- Lányok, ne már! - hallottam ahogy Louis kiabál. - Jasmine még alszik!
- Nem ébresztjük fel! - kiabálta a szobámba berohanó Daisy, majd utána Phoebe, Fizzy és végül Lottie, akivel még nem találkoztam.
- Ööö. - gondolkozott valami okos kifogáson Phoebe a bátyjuk ellen.
- Nem mi voltunk! - kiabált Fizzy.
- Á, biztosan nem arra ébredt fel, hogy kitépitek az ajtót és visítva berohantok! - lépett be Louis.
Én csak nevetve néztem a testvéri párbajt.
- Hát nem! - rázta a fejét Daisy. - Csak úgy felébredt, mert már nem volt álmos!
- Persze! Engem is ti keltettetek fel! - mondta Lou karba tett kézzel.
- Mert te a bátyánk vagy! - kezdett bele a magyarázatba Fizzy. - Te vagy a legidősebb, ébren kell lenned, hátha valami bajunk esik!
- Fizzy, esetleg nem akarsz ügyvéd lenni? - kérdeztem mosolyogva.
- Ugye milyen jó vagyok? - mosolygott rám büszkén.
- Anya is itt van, Ő ébren volt! - mondta Louis mosolyogva.
Fizzy tuti, hogy mond valami okosat!
- De férfi kell! - mondta, majd büszkén elmosolyodott.
- Jól megy ma húgi! - pacsizott vele Lottie.
- Ch, tudom hogy ti voltatok! - horkantott Tommo.
Én megfogtam egy párnát és oldalról fejbe dobtam vele.
- Tényleg nem Ők voltak, ne morogj! - mondtam mosolyogva, majd felálltam az ágyban.
- Van egy olyan érzésem, hogy a lányokkal vagy! - nézett rám Lou.
- Nekem meg egy olyan, hogy már túl sokat morogtál. - mondtam, majd végigsétáltam az ágyamon és mivel mind az ágyam végénél álltak, ott elegánsan leugrottam, majd Lottie elé léptem.
- Rengeteget hallottam rólad! - mosolygott rám, mire Loura vetettem egy mosolyt, majd megöleltem.
- Csodálatosan bemutatkoztam. - nevettem Lottie-ra.
- Én csak örülök! - mosolygott rám. - Végre valaki megneveli Louist! - cukkolt a bátyját, aki már meg akart szólalni, de összecsíptem a száját, de oda se néztem, mire az összes Tomlinson lány nevetett.
- Éppen leszoktatom a morgásról! - mosolyogtam, majd elengedtem Louis száját.
- Terrorizálsz! - nézett rám Louis "sértődötten".
- Megérdemled! - mosolyogtam rá.
- Jas, ma majd táncolsz nekünk? - kérdezte mosolyogva Phoebe.
- Eljöttök velem órára. - mosolyogtam.
- Oké! - bólogattak mind.
- Én is megyek! - ölelt át hátulról Lou.
- Te nem jössz. - mondtam mosolyogva.
- De miért? - kérdezte.
- Mert nem akarom, hogy ott legyél! - mondtam mosolyogva.
- Ne csináld már! - motyogott.
- Jó, jöhetsz, de csak mert a csajokkal próbálunk. - mondtam, majd kimásztam az öleléséből.
- Olyan rossz, hogy te mindenkit ölelgethetsz és babusgathatsz, de téged nem lehet! - morgott Louis, mire mosolyogva megfordultam és összecsíptem a mutató és a hüvelykujjammal a felső és az alsó ajkait.
- Ne morogj! - mosolyogtam rá, majd elengedtem a száját és gyors puszit nyomtam rá.
- Nem morgok! - mondta megint morogva, mire a szája felé nyúltam, de elkapta a kezem. - Tényleg! - mondta és elmosolyodott, majd megpuszilta a kezem.
Én csak kuncogva kikerültem a csapatot, majd elindultam az ajtó felé.
- Gyertek lányaim, menjünk enni! - mondtam mosolyogva, mire nevetve megkerülték Louist és jöttek velem.
- És Én? - kérdezte Louis.
- Jöhetsz! - nevettem, mire utánunk jött.
Jay a konyhában gügyögött mosolyogva Borynak, majd mikor kiléptem megláttam, hogy pontosan ott ül, ahol a múltkor.
- Bory, zenélj nekünk! - adtam oda neki nevetve a habverőt, mire ütögetni kezdte vele a pultot mi, pedig nevettünk, kivéve Louis. - És most Apát! - mosolyogtam, mire Louis fejére koppintotta és nagyot kacagott és a lányok is szakadtak.
- Rosszra neveled! - nézett rám Lou.
- Jól van na! - mosolyogtam, majd magamhoz húztam és megpusziltam a fejét. - Fáj még? - kérdeztem mosolyogva, mire bólintott és megint megpusziltam.
- Ó! - lépett ki Harry, majd elnevette magát. - Fül-cici. - mondta, mire Louisn kívül mind összehúzott szemöldökkel néztünk rá. - Az előbb! - mutatott rám mosolyogva.
Mi ugyan úgy néztünk rájuk, bár értettük miről is van szó, de ez most komoly?!
- Beárultalak! - lökte meg Louist nevetve Hazza, majd elvette a bögréjét, amiben kávé volt.
- Felejtsük el! - mondta Fizzy.
- Egyet értek! - mondtam, majd kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle egy tejszeletet.
- Kérek! - huppant mellém Phoebe a második harapásnál, mire elé tartottam, de oda se néztem és leharapott belőle, majd elnevettük magunkat.
- Én is! - érkezett meg Lou, mire neki is odatartottam, de mikor bele akart harapni elhúztam.
Egy szúrós pillantást kaptam, majd megint elé tartottam, de mikor bele akart harapni az orrához nyomtam.
- Nagyon jól áll! - nevetett Lottie.
Louis mosolyogva kent egy kis krémet az arcomra, majd végül hagytam, hogy beleharapjon.
- Ti mindig koszosak vagytok? - nézett ránk mosolyogva Jay.
- Mi nem vagyunk koszosak! - mondtam ártatlanul és közben mindkettőnkről letöröltem a krémet, majd lenyaltam. - Nem értem miről beszélsz!
- Semmiről, mert ti olyan ártatlanok vagytok! - ingatta a fejét mosolyogva.
- Én is így gondolom! - mosolygott Louis, majd megpuszilta a fejem tetejét.
- A kis gerlepár nem szeretne csatlakozni a barátaikhoz? - jött ki mosolyogva Vick.
- Te nem estig aszol? - kérdeztem mosolyogva.
- Úgy döntöttem nem ma. - rántott vállat. - Majd ma hazamegyek és holnap nem jövök, mert aludni fogok! - mosolygott.
- És felkészültél a táncpróbára? - kérdeztem.
- Mennyi energiaital van nálad? - kérdezte ijedten.
- Van egy pár. - rántottam vállat.
- Kávé is van, akkor igen! - bólintott mosolyogva.
- Oké, de van ruhád? - kérdeztem mosolyogva.
- Francba! - morgott, majd megfordult. - Niall, szedd össze magad, hazaviszel ruháért! - ment be kiabálva, mire csak nevettem.
- Vicky, maga a szerénység, a báj és a finomság! - mondtam nevetve.
- Hát igen! Itt a krumplik között meg kell mutatni ki a legjobb! - kiabált, mire felnevettem.
Csak nevettünk Vicky-n. Hirtelen megcsörrent a telefonom: Camilla.
- Szia! - szóltam bele nagy mosollyal.
- Juj mi ez a boldogság? - sikított, mire majdnem elejtettem a telefont.
- Cami, kicsit halkabban! - szóltam rá, mire csak nevetett.
- Pontosan tudom, hogy fiú van a dologban! - sikított, így mindenki hallotta körülöttem.
- Camilla, azonnal fejezd be, mert tönkremegy a hallásom! - szóltam rá.
- Oké, oké bocs! - nyafogott. - De elmondod?! - kérdezte.
- Nem. - mosolyogtam gonoszan.
- Jasmine, azonnal mond el! - sikított újra, mire mindenki rám nézett nevetve.
- Cami, fél óra múlva találkozunk a táncpróbán, elmesélem majd, oké?
- Nem! - tiltakozott. - Én most azonnal tudni akarom! - nyávogott.
- Na mennem kell készülődni, szia! - mondtam és letettem.
- Nem mesélsz rólam? - ölelt át hátulról Louis mosolyogva.
- Nem, eltitkollak. - nevettem, majd megfordultam a karjai között és a nyakát átkaroltam.
- Muszáj menned? - kérdezte Lou, mire mosolyogva bólintottam.
- Tök jó lesz! - mosolyogtam. - De most engedjél öltözni! - bújtam ki a karjai közül, majd felszaladtam.
Rögtön a táncos ruhámat kaptam fel, mert késésben voltunk és nem volt kedvem még öltözködni is. Mikor készen lettem a táskámba bedobáltam a legfontosabb dolgokat, majd leszaladtam.- Mehetünk? - kérdeztem mosolyogva.
- Aha. - mosolygott Lou, majd elindultunk.
Útközben a lányok végig kérdezgettek a táncról, majd mikor megérkeztünk és Cami meglátta ki vezetett sikított hozzám rohant, majd a nyakamba ugrott.
- Nyugi van! - nevettem.
- Nem hiszem el! - rázott a vállamnál fogva.
- Nem vitted túlzásba a kávét és hasonlókat? - kérdeztem.
- De, túlzásba vittem, de nem gáz! - legyintett, majd mind bementünk a táncterembe.
- Valaki tudja a táncot? - kérdeztem.
- Én meg Meghan! - mosolygott Zara.
- Ja, oké. - bólintottam.
- Valami bemelegítés? - kérdezte nevetve Meghan.
- Azt csinálom! - ivott bele az energiaitalba Vicky, mire nevettünk.
A Tomlinson csapat leültek előre és várták, hogy táncoljunk is.
- Kérek! - nyújtottam a kezem, mire odaadott egy jég hideget, amit sikítva eldobtam.
- Te kérted! - nevetett.
- Jól van, de nem mondtam, hogy ilyen hideg legyen! - mondtam nevetve, miközben Zara felvette a földről, majd a hátamhoz nyomta Én, pedig megint sikítottam, majd kikaptam a kezéből. - Elég! - nevettem, majd kibontottam és ittam belőle pár kortyot, majd odaadtam Lounak.
- Csapassuk! - néztem mosolyogva a lányokra, akik elkezdték tanítani a táncot.
Egy darabig mindent értettem, majd valami iszonyat zavaros jött.
- Tehát forgás, legyintés és eldob! - mondta Zara, miközben rajtam kívül mindenki valami teljesen mást csinált, mint amit magyaráztak.
- Mi? - néztem rájuk értetlenül.
- Mutatom lassabban! - nevetett Meghan, majd megmutatta.
- Jó, megvan! - nevettem.
Mikor összeraktuk a táncot, utána megpróbáltuk zenére, de elsőre hát... nem igazán sikerült nekünk.
- Nem volt olyan rossz... - mondta nem túl biztosan Zara.
- Csak siralmas! - nevettem, majd odamentem Louishoz és elvettem tőle az italom.
- Mond, nem fogsz repkedni egy kicsit? - kérdezte nevetve Louis.
- Mit iszol? - kérdezte Camilla, miközben átkukucskált a vállam fölött. - Red Bull? - kérdezte, mire bólintottam. - Reklám! - mondta mosolyogva, kivette a kezemből, ivott belőle egy kortyot visszaadta és a kezével csapdosva elrohant nevetve.
- Mit csináltál vele? - kérdezte nevetve Zara.
- Ivott egy korty Red Bull-t! - nevettem.
- Tartsunk pihenőt, amíg normális nem lesz! - nevetett Meghan, majd leült a terem közepén.
- Na most Én vagyok a lusta! - horkantott Vick, mire nevettem.
- Cami jól vagy? - kiabáltam.
- A Red Bull szárnyakat ad! - kezdte kiabálni és rohangált tovább.
- Bocs lányok, de mindig ilyenek vagyunk! - néztem rájuk nevetve.
- Kivéve, akit Justin Bieber csókolgatja! - nyújtotta rám a nyelvét Meghan.
- Hát tudod, nekem nehéz ellenállni! - dobtam hátra a hajam nevetve.
- És mit csináltok bemutató előtt? - kérdezte nevetve Fizzy.
- Akkor nagyon aranyosak vagyunk! - mondta angyali vigyorral Meghan.
- Kivéve engem, mert ugye Én mindig aranyos vagyok! - mosolyogtam rá.
- Ne kamuzz! - szólt rám Vicky. - Az Én vagyok!
- Tényleg Camilla, megtanítottam twerk-elni/ölni a táncosokat? - kérdeztem nevetve.
- Ja, aha! - mondta, megállt és leült. - Nem futok tovább! - mondta és eldőlt.
- Én meg átugrok rajtad! - mondtam, majd elkezdtem szaladni felé és átugrottam, majd elkapta a karom és magára rántott.
- Én is! - rohant oda Zara és ránk ugrott, mire felnyögtünk.
- Te hülye sötét liba! - nyögte Cami nevetve.
- Ez így nem jó! - kelt fel, mire Én is szegény Camilla-t is felhúztam.
- Folytassuk krumplik! - mondta Vicky, majd elindította a zenét és végre sikerült megcsinálnunk normálisan.
- Végem! - ült le lihegve Meghan. - Nekem nincs levegőm, se türelmem, se életkedvem!
- Nekem csak türelmem nincs, de az semmihez, tehát nem meglepő! - rántottam vállat, majd a lejátszóhoz mentem.
Bekapcsoltam egy számomra tetsző dalt, majd felhangosítottam és ugrálni kezdtem, míg a többiek röhögtek.
- Szerintem berekesztettük ezt a próbát! - nevetett Zara.
- Most miért? Én tökre táncos hangulatban vagyok. - mondtam nevetve.
- Mert neked nem kéne annyi energiaitalt innod, ugyanis amúgy is olyan vagy, mint egy felrázott kóla! - mondta Vicky.
- Nem is! - nyafogtam és törökülésbe leültem a földre.
- Micsoda összeszedett csapat! - nevetett Daisy, majd az ölembe huppant.
- Jasmine! - nézett rám a nevemet elnyújtva, nyekeregve Meghan.
- Mondjad! - mondtam elnyújtva.
- Nem akarsz meghívni magadhoz? - kérdezte, majd elmosolyodott. - Van ott annyi gyerek, Én is aranyos vagyok, ültem már az öledben!
- Én teljesen hívatlanul járok be, mégis örülnek nekem. - rántott vállat Vicky.
- Meghan, nincs kedved eljönni hozzánk? - kérdeztem tőle mosolyogva, amin a Tomlinson gárda nevetett.
- Én is mehetek? - szaladt mögém nyekeregve Zara, majd rám dőlt így majdnem ránk esett.
- Gyere. - rántottam vállat.
- Én is! - kiabált Cami.
- Mindenki! - nevettem.
- És megnézhetjük a kis gyerekedet! - vigyorgott Zara.
- Nekem nem gyerekem! - nyögtem, majd lelöktem magamról a hátamon csüngő lányt. - Az Ő gyereke! - mutattam Louisra.
- Mégis te vagy körbevéve gyerekekkel! - mutatott rám nevetve.
- Én vagyok az egyetlen gyerek! - dőlt nekem mosolyogva Daisy.
- Igen, Én meg óriásbébi! - feküdt a hátára Camilla, majd nyekeregni kezdett.
- Csönd! - ugrott rá röhögve Vicky.
- Na, csodálatos ez a próba nem? - kérdeztem nevetve a maradék normális Tomlinson-tól.
- Természetesen. - nevetett Phoebe, majd Ő Daisy ölébe ült.
- Mondjátok, ez rám van írva? - nyögtem.
- Igen, nem láttad még? - nevetett Lottie, majd Phoebe ölébe ült.
- Lottie! - sikítottak az ikrek.
- Nem hagytok ki! - pattant az ölébe Fizzy.
- Elég! - nyögtem nevetve.
- Louis te is! - kiabálta nevetve Meghan, majd a legnagyobb Tomlinson is megérkezett.
- Meghan, annyira utállak! - nyögtem.
- Na várjatok! - szedte elő a telefonom Zara, majd lefényképezett minket. - Megy Instára! - nevetett, majd pár pillanat múlva letette a telefonom.
- Jó, oszoljatok! - mondtam, mire sorban kiszálltak az ölemből.
Én kiterültem mint egy tengeri csillag. Zara meglátta és gonosz mosoly varázsolódott az arcára.
- Meg ne próbáld! - kiabáltam, de elkezdett futni felém Én, pedig gyorsan fel akartam állni, de már rajtam is volt.
Nevetve keltünk fel mindketten.
- Jó, most már csak voltam Jasmine! Már csak valami szőnyeg vagyok! - mondtam nevetve.
- Kedves szőnyeg, megnyugtatlak, hogy mindened megvan elöl és hátul is. - kacsintott Louis.
- Vetkőzz! - lökött meg röhögve Camilla.
- Hülye! - löktem meg.
- Már bocs, de egy babát lökdösöl? - mondta "sértődötten".
- Hát ha akkora mint egy tehén. - nyújtottam rá a nyelvem, mire kaptam egy seggre pacsit.
- Na, haladjunk már! Ne a borjúval veszekedj! - röhögött Vicky, mire Camilla őt is megjutalmazta.
- Emberek nekem mennem kell, mert a barátom vár valami helyen. - mondta Zara.
- Valami helyen? - nevetett Cami.
- Nem emlékszem a nevére a helynek, de valami fura izé. - rántott vállat.
- Jól van, menj! - öleltük meg.
- Engem nem úsztál meg kedveském! - ugrott rám nevetve Cami.
- Tudom, de pattanj le! - mondtam, mire elengedett.
- Ne már, mi megyünk haza! - nyafogott Phoebe.
- Ki nyakán fogsz lógni? - mosolyogtam rá, mire megölelt és felnézett rám.
- Nem tudom! - nyafogott.
- Azért reméljük túl éled! - nevettem, majd elvettem a táskámat. - Gyere kicsi piócám! - öleltem meg Phoebe-t és így indultunk ki a teremből.
- A nyakadba ülhetek? - kérdezte Louis szórakozottan.
- Úgy vágyom rá! - mosolyogtam rá, majd tovább vonszoltam a húgát.
- Engem is vonszolj! - ölelt át a másik oldalról Daisy.
- Gyertek kicsi piócák! - nevettem.
- Jasmine, engem nem akarsz vonszolni? - kérdezte nevetve Meghan. - Felkapaszkodom a lábadra! - nevetett.
- De persze, sőt téged a táskámba teszlek!
Autóval külön mentünk. Mikor megérkeztünk mindenki bemutatkozott mindenkinek.
- Jasmine, akkora egy mázlista vagy! - sóhajtott Meghan. - Együtt élsz 4 sztárral egy olyan házban, ahol egy focicsapattal is élhetnél! - ámuldozott.
- Tudom. - mosolyogtam rá. - De Louisnak köszönhetem! - néztem fel rá mosolyogva.
- És mit kapok cserébe? - kérdezte nagy vigyorral.
- Azt hittem önzetlen vagy, jó lelkű és csodás ember, mint anyukád. - mosolyogtam rá.
- Jó, volt egy kis hátsó szándékom. - mosolygott. - De ettől még nagyon csodálatos vagyok és kérek érte puszit.
- Megérdemled? - mosolyogtam pimaszan. - Ilyen öntelt borostás urakat puszilgassak? - fintorogtam.
- Csak egyet. - kacsintott.
- Ja, akkor megyek a szomszédba! - mondtam huncut mosollyal, majd elléptem, de elkapta a derekam, visszahúzott és megcsókolt.
- Na, most hogy láthattuk mennyire édesek vagytok, mutassátok a csöppöt! - mosolygott Camilla.
- Alszik. - mosolygott rá Liam.
- Ne már! - lökött meg.
- Milyen volt a táncpróba? - kérdezte mosolyogva Gin, majd oda akart jönni hozzám, de Harry ölelte. - Engedj már el! - nyafogott, majd lefejtette magáról Hazza kezeit és odajött hozzám. - Vidd innen a koszos mancsaid ősember! - hámozta le rólam Louis kezeit, majd megölelt.
- Ginger, te egy párkapcsolat romboló vagy! - nevettem és magamhoz öleltem.
- Nem érdekel, hamarabb ismertelek! - rántott vállat.
- Engem kihagysz, te liba? - nyafogott Vick, majd Ginger elengedett és odament hozzá is.
- Lányok, haladjunk! - mondta Jay.
- Maradjunk még! - nyafogott Fizzy.
- Lányok, megbeszéltük, hogy ha elhozlak titeket nem nyafogtok! - mondta Jay.
- Maradjatok még! - kezdtem el nyafogni Én.
- Látod! Tuti, hogy nem zavarunk! - mosolygott Daisy.
- Lányok gyerünk! - mondta szigorúan.
- Jasmine, ments meg! - súgta Lottie.
- Maradjatok! - kezdtem újra.
- Jas, mennünk kell! - mosolygott rám.
- És ha sikítok és földhöz vágom magam? - mosolyogtam.
- Nem, kösz! - fogta be a számat Payno.
Jay és a lányok mindenkit körbe ölelgettek, majd szomorúan elmentek.
- Jas, fáradt vagyok! - nyekergett Vicky.
Én halk nyekegést hallottam.
- Felkelt. - néztem fel Loura.
Mosolyogva elengedett és elindult fel. Mi leültünk a nappaliba.
- És amúgy a turnén nem fárasztó folyamatosan utazgatni és pörögni? - kérdezte a srácoktól Camilla.
- De! - vágta rá Vicky.
- Neked sok minden fárasztó! - nevetett Nialler.
- Amúgy de igen, fárasztó! - nevetett Liam.
- És te hogy bírod? - kérdezte tőlem Meghan.
- Én vagy pörgök, vagy babázok, vagy alszom. - rántottam vállat. - Vagy rajongókat boldogítok.
- Tényleg és hogy fogjátok bejelenteni? - kérdezte vigyorogva Camilla. - Valami műsorban, ahol gyönyörű ruhában leszel és csak téged néz majd mindenki?
- Persze, Én leszek Hamupipőke. - nevettem.
Louis hatalmas büszke mosollyal jött le.
- Mi történt? - kérdeztem mosolyogva.
- A kiságyban állt. - mosolygott rám büszkén.
- Hát lassan már pasizik! - vettem el tőle mosolyogva, mire egy komolya apai pillantást nyertem.
- Jas, ne sajátítsd ki! - szólt előre Niall.
- Te csak ne beszélj, jó? Nem te szenvedtél órákig vele, mert nem akart aludni! Te akkor a színpadon vigyorogtál! - néztem rá szúrós szemmel.
- Megkaptad. - nevetett Liam.
- Te is! - néztem rá ugyanúgy.
Elgügyögtem, majd szegény Bory kézről-kézre járt, bár Ő ezt élvezte. Végül Louis az ölébe ültette és elkezdtünk beszélgetni.
- Jasmine, te azért jól bírod a gyerekeket! - nevetett Camilla. - Mármint ha sorra vesszük, akkor ott a tánccsapat, Louis húgai és Deborah.
- És Lux! - mosolygott Harry.
- De találkoznom kell Theo-val! - mosolyogtam Niall-re.
- Kell egy Horan is a kis falkádba? - kérdezte nevetve.
- Szükségem van egy ír babára is! - mosolyogtam, mire Nialler az ölembe ugrott.
- Itt vagyok! - vigyorgott.
- Akkor egy másikra, amelyik kevésbé súlyos. - nevettem, majd Niall "sértődötten" ült vissza eredeti helyére.
- Meghan, indulunk. - jelentette ki Camilla.
- Nem vagy az anyám, ráadásul külön jöttünk! - nézett rá az említett csajszi.
- Ez így van, viszont szerveztem neked egy dupla randit egy titkos személlyel. - mosolygott rá Cami.
- Biztos hogy nem megyek veled és Preston-nal sehova! - rázta a fejét.
- De jössz és kész! - vágta rá, majd végül természetesen Cami nyert és hazamentek.
- Lou - néztem fel rá, mire mosolyogva rám nézett. - Éhes vagyok.
- És ezt nekem mondod? - kérdezte a szemöldökét felvonva.
- Én vigyázom Boryra, amíg te intézel kaját. - mosolyogtam.
- Ne már... - nyafogott.
- Kérlek! - mosolyogtam rá aranyosan. - Meg átöltözöm, meg ilyenek!
- Legyek aranyos? - nézett rám halvány mosollyal, mire egy puszit nyomtam a szájára.
- Legyél nagyon aranyos. - mosolyogtam, mire odaadta Deboraht és elindult a konyhába Én meg az emeletre.
A szobámban Boryt az ágyra ültettem és odaadtam neki az egyik plüssömet, amivel egész jól elvolt. Én egy melegítőnadrágot és egy pólót szedtem magamnak. Gyorsan magamra kapkodtam őket, majd a szemüvegemre váltottam és a hajamat is összekötöttem.
- Gyere nagylány! - mondtam, mire Bory nagyon óvatosan felállt az ágyon Én, pedig büszke mosollyal közelebb mentem és nyújtottam a kezem.
Belekapaszkodott és az ágy puhaságát és a kislány korát tekintve igen ügyes pár lépést hozott össze.
- Nagyon ügyes vagy! - nyomtam egy nagy puszit az arcára, amin nevetett.
Kényelmesen elhelyeztem a karomban, majd elindultam vele le. A nappaliban leültettem a kanapéra Liam és Niall közé.
- Vigyázzatok a nagylányra. - mosolyogtam, mire bólintottak és rá pillantottak.
- Jössz leskelődni? - kérdezte mosolyogva Louis, mikor kiléptem.
- Pontosan. - mondtam mosolyogva. - Meg vigyázom, hogy ne gyújtsd fel a konyhát.
- Nagyon vicces! - nyújtotta rám a nyelvét.
Lou valami szuper édességet csinált, ugyanis tejszínhabos és csokiöntetes volt.
- Ezt kérem! - vettem ki a kezéből a tejszínhabot, mikor már nem használta, majd a számba fújtam egy hegyet. - Fordulj ide! - mondtam teli szájjal, mire Louis felém nézett. - Gyere! - húztam magam elé a pulthoz.
Megráztam a flakont, majd Louisnak bajuszt alkottam és szakállat.
- Gyönyörű vagy! - nevettem.
- Na kérem! - mondta gonosz mosollyal és elvette.
Próbáltam menekülni, de konkrétan az egész pólóm és az arcomat is beterítette a tejszínhab, majd csöngettek.
- Így akarsz ajtót nyitni? - kérdezte Louis nevetve.
- Igen! - mondtam büszkén, majd az ajtóhoz mentem.
Mikor kinyitottam elállt a lélegzetem. Apukám ott állt előttem.
- Te hozod a formád kislányom. - mondta sóhajtva, majd elnevette magát.
- Apa te mit keresel itt? - kérdeztem döbbenten vigyorogva.
- Párszor láttam a lányomat a tv-ben és gondoltam meglátogatom! - mosolygott rám. - Ne ölelj meg! - mondta, mire elnevettem magam.
Apukám a megtestesült lazaság. A személyiségemet inkább tőle örököltem, mint Anyától.
- Bemutatlak a barátaimnak. - mondtam izgatottan, majd behúztam a nappaliba.
- Ben! - ugrott fel Vicky Niall öléből, majd megölelte Apát és Ginger is felpattant.
- Ne mond, hogy barátod van te börtön töltelék! - csodálkozott Apa, miközben magához ölelte Vickyt.
- De. - mosolygott büszkén.
- Nekem is van barátom! - ölelte meg büszke vigyorral Gin.
- Ez nem lep meg! - nevetett Apa. - Te mindig egy hercegnő voltál.
- És Ő a hercegem! - mutatott Harryre, aki illedelmesen bemutatkozott Apának.
Utána Niall is bemutatkozott, majd Liam.
- Ugye nem a tiétek! - nézett hármunkra Apa Boryra mutatva.
- Nem. - nyugtattam meg nevetve.
- Csak Jas aki folyamatosan babusgatja! - magyarázta Vicky.
- Talált valakit a kedves lányom, aki vele egy szinten van. - mondta Apa vigyorogva.
- Kösz Apa, szeretlek! - forgattam a szemem.
- Itt van apukád? - jött ki a konyhából meglepettem Louis.
Az arcán még ott virított az alkotásom.
- Kitalálom! - mondta Apa mosolyogva. - Te vagy a lányom barátja, akinek segített főzni! - mondta mosolyogva, mire Louis elnevette magát és bólintott.
- Louis Tomlinson! - mutatkozott be.
- Ben Barryl. - mosolygott rá Apa. - Ja és le ne merjetek magázni! - jelentette ki.
- Hiszen Te 18 vagy! - vigyorogtam rá.
- Talán mégis ragadt beléd egy kis ész! - borzolta össze a hajam Apa.
- Amúgy a baba Deborah, Louis kislánya. - magyaráztam.
- Oké, értem. - bólintott Apa. - És megkérdezhetem, hogy miért néztek ki így? - nézett ránk.
- Jas kiélte a kreativitását. - mondta Louis nevetve.
- Aha és mondd kedves érett kislányom, miért másokon teszed ezt? - kérdezte mosolyogva és leült az egyik fotelbe.
- Mert Louisnak nagyon jól áll. - kuncogtam.
- Ügyes vagy. - forgatta a szemét.
- Ben, te nem félsz a repüléstől? - csodálkozott Ginger.
- De igen, csodálatos utam volt. - sóhajtott, mire felnevettem.
- És meddig maradsz? - kérdeztem nagy mosollyal.
- Csak pár napot, utána mennem kell dolgozni! - legyintett.
- Amúgy minek köszönhetem, hogy meglátogattál? - kérdeztem mosolyogva.
- Túl sokszor láttam a tv-ben és az újságokban a lányomat. - nézett rám.
- És haragszol? - kérdezte óvatosan Lou.
- Titeket zavar? - kérdezte.
- Nem különösebben, megszokott. - legyintettem mosolyogva.
- Én azért nem akartam, hogy azonnal szétszedjenek a rajongók és az újságok. - ölelt meg hátulról Lou, mire felnéztem rá mosolyogva.
- Még nem szedték szét. - mondta Apa. - Igazából mindenhol arról van szó, hogy milyen jó a barátságotok és mennyire szeretnek a rajongók. - mesélte.
- Igen, mert Én imádom Őket! - mosolyogtam. - Én mindig odamegyek hozzájuk és ha szeretnék, teszek fel az egyik Facebook csoportba táncos videót, vagy a múltkor a kérdezgetőset. - mondtam, majd megböktem Lou hasát. - Nem úgy mint egyesek, akik őrökkel járkálnak.
- Nem tehetek róla! Ha van időm megállok és beszélgetek velük, de ha sokan vannak félő, hogy széttépnek! - magyarázta.
- Persze. - mosolyodtam el huncutan. - Vagy inkább Te vagy puhány! - vigyorogtam.
- Nem vagyok puhány! - mondta "sértődötten", majd az arcáról leszedett egy kis tejszínhabot és az arcomra kente.
- Ragadok! - néztem végig magamon.
- Vág az eszed kislányom! - mondta Apa mosolyogva.
- Jó, megyek átöltözöm. - mondtam és felszaladtam, majd gyorsan átvettem a pólóm és megmostam az arcom, majd már indultam is le a lépcsőn.
Azért hallgatóztam, mi a téma.
- Megfenyegethetnélek, hogy ha megbántod a lányom, agyonverlek, de két okból nem teszem! - kezdte Apa, mire csöndben figyeltem őket a lépcsőről. - Az első, hogy nem vagyok verekedős típus; a második, hogy itt van Gin és Vick, totálisan agyonvernek helyettem. - legyintett, mire nevettek. - Meg elég jó gyereknek tűnsz, szeret téged Jasmine. - mosolygott. - Viszont maradj is jó gyerek! - mondta szigorúbban. Vick és Niall kiszúrtak, majd Gin is. Én a mutató ujjamat a szám elé emeltem mosolyogva. Bory Liam kezében volt Harry, pedig figyelt Apára. Én halkan Louis mögé lopóztam, így rajta kívül már mindenki kiszúrt, de nem köptek be. Elgondolkoztam, hogy hogyan kéne meglepni. Felemelkedtem a kanapé mögül, de úgy hogy ne lásson és a feje mellé emeltem a kezeim, majd grimaszoltam.
- Jasmine, a tv-vel szemben ülök és tökéletesen látom az értelmes fejed. - nevetett Tommo.
- Most miért?! - nyafogtam, majd megkerültem a kanapét és mellé huppantam. - Nem gondoltam, hogy ennyire hülye vagyok, te meg ennyivel okosabb! - néztem rá mosolyogva, mire elnevette magát és megpuszilta az orrom.
- Hallgatóztál, ugye? - mosolygott Apa.
- Igen és Louis jó gyerek! - öleltem meg és közelebb bújtam hozzá, mire lazán átdobta a kezét a vállamon.
- Most Én aranyos voltam, Te meg olyan mint egy sörhasú mustárfoltos trikójú, foci bámuló, borostás tapló! - löktem meg sértődötten, de a mosolyom valahol a szám sarkában bujkált.
- Te mindig aranyos vagy. - puszilta meg a homlokom. - Amúgy meg a borosta és a foci bámuló stimmel! - simogatta meg a borostáját.
- Jól látod, megborotválkozhatnál! - bólogattam mosolyogva.
- Azt hittem szereted! - mosolygott.
- Amúgy minden fajta arcszőrzetet utálok mindenkin, de rajtad aranyosnak tartom. - mosolyogtam.
- Nem fogod! - mosolyodott el, majd szorosan megölelt, arcát a nyakhajlatomba fúrta és belefújt, miközben hozzádörzsölte az arcát, így csikizett és szúrt egyszerre Én, pedig sikítva nevettem.
- Elég! - toltam el magamtól nevetve.
- Ezt még Én találtam ki! - nevetett Liam.
- Ez nagyon rossz és vicces! - nevettem.
- Tudtam, hogy imádni fogod! - vigyorgott Lou gonoszan.
- Te gonosz, erre készültél? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem, most jutott eszembe. - vigyorgott.
- Amúgy mondtuk már egymásnak, hogy szeretlek? - néztem Louisra kérdőn.
- Hát régebben igen. - nézett rám. - Mióta járunk nem tudom, hogy mondtuk-e. - mondta, mire elmosolyodtam.
- Oké, akkor szeretlek. - mosolyogtam rá.
- Én is szeretlek. - mosolygott, majd egy puszit nyomott a számra.
- Skacok, menjünk enni valahova! - mondta mosolyogva Nialler.
- Oké, de hova? - kérdeztem és az egyik lábam egyszerűen átdobtam Louis ölébe.
- Menjünk valami nem túl puccos és nyugis helyre. - mondta Hazza, mire bólogattunk.
Louis a kezét a combomra tette és simogatta.
- Én tudok egy jó helyet. - mosolygott Apa.
- Te?! - néztem rá felhúzott szemöldökkel. - Londonban?!
- Tudod édes kislányom, Te eltájékozódtál Los Angelesben, eltájékozódsz Londonban és még egy csomó helyen, ahol voltatok. Ezt tőlem örökölted! - mosolygott.
- Tehát tőled örököltem a humorérzékem, az eszem, a tájékozódási képességem, - már ha van ilyen szó - a szépségem, a ritmusérzékem és a kedvességem. - soroltam, majd rá néztem. - Mi jót örököltem Anyától?
- Hát ez az! - bólogatott. - Minden nőiességed, ezzel együtt miatta veszítetted el az agyad felét! - legyintett, mire a többiek nevettek.
- Ismered Jimet? - néztem rá.
- Igen és képzelem, hogy utálod! - nevetett.
- Kicsit kikészítettem! - nevettem.
- Mivel? - kérdezte.
- Sok mindennel, de leginkább azzal, hogy beleettem a fagyis dobozba kanállal és Louisval egy ágyban aludtunk. - kuncogtam.
- Mi a baj a fagyis dobozzal? - kérdezte értetlenül. - És akkor amúgy jártatok? - kérdezte.
- Nem, akkor még nem. - rázta a fejét Lou.
- Haverokként együtt aludni? - gondolta végig. - Szerintem tök oké. - legyintett.
- Jó, de azt kihagytad, hogy Te bugyiban és pólóban voltál, Louis pedig alsóban! - mondta kuncogva Hazza.
- Elfogadható. - rántott vállat. - Végül is felnőtt nő vagy, - a korod alapján biztosa, az eszed már mást mutat - haverok voltatok, a Ti döntésetek, ha jártatok volna, akkor is a Ti dolgotok. - legyintett. - Nyilván nem gondoltátok, hogy így alszunk, mert kedd van! - nevetett.
- Hát Louis nem is aludni jött át Én, pedig olyan pizsamákat kaptam, amiben nemhogy aludni nem lehet, de ránézni sem, mert annyira ronda és kényelmetlen volt. - magyaráztam.
- Induljunk enni! - jelentette be Liam.
Apa és Harry kocsijával mentünk. Louis, Liam, Deborah és Én utaztunk Apával, a többiek Harryvel. Mikor megérkeztünk a kisvendéglőbe, igazán meglepődtem. Senki nem vett észre, nem volt túl nagy forgalom és az étel is elég finom volt. Közben jól elbeszélgettünk. A vacsora után hazamentünk, majd Apa becuccolt a vendégszobába. Utána megetettük és lefektettük Boryt, majd mindenki megtámadta a fürdőt és mivel fáradtak voltunk, mentünk aludni.
- Most külön alszunk? - kérdezte Louis szomorkásan.
- Igen, de úgy mondod, mintha ez valami borzasztó szomorú dolog lenne! - mondtam mosolyogva és átkaroltam a nyakát.
- Mert ez az! - mondta és kezeit a csípőmre csúsztatta.
- Reggel találkozunk! - mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam a szájára. - Álmodj szépeket! - simogattam meg az arcát.
- Álmodjak szépeket? - csodálkozott. - A legszebb álmomat nézem! - mosolygott.
- Édes vagy! - csókoltam meg.
- Aludj jól és álmodj velem! - súgta mosolyogva.
- Én már hónapok óta ezt teszem. - mosolyogtam.
- Én is. - mosolygott iszonyú édesen.
- Lou, meg kell szakítanom ezt a kellemes pillanatot, mert ha tovább folytatjuk a beszélgetést, sose megyünk aludni. - mosolyogtam.
- Tudom. - mondta, majd egy utolsó csók és kiment.
Mosolyogva bújtam be az ágyamba, majd pár perc alatt el is aludtam.
~éjjel~
Deborah sírására ébredtem. Óvatosan felálltam, kimentem a szobámból, halkan becsuktam az ajtót és belopóztam Louis szobájába. Ő éppen ébredezett az ágyban, miközben a kislánya az ágyában állt és sírt. Az ölembe vettem, majd adtam neki inni.
- Nem kellett volna! - suttogott Lou.
- Te aludjál! - mosolyogtam rá, mire csak kuncogott és belecsapódott a párnájába.
Mikor Bory már nem ivott, visszatettem az ágyába és simogattam a hátát, de nem akart aludni. Nem sírt, csak nézelődött, a hátára fordult, majd felült és játszani kezdett.
- Ne add be nekem, hogy nem vagy álmos! - mondtam halkan mosolyogva.
Deborah felállt az ágyába kapaszkodva és nyújtózkodott felém. Én mosolyogva az ölembe vettem, majd betettem Louis mellé és befeküdtem Én is, így középre került.
- Mégsem alszunk külön! - súgta Louis önelégült mosollyal, mire kuncogtam.
- Megbeszélted vele, ugye? - kuncogtam.
- Nem, csak szereti az apját. - mosolygott, majd Bory kettőnk közt elhelyezkedett kényelmesen és mi is így tettünk, majd szokásunk szerint mindketten a kislány hátára csúsztattuk a kezünket, így azok összeértek.
Elmosolyodtunk és ujjainkat összefűztük, majd így aludtunk el, mint egy igazi boldog család, mivel az voltunk, - bár nem hivatalosan - és ez boldoggá tett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése