15. rész

Reggel arra ébredtem, hogy Vicky valahol a földszinten röhög. Mosolyogva felkeltem, majd szemüvegben lecsoszogtam.
-   Mi van? - kérdeztem Vicktől.
-   Vicky éppen halálra szívatja Louist. - nevetett Liam.
-   Ó, erre kíváncsi vagyok. - mosolyogtam.
-   Tehát, a múltkori eset alapján úgy vélem, megtanultad a leckét! - röhögött Vicky.
Ekkor belépett Eleanor.
-    Sziasztok! - mosolygott.
-    Csak óvatosan! - nevetett Vicky, mire Én is röhögni kezdtem.
-    Na jó, elég! - szólt rá Louis.
-    Bocsi apuci! - mondta Vicky halkan, mire kuncogni kezdtünk.
-    Komolyan ezzel poénkodsz? - nézett Vickre El lenézően. - Leszállhatnál erről a témáról. - mondta fölényesen,
-    Csak nem te is babát vársz! - röhögött Vick, mire már Harry a mosogatóba köpte a kávéját és röhögni kezdett, ahogy Liam is.
Niall már a földön fetrengett.
-    Na jó, kussolj te ribanc! - mondta El, mire nekem hatalmasra nyílt a szemem, ahogy Vickynek is.
Na igen. Én vagyok az, aki csöndesebb, de ilyenkor öl.
-    Menekülj, amíg a hajadba nem kapaszkodom! - mondtam idegesen a kezeim ökölbe szorítva.
-    Csak nem félnem kéne tőled? - nevetett.
Ilyenkor engem okosabb dolog lefogni, de Louisn kívül senki nem volt a közelbe, csak Vick, aki olyan ideges volt, mint Én.
Elé ugrottam, majd lendítettem a kezem, de Louis elkapta.
-   Indulj meg felfelé! - mondta idegesen Louis.
-   Elfelejtheted! - mondtam neki gúnyos mosollyal.
Eleanor arcáról lefagyott a mosoly, inkább ijedt volt.
-   Na mi van?! Most Louis seggébe bújsz? - nevettem ki.
Meg sem szólalt.
-   Indulás! - húzott a karomnál fogva Liam, majd bezárt a lenti fürdőbe.
Én idegesen vertem az ajtót, majd belerúgtam egy hatalmasat, aminek belülről megmaradt a nyoma.
-   Fejezd be! - kiabált be Harry.
-   Ha egyszer kijutok, agyonverlek titeket! - kiabáltam idegesen.
-   Majd, ha lenyugodtál. - mondta Niall.
-   Sajnos, olyan sose lesz! - vágtam rá.
-   Akkor sose jutsz ki! - kiabált Louis.
-   Ó, tényleg? - nevettem rafináltan. - Majd meglátjuk! - kiabáltam, majd kinyitottam az ablakot és kiugrottam rajta.
Még csak koszos sem lettem, viszont szabad vagyok!
Becsöngettem, mire Vick unottan nyitott ajtót. Mikor meglátott röhögni kezdett. Beengedett.
-   Tehát, hol is tartottunk?! - vigyorogtam Elre.
Ekkor kirohant a fürdő elől mind a 4 fiú.
-   Ti nyitva hagytátok az ablakot?! - csapkodta a lábát röhögés közben Vicky.
-   Igen. - bólintottak.
-   Ja igen! - mosolyogtam. - Téged először kivonszollak az utcára a hajadnál fogva, míg a majmokat agyon verem! - villantottam bájos mosolyt a fiúkra, majd Eleanor mellé termettem és a kezembe vettem a haját, mire visítani kezdett.
-   Jasmine, fejezd be! Ez túlzás! - kiabált rám Louis.
-   Gyere szépen édesem! - villantottam mosolyt Eleanorra.- Engem nem hat meg, ha sipítasz, maximum szájon váglak! - vigyorogtam rá, majd csöndben maradt.
A haját fogva vittem az ajtóig, de természetesen követett. Nekinyomtam az ajtónak, majd a haját feljebb húztam, hogy feszüljön és kicsit tépjem is, de ne visítson tőle.
-   Minek nevezted Vickyt? - kérdeztem.
-   Semminek! - mondta félénken.
-   Minek nevezted?! - mondtam határozottabban és kicsit rántottam a haján.
-   Ribanc. - mondta.
-   Igen, Én is így hallottam. - mosolyodtam el. - És mit kell ilyenkor mondani?! - kérdeztem.
-   Bocsánat Vicky. - mondta.
-   És ki a ribanc? - kérdeztem vigyorogva.
-   Te! - vágta rá.
-   Ki?! - kérdeztem vigyorogva, majd megrántottam a haját.
-   Én. - mondta.
-   Okos. - vigyorogtam, majd elengedtem és arrébb húztam az ajtótól, majd kinyitottam azt. - Remélem ezt örökre megjegyezted és nem húzol ujjat velem és azokat sem kritizálod, akiket szeretek! - villantottam meg a vigyorom, majd miután kilöktem az ajtón, az orrára csaptam.
Vicky végig röhögött.
-   Na igen, ilyen mikor tényleg mérges! - nevetett Vick.
-   Jasmine, normális vagy? - kiabált velem Louis.
-   El se kezd! Teljesen! - mosolyodtam el. - Nem bántom, most se fájt neki annyira, csak hisztis. - nevettem el magam. - De legközelebb ilyet hallok tőle, vagy bárkitől nem itt lesz a vége! - mondtam.
-   Mi az, hogy nem fájt neki?! - kérdezte Louis. - Visított! - mutatott az ajtóra.
-   Igen?! Akkor ezt lesd meg! - mondta Vick, majd megfogta a hajam és egy kicsit megrántotta pont annyira, mint Én Eleanornak.
-   Haragszom rád. - nézett szúrós szemmel Louis.
-   Magán ügy! - rántottam vállat. - Ha téged fikáznak a tv-be, simán elmegyek és elé műsorban tépem meg a nőszemélyt. - mosolyodtam el. - Vagy bármelyikőtöket.
-   És, ha srác az? - kérdezte Niall.
-   Könnyebb célpont! - nevetett Vicky.
-   Ja és, amiért bezártál! - mondtam Liamnek, majd a lábára tapostam.
-   Hogy lehetsz ilyen? - kérdezte Liam és a lábát fogta.
-   Gyere! - öleltem magamhoz mosolyogva.
-   Ez mi volt? - kérdezte Niall és furcsán nézett.
-   Úgy hívják, hogy szeretet. - nevetett Vick.
-   Én is! - tárta szét a karját Niall.
Én megöleltem, majd Harryt is. Louis előtt megálltam karba tett kézzel.
-   Nem kell, hogy megölelj! - flegmázott.
-   Oké. - rántottam vállat, majd nem erősen hasba vágtam.
Ő a kezét az ütés nyomára helyezte.
-   Ezt szokjátok meg! - kacsintottam, majd Louist is megöleltem.
-   Ezt megérdemlem! - mondta mosolyogva.
-   Én lépek, dolgom van. - mondta Vick, majd intett. - Ja, bocs! - lépett Louis mellé. - Szia apu! - mondta, mire felnevettem.
Én felmentem a szobámba, majd megnéztem egy filmet. Utána felöltöztem és lementem.Senkit nem találtam sehol. Kimentem a konyhába és ott ült Louis, aki épp telefonált. Eléggé nyavalygott a telefonba, vagyis Eleanorral beszélhetett. Intettem neki, majd ettem egy szendvicset és levágódtam a kanapéra. Nem csináltam semmit, csak ültem. Mikor Louis belépett felnéztem rá, mire elmosolyodott.
-   Beszélnünk kell. - mondta.
-   Beszéljünk. - irányítottam rá minden figyelmem. - Összeszedted magad? - kérdeztem.
-   Igen. - bólintott. - Úgy döntöttem, hogy felejtsük el. - mondta, mire kicsit megdöbbentem, de ezt nem mutattam, csak bólintottam.
-   Oké. - mondtam. - Lehet egy kérdésem? - kérdeztem huncut vigyorral. ű
-   Azt hiszem. - mondta kicsit félve.
-   Ki lesz a gyereked keresztanyja? - kérdeztem büszke mosollyal.
-   Gondolom te. - nevetett.
-   Én is így gondoltam. - villantottam rá büszke mosolyt. - Viszont lenne még pár kérdésem. - mosolyogtam.
-   Halljam. - mosolygott, majd leült a babzsákfotelbe.
-   Itt fog lakni a poronty? - kérdeztem.
-   Valószínű, igen. - mosolygott.
-   És kit fog a legmenőbbnek tartani? - kérdeztem mosolyogva.
-   Valószínű engem. - mondta.
-   Felejtsd el! Az engedékeny keresztanyját! - nevettem.
-   Persze! - rázta a fejét.
-   Ezt mondom! - nevettem, majd megdobtam egy párnával.
-   Csata? - kérdezte, mire bólintottam.
Király voltam párnacsatázásban, most mégis Louis alatt kötöttem ki, ahogy püföl párnával. Nevettem, mikor megcsörrent a telefonom.
-   Állj! - mutattam fel a mutató ujjam.
Peter hívott.
-   Szia! - mondtam mosolyogva.
-   Szia! Jössz ma? - kérdezte.
-   Nem tudom. - gondolkoztam el. - Majd átgondolom. - mosolyodtam el.
Louis a csípőmön ült és úgy csinált, mint egy kislány és a "nagyon hosszú" haját csavargatta, amin elnevettem magam.
-   Most mennem kell, majd hívlak. - nevettem.
-   Szia. - mondta, majd letette.
-   Jaj, hiányzol neki? - nevetett.
-   Jaj, te meg Eleanornak! - mondtam vigyorogva nyavalygós hangon.
-   Persze! - nevetett, majd elkapta a hajam végét.
Én úgy kezdtem visítani, mint Eleanor, mire elnevette magát.
-   Hülye! - nevetett.
-   Haha! -  nyújtottam rá a nyelvem.
-   Leharapom! - nevetett.
-   Gondolod? - nevettem.
-   Tudom! - kacsintott, majd közelebb hajolt, de nem engedtem, hogy megcsókoljon, mert poénból megcsíptem a fenekét.
-   Hülye! Ez fáj a formás fenekemnek! - nevetett és a fenekét simogatta.
-   Ó, hogy meg ne sajnáljalak! - nevettem.
-   Kaphatok rá gyógypuszit? - kérdezte huncut mosollyal.
-   Álmodik a nyomor! - nevettem. - Amúgy mi most éppen mit művelünk? - kérdeztem elkomolyodva.
-   Valamit amit nem kéne. - mondta, majd leszállt rólam.
-   Aha... most ezt is felejtsük el? - kérdeztem karba tett kézzel, majd felálltam.
-   Ha már úgyis elfelejtjük, nem csinálhatnánk előtte valamit még? - kérdezte huncut mosollyal.
-   Ez komoly kérdés volt? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-   Csak csókra gondoltam. - mondta mosolyogva.
-   Komolyan gondolod? - néztem rá ugyan úgy.
-   Oké, igazad van. - mondta.
-   Hé lúzerek! - kiabált az ajtóból Vick.
-   Nagyszájú! - kiabáltam ki neki.
-   Gyilkos! - kiabált, mire elnevetettem magam.
-   Éppen most ölöm Louist, segíthetsz! - nevettem.
-   Majd eltakarítom a nyomokat! - nevetett.
Bejött, majd megöleltük egymást nevetve.
-   Mit csináltál? - kérdeztem tőle.
-   Aludtam egyet! - vigyorgott. - Na, tehát azért jöttem... elfelejtettem, miért is jöttem. - gondolkozott el. - Mindegy, akkor annyira nem lehetett fontos! - legyintett.
-   Vagy mégis? - nevettem.
-   Ja igen, hogy ellenőrizzem, hogy kit kopasztottál meg! - nyújtotta rám a nyelvét.
-   Téged foglak! - nevettem.
A napot innentől kezdve Vickyvel töltöttem, meg voltam dolgozni is. Peter nagyon cuki volt, azt hiszem beleszerettem.