Nem vártam meg a reakcióját, ugyanis teljesen dermedten állt és bámult maga elé. Én sóhajtottam, majd megkerültem és beszaladtam. Nem néztem senkire és semmire, egyszerűen haza akartam jutni és otthon sírni. Kirohantam az épületből és fogtam egy taxit. Mikor megérkeztem kifizettem a fuvart, majd halkan mentem be a házba. Tudtam, hogy Jay itt van Deborah miatt.
- Jasmine, kicsim! - nézett rám ijedten, mikor látta hogy sírtam. - Mi történt?
- Mindent elszúrtam! - bújtam a karjai közé, amik megnyugvást nyújtottak. - Elmondtam Louisnak egy hete, hogy szeretem, de nem mondott rá semmit és ma mindent bevallottam neki. - mondtam a szememet törölgetve. - És mondhatni megdermedt.
- Jas, okosan döntöttél. - simogatta meg az arcom. - Menj fel, zuhanyozz le!
- Rendben. - bólintottam, majd levettem a cipőm és halkan felosontam.
Olyan fél óráig biztos áztattam magam a kádban, majd megtörölköztem és felvettem a pizsamámat és a szemüvegemet. A hajamat összefogtam és leültem az ágyamra. Elgondolkoztam egy kicsit, majd elindultam le. Jay a konyhában volt. Én felültem a pultra, mire halvány mosolyt küldött felém.
- Készítek neked egy kakaót. - mosolygott rám.
- Kakaót? - kérdeztem és halványan elmosolyodtam, majd felhúztam a lábaimat és rátámaszkodtam a térdemre.
- Vigasztaló, szívgyógyító kakaót. - mosolygott, mire kérdőn néztem rá.
A kezembe adta a bögrét, majd elkezdett mesélni. A kakaó tetején egy hatalmas tejszínhab hegy volt és rajta kakaópor, ami megmosolyogtatott.
- Mikor Louis kicsi volt és sírt mindig kakaót adtam neki, mert az felvidította. Aztán ez működött később is. És ez a módszer tökéletesen működött a lányoknál illetve Ernie-nél is. - mesélte, mire halványan elmosolyodtam. - Mondhatni, az összes gyerekem bánatosan kakaófüggővé válik. - mondta kuncogva, mire halkan nevettem.
- Nagyon köszönöm Jay, hogy ilyen kedves vagy velem! - mosolyogtam rá hálásan.
- Jasmine, úgy gondolom te is a lányaim közé tartozol! - mondta mosolyogva és megöleltük egymást.
- Nem bánnád, ha... - mutattam a lépcsők felé.
- Nem, dehogy. - mosolygott. - Menj nyugodtan.
Én halkan felmentem a kakaót iszogatva.
Az lenne a legkönnyebb, ha elmennék. De mindig kitartok Louis mellett, hiába tehetném meg, hogy itt hagyom. Csak azt nem értem, hogy miért nem megyek el? Mindig eltaszít magától, mégis mindig itt maradok? Semmi értelme!
Úgy éreztem ki kell öntenem a szívem valakinek és az erre legtökéletesebb ember a világon valahol lent van. Mikor leértem kimentem a konyhába, ahol ugyan ott volt Jay, de a világon az egyetlen ember is, akivel most nem csak beszélni, de találkozni sem akartam. Éreztem magamon a tekintetét, de nem néztem rá. Kitartóan néztem a földet. Igazából fontos lett volna beszélnünk, de nem akartam. Elég feszült volt mindenki. Én csak Jay miatt jöttem ide, úgyhogy megfordultam és kimentem. Egyenesen a szobámba. A telefonomba bedugtam a felhallgatómat, majd a fejemre tettem.
Más lány ilyenkor szomorú zenét hallgat és sír. Én egyszerűen utálok sírni, még ha jól esik, akkor is. Megalázónak érzem, főleg ha más is látja. Én ha szomorú vagyok nem hallgatok szomorú zenét! Én vagy Kygo dalait hallgatom, vagy valami tombolós tuc-tuc zenét. Annyira hangosan, hogyha valaki velem egy szobában van tökéletesen hallja mit hallgatok, de nem érdekel! Károsodik a hallásom? Oké! Károsodjon csak! Én akkor is tombolni fogok agyban!
Mikor már meghallgattam egy csomó zenét és meguntam, levettem a fejhallgatót és úgy éreztem, nekem levegőre van szükségem. Kint elég hűvös volt, ami nekem most pont kapóra jött. Felöltöztem és nem törődve azzal a ténnyel, hogy hajnali fél három van lerobogtam a telefonnal a zsebemben és a fülhallgatóm a zsebemben bujkált. Mikor leértem mindenki engem nézett.
- Hova mész? - kérdezte Louis ridegen.
- El. - válaszoltam hasonlóan, ami nagyon távol állt tőlem, de jelen esetben nem zavart ez.
Felhúztam a cipőmet, majd a fejembe húztam a sapkámat, - ami eltakarta a már borzalmas hajam és megvédte a fülemet a hidegtől - majd kiléptem. Újra bömböltetni kezdtem a zenét a fülembe, majd nekiindultam. London gyönyörű éjjel-nappal, csak túl hideg nekem! De teljesen mindegy, itt lakom és kész. Csak mentem keresztül az utcákon és volt bennem egy enyhe érzés, mintha követnének.
Biztos csak hülyén érzem magam! - gondoltam, majd tovább mentem.
Éppen egy zebrán indultam át, de nem néztem körül és nem is hallottam semmit, csak hirtelen két nálam sokkal erősebb kart éreztem, ahogy elránt. Hirtelen kirántottam a fülhallgatót a fülemből, majd éreztem, ahogy egy autó suhan el mellettem. Felnéztem az alakra aki megmentett, de nem ismertem meg.
- Jól vagy? - kérdezte ijedten.
A sötétben egyáltalán nem volt ismerős az arca se és a hangja se.
- Igen. - nyögtem mi végre.
- Biztos? - kérdezte félve. - Mert elég ijedtnek tűnsz és mintha a gondolataid se járnának itt teljesen. - mondta.
- Én... tudod, elég bonyolult szerelmi ügyek. - sóhajtottam.
- Mesélj. - mosolygott. - Mármint ha nem sietsz, mert elég tempósan mentél...
- Nem sietek. - sóhajtottam halvány mosollyal.
- Akkor gyere. - mondta mosolyogva és elindultunk a járdán. - Mi miatt üvölt a füledbe a zene és rohansz egy kicsit könnyezve?
- Van egy srác, akivel már jó pár éve legjobb barátok vagyunk és már vele lakom meg néhány barátunkkal. És még régen elmondta, hogy szeret, de Én nem éreztem így és aztán... hát ez elég viccesen hangzik, de rájöttem, hogy Én is szeretem, de neki végig barátnője van, ahogy most is és elmondtam neki, hogy szeretem de nem mondott semmit. - sóhajtottam.
- Hú. - mosolyodott el. - Ez tényleg bonyolult, de akkor most a válaszára vársz? - nézett rám, mire bólintottam.
- Hát az. - sóhajtottam.
- Ennyire bonyolult helyzetben még sosem voltam. De csak azt tudom mondani, hogy beszéljétek meg. Egyszerű és egyenes, de azt is tudom, hogy a legnehezebb. - mosolygott rám.
- Igen. - mosolyogtam, majd felnéztem rá, ugyanis egy jó pár centivel magasabb volt nálam.
Louis is magasabb nálam, Ő pedig sokkal magasabb volt. A testalkatát nem tudnám rendesen besorolni az általános srácok közé. Nem volt az a vékony pálcika, - akik engem sosem vonzottak, olyan mintha eldőlnének - sem a teljesen kigyúrt, de azért izmos volt. Természetesen nem Ő volt a világ legtökéletesebb sráca, - mivel ugye Ő otthon van - de elég jól nézett ki és vidám volt. Az arca nem, de úgy oldalról tök ismerős volt. Mintha már vagy ezerszer láttam volna, de az arca annyira nem ugrott be.
- Kérdezhetek egy hülyeséget? - néztem fel rá, mire elnevette magát.
- Csak bátran. - mondta nevetgélve, mire elmosolyodtam.
- Ismerjük egymást valahonnan? - kérdeztem, mire rám mosolygott.
- Én hallottam már rólad és láttalak is képeken. - mosolygott rám. - Te Jasmine Barryl vagy, a One Direction legjobb haverja. - hagyott egy kis szünetet. - És valószínű te is ismersz engem, bár még nem beszéltünk és nem is találkoztunk, de ha elmondom a nevem rögtön tudni fogod ki vagyok. - mosolygott.
- Ebben reménykedtem. - kuncogtam. - De kérlek ne nézz hülyének és ne sértődj meg, hogy nem ismerlek meg!
- Nem nézlek és épp ellenkezőleg, örülök, hogy nem jöttél rá. - mosolygott. - Eléggé utálom, mikor valaki szinte nem is ismer, de ahogy meghallja, hogy Kygo vagyok, úgy tesz, mintha ismerné és szeretné az összes dalom és mix-em, majd utána nyalizik és kivételezik velem.
 |
| Kygo |
- Nem vagy nyomi. - nevetett. - Tök aranyos lány vagy és igazából vicces, hogy az egyik dalom üvöltött a füledbe, miközben majdnem elütöttek.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Nincs mit Jasmine. - mosolygott.
Őt hogy szokták hívni? Mármint, mindenkinek Kygo?
- És kérdezhetek megint valamit, ami miatt megint totál hülyének nézhetsz? - néztem fel rá mosolyogva.
- Kérdezz! - mosolygott
- Hát... ohm... - kerestem a megfelelő mondatot, de aztán úgy döntöttem, hogy teljesen mindegy, csak nem fog agyonütni! - Mindenki Kygo-nak hív, vagy...?
- Leggyakrabban igen. - mosolygott rám.
- Oké. - mosolyogtam.
- Jas, ha hívhatlak így, beszélj azzal a sráccal és ha legközelebb beszélünk, vagy találkozunk, amit nagyon remélek, hogy megtörténik, már csak azt akarom hallani, mennyire boldog vagy mellette! - mosolygott rám.
- Nyugodtan hívj így és Én is remélem és meg fogom vele beszélni. - mosolyogtam rá. - És köszönöm.
- Nincs mit, de minél tovább vársz, annál bizonytalanabb lesz Ő is és Te is. Azt fogja hinni, hogy megbántad, hogy elmondtad neki és inkább a barátnője mellett dönt mindenképp így te sem mersz többet ilyesmivel elé állni és a barátságotok is elromlik.
Átgondoltam amit mondott és teljesen igaza volt az egész hülyeség amit csinálok! Most valószínű Jay leszidja miattam Louist, aki azt se tudja hol vagyok és ezt az egészt el felejtjük.
- Neked tök igazad van! - néztem fel rá döbbenten. - Már bocs, de nem gondoltam, hogy ilyen okos vagy! - mondtam, mire elnevette magát. - Nekem... rohannom kell! - nyögtem ki, majd gyorsan megöleltem. - Várj! - mondtam, majd gyorsan lediktáltam neki a számom. - Most kell rohannom! - öleltem meg újra. - Nem tudom mit mondani, csak hogy ne légy akkora hülye, mint Én és szoríts nekem! - mondtam, majd elkezdtem rohanni haza.
Hallottam, ahogy nevet. Eléggé megismert, ugyanis ebből biztosan rájött, hogy egy vidám, de túl pattogós és rohanós lány vagyok, aki hülyeségeket csinál és egy pillanat alatt változik a véleménye. Mikor az ajtó elé értem, már alig kaptam levegőt és benyitottam. Lihegve ültem le a földre, majd az ajtónak döntöttem a hátam és a fejemet és hangosan lihegtem.
- Minden oké? - lépett elém Jay és Louis.
Én csak lihegve bólintottam, majd elkezdtem levenni a cipőm, amit mindketten figyeltek.
- Én... soha... nem ... leszek... focista! - nyögtem ki közben lihegve. - És... nem... fogok... ennyit... futni!
A cipőimet hanyagul lehajítottam.
- Honnan futottál? - kérdezte Louis.
- Nem... tudom. - még mindig lihegtem. - Nagyon... messziről... viszont... találkoztam... - mondtam, de itt muszáj volt egy hosszabb szünetet tartanom, ugyanis nem nagyon kaptam levegőt. - Kygo-val! - nyögtem ki, majd elmosolyodtam.
- Mármint a DJ-vel? - kérdezte Louis, mire mosolyogva bólintottam. - És?
- Jól néz ki, de helyesebbre számítottam. - magyaráztam, majd folytattam a lihegést. - De nem azért rohantam, hogy elmagyarázzam, hogy találkoztam vele! - sóhajtottam egy nagyot, majd Louisra néztem. - Hanem mert beszélnünk kell! - mondtam neki, majd felmutattam a mutató ujjam. - Csak előbb oxigén!
- Minek futottál? - kérdezte.
Én megrántottam a vállam, majd lehúztam a pulcsim cipzárját.
- Soha többet nem rohanok. - szuszogtam, majd Louis nyújtotta a kezét és felhúzott. - Viszont amúgy Kygo nagyon jó arc! - meséltem mosolyogva.
Louis csak rám mosolygott, majd elindultunk fel. Jay még küldött egy biztató mosolyt, majd bementünk a szobámba.
- Kygo úgy jó arc, ahogy Justin Bieber? - kérdezte pimasz mosollyal, majd az ágyamra huppant.
- Nem, nem csókolt meg majdnem. - forgattam a szemem mosolyogva, majd a szekrényemhez léptem és kidobtam kényelmesebb ruhákat.
A pulcsimat csak a vállam fölött a szoba közepére dobtam, majd úgy döntöttem, előbb beszéljünk, utána öltözök át. Mire Louishoz visszafordultam, már az ágyam támlájának dőlve ült, mire mellé ültem.
- Van mit megbeszélnünk. - sóhajtottam.
- Igen. - bólintott mosolyogva, majd elkomolyodott. - Jasmine, Deborahnak anyukára van szüksége, egy boldog családban kell felnőnie. Szerintem nem az a fontos, hogy ki szülte, vagy hogy kit nevez anyának, csak az, hogy ki neveli fel. - mosolyodott el halványan. - És a te szavaiddal élve a kicsi és a nagy Tommo-nak is rád van szüksége. - mosolygott, mire bennem egy felbecsülhetetlen méretű boldogság és szeretet bomba robbant fel és nem tudtam nem mosolyogni. - Szeretlek és minden ami mondtál lenyűgözően gyönyörű és őszinte volt! Szeretlek Jasmine. - mosolygott rám, mire nagy mosollyal hajoltam közelebb és már majdnem összeért az ajkunk, de megálltam és pimaszan elmosolyodtam.
- Akkor gyerünk! - mosolyogtam, majd folytattam. - Ha szüksége van rám akkor szerezzen meg a nagy Tommo, mert a kicsi már megtette! - mosolyogtam, majd elmosolyodott és megcsókolt.
Leírhatatlan boldogság volt bennem, ami felszabadított egy csomó energiát is.
- Örülök, hogy ezt a csókot ellophattam Mr. Bieber elől! - mosolygott rám.
- Az egyetlen dolog ami miatt vágytam arra a csókra, hogy féltékennyé tegyelek! - mosolyogtam huncutan.
- Leszel a barátnőm? - kérdezte mosolyogva.
- Természetesen. - mosolyogtam rá. - De... - jutott eszembe Eleanor.
- Ma szakítottunk.
- Játsszam el, hogy sajnálom? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem szükséges, Én sem sajnálom. - legyintett mosolyogva.
- Akkor most, hogy a barátnőd vagyok úgy... 3 és fél másodperce itt is hagylak, ugyanis átöltözöm. - másztam ki mellőle.
- Ugye nem zárkózol be a fürdőbe? - kérdezte.
- De igen. - mosolyogtam rá.
- Bugyiban láttalak már! - mondta mosolyogva és kacsintott.
- Akkor gondolj arra! - kacsintottam, majd a ruháimmal bementem a fürdőbe.
Gyorsan átöltöztem, majd gondolkozva mentem ki.
- Olyan gonosz vagy! - mondta Louis, de mosolygott.
- Milyen lenne, ha megnöveszteném a hajam? - néztem rá gondolkozva az előző kijelentésével nem törődve.
- Hosszú! - jelentette ki mosolyogva, mire hozzávágtam a kezemben az egyik ruhámat, így a nadrágom repült a képébe. - Jól van, megjegyeztem! - "fenyegetett" - Pontosan 5 perce járunk és már terrorizálsz! - mondta, amin csak mosolyogtam.
- Van még kakaóm, odaadod? - mutattam a bögrére.
Mosolyogva elvette a bögrét az éjjeliszekrényemről, belelesett, majd beleivott és utána felém nyújtotta. Mosolyogva vettem el, majd pontosan ott, ahol Ő ivott megittam a maradékot.
- Szerintem ezt vigyük a konyhába és meséljük el Anyának, hogy terrorizálsz! - mondta miközben kimászott az ágyamból.
- Nem Lou, te lezuhanyzol én lerendezem a bögrét és rendet rakok a szobámban. - meséltem az Én tervemet.
- Jó. - sóhajtott és kimentünk.
Ketté váltunk.
- Ugye jártok? - kérdezte mosolyogva Jay, mire bólintottam.
Megöleltük egymást, majd felmentem. A telefonom csilingelt és megnéztem az üzenetem.
"Boldog vagy vele, ugye? :) Kygo"
Mosolyogva válaszoltam neki, majd gyorsan rendet raktam a szobámban és mikor kiléptem zajokat hallottam. Leszaladtam, majd mosolyogva pillantottam meg a többieket.
- Milyen volt? - kérdeztem mosolyogva.
- Justin keresett téged! - nevetett Harry.
- De mi ez a boldogság? Ugye jártok? - kérdezgetett vidáman Vick, majd mikor bólintottam, mindenki egyszerre megölelt.
- Annyira jó, hogy ilyen erőszakosak vagyunk! - mosolygott büszkén Ginger.
- Te halkan legyél erőszakos! - szólt rá Jay mosolyogva.
- Anya, miért nem mondtad, hogy a húgaim a szobámban alszanak? - lépett mögém Lou, mire elmosolyodtam, majd óvatosan a csupasz mellkasának dőltem.
- Nem kérdezted! - mosolygott rá Jay és közben mindenki minket figyelt.
Én zavaromban elléptem Louistól.
- Remélem tudjátok, hogy miattatok volt! - nézett a srácokra Jay nem mérgesen, de a szája sarkában ott bujkált a mosoly.
- Amúgy történt valami még ezen kívül? - kérdezte Vicky.
- Találkoztam Kygo-val! - meséltem büszke mosollyal.
- És ugyan olyan jól néz ki? - kíváncsiskodott Gin.
- Hát oldalról ugyan olyan dögös, mint a videóban, de előröl helyesebbre számítottam. - fejtettem ki a véleményem. - Mármint helyes, meg szerintem tök jó testalkata van és hű, Ő mégiscsak Kygo, de más mint amire számítottam. - mosolyogtam.
- Még jó, hogy 20 perce járunk! - morgott Louis mögöttem.
- Te nem vagy Kygo! - mutatott rá Vick. - Te csöndben vagy! Nem csalt meg vele... még nem! - fejezte be gonosz mosollyal.
- Tehát? - faggatott tovább Gin. - Milyen a teste?
- Nem zavarok? - kérdezte tőle Hazza.
- Most éppen de, mivel sosem tudom meg milyen Kygo élőben, mert belefojtod a szót szegény Jasmine-be! - mondta Gin.
- Folytasd! - legyintett Vick rám mosolyogva.
- Nem olyan ijesztően vékony és magas, viszont magas és izmos, de nem is olyan izomkolosszus. - próbáltam szavakba önteni. - Természetesen nem félmeztelenül járkált az utcán, de azért ezt így ki lehetett venni.
- Azért nem lenne olyan borzasztó, ha félmeztelen Kygo-k járkálnának az utcán! - álmodozott Gin, mire elnevettem magam.
- Te felfelé járkálj! - mondta neki Harry.
- És találok egy félmeztelen Harry Styles-t? - kérdezte pimasz mosollyal.
- Lehet. - kacsintott Hazza, majd utána ment.
Én megforgattam a szemem.
- Milyen lehet két ennyire perverz ember kapcsolata? - gondolkozott hangosan Liam.
- Nem az Én ízlésem. - mondtam vállat rántva.
- Mi a te ízlésed? - kérdezte mosolyogva Louis.
- Anyukád kakaója, a tánc, a vaníliás kóla és a kutyák. - soroltam.
- Mondtam, hogy mindenkinél bejön a kakaó! - mosolygott Jay.
- Amúgy menjünk aludni! - jelentette ki Vicky. - Én holnap estig nem fogok felkelni! - jelentette ki, majd megállt előttem. - Nagyon örülök, hogy boldog vagy a kis Morzsaporszívóddal, de most told fel a kicsi segged és aludj! - mondta, majd elkezdett tolni maga előtt.
- És hol alszol? - kérdeztem, mire megállt a lépcső elején.
- Azt hiszem, ma Niallel, holnap veled! - mosolygott.
- Király. - mosolyogtam, majd tovább mentünk.
Fönt ketté váltunk és Én a szobámban gyorsan felvettem a pizsamám, majd gondoltam megvárom Louist, ugyanis imádok vele aludni! Nyílt az ajtó és mosolyogva lépett be.
- Gondoltam. - mosolygott, majd becsukta maga után az ajtót és elém lépett.
Én automatikusan a átkaroltam a nyakát mosolyogva.
- Annyira ismerlek! - mosolygott és a kezeit a csípőmre tette.
- Miért? - mosolyogtam.
- Tudtam, hogyha eléd álok, nem bírod ki, hogy ne ölelj át, vagy érj hozzám valahogy! - mosolygott.
- Hát...- mosolyodtam el. - Nem. - mondtam, majd elnevettem magam. - De egyszerűen annyira tökéletes vagy, hogy nem bírom.
- Ne kamuzz! - mosolygott.
- Álmos vagyok! - nyafogtam. - Életemben nem futottam ennyit!
- Aludjunk! - mosolygott, mire bólintottam.
Letettem a szemüvegem az éjjeli szekrényre, majd bebújtam Louis karjai közé nagy mosollyal.
Wao wao wao
VálaszTörlésAnnyira Örülök Kygonak és Louiséknak is. Szuper volt.
Köszönöm!! :)
Törlés