevetett ki.
- Szedd már le! - sikítottam, ugyanis tényleg nagyon hideg volt az a takony.
Nevetve szedte le.
- Ez nem volt vicces! - mondtam.
- Louis, ne szórakozz, mert nem érzem a kezem! - szólt rá Vick.
- Nem is vagyok olyan erős! - nyafogtam.
- Mondjuk ha lefoglalnátok, sokkal jobb lenne nektek is! - mondta Louis.
- Nem vagyok állat, pontosan tudom, hogy fúj. - mondtam és kirázott a hideg.
- Jas, elviszek barátot keresni! - vigyorgott rám Gin.
- Nem. - vágtam rá.
- Miért? - nyafogott.
- Mert megoldom egyedül is, ha akarom! - mondtam.
Éppen végeztünk a lányokkal, lemásztunk a roncsról és felkaptam a táskámat, mikor valaki elkapta a karom.
- Szia Édes! - kacsintott rám az egyik részeg szurkoló.
- Hagyjon békén! - vágtam rá mérgesen.
- Mennyit kérsz egy éjszakáért? - kacsintott megint.
Nem válaszoltam, csak tiszta erőből pofon vágtam, amit nagyon nem kellett volna!
Hirtelen elkapta a hajam és annál fogva vonszolt ki az utcából, majd teljes erejével a falnak lökött. Éreztem, ahogy a rücskös fal felsérti a bőröm több helyen is. Rögtön sírva fakadtam.
- Már nincs nagy arcod ribanc? - üvöltött rám, majd visszakaptam az előző ütésem, csak sokkal erősebben. - Ha elárulod valakinek, hogy Én voltam, nem úszod meg élve!
Majd elment. Rohantam. Előkaptam a telefonom és eszeveszetten rohantam. Az egyetlen ember, akiben bíztam, hogy most is megment, az Louis volt.
- Jasmine, tudod Te hány óra van? - kérdezte álmosan.
- Annyira igazad volt! - zokogtam. - Undorító vagyok, nagyon mélyre süllyedtem!
- Lassíts! - mondta ijedten. - Miért sírsz?
- Meg akart erőszakolni... - motyogtam zokogva.
- Hol a büdös francban vagy?! - kérdezte mérgesen.
Én az utcatáblára pillantottam, majd lediktáltam a címet.
- Odamegyek érted. - mondta.
- De kérlek siess... - mondtam zokogva.
Nem mondott semmit, csak kinyomta. Óvatosan dőltem a mögöttem lévő ház oldalának és csöndben zokogtam.
Óráknak tűnt ez az egész és hirtelen szakadni kezdett az eső, ami minden sérülésemet még inkább bántotta. Csak zokogtam a zuhogó esőben és vártam a megmentőmre.
Megláttam az utca végén az ismerős lámpákat. Louis előttem leparkolt és kipattant. Nem mondott semmit, csak elém lépett és megölelt, mire mint egy kislány az apukájába, kapaszkodtam és az arcomat a vállába fúrtam. Belekapaszkodtam a pólójába és csak csöndben sírtam.
- Semmi baj! - súgta halkan és a hátamat simogatta.
- Miért vagyok ennyire hülye, idióta önfejű? - kérdeztem sírva.
- Nem vagy hülye! - simogatta a hátam. - Mindenki hoz rossz döntéseket.
- Köszönöm, hogy megint megmentettél. - zokogtam az arcomat a vállába fúrva.
- Gyere. - mondta halkan, majd óvatosan megemelt és betett az anyósülésre.
Bekötöttem magam, majd csöndben a könnyeimet törölgetve néztem rá,
- Jas, mindig meg foglak menteni! - nézett rám miközben elindultunk. - Sose fogom hagyni, hogy egyedül maradj.
- Köszönöm. - mondtam halkan.
Nem szólt, csak csöndben mentünk hazáig. Megtaláltam a házat, ami valóban az otthonom... Csöndben mentünk be. Levettem a cipőmet, majd Louis rám nézett.
- Maradj itt, hozok ruhát és előtte lekezeljük a sebeidet. - mondta, mire bólintottam.
Nem kérdeztem, hogy mi lehet a szobámmal, Gin elmesélte már.
Leültem a nappaliba és megvártam Louis-t. Nagyon óvatosan fertőtlenítette le az összes sebem, majd leragasztgatta őket.
- Köszönöm. - hálálkodtam halkan.
- Ne köszönd! - nézett a szemembe. - Bármi baj van, nyugodtan hívhatsz.
Ezt is meg köszöntem volna, de inkább magához ölelt. Igen, határozottan szükségem volt sok-sok Louis ölelésre már régóta, de ezen kívül most még azt se fogtam fel, hogy mi történhetett volna, ha nem ott az a férfi. Annyit fogtam fel az egészből, hogy valami borzasztó és még nagyobb fájdalmaim lennének.
- Aludj, jó? - simogatta meg a karom, majd óvatosan leterített az általa hozott takaróval.
Én csak bólintottam, majd elfeküdtem. Ő felállt, lekapcsolta a lámpát, de nem ment fel, hanem visszajött és leült a lábamhoz.
- Te miért nem mész fel aludni? - kérdeztem tőle halkan.
- Vigyázom rád. - mondta, mire a más esetben repkedtem volna, hogy ezt mondta nekem, de most nem.
- De itt nem tudsz rendesen aludni! - néztem rá.
- Jas, aludj! - mondta határozottan.
- Jó, de akkor cseréljünk helyet! - erősködtem. - Te laksz itt, Te segítettél nekem, nehogy már miattam legyél ébren egész éjjel! Menj fel és pihend ki magad!
- Féltelek Jasmine! Nem foglak itt hagyni, mert pontosan tudod, hogy félni fogsz! - mondta már inkább mérgesen és igaza volt.
- Jó, akkor alszom a fotelben, csak legalább feküdj le valahova! És ne a földre! - néztem rá.
- Nem alszol a fotelben. - vágta rá.
- Louis, az Isten áldjon meg, feküdj már le! - mondtam és fel akartam kelni, de mérgesen behuppant mögém a kanapéra.
- Ne próbálkozz arrébb csúszni, mert le fogsz esni. - morogta, majd betakarózott a takaróval.
Olyat lehet, hogy hang nélkül, csukott szájjal, nyugodtságot tettetve sikítani? Agyban biztosan, ugyanis Én éppen ezt tettem. Legszívesebben felé fordultam volna és belebújtam volna az ölelésébe, de hátat fordított nekem, ami azt eredményezte, hogy összeért a fenekünk. Csak némán kuncogtam ezen, de nem mozdultam.
Belül ugráltam és sikítoztam, de próbáltam elaludni... ez úgy egy órával később sikerült is.
Reggel beszélgetésre ébredtem. Óvatosan nyitottam ki a szemem, de éreztem, hogy Louis már nem fekszik mellettem, viszont még mindig életem legszeretettebb helyén fetrengek a kanapén.
- Jasmine, kivel verekedtél? - nézett rám Liam.
Ő ezt honnan tudja?
- Csak nézd meg magad a tükörben. - mondta, majd odaadott egy kis tükröt.
Nem volt rajtam a szemüvegem, de azt láttam, hogy az arcomon elterül egy szép lila folt.
- Szemét... - morogtam arra a pasira gondolva, majd kirázott a hideg.
Megsimítottam az arcom, ami rögtön fájni kezdett és egy könnycsepp szaladt le az arcomon.
- Jas, mi történt? - kérdezte ijedten Liam.
- Semmi... - motyogtam, majd beletekeredtem a takaróba és összekucorodtam.
Csak most vettem észre, hogy a takaró Louis illatát árassza, ami biztonságérzetet adott, de nem annyira mint amikor Őt ölelhettem.
Megindultak a könnyeim és az arcomat a takaróba temettem.
- Jasmine? - szólt Liam és mellém ült. - Mi történt veled?
Én rögtön az ölelésébe másztam és kapaszkodtam belé mint egy majom.
- Majdnem megerőszakolt... - motyogtam a vállába sírva.
- Ki? - kérdezte ijedten.
- Nem tudom, nem ismerem. Csak szar helyre keveredtem és igazatok volt, de hülye vagyok! - szorítottam magamhoz.
- Magyarázd el, kérlek! - nézett a szemembe.
Igen, talán Liam az az ember a földön, akinek mindent, mindig szívesen elmondok részletesen.
- Már egy ideje utcai autóversenyeken táncolok egy roncsautón. - szipogtam. - És éppen végeztem és indultam volna haza, amikor elkapott és mivel nem voltam vevő rá, egyszerűen elrángatott, egy falnak lökött és képen törölt. - meséltem zokogva.
- Jól van, semmi baj! - simogatta a hátam. - Nem engedünk többet olyan helyekre!
- De a pénz miatt muszáj volt Liam! - néztem a szemébe.
- Jó, most itt maradsz és helyre rakunk mindent! - tűrt pár tincset a fülem mögé óvatosan, mire csak bólintottam. - Pihenjél még! - mondta, mire óvatosan ledőltem a kanapéra.
- Jasmine... - hallottam Vicky hangját, majd gyorsan megkerülte a kanapét és megölelt. - Annyira sajnálom, hogy nem hívtalak, nem kerestelek, mert nem hagytam volna, hogy olyanokra menj! - ölelt magához szorosan, ami most szintén jól esett.
- Tudom és köszönöm. - fúrtam az arcom a vállába.
- Én is sajnálom! - huppant mellém Ginger és Ő is átölelt.
- Csodálatos barátnők vagytok. - mondtam halvány mosollyal és magamhoz szorítottam Őket.
- Nem fogom hagyni, hogy egyedül poshadj egész nap ezen a kanapén szomorúan! - nézett rám Vick. - Nagyon szívesen poshadok itt veled!
- Én is. - mosolygott rám Gin, mire mosolyogva bólintottam.
- És mi van veletek? - kérdeztem.
- Megvagyunk. - mondta Vicky, mire Ginger-re pillantottam.
- Érdekes a viszonyunk... - mondta, mire rá néztem.
- Ez mit fed? - kérdeztem, mire Liam válaszolt.
- Vagy üvöltenek egymással, vagy nem szólnak egymáshoz, vagy dugnak. - sorolta, majd elnevette magát, mire felhúzott szemöldökkel néztem Ginger-re.
- Nem igaz! - vágta rá. - Csak üvöltözünk, vagy nem szólunk egymáshoz.
- Persze... - forgatta a szemét Vick.
- És veled? Mármint ezen a borzalmas dolgon kívül? - kérdezte rám nézve Gin.
- Ch, szenvedek. - rántottam vállat. - Néha elgondolkoztam rajta, hogy csak úgy meghalok.
- Mi? - kérdezte értetlenül Liam.
- Úgy is csak szenvedek össze-vissza! - rántottam vállat sóhajtva.
- Oké, ilyenről soha többet nem akarok hallani! - nézett rám szigorúan Vicky.
- Jó. - bólintottam, majd a fejemet sóhajtva Ginger vállára döntöttem.
- Hiányzik? - kérdezte halkan Gin, mire bólintottam.
- Minek kérdezed meg? - nézett rá Vicky. - Kb. egyértelmű, hogy haldoklik!
- Azért ezt nem mondanám. - néztem rá.
- Én meg igen, mert igaz! - vágta rá Liam.
- Akkor most meg kell erősödnöd. - nézett rám Ginger, mire keserűen nevettem.
- Kb. a lehetetlent kéred! - néztem rá sóhajtva.
- Jas, itt leszünk! - szorította meg a kezem Vick.
- Túlságosan lesüllyedtem. - sóhajtottam nagyot.
- Jasmine, egyszer sikerült összeszednünk, most is sikerülni fog. - lépett be Louis és leült a fotelbe.
- Jó, most nem veled beszél, most éppen pátyolgatjuk! - ölelt magához Ginger, így teljesen maga felé fordított. - Még kicsi! - simogatta a hátam, mire elmosolyodtam. - Ne legyél ilyen határozott vele, mert megijed!
- Gin! - akartam szólni neki, de nem hagyott beszélni.
- Ráadásul hagytad szegényt egyedül a kanapén aludni, a sötétben?! Hogy lehetsz ilyen... - mondta volna, de Louis közbe vágott.
- Vele aludtam. - vágott közbe Louis.
- Tényleg? - tolt el magától engem. - Na jó, hát akkor ápolgasson más! - mondta, majd "sértődötten" felpattant és felment a lépcsőn.
- Kételkedem benne, hogy normális. - nézett utána Vick.
- Én nem. - néztem rá. - Tudom, hogy nem az.
- De visszatérve... - szólt közbe Liam. - Ti együtt aludtatok? - kérdezte a szemöldökét felhúzva, mire bólintottunk. - Hát jó, tegyünk úgy, mintha ez nem lenne fura!
- Ez nem fura! - vágta rá Vick. - Jasmine-nel tök jó aludni! - ölelt magához.
- Ezt se hallottam még, de oké. - rántottam vállat mosolyogva.
- Veled tök jó aludni. - mosolygott rám.
- Alvás közben nem sok rossz dolgot tudnék csinálni... - rántottam vállat.
- Jó, de Te alvás közben legalább olyan ölelkezős puszis vagy, mint amúgy és nem szoktál rugdosni. - ölelgetett Vicky.
- Miért érzem úgy, hogy akarsz tőlem valamit... - pillantottam rá.
- Nem nagy dolog! - mosolygott rám aranyosan, mire sóhajtottam, ezzel jelezve, hogy mondja. - Költözz vissza... - mosolygott aranyosan.
- Vicky, ugye vágod, hogy kb. London másik felén dolgozom? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Majd korán kelsz! - mosolygott rám.
- Azzal nincs baj, ugyanis el sem alszom. - néztem rá.
- Majd Én elaltatlak! - mosolygott aranyosan.
- Nem. - ráztam a fejem. - Hülyeség lenne.
- De azért itt alszol majd néha? - mosolygott rám aranyosan.
- Mármint veled meg Niall-lel? - mosolyogtam rá felhúzott szemöldökkel. - Mindenképpen. - ingattam a fejem.
- De Jasmine! - nyafogott.
- Majd Te alszol nálam. - mosolyogtam rá. - Én egyedül lakom egy házban.
- Jó, de az annyira nem jó... - mondta.
- Miért? - néztem rá értetlenül.
- Mert ketten lányok egy nagy házban? - húzta el a száját.
- Nehogy már! - mosolyogtam rá. - Csak nem Te félsz? - vigyorogtam rá. - Hozzászoktál, hogy vigyáznak rád?! Mindig egy férfi mellett alszol? - vigyorogtam.
- Hagyjál már! - nyekergett mosolyogva, majd elfordult tőlem.
- Azt hittem Én vagyok a félős, akinek szüksége van valakire! - cukkoltam vigyorogva. - Hányszor hallottam a szádból, hogy "Jasmine hogy lehetsz ilyen beszari?!"? - idéztem vigyorogva. - Csak nem hozzászoktál, Te?!
- Jasmine! - nyafogott nevetve.
- Nem fejezem be! - vágtam rá vigyorogva, majd csikizni kezdtem. - Vicky, hogy lehetsz ilyen beszari? - utánoztam a hangját.
- Jas! - mondta nevetve, majd eldőlt, így a feje az ölemben végezte.
- Nem tagadhatod le, olyan tipikus barátnő lettél! - vigyorogtam rá.
- Én... - mondta volna, de közbe vágtam.
- De igen! - bólogattam mindentudóan.
- Jó Jasmine, hagyjál békén! - ült fel hirtelen, majd karba tett kézzel, nekem háttal ült törökülésben.
Vigyorogva öleltem át a nyakát hátulról, majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Nem hatsz meg azzal, hogy ugyan azt csinálod mint mindig! - vágta rá mérgesen, de tudtam, hogy nemsokára befejezi ezt.
- Hát jó, feladom. - rántottam vállat, majd felálltam, kivettem a táskámból a szemüvegemet és megpillantottam magamat a velem szemben lévő tv-ben. - Te jó ég! - néztem a hatalmas lila foltot az arcomon. - Úgy nézek ki, mint egy díjbirkózó!
- Mert az vagy! - vágta rá mögöttem Vicky.
- Ne kötekedjél Victoria! - szóltam rá.
- Mert mi lesz Jasmine?! - pattant fel összehúzott szemekkel.
Mosolyogva löktem vissza, majd elnevettem magam.
- Jas, hány sebed van? - kérdezte Vick ijedten.
- Nem számoltam. - vágtam rá.
- Elég sok. - mondta Louis.
- Nem akarod megnézni őket? - kérdezte Vick.
- Vicky, hozzá ne érj! - vágtam rá ijedten. - Nem nézem meg!
- Be kéne kenni őket. - nézett rám Louis.
- Jó, ha valaki gyorsan megcsinálja, akkor benne vagyok. - mondtam.
- Miért nem csinálod magadnak? - kérdezte Liam.
- Nem rémlik, hogy Ő egy orvosos műsortól is elájul, vagy hány? - nézett rá Vicky.
- Ja, tényleg! - bólogatott Liam.
- Jó reggelt! - jött le mosolyogva Danielle.
- Akkor Én nem akarom, mert félek Jasmine-től. - mondta Liam.
- Miért félsz tőle? - kérdezte Harry, majd megpillantott. - Hát Te? - mosolygott rám.
Én nagy mosollyal öleltem meg.
- Hosszú... - mondtam.
- Jé, egy Jasmine! - jött le vigyorogva Niall. - Szökőév van?
- Nagyon vicces! - forgattam meg a szemem, majd megöleltem.
- Mit ölelgetitek? - jött le karba tett kézzel Ginger. - Én ölelgetem, Én vigyázom rá! - mondta, majd megölelt.
Én vigyorogva öleltem magamhoz.
- De komolyan, miért félünk tőle? - kérdezte Harry.
- Mert be kell kenni a sebeimet, amiket tegnap éjjel szereztem, nem akarom elmesélni. - hadartam feszülten.
- Nem vállalom és vigyázz magadra! - bökött rám Hazza, mire bólintottam.
- Na hát azt Én sem. - rázta a fejét Niall.
- Megcsinálom. - bólintott sóhajtva Louis.
- Szegény, már most elfehéredett! - mutatott rám.
- Mindjárt elhányom magam, csak belegondoltam, hogy... - mondtam volna, de inkább kifújtam a levegőt. - Mindegy, fúj!
- Mindjárt jövök! - mondta Louis, majd elindult fel, de közben egy puszit nyomott Danielle szájára.
Ó, várjál, ne siess! Mindjárt a kis barátnőddel is összeverekszem és utána már inkább halottas kocsit hívjál!
Louis megérkezett valami krémmel és az elsősegély dobozzal.
- Nem fog fájni, ígérem! - nézett rám biztatóan, mire sóhajtva bólintottam.
Lehuppantam a kanapéra, majd a hajamat előre húztam. Louis éppen hogy feltűrte a pólómat a hátamon, elkaptam Vicky kezét és lerántottam magam elé.
- Itt maradsz! - parancsoltam rá és fogtam a kezét.
- Nyugi! - mosolygott rám biztatóan.
- Jasmine, nem fog fájni! - mondta Louis, majd éreztem, ahogy hozzáér a jég hideg krém a hátamhoz.
- Elájulok! - sikítottam.
- Jas, ez egy krém! - nyújtotta oda nekem Louis.
Én megfogtam a csuklóját, majd az orromhoz húztam a krémet és beleszagoltam, majd rögtön köhögni kezdtem.
- Ez nagyon büdös. - fintorogtam. - Honnan vannak neked ilyen krémeid?
- Anyukám még mindig nővér. - magyarázta.
- De ugye nem leszek büdös? - nyafogtam.
Majd Louis hozzáért egy sebhez, ami megfájdult, mire megszorítottam Vicky kezét.
- Nyugi! - simogatta a kezem a hüvelykujjával Vicky.
- Victoria kussolj el! - kiabáltam rá félve, majd elkaptam a mellettem álló Liam kezét is.
- Fáj? - kérdezte Louis.
- Szerintem fájdalmat nem érez, csak sokkot kapott. - mondta Liam.
- Hát ez pontosan így van! - vágtam rá.
- Jas, Te hogyan fogsz szülni? - kérdezte Louis szórakozott sóhajtással.
- Hát nagyon remélem, hogy nem Te fogod levezetni a szülést! - vágtam rá, mire elnevette magát.
- Dr. Louis Tomlinson... - motyogott Louis mögöttem.
- Ne is gondolkozzál ezen! - vágtam rá, majd kb. a hátam közepére kent egy kis krémet, ahol nem volt seb, de a krém jég hideg volt és büdös. - Louis! - sikítottam.
- Csak nem hideg? - nevetett ki.
- Szedd már le! - sikítottam, ugyanis tényleg nagyon hideg volt az a takony.
Nevetve szedte le.
- Ez nem volt vicces! - mondtam.
- Louis, ne szórakozz, mert nem érzem a kezem! - szólt rá Vick.
- Nem is vagyok olyan erős! - nyafogtam.
- Mondjuk ha lefoglalnátok, sokkal jobb lenne nektek is! - mondta Louis.
- Nem vagyok állat, pontosan tudom, hogy fúj. - mondtam és kirázott a hideg.
- Jas, elviszek barátot keresni! - vigyorgott rám Gin.
- Nem. - vágtam rá.
- Miért? - nyafogott.
- Mert megoldom egyedül is, ha akarom! - mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése