Reggel tényleg sokkal jobb volt. Nem viszkettem már és sokkal jobban éreztem magam, mint tegnap. Kikászálódtam az ágyból, majd a szekrényemhez léptem. Hosszas gondolkozás után egy télies
összeállítást választottam, tekintve, hogy Én meg vagyok fázva. A hajamat kifésültem és copfba felkötöttem. Nagyon enyhe sminket varázsoltam az arcomra, majd szemüvegben indultam le. A lépcsőről láttam, hogy valaki megint elfoglalta a helyem. Nekem háttal ült Louis, valószínű mellette Eleanor, meg Liam is. Niallnek és Harrynek mutogattam, hogy ne szóljanak a nekem háttal ülőknek ők, pedig óvatosan bólintottak mosolyogva, miközben Liam nagyban magyarázott valamit. Én hirtelen hátulról Liam és Louis mögé osontam, majd csikizni kezdtem őket. Mindketten leestek a székről. Én nevetve maradtam állva.- Jobban vagy? - nevetett Liam.
- Mint látod! - mutattam végig magamon mosolyogva.
- Sokkal jobb mosolyogni látni. - mosolygott Louis.
- Gyertek! - nyújtottam nekik a kezeim, hogy felhúzom őket, de lerántottak a földre.
- Most megkapod! - nevetett Liam, majd elkezdtek ketten csikizni.
Én úgy nevettem, hogy kifolyt a könnyem, majd hirtelen valaki lelökte véletlen a szemüvegem, de annyira csikiztek, hogy nem foglalkoztunk vele. Mikor befejezték, Én a szememet törölgettem.
- Na állj! - mondtam. - Valaki adja ide a szemüvegem! - kértem.
- Jó, csak gyere! - mondta Louis, majd megfogta a kezem és talpra állított.
Liam odaadta a szemüvegemet. Mikor Eleanorra pillantottam, megvetően nézett, iszonyú féltékeny volt. Harry és Niall, ők rajtunk röhögtek.
- Sokkal jobb, most, hogy vidám vagy! - mosolygott rám Niall.
Ekkor nyílt az ajtó, de nem láttuk ki jött be.
- Hol vagytok krumplik? - hallottam bolond barátnőm hangját.
Én sikítottam egyet, mire hallottam, hogy elkezdett rohanni felénk. Én is elkezdtem szaladni felé, majd középen összetalálkoztunk.
- Úgy látom jobban vagy! - bökdösött meg.
- Úgy látom jól látod! - nevettem.
- Ú zabálás van?! - kérdezte vigyorogva. - Ez mi?! - mutatott egy tálra, amiben valami zöld trutyi volt.
- Zöldségekből készült... - kezdte volna Eleanor, de Vick közbeszólt.
- Ne is folytasd! Unom! Zöldségnek nincs esélye nálam! - mondta Vick, mire felnevettem. - Nehogy azt mond, hogy eszel zöldséget! - nézett rám ijedten.
- De igen. - nevettem.
- Jézusom! - ölelt magához a fiúknak háttal, majd olyan féltő anyuka szerűen elkezdte simogatni a fejem. - Mit tettetek vele? - kérdezte a fiúktól.
- Semmit! - nevetett Hazza.
- Tényleg, milyen volt a tegnapi táncos buli? - kérdeztem.
- Kár, hogy nem jöttél! Mikor odaértem a fél csapat hulla részeg volt, szakadtam a röhögéstől, majd keresett Peter! - mosolygott és megbökte a hasam.
- Mit mondott? - kérdeztem izgatottan.
- Azt, hogy kár, hogy nem vagy ott és, hogy ma felhív! - mosolygott Vick.
- Király! - pacsiztam le a legjobb barátnőmmel.
- Ő életed szerelme? - nevetett Vick.
- Nem! - löktem meg. - Már megbeszéltük, milyen sráchoz mennék hozzá egyből! - mosolyogtam rá.
- Na, milyenhez? - kérdezte Liam.
- Az volt a feltétel, hogy legyen helyes, cuki mosollyal és szép szemekkel, vicces, legyen a kezében egy édes kislány, meg egy kiskutya. - magyarázta Vicky.
Én, csak bólogattam.
- Na, kéne valamit csinálni! - lökött meg Vicky.
- Mit? - kérdeztem felé fordulva.
- Semmiképpen ne együnk zöldséget! - mondta, mire felnevettem.
- Nem fogunk! - forgattam a szemem.
- Mit szólnál hozzá, ha... ja az nem jó, onnan ki vagyunk tiltva. - mondta Vick és tudtam mire gondolt.
- Honnan vagytok kitiltva? - kérdezte Liam.
- Egy focipályáról, mert megdobáltuk a focistákat. - nevettem.
- Sok mindennel... - nevetett Vick.
- Meg elloptunk egy koncerten egy golfkocsit! - nevettem.
- Milyen koncerten? - kérdezte nevetve Harry.
- A tiéteken! - nevetett Vick.
- De nagyon rég volt! - legyintettem.
- Kár, hogy akkor még nem ismertünk titeket! - nevetett Liam.
- Van valakinek mára valami programja? - kérdeztem.
- Este sütögetést terveztünk. - mosolygott Harry.
- Mármint kint? A kertben? - kérdeztem.
- Igen. - bólintott Liam.
- Majd nézel titeket bentről. - mondtam.
- Bebugyolálunk egy takaróba! - nevetett Louis.
- Vick is jöhet? - kérdeztem.
- Persze. - mosolygott Niall.
- Megbeszéltük! - mosolyogtam.
Ekkor megcsörrent a telefonom, Peter hívott.
- Szia! - mondtam vidáman.
- Szia Jasmine! - mondta Ő is vidáman. - Lenne kedved eljönni velem ma vacsorázni? - kérdezte.
- Sajnos este nem érek rá. - mondtam. - De egy ebédben benne vagyok. - mondtam mosolyogva.
- Szuper, akkor érted megyek 1-re. - mondta.
- Rendben. - mondtam mosolyogva.
- Szia! - mondta.
- Helló! - mondtam, majd letettem.
Vickyre sandítottam oldalra.
- Megszerezted? - kérdezte halkan mosolyogva.
- Megszereztem! - bólintottam vagányan mosolyogva, majd lepacsiztunk.
A többiek ebből semmit nem hallottak, mert halkan beszéltük meg.
- Enyém a tánciskola legjobb pasija! - jelentettem be büszkén.
- Gratulálok! - mosolygott Niall.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Dél van. - mondta Louis.
- Akkor indulás! - mondtam és Vickyt elkezdtem a szobámba vonszolni a karjánál fogva.
* Louis szemszöge *
Na álljon meg a menet! Mi van most?! Elmegy randizni! Persze, nem tilthatom meg neki, de szerelmet vallottam neki! Oké, mondjuk nekem is van közben barátnőm, de akkor is! Bár, miből gondolom, hogy szeret?! Nem mondta, hogy szeret! Totál kész vagyok! Mi lesz, ha járni fognak?! Én megőrülök! Összeverem a srácot! Oké... ez elég hülyén hangzik, mármint Én meg a verekedés? Nem, nem. De szeretem Jasminet! - így vitatkoztam magamban, mikor Eleanor ébresztett fel az ábrándozásból.
- Louis, minden oké? - kérdezte El.
- Persze! - mosolyogtam és megpusziltam az arcát.
- Nagyon jóban vagytok Jasminenel. - állapította meg El.
- Igen, a húga miatt régen sokszor találkoztunk. - mosolygott rá Harry.
- Kedves lány, de néha nekem sok. - mondta El.
- Tényleg? - kérdeztem meglepetten.
Jasmine sok? Vicky nem, de Jas igen? Ez fura. Vicky néha nekem is sok, pedig Én is elég pörgős vagyok, de Jas?!
- Ha ismerted volna, mikor szomorú volt, nem mondanád ezt! - mondta Liam.
- Igen, akkor nagyon csöndes és visszahúzódó volt. - bólogatott Niall.
- Lehet, hogy ti már megszoktátok. - mosolygott a hercegnőm.
- Nem tudom, nekem sose volt sok Jas. - rántott vállat Harry.
- Mindegy, majd megszokom. - mosolygott mellettem a szépség.
Ekkor jött le a két nagy hangú lány. Jasminere pillantottam, aki mint mindig, eltalálta a megfelelő stílust. Megmaradt a maga vagány, laza ruháinál, mégis tökéletes egy ebédlős randihoz. A haja ki volt vasalva, mégis sapkát húzott a fejére.
- Tökéletes! - zsűrizte a ruhát Hazza.
- Köszönöm. - mosolygott elpirulva és a cipője orrát vizsgálta.
Na igen, itt a különbség Jasmine és Vicky között. Jasmine bárki bókján képes elpirulni.
- Azt hittem szoknyában mész. - mondta Liam mosolyogva. - De ez sokkal jobban illik hozzád! - mosolygott rá biztatóan.
- Tudod meddig nyafogtam, hogy szoknyát vegyen fel?! - forgatta a szemét Vick.
- Tele vagyok csípéssel! - mondta Jas.
- Hagyjuk! - legyintett Vicky.
- Izgulsz? - kérdezte El.
- Nem... - tagadta. - De! - mosolygott.
Vicky megszorította a kezét.
- Úgyis imádni fog! - legyintett Vicky, mikor csöngettek.
Jasmine ment ajtót nyitni, majd vissza se jött közénk, csak Vick.
- Na, erre kíváncsi leszek. - mosolygott Vicky.
- Mire? - kérdeztem.
- Hogy összejönnek-e? Tökre összeillenek, szurkolok nekik! - mosolygott Vick.
- Amúgy régen ugyan ilyen volt Jas? - kérdezte tőle Liam.
Mind bementünk a nappaliba, majd Vicky egészen amíg Jas haza nem ért azt mesélte, hogy milyen volt régen. Azt a következtetést tudtam levonni, hogy Jasmine sokat változott, sokkal érettebb, de benne van az a régi huncut Énje is. Mikor belépett Vicky kirohant hozzá.
- Milyen volt? - kérdezte tőle izgatottan Vick.
- Nagyon kedves, illedelmes srác, vicces is! Nagyon jó volt! - mosolygott miközben bejött.
- Szerelmes vagy! - nevetett Vicky és meglökte
- Dehogy! - mondta paradicsom vörösen.
Mi van?! Egy pillanat! Itt vagyok! Akkor számomra a válasz, hogy nem kellesz?! Most az idegen srác kell neki?! Jasmine adj életjelet!
- De igen! Ismerem ezt a nézést! - nevetett Vick.
- Megyek, átöltözöm. - mondta szégyenlősen, majd felment.
- Megyek faggatom! - szaladt utána Vicky.
- Louis, jössz a kertbe? - kérdezte Liam. - Mármint előkészíteni a sütögetést? - kérdezte.
- Ja, persze! - mondtam, majd követtem Liamet.
Mikor kiértünk becsuktam az ajtót, majd Liam elkezdett tüzet rakni.
- Jól vagy? - kérdezte tőlem.
Tudtam, hogy ezt akarja, mert Én nem tudok tüzet rakni.
- Nem. - mondtam az igazat.
- De te szereted Eleanort, nem? - kérdezte.
- De igen! Nem tudom mi van velem! - fogtam a fejem.
- Louis, addig dönts, amíg még nem késő! - figyelmeztetett Liam.
- Rendben, csak nem értem magam. - mondtam.
- Tommo, most kéne eldöntened, mivel elméletileg gyereked lesz, plusz még két lány? - kérdezte Liam. - Túl sok gond lesz! - mondta.
- Igazad van! Én Eleanort szeretem! Jasmine sem engem szeret, így lesz a legjobb! - mondtam.
Kimentünk, ahol már égett a tűz és köré volt pakolva egy nagy pokróc és 5 szék. Liam és Louis a tűz körül sertepertéltek. Pontosabban Louis kényelmesen ült az egyik széken, míg Liam a tűzzel foglalkozott.
- Nagyon jóban vagytok Jasminenel. - állapította meg El.
- Igen, a húga miatt régen sokszor találkoztunk. - mosolygott rá Harry.
- Kedves lány, de néha nekem sok. - mondta El.
- Tényleg? - kérdeztem meglepetten.
Jasmine sok? Vicky nem, de Jas igen? Ez fura. Vicky néha nekem is sok, pedig Én is elég pörgős vagyok, de Jas?!
- Ha ismerted volna, mikor szomorú volt, nem mondanád ezt! - mondta Liam.
- Igen, akkor nagyon csöndes és visszahúzódó volt. - bólogatott Niall.
- Lehet, hogy ti már megszoktátok. - mosolygott a hercegnőm.- Nem tudom, nekem sose volt sok Jas. - rántott vállat Harry.
- Mindegy, majd megszokom. - mosolygott mellettem a szépség.
Ekkor jött le a két nagy hangú lány. Jasminere pillantottam, aki mint mindig, eltalálta a megfelelő stílust. Megmaradt a maga vagány, laza ruháinál, mégis tökéletes egy ebédlős randihoz. A haja ki volt vasalva, mégis sapkát húzott a fejére.
- Tökéletes! - zsűrizte a ruhát Hazza.
- Köszönöm. - mosolygott elpirulva és a cipője orrát vizsgálta.
Na igen, itt a különbség Jasmine és Vicky között. Jasmine bárki bókján képes elpirulni.
- Azt hittem szoknyában mész. - mondta Liam mosolyogva. - De ez sokkal jobban illik hozzád! - mosolygott rá biztatóan.
- Tudod meddig nyafogtam, hogy szoknyát vegyen fel?! - forgatta a szemét Vick.
- Tele vagyok csípéssel! - mondta Jas.
- Hagyjuk! - legyintett Vicky.
- Izgulsz? - kérdezte El.
- Nem... - tagadta. - De! - mosolygott.
Vicky megszorította a kezét.
- Úgyis imádni fog! - legyintett Vicky, mikor csöngettek.
Jasmine ment ajtót nyitni, majd vissza se jött közénk, csak Vick.
- Na, erre kíváncsi leszek. - mosolygott Vicky.
- Mire? - kérdeztem.
- Hogy összejönnek-e? Tökre összeillenek, szurkolok nekik! - mosolygott Vick.
- Amúgy régen ugyan ilyen volt Jas? - kérdezte tőle Liam.
Mind bementünk a nappaliba, majd Vicky egészen amíg Jas haza nem ért azt mesélte, hogy milyen volt régen. Azt a következtetést tudtam levonni, hogy Jasmine sokat változott, sokkal érettebb, de benne van az a régi huncut Énje is. Mikor belépett Vicky kirohant hozzá.
- Milyen volt? - kérdezte tőle izgatottan Vick.
- Nagyon kedves, illedelmes srác, vicces is! Nagyon jó volt! - mosolygott miközben bejött.
- Szerelmes vagy! - nevetett Vicky és meglökte
- Dehogy! - mondta paradicsom vörösen.
Mi van?! Egy pillanat! Itt vagyok! Akkor számomra a válasz, hogy nem kellesz?! Most az idegen srác kell neki?! Jasmine adj életjelet!
- De igen! Ismerem ezt a nézést! - nevetett Vick.
- Megyek, átöltözöm. - mondta szégyenlősen, majd felment.
- Megyek faggatom! - szaladt utána Vicky.
- Louis, jössz a kertbe? - kérdezte Liam. - Mármint előkészíteni a sütögetést? - kérdezte.
- Ja, persze! - mondtam, majd követtem Liamet.
Mikor kiértünk becsuktam az ajtót, majd Liam elkezdett tüzet rakni.
- Jól vagy? - kérdezte tőlem.
Tudtam, hogy ezt akarja, mert Én nem tudok tüzet rakni.
- Nem. - mondtam az igazat.
- De te szereted Eleanort, nem? - kérdezte.
- De igen! Nem tudom mi van velem! - fogtam a fejem.
- Louis, addig dönts, amíg még nem késő! - figyelmeztetett Liam.
- Rendben, csak nem értem magam. - mondtam.
- Tommo, most kéne eldöntened, mivel elméletileg gyereked lesz, plusz még két lány? - kérdezte Liam. - Túl sok gond lesz! - mondta.
- Igazad van! Én Eleanort szeretem! Jasmine sem engem szeret, így lesz a legjobb! - mondtam.
* Jasmine szemszöge *
Vicky végig faggatott, amíg átöltöztem. Visszavettem a reggeli összeállításomat, majd lementünk. Az egész csodás randit elmeséltem Vickynek. Mikor leértünk, már égett a tűz és a konyhában Niall és Harry készítették a nyársakat.
- Kell segítség? - kérdeztem.
- Nem, köszi. - mosolygott Hazza.
- Nem. - mondta Niall, aki éppen sütit nyomott a képébe.
Kimentünk, ahol már égett a tűz és köré volt pakolva egy nagy pokróc és 5 szék. Liam és Louis a tűz körül sertepertéltek. Pontosabban Louis kényelmesen ült az egyik széken, míg Liam a tűzzel foglalkozott.
- Mi ez a nagy csend? - kérdeztem.
- Eddig nem voltatok itt! - nevetett Liam.
- Micsoda humoros! - forgatta a szemét Vicky.
- Jézusom! - néztem Louist, aki rövid ujjú pólóban volt.
Megfogtam a karját, ami jég hideg volt.
- Indulj be és vegyél fel egy pulcsit! - parancsoltam.
- Ne már, nem fázom! - hisztizett.
- Hozok neked. - mondtam, majd bementem.
Felszaladtam a lépcsőn, be Louis szobájába és a szekrényéből kivettem az egyik kapucnis melegítő fölsőjét. Becsuktam magam után az ajtót, majd leszaladtam vele. Mikor kimentem már Eleanor is kint volt.
- Tessék! - adtam a kezébe.
- Milyen jó anya leszel! - nevetett Liam.
- Majd megtaníthatsz! - nevetett Vicky.
- Kezdjük ott, hogy te is öltözz fel rendesen! - szóltam rá.
- Nincs ruhám! - mondta.
- Hozok! Mindenkinek hozok! - mondtam, majd megint felmentem.
Először a saját ruháim közül szedtem egyet Vickynek, majd Liamnek, Niallnek és Harrynek is. Eleanoron volt. Leszaladtam. Mire kimentem már mindenki kint volt. Kiosztottam a pulcsikat. El és Louis ült pokrócra. Én Vicky és Liam közé ültem. Elkezdtünk sütögetni, majd elkezdtem fázni.
- Én már megint fázom! - mondtam, majd behúztam az egyik kezem a pulcsimba.
- Te mikor nem fázol? - nevetett Louis.
- Nyáron! - vágtam rá.
- Jaj, nagyon okos vagy! - mondta.
- Tudom! - mosolyogtam büszkén.
- Jasmine? - szólt Vick.
- Igen? - fordultam felé.
Ő mosolyogva kikapta a kezemből a nyársat és ellökött hátra a műanyag székkel.
- Annyira szeretlek! - mondtam, majd Őt is lerántottam a földre.
- Igen?! - kérdezte gonoszan. - Úgy gondolod? - kérdezte gonosz mosollyal.
- Féljek tőled? - nevettem.
- Fogd meg! - nyomta az egyik nyársat Liam, a másikat Niall kezébe.
Elkezdett felkecmeregni, mire én felugrottam. Vick elkezdett kergetni körbe-körbe az udvaron. A többiek nevetve néztek minket. Vickynek sikerült sarokba szorítania a medencénél.
- Ne! - nevettem. - Így is fázom! - sikítottam.
- De! - mosolygott, majd bele akart lökni, de belekapaszkodtam a kezébe, így Vicky karjába kapaszkodva próbáltam nem hátra esni egyenesen a medencébe.
- Jól van, na! Gyere! - mondta, majd visszahúzott és visszanyertem az egyensúlyom.
- Kösz! - öleltem meg.
Visszaültünk, mintha mi sem történt volna.
- Srácok, megyek mert fáradt vagyok. - mondta Eleanor.
Elköszönt, majd lelépett.
- Jasmine egyetlen gyönyörűséges bogárka tündérem, nálad aludhatok? - kérdezte mosolyogva Vick.
- Aludj. - rántottam vállat.
- Oké! - mosolygott. - Nincs valami pia? - kérdezte.
- Számodra semmi ilyesmi! - vágtam rá.
- Oké, igazad van. - bólintott, majd elnevettük magunkat.
- Azt hiszem, nem akarjuk tudni! - nevetett Liam.
- Biztos, hogy nem! - nevetett Vick.
- Fáj a fenekem! - mondtam és felálltam.
- Ú, várj! Fogd meg a kezem! - mondta Vicky, majd az így is elég ingadozó széken felállt.
Mi, csak nevettünk, de Én tartottam.
- Figyelj, ha rám esel beleesünk a tűzbe! - mondtam nevetve.
- Jó, akkor gyere! - mondta, majd a tűznek háttal álltunk.
- Na, gyere! - mondtam és lerántottam.
- Nézd a csillagokat! - mondta, majd lefeküdt a fűbe. - Vagy csináljunk kosz angyalt! - nevetett és úgy csinált, mint aki hóangyalt gyárt.
- Felejtsd el, hogy Én lefekszem a földre és te is állj fel a pulcsimban! - mondtam, mire felállt.
- Na, gyere megvizsgálom az összes pöttyöt rajtad! - mondta.
- Ez most jutott eszedbe? - kérdeztem, de Ő már bent volt az ajtóban.
- Gyere ragyás! - mondta nevetve.
- Nagyon meg foglak verni! - mondtam mérgesen.
- Bocs, de legalább a csúnyákat mutasd! - mondta, majd bementem hozzá.
Megvizsgálta az összes pöttyöm, majd visszatértünk a társasághoz. Én vittem magammal egy forró teát. Vicky röhögve vetődött a plédre Louis mellé. Én dideregve, ültem a székembe, majd felhúztam a lábaim.
- Ennyire fázol? - kérdezte Harry.
- Igen. - mondtam, majd megittam a forró teám felét.
- Gyere! - intett Niall.
- Minek? - kérdeztem.
- Gyere már! - mosolygott.
Én odaléptem elé, mire belehúzott az ölébe és átölelt hátulról.
- Ugye milyen jó a Horan ölelés? - mosolygott.
- Persze. - mosolyogtam és a fejemet Niall vállára döntöttem.
- Jaj de romantikus! - nevetett Vicky gonoszan.
Én lekaptam a cipőm, majd fejbe dobtam.
- Ez majdnem megsült! - nevetett Louis.
Vicky röhögve fejbe vágta a mellette ülő Louist, aki értetlenül nézett rá.
- Ezt mégis miért? - kérdezte.
- Mert te ülsz mellettem. Igaz, nem a megszokott tökfej, de megfelel a káposztalével töltött agy is! - rántott vállat nevetve a legjobb barátnőm.
- Ez gonosz volt! - mondta Louis, majd lekapta a lábáról a cipőjét és Vick orrához nyomta, aki sikítva lökte el onnan.
- Ebben gyűjtöd össze az egész testedből kiáramló bűzt? - kérdezte és az orrát fogta.
Én sírva röhögtem Niall ölében.
- Na várjál, most megfulladsz Jas cipőjétől! - nevetett, majd orrba vágta vele.
- Erőszakos vagy! - mondta Louis és meglökte.
- Nem hinném, hogy te ezt akartad! - mondta karba tett kézzel Vicky.
- Vicky, indulj aludni! - parancsoltam rá, majd kimásztam Niall öléből.
- Miért? - kérdezte szomorkásan.
- Azért, mert holnap dolgozni megyünk! - vágtam rá, majd felállt.
- De te is alszol? - kérdezte.
- Nem! - vágtam rá.
- Akkor Én sem! - mondta határozottan.
- De igen! Indulj! - mutattam a ház felé.
- Te nekem nem... - mondta volna, de rávágtam.
- Dehogynem! - mondtam sokkal határozottabban, mint Ő.
Igen, van egy ilyen anyukás-tanáros oldalam, amivel sok embert könnyen megijesztek. Elindult be, majd visszanézett.
- Utálom, mikor ilyen anyukás vagy! - morogta, majd bement és bevágta maga után az ajtót.
Én nevetve ültem le az egyik székbe.
- Ez ijesztő! - mondta Harry.
- Nem, ez határozottság. - mosolyogtam magabiztosan.
- Ez rosszabb volt, mint a tanárom. - mondta ijedt fejjel Niall.
- Jó anya leszek! - dobtam hátra a hajam.
- Vagy rabszolga hajcsár! - mondta Louis.
- Mondtál valamit? - pillantottam rá fölényes mosollyal.
- Semmit. - vágta rá, mire büszke mosollyal zártam a beszélgetést.
Hirtelen Vicky sikította a nevem az ablakomból. Én felnéztem.
- Elvhetem a pizsamád? - kérdezte.
- Vedd. - rántottam vállat mosolyogva.
- Úgy leköpnélek innen! - nevetett.
- Úgy kilöknélek az ablakon! - nevettem, majd becsukta.
Én ásítottam egyet, majd elindultam be, majd az ajtóban nekicsapódtam valakinek és sikítva rohantam ki a kertbe, majd a legközelebbi srácba kapaszkodtam, aki Louis volt.
- Hol vagy te nyúl? - nevetett Vick.
- Jézusom, csak te voltál? - nevettem.
- Igen, te sötét! - nevetett, majd megölelt.
- Nagyon féltem! - nevettem.
- Gyere! - húzott maga után.
- Te mész, Én nem! - vágtam rá anya stílusban.
- De beszélni szeretnék veled! - mosolygott.
- Mond. - rántottam vállat.
- Csajos téma! - biccentett mosolyogva.
- Haladj! - mondtam izgatottan, majd elkezdtem befelé lökdösni.
Ahogy felértünk a szobába, már nagyon kíváncsi voltam, mit akar kihozni ebből.
- Mesélted, hogy Louis és te nagyon jó barátok vagytok, meg amit mondott, meg ilyenek... - hadarta. - De nagyon bejön neked, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, dehogy! - mondtam.
Hát izé... jól néz ki, de van barátnője, meg elég zavaros ez az egész!
- Á... nem! - nevetett huncutan.
- Inkább aludj! - parancsoltam.
Kimentem, majd leoltottam a lámpát. Ahogy kiléptem kirázott a hideg.
- Komolyan így fázol? - kérdezte Liam.
- Igen. - simogattam a karom.
- Vedd fel a kabátom, ott a fogason. - mutatott a házra Louis.
- Köszi. - mosolyogtam rá, majd beszaladtam és felvettem.
Teljesen Louis illata volt, ami miatt elmosolyodtam. Természetesen kicsit, - vagy nagyon - nagy volt. Leültem Louis mellé.
- Jobb? - kérdezte.
- Sokkal. - mosolyogtam.
Persze, olyan mintha te ülnél a nyakamban! - gondoltam, majd kuncogtam a saját hülyeségemen. - Azért ez egy művészi hasonlat volt! - gondoltam.
- Min nevetsz? - kérdezte Harry.
- Vickyn. - mosolyogtam.
- Megcsapott cipővel! - mondta Louis "sértődötten".
- Bele ne halj! - nevettem.
- Gizdázol a kabátomban? - kérdezte Louis vigyorogva.
- Persze! - mondtam, majd felpattantam igazgattam magamon a kabátot és bevetettem a "szexi nézést", ami abból áll, hogy lenézek, majd fel pillantok csábos arccal.
A fiúk röhögtek.
- Ja várjál! - nevettem, majd beletúrtam a hajamba, úgy, mint ahogy Louis szokott. - Dalszöveget nem tudok! - nevettem, majd visszaültem a pokrócra.
- Tényleg, szerinted elmondjam a babát Vickynek? - kérdezte Louis.
- Attól függ. - gondolkoztam el. - Ha nem zavar, mond. Ha igen, húzd amíg tudod, de kiszedi belőled! - mondtam.
- Hogy réted, hogy ha nem zavar? - kérdezte.
- Valószínű érlelődnek benne a hatalmas poénok! - nevettem. - Amik tényleg viccesek, de ha rosszul érint annyira nem. - mondtam.
- Oké, akkor majd holnap. - mondta.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd elmentünk aludni.
Elköszönt, majd lelépett.
- Jasmine egyetlen gyönyörűséges bogárka tündérem, nálad aludhatok? - kérdezte mosolyogva Vick.
- Aludj. - rántottam vállat.
- Oké! - mosolygott. - Nincs valami pia? - kérdezte.
- Számodra semmi ilyesmi! - vágtam rá.
- Oké, igazad van. - bólintott, majd elnevettük magunkat.
- Azt hiszem, nem akarjuk tudni! - nevetett Liam.
- Biztos, hogy nem! - nevetett Vick.
- Fáj a fenekem! - mondtam és felálltam.
- Ú, várj! Fogd meg a kezem! - mondta Vicky, majd az így is elég ingadozó széken felállt.
Mi, csak nevettünk, de Én tartottam.
- Figyelj, ha rám esel beleesünk a tűzbe! - mondtam nevetve.
- Jó, akkor gyere! - mondta, majd a tűznek háttal álltunk.
- Na, gyere! - mondtam és lerántottam.
- Nézd a csillagokat! - mondta, majd lefeküdt a fűbe. - Vagy csináljunk kosz angyalt! - nevetett és úgy csinált, mint aki hóangyalt gyárt.
- Felejtsd el, hogy Én lefekszem a földre és te is állj fel a pulcsimban! - mondtam, mire felállt.
- Na, gyere megvizsgálom az összes pöttyöt rajtad! - mondta.
- Ez most jutott eszedbe? - kérdeztem, de Ő már bent volt az ajtóban.
- Gyere ragyás! - mondta nevetve.
- Nagyon meg foglak verni! - mondtam mérgesen.
- Bocs, de legalább a csúnyákat mutasd! - mondta, majd bementem hozzá.
Megvizsgálta az összes pöttyöm, majd visszatértünk a társasághoz. Én vittem magammal egy forró teát. Vicky röhögve vetődött a plédre Louis mellé. Én dideregve, ültem a székembe, majd felhúztam a lábaim.
- Ennyire fázol? - kérdezte Harry.
- Igen. - mondtam, majd megittam a forró teám felét.
- Gyere! - intett Niall.
- Minek? - kérdeztem.
- Gyere már! - mosolygott.
Én odaléptem elé, mire belehúzott az ölébe és átölelt hátulról.
- Ugye milyen jó a Horan ölelés? - mosolygott.
- Persze. - mosolyogtam és a fejemet Niall vállára döntöttem.
- Jaj de romantikus! - nevetett Vicky gonoszan.
Én lekaptam a cipőm, majd fejbe dobtam.
- Ez majdnem megsült! - nevetett Louis.
Vicky röhögve fejbe vágta a mellette ülő Louist, aki értetlenül nézett rá.
- Ezt mégis miért? - kérdezte.
- Mert te ülsz mellettem. Igaz, nem a megszokott tökfej, de megfelel a káposztalével töltött agy is! - rántott vállat nevetve a legjobb barátnőm.
- Ez gonosz volt! - mondta Louis, majd lekapta a lábáról a cipőjét és Vick orrához nyomta, aki sikítva lökte el onnan.
- Ebben gyűjtöd össze az egész testedből kiáramló bűzt? - kérdezte és az orrát fogta.
Én sírva röhögtem Niall ölében.
- Na várjál, most megfulladsz Jas cipőjétől! - nevetett, majd orrba vágta vele.
- Erőszakos vagy! - mondta Louis és meglökte.
- Nem hinném, hogy te ezt akartad! - mondta karba tett kézzel Vicky.
- Vicky, indulj aludni! - parancsoltam rá, majd kimásztam Niall öléből.
- Miért? - kérdezte szomorkásan.
- Azért, mert holnap dolgozni megyünk! - vágtam rá, majd felállt.
- De te is alszol? - kérdezte.
- Nem! - vágtam rá.
- Akkor Én sem! - mondta határozottan.
- De igen! Indulj! - mutattam a ház felé.
- Te nekem nem... - mondta volna, de rávágtam.
- Dehogynem! - mondtam sokkal határozottabban, mint Ő.
Igen, van egy ilyen anyukás-tanáros oldalam, amivel sok embert könnyen megijesztek. Elindult be, majd visszanézett.
- Utálom, mikor ilyen anyukás vagy! - morogta, majd bement és bevágta maga után az ajtót.
Én nevetve ültem le az egyik székbe.
- Ez ijesztő! - mondta Harry.
- Nem, ez határozottság. - mosolyogtam magabiztosan.
- Ez rosszabb volt, mint a tanárom. - mondta ijedt fejjel Niall.
- Jó anya leszek! - dobtam hátra a hajam.
- Vagy rabszolga hajcsár! - mondta Louis.
- Mondtál valamit? - pillantottam rá fölényes mosollyal.
- Semmit. - vágta rá, mire büszke mosollyal zártam a beszélgetést.
Hirtelen Vicky sikította a nevem az ablakomból. Én felnéztem.
- Elvhetem a pizsamád? - kérdezte.
- Vedd. - rántottam vállat mosolyogva.
- Úgy leköpnélek innen! - nevetett.
- Úgy kilöknélek az ablakon! - nevettem, majd becsukta.
Én ásítottam egyet, majd elindultam be, majd az ajtóban nekicsapódtam valakinek és sikítva rohantam ki a kertbe, majd a legközelebbi srácba kapaszkodtam, aki Louis volt.
- Hol vagy te nyúl? - nevetett Vick.
- Jézusom, csak te voltál? - nevettem.
- Igen, te sötét! - nevetett, majd megölelt.
- Nagyon féltem! - nevettem.
- Gyere! - húzott maga után.
- Te mész, Én nem! - vágtam rá anya stílusban.
- De beszélni szeretnék veled! - mosolygott.
- Mond. - rántottam vállat.
- Csajos téma! - biccentett mosolyogva.
- Haladj! - mondtam izgatottan, majd elkezdtem befelé lökdösni.
Ahogy felértünk a szobába, már nagyon kíváncsi voltam, mit akar kihozni ebből.
- Mesélted, hogy Louis és te nagyon jó barátok vagytok, meg amit mondott, meg ilyenek... - hadarta. - De nagyon bejön neked, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, dehogy! - mondtam.
Hát izé... jól néz ki, de van barátnője, meg elég zavaros ez az egész!
- Á... nem! - nevetett huncutan.
- Inkább aludj! - parancsoltam.
Kimentem, majd leoltottam a lámpát. Ahogy kiléptem kirázott a hideg.
- Komolyan így fázol? - kérdezte Liam.
- Igen. - simogattam a karom.
- Vedd fel a kabátom, ott a fogason. - mutatott a házra Louis.
- Köszi. - mosolyogtam rá, majd beszaladtam és felvettem.
Teljesen Louis illata volt, ami miatt elmosolyodtam. Természetesen kicsit, - vagy nagyon - nagy volt. Leültem Louis mellé.
- Jobb? - kérdezte.
- Sokkal. - mosolyogtam.
Persze, olyan mintha te ülnél a nyakamban! - gondoltam, majd kuncogtam a saját hülyeségemen. - Azért ez egy művészi hasonlat volt! - gondoltam.
- Min nevetsz? - kérdezte Harry.
- Vickyn. - mosolyogtam.
- Megcsapott cipővel! - mondta Louis "sértődötten".
- Bele ne halj! - nevettem.
- Gizdázol a kabátomban? - kérdezte Louis vigyorogva.
- Persze! - mondtam, majd felpattantam igazgattam magamon a kabátot és bevetettem a "szexi nézést", ami abból áll, hogy lenézek, majd fel pillantok csábos arccal.
A fiúk röhögtek.
- Ja várjál! - nevettem, majd beletúrtam a hajamba, úgy, mint ahogy Louis szokott. - Dalszöveget nem tudok! - nevettem, majd visszaültem a pokrócra.
- Tényleg, szerinted elmondjam a babát Vickynek? - kérdezte Louis.
- Attól függ. - gondolkoztam el. - Ha nem zavar, mond. Ha igen, húzd amíg tudod, de kiszedi belőled! - mondtam.
- Hogy réted, hogy ha nem zavar? - kérdezte.
- Valószínű érlelődnek benne a hatalmas poénok! - nevettem. - Amik tényleg viccesek, de ha rosszul érint annyira nem. - mondtam.
- Oké, akkor majd holnap. - mondta.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd elmentünk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése