Az éjjel alig aludtam valamit, mert bedugult az orrom. Pár órát aludtam és az alatt valami pók, vagy szúnyog össze vissza csipkedett. Reggel úgy ébredtem, hogy vörös az orrom a rengeteg fújástól, nem kapok rajta levegőt, tele vagyok piros pöttyökkel, amik folyamatosan viszketnek és enyhén szólva úgy nézek ki, mint aki haldoklik. Igazából úgy is érzem magam! A számon vettem levegőt, olyan voltam, mint egy hangosabb fajta légkondi. A szekrényemhez léptem, kiválogattam a legmelegebb pulcsim, majd nadrággal és tiszta fehérneművel a kezemben bementem a fürdőbe. Engedtem magamnak egy kád forró vizet, ami addig jól esett, míg benne voltam. Ahogy elkészültem és megtörölköztem, újra borzasztóan éreztek magam. Még a kézfejemen is megcsípett az a nyamvadt állat, de tovább megyek a fenekemet is! Milyen kegyetlen szúnyog, vagy pók lehetett az ilyen?! A szemüvegemet az orromra csúsztattam, majd az asztalomról elvettem a 100 darabos zsebkenőt és magamhoz ölelve elindultam le. Mikor leértem mindenki az étkezőben volt. Mikor megláttak, elképedtek. Eleanor ott ült Louis mellett, az Én helyemen.- Jól vagy? - kérdezte Niall.
- Ez most komoly kérdés volt?! - kérdeztem mérgesen, de mivel teljesen be volt dugulva az orrom, így elég furán hangzott a mondat.
- Mi a baj veled? - kérdezte Liam.
- Nem hinném, hogy azt tudni akarjátok! - mondtam, majd Harry székének a támlájára támaszkodtam.
- De igen, hátha tudunk segíteni! - mondta Hazza.
- Először is egész éjjel semmit nem aludtam, mert bedugult az orrom és nem kaptam levegőt! - kezdtem, de El közbe szólt.
- Látszik rajtad, elég nyúzott vagy. - mondta.
- Kösz Eleanor, magam is rájöttem! - forgattam a szemem. - Tehát ez volt éjjel! - folytattam a mesét. - Viszont reggelre sokkal rosszabb lett! Ugyanis annyi takony van a fejemben, hogy mindjárt szétdurran, már a fejem is fáj miatta, plusz vagy egy szúnyoggal, vagy egy pókkal osztottam meg az ágyam, ugyanis tele vagyok csípésekkel! - mondtam, majd felhúztam a pulcsim ujjait.
- Ez nagyon durva! - simogatta meg az egyik tényleg nagyon csúnyát a mutatóujjával Hazza.
- Az még a jobbik eset! - mondtam. - Viszont egész éjjel vakartam, így a hátamon, szinte mind vérzett és sebes, de a legdurvább ami a fenekemen van. - mondtam.
- De ne vakard! - simogatta a karom Liam.
- Álmomba volt! - mondtam.
- Nem kell rá krém? - kérdezte Niall.
- Nem kenhetem be az egész testem! - mondtam. - Akkor meg se moccanhatok, le se ülhetek! Ráadásul fehérneműre kell vetkőznöm hozzá. - magyaráztam.
- Segítünk bekenni! - kacsintott Harry.
- Most nagyon közel jársz egy pofonhoz! - néztem rá mérgesen.
- Jól van, nyugi! Semmi baj! Nyugi Jas, meggyógyulsz! - mondta és megpuszilta a karom.
Én megforgattam a szemem, majd automatikusan nyúltam volna a hátam felé, mikor viszketni kezdett.
- Ne! - kapta el a karom Liam.
- Azt hiszem, megyek és elásom magam. - mondtam.
- De tényleg kend be őket, mert így csak tovább tart és rosszabb lesz! - mondta Niall.
- Nem. Nem lépek utcára! Majd talán egy hónap múlva egészségesen lejövök közétek. - mondtam, majd kimentem a konyhába és megláttam a pulton egy kancsó gőzölgő teát.
Töltöttem magamnak, majd azt szorongatva indultam fel a lépcsőn. Óvatosan lépkedtem. Mikor beértem a szobámba a teát az éjjeli szekrényemre tettem, bebújtam az ágyamba és csöndben tovább szenvedtem teát iszogatva. Mikor megittam óvatosan levettem a szemüvegem, majd letettem magam mellé és a szemem lecsukva pár pillanat alatt el is aludtam.
Egy iszonyú idegesítő hangra keltem fel. Mégpedig Eleanor hangjára. Louis szobájából jött a hang és nem éppen szendvicseket készítettek. Nagyon ideges lettem. Gyorsan az orromra csúsztattam a szemüvegem, majd kimásztam az ágyamból és a külsőmmel nem törődve elindultam le. Ahogy kiléptem az ajtómon letrappoltam a lépcsőn, majd lent nem találtam senkit. Nem hiszem el, hogy itt hagytak velük! Ekkor csöngettek. Szerencsémre Vicky állt az ajtóban.
- Mi lett veled? - kérdezte.
- Most egy csomó mindent kell mesélnem! - mondtam, majd beengedtem.
- Menjünk fel a szobádba. - mondta.
Felmentünk, majd elmondtam, hogy mitől haldoklom és azt is, hogy Louisval mi volt tegnap.
- Oké... hogy is mondjam... - gondolkozott. - Talán most egy kicsit megölném ezt a srácot, de úgy hallom, nem ér rá meghalni! - mondta.
- Te mit tennél a helyemben? - kérdeztem.
- Pihennék egész nap az ágyamban! - mosolygott. - Feküdj le, hozok neked teát. Nem vagy éhes? - kérdezte.
- Nem, köszi. - mosolyogtam rá.
- Ez természetes! - mosolygott és megölelt. -Mire visszajövök legyél betakarózva. - mondta, mire bólintottam.
* Louis szemszöge *
Eleanor felkapta a pólóm és a bugyiját, amíg Én boxerben indultam a konyha felé. Mikor leértünk, nem várt látvány fogadott. Vicky a konyhában tevékenykedett.
- Szia. - mondtam meglepetten.
- Helló. - mondta érzelemmentesen.
- Mi jót csinálsz? - kérdezte tőle El.
- Levest. - mondta.
- Finom lesz? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. - mosolygott.
- Majd ha kész nekem is szedsz? - kérdeztem.
- Nem. - vágta rá. - Ez Jasmine levese. - mondta.
Ekkor belépett Liam.
- Szia! - ölelte meg Vick.
- Szia, hát te? - kérdezte tőle.
- Gondoltam meglátogatlak titeket, majd megláttam a barátnőmből maradt hullát. - mondta mosolyogva neki. - Éppen Őt ápolom.
- Louis, te mit csináltál idáig? - kérdezte tőlem Liam.
- Hát nem kereket cserélt! - nevetett Vicky. - Már a ruházatából ítélve. - nevetett. - Bár, ha számba vesszük az agykapacitását és az erejét, semmi esély rá, hogy kereket tudna cserélni! - gondolkozott el.
- Miért te tudsz? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Igen Tomlinson, mivel a szüleimnek műhelye van! - mosolygott büszkén.
Ekkor Jasmine battyogott le.
- Hova? - kérdezte Vick.
- Zsebkendő. - mondta bedugult orral, majd elvette a százas csomagot és elindult vele a kanapéra.
- Mi a terved? - kérdezte tőle Liam.
- Valószínű szenvedek. - mondta.
- Nem viszketnek a csípések. - kérdezte a mellettem álldogáló szépségem.
- De igen! Próbálok nem rájuk gondolni! - mondta, majd hisztérikusan belesikított egy párnába. - Megőrülök! - mondta mérgesen, majd felpattant és megindult a lépcső felé.
- Most felmész és agyon vakarod magad? - kérdezte tőle Vicky.
- Nem lezuhanyzom újra, mert attól pár percig jobb. - mondta, majd eltűnt a lépcsőn.
Vick nem sokkal később felment hozzá, majd Eleanornak sajnos mennie kellett. Mikor El távozott, fél órára rá megérkezett Niall és Harry.
- Louis, hogy van Jasmine? - kérdezte Niall.
- Nem tudom. - rántottam vállat.
- Nem úgy maradtál itthon, hogy ápolgatod? - kérdezte Hazza.
- De igen, csak jött El .- mondtam.
- Louis, nem látod hogy néz ki?! De azért rá se nézel, hozzá se szólsz! Basszus, pedig te mondtad többször is, hogy mennyire tetszik! - mondta Niall.
- Tudom, de ez nem helyes! - mondtam és a földet néztem.
- Oké, most mi kérünk, hogy foglalkozz vele! - mondta Harry.
- Rendben. - bólintottam.
Ekkor lejött Vicky nevetve.
- Mi lett veled? - kérdezte Niall.
- Szegényt bekentem krémmel, ezért most kitárt karokkal, terpeszben áll bugyira és melltartóra vetkőzve a szobája közepén és várja, hogy beszívja a krémet! - nevetett Vicky.
- Megengedte, hogy bekend? - kérdeztem tőle nagy szemekkel.
- Persze, de összeverekedtünk! - nevetett.
- Magánéletet akarok! - kiabálta az emeleten Jasmine.
Vicky felnevetett. Pár perc múlva Jasmine felöltözve jött le.
- Utálom a hideget és a rovarokat! - morgott.
- Holnapra jól leszel! - mosolygott rá Liam.
- Ha addig nem ásom el magam! - mondta.
- Ne légy már ennyire nyomi! - ölelte meg Vicky.
- Nem hinném, hogy ölelgetni jó ötlet! - mondta, mire Vick elengedte.
- Jasmine, beszélhetünk? - kérdeztem tőle.
Rám nézett, először meglepetten. Utána arckifejezése olyan "így is roncs vagyok, ennél lejjebb nincs!" lett.
- Beszéljünk. - rántott vállat, majd követett a szobámba.
A földön hevertek a ruháim. Mikor beléptem, leültem az ágyamra. Ő leült az egyik fotelbe.
- A tegnapi dologról lenne szó, ugye? - kérdezte.
- Igen. - bólintottam.
- Kitalálom! - mondta. - Felejtsük el! Mintha meg sem történt volna. - mondta unottan. - Nem zavar, nem sértesz meg vele, de eldönthetnéd egyszer, hogy mit is akarsz és nem játszadoznál velem! - mondta karba tett kézzel.
- Nem szerettem volna az érzéseiddel játszani, sajnálom. - mondtam.
- Én is... - mondta.
Csönd lett a szobában, majd elindult ki, mikor utána szóltam. Hiszen hülye vagyok! Tényleg szeretem.
- Kérlek, adj nekem egy kis időt! - kértem. - Tényleg szeretlek és ne felejtsük el, ami tegnap történt, de össze kell raknom, mit is akarok. - mondtam ki kerek-perec.
- Rendben Louis. - bólintott, majd kiment.
Nagyon fura... Mi lehet vele? Persze, gondoltam, hogy nem fog ennyitől a nyakamba ugrani, de ennél Ő sokkal vidámabb természet. Láttam már betegen... pontosabban belestem a szobájába még egy éve és akkor sokkal vidámabb volt. Ezt köthetném Cassiehez, de úgy érzem nem lenne értelme, mert talpra állt. Ezt még meg kell fejtenem! - gondoltam, majd Én is kimentem a szobámból és lefutottam a lépcsőn.
A fiúk úgy bámultak rám, mint egy gyilkosra.
- Mi történt? Mit tettem? - kérdeztem.
- Ezt akarjuk tudni! - vágta rá Niall.
- Mit mondtál neki? - kérdezte Harry.
- Nem fontos...- mondtam, hogy ne kelljen nekik elmagyaráznom, mert kioktatnak.
- De igen! - vágta rá Liam.
- Majd elmagyarázom. - mondtam.
- Most tökéletes! Halljuk! - mondta Niall.
- Azt, hogy szeretem. - mondtam ki, amire mind vártak.
- Elmondtad neki? De mi van Eleanorral? - kérdezgetett Liam.
- Igen elmondtam és nem tudom... - gondolkoztam. - Fogalmam sincs, mit csináljak! - mondtam gondterhelten és beletúrtam a hajamba.
- Haver, segítenénk, de nem tudjuk mit érzel! - mondta Niall.
- Megértem. - bólintottam.
Ekkor Vicky szaladt le a lépcsőn és mögötte ott battyogott Jasmine.
- Úgy elvinnélek, miért nem jössz? - kérdezte Jasminet Vick.
- Mert nem mehetek emberek közé! Nem vehetek fel mást, csak hosszú gatyát és hosszujjú pólót! - mondta Jas.
- De nem is olyan csúnya! - mondta.
- Á, dehogy... - forgatta a szemét Jasmine.
- Majd holnapra jól leszel! - ölelte át Vicky, majd elment.
Jasmine megindult felénk, majd leült az egyik babzsákfotelbe és hátra hajtotta a fejét.
- Minden oké? - kérdezte őt Niall.
- Nem, mert mindjárt megőrülök! - morogta. - Viszket! Mindenem viszket, az összes! Egyszerre! - mondta idegesen, majd elkezdett rugdalózni a lábaival.
- Nyugi! - lépett elé Harry, majd kezeit lefogta.
- Már nem azért Styles, de a lábamat nem fogod és igencsak idegesítesz, tehát a helyedben vigyáznék! - mondta Jasmine.
Niall is odalépett és megfogta Jas lábait.
- Nyugi van, holnapra sokkal jobb lesz! - nyugtatta Liam.
- Az nagyon jó lesz, de ma van és megőrülök! - hisztizett.
- Éjjel 11 óra van, elmehetsz aludni! - mondtam.
- Jó, engedjetek el! - parancsolta.
Harry és Niall összevigyorogtak, majd felkapták Jasminet a végtagjainál fogva és elkezdtek rohanni vele fel a lépcsőn. Jasmine sikított és nevetett ma először! Hallottuk, hogy becsukódott az ajtó, majd nem jött le senki. Mi is felmentünk Liammel és elmentünk aludni.
Vick nem sokkal később felment hozzá, majd Eleanornak sajnos mennie kellett. Mikor El távozott, fél órára rá megérkezett Niall és Harry.
- Louis, hogy van Jasmine? - kérdezte Niall.
- Nem tudom. - rántottam vállat.
- Nem úgy maradtál itthon, hogy ápolgatod? - kérdezte Hazza.
- De igen, csak jött El .- mondtam.
- Louis, nem látod hogy néz ki?! De azért rá se nézel, hozzá se szólsz! Basszus, pedig te mondtad többször is, hogy mennyire tetszik! - mondta Niall.
- Tudom, de ez nem helyes! - mondtam és a földet néztem.
- Oké, most mi kérünk, hogy foglalkozz vele! - mondta Harry.
- Rendben. - bólintottam.
Ekkor lejött Vicky nevetve.
- Mi lett veled? - kérdezte Niall.
- Szegényt bekentem krémmel, ezért most kitárt karokkal, terpeszben áll bugyira és melltartóra vetkőzve a szobája közepén és várja, hogy beszívja a krémet! - nevetett Vicky.
- Megengedte, hogy bekend? - kérdeztem tőle nagy szemekkel.
- Persze, de összeverekedtünk! - nevetett.
- Magánéletet akarok! - kiabálta az emeleten Jasmine.
Vicky felnevetett. Pár perc múlva Jasmine felöltözve jött le.
- Utálom a hideget és a rovarokat! - morgott.
- Holnapra jól leszel! - mosolygott rá Liam.
- Ha addig nem ásom el magam! - mondta.
- Ne légy már ennyire nyomi! - ölelte meg Vicky.
- Nem hinném, hogy ölelgetni jó ötlet! - mondta, mire Vick elengedte.
- Jasmine, beszélhetünk? - kérdeztem tőle.
Rám nézett, először meglepetten. Utána arckifejezése olyan "így is roncs vagyok, ennél lejjebb nincs!" lett.
- Beszéljünk. - rántott vállat, majd követett a szobámba.
A földön hevertek a ruháim. Mikor beléptem, leültem az ágyamra. Ő leült az egyik fotelbe.
- A tegnapi dologról lenne szó, ugye? - kérdezte.
- Igen. - bólintottam.
- Kitalálom! - mondta. - Felejtsük el! Mintha meg sem történt volna. - mondta unottan. - Nem zavar, nem sértesz meg vele, de eldönthetnéd egyszer, hogy mit is akarsz és nem játszadoznál velem! - mondta karba tett kézzel.
- Nem szerettem volna az érzéseiddel játszani, sajnálom. - mondtam.
- Én is... - mondta.
Csönd lett a szobában, majd elindult ki, mikor utána szóltam. Hiszen hülye vagyok! Tényleg szeretem.
- Kérlek, adj nekem egy kis időt! - kértem. - Tényleg szeretlek és ne felejtsük el, ami tegnap történt, de össze kell raknom, mit is akarok. - mondtam ki kerek-perec.
- Rendben Louis. - bólintott, majd kiment.
Nagyon fura... Mi lehet vele? Persze, gondoltam, hogy nem fog ennyitől a nyakamba ugrani, de ennél Ő sokkal vidámabb természet. Láttam már betegen... pontosabban belestem a szobájába még egy éve és akkor sokkal vidámabb volt. Ezt köthetném Cassiehez, de úgy érzem nem lenne értelme, mert talpra állt. Ezt még meg kell fejtenem! - gondoltam, majd Én is kimentem a szobámból és lefutottam a lépcsőn.
A fiúk úgy bámultak rám, mint egy gyilkosra.
- Mi történt? Mit tettem? - kérdeztem.
- Ezt akarjuk tudni! - vágta rá Niall.
- Mit mondtál neki? - kérdezte Harry.
- Nem fontos...- mondtam, hogy ne kelljen nekik elmagyaráznom, mert kioktatnak.
- De igen! - vágta rá Liam.
- Majd elmagyarázom. - mondtam.
- Most tökéletes! Halljuk! - mondta Niall.
- Azt, hogy szeretem. - mondtam ki, amire mind vártak.
- Elmondtad neki? De mi van Eleanorral? - kérdezgetett Liam.
- Igen elmondtam és nem tudom... - gondolkoztam. - Fogalmam sincs, mit csináljak! - mondtam gondterhelten és beletúrtam a hajamba.
- Haver, segítenénk, de nem tudjuk mit érzel! - mondta Niall.
- Megértem. - bólintottam.
Ekkor Vicky szaladt le a lépcsőn és mögötte ott battyogott Jasmine.
- Úgy elvinnélek, miért nem jössz? - kérdezte Jasminet Vick.
- Mert nem mehetek emberek közé! Nem vehetek fel mást, csak hosszú gatyát és hosszujjú pólót! - mondta Jas.
- De nem is olyan csúnya! - mondta.
- Á, dehogy... - forgatta a szemét Jasmine.
- Majd holnapra jól leszel! - ölelte át Vicky, majd elment.
Jasmine megindult felénk, majd leült az egyik babzsákfotelbe és hátra hajtotta a fejét.
- Minden oké? - kérdezte őt Niall.
- Nem, mert mindjárt megőrülök! - morogta. - Viszket! Mindenem viszket, az összes! Egyszerre! - mondta idegesen, majd elkezdett rugdalózni a lábaival.
- Nyugi! - lépett elé Harry, majd kezeit lefogta.
- Már nem azért Styles, de a lábamat nem fogod és igencsak idegesítesz, tehát a helyedben vigyáznék! - mondta Jasmine.
Niall is odalépett és megfogta Jas lábait.
- Nyugi van, holnapra sokkal jobb lesz! - nyugtatta Liam.
- Az nagyon jó lesz, de ma van és megőrülök! - hisztizett.
- Éjjel 11 óra van, elmehetsz aludni! - mondtam.
- Jó, engedjetek el! - parancsolta.
Harry és Niall összevigyorogtak, majd felkapták Jasminet a végtagjainál fogva és elkezdtek rohanni vele fel a lépcsőn. Jasmine sikított és nevetett ma először! Hallottuk, hogy becsukódott az ajtó, majd nem jött le senki. Mi is felmentünk Liammel és elmentünk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése