58. rész

Reggel hamarabb keltem, mint Vicky. Óvatosan elhúzódtam tőle a kanapén és elindultam a konyha felé. Ott evett egy csapat fiú és engem eléggé zavart, hogy ott járkálok Zsombor pólójában és alsójában és mindenki engem vizsgál, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy ezt szóba hozzam. Ráadásul a szemüvegem sem volt rajtam a hajam, pedig össze-vissza állt.
-   Jó reggelt! - mosolyodtam el kómásan, majd a kezemen pihenő hajgumival gyorsan összefogtam a hajam.
-   Hol a szemüveged? - kérdezte Szabi.
-   Azt ilyenkor nem veszem fel, mert nem akarom látni magam. - ráztam a fejem, mire elnevették magukat.
-   Kérsz kávét? - kérdezte a gombóc, akiről kiderült, hogy Peti.
-   Megkíméllek titeket. - mosolyogtam, majd visszamentem a nappaliba és hirtelen Vicky-re ugrottam, aki felsikított és röhögni kezdtünk, de Én még mindig rajta voltam Ő, pedig összehúzódva.
-   Ezt már megérdemeltem! - nevetett.
-   Ezt igen. - röhögtem.
-   Na, kelj fel! - lökött le magáról, mire a földre estem és megint röhögni kezdtünk.
-   Szerintem senki nem akarja, hogy hazamenjünk. - röhögtem, majd felkecmeregtem és felhúztam Vicky-t.
Egy óra alatt összeszedtük magunkat, majd végre visszaértünk a bandánkhoz. Mikor benyitottam az ajtón, Deborah meglátott, majd sikított, odaszaladt hozzám és nyújtózkodott, hogy vegyem fel.
-   Valakinek hiányoztam! - kaptam a kezembe nagy mosollyal, majd össze-vissza puszilgattam.
Közben Vicky Nialler karjai közé vetődött, míg Louis közelített felénk.
-   Nekem is hiányoztál! - mondta mosolyogva, majd gyerekestül felemelt és elkezdett bevinni.
-   Álljatok meg! - mondta Liam.
Louis megállt, felé fordult, de nem tett le. Liam felénk fordította a telefonját. Louis gyorsan puszit nyomott az arcomra Én, pedig Deborah arcára.
-   Tökéletes, köszi! - mondta, majd Lou tovább indult velünk.
Leült a kanapéra engem az ölébe ültetve, míg az enyémben Bory ült.
-    Nem vagy oké! - kuncogtam Louis ölében.
-    Ma este elviszlek valahova! - puszilta meg az arcom.
-    Oké, de nem lehet túl elegáns! - néztem rá mosolyogva.
-    Nem lesz! - mosolygott.
-    Elengedtek Tomlinson-ék? - kérdeztem. - Meg kell támadnom Gin-t! - mondtam, mire Louis kiemelte az ölemből Bory-t.
Én felálltam, majd megkerestem Ginger-t.
-    Gin, befested a hajam? - kérdeztem.
-    Aha, gyere. - intett a fürdő felé.
Egészen délig a hajamat festegettük, majd elmentünk ebédelni, de utána a srácoknak rohanni kellett valami műsorba nekünk, pedig táncpróbára. Mind késésben voltunk.
-    Jasmine! - rohant be a szobánkba ijedten Lou, mire felé fordultam. - Deborah-t kérlek vidd magaddal! - könyörgött, mire elmosolyodtam és a nyakát átkaroltam.
-    Elviszem! - mosolyogtam, majd egy rövid csók után már újra rohantunk.
Ketten öltöztettük Deborah-t, majd mind elindultunk. Nekünk nem volt autónk, így gyalog indultunk. Ginger is jött és felváltva hárman cipeltük Bory-t, ugyanis vagy nem akart a saját lábán közlekedni, vagy túl lassú volt. Mikor végre megérkeztünk, ott állt a reggeli bagázs.
-   Ó, micsoda átváltozás! - röhögött Zsombor.
-   Röhögjél csak, hajat festettünk, aztán ebédeltünk és mindenhonnan elkéstünk, de van velünk egy egy éves kislány! - mondta büszkén Gin.
-   Deborah, Én is nagyon szeretlek, viszont amit éppen húzol, az a fülbevalóm és nem szeretném, hogy kitépd! - mondta Vicky, majd Én átdobtam a már megint elég hosszú hajamat a másik oldalra, majd a kezembe vettem a kislányt.
-   Nem is veszlek fel, gyere a lábadon! - mondtam mosolyogva, majd letettem és megfogtam a kezét.
Így sikerült betotyognunk, majd mikor megérkeztünk a terembe, elengedtem a kezét, mire beszaladt, majd lehuppant a földre. Deborah a próba feléig egész aranyosan elvolt, játszottak vele Zsombor haverjai, majd mikor következett volna az emelgetős rész tanulása megcsörrent a telefonom, amiért hálát adtam. Odaszaladtam, majd rá pillantottam: Louis
-   Szia! - szóltam bele nagy mosollyal.
-   Szia gyönyörűm! - mondta hatalmas mosollyal.
-   Nem vagyok gyönyörű! - nyafogtam elpirulva a földet nézve, de mosolyogva.
-   De az vagy! - mondta.
-   Amúgy merre vagy? - kérdeztem nagy mosollyal.
-   Fordulj meg. - mondta vigyorogva.
-   Minek? - kérdeztem értetlenül.
-   Csak fordulj meg. - jelentette ki.
-   Ha Te ettől boldog leszel. - rántottam vállat, majd megfordultam, így az ajtóval szembe kerültem. - Megfordultam. - mondtam mosolyogva.
-   Jó, akkor csukd be a szemed és kezdj el futni az ajtó felé. - mondta.
-   Nekimegyek.- jelentettem ki. - Még a Te kedvedért sem!
-   Jasmine! - szólt rám. - Csináld!
Én sóhajtottam, majd becsuktam a szemem.
-   Ha betöröm a fejem, bejössz velem a kórházba és amíg ott leszek ott alszol a földön. - mondtam, mire elnevette magát, majd futni kezdtem.
Nem értem el az ajtót, pedig már ott lettem volna és hirtelen Louis ölelő karjai közt érezhettem magam, ahogy kissé megemel szorosan magához ölelve.
-   Te miért nem dolgozol? - kérdeztem tőle nagy mosollyal.
-   Mondtam, hogy elviszlek valahova! - vigyorgott, mire végignéztem rajta.
Igazán elegánsan volt öltözve, amit a szívdöglesztő mosolya és a rendezetten kócos haja egyszerűen elképesztővé tett. Még mindig a nyakán lógtam vigyorogva, mikor hirtelen egy sikítást hallottunk.
-    Apa! - sikította Deborah, mire döbbenten ugrottam el Louis-tól, majd hatalmas szemekkel néztem rá.
-   Ezt mindenki hallotta? - kérdezte döbbenten, mire lassan és döbbenten kezdtek bólogatni.
Én lassan visszafordultam Louis-hoz, akivel egyszerre nőtt hatalmasra a mosolyunk, majd pacsiztunk.
Nem tudom honnan jött nekünk, ez a pacsi, olyan megérzés volt és iszonyat menő volt.
Louis felkapta a lányát, majd össze-vissza puszilgatta.
-   Jasmine mindjárt felrobbant! - nézett rám nevetve Vicky, ugyanis látta rajtam, ahogy fokozatosan megtelik a testem energiával, a lelkem boldogsággal, majd ez a kettő megtöltött engem, hirtelen felsikítottam.
-   Te levideóztad! - mutattam döbbenten Zsomborra hirtelen hangulatváltozással, aki szegény elég döbbent volt.
-   Hát elméletileg be van kapcsolva a kamera. - mutatott rá vállat rántva, mire közelebb léptem hozzá és megragadtam a pólójának nyakát, majd magam elé rántottam és cseppet sem zavart, hogy kisebb vagyok nála.
-   Jasmine, ez így annyira nem menő, mert Te vagy az alacsonyabb! - mondta Ginger, majd óvatosan mögém lépett és hátulról átkarolva megemelt, így Én lettem a magasabb.
-   Tehát, most nagyon gyorsan derítsd ki, hogy felvette-e, mert ha nem, esküszöm, hogy egyenként fosztalak meg a hajszálaidtól! - mondtam a végét már kiabálva, majd Gin letett Én, pedig elengedtem az előttem álló fiút, aki a kamerához ment.
-   Jasmine, minden oké veled? - kérdezte Szabi.
-   Igen, csak most túl boldog és túl sok benne az energia. - magyarázta neki Vick, mire elmosolyodtam és bólintottam.
-   Louis, szerintem felhívhatnád Brianát. - néztem rá, mire rám nézett és kb. a tekintetünkkel megbeszéltük, hogy nem akarja, de rábeszéltem.
-   Ez nagyon beteg! - mondta Peti, mire egyszerre pillantottunk rá.
-   Micsoda? - kérdezte Gin.
-   Ez a farkasszem dumálás. - mondta Louis és köztem mutogatva.
-   A három csaj között durvább. - rántott vállat Louis mosolyogva.
Mi hárman összevigyorogtunk, majd egymásra néztünk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
-   Jas, nem akarsz készülődni? - kérdezte Louis.
-   Hova? - néztem rá mosolyogva.
-   Titok. - mosolyodott el pimaszan, majd közelebb léptem hozzá és kivettem a kezéből Bory-t.
-   Jó, akkor most hagyjál babázni, aztán készülődök. - mondtam. - Időre megyünk?
-   Nem. - rázta meg a fejét mosolyogva.
-   Na, király. - mondtam vigyorogva, majd Bory felé fordultam. - Te már nagylány vagy! - mosolyogtam rá, mire nagy mosoly került a kis arcára, majd nevetgélni kezdett. - De ne aggódjál, mert nem leszel teljesen apád meg az őrült bandatársai uralma alatt, bár Ők 4-en vannak mi meg csak 3-an, de megmentünk, ígérem!
-   Jasmine, itt vagyok! - mondta Louis kicsit hangosan.
-   Apa. - mondta mosolyogva Bory.
-   Igen, Ő az apád. - mosolyogtam rá. - Vele óvatos legyél, mert Ő meg nagy nőcsábász! Majd úgyis Te fogod helyretenni! - simogattam meg az arcát, majd letettem.
-   Nagy nőcsábász? - nézett rám felhúzott szemöldökkel Lou.
-   Nem nekem van gyerekem, nem Én csókolgattam a lakótársamat, amikor barátnőm volt. - néztem rá vigyorogva karba tett kézzel.
-   Nyertél. - mosolyodott el. - De nem tehetek róla, hogy jól nézek ki, jó a hangom és értek a nőkhöz. - tette ki a karját mosolyogva, mire mosolyogva elé léptem és összenyomtam az arcát.
-   Kihagytad, hogy gazdag is vagy kicsi ártatlan egoistám! - mosolyogtam, majd elengedtem, mire hirtelen elkapta a derekam és magához rántott, majd feldobott a vállára mint egy zsákot.
-   Louis! - sikítottam nevetve.
-   Így már nincs olyan nagy szád, ugye tündérke? - kérdezte vigyorogva.
-   Agyon váglak! - kiabáltam nevetve.
-   Jól van, leteszlek. - mosolygott, majd letett.
-   Szerencséd! - néztem rá fenyegetően.
-   Jas, még mindig fél fejjel kisebb vagy nálam. - mosolygott rám.
-   Miért vagy ennyire pimasz? - karoltam át a nyakát mosolyogva.
-   Először is, mindig ilyen voltam, másodszor, pedig, tudom, hogy bejön neked. - vigyorgott rám.
-   Utálom, hogy tényleg bejön. - mosolyogtam, majd óvatosan megcsókoltam.
-   Azt hittem nem szereted, ha figyelnek, miközben csókolózunk. - mosolygott rám, mikor elhúzódtunk egymástól.
-   Nem szeretem, mert kissé zavar, de téged cseppet sem, mert pontosan tudtad, hogy még a tv-ben is benne lesz! - böktem meg mosolyogva.
-   Tudom, de úgysem fogok neked szót fogadni! - vigyorgott.
-   Nekem viszont muszáj, ugye? - kérdeztem mosolyogva, mire bólogatott.
-   Én vagyok a férfi, Én irányítok. - mondta magabiztos mosollyal, mire felvontam az egyik szemöldököm és csípőre tett kézzel egyet hátra léptem.
-   Te kedvesem a naiv vagy, aki ezt elhiszi. - mosolyogtam rá pimaszan.
-   Indulunk. - jelentett ki határozottan mosolyogva.
-   Hoztál ruhát? - kérdeztem mosolyogva.
-   Hoztam. - mosolygott, majd kiment az autóhoz.
-   Felvette! - nézett rám Zsombor, mire elégedetten bólintottam.
Louis egy nagy szatyorral tért vissza. A kezembe nyomta, majd kivettem belőle a gyönyörű ruhát, amit még életemben nem láttam.
-   Louis! - morogtam, de a mosoly levakarhatatlan volt az arcomról. - Miért nem szedtél ki egyet a bőröndömből?!
-   Mert Én ebben szeretnélek látni! - mosolygott rám.
-   De most már megint csak Te veszel nekem ajándékot! - nyafogtam mosolyogva.
-   Nekem az tökéletes ajándék, ha láthatlak benne! - mondta, mire átkaroltam a nyakát.
-   Na jó, ez túl nyálas volt! - jelentette ki Vick.
-   Igen, egy kicsit, de nagyon cuki! - mosolyogtam Lou-ra.
-   Ne nyafogj mikor ajándékot kapsz. - mosolygott rám. - Mert akkor sokszor kell nyafognod.
-   Majd megyek LA-be és utána elhalmozlak ajándékokkal, oké? - mosolyogtam rá.
-   Nem kérek tőled ajándékot, mert nem érdemlem meg, veled ellentétben. - mondta mosolyogva, mire fáradtan hátradöntöttem a fejem.
-   Megérdemled, de majd valami kreatívat kitalálok. - mosolyogtam rá.
-   Én tudok valami igazán kreatívat... - súgta a fülembe és kezét a fenekemre csúsztatta.
Én elvettem onnan a kezét, majd elléptem tőle és a szatyorral a kezemben bementem a mosdóba. Nagyon szeretem Őt, de kezd idegesíteni, hogy mindenről perverz dolgok jutnak eszébe.
Gyorsan lemostam a rajtam lévő sminket, majd felvettem a ruhát. Kivettem a hajvasalót és ahogy bemelegedett kivasaltam a hajam, majd gyors halvány smink. Kutattam tovább a szatyorban és találtam egy kardigánt, meg egy fekete rövid szárú tornacipőt. Muszáj volt mosolyognom a tornacipő miatt, ugyanis az tuti, hogy azt Louis választotta. Kuncogva vettem fel, majd a kardigánt is. A szatyorba bedobáltam a táncos ruháimat, majd mosolyogva indultam vissza a terembe. Mikor beléptem Ginger mosolyogva pillantott végig rajtam, majd mikor meglátta a cipőt eltorzult az arca.
-   Louis, hányszor mondtam, hogy ne merd kicserélni a magassarkút?! - nézett rá mérgesen Gin, amin csak mosolyogtam.
-   Nem szeretem, ha Jasmine velem egy magas, vagy nálam magasabb. - mondta mosolyogva.
-   Oké, de választhattál volna egy balerinacipőt, nem egy ilyet! - mutatott rá undorodva. - Bokáig csinos, onnan trampli. - sóhajtott.
-   Nekem tetszik! - öleltem meg hátulról Louis-t mosolyogva. - Olyan Louis Tomlinson stílus. - kuncogtam és lábujjhegyre állva átnéztem Louis válla felett és megpillantottam az ugyan olyan tornacipőjét, ami neki sem illet úgy igazán, de az is elég Lou stílus volt.
-   Nem haragszol? - kérdezte halkan, mire mosolyogva megráztam a fejem.
-   De ez megér egy képet. - mosolyogtam Louis-ra, majd beálltunk a tükör elé.
Louis átölelt hátulról és egy puszit nyomott az arcomra, mire nagy mosollyal készítettem el a képet. Rögtön ment Instagram-ra:
"Csiniben, indulunk randira! De a tornacipők... :) :D" 

-    Most fognak megutálni a rajongók! - mosolyogtam Louis-ra.
-    Imádnak téged! - puszilt bele a nyakamba, mire sikítottam.
-    Szúrsz. - kuncogtam.
-    És nem tetszik? - simogatta a borostáját.
-    Szexi vagy vele, viszont szúr és nem jó. - ráztam a fejem mosolyogva.
-    Annyira kislányos vagy! - nevetett Lou.
-    Menjünk! - kértem mosolyogva.
-    Menjünk. - mosolygott rám, majd megölelgettünk mindenkit és elindultunk.
Beültünk egy étterembe, majd sétáltunk a Hősök terén, ahol Louis elkezdett nekem énekelni és táncoltunk is. Csak kicsit néztek hülyének...
Utána sétáltunk egy darabig, majd busszal indultunk vissza a hotelbe. Mindketten élveztük, hogy nem jön velünk egy felügyelő sem, nem kell taxival járkálnunk. Igazából azért is döntöttünk a busz mellett, mert Én ismerem a tömegközlekedést itt és onnan még figyelhettük a várost is. Igaz, nagyon fáradtak voltunk, mikor visszaértünk a hotelbe és okos döntés volt, hogy Lou kicserélte a magassarkút, ugyanis abban szerintem az étteremig jutottam volna.
Mikor beléptünk a lakosztályba, lerúgtuk a cipőnket, majd osonva jutottunk el a nappaliig is.
-   Gyere! - súgta Lou, miközben felém nyújtotta a kezét.
Kuncogva fogtam meg és mentem utána lábujjhegyen. Nem akartam, hogy Deborah felkeljen, mert akkor nagy balhé lenne és mindenki más is felkelne, gyanítom az egész hotel. Louis behúzott a nappaliba és felém fordult.
-   Vetkőzz. - súgta, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá, bár tudtam, hogy mire érti.
-    Csak így?! - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
Erre mindketten elnevettük magunkat, de csak iszonyat halkan, nehogy valaki felkeljen. Mikor kiröhögtük magunkat, Louis mögém lépett.
-   Segítek. - súgta mosolyogva, majd lehúzta a ruha cipzárját és óvatosan lehámozta rólam.
-   Szomjas vagyok. - kuncogtam, majd fehérneműben elindultam a konyhába.
Úgy voltam vele, hogy akármilyen szégyenélős vagyok, Louis már úgyis látott most és bár zavarban vagyok, nincs mit tenni, a többi fiú alszik, tehát ennyi.
Gyorsan elintéztem a kontaktlencséimet és ittam egy pohár vizet, majd visszamentem Louis-hoz.
-   Nem lenne rossz, ha így császkálnál otthon is. - adta oda mosolyogva a pólóját, amibe belebújtam.
Louis-n már csak alsó volt, így egyszerűen ledőlt a kanapéra Én, pedig szorosan mellé. Ő szorosan magához ölelt, majd belepuszilt a hajamba.
-   Jó éjszakát Gyönyörűm. - súgta, mire elmosolyodtam.
-   Jó éjszakát Boo. - mosolyogtam csukott szemmel, mire még egy kicsit közelebb húzott magához.

* Vicky szemszöge *

Louis és Jasmine 

Mikor felkeltem, halkan kibújtam Niall karjai közül, nyomtam egy puszit az arcára, majd kimentem. A nappaliban egy iszonyú édes pillanat fogadott. Lou és Jas egymásba fonódva aludtak. Úgy döntöttem, hogy muszáj ezt megörökítenem, így nagy mosollyal fotóztam le a pillanatot Louis telefonjával, ami az asztalon volt. Fel kellett volna keltenem Jasmine-t, ugyanis fél óra múlva itt van értünk Zsombor, de hát annyira édesek voltak, hogy egyszerűen még nekem sem volt szívem. Ez, pedig már nagy szó. Kimentem a konyhába, becsuktam az ajtót, majd csöndben elkezdtem reggelit készíteni az Én haspókomnak. Arra lettem figyelmes, hogy a nappaliban motoszkálás van. A serpenyővel a kezemben kilestem és megpillantottam Harry-t, aki éppen fotózta a még mindig mozdulatlan párost, majd ha jól láttam kirakta a képet Twitter-re. Mit várunk Harry-től, biztos volt, hogy Ő publikálja az álmos párost. Ginger is kivánszorgott a nappaliba, majd nagy mosollyal előkapta a telefonját és Ő is megörökítette szegény Louis-ékat. Közben elkészültem a rántottával és tálaltam, mikor nyílt az ajtó. 

-   Ez kié? - kérdezte mosolyogva Gin. 

-   Niall-é. - mosolyogtam rá. 

-   Gondoltam. - duzzogott Harry. - Amúgy tök cukik! - mutatott mosolyogva a nappali felé, mire mosolyogva bólogattam. 

-   Ne keltsük fel szegényeket, intézzük el Deborah-t. - néztem rájuk, mire bólogattak. 

-   Most néztem rá, még alszik. - mondta Hazza, mire bólintottam. 

Halkan osontam át a nappalin, ahol már Liam fotózta a szuszogókat, mire mosolyogva intettem neki, de észre se vette, ugyanis el volt foglalva azzal, hogy tökéletes kép készüljön. Bementem a Niall-el közös szobánkba, majd halkan leültem az ágy szélére. 

-   Nialler! - súgtam kedves hangon, mire álmosan elmosolyodott csukott szemmel. 

Ő csücsörített, mire kuncogva pusziltam meg. 

-   Jó reggelt! - nyújtózkodott hatalmasat. 

Közben úgy nézett ki, mint egy iszonyat édes ugró béka. 

-   Olyan vagy, mint egy béka. - mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam a hasára. 

-   És herceggé változtatsz? - mosolygott, mire mosolyogva megcsókoltam. 

Ő nagy mosollyal felült, mire odaadtam neki a reggelijét. 

-   Köszönöm. - nyomott puszit az arcomra. 

-   Nincs mit békám. - mosolyogtam. - De most mennem kell készülődni. - álltam fel. 

-   Hova? - nyafogott. 

-   Táncpróba. - mosolyogtam és a bőröndömhöz mentem, majd válogatni kezdtem. 

-   De a táncosod ébren van már?-  utalt Jas-re. 

-   Nincs, viszont nagyon aranyosan alszanak Louis-val a kanapén, már mindenki lefotózta és Twitter-en is megtekinthető, tehát senkinek nincs szíve felébreszteni Őket. - mosolyogtam rá, miközben a ruhákat az ágyra hajigáltam a vállam felett, ugyanis háttal guggoltam az ágynak. 

-   Akkor minek öltözöl? - kérdezte, mire mosolyogva felé fordultam, így pont láttam, ahogy bal kézzel ügyesen elkapja a melltartómat, amit nem akartam oda hajítani, csak az ágy végébe. 

Kuncogtam a "tehetségén", de nem vette figyelembe, csak letette a többi ruhámhoz. 

-   Mert jön Zsombor. - mondtam mosolyogva, miközben öltöztem. 

-   Oké, de miért nem telefonálsz rá, hogy a mai napot a pasiddal akarod tölteni és nem értek rá, mert Jasmine is így döntött? - mosolygott. 

-   Mert tegnap is elmaradt a próba fele Louis meglepetése miatt. - magyaráztam, miközben felhúztam a nadrágom. 

-   Én azt értem, de az nem a Te hibád! - magyarázta teli szájjal, miközben odadobta nekem a melltartót, ugyanis az következett az öltözködésben. 

-   Tudom, de majd megbeszélem Jasmine-nel, hogy melyik nap tartsunk ilyen napot, oké? - mosolyogtam rá. 

-   Jó. - morgott. 

-   Amúgy mióta vagy Te ilyen profi melltartó hajító? - kérdeztem nevetve. 

-   Tudod, ez ilyen családi dolog. - nevetett evés közben. 

-   Meg ne fulladj! - ingattam a fejem mosolyogva, miközben megigazítottam magamon a pólót, majd a kezembe vettem a fésűt és átfutottam vele a hajamon. 

Nem kötöttem össze, mert elég szép volt így is. A sminkes táskámmal bevonultam a fürdőbe. Természetesen előtte megmosakodtam, majd már majdnem kész voltam a sminkemmel, mikor Niall bejött és elkezdett közben fogat mosni. Mosolyogva pillantottam rá, majd folytattam a sminkem. Éppen a nagyon halvány rózsaszín rúzst vittem fel a számra, mikor Nialler nagyon kedvesen direkt megtolta a könyököm, így a rúzst egészen az arcomra felhúztam. 

-   Kösz! - löktem meg durcásan, de mosolyogva, amin jól szórakozott. 

Igazán jól szórakozott azon, ahogy szenvedtem a hiba kijavításával. Mikor végre készen lettem, otthagytam Nialler-t és kimentem a nappaliba halkan. A cukiságok még mindig aludtak, de pózt sem váltottak. A konyhába mentem. 

-   Bory? - kérdeztem mosolyogva. 

-   Még Ő is alszik. - mosolygott rám Liam. 

-   Jasmine nagyon fog utálni? - kérdezte Hazz. 

-   Miért? - kérdeztem. 

-   Mert mióta kiraktam a képet az új trend a #LoumineIsReal. - mondta, mire átgondoltam. 

Végül is akik nem Larry-sek a rajongók közül, azok nagyon szeretik Jasmine-t, egy-két kivétellel, tehát úgy ítéltem meg, hogy nem öli meg majd Harry-t. 

-   Nem, szerintem nem. - legyintettem, majd kopogtak. - Valaki terítsen egy pokrócot Louis-ékra! - mondtam, mire Gin mosolyogva ment a nappaliba Én, pedig az ajtóhoz.
Természetesen Zsombor állt az ajtóban.
-   Szia! - mosolyogtam rá.
-   Helló. - mosolygott, majd megölelt és beengedtem.
-   Jasmine még alszik, ugyanis valamikor éjjel értek haza Louis-val és mi már rég aludtunk és most aranyosan alszanak a kanapén és nem akarjuk Őket felkelteni, mert túl aranyosak. - magyaráztam.
-   Értem. - bólintott.
-   De nem hinném, hogy még sokáig alszanak, mert lassan a kislány is felkel. - legyintettem mosolyogva.

* Jasmine szemszöge *

-   Jas! - puszilgatott Lou. 

-   Nem akarok felkelni. - motyogtam a mellkasába. 

-   Táncpróbára kell menned! - mondta mosolyogva. 

-   Az egyetlen dolog, amit meg akarok próbálni, egész nap aludni veled. - mondtam halkan és álmosan. 

-   Hol az a rengeteg energia? - kérdezte a hátamat simogatva. 

-   Nem nálam. - morogtam és a nyakamig felhúztam a takarót. 

-   Hidd el, hogy Én is szívesen így maradnék, de dolgunk van. - puszilt bele a hajamba. 

-   Jó, felkelek. - morogtam, majd sóhajtottam és felálltam. 

Louis mosolyogva kelt fel. 

-   Félig alszom. - motyogtam, majd megindultunk a konyhába. 

Ott már javában ment az élet, ugyanis mindenki reggelizett és Zsombor is ott ült a pulton. 

-   Ne, ez most komoly?! - döntöttem a fejem Louis vállára, mire Ő nevetve simogatta a hátam. 

Én csukott szemmel a szájára tapasztottam a kezem. 

-   Ne röhögj, mert Te keltettél fel! - szóltam rá. 

-   Idehozzam a szemüveged? - puszilta meg az arcom Lou. 

-   Aha. - bólogattam. - De Bory-nál van. - mondtam. 

-   Nem baj, már felkelhetne, mert délután nem fog aludni. - mondta, mire mosolyogva ültem fel a pultra Zsombor mellé. 

-   Láttad mennyire édesek voltatok? - kérdezte mosolyogva Ginger. 

-   Nem szoktam magamat nézni alvás közben. - néztem rá amolyan "ezt most komolyan kérdezted?!" fejjel. 

-   Nézd! - nyomta az orrom alá a telefonját Liam. 

Én elmosolyodtam, mikor végignéztem a képen. 

-   Tényleg cukik vagyunk. - mosolyogtam. - Bár őszintén szólva nem sokat látok belőle, de amit igen, az aranyos. - vigyorogtam, majd egy sikítást hallottunk és Bory odaszaladt hozzám a szemüvegemmel. - Köszönöm nagylány! - tettem fel a szemüveget, majd a kezembe vettem Deborah-t.
-   Most komolyan odavitted helyettem? - hallottam közeledni Louis-t.
-   Apa. - nevetett a kezemben Bory.
-   Kiröhögött a lányod. - mondta nevetve Liam.
-   Deborah! - szólt neki Lou, mire ránézett a lánya.
Louis lefröcskölte Liam-et vízzel, mire a kislány a kezemben kacagni kezdett.
-   Téged is! - szólt rá Louis, majd Liam kiköpte a vizet a szájából és elkezdett szaladni Louis felé, aki mikor észbe kapott elkezdett rohanni.
Én Bory-ra néztem.
-   Ha okos vagy, minél hamarabb lelépsz ebből a családi körből. - mondtam a kislánynak, majd odaadtam Gin-nek.
-   Gyere Vick. - intettem neki. - Lilo, ha ennek nem lesz vége, mire elkészülök, erőszakos módszerekhez folyamodunk! - kiabáltam utánunk.
-   Nem vagyunk Lilo! - kiabálták egyszerre.
-   De azok vagytok! - kiabált vissza Vicky.
-   És nem felénk egy akkora lányoktól, mint Ti! - kiabálta Leeyum.
-   Majd fogtok. - kiabáltam és bementünk öltözni.
Mikor készen lettünk, kimentünk és meglepetten fogadtuk, hogy Lottie is itt van és Lux is.
-   Sziasztok! - mosolyogtunk.
-   Jasmine! - kiabálta Lux, majd odaszaladt hozzám és megölelt.
-   Hogy vagy Hercegnő? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-   Jól, és Te? - kérdezte vigyorogva.
-   Én is. - mondtam nagy mosollyal.
-   Lottie mesélte, hogy már Te vagy Louis barátnője! - mosolygott rám.
-   Lottie pletykás! - néztem az említett lányra, majd megöleltük egymást, majd mindketten Vicky-t is.
-   Mi történt a bátyámmal? - kérdezte Lotts, ugyanis Lilo még mindig egymást kergették körbe-körbe.
-   Próbáljuk őket fegyelmezni, de még dolgozunk az ügyön... - vakarta a fejét Vick.
-   Louis, álljatok le! - kiabáltam, de meg se hallották.
Én sóhajtottam, majd felkaptam Lux-ot az ölembe és a konyhába mentünk.
-   Készen vagytok? - nézett ránk Zsombor.
-   Aha, már csak a Lilo párost kell elkapni. - mondtam, mire nevetett.
Hirtelen nyílt az ajtó és az egyik biztonsági őr jött be, Paddy, Liam őre.
-   Mi van itt már megint? - kérdezte sóhajtva.
-   Csak az! - mutattam a két rohangáló srácra.
-   Louis, Liam fejezzétek be! - kiabált rájuk, de oda se néztek, csak folytatták.
Mikor Louis közeledett, óvatosan kitettem a lábam elé, úgy, hogy ne vegye észre és pont hátra nézett, mikor elért a lábamhoz, így tökéletesen pofára esett Liam, pedig nem tudott lassítani időben, így Louis-ra.
-   Ügyes! - pacsizott velem Paddy.
-   Jasmine, ez fájt! - mondta Louis a földön hasalva.
-   Bocsi, de figyelmeztettelek! - mondtam mosolyogva.
Liam felkecmergett Louis hátáról, majd Louis is felkelt. Megindultak felém, de Paddy hirtelen a vállára kapott, mint egy zsákot.
-   Nem bántjátok a csajokat, mert többen vagytok és erősebbek! - szólt rájuk.
-   Nem is, Én nagyon erős vagyok! - mondtam nevetve.
-   Én csak védelek, de ha szeretnéd, simán odaadhatlak egy kis kínzásra... - mondta Paddy.
-   Nem, jó nekem itt lógni! - mondtam nevetve.
-   Amúgy neked nem táncpórbán kéne lenned? - kérdezte Lotts.
-   De, oda mennénk. - mondta Zsombor.
-   Jó, most éppen lógok. - nevettem.
-   Vicky, hozd Jasmine cuccát! - mondta Paddy, majd elindult velem az ajtó felé.
-    Paddy, Lou-nak adhatok puszit? - kérdeztem aranyosan.
-    Nem bántjátok? - nézett a fiúkra.
-    Nem. - mondták és a hangjukon mosoly hallatszott.
-    Figyellek titeket! - figyelmeztette őket, majd letett.
Én odaszaladtam Louis-hoz, majd megcsókoltam.
-    Viselkedj! - mutattam rá mosolyogva, mikor elváltunk egymástól.
-    Te is! - csapott a fenekemre, miközben már haladtam a táncos csapat felé.
-    Hülye! - nevettem, majd Paddy hirtelen felkapott. - Fáj a fenekem! - simogattam meg.
-    Louis-é is fog, ha meghallom, hogy bántottak téged. - mondta Paddy mosolyogva, mire kuncogtam.
-    És Jasmine? Ő sem egy angyal! - mondta nevetve Liam.
-    Majd ha olyan idióta lesz mint ti! - mondta Paddy, mire nevettem.
Egészen a liftig elvitt, majd ott letett.
-    Ha rosszak, szóljatok! - mondta mosolyogva, majd elment mi, pedig beszálltunk a liftbe.
-    Csak mondom, hogy az a fénykép már Twitter-en megtalálható. - mosolygott rám Vicky.
-    Valahogy úgy is kiszivárgott volna! - legyintettem, majd mikor leértünk végre, kiszálltam a liftből elsőnek, mikor megláttam a rengeteg visítozó rajongót.
Valahogy kivergődtünk közöttük és csináltunk képet akivel csak tudtunk, de meghallottunk pár igazán utálatos megjegyzést.
"Jasmine, Louis nem is szeret téged!"
" Larry igaz, Jasmine, hagyd békén Louis-t, úgyis megcsalod!" 
"Vicky, nem is szeret Niall, csak kényszerből van veled!" 
Voltak ennél sokkal rondábbak és egy idő után már nem bírtam tovább és eltört a mécses, ráadásul ideges is voltam.
-   Jasmine, hagyd! - mondta Zsombor, de nem tudott lenyugtatni.
-   Miért jó ez nektek? - kiabáltam, mire hirtelen csönd lett.
Sóhajtottam és törölgettem a könnyeimet.
-   Megértem, hogy ha nem szerettek, de arról fogalmatok sincs, hogy Louis szeret-e engem, vagy megcsalom-e Louis-t! - kiabáltam.  - Ahogy azt sem tudjátok, hogy Vick és Niall szeretik-e egymást! - kiabáltam sírva. - El kell mondjam, hogy nagyon szeretem a rajongókat és szeretek veletek képet csinálni és beszélgetni veletek és eddig minden üzenetet átadtam a fiúknak, minden levelet és ajándékot és most is oda fogom adni nekik, viszont ez borzasztó. - szipogtam. - Ha nem szeretne, nem lenne velem. Larry nem igaz és ezt már rengetegszer elmondta az összes bandatag. - sóhajtottam. - De tudjátok mit, nem zavar, higgyetek benne, ha nektek az jól esik. Írjatok róluk történeteket, vagy bármit, ami jól esik, csak ezt úgy tegyétek, hogy ne bántsatok meg vele embereket. Mert elárulom, hogy nekik sem esik jól ez az egész, nekünk sem és még a családjukat is zavarja. Ha hiszel Larry-be, hát higgyél, mit bánom Én! De közben emiatt ne bánts meg másokat. Felőlem hihetsz olyan dologban, ami nem létezik, de tényleg ne úgy, hogy azokat, akik nem hisznek ebben földbe tiporsz!
Nem tudtam tovább beszélni, ugyanis hirtelen kiabálni kezdtek a tömegben.
-   Ne sírj Jasmine! - hallottam a kórust, mire halvány mosoly szökött az arcomra.
-   Köszönöm. - mondtam a kórusnak, de nem voltam olyan állapotban, hogy táncpróbára menjek, így inkább beszaladtam a hotelbe és nagy megkönnyebbülés volt végre megszabadulni tőlük.
Tényleg szeretem a rajongókat, de nem azokat, akik mindenkin átgázolva hirdetik, hogy a bandatagok egymással járnak.