17. rész

Reggel egy idegesítő zajra ébredtünk. Ez a zaj egyenesen Eleanor torkából áramlott szegény fülembe. Felültem, majd felvettem a szemüvegem. A konyha felé indultam. Louis éppen tevékenykedett.
-    Azt hittem rájöttél, hogy nem szakács vagy, hanem énekes! - nevettem.
-    Azt hittem rájöttél, hogy nincs szükség az okoskodásodra! - kérdezte Eleanor. 

Ilyenkor felmerül bennem a kérdés: Most Én vagyok ennyire negatív ember, hogy mindenkiben a rosszat látom, vagy ez a lány tényleg direkt piszkál?! 

Vagy van a másik esély, hogy Én vagyok túl pozitív és minden más embernek természetes, hogyha a pasijával, aki nekem egy jó barátom, beszélgetek, vagy viccelődöm, akkor szét akarom választani őket?! 

-   Most mi bajod? - fordultam felé karba tett kézzel. 

-   Már megint okoskodsz! - mondta. 

-   Esetleg nem zavarok neked? Talán jobb lenne, ha elköltöznék? - kérdeztem úgy, mintha annyira felnéznék rá. 

-   De, ez egy nagyon jó lenne! - vágta rá. 

-   Gondolod, majd miattad? - néztem rá fölényesen. 

-   Mind tudjuk, hogy élsz mint hal a vízben a fiúk nyakán! - mondta. 

-   Nem Én találtam ki, hogy ideköltözzek! Ha zavarok egy szó és hazaköltözöm! - vágtam rá karba tett kézzel. 

Észre se vettem, de már kiabáltunk egymással. 

-   Louis, téged nem zavar? - mutatott rám Eleanor. 

Louis mint egy hűséges papucs meg sem szólalt, rám se pillantott. 

-   Felfogtam, pakolok. - mondtam, majd kitörtem a konyhából és elindultam fel a lépcsőn, de már könnyes volt a szemem. 

Bevágtam magam után az ajtót, majd az ágyamra csapódtam. Hívtam Vickyt. 

-   Szia! - mondta vidáman. 

-   Szia, nem lakhatnák nálad? Csak amíg nem találok egy lakást. - mondtam szipogva. 

-   Miért mi lett a fiúkkal? - kérdezte. 

-   Csak púp vagyok a hátukon. - mondtam sírva. 

-   Persze lakhatsz nálam, de mindjárt ott vagyok! - mondta. 

* Liam szemszöge *

Jasmine felrohant a szobájába, miután üvöltöztek Eleanorral. Pár percig lefagyva ültünk a kanapén, majd betört Vicky az ajtón. 

-   Ki küldte el Jasminet? - kérdezte. 

-   Mi? - nézett rá nagy szemekkel Niall. 

-   Hozzám költözik, mert valaki közölte neki innen, hogy púp a hátatokon! - hadarta. - Melyik volt? - kérdezte. 

-   Soha nem mondanánk neki ilyet, szeretjük! - mondta Hazza. 

-   Tudni akarom, ki volt! - mondta idegesen. 

-   De elköltözik? - néztem rá nagy szemekkel. 

-   Hozzám költözik! Sírva hívott fel, hogy púp a hátatokon! - magyarázta. 

-   Felmegyek hozzá. - ugrott fel a szöszi. 

-   Melyikőtök mondta? - kérdezte és végignézett rajtunk szúrós szemmel. 

-   Nem mi voltunk! - mondtam. 

Csak Louis lehetett. De Louis sem mondana neki ilyet, mert Ő is szereti! Csak egy valaki maradt: Eleanor. De tőle nem venné magára! 

Ekkor El és Lou jöttek ki a konyhából. 

-  Te! - fordult idegesen Louis felé Vicky. 

Ijesztő látni, hogy a lány, aki mindenen nevet és poénkodik milyen ölni képes tigrissé változik, ha a lelkileg porcelánból lévő legjobb barátnőjét bántják. Rögtön mögé léptem, nehogy megtámadja Louist. 

-  Te voltál, ugye?! - nézett utálattal telt szemekkel Louisra. 

-  Ha igen, akkor mi van? - flegmázott Eleanor. - Az Ő házuk, simán elküldheti! - mondta. 

-  Én téged máshova küldenélek el! - mondta mérgesen Vicky. 

Azért a frappáns beszólásai megvannak! 

-  Tehát ti voltatok! - mondta mérgesen. - Kitalálom, a sátán mondta, hogy költözzön el a kis papucsa meg nem mert megszólalni! - pillantott Elre, majd Louisra. 

Nem szóltak semmit. 

-   Csak közlöm, hogy 10 éves koromban összeverekedtem egy 15 éves sráccal és elvitték az ügyeletre, tehát ti ketten nem vagytok ellenfeleim! - mondta idegesen, majd indult volna a páros felé, de elkaptam. 

-  Te és a verekedés? - nézett nagy szemmel Jasmine Vickyre. 

-  Érted bármit! - mondta, mire letettem. 

-  Megnéztelek volna! - szorította magához barátnőjét Jasmine. 

-  Kis törékeny! - mondta Vicky, majd simogatni kezdte Jas hátát. 

-  Ne hazudozz. - morgott Vick vállába. 

-  Oké. - nevetett. - Akkor hozzám költözöl? - kérdezte. 

-  Nem! - vágtuk rá Niallel, Harryvel. 

Jasmine ránk mosolygott hálásan. 

-  Nem tudom. - mondta Vickynek. 

-  Oké, csak mert Én mindig nálatok csöveztem és bizarr lenne, ha helyet cserélnénk. - nevetett. 

-  Vagy veszek egy lakást és nálam csövezel! - mosolygott Jas. 

-  Vagy maradsz itt! - mondtam. 

-  És itt csövezzek? - pillantott ránk Vicky. 

-  Eddig is ezt csináltad! - nevetett Hazza. 

-  Szeretjük, ha nálunk csövezel! - ölelte át hátulról Niall. 

-  Jas, itt aludhatok? - kérdezte tőle Vicky. 

-  Persze! - ölelte magához barátnőjét. 

-  És jössz? - nevetett. 

-  Hova? - kérdezi értetlenül Jasmine. 

Vicky elmosolyodik, majd össze-vissza táncikálni kezd. 

-  Menjünk! - villant vidám mosolyt Jasmine. 

-  Srácok, nincs kedvetek megnézni minket? - mosolygott ránk Vicky. 

Jasmine megdermedt lépcsőn és visszafordult. 

-   Mi?! - nézett Vickyre nagy szemekkel Jas. 

-   Te nem hallottad! - legyint nevetve. 

Jasmine öltözéke

Jasmine végül felment. 

-   Mit nézünk? - kérdezte Hazza. 

-   Egy kis táncot! - mosolygott ránk Vicky. 

-   Hol? - kérdeztem. 

-   Van egy kis színpad nem messze. - mosolygott. 

-   Oké. - mosolyogtam. 

-   Én megyek. - mondta Louis. 

-   Én is. - mondta Eleanor. 

Ekkor lerobogott táncos öltözékben Jasmine. Vicky más fajta ruhát választott, Ő haspólót vett fel. Őt először látom táncos ruhában. Jas összeállítása tetszett, nem állt távol a stílusomtól. 

-   Mehetünk. - mosolygott Jas. 

-   Payno lány! - nevetett Niall és a nyakánál átölelte Jasminet. 

-   Jasmine. - bökte hasba Jas. 

-   Tudja oda valaki az utat? - kérdezte Hazza. 

-   Én tudom. - mondta Tommo. 

-   Én sétálok. - mosolygott Jasmine. 

-   Én is! - ölelte át Vick. 

5 perc alatt értünk oda, a lányok már bent voltak. Hátulról mentünk be, Louist követve. A fények már a színpadra voltak irányítva, Vicky valahol a nézőtér fölött a lámpákkal, vagy a zenével szórakozhatott, mert Jasmine a színpadon állva magyarázott neki, vagyis kiabált. 

-   Most akkor hogy vannak sorrendben? - kérdezte Vicky. 

-   Hát be volt állítva! - kiabált neki nevetve Jas. 

-   Jó, már nincs! - rántott vállat Vicky. 

-   Oké, akkor ezt a lámpát kapcsold le, mert kifolyik a szemem és elmagyarázom! - mondta Jas. 

A lámpa lekapcsolódott. 

-   Tehát először a közös, aztán a tied és onnan már megismered! - kiabált a színpadról Jasmine. 

-   Oké, cseréljünk helyet! - nevetett Vicky. 

Jasmine oldalt lejött a színpadról és csak akkor vett észre minket. 

-   Heló! - vetett édes mosolyt. 

-   Menj segíts neki! - nevettem. 

Jasmine elszaladt, majd két másodperc múlva elsötétült hátul a fülke és egy mikrofonból szólt hozzánk Vicky. 

-   Jött Jas a zseni és mindent beállított! - nevetett Vicky a mikrofonba. - Tehát foglaljatok helyet és hát... ennyi, nézzetek! - nevetett. 

Elnevettük magunkat Vickyn. Fogalmam sincs, milyen szuper színház terem lehet ez, mert hirtelen elindult a zene és a lányok is kiszaladtak elénk. Az egész bemutatójuk lélegzet elállító volt, nem igazán értettem, hogyan rittyentettek ilyen produkciót spontán. Az biztos, hogy nagyon tud a két lány! Mikor végeztek, beszaladtak a színpad mögé. Felkapcsolódtak a fények. Pár percig beszélgettünk, majd jött Vicky és az oldalán Jasmine, aki inkább bicegett. 

-    Mi lett veled? - kérdezte Hazza. 

-    Még az első dal alatt. - legyintett mosolyogva. 

-    Így táncoltál? - kérdezte Niall. 

-    Aha. - rántott vállat. - Nem gáz. - mosolygott, majd leült az egyik székre és levette a bakancsát. 

A bokája kétszer akkora volt, mint szokott. 

-    Ez most komoly? - fogta a fejét.

-    Nagyon fáj? - kérdezte tőle Louis. 

-    Bírható! - legyintett. - De így nincs olyan cipőm, ami a lábamra megy! - mondta, mire Vicky felröhögött.
-    Micsoda probléma! - forgattam a szemem. 

-    Nekem már rég nem itt kéne lennem! - nézett az órájára El, majd búcsúzott és lelépett.
-    Jasmine, nem tudok nálad aludni, mert valami családi fogalmam sincs mire kell mennem. - ölelte meg Vick.
-    Oké, majd hívlak! - puszilta meg, majd Vicky is elment.
-    Hogy tervezel hazajönni? - kérdezte Harry Jasminet.
-    Nem tudom. - mondta, miközben a lábát vizsgálta, majd elnevette magát.
-    Kivigyünk? - kérdezte tőle Niall.
-    Felejtsd el! - vágta rá, majd felállt.
Látszott az arcán, hogy ez rossz ötlet volt.
-    Tudok menni. - mondta műmosollyal, majd elindult az kijárat felé.
-    Nézzük a szenvedésed? - kérdeztem.
-    Igen. - vágta rá, majd tovább bicegett.
Beült a kocsiba, majd sóhajtott egyet.
-    Mi a baj? - kérdezte Niall.
-    Semmi. - legyintett.
-    Csak van valami. - lökte meg gyengén Harry.
-    Szerintem Peter egy másik csajjal kavar. - mondta.
-    Honnan veszed? - kérdeztem.
-    Láttam egy másik tánctanárral beszélgetni, meg olyan megérzés. - rántott vállat.
-    Nyugodtan belekeverhetsz minket, ha megbánt téged úgyis szétverjük! - mondta Louis.
-    Mindenkit szét akartok verni, aki megbánt? - kérdezte Jasmine.
-    Igen. - mondtam.
-    Oké, akkor velem kéne kezdeni. - mondta Louis.
-    Mindegy. - rántott vállat. - Majd lerendezem. - mosolyodott el Jas.
-    Ugye tudod, hogy nem akarom, hogy elmenj? - kérdezte Jasminetől Louis.
Jas némán felnézett rá.
-    Csak egy papucs vagyok. - mondta mosolyogva és megsimogatta a mellette ülő lány arcát.
-    Legalább tudod. - ütögette meg mosolyogva Tommo arcát Jasmine.
-    Ugye nem haragszol? - kérdezte Lou kicsit félve.
Jasmine csöndben megrántotta a vállát. Louis mosolyogva oldalról átkarolta és magához húzta.
-    Ez nem jelent nemet. - mondta Jasmine.
-    De igen! - szorította Louis.
-    És mi lett volna, ha elköltözöm? - kérdezte Jas.

* Jasmine szemszöge *

Az autóban arról faggattam a fiúkat, mi lenne velük nélkülem. Mikor hazaértünk, nem bírtam felmászni a lépcsőn. 

-     Valaki! - kiabáltam a kanapéról. 

-     Igen? - kiabált vissza Liam. 

-     Te vagy a tökéletes személy! - kiabáltam mosolyogva, mire megjelent előttem. - Nem hoznád le nekem a pizsamám és egy bugyit? - kérdeztem tőle mosolyogva. 

-     Lehozom és nem turkálok a fiókodban. - nevetett. 

-     Imádlak! - dobtam neki puszit, mikor már a lépcsőn volt. 

-     Tudom! - kiabált az emeletről. 

Erre természetesen lehuppant mellém Hazza. 

-     Hogy van a lábad? - kérdezte. 

-     Sehogy. - rántottam vállat. 

-     Tessék. - adta a kezembe Liam a ruháimat. 

-     Várjunk, te turkálhatsz a fehérneműs fiókjában? - kérdezte felháborodottan Harry. 

-     Nem! - nevettem. - Csak lehozott egy bugyit! - mondtam nevetve. 

-     Srácok! - kiabált. 

Nekik is elmondta, hogy miért kell felháborodni. 

-     Akkor mi megnézhetünk benne! - alkudozott Louis. 

-     Nem. - vágtam rá. 

-     De miért? Ez egy fair ajánlat. - bólogatott Niall. 

-     Mert nem! Nem tárgyalok ilyenekről. - mondtam szigorúan. 

-     Gonosz! - morgott Harry. 

-     De Liam elmondhatja mit látott? - kérdezte Louis. 

-     Nem! - vágtam rá és szigorúan néztem Liamre, majd rámutattam. 

-     Nem fogom. - nevetett. 

Én a lenti fürdőt használtam, majd mikor készen lettem, kimentem. Mind a 4 srác a tv-t bámulta. Én elbicegtem a fotelig, majd belecsapódtam. 

-     Srácok, a kanapén alszom. - mondtam. 

-     Miért? - kérdezte Niall. 

-     Nem jó ötlet felmászni az emeletre és reggel le! - mondtam. 

-     Igaz. - bólintott Liam. 

Mindannyian felmentek lassacskán, majd Én betakaróztam egy pokróccal és egy párnát a fejem alá gyűrve el is aludtam.