20. rész

Nem értem Őt, de nem is fogom! Nem, soha. Nem leszünk együtt, mert eltaszít magától, csak játszadozik velem Én, viszont szeretem. Én szenvedtem, de nem zavarta. Sőt! Eltaszított magától, még barátok sem voltunk, mert Eleanor nem viselte el, ha egymás mellett ültünk a kanapén. Úgy éltünk egy házban, mint két idegen ismerős. Igen, talán ez a megfelelő fogalom a kapcsolatunkra: idegen ismerős. Én nem felejtettem el semmit. Még mindig érezni akartam édes csókját, szerető ölelését és szeretetteljes szavait, de mindig csak egy "Szia!" jutott nekem. Pár jelentéktelen kérdés is, mégis tudtam örülni nekik, mert legalább nem egy szó volt. Így teltek a napok, a karácsonyom se volt valami fényes. A tánc volt az egyetlen, ahol tényleg jól éreztem magam, a gyerekek között. Meg, persze Vicky jól elszórakoztatott néha.

Jasmine körmei

Ez a reggel is egy átlagos napnak indult. Reggel, mint mindig későn keltem. Kikecmeregtem az ágyamból, majd felöltöztem és összeszedve magam, a fél napot egy szépségszalonban töltöttem. A körmeimet is megcsináltattam, ahogy a hajam is visszakapta az ombre stílusát, mert már csak sima barna volt. Dél körül lehettem kész a szalonban, majd gondoltam beülök valahová kávézni. Beültem a kocsimba, majd egy plázába mentem. Nem tudom, miért, egyszerűen volt kedvem járkálni. Beültem a számomra legszimpatikusabb kávézóba, majd rendeltem magamnak egy kávét és odamentem az újságos állványhoz, hogy válasszak valami olvasni valót. Mikor vittem volna magammal a számomra érdekes újságot, megfordultam és előttem állt egy régi barátnő. Mindketten egyszerre mosolyodtunk el, majd szoros öleléssel köszöntöttük egymást.
-     Jasmine, nem számítottam rád! - mosolygott, mikor elengedtük egymást.

Linette, ismertebb nevén: Ginger

-     Hát, hidd el Ginger, te is megleptél! - mosolyogtam vidáman.
-     De csodásan nézel ki! - mosolygott.
-     Te is, mint mindig! - mosolyogtam rá.
-     Dumálunk? - kérdezte, mire mosolyogva bólintottam, majd visszatettem az újságot.
Leültünk az Én asztalomhoz, majd megkezdődött a faggatás.
-     Na, és mizu a fiúkkal? - kérdezte mosolyogva.
-     Hogy rövid és tömör legyek, semmi. - mosolyogtam, de kicsit elkonyult mosoly lett.
-     Tehát van valami, ami nem okés. - mondta elkonyulva. - Mesélj! - mosolygott.
-      Van egy srác, akit szeretek és Ő is szeretett, de akkor Én nem szerettem és most már Ő nem szeret. - mondtam gyorsan.
-      Ez egy igazi Jasmine sztori. - nevetett.
-      Igen. - bólintottam mosolyogva.
-      Tehát Louisról van szó? - kérdezte mosolyogva.
-      Igen, de honnan tudod? - kérdeztem csodálkozva.
-      Drágaságom, azért ennyire figyeltelek! - nevetett. - Vicky jelentett nekem. - nevetett.
-      Nem nem is mondta, hogy szoktatok beszélni! - mondtam.
-      Nem sűrűn, csak néha. - legyintett.
-     Ja, oké. - mosolyogtam.
-     És akkor most is, mint mindig megsuhintom fölöttetek a pálcám és minden oké lesz! - mosolygott büszkén Ginger, majd elnevettük magunkat.
-     Mi a terved? - kérdeztem mosolyogva.
-     Most először is, óvatosan pillant hátra. Vagyis, dobd le a szalvétád és mikor veszed fel, óvatosan pillants hátra. - mosolygott.
Én elnevettem magam, majd tettem amit mondott. A mosoly eltűnt az arcomról, mert egy ismerős párost pillantottam meg.
-    Várjál, van tervem! - mosolygott büszkén.
-    Kérlek, ne légy ciki! - mondtam nevetve.
-    Nem szokásom! - mosolygott, majd magabiztosan hátra dobta a haját és elvonult a pultig, ahol éppen Louis és Eleanor rendeltek.
Nagyon röhögtem belül, mert éreztem, hogy semmi normálisat nem fog csinálni. És meglepett és sikerült neki! Hozott egy sütit, majd leült.
-     Ez miért volt jó? - kérdeztem nevetve.
-     Csak felmérés volt! - nevetett. - Ja és ez nem kell! - tolta elém a sütit.
-     Oké, akkor mi a terv? - kérdeztem, miközben ettem egy falatot a sütiből.
-     "Véletlen" - mutatta az idézőjelet az ujjaival. - találkozunk velük és felmérem a helyzetet! - mosolygott.
-     Hogy gondoltad ezt? - kérdeztem nevetve.
-     Ha úgy néz rád, akkor nem kell sok csillámpor! - mosolygott, mire bólintottam.
-     És, ha nem? - kérdeztem.
-     Akkor kicsit több csillámport kell bevetnem! - nevetett.
-     Oké. - rántottam vállat. - De menjünk, mert nem kell. - toltam el magam elől a sütit.
-     Oksi. -mosolygott, majd felálltunk.
Egymás mellett mentünk, majd Ginger belém karolt. Régen mindig így jártuk a plázákat, mert Vick inkább csak akkor jött velünk, ha kedve volt, vagy kellett neki valami. Én elnevettem magam, majd így mentünk a mozgólépcsőhöz. Lefelé mentünk és Ginger óvatosan hátra pillantott.
-    Király! - mosolygott büszkén.
-    Mi az? - kérdeztem.
-    Nem érzed?! - kérdezte, mire furán néztem rá. - Nem érzed úgy, mintha figyelnének? - kérdezte nagy mosollyal.
-    Oké, vágom. - bólogattam mosolyogva.
Arra célzott, hogy Louis és Eleanor mögöttünk állhattak valahol a lépcsőn.
-    Csak most vettem észre! - kapta a kezét a szája elé. - Mutasd csak ide! - nézte meg a körmeim.
-    Ugye milyen szépek? - kérdeztem büszke mosollyal.
-    Gyönyörűség! - mosolygott. - Amúgy hova is megyünk? - kérdezte és elnevettük magunkat.
-    Én nem gondolkoztam ezen, csak kávézni jöttem. - nevettem.
-    Én meg éppen buszoztam, de mivel a pláza előtt volt a megálló, gondoltam egy kávé még belefér! - mosolygott.
-    Nekem van kocsim. - mosolyogtam rá.
-    Mégis hogyan?! - kérdezte nagy szemekkel.
-    Miután Cassie meghalt, Anyu elköltözött LA-be egy pasihoz, aki egy tapló, de nagyon gazdag és Anya szereti. A pasijától kaptam a kocsit karácsonyra! - mosolyogtam.
-    Akkor el is fuvarozhatsz! - nevetett.
-    Hova? - kérdeztem nevetve.
-    Nem tudom. - rántott vállat. - Igazából az öcsémhez jöttem, de egy szobás kis lakása van, tehát úgy gondoltam, ha nem zavarok... - célozgatott.
-    Átjössz és megbeszéljük. - mosolyogtam rá.
-    Oksi! - mondta vidáman. - Nem akarsz tetoválást? - kérdezte mosolyogva.
-    Nem! - vágtam rá.
-    Oké, akkor menjünk be abba a boltba és mehetünk! - mutatott egy sima élelmiszer boltra.
-    Benne vagyok. - mosolyogtam.
Leértünk a lépcsőn, majd a bolt felé kanyarodtunk. Már mindent megvettünk, fizetni indultunk. Beálltunk a sorba, ahol ketten álltak előttünk és pontosan a mellettünk lévő sorban volt a páros. El és Lou. Én direkt háttal álltam nekik Ginger, pedig jól szórakozott rajtam.
-    Komolyan, mi lesz, ha megismernek?! - nevetett.
-    Semmi, de jobb ez így! - mondtam.
-    Oké, akkor nem leszek feltűnő! - forgatta a szemét.
Fizettünk és nem vettek észre. A szatyrokkal indultunk a kijárat felé, de kint zuhogott az eső.
-    Mi a terv Jas? - kérdezte tőlem.
-    Futunk. - mondtam.
-    Magassarkúban?! - mutatott a lábára.
-    Akkor mit csináljak veled? - kérdeztem és elgondolkoztam.
-    Felejtsd el, hogy leveszem! - vágta rá.
-    Ugorj a hátamra! - nevettem.
-    Komolyan? - kérdezte.
-    Van okosabb ötleted? - kérdeztem amolyan "okosabb vagy nálam?!" nézéssel.
-    Nincs. - nevetett, majd elvette tőlem a szatyrokat és a hátamra ugrott.
-    Akkor futás. - nevettem, majd kirohantam és egészen az autóig meg sem álltam.
Gyorsan kinyitottam a kocsim, majd bepakoltunk és beültünk.
-    Tudod, néha nem halnál bele, ha tornacipőt hordanál! - mondtam.
-    Van tornacipőm! - nevetett.
Az úton végig beszélgettünk és nevetgéltünk. Mikor hazaértünk, még Louis és Eleanor nem voltak otthon. Beléptünk, de senki sehol. Csönd és egy kulcs sem volt a helyén. Lerúgtam a cipőm, majd bementem és letettem a szatyrokat.
-    Érezd otthon magad, majd a szobámat mindjárt megmutatom. - mondtam.
-    Oksi. - vidámkodott Ginger.
Ekkor jött be Louis és Eleanor.
-    Helló. - szólt Louis.
-    Én itthon vagyok, meg egy barátnőm. - jelentettem neki a konyhából, miután ittam.
-    Jas, megnézem a szobád! - mondta Ginger valahonnan.
-    Oké, de... - akartam mondani hol van.
-    Hidd el, azért majd megtalálom! - nevetett, majd gondolom fölment.
Én is elnevettem magam, majd kimentem az előszobába. Louis és Eleanor teljesen szárazok voltak, mintha kint nem zuhogna az eső. Én felhúzott szemöldökkel néztem végig rajtuk.
-    Esernyő mindig van a táskámban. - mondta Eleanor.
-    Mert nincs tele szeméttel, meg kajával, meg ilyen semmire kellő dolgokkal. - mondtam mosolyogva.
Megfogtam a tornacipőimet, amiből felemelve kifolyt a víz. Fejjel lefelé fordítottam, így még csurgott ki belőle.
-    Nyami. - fintorogtam, majd a vizes zoknimat is ledobtam, bele a cipőmbe.
-    Jól néz ki. - nevette el magát Louis.
-    Ginger, nálad volt esernyő? - kiabáltam fel neki, majd hallottam, ahogy leugrál a lépcsőn.
-    Mi? - nézett rám amolyan "ez komoly kérdés volt?!" tekintettel.
-    Volt nálad esernyő? - kérdeztem.
-    Hol kéne tartanom az esernyőmet?! - kérdezte összehúzott szemöldökkel. - A zsebemben?! - értetlenkedett.
-    A táskádban. - mondta Louis.
-    Tudod te, hány kilő egy átlag női táska? - fordultam felé nagy szemmel.
-    Nem, hány?! - kérdezte.
-    Ginger! - mondtam.
-    7 és fél kiló. - mosolyodott el.
-    Igen, de ebbe a 7 és fél kilóba nem fér bele egy esernyő? - kérdezte Louis.
-    Az enyémbe nem. - rázta a fejét Ginger.
-    Enyémbe se. - mondtam.
-    Amúgy adj ruhát! - mondta Ginger.
-    Tudod, kinyitod a szekrényem és tele van velük! - fordultam felé.
-    Az mind a tied? - kérdezte.
-    Igen. - mosolyogtam rá.
-    Basszus! - kapta a homlokához a kezét. - Nem lehet, hogy több ruhád legyen, mint nekem. - mondta, majd felrohant.
Én elnevettem magam, majd utána szaladtam. Mindketten száraz ruhákba öltöztünk, de Én maradtam a melegítőnél és szemüvegre váltottam. Lebattyogtam, de Ginger már lent volt.
-     Te hogy nézel ki?! - nézett rám elborzadva.
-     Figyelj, nem vagyok olyan mint te! - tettem a kezem a vállára.
-     De a szemüveg?! - nyafogott. - Egyre lejjebb viszed a szintet?! - kérdezte a fejét fogva. - Legközelebb itt fogsz járkálni boxerben?! - kérdezte, mire elnevettem magam.
-     Azért arra még várni kell. - nevettem, miközben kikerülve Őt a konyhába mentem, ahol Louis nevetett.
Én rá néztem.
-    Te min röhögsz? - kérdeztem karba tett kézzel.
-    Rajtatok. - mondta nevetve.
-    Ilyen viccesek lennénk? - kérdezte csípőre tett kézzel Ginger. - Mármint, Jasmine ilyen ruhákban elég nyomi, de Én?! - kérdezte, mire hasba könyököltem.
-    Az egész veszekedés nevetséges. - nevetett.
-    Neked lányokhoz kéne költöznöd, mielőtt agyonversz valakit! - mondta Ginger.
-    Neked meg kevesebbet kéne nyafognod! - mondtam karba tett kézzel.
-    Neked meg le kéne venned a szemüveged! - mondta, majd sóhajtott egyet.
-    Először is, Jasmine szemüvegben is szép, másodszor igen, kicsit agresszív! - mondta Louis, mire összehúzott szemöldökkel fordultam felé.
-    Ki agresszív? - pattogott be Vicky.
-    Jasmine. - mondta Louis.
-    Ne hülyéskedj! - nevetett Vick.
-    Majdnem megtépte Elt! - mondta Louis.
-    Ja, az lányos verekedés volt?! - kérdezte mosolyogva Ginger. - Abban benne vagyok! - adott egy pacsit nekem.
-    De csak majdnem! Én már rég kivonszoltam volna! - mondta Vicky.
-    Mit csinált? - kérdezte Ginger.
-    Neked inkább el sem mondjuk! - nevettem.
-    Oké. - bólogatott. - Ja és kamus vagy! - mutatott Louisra Ginger.
-    Miért? - kérdezte Louis.
-    Mert azt mondtad, hogy Jas szép szemüvegben! Mind tudjuk, hogy nyomi! - mondta karba tett kézzel.
-    Mondjuk, ezzel egyet értek, tényég nyomi vagyok. - bólogattam.
-    Nem, te túl akarod öltöztetni! - mutatott Gingerre, majd folytatta. - Te, pedig simán hülye! - mutatott rám.
-    Miért? - kérdeztem.
-    Mert nem veszed észre, hogy szép vagy abban a nyomorék szemüvegben! - mondta, majd levette rólam és felvette. - Így néz ki, ha valaki nyomorék egy szemüvegben. - mondta.
-    Louis, - kezdtem kuncogva. - Szerinted, ha levetted rólam a szemüvegem, látom hogy nézel ki? - kérdeztem kuncogva.
-    Oké, ez most tényleg hülyeség volt. - nevetett, majd óvatosan visszatette rám.
-    Na, akkor Én vagyok a hülye! - nevettem.
-    Jól van, akkor is szép vagy szemüvegben! - bökte meg a hasam.
-    Nem. - mondtam, majd megkerülve Louist a hűtőhöz léptem.
-    Adj csokit. - mondta Louis.
Én megfogtam egy táblát, majd a vállam fölött átnyújtottam neki. Kivette a kezemből, majd a hideg ice-tea üvegét kivettem és beleittam.
-    Tényleg nem kéne ennyi sráccal együtt laknod! - nevetett Ginger.
-    Holnap elmegyünk állatkertbe? - kérdeztem.
-    Benne vagyok! - mosolygott Louis.
-    Én nem érek rá. - mondta Vicky. - Dolgozom. - mondta.
-    Én, pedig az öcsémnél leszek. - mondta Ginger.
-    Oké, akkor megkérdezem a többi majmot. - mondtam, majd előkaptam a telefonom és sorba elküldtem a többi 1D tagnak, hogy van-e kedvük jönni.
-    Jönnek! - jelentettem ki, mikor kaptam 3 igent.
-    Oké, de milyen állatkertbe megyünk? - kérdezte Louis.
-    Ginger öccsének a haverjának az apjáé a hely. - mondtam.
-     Fúj! - vágta rá Ginger.
-     Tök cukik voltak! - lökte meg Vicky.
-     Jártam a sráccal. - mondtam Louisnak. - Vick szerint cukik voltunk, Ginger szerint a srác nem illet hozzám. - rántottam vállat.
-     De akkor is édesek voltatok! - mondta Vicky. - Főleg, mikor sétálgattatok. - mosolygott.
-     Mindegy, már vége. - rántottam vállat.

~ másnap ~
Dél van és sikerült felkelnie mindenkinek! Juhú! Fél 1-re mindenki elkészült, ami nálunk nagy szó! Én elég egyszerű összeállítást választottam, nem akartam túl öltözni. Természetesen Eleanor is velünk kellett, hogy tartson, ami nem volt megbeszélve, de így alakult. Mivel így hatan lettünk, Louis és Harry is autóval jött. Én Harryvel mentem, ahogy Liam is. Végig nevetgéltünk és beszélgettünk, tehát király volt az út. Louis ment elől, de bepillantva elég uncsi útjuk lehetett, ahhoz képest, hogy mi végig hülyéskedtünk. Bár ez nálunk nem meglepő, mert mindig így megy! Táncikáltunk, viccelődtünk és Én puszikat dobáltam másik autóban ülő pasiknak és a reakciójukon röhögtünk. Természetesen kihagyhatatlan volt, hogy Harry is puszit dobjon, aztán szakadtunk a röhögéstől. Mikor megérkeztünk, nevetve szálltunk ki.
-    Hatalmas volt a srác feje! - nevetett Liam.
-    Nem hagyhattam ki! - nevetett Hazza.
-    De szerintem először azt hitte, csaj vagy! - nevettem.
-    Haza felé veletek megyek! - mondta Niall unottan.
-    Miért? - kérdezte Liam.
-    Halálra untam magam. - morgott, mire átkaroltam a vállát.
-    Megértelek, de mi jól szórakoztunk. - nevettem.
-    Na, akkor családi jegyet veszünk? - kérdezte Eleanor.
-    Hé! Az volt pasim apjáé a hely! - mosolyogtam. - Bemegyünk! - mosolyogtam, majd előkaptam a telefonom és kikerestem Erick számát.
-     Szia! - mondtam vidáman.
-     Helló Jasmine, minek köszönhetem a hívásod? - kérdezte.

Erick

-     Gyere ki a bejárat elé. - mondtam.
-     Oké. - mondta, majd bontotta a vonalat.
Mikor megláttam, pozitív csalódás ért. Ahhoz képest, hogy milyen kölyök volt, sokkal jobban nézett ki. Elámultam rajta.
-    Szia! - mosolyogtam rá.
-    Mizu Csibém? - kérdezte vigyorogva.
-    Azt hittem leszoktál erről a névről. - mosolyogtam rá.
-    Megmondtam, hogy ez marad a neved. - mosolygott pimaszan.
-    Te mikor lettél ilyen magas? - kérdeztem. - Legutóbb, még egy magasak voltunk, nem hordhattam melletted magassarkút, mert úgy túl magas voltam hozzád. - nevettem. - De most fel kell néznem rád. - mosolyogtam.
-     Te is nőttél, csak más irányba. - mondta, mire tátva maradt a szám.
-     Úgy gondolod? - kérdeztem és végignéztem magamon.
-     Pontosítok. - mosolyodott el. - Nem vagy tagadt, csak gömbölyödtél itt-ott. - vigyorgott.
-     Micsoda bók! - nevettem. - Nem változtál. - nevettem.
-     Tudod, hogy sosem voltam jó ilyenekben! - mosolygott.
-     Arról lenne szó, hogy be kéne vinned minket a barátaimmal. - mutattam a mögöttem álló csoportra.
-     Miért jó az nekem? - kérdezte karba tett kézzel.
-     Mit akarsz? - kérdeztem.
-     Randit. - kacsintott.
-     Egyet! - mondtam, mire bólintott.
-     Legyen. - mosolyodtam el.
-     Akkor gyertek. - intett.
Én a háta mögött ugrottam egyet és egy "Yeah!"-t suttogtam. Mosolyogva lemaradtam a srácokhoz, pontosabban beékelődtem Niall és Liam közé.
-     Ugye vágod, hogy igencsak bejössz neki? - kérdezte Niall.
-     Nem látok sok esélyt arra, hogy összejöjjünk. - rántottam vállat.
-     De azért randizol vele. - mondta Harry.
-     Bevisz! - rántottam vállat mosolyogva.
Erick bevitt minket, majd  mellém lépett.
-     Meg akarod nézni a babádat? - kérdezte tőlem mosolyogva.
-     Persze! - mosolyogtam.
-     Gyertek. - intett, majd elmentünk a tigrisekig.
Igen, amikor mi együtt voltunk Erickkel, akkor kapta meg élete első tigrisét, amiről addig álmodozott. Megengedte, hogy elnevezzem és Pöttyös lett a neve, mert ez így vicces. Akkor még kölyök volt és amióta szakítottunk, nem láttam. Nagyon szerettem Pöttyöst és Ő is engem, mindig úgy becéztem, hogy Babám.
Mikor odaértünk a kifutójukhoz, Erick előkapott egy kulcscsomót a zsebéből.
-    Ugye nem vagytok nagyon félősek? - kérdezte a többiekre nézve.
-    Miért, meg fog enni? - kérdezte Eleanor.
-    Igen, pont te leszel a vacsora! - forgatta a szemét Erick.
-    Nem. - mosolygott rá Hazza.

Pöttyös

Erick kinyitotta a kifutó külső ajtaját, majd mind bementünk. Utánunk becsukta és a következő ajtót is kinyitotta. A dupla ajtó azért fontos, hogyha mégis kijönnének, akkor ne az emberek között járkáljanak.
-    Tehát srácok, Ő Pöttyös. - mondta Erick, mire elmosolyodtam.
-    Most mi is menjünk be? - kérdezte Louis.
-    Igen, Én neveltem és nem bánt. - mosolygott Erick.
Mind beljebb léptek, majd Erick becsukta az ajtót. Füttyentett, majd szólongatta a tigrist. Lassan battyogott felénk. Sosem volt egy rohangálós típus.
-    Gyere! - szólt a tigrisnek, ami gazdájához dörgölőzött. - Pöttyös, emlékszel Jasminre? - mutatott rám Erick, mire rám emelte tekintetét a hatalmas állat.
Végigmért, majd elindult felém Megszaglászott, majd két lábra ugrott, mellső hatalmas mancsait megtámasztotta a karjaimon és megnyalta az arcom. Én fintorogva mosolyogtam.
-    Kicsit sokkal kisebb voltál Babám! - mosolyogtam rá, majd leugrott rólam és Én guggoltam le hozzá.
Egy csomót játszottunk vele, majd bejártuk az egész állatkertet és a fókákhoz is bementünk. Már sötét volt, mikor hazaindultunk. Én hátra ültem és 5 perc alatt elaludtam Liam vállára dőlve. Otthon keltettek fel. Felvonszoltam magam, majd gyors zuhany után elmentem aludni.