21. rész

Reggel csönd volt, tehát senki nem volt otthon. Mosolyogva mentem le. Bekapcsoltam a rádiót, amiben kivételesen nem olyan monoton, unalmas zenék mentek, mint szoktak. Fel is hangosítottam, hogy az egész házban halljam. Az Én zenei stílusomat úgy hívják, hogy nincs! Nincs olyan számomra, mint, mondjuk, hogy nem szeretem a pop zenét. Minden fajta zenét szeretek, de daltól függ. Táncolgatva ettem meg a reggelimet, ami a szokásos volt. Mikor megettem, leültem a tv elé, de nem néztem semmit, inkább ücsörögtem és hallgattam a zenét. Végül úgy döntöttem, kezdeni kéne valamit magammal. Bementem a lenti fürdőbe. Éppen elkezdtem volna összeszedni magam, de rájöttem, hogy nincs kedvem. A kontaktlencsém is a saját fürdőmben volt, ahogy minden más cuccom is. Hirtelen valaki rám nyitotta az ajtót, mire Én a hozzám legközelebb eső tárgyat a kezembe kapva megütöttem vele. Az illető a földre esett. Én a kezemre néztem. Egy felmosóval ütöttem le. Óvatosan a földre pillantottam.
-    Jasmine, úgy veszem észre, megijedtél. - nevetett Louis.
-    Basszus! - kaptam a szám elé a kezem. - Jól vagy? - kérdeztem, majd felhúztam.
-    Aha, semmi gáz. - mondta és levette a kezét a homlokáról.
-    Louis, annyira hülye vagy! - mondtam, miközben kinyitottam a tükrös szekrény ajtaját.
Szappanok, tusfürdők, samponok, fogkefék és fogkrémek. Sehol egy vattapamacs, amivel segíthetnék Louis vérző homlokán.
-    Várj meg itt! - mutattam fel a mutató ujjam. - Vagyis ne! Gyere! - mondtam, majd megindultam a fürdőmbe Ő, pedig követett.
-    Nem törted be a koponyám! - nevetett.
-    Nem, de vérzik a homlokod! - mondtam, majd bevonultam a szobámba.
-    Te se szoktál rendet rakni. - nevetett a szobámat nézve.
-    Csodás felfedezés. - mondtam, majd belöktem a fürdőmbe.
-    Az mi? - mutatott a lila szappanomra.
-    Az egy szappan. - forgattam a szemem, - Öt éves vagy? - kérdeztem, majd kinyitottam a szekrényem, ami tele volt körömlakokkal, sminkekkel és ilyesmikkel.
Kivettem a vattapamacsot, majd körülnéztem.
-    Ha oda leülsz, akkor az nem jó, nem érlek el. - gondolkoztam hangosan.
-    Hova? - kérdezte.
-    Mindegy, akkor ülj a kád szélére, - mondtam, mire leült.
-    Oké, most mi a terved? - kérdezte.
-    Gondoltam hideg vizes pamaccsal letörlöm és eláll a vérzés. - mondtam, miközben már vizeztem a pamacsot.
-    Vagyis végig csöpögteted a pólómat vízzel? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-    Nem, nagyságos uram. - forgattam a szemem, majd lerántottam a törölközőmet a tartóról és a pólójának nyakába tűrtem, mint egy előkét. - Megfelel? - kérdeztem.
-    Meg. - mosolygott.
-    Oké, akkor ne nyekeregj, fájni fog. - mondtam, majd óvatosan hozzáértem a sebéhez.
Felszisszent.
-    Nem öllek meg! - nevettem.
-    El sem érsz. - nevetett.
-    Oké, gondoltam nem leszek tolakodó, de ha nem zavar. - rántottam vállat, majd mivel terpeszben ült, beléptem a két lába közé.
Törölgettem a sebét, de a víz a pamacsból folyt le az arcán.
-    Nem zavar, hogy belemegy a szemedbe? - kérdeztem nevetve és letöröltem a szeme alól egy cseppet.
-    Azt hittem, a körmöddel kimarod a szemem. - mondta.
-    Azért, annyira nem nagyok! - mondtam mosolyogva, de a sebére koncentráltam.
-    Van itthon valaki? - kiabált egy ismerő hang: Hazza.
-    Itt! - kiabáltam.
Hallottam, ahogy felpattog a lépcsőn, majd benyit a szobámba és végül belép mögém.
-    Mit csináltál? - nézett nevetve Louisra.
-    Jasmine leütött egy felmosóval. - mondta Louis, mire nevetni kezdtem és kidobtam a vérrel átitatott pamacsot, majd újat vettem elő.
-    Miért? - kérdezte értetlenül Harry.
-    A lenti fürdőben próbáltam rávenni magam, hogy menjek valahova, mikor benyitott és megijedtem. - nevettem, miközben bevizeztem, majd kinyomtam a fölösleges vizet a kis fehér pamacsból.
-    Oké, akkor most ápoló vagy? - kérdezte nevetve a göndör.
-    Aha. - mondtam, majd véletlen, mivel Harryre pillantottam, erősebben nyomtam Louis sebére a pamacsot.
-    Aú! - nyafogott.
-    Bocs, de megbeszéltük, hogy ne nyekegsz! - mondtam, miközben a pamacsból kinyomódó vizet letörölgettem Louis arcáról az ujjammal.
-    Hallod, behorpasztod a fejem, de nyekegjek! - mondta a combjára csapva.
-    Légy férfi és bírd ki! - mondtam, amin Hazza nevetett.
-    Louis, most jobb? - kérdezte, majd erőből Louis lábára taposott.
-    Te hülye állat! - kiabált Louis.
-    Most már nem a homlokod fáj a legjobban! - nevetett Harry.
-    Kösz, most sokkal jobb! - mondta unottan Louis.
-    Te hülye állat! - mondtam Harrynek, de azért nevettem rajta, mégis mérges voltam.
-    Bevált, nem? - nevetett, mire megdobtam a kezemben lévő pamaccsal.
-    Húzz innen! - mondtam, mire röhögve kijjebb ment. - Maximum, ha segítesz, maradhatsz! - mondtam nevetve.
-    Már segítettem. - nevetett.
-    Hülye vagy Styles! - mondtam nevetve.
-    Te a szerencsétlennel foglalkozz! - mutatott Louisra.
-    Ne nyafogj! - mondtam, majd a sebére nyomtam a pamacsot és mellé oldalra fordulva, Harry felé, hátulról is megtámasztottam Louis fejét.
-    Azért ennyire nem fájhatott! - mondta Harry és Louis fejére mutatott.
-    Fejbe vágtam tiszta erőből egy felmosóval! - mondtam nevetve. - Azért, szerintem Te is hátra esnél. - nevettem.
-    Oké, igazad van. - mondta vigyorogva. - De azért élvezed a helyzetet. - nevetett Louisra mutatva.
-    Dehogy! - kamuzott láthatóan, - Elviselem! - mondta nevetve.
-    Jaj, te szegény! - mondtam és a fejét magamhoz húztam. - Annyira sajnállak. - mondtam, majd eltoltam magamtól.
-    Ha fejbe vágom magam, Én is kapok ilyet? - kérdezte Hazza.
-    Nem, akkor 3 hétig röhögök rajtad. - nevettem el magam.
-    És, ha te vágsz fejbe? - kérdezte.
-    Nem foglak. - vigyorogtam rá.
-    De Én is kérek egy ilyen fej ölelést! - mondta és kiskutya szemekkel nézett.
-    Gyere! - mondtam, majd Louishoz hasonlóan megöleltem a fejét.
-    Heló, még mindig vérzik a fejem! - mondta Louis integetve.
-    Oké, de te üldögélsz, kényelmesen a kádam szélén! Én itt állok 10 perce! - mondtam.
-    Sajnálom, ha Én véglak fejbe, majd Én állok! - mondta vigyorogva.
-    Nem, te inkább kihívnád a mentőket, vagy valami nagyobb hülyeséget csinálnál! - nevettem.
-    Oké, igazad van. - bólintott.
Én elvettem a pamacsot Louis fejétől, majd újabbat vizeztem be és tettem oda. A fejét hátulról, a tarkójánál óvatosan megfogtam, hogy előröl megtámasszam a kezemet. Majd, mivel oldalt álltam neki, óvatosan leültem az egyik combjára.
-    Jézusom! - mondtam, mikor roppant a térdkalácsom.
-    Az normális? - kérdezte Louis.
-    Aha. - rántottam vállat. - A te lábad, viszont letörik a súlyom alatt! - nevettem.
-   Dehogy! - mondta.
-   Viszont megvakulsz! - töröltem le a szeme fölül a vízcseppet.
-   Azért, te is élvezed, hogy gondoskodhatsz Louisról! - nevetett Harry.
-   Én mindenkiről szeretek gondoskodni! - nevettem.- Liamen kívül, mind életképtelenek vagytok! - nevettem.
-   Én tudok főzni! - mondta Harry.
-   Viszont igencsak szerencsétlen vagy! - mondtam, mire bólintott.
-   Én... - gondolkozott Louis.
-   Te vagy a legrosszabb! Styles úr, még elmegy! Horan, éhen halna Te, pedig közveszélyes vagy, hülye és felgyújtod a konyhát! - soroltam.
-   Akkor Liam, Én, Niall és Louis? Ez a sorrend? - kérdezte Harry.
-   Nem, Liam, aztán te, aztán Niall és Louis egy helyen! - mondtam.
-   Akkor Niall nem jobb nálam! - nevetett Louis.
-   Örülj! - forgattam a szemem. - Király, nem vérzik! - mondtam, majd kidobtam a kis kukába a pamacsot.
-   Akkor ennyi? - kérdezte.
-   Nem tudom, szeretnéd, hogy ez díszelegjen a homlokodon? - mutattam rá.
-   Nem. - mondta.
-   Akkor szedek valami tapaszt! - mondtam, majd felálltam és a szekrényben turkáltam.
A mesefigurás helyett, inkább a sima egyszerűt választottam, majd óvatosan a sebre helyeztem.
-   Most vagy kész. - mosolyogtam rá.
-   Köszi! - ölelt meg, mikor felállt.
-   Nem bánnám, ha kisebb maradnál nálam! - nevettem.
-   Azért nem fogok leguggolni előtted. - nevetett.
-   Most megtanulhattad, mennyire imádom, mikor ijesztgetnek! - mondtam, majd miközben kifele haladtam a két híresség háta mögött, Louist gyengén fejbe vágtam.
-   Ezt, most miért? - kérdezte hátra nézve és odatette a kezét.
-   Mert meg akartál ijeszteni, meg azért, mert végig vigyorogtál, amíg ápolgattalak! - vágtam rá vigyorogva.
-   Hát, ha így játszunk! - rántott vállat hatalmas mosollyal, majd hirtelen lekapta rólam a szemüvegem és a vállára kapott, mint egy zsákot.
-   Tegyél le! - sikítottam nevetve.
-   Szóltál? - kérdezte nevetve.
-   Utállak Louis! - kiabáltam nevetve.
-   Vigyáz lépcső! - mondta nevetve, majd elkezdett lerohanni rajta.
-   Látom elvagytok! - hallottam ismerős nevetést: Niall.
-   Ja, Én is úgy veszem észre! - hallottam egy kevésbé kedves hangot, ami csak Eleanor lehetett.
Én nevetve elkezdtem énekelni Louis hátán, semmi dalt, csak lá-lát.
-    Szegény lány, megbolondult! - nevetett Harry.
-    Agyába szállt a sok vér! - nevetett Liam.
-    Letennél? - kérdeztem nevetve.
-    Persze. - mondta, majd óvatosan letett.
Elég instabil támaszt nyújtottak lábaim főleg, hogy szemüveg nélkül voltam, így csak kapaszkodtam Louis karjába.
-    Bocsi. - mosolyodott el, majd óvatosan az orromra csúsztatta a szemüveget.
-    Mizu van héjában sült krumplik? - pattant be a bejárati ajtón Vicky.
Louisval, mintha közénk villám csapott volna, szétrebbentünk.
-    Na, akkor ha semmi válasz, felmérem a helyzetet. - mosolyodott el, majd körülnézett. - Valószínű, Jas agyonverte Louist, Eleanor félreértette a helyzetet és Vicky majdnem lemaradt egy veszekedésről, de éppen időben érkezett, hogy röhöghessen! - mondta vigyorogva.
-    Nem vertem agyon! - mondtam. - Vagyis, de csak nem direkt. - mondtam kuncogva.
-    Mivel verted meg? - kérdezte nevetve Vick.
-    Megütöttem egy felmosóval. - nevettem lehajtott fejjel.
-    Oké, akkor majdnem eltaláltam! - vigyorgott Vicky. - Akkor ti a szemünk előtt vitáztok, vagy kimentek a konyhába? - kérdezte mosolyogva Vicky.
-    Neked nincs egy kicsit túl nagy pofád?! - kérdezte tőle felháborodva, kiabálva Eleanor.
-    Neked nem gátolja az agyad működését az a vakolat, amit az arcodra kensz? - kérdezte diadalittas mosollyal Vicky, mire felröhögtem.
Eleanor arca döbbenetet és utálatot tükrözött. Én gondoltam, egy kicsit kiélvezem a helyzetet. Eleanor már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de gonosz mosollyal belé fojtottam a szót.
-   Csak óvatosan, nehogy a hajad bánja! - ingattam a fejem mosolyogva.
-   Jasmine, elég! Ez nem a te vitád és túl lősz a célon! - mondta Niall, majd terelt fel a lépcsőn.
-   Ha egy szóval is megsérted, kitekerem a nyakadat! - kiabáltam vissza, majd bementem a szobámba.
Niall becsukta az ajtót maga után.
-   Szereted? - kérdezte halkan.
-   Igen. - rántottam vállat.
-   Nem zavar, hogy ennyi ideje, még csak hozzád se szól? - kérdezte.
-   Elmondtam neki, Őt választotta. - utaltam Eleanorra. - Már nem érdekel, megtanultam kezelni. - legyintettem.
-   De fáj! - mondta szomorúan.
-   Igen, de ez nem változtat azon a tényen, hogy elfelejtett. - mondtam. - Elfogadom, igaza van. - nevettem kínomban. - Én sem magamat választanám. - sóhajtottam, majd hátradőltem az ágyamon.
-   Jasmine, alábecsülöd magad! - mondta.
-   Én is azt hittem, de nem. - mondtam halkan. - Kevés vagyok, nem kellek neki. - mondtam.
-   Nem vagy kevés és Louis egy hülye. - mondta, majd leült mellém.
-   Niall, ne kamuzz! - néztem rá komolyan.
-   Nem szokásom. - mosolygott.
-   Álljon meg a menet! - lépett be Ginger. - Ma bulizni jön a társaság! - vigyorgott ránk. - Csak úgy! - mosolygott.
-   Nem téged ünneplünk? - kérdeztem, mosolyogva.
-   Ha ennyire akarod! - legyintett. - Nyolcra itt vagyok! - mondta.
-    6 óra! - mondta Niall.
-    Sziasztok! - mondta Ginger, majd kiment.
-    Rohanás van! - mondtam, majd kitereltem Niallt a szobámból.
Berohantam a fürdőmbe, majd pontosan 19:45-kor léptem ki a szobámból. Mikor kiléptem, először Louisval találkoztam. Végignézett rajtam, mire elpirultam.
-    Nagyon csinos vagy! - mosolygott.
-    Köszönöm. - mosolyogtam, majd elindultam le a lépcsőn.
Rögtön, mikor leértem, Ginger sikított egyet.
-    Végre nem úgy nézel ki, mint aki az ötödik srác ebben a házban! - mondta, mire megforgattam a szemem.
-    Liam, te felelsz értem! - mutattam rá.
-    Oké, mi a határ? - kérdezte.
-    A csillagos ég! - nevetett Vick.
-    Amikor abbahagyom a táncolást, utána jön egy más fajta táncolás és az éneklés! Na, mikor abbahagytam a táncolást, csak víz! - mondtam, mire mosolyogva bólintott.
Elindultunk. Mi a lányokkal végig dumáltunk. A buli iszonyú jó volt, egy pontig.
Már a sokadik pohárral ittam. Menni akartam a srácokhoz, de senkit nem láttam. Hirtelen megpillantottam Louist, majd elmosolyodtam és felé igyekeztem.
-     Jasmine, téged kerestelek! - mosolyodott el.
-     Miért? - kérdeztem mosolyogva.
-     Megyünk. - mondta, majd megfogta a kezem és maga után húzott.
Kimentünk. Ott álltak a többiek.
-     Jas, te mennyit ittál? - kérdezte tőlem Harry.
-     Eleget ahhoz, hogy otthon folytassam! - mosolyogtam, majd beültem Louis és Niall közé.
-     Mi lenne, ha üvegezéssel kezdenénk? - kérdezte Ginger.
-     Benne vagyok! - mosolygott Vicky. - De a Vick fajta üvegezés? - kérdezte.
-     Nem! - nevettem.
-     Az milyen? - kérdezte Niall.
-     Azt hiszem, azt inkább reggel mondjuk el, nehogy jó ötletnek tűnjön! - nevetett Ginger.
-     Jó, akkor ivós, vagy vetkőzős? - kérdezte Liam.
-     Ne ivós! - mondtam. - Nekem nem kéne több! - mondtam, majd elnevettem magam.
-     Akkor az izgalmasabb fajta! - nevetett Harry.
Mikor beértünk a házba, leültünk az asztalhoz. Én szereztem egy üveget, majd letettem az asztal közepére.
-     Ki pörget? - kérdezte Vick.
-     Én! - vigyorgott Niall.
Az üveg Gingerre érkezett.
-     Felelsz vagy mersz? - kérdezte tőle Nialler.
-     Felelek! - mondta mosolyogva.
-     Oké, akkor... - gondolkozott. - Ki jön be az asztaltól? - kérdezte a szöszi.
-     Harry. - vágta rá lazán Ginger.
Harry ezt egy vigyorral és egy kacsintással díjazta, mire Ginger elmosolyodott és pörgetett. Louis!
-     Na, felelsz vagy mersz? - kérdezte mosolyogva.
-     Merek! - vigyorgott Louis.
-     Vedd le Jasmine cipőjét az asztal alatt! - mosolygott Ginger.
Louis vigyorogva tűnt el az asztal alatt. Éreztem, ahogy leveszi rólam az egyik cipőm. Közben Én a szoknyámat direkt leszorítottam, nehogy valami olyasmit lásson, amit nem kéne. A második cipőmnél, elkezdte lassan felcsúsztatni a kezét a combomra a harisnyámon, de a lábammal szépen meglöktem a mellkasánál, mire a széke elé esett, fenékre. Elnevette magát, majd levette a másik cipőmet is rendesen. Felült a helyére, majd felmutatta őket büszkén. Pörgetett, majd szerencsémnek köszönhetően engem pörgetett.
-    Jasmine! - mosolygott rám gonoszan. - Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
-    Merek. - mosolyogtam magabiztosan.
-    Elrejtek egy gumicukrot az alsómban és te megkeresed! - mosolygott.
-    Felejtsd el! - vágtam rá.
-    Akkor vetkőzz! - mondta.
-    Oké! - mosolyogtam, majd beszaladtam a lenti fürdőbe és a harisnyámtól megszabadultam, de minden más maradt.
Visszaszaladtam, majd az asztalra tettem a harisnyám. Én pörgettem. Vick jött ki.
-    Súgd meg nekem, ki jön be neked a legjobban! - mosolyogtam rá.
Odahajolt.
-    Niall. - súgta halkan, majd elnevette magát.
-    Megmondta. - bólintottam, majd pörgetett.
Harry.
-    Felelsz, vagy mersz? - kérdezte tőle Vicky.
-    Merek! - mosolygott.
-    Puszild meg a száján Gingert! - mosolygott.
Hazza áthajolt az asztalon, majd megpuszilta. Ő pörgetett és Én lettem az áldozat.
-    Merek! - mosolyogtam bátran.
-    Táncold el a legnyomibb táncot, amit poénból szoktál! - mosolygott.
-    Szoknyában?! - kérdeztem.
-    Szoknyában! - bólintott mosolyogva.
-    Érdekes lesz! - mondtam, majd felálltam és elővettem a telefonom.
Beindítottam egy zenét, majd eltáncoltam a legborzasztóbb táncunkat. Vicky, már sírva röhögött. Én Vickyt pörgettem.
-    Most meghalsz! - nevettem gonoszan. - Mond el annak a személynek, hogy tetszik! - mosolyogtam rá.
-    Nem! - vágta rá.
-    Akkor valamit vegyél le! - mosolyogtam rá.
-    Tessék! - mondta, majd az asztalra dobta a zokniját. - Cipőben nem játszom. - legyintett nevetve.
Pörgetett és Én lettem az áldozat.
-    Jasmine, vagy meghalsz, vagy vetkőzöl! - mosolygott rám Vick.
-    De jó nekem! - sóhajtottam, majd az asztalra könyököltem. - Mond! - néztem rá.
-    Csókold meg Louis-t! - mosolygott rám Vick.
-    Nem fogok vetkőzni! - mosolyogtam rá, majd megkerültem az asztalt és Louis mellé lépve rövid csókot nyomtam a szájára, amit természetesen viszonzott.
Én pörgettem és Ginger lett a szerencsés.
-     Felelek! - mondta.
-     Kivel járnál? - kérdeztem.
-     Harry-vel. - mondta és nyugodtan hátra dőlt.
Ő pörgetett, de megcsörrent a telefonja. Elvonult, majd közölte, hogy el kell mennie.
-     Így már nem jó! - konyult el Vicky.
-     Ja. - bólintottam.
-     Akkor vessünk véget a bulinak! - mondta Harry, mire bólintottunk.
-     Majd valamikor! - ölelt meg Vick.
Elment mi, pedig csak az emeletre mentünk. Lezuhanyoztam, majd a pizsamámban leültem az ágyamra és bekapcsoltam a tv-t, de nyílt az ajtóm. Louis lépett be.
-     Mi van? - ültem fel törökülésbe.
-     Hozzád jöttem! - mosolygott.
-     Gondoltam, mivel nincs más ebben a szobában, mert ez az Én szobám. - néztem rá összehúzott szemekkel.
-     Tudod miért jöttem? - kérdezte vigyorogva.
-     Nem. - mondtam.
-     Tudod, az előbb... - mosolygott, majd hirtelen közelebb jött és megcsókolt.
Közben óvatosan hátra döntött az ágyamon.
-     Louis, kérlek! - toltam el a mellkasát. - Eleanor! - szóltam rá.
-     Jasmine, egy kicsit ne gondolj a holnapra! Élj most, ne gondolj arra, hogy mi lesz később! - mondta halkan, de mosolygott.
Én erőt vettem magamon, majd hirtelen fordítottam a helyzetünkön. Louis elmosolyodott.
-     Nem! - mondtam határozottan, de a csípőjén ültem. - Felejtsd el, hogy játszadozol velem! Egyszerűen sétálj ki azon az ajtón! Meguntam, érted?! Szerettelek, nem kellettem, elfogadtam.- mondtam, majd a könnycseppet, ami megjelent az arcomon, letöröltem és a hajamat határozottan hátra dobtam. - Most jegyezd meg amit mondok! - mondtam szigorúan. - Ha szeretsz, akkor csinálj ilyeneket, ha nem, hagyj békén! - mondtam, majd leszálltam a csípőjéről.
Louis nem szólt semmit, csak felült, majd kiment. Ekkora nyomorékot, mint Én! Otthagyott, mert elhajtottam, mégis a jövőre nézve így volt jó!