Reggel khm... délben arra ébredtem, hogy Vicky erőből rám ugrott.
- Te nem vagy ép! - mondtam nevetve.
- Gyere, mert az a hülye gyerek kitalálta hol tudunk próbálni, viszont kb. késésben vagyunk! - mondta.
- De eljön értünk? - kérdeztem.
- Aha. - bólintott. - Viszont kb. 2 perc múlva itt lesz! - mondta, majd odahúzta hozzám a bőröndömet. - Na lemegyek érte, meg szerzek kaját! - mondta mosolyogva, majd otthagyott.
Én még túl fáradt voltam, így bebattyogtam a fürdőbe, gyorsan fogat mostam és a hajamat csak így kócosan járkáltam fel s alá a szobában. Közben bekapcsoltam valami zenét és táncolgattam. Aztán rájöttem, hogy nekem szükségem lenne valami kávé szerű készítményre. Felkutattam a saját bőröndömet, aztán Louis-ét, amiben találtam egy rohadt répát és az egyik melltartómat, amit nem tudtam hová tenni, de mindegy. Utána végre nyílt az ajtó.
- Vicky! - sikítottam vékony hangon, mire két röhögést hallottam.
- Neked mi bajod? - kérdezte Vicky, miközben mindketten bejöttek.
- Nekem annyi, hogy fáradt vagyok! - néztem rá, aztán Zsomborra, aki természetesen videózott. - Ráadásul szemüvegben vagyok és kócos és álmos! - soroltam.
- És nyűgös! - nevetett Zsombor.
- Én nem megyek sehova! - nyafogtam és lefeküdtem a földre és kb, i másodpercig csöndben voltam, majd eszembe jutott mit találtam Louis bőröndjében. - Képzeljétek! - ültem fel gyorsan. - Kutattam, hátha valakinél van valami kávé és Louis bőröndjében volt egy rohadt répa és a melltartóm! - magyaráztam, mire röhögtek.
- Kölcsön kérte? - nevetett Vick.
- Nem tudom, de kezdeni kéne valamit! - néztem a fejemet a tükörben. - Ráadásul lassan megint csak sima barna vagyok és a körmömet is meg kell csinálni! - nyafogtam és az engem néző személyekre pillantottam. - Annyira utálom ezt! - nyafogtam, majd feltoltam a fejemre a szemüvegem és közelebb hajoltam a tükörhöz, egészen amíg hozzá nem ért az orrom.- Miért vagy vak?! - szidtam magam. - Jó, tudod miért, mert hülye vagy, de miért nem hallgatsz soha senkire?! - faggattam tovább magam. - Azért mert makacs vagyok, de miért vagyok makacs? Mert apám is makacs! - vágtam rá. - Tehát miatta vagyok vak! Okos vagyok! - vigyorogtam.
- Nem teljesen normális, de táncolni tud! - nézett Vick nyugtatóan Zsomborra.
Én az ágyról oldalról hozzá vágtam egy párnát.
- Na ha már ilyen okos vagyok öltöznöm kell! - csaptam a homlokomra, majd visszatettem a szemüvegemet. - Vicky, hoztam Én táncos ruhát? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Mit tudom Én, akkor a gardróbod, mint a szobám! - forgatta a szemét.
- Biztos! - rántottam vállat, majd kutakodni kezdtem.
Mikor kiszedtem a cuccaimat, nagy vigyorral ültem az ágyra.
- Okos vagyok! - vigyorogtam. - Amúgy Vicky, merre van a kis Tommo? - kérdeztem.
- Elvitte az apja. - rántotta vállat.
- Engem persze nem keltett fel! - duzzogtam.
- Szedd már össze magad és menjünk! - sürgetett Vicky.
- Jól van, akkor nem sminkelek és csúnya leszek! - mondtam, majd bevonultam a ruháimmal a fürdőbe és gyorsan felöltöztem, majd mikor készen lettem kimentem.
- Kész vagy? - csodálkozott Vick.
- Gyors voltam! - vigyorogtam rá.
- Nagyon! - forgatta a szemét. - Hozzad kis táskádat és menjünk! - mondta.
- De nem hozok, csak telefont, inni, meg pénzt Te hozzál táskát és belerakom! - mondtam, mire bólintott és hozta a táskáját.
Beledobáltam a cuccaim, majd megálltam és elgondolkoztam.
- Vicky, hozzak szemüveget? - kérdeztem.
- Utálod, nem?- kérdezte Zsombor.
- Fúj, dehogynem. - játszottam el, hogy kiráz a hideg.
- Akkor ne. - mondta.
- Akkor induljunk! - mondtam, majd megelőztem mindenkit és kiszaladtam.
A folyosón táncolni kezdtem mint egy őrült, majd jött egy öreg bácsi, de táncoltam tovább.
- Fiam, vigyázz az őrült barátnődre! - nézett Zsomborra, majd bement az egyik ajtón és becsukta.
Belőlünk egy emberként tört ki a röhögés.
- Vigyázni kell rám! - röhögtem.
- Menjünk, mert ha visszajön megver a botjával! - tolt be minket a liftbe röhögve Vicky.
Beálltam a tükörnek háttal, majd Zsombor az arcomba tolta a kameráját.
- Gyönyörű vagyok, ugye? - húzogattam a szemöldököm.
- Megcsodálhatjátok egy világsztár barátnőjét! - mondta Zsombor, mire elnevettem magam.
- Ez a nevem! - nevettem. - Teljes nevem Louis Tomlinson Barátnője! - hadartam, majd elnevettem magam. - Nem, amúgy Jasmine. - mosolyogtam aranyosan. - Jasmine Barryl.
- Most aranyosnak tűnsz, de nem vagy az! - nevetett Vicky.
- De aranyos vagyok! - nyafogtam, majd megcsörrent a telefonom. - Várjatok, hív Louis! - mondtam, majd hátat fordítottam nekik. - Szia! - köszöntem nagy mosollyal.
- Csodálom, hogy ébren vagy! - nevetett.
- Vicky rám ugrott reggel. - morogtam. - Amúgy Te hol vagy?
- Valami interjúra várunk már vagy fél órája és unatkozunk. - magyarázta.
- Nagyon jó lehet. - mondtam unottan.
- Nem akarsz ide jönni? - kérdezte aranyos hangon, mire elmosolyodtam.
- Tök cuki vagy, de nem megyek. - mondtam mosolyogva.
- Kérlek! - mondta még aranyosabban.
- Nem és fejezd be ezt a cukiságot! - mondtam, majd egy kiabálást hallottam.
- Louis már nem bírod Jas nélkül?! - kiabálta röhögve Niall.
- Megyek elkapom. - mondta, mire elnevettem magam.
- Menjél. - nevettem, majd letettem.
- Mi is menjünk! - mondta Vick, majd kiszálltunk a liftből.
Gyalog mentünk nem is olyan messze. Mikor megérkeztünk a hatalmas terembe, aminek minden falát tükrök fedték, nagy mosollyal rohantam be.
- Ez tök király! - mosolyogtam, majd vidáman körbe forogtam.
- Csinálj videót a Directioner-eknek! - mondta Vick mosolyogva, mire bólogattam és előkaptam a telefonom és elindítottam videót.
- Sziasztok! - köszöntem vidáman. - Itt vagyunk Budapesten és a fiúk valami interjún vannak, de nem baj! - legyintettem. - Majd megyek a koncert próbára és ott leszek. - rántottam vállat. - Bár oda sem kellek, de nem baj! - legyintettem, majd Vick nevetett mögöttem.
- Jasmine lábatlankodik! - nevetett Vicky.
- És hát ja igazából semmi izgalmasat nem fogunk csinálni, csak táncolni! - rántottam vállat. - Mondjuk szeretitek ha táncolok! - mosolyodtam el. - Mert kis aranyosak vagytok! - villantottam 1000 wattos mosolyt. - És szeretlek titeket! - vigyorogtam.
- Jasmine nagyon cuki! - nevetett valahol Zsombor.
- Ja és van vendégünk is! - fordítottam úgy a telefonom, hogy Zsombor látszódjon.
Egy cuki mosollyal integetett.
- Ő is aranyos! - vigyorogtam, majd elnevettem magam. - Mindenki aranyos.
- Jasmine, kezdjünk táncolni! - nyafogott Vicky.
- Mennem kell mert hiányolnak, de majd találkozunk az utcán magyar rajongókkal biztosan, a többiekkel is majd valamikor... - mondtam bizonytalanul. - Sziasztok! - dobtam puszit, majd kitettem a videót a csoportba, majd nekiálltunk.
Először toltunk valami táncot Vick-kel, majd mivel megbeszéltük, hogy Vicky találja ki a koreográfiát, így elkezdtem félni.
- Vicky, ha olyat találtál ki, amit Én se tudok megcsinálni, akkor annyira megfojtalak! - fenyegettem, amin mindketten nevettek.
Közben természetesen Zsombor kamerája előröl vett minket.
- Nem öllek meg! - nevetett Vicky. - Mondjuk Te a BSE végén se tudtál megállni! - nevetett.
- De a bemutatón sikerült! - vigyorogtam.
- Jól van, kezdjük! - pacsiztunk, majd belekezdtünk.
Elég jól haladtunk, be kell vallanom annyira nem volt gáz, de közepén már elkezdett nehezedni a helyzet. Vick mutatott valamit, amit nem igazán tudtam analizálni.
- Várjál már, ez mi a jó őrület? - értetlenkedtem, mire Zsombor röhögött.
- Tudod az egyik régi táncban volt hasonló! - mondta. - Abban amikor abban a bőrruhában voltunk.
- Ja tudom! - bólogattam. - De ezt akkor sem értem. - nevettem.
Vicky elmagyarázta így az egész világos lett.
- Értem! - bólogattam vigyorogva.
- Én elsőre is vágtam. - nevetett Zsombor, mire rá néztem.
- Akkor Te nagyon okos vagy! - nyújtottam rá a nyelvem.
A próba végére már csak Vicky tudott állni. Én kiterültem a földön.
- Jas, szedd össze magad, jönnek értünk! - lökdösött a lábával Vicky.
- Nem! Fáradt vagyok, itt maradok! - nyafogtam.
- Kb. 2 perc múlva betörnek ide! - rántott vállat, majd hagyott fetrengeni.
- Nekem meg a haverjaim jönnek. - nézett rám a mellettem fekvő fiú.
Hirtelen nyílt az ajtó, mire megijedten a sikítottam és mind röhögtünk. Számomra ismeretlen csapat lépett be, majd 2 másodperc múlva a mi csapatunk.
- Gyere Jasmine! - lépett oda hozzám Lou.
- Nem mozdulok meg! - néztem rá mosolyogva. - Hoztál nekem valamit, ugye? - vigyorogtam.
Nem tudom, hogy miből gondoltam ezt, csak volt egy ilyen érzésem.
- Tessék! - adott oda mosolyogva egy csokit.
- Hogy találtad ki? - kérdezte nevetve Harry.
- Nem tudom, megérzés! - rántottam vállat. - Na húzz fel! - nyújtottam a kezem, mire Louis segített lábra állni.
- Lehetnél kedvesebb! - mondta mosolyogva Lou.
- Mindig kedves vagyok veled! - csíptem meg az orrát mosolyogva, majd ittam.
- Jas, hiányzol a lányodnak! - mondta mosolyogva Liam és oda hozta Deborah-t.
- Nem a lányom! - néztem rá szigorúan, majd elvettem tőle. - Mond, mennyire tett tönkre Apád? - pusziltam meg, mire nevetett. - Tehát teljesen, értelek! - mondtam mosolyogva, majd leültem a földre törökülésben és szembe ültettem magammal. - Bízd ide kicsi lány, Én mindent elintézek! - mosolyogtam rá, majd felállt.
Elég ijesztő volt nézni, de Deborah magabiztosnak tűnt. Majd elindult és célirányosan megint Zsombor felé, majd mikor elérte belekapaszkodott a lábába.
- Louis, szomorú hírt kell közölnöm! - néztem rá mosolyogva, mire rám nézett. - A lányod épphogy jár, már egy nála 17 évvel idősebb srácot próbál felszedni! - vigyorogtam.
- Nem, majd 18 éves korában elmegy randizni. - mondta, mire elnevettem magam.
- Ezt bízd rám! - kacsintottam, majd felálltam.
Közben Bory már Zsombor kezében volt és játszott vele. Oda mentem, majd Bory rám mosolygott és nyújtózkodott felém.
- Azt ajánlom kicsi lány, hogy várjunk még ezzel a pasizással és a Te korosztályodból válogass! - mosolyogtam rá, mire nevetgélt. - Na meg csak a baj van velük, addig örülj, amíg a pónilovak érdekelnek! - pusziltam meg az arcát, majd letettem, mire Louis-hoz ment és háttal nekidőlt a lábának.
- Jas, eltoljuk azt tudod nem azt, - mondta és a másodiknál kacsintott, majd elnevette magát. - Tudod ami nem annyira az, csak kicsit. - mondta.
- Benne vagyok! - mosolyogtam rá. - De nincs itt a tépőzáras cucc. - mondtam.
- Nekem sincs. - legyintett, majd felvette a melegítőfölsőjét és nem teljesen, de felhúzta a cipzárt.
- Valaki adjon pulcsit! - kértem mosolyogva, mire Zsombor valamelyik haverja dobott egyet. - Köszi! - mosolyogtam rá angyalian, majd felkaptam és Én is felhúztam.
A dalban tépőzáras ing van rajtunk és szét kell tépni, de a tépőzár miatt sértetlen marad. A pulcsit is széthúzzuk, így lecsúszik a cipzár.
- Nem téped szét, ugye? - kérdezte a srác magyarul, mire Zsombor meglökte.
- Nem fogom széttépni és most megleptelek titeket! - mosolyogtam huncutan és ezt magyarul mondtam.
- Te tudsz magyarul? - csodálkozott valamelyik másik srác, akinek a testalakja egy gombóchoz hasonlított.
- Igen, egy ideig laktunk itt a húgom miatt. - magyaráztam.
- Tök aranyos az angol akcentusod. - mosolygott Zsombor.
- Köszönöm! - vetettem 1000 wattos mosolyt.
- Jasmine, beszélj angolul! - lökte meg a fenekem a lábával Lou vigyorogva.
Én döbbenten néztem rá, mire pimaszan vigyorgott.
- Ha koszos lett, szétrúgom a segged! - mondtam és megnéztem a fenekem, ami tiszta volt. - Szerencséd. - mondtam.
- Ne nézegesd, hanem rázzad! - kacsintott.
- Nagyon bátor vagy! - vigyorogtam rá.
- Oké, majd a hotelben harcoltok, vagy amit akartok, most táncoljunk! - lökött meg Vick.
- Jó, de nálad van a zene! - mondtam, mire bólintott, majd a cipőjével megbökte a telefonját és elindult a zene.
Rögtön elkomolyodtunk és átvettük a szerepünket: szexi, magabiztos bombázó. Mikor elkezdtük, azért mindenki megdöbbent, kivéve Ginger, aki vigyorogva nézett minket. Ha látnák azt a táncot amit igazán szexinek készítettünk... Így is a tekintetük égette a bőrünket, ami Vicky már nem bírt tovább.
- Csukjátok be a szátokat, mert kifolyik a nyálatok és kissé éget a tekintetetek, tehát lehetne diszkrétebben! - mondta, mire felröhögtem, de táncoltam tovább.
Mikor vége lett, eléggé lihegtünk, de felkaptam a pulcsit a földről, amit a dal közben odahajítottam és visszaadtam a gazdájának.
- Köszi! - mosolyogtam rá, miközben visszaadtam.
Az arcokon még mindig döbbenet ült.
- Emlékszel, mikor szőke voltál Te is? - mosolygott rám Vicky.
- Aha, az tök jó volt. Mármint a hajam siralmas, de menő időszak volt. - mosolyogtam rá.
- Valami ilyesmi jó lett volna a BSE-re. - mosolygott Nialler.
- Tényleg voltál szőke? - csodálkozott Zsombor.
- Aha, de nagyon gáz volt. - horkantottam. - És volt olyan, hogy lila volt a hajam vége. - mosolyogtam.
- Szőke voltál és a hajad vége lila? - csodálkozott Lou.
- Aha... - mosolyogtam halványan. - Nem akarod látni! - legyintettem, majd ittam.
- Mutass képet! - vigyorgott.
- Nem mutatok! - ráztam a fejem mosolyogva. - Szerencsére Anyának vannak képei arról a korszakról és ezzel mind jól járunk! - mosolyogtam.
- Kérhetek valamit? - kérdezte mosolyogva.
- Kérni kérhetsz, maximum nem teljesítem. - mosolyogtam rá, miközben pakoltam a cuccaimat.
- Ezt nem akarod nekem külön előadni kevesebb ruhában? - kacsintott.
Én elmosolyodtam, miközben levettem a cipőmet, majd felvettem a rendeset. Vicky-hez indultam és közben elmentem Louis előtt, így a cipőmet a kezébe nyomtam, majd felkaptam az ölembe Bory-t magabiztos mosollyal.
- Ne koszold össze! - kacsintottam rá pimasz mosollyal, majd Vick-hez mentem.
- Veszett egy nőszemély vagy! - mondta Lou, de a hangján hallatszott a mosoly.
- Végre rajtam kívül más is tudja kezelni a férfiakat. - vigyorgott Ginger.
- Ez az egész arról szól, hogy ugráltattok minket? - kérdezte felhúzott szemöldökkel valamelyik srác Zsombor csapatából.
- Édeském, Te még kisfiú vagy. - mosolygott rá Ginger, majd elé lépett és megsimogatta az arcát. - Téged még nem fognak, de azért cuki volt! - simogatta meg, majd rá kacsintott visszajött hozzánk.
- Miért vagyunk kisfiúk? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Zsombor.
- Még az arcodon kisfiús báj ül! - mosolyogtam rá. - Ami valljuk be, cuki, de pár év múlva... - mosolyodtam el és közelebb léptem hozzá. - pár év múlva majd férfiasabb lesz az arcod és nem csak cuki leszel, de jóképű is. - mosolyogtam rá és finoman megpaskoltam az arcát. - Ha szabad leszek, majd keress meg akkor! - kacsintottam rá, majd visszamentem a csajokhoz.
- Azt hiszem neked elég lesz ebből. - kapott a vállára Lou, mint egy zsákot. - Tartsd meg magadnak ezt a szexi hangot és az érett női eszméidet! - paskolta meg a fenekem, mire felnevettem. - Pontosabban ezt tartogasd nekem!
- Féltékeny vagy? - kuncogtam.
- Ilyen boldog vagy? - kérdezte.
- Tegyél le! - csapkodtam a hátát.
- Mit nyerek azzal? - kérdezte mosolyogva.
- Nem verlek agyon! - mondtam, mire letett.
A hajamat hátra csaptam, majd elrendezgettem.
- Összeborzoltál! - fordultam felé mérgesen.
- Bele ne halj! - forgatta a szemét.
- Nagyobb szigor lesz! - fenyegettem. - Félni fogsz!
- Mondja nekem egy tündérke. - mosolygott rám édesen, mire nem bírtam tovább, elé léptem és a karjai közé bújtam, mire elnevette magát.
- Utálom, hogy ennyire szeretlek! - kuncogtam.
- Nem igaz, szereted! - kuncogott.
- Igen! - nyafogtam, majd elléptem tőle. - Na hagyjál békén! - mosolyogtam rá magabiztosan.
- Te jöttél ide! - nevetett.
- Jasmine, mutassál nekem egy WC-t! - mondta Ginger.
- Én?! - néztem rá kérdőn. - Azt se tudom hol vagyok! Zsombor mutassál nekünk WC-t! - néztem rá.
- Biztos ki van írva! - rántott vállat.
- Na gyere, keressünk! - fogtam meg a kezét mosolyogva.
- Menjünk kézen fogva WC-t kutatni! - nevetett Gin.
- Vick, Te jössz? - nyújtottam felé a másik kezem.
- Csak ha meg fogod a kezem! - mosolygott, mire megfogtam és elröhögtük magunkat.
- Ginger ide figyelj, ha megtaláljuk a WC-t, megtanítalak twerk-elni/ölni. - mondtam nevetve.
- Benne vagyok! - nevetett.
És megtaláltuk a WC-t és Ginger is okosabb lett! Nevetve mentünk vissza, mivel Vicky a WC-ben twerk-elt egy felmosónak.
- Megtaláltátok? - kérdezte nevetve Niall.
- Igen! - nyújtottam rá a nyelvem.
- Nem akartok indulni? - kérdezte Harry.
- Akkor azt nem próbáljuk el? - kacsintottam közben.
- Nem. - rázta a fejét.
- De miért ilyen titkos? - kérdezte unottan Liam.
- Ha elmondom, meg kell hogy öljelek! - néztem rá komolyan. - Amúgy milyen menő kém lennék, nem? - vigyorogtam. - Simán kijátszok bárkit! - mosolyogtam.
- Kit? - kérdezte felhúzott szemöldökkel hitetlenül Lou.
- Mondjuk Te lennél a legkönnyebb! - vigyorogtam rá. - Viccesen könnyű lenne.
- Álmodozz. - mosolygott.
- Jasmine! - pattant mellém vigyorogva Vick.
- Mondjad! - mosolyogtam rá.
- Alszunk ma együtt? - kérdezte mosolyogva.
- Természetesen. - mosolyogtam rá. - Gin? - néztem rá.
- Csak akkor, ha senki nem házasodik össze pókkal és nem leszek apa! - nevetett, mire mind röhögtünk.
- Neked még mindig jobb! - nézett rá Vick. - A férjem hozzám se szólt! - nevetett.
- Nekünk meg elszökött a gyerekünk. - nevetett Ginger.
Én már úgy röhögtem, hogy meg se tudtam szólalni.
- Elvesztettük Jasmine-t! - nevetett Liam.
- Vicky! - nyújtottam a kezem, mire megpróbált felhúzni, de annyira röhögött, hogy rám esett, nekem pedig már folyt a könnyem. - Így kezdődött a reggelem. - nevettem.
- Ki gondolta volna! - nevetett Ginger.
- Van egy ötletem! - mondtam mosolyogva, majd lelöktem magamról Vicky-t és felpattantam.
- Néha elgondolkozom rajta, hogy ezt a rengeteg energiát hol tárolod! - mondta Liam, az állát simogatva.
- Zsebre vágom. - legyintettem, majd elkaptam Vicky lábát és elkezdtem vonszolni a földön.
- Te mit művelsz? - nevetett.
- Felmosok! - vigyorogtam.
- Fúj, engedj el! - rázta a lábát, mire elengedtem, majd felhúztam a földről.
- Most haragszol rám? - csimpaszkodtam a nyakába mosolyogva.
- Nem. - mosolygott. - De azért kérek puszit! - vigyorgott.
- Honnan tudtad? - kérdeztem mosolyogva.
- Mindig puszit kapok! - mosolygott rám.
- Mert aranyos vagy! - pusziltam meg az arcát. - Van csokim! - engedtem el, majd kivettem a táskájából a csokit, amit Louis-tól kaptam és elkezdtem enni.
- Jasmine, gyerekkorodban nem hagytak el? - nézett rám nevetve a dagi srác. - Mert rád néz az ember, aztán pislog és már nem talál.
- Nem, mert csak kiskoromban voltam ilyen, aztán évekig nem, mert a húgom rákos lett és az borzasztó időszak volt, aztán meghalt és még sokkal rosszabb lett. Apukám már rég New York-ban dolgozott, de mi úgy tudtuk még együtt vannak, majd mikor meghalt a húgom anyukám közölte, hogy elköltözik LA-be egy pasihoz és egyedül maradtam. - magyaráztam. - A fiúkhoz költöztem, vagyis nem akartam, de aztán mégis, mert valaki végigvonszolt a házon és mindenkit megkérdezett... - néztem Louis-ra. - Aztán először ott is nagyon rossz volt, de végül valahogy kigyógyítottak ebből a depiből és aztán történt egy csomó minden, de a lényeg, hogy kb. minden oké volt. - mosolyodtam el.
- Azért elég durva, hogy most már ennyire vidám vagy ezek után. - csodálkozott Zsombor.
- Hát igen. - bólintottam, majd elmosolyodtam. - Viszont azért a betegségétől függetlenül iszonyat rosszak voltunk a húgommal. - nevettem el magam. - Minden hülyeségemre megtanítottam, folyamatosan visítoztunk, rohangáltunk és lopkodta a cuccaimat, aztán veszekedtünk, de mindig kibékültünk.
- Tehát Te meg egy kicsi Te? - kérdezte Zsombor, mire mosolyogva bólogattam. - És a szüleiteknek maradt haja, vagy Ők is ilyen pörgősek? - kérdezte mosolyogva.
- Anyukám egyáltalán nem ilyen, Ő laza, de nyugodt Apukám, pedig szerintem a világ legnyugodtabb és leglazább embere, tehát ezzel csak Én vagyok megáldva. - mosolyogtam rá. - Viszont a személyiségem nagy része inkább apukámtól származik.
- A hülyeséged meg tőlem! - támaszkodott a vállamra vigyorogva Vicky.
- Ebben biztos lehetsz. - nevettem.
- És miattam vagy ekkora liba! - ölelt át oldalról vigyorogva Gin.
- Itt Te vagy a legnagyobb liba! - vigyorgott rá Vicky.
- Tudom. - mosolygott. - Ezért kapom ingyen a kávét. - vigyorgott.
- Hol kapod ingyen? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Bárhol, az csak attól függ, hogy meddig gombolom be az ingem. - kacsintott, mire megforgattam a szemem. - Még mindig nem Én táncoltam... - mondta volna vigyorogva, de befogtuk a száját.
- Megbeszéltük, hogy az egy vicces titok. - mondtam.
- Ne nyalogasd a kezem, mert nem engedem el! - szólt rá Vick.
- Hogyan is táncoltatok? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Nialler.
- Nem fontos. - legyintett Vicky, mire Ginger kiszabadította a száját és el akarta mondani, de a lábára léptem.
- Te milyen erőszakod vagy! Nem kéne együtt élned 4 fiúval! - nézett rám mérgesen.
- Arra emlékszel, mikor megtépted... - kezdett röhögni rám nézve Vicky, mire Én is röhögni kezdtem.
- Durva voltál! - nézett rám Lou mérgesen.
- Nem téptem meg! - néztem rá nevetve. - Épphogy megfogtam a haját. - nevettem.
- Jól van, menjünk! - mondta Liam, mire kirohantam a teremből, majd körül néztem a folyosón és mindenki rajtam röhögött.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, így visszarohantam és hirtelen felkaptam.
- Szia! - szóltam bele mosolyogva.
- Szia kicsim! - mondta Anya nagy mosollyal.
- Anya, veled mizu? - kérdeztem mosolyogva és leültem a földre törökülésbe.
- Egy újságból kell megtudnom, hogy a lányomnak barátjai van?! - kérdezte mérgesen, mégis ott bujkált a hangjában egy kis mosoly.
- Bocs, tudom hogy nem hívtalak. - mondtam kuncogva.
- Ne röhögj lányom! - mondta mosolyogva.
Engem hirtelen megtámadt hátulról Deborah.
- Gyere hercegnőm! - ültettem az ölembe.
- Ki a hercegnőd? - kérdezte Anya.
- Deborah. - mondtam mosolyogva.
- A másik, meg hogy el sem hozzátok ide? Hogy gondolta ezt a kedves Louis?! - kérdezte mosolyogva.
- Kedves Louis a saját anyjához is elfelejtette elvinni a gyerekét, ráadásul engem is elcibált, hogy ne kapjon akkora fejmosást! - mondtam, mire Anya nevetett.
- A lányát még nem felejtette ott sehol? - kérdezte nevetve.
- Nem, de azért figyelek rá. - nevettem.
- Helyes. - mondta mosolyogva. - Kell neki egy határozott nő.
- Én vagyok a határozott nő? - kérdeztem mosolyogva.
- Mikor legutoljára láttalak még lánynak tűntél. - mondta, mire megforgattam a szemem.
- Biztosítalak róla, hogy még mindig lány vagyok. - mondtam.
- Szerintem elég határozottan szöktetek el. - nevetett.
- Tényleg, elszöktünk. - nevettem.
- Szerintem Te elég határozott vagy. - mondta mosolyogva. - Jim-mel legalábbis biztosan.
- Már csak egy gond van, hogy ijesztő nem vagyok. - mondtam és elmosolyodtam.
- Ez probléma? - kérdezte nevetve Anya. - Szerintem jó dolog szépnek lenni.
- Nem vagyok szép. - mondtam.
- De szép vagy. - vágta rá.
- Azért mondod, hogy szép vagyok, mert a lányod vagyok. - mondtam.
- Azért mondom, mert az vagy. - mondta. - Hidd el kedvesem, ha csúnya lennél megmondanám.
- Kösz Anya. - nevettem el magam.
- Hol vagy most? - kérdezte.
- Börtönben. - mondtam. - Amúgy nem, Budapesten valami táncteremben. - mondtam mosolyogva.
- Azt se mondtad, hogy folytatjátok a turnét és hogy Te is mész.
- Képzeld Anya, folytatjuk a turnét és Én is megyek! - mondtam mosolyogva.
- Vicces vagy. - mondta unottan. - És milyen anyának lenni?
- Anya, nem vagyok anya! - szóltam rá.
- Csak kb. mégis! - mondta unottan.
- Anya! - szóltam rá. - Nekem nincs gyerekem.
- Tudom, de akkor is Te törődsz vele annyit! - mondta.
- Lehet, de akkor sem! - mondtam.
- Jól van, vigyázz magadra és Louis-ra.
- Nem neki kéne rám vigyáznia? - kérdeztem mosolyogtam.
- Szerintem Te többet gondolkozol, mint Ő. - mondta mosolyogva.
- Nyilván, mivel Én gondolkozom, Ő nem. - mondtam.
- Igazad van. - mosolyogtam.
- Megyek, mert éhes vagyok. - mondta mosolyogva.
- Oké, szia!
- Szia! - mondta és letette.
Én unottan tettem le a telefonom.
- Hogy hasonlíthatunk ennyire? - morogtam és hátra feküdtem, de vigyáztam, hogy Deborah ne boruljon el az ölemben.
A kislány elmosolyodott, felkelt az ölemből, majd a hasamra ült és rám mosolygott.
- Annyira aranyos vagy. - mosolyogtam rá. - Miért vagy ilyen tündérke?
Ő nevetett és kis kezét az arcomra tette. Én felkaptam és felemeltem, majd hangosan kacarászott és visszaültettem az ölembe, majd felültem, így szemben az arcomat nézegette.
- Miért szeretlek ennyire? - nyomtam össze a kis arcát két ujjammal, mire Ő két kézzel összenyomta az enyémet és nevetett. - Mert olyan vagy, mint apád, ugye? - mosolyogtam, mire elengedett, majd óvatosan felállt az ölemben és átkarolta a nyakam és hozzám bújt.
Én is átöleltem, majd felálltam, így az ölembe fogtam.
- Puszit kapok? - kérdeztem mosolyogva, mire elhúzódott és az arcomra kaptam egy puszit. - Na keljél útra. - mondtam mosolyogva és letettem, mire Liam-hez totyogott.
- Jas, erre emlékszel? - kérdezte Vicky, majd elkezdte táncolni az egyik nagyon réi táncunkat, vagyis elkezdte ringatni a csípőjét, miközben egyre lejjebb ereszkedett.
- Juj, igen ez az, amikor valami hatalmas színpad volt, leestem róla, eltörtem a karom és úgy táncoltam? - kérdeztem mosolyogva.
- Aha. - nevetett Vicky.
- Akkor igen. - mosolyogtam.
Elkezdtük táncolni, majd kb. a felénél elkezdtünk röhögni, ugyanis ott estem le.
- Amúgy nagyon fájt. - nevettem.
- Gondoltam, mivel szilánkosra törted. - forgatta a szemét Ginger.
Mi nevetve ültünk a földön.
- De azért király volt a fellépés. - mosolygott rám Vicky.
- Itt voltunk abban a fura pólóban és rövid nadrágban, ugye? - kérdeztem, mire bólogatott. - Ott emlékszel arra a srácra? - nevettem.
- Ja igen, fúj de hányinger keltően kedves, illedelmes és jól öltözött volt. - fintorgott Vick.
- Tudod mit akartam annyi idősen? - mosolyogtam Louis-ra, aki kérdőn nézett. - Tetkót, aztán rájöttem, hogy elájulnék, tehát feladtam. - magyaráztam. - Meg rájöttem, hogy utálnám.
- Nem szereted Őket? - kérdezte Lou mosolyogva.
- De, rajtad szeretem, csak magamon nem. - rántottam vállat mosolyogva. - A tetkó szexi, csak nem rajtam. - magyaráztam.
- De csajokon is szexi. - mondta Zsombor.
- Azt nem mondtam, hogy csajokon nem az, de Én biztosan elájulnék. - mondtam, majd elnevettem magam. - Pedig tök cukit találtam ki, de feladtam.
- Emlékszel, mikor az a srác, akinek nem emlékszem a nevére, na az volt a pasim és mentünk tetováltatni? - vigyorgott rám Vick, mire eszembe jutott az a hang és ahogy tetováltak, majd kirázott a hideg a sikítottam.
- Fúj! - mondtam és végigfutott a hátamon a hideg.
- De édes vagy. - nevetett Harry.
- Mindjárt elájulok! - mondtam és kiszaladtam a teremből.
Hirtelen kiszúrtam egy rózsaszín lufit, mire sikítottam és vigyorogva odaszaladtam. Felkaptam, majd beszaladtam vele.
- Héliumos lufi! - mutattam rá vigyorogva.
- És nekünk is ugrálnunk kell emiatt? - kérdezte nevetve Zsombor.
- Nem neked hoztam! - nyújtottam rá a nyelvem, majd odavittem Deborah-nak, aki hatalmas vigyorral kezdte ütögetni, majd kacagott.
- Szívd be a héliumot! - mondta vigyorogva Zsombor valamelyik haverja.
- Oké! - mondtam vidáman. - De akkor ki kell lyukasztani! - szomorodtam el.
- Bele ne haljunk! - forgatta a szemét a gombóc gyerek.
- Jó, akkor ezennel megöllek! - simogattam meg a lufit, majd ahol össze volt kötve, a körmömmel kilyukasztottam, de összecsíptem.
Beszívtam egy kicsit, majd elkezdtem rap-elni nem mintha tudnék, vagy ilyesmi de ahhoz képest annyira nem volt rossz. Mikor elfogyott a tüdőmből, vettem egy nagy levegőt.
- Ez nem a nekem legmegfelelőbb műfaj! - nevettem.
- Jobb, mintha énekelnél! - nevetett Vicky.
- Az biztos. - néztem rá nevetve. - Tessék! - adtam oda neki.
- Utánad? - nézett rám.
- Hallod hányszor ittál már, vagy ettél már utánam? - néztem rá értetlenül.
- Igaz. - rántott vállat, majd szívott a lufiból. - Most olyan, mintha csókolóztunk volna! - nézett rám, majd annyira vicces volt a hangja, hogy felröhögtünk. - Ez nagyon menő! - nevetett.
- Ginger, adj vörös rúzst! - vigyorogtam rá.
- Miből gondolod, hogy van nálam? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Ez a 3. Ginger szabály. - sóhajtottam. - Minden körülmények között kell lenni a táskádban vörös rúzsnak és egy pólónak. - mondtam, mire elmosolyodott.
- Végre, valami okosat is mondasz! - mondta mosolyogva, majd odaadta.
Én közel mentem a tükörhöz.
- Fú de ronda vagyok közelről! - néztem a saját szemembe, majd bandzsítottam.
Feltettem a rúzst, majd odaszaladt hozzám Deborah.
- Ezt vidd oda Gin-nek! - mosolyogtam rá és odaadtam neki a rúzst becsukva, mire odaszaladt hozzá és odaadta neki.
- Köszönöm! - puszilta meg az arcát Gin.
Én oda mentem Louis mellé, majd rá vigyorogtam, mire az arcára mutatott. Én nyomtam rá egy puszit és ott maradt a nyoma.
- Igazán szép vagy már. - néztem rá nevetve. - Dicsekedjél vele!
- Veled dicsekszem. - mosolygott.
- Még szép. - kacsintottam rá pimasz vigyorral, majd Ginger-hez mentem.
Elvettem tőle a rúzst, majd óvatosan kirúzsoztam Deborah-t.
- Pár év múlva ha ilyen rúzst használsz majd, és a fél világ utánad fog nyáladzani. - kacsintottam rá.
- Jasmine, mi lenne, ha befejeznéd a tanítását? - kérdezte Louis.
- Ez lesz, felkészítelek. - rántottam vállat mosolyogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése