57. rész

Helóka! Rég írtam rész elé és késtem is a részekkel, de már összeszedtem magam! ;) Remélem ez is tetszeni fog és ha igen, hagyj nyomot magad után! Jó olvasást! :*
Reggel Deborah bökdösésére ébredtem. Louis még aludt, így kivonultunk a nappaliba és ott játszottunk.
-   Reggelt! - jött ki mosolyogva Gin.
-   Nincs kedved vigyázni Bory-ra, amíg hozok kávét neked és magamnak, aztán ha visszajöttem megcsinálod a körmöm. - mondtam a tervem.
-   Benne vagyok. - mosolygott.
-   Akkor megyek. - mosolyogtam rá, majd végignéztem magamon.
Szemüvegben voltam, összekötött hajjal, egy cicanadrágban és pólóban, mezítláb. Vállat rántottam, majd a pénztárcámat a kezembe vettem és belebújtam Louis egyik cipőjébe, majd elindultam. A pultnál rendeltem két kávét, majd amíg elkészült, csináltam pár rajongóval képet és utána siettem fel.
-   Jól áll. - nevetett Gin.
-   Kösz. - vigyorogtam, lerúgtam a cipőt és odavittem neki a kávét.
Miközben megittuk a kávét, beszélgettünk és játszottunk Deborah-val. Utána elkezdődött a körmözés, miközben bekapcsoltunk valami mesélt Bory-nak, meg köré pakoltunk egy csomó játékot, így elvolt. Mikor készen lettünk, reggeliztünk. A srácok hulla fáradtak voltak, így érthető volt, hogy alszanak, Vicky meg Vicky, Ő mindig alszik.
-   Nem megyünk valamerre? - kérdezte mosolyogva Ginger.
-   Benne vagyok, de akkor készülődjünk. - mondtam mosolyogva.
Először Gin készült el, addig Én figyeltem Bory-ra, majd fordítva. Mikor mindketten készen lettünk, elindultunk. Éppen, hogy elindultunk, máris találkoztunk rajongókkal.
-   Sziasztok! - mentünk oda mosolyogva.
Közös képek után elkezdtünk beszélgetni.
-   Jasmine, nem zavar, hogy Louis-nak ott van Deborah? - kérdezte az egyik lány.
-   Nem. - ráztam a fejem mosolyogva. - Nagyon szeretem Őt és ezért is van most velünk.
-   És boldogok vagytok? - kérdezte egy másik.
-   Igen. - bólogattam nagy mosollyal.
Többet nem beszélgettünk, mert Ők mentek valahova, de nagyon vidámak voltak. A következő sarkon egy nagyobb csapat volt és hozzájuk is odamentünk.
-   Sziasztok! - mondtuk vidáman.
Gyors csoportkép.
-   Lányok, annyira szépek vagytok, imádlak titeket! - mondta valaki.
-   Köszönjük. - mondtuk nagy mosollyal.
-   Szerintem eddig Ti vagytok akik a leginkább illenek a fiúkhoz. - mondta mosolyogva egy kisebb lány.

Janet

Annyira cukik voltak, hogy nem bírtuk abbahagyni a mosolygást. Kb. maximum 2 utcát láttunk, ugyanis mindenhol megállítottak minket, de nem zavart. Hirtelen megcsörrent a telefonom: Janet.
Mit kell róla tudni? Undorítóan tökéletes...-nek hiszi magát. Táncolni sem tud rendesen, egyszerűen azt hiszi, hogy tud és rázza magát a férfiaknak, mert az menő. Igen? Szerintem ribancnak lenni nem menő, de Ő tudja! Hogyan nyer táncversenyt? Úgy, hogy a verseny előtti estét az egyik zsűri ágyában tölti. Szánalmas... Azt hiszi, hogy jobb táncos nálam, - és most egyáltalán nem vagyok egoista - de szerintem nála még Louis is jobban táncol, bocsi!
-   Mit akarsz? - szóltam bele fintorogva.
-   Jasmine, drágám! - nyafogott. - Édes, hogy Louis Tomlinson hátán akarsz felkapaszkodni. - nevetett vinnyogó hangon. - De ne hidd, hogy ettől jobb táncos leszel. - nevetett tovább. - Így is béna leszel.
-   Nehogy már Te magyarázz nekem! - nevettem lenézően. - Melltartóban a seggemet rázva Én is megnyerném a versenyeket. - horkantottam. - Csak az a gáz, hogy nekem anélkül is megy! - mosolyodtam el.
-   Ki mersz állni ellenem? - kérdezte magabiztosan.
-   Te szerintem az utca sarkára álljál ki, mert oda illesz. - mosolyodtam el.
-   Nagyon vicces. - horkantott. - Verseny, London, 3 hét múlva. - mondta.
-   Benne vagyok, de szerezz egy partnert, fiú partnert. - mondtam.
-   Ch, simán. - nevetett.
Én horkantottam, majd kinyomtam.
-   Fúj de undorító az a lány. - horkantott.
-   Várjál, hívom Vicky-t. - mondtam, mire bólintott.
Mikor végre felvette, elmagyaráztam mi is a helyzet.
-   Oké, akkor Zsombort bedobjuk a mély vízbe? - kérdezte.
-   Be. - sóhajtottam.
-   Akkor összedobok egy másik koreográfiát. - mondta.
-   Oké. - mondtam és elmosolyodtam, mert integettek nekünk a rajongók az út másik oldaláról, mi pedig visszaintegettünk.
-   Megyek akkor. - mondta, majd letette.
Mikor visszaértünk a hotelbe, már mindenki ébren volt. Vick nagyban táncolt a szobájukban, Lou pedig az ágyunkban fetrengett alsóban. Bory rátapadt Harry-re a nappaliban, így bementem a szobánkba.
-   Te miért nem vagy aktív? - néztem rá mosolyogva, mire elmosolyodott és rám pillantott.
Alaposan végigmért, majd megnyalta az alsó ajkát. Biztos volt, hogy valami perverz megjegyzés fog következni.
-   Aktív vagyok, csak attól függ, miről van szó. - kacsintott rám.
-   Tudtam, hogy valami ilyesmi jön. - kuncogtam.
-   Mit a programod? - kérdezte és felém fordult.
-   Gondoltam kiszedlek az ágyból, életre keltelek, aztán úgyis mennem kell táncolni. - mondtam mosolyogva.
-   Vicces, mert Én meg pont azt gondoltam, hogy ágyba viszlek. - vigyorgott, majd megcsókolt.
-   Lou, ugye tudod, hogy ez nem a megfelelő alkalom erre? - toltam el magamtól mosolyogva.
-   Tudom, de azért szórakozhatok, nem? - vigyorgott rám, mire megforgattam a szemem.
-   Persze, csak nem most és nem velem. - mondtam, majd felültem. - Most gyorsan pattanj ki az ágyból, húzzál valamit a seggecskédre és menj ki a haverjaidhoz. - mondtam, majd felálltam.
-   Ha felhúzol! - mosolygott rám.
-   Gyere öregapám! - mosolyogtam, majd felhúztam. - Na most ne ijesztgess, meg ne beszélj, meg ne nevettess, mert kiszúrom a szemem! - mondtam és a tükör elé mentem, hogy kiszedjem a kontaktlencsét.
-   Én mondtam, hogy nem kell neked ilyen köröm! - mondta mosolyogva.
-   De kell! - mondtam a művelet közben.
-   Mi, tök profi vagy! - mutatott rám. - Itt nyafogsz és már mindjárt a másodikat is lazán kiszeded! - mondta mosolyogva, majd mikor készen lettem minden művelettel, feltettem a szemüvegem.
-   Az évek alatt már megszoktam. - rántottam vállat.
-   Mert kis ügyes vagy! - puszilta meg Lou a fejem tetejét mosolyogva.
-   Átöltözöm. - mosolyogtam rá a tükörből.
-   Segítsek? - kérdezte vigyorogva.
-   Kösz, megoldom. - mondtam unottan, majd elléptem előle a bőröndömhöz.
Kidobtam egy melegítő nadrágot és egy fölsőt, meg egy szürke trikót. Bementem a fürdőbe, átöltöztem, majd lemostam a sminkem és a hajamat összefogva hagytam. Louis átvette a helyem, mire kimentem a nappaliba.
-   Megérkezett trampli Jasmine. - nézett rám mosolyogva Gin.
-   Megérkezett kényelmes Jas. - mosolyogtam, majd lehuppantam a kanapéra Harry mellé.
-   Hallom mentek ma próbálni. - mosolygott rám Hazz.
-   Én erről nem hallottam, de oké. - rántottam vállat.
-   Miről nem tudtál? - jött ki totál táncos ruhában Vick.
-   Arról, hogy ma próbálunk. - mondtam.
-   Ja, oké mert kb. indulnunk kell, tehát szedd össze magad és hajrá! - mondta, mire bólintottam és felküzdöttem magam a kanapéról.
-   Ne már, most akartam pihenni! - morogtam.
-   Sajnálom, Zsombor így is ránk fog várni. - mondta, mire elmosolyodtam.
-   Nem fog! - mosolyodtam el.
-   Miért? - kérdezte.
-   Mindjárt megtudod! - mondtam, majd mosolyogva bementem a szobánkba. - Lou! - mondtam aranyosan, mire kisétált a fürdőből egy száll törölközőben, mire végigfutott rajta a szemem. - Majd később feldolgozom. - mondtam, mire elnevette magát. - Tehát nem szeretnél adni nekem egy kocsikulcsot? - kérdeztem aranyos mosollyal.
-   Nem tudom, mit kapok érte? - mosolygott.
-   Mit akarsz? - kérdeztem.
Hirtelen elkapta a derekam, majd szenvedélyesen megcsókolt.
-   Hol van? - kérdeztem mosolyogva.
-   A fekete farmerom hátsó zsebében. - mosolygott és rámutatott a nadrágra.
Én oda mentem, majd kivettem.
-   Köszi! - pusziltam meg az arcát nagy mosollyal, majd zsebre vágtam a kulcsot és kimentem. - Vedd a cipőd! - vigyorogtam.
-   Gyors menet? - kérdezte nevetve Harry, mire a hozzám legközelebb eső dolgot hozzá vágtam, vagyis egy pólót. - Nem kértem, hogy részletezd! - nevetett.
-   Maradj csöndbe Hazz, mert odamegyek! - fenyegettem, mire felnevetett.
Én felkaptam egy cipőt, majd felhúztam a cipzárt a pulcsimon. Intettünk, majd már indultunk is. Az autóban természetesen randalíroztunk. Vettünk innivalót magunknak, üvöltöttük a zenét és közben egy csomót röhögtünk. Mikor megérkeztünk, Zsombor ránk várt egy csapat sráccal, azt hiszem ugyan azokkal. Én úgy röhögtem, hogy mikor megálltunk, pontosan mellette a fejemet a kormányra döntöttem.
-   Nem vagyunk normálisak! - nevetett Vick.
-   Az biztos. - nevettem. - Na, add ide ezt a szépséget! - nyitottam ki a kesztyű tartót és elővettem Lou napszemüvegét. - Ezt az ocsmányságot meg fogd meg! - nyomtam a kezébe a szemüvegem, majd feltettem a napszemüveget.
-   Olyan, mintha jó tanulóból átmentél volna rossz kislányba! - nevetett Vicky.
-   Ez sokkal jobb! - mosolyogtam rá. - Csak nem látok, de hát ez kit zavar! - legyintettem, mire felnevettünk.
-   Rakjuk el, mert szerintem a férjed megöl minket! - nevetett, mire visszaadtam neki a napszemüveget, majd visszavettem a sajátom.
-   Látok! - csodálkoztam, mire Vicky felröhögött.
-   Én is! - nevetett, majd elrakta a napszemüveget.
-   Hátul van az üdítőnk! - nyafogtam.
-   Vedd ki! - nevetett.
-   Oké. - morogtam. - De ezt fogd meg! - dobtam az ölébe a cipőimet, majd elkezdtem hátra mászni, ami addig a pontig sikerült, hogy a felső testem már hátul volt, de a csípőmnél nem tudtam tovább haladni az ülések miatt, így pontosan a szélvédő felé pucsítottam.
-   Beszorultál? - röhögött Vick.
-   Nem. - nevettem. - Viszont az eszembe se jutott, hogy kiszálljak és kivegyem! - nevettem, majd sikeresen hátra másztam.
-   És a cipőd? - kérdezte nevetve.
-   Hozzad, már nem érdekel! - legyintettem, majd kinyitottam az ajtót és majdnem kiestem az autóból.
-   Nálad van a kulcs? - kérdezte röhögve Zsombor.
Én kivettem a kulcsot, majd zsebre vágtam. Vicky úgy röhögött, hogy már folytak a könnyei.
-   Igazán nőies produkció volt, mi? - néztem a csapat srácra. - Ja, amúgy ezt Louis-nak és a fiúknak nem említjük, mert kivégeznek. - nevettem.
-   Vagy veszel neki egy másik ugyan ilyet. - röhögött Vicky.
-   Természetesen, csak előbb kifosztok valami kisboltot. - nevettem. - Vagy a nevelőapámat. - nevettem, mire Vicky már visított.
-   És elmondanád neki, hogy miért is kell neked ilyen kocsi és bezárna. - nevetett.
-   Csodás lenne, na ezért nem megyek oda! - mutattam rá. - Na haladjunk, mert mezítláb vagyok! - mondtam, majd beszaladtam.
Bementünk a terembe, majd felvettem a cipőm.
-   Levegyem a pulcsim? - gondolkoztam hangosan. - Nem veszem le. - rántottam vállat. - Így nem látszik milyen csúnya vagyok. - legyintettem.-
-   Te szemüvegben sem látsz? - kérdezte mosolyogva az egyik srác.
-   Hogy hívnak? - mutattam rá mosolyogva.
-   Szabi. - mondta.
-   Aranyos vagy! - dobtam neki puszit.
-   Jas, megmutatod milyen lett a körmöd? - kérdezte mosolyogva Vick.
-   Nagyon szép! - mutattam meg neki mosolyogva.
-   Gin nekem is megcsinálhatná. - mosolygott.
-   Nézzétek! - nyomtam a fiú brigád orra alá.
-   Nem marsz vele? - kérdezte a gombóc gyerek.
-   Nem. - néztem rá hülyén. - Mármint ha akarnék, nyilván tudnék, de nem.
-   De magadat sem marod meg véletlen? - kérdezte valami nagyon magas cingár srác.
-   Nem, de nem helyesek annyira! - mondtam mosolyogva, majd belenyomtam a kezembe a hegyüket és megmutattam. - Nyoma marad, de nem lyukasztom ki vele a karom. - nevettem.
-   Ijesztő. - fintorgott Zsombor.
-   Pedig kb. a fél világnak ilyen a körme. - nevettem.
-   Akkor is olyan mint egy sas. - rántott vállat Szabi.
-   Sas?! - nézett rá hülyén Vicky. - Nem macska; sas! - rázta a fejét hülyén nézve. - Jól van gyerekek, érdekes gondolkozásotok van! - legyintett.
-   Vickyke, nem akarod elmesélni, hogy mit is találtál ki? - néztem rá aranyosan, de nem mentem közelebb hozzá.
-   Jasmineke, ha még egyszer így hívsz, bújnod kell majd a fiúcskák seggecskéjébe, mert aranyosan agyon verlek. - mosolygott vissza bájosan.
-   Olyan finom, gyengéd és nőies vagy! - mosolyogtam rá.
-   Ebben egyet értünk! - bólogatott. - Amúgy annyit elárulok, hogy utálni fogsz! - mosolygott rám gonoszan, mire megijedten.
-   Már késő elszaladni? - néztem rá félve, mire bólogatott mosolyogva.
-   De mondj valamit, kérlek! - néztem rá félve.
-   Nem leszel haspólóban. - mosolygott rám, mire nagyot sóhajtottan, majd a kezemet a hasamra tettem.
-   Nyugi poci. - simogattam meg a hasam.
-   Mit nyafogsz, tök jó alakod van! - forgatta a szemét a magas srác.
-   De aranyos vagy. - mosolyogtam rá.
-   Jasmine! - szólított meg Vicky, mire mosolyogva rá néztem. - Gyönyörű vagy! - mosolygott rám, mire elmosolyodtam, majd odarohantam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
-   Szeretlek! - mosolyogtam rá.
-   Én is! - mosolygott.
-   A férjeinket bezárjuk majd a pincébe? - mosolyogtam rá.
-   Természetesen. - mosolygott rám. - Ott lesznek a legjobbak.
Én elnevettem magam, majd az arcomat a nyakába fúrtam.
-   Na, ti csak aranyosak vagytok, engem meg tényleg szeret! - vigyorgott a fiúkra Vicky.
-   Utálom Janet-et! - morogtam.
-   Idegesítsd fel magad, mert akkor jobban táncolsz. - kacsintott.
-   Nem fogom, mert összetöröm a szemüvegem. - mondtam, mire elnevette magát.
-   Azt majd le kell tenned, mert Te leszel fejjel lefelé is. - mondta, mire hatalmas szemekkel néztem rá.
-   Felakasztasz a lábamnál? - néztem rá nagy szemekkel.
-   Igen, Zsombor meg majd lökdös. - nevetett.
-   Ugye nem kell felemelnie? - néztem Vicky-re ijedten.
-   De bizony. - bólogatott mosolyogva.
-   Nem. - ráztam a fejem hevesen. - Biztos, hogy nem! Inkább felszedem valamelyik zsűrit, vagy haspólóban táncolok, de azt nem! - ráztam a fejem.
-   Jas, Én is elbírlak! - mosolygott rám Vicky.
-   Nem! - ráztam a fejem.
-   Jasmine, ezennel le fogod nyomni azt az undorító szőke libát! - mondta szigorúan Vick. - Szedd össze magad, ne alacsonyodj le a szintjére, mert Te tudsz táncolni! - mondta mérgesen. - Ne nyafogj itt nekem, mert olyan vagy, mint egy ovis! Szedd össze magad és állj meg a tükör előtt! - emelte fel a hangját.
-   Igazad van. - bólintottam.
-   Amúgy sem ma fogjuk azt gyakorolni! - legyintett.
Belekezdtünk a táncba és már az eleje is elég nehéz volt, mert csak azt tudtuk megtanulni és a végére teljesen elfáradtunk.
-   Na mi van, még a duracel nyuszika is kifáradt?! - nézett rám vigyorgott rám Vicky, mire elmosolyodtam.
-   Ne mondd el Louis-nak, mert rákattan és nyuszinak fog hívni! - mutattam rá mosolyogva.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, mire felkaptam.
-   Szia Jasmine! - hallottam meg Ariana Grande hangját, mire sikítottam volna, de inkább hatalmasra nyitottam a szemem és befogtam a szám.
-   Te komolyan?! - kérdeztem döbbenten, teljesen  feldobódva.
-   Igen. - kuncogott. - Azért hívlak, hogy lenne kedved esetleg 3 hét múlva az egyik táncosom lenni a Victoria's Secret Show-n? - kérdezte, mire hatalmasra nyílt a szám és a szemem.
-   Ez minden álmom! - mondtam iszonyat nagy mosollyal, ami lehet le is lógott az arcomról, ugyanis akkora volt. - Éppen próbálom feldolgozni az információt és mától kezdve fogynom kell. - mondtam, mire elnevette magát.
-   Nem ajánlom, hogy fogyjál, ugyanis akkor Én leszek a legdagadtabb a színpadon! - mondta nevetve.
-   De Te sem fogsz? - kérdeztem.
-   Ha Te sem, akkor ígérem, hogy nem. - mondta mosolyogva.
-   Oké, akkor ígérem, hogy nem fogok. - mondtam hatalmas vigyorral. - Juj, nagyon várom!
-   Örülök neki, de sajnos most rohannom kell! - mondta. - Viszont még beszélünk, szia!
-   Szia! - mondtam és letettem, majd Vicky-re néztem.
Olyan 20 másodpercig csak csöndben néztem rá, majd előre meredtem és hatalmasat sikítottam.
-   Ezt nem hiszem el! - sikítottam és ugrálni kezdtem.
-   Mi történt? - kérdezte Vicky.
-   Ariana Grande mögött fogok táncolni a Victoria's Secret Show-n! - néztem rá hatalmas mosollyal.
-   Ugye most csak viccelsz? - nézett rám hatalmas vigyorral.
-   Nem! - ugrottam a nyakába sikítva.
-   Ugye leviszel? - kérdezte ugrálva.
-   Mindenképp! - sikítottam.
-   Álljunk le egy pillanatra! - nézett ránk Szabi. - Te táncolni fogsz Ariana Grande mögött, miközben modellek fognak vonulni köztetek? - kérdezte hatalmas szemekkel.
-   Igen! - sikítottam.
-   Jasmine, Te amúgy ismersz sztárokat, nem? - kérdezte Zsombor.
-   De. - bólogattam mosolyogva.
-   Na, kiket ismersz? - kérdezte a magas srác.
-   Gigi Hadid, Kygo, Zayn, majdnem csókolóztam Justin Bieber-rel - mondtam büszkén.
-   És miért nem?-  kérdezte a gombóc.
-   Mert nem engedtem. - mondtam mosolyogva.
-   Az szép! - vigyorgott Zsombor.
-   Amúgy tök jó arc, de nem hagytam neki, hogy a színpadon megcsókoljon. - ráztam a fejem.
-   És most úgy, hogy senki nem látja, hagynád? - kérdezte Szabi.
-   Nem. - ráztam a fejem mosolyogva.
-   Jasmine! - nézett rám ijedten Vicky. - Nem hoztunk szoba kulcsot! - mondta.
-   Várj! - mondtam és hívtam Louis-t, aki nem vette fel. - Remélem most csalsz meg! - dobtam vissza a táskába a telefont idegesen.
-   De Jas, Ginger-nek nincs kulcsa és nincs is otthon. - sóhajtott Vick.
-   De ha senki nincs otthon, hol a gyerek? - kérdeztem idegesen.
-   Nyilván az apjával. - rántott vállat. - Hívom Nialler-t. - mondta, de természetesen neki se vette fel.
Majd végighívogattunk mindenkit, de senki nem vette fel.
-   Fú de imádom, hogy ilyen híresek! - horkantottam és levágódtam a földre. - Az összesnek nagyobb telefonja van, mint a fejem, de nem képes felvenni!
-   Hallod, Én feladom postán egyenesen Mullingar-ba, ha nem kerülök a hotelbe aludni! - mondta idegesen Vick.
Fél órát ültünk, mikor megcsörrent a telefonom: Liam. Hirtelen felkaptam.
-   Hol vagytok? - kérdeztem idegesen.
-   Eddig interjún, most már próbán. - mondta.
-   Deborah veletek van? - kérdeztem.
-   Igen és Gin is, csak mindketten alszanak. - mondta, mire kifújtam a levegőt.
-   És amúgy Louis hol van? - kérdeztem.
-   Éppen Niall-t piszkálja. - mondta, majd elnevette magát.
-   Azonnal add oda neki a telefont! - vágtam rá.
-   Szia! - mondta vidáman.
-   Kedves Louis William Tomlinson! - szóltam bele mérgesen. - Nézd meg azt a hatalmas telefonodat és meséld el nekem, hogy hányszor hívtalak!
-   Bocsi, csak nem engedtek ki telefonálni. - mondta.
-   Szerintem ha haldoklom és hívlak, akkor hívnál vissza, mikor már halottas kocsiban vagyok! - morogtam.
-   Merre vagytok? - kérdezte.
-   Táncoltunk és nem tudunk visszamenni a hotelbe... - mondtam volna, de közbe vágott.
-   Összetörted az autóm?! - kérdezte ijedten. - Miért nem nyitod ki a szemed? Mondtam, hogy ne vidd el!
-   Nem törtem össze az autódat... MÉG nem. - mondtam mérgesen. - De azt ajánlom, ne húzd ki a gyufát, mert nálam van a kulcsod. - mondtam.
-   Semmi baja? - kérdezte.
-   Semmi baja sincs az autódnak, mármint ameddig ki nem megyek és nem csapódok bele Niall-ébe. - mondtam. - Ja, szerintem Ő ne merje felhívni Vicky-t, mert nagyon mérges. - mondtam. - És neked sem ajánlom, hogy tovább idegesíts, mert a kanapén fogsz aludni, de attól függ meddig csinálod, mert lehet kizárlak az erkélyre.
-   Oké, értem. Mérges vagy. - mondta.
-   Micsoda felfogás! - forgattam a szemem. - Kinél van kulcs? - kérdeztem.
-   Hát nálam, meg Harry-nél. - mondta.
-   Mikor végeztek? - kérdeztem.
-   Hát... soká. - mondta.
-   Jó, akkor hova menjünk? - kérdeztem. - Azt ne mond, hogy menjünk oda, mert azt Ti nagyon nem akarjátok. - mondtam.
-   Nem tudom. - sóhajtott.
-   Oké, megoldom. - mondtam, letettem.
-   Hogy lehetnek ennyire fiúk?! - kérdezte unottan Vick.
-   Nem tudom, de csövesek leszünk. - mondtam, majd belenéztem a tükörbe. - Bár Én pontosan ehhez öltöztem, tökéletes!
-   Gyertek hozzánk. - mondta Zsombor. - Csak Én vagyok otthon.
-   Nem akarunk zavarni. - mondtam.
-   Miért zavarnátok? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-   Mit tudom Én, amúgy is tök idegesítő személyiség vagyok. - rántottam vállat. - Általában túl vidám és túl energikus.- magyaráztam.
-   Nem zavartok. - mosolygott.
-   Köszönjük! - öleltem meg.
-   És most megint boldog lesz, aztán holnap Louis-nak annyi. - mondta nevetve Vicky.
-   Meglátom és kék-lilára verem! - mondtam, majd elnevettem magam. - Amúgy nem, mert vigyorog egyet és el van intézve. - mosolyogtam.
-   Amúgy igen, mert Téged nagyon könnyen meg lehet puhítani. - nevetett Vick.
-   Túl könnyen. - mosolyogtam, majd elkezdtem pakolni a cuccom, Vicky táskájába.
-   Lehetek egy világsztár barátnője, így is mindig valaki másnál csövezek! - nevetett fel Vick, mire felröhögtem.
-   Miért? - nézett rá nevetve Szabi.
-   Mert Londonban mindig Jasmine-éknél csöveztem, mert azért az mégis csak egy luxus villa, meg ott voltak jó arcok, meg nem volt ott a bátyám. - magyarázta.
-   Nem szereted a bátyádat? - kérdezte tőle a gombóc.
-   Nem. - rázta a fejét. - De ez nagyon hosszú sztori.
-   Amúgy Vicky. - néztem rá és megálltam a pakolásban, mire felém fordult. - Nekem jobb? Már több mint egy éve együtt élek azzal a csapat észlénnyel és nem Én lettem elkényeztetett, hanem Én kényeztettem el Őket! - sóhajtottam, majd elnevettem magam.
-   Mert hagyod, hogy ugráltassanak! - nézett rám Vick.
-   Tudom, de tudod, hogy simán megcsinálnom! - nevettem. - Amúgy az meg milyen, hogy luxus autóval jövünk, mint a nagy asszonyok, csak nincs hol aludnunk?
-   De aludhatunk a kocsiban. - mondta Vicky.
-   Louis kivégez! - forgattam a szemem. - Szerintem felőle inkább aludjunk valami sikátorban. - legyintettem.
Mikor készen lettünk, már indultunk a kocsihoz.
-   Azért mégiscsak jól áll nekem ez a Range Rover! - vigyorogtam.
-   Amúgy igen, de mikor röhögünk kívülről ilyen elkényeztetett angol libáknak tűnünk. - nézett rám Vick.
-   Tudod kit zavar! - rántottam vállat, majd elmosolyodtam. - Felőlem csövesnek is nézhetnek, pont nem érdekel.
-   Vicky, Jasmine! - hallottunk sikításokat, majd oda pillantottunk és 2 rajongó integetett bőszen.
-   Mindjárt jövünk. - vetett mosolyt a fiúkra Vicky, majd oda szaladtunk.
-   Sziasztok! - mosolyogtunk rájuk.
-   Kérhetünk képet? - kérdezte hatalmas mosollyal a szőke lány.
-   Persze. - mosolyogtunk, majd beálltunk a két oldalukra és csináltunk több fajta képet is.
-   Nagyon köszönjük! - mosolygott hálásan a vörös hajú.
-   Megölelhetünk titeket? - kérdezte félénken a szőke lány.
-   Természetesen, Én vagyok a nagy ölelgetős! - mondtam mosolyogva, majd először a szőke, majd a vörös hajú lány ölelt meg.
-   Lányok, annyira szépek vagytok és nagyon jól táncoltok! - áradozott hatalmas mosollyal a vörös.
-   Köszönjük. - mosolygott Vicky.
-   Imádunk titeket! - mondta a szőke.
-   Mi is imádunk! - mondtam, majd magamhoz szorítottam.
Mikor elengedtem, hagytak menni, de még intettünk.
-   De imádom a rajongókat! - vigyorgott Vicky.
-   Én is! - mosolyogtam rá. - De induljunk, bár nem tudom hova is megyünk, de vidáman! - nevettem el magam, majd bepattantam.
-   Nem akarok hátra ülni! - nyafogott Vicky.
-   Tudod az utat? - néztem rá.
-   Nem. - motyogott, majd beült hátra, mellém pedig Zsombor. -  Amúgy hol van Bory ülése? - kérdezte Vick.
-   Nem tudom, nyilván az apjánál. - rántottam vállat, mikor beült Szabi és a gombóc is.
Szegény gyerek, miért hívom gombócnak?! Gonosz vagyok...
Gyorsan  megérkeztünk és rögtön mikor beléptünk a teljesen üres lakásba hívott Louis. Én elmosolyodtam és felvettem.
-   Érdeklődsz, hogy kivel foglak megcsalni? - kérdeztem gonosz vigyorral.
-   Neked is szia! - mondta, de hallottam a hangján, hogy félig mosolyog. - Hol fogtok aludni?
-   Zsombornál. - mondtam.
-   Nagyon boldog vagyok... - mondta mérgesen.
-   Ne féltékenykedj, főleg ne egy kisfiúra! - mondtam mosolyogva. - Amúgy aranyos vagy. - kuncogtam.
-   Remélem jól szórakozol. - morgott.
-   Tökéletesen! - mondtam vigyorogva. - Mit csináltok? - kíváncsiskodtam.
-   Deborah alszik. - mondta mosolyogva. - Gondolom Ő érdekelt leginkább.
-   Igen. - mondtam nagy mosollyal.
-   Mi próbálunk. - sóhajtott.
-   Akkor holnap találkozunk. - mondtam.
-   Úgyis jönnöd kell velem valahova. - mondta vigyorogva.
-   Hova kell mennem veled? - kérdeztem aggódva.
-   Titok! - mondta.
-   Louis, azonnal mondd el!
-   Álmodj szépeket Jas, szia! - mondta és kinyomta.
Morogtam egy sort, majd csatlakoztam a csapathoz. Nem volt valami izgalmas a sztori, ugyanis lezuhanyoztunk, majd az volt a terv, hogy még beszélgetünk, meg ilyenek, ami először sikerült, majd Vick hátra dőlt a kanapén kényelmesen és úgy beszélgettünk tovább. Utána Én is hátra dőltem. Pár perccel később a fejét a vállamra döntötte Én, pedig a fejemet az övére, de még ment a beszélgetés, amíg le nem csukódott a szemünk.