December van, nemsokára karácsony! Mi történt idáig? Én és Peter járunk. Sajnos Louis és Én már szinte barátok se vagyunk, teljesen eltávolodtunk egymástól, pedig nem ez volt a terv. Egyszerűen Eleanor elkezdett féltékenykedni és Louis lekoppintott. Szarul esett, de megszoktam. Harry, Niall, Liam és köztem még mindig szoros baráti kapcsolat van. Vicky még mindig hülye és össze-vissza beszél és mindenen röhög, egyszóval Vicky. Azz, a nővérem nem látogatott meg, de nem csodálom, LA-ben él, a fia iskolába jár Ő, pedig dolgozik. A szüleim... vagy valami olyasmi, hát nem igazán kerestek, egyszer jártak Londonban. Talán ennyi lenne a helyzetjelentés!
Reggel sikításra ébredtem. Kikecmeregtem az ágyamból, majd gyorsan elkészültem. Mosolyogva mentem le. Mind a 4 fiú a konyhában állt.- Mi történt és ki visított? - kérdeztem.
- Louis megégette az ujját! - mondta Liam.
- Ezért, most mind körülálljátok, nehogy leszakadjon az ujja? - kérdeztem nevetve.
- Ez nem vicces, nagyon fáj! - mondta Louis.
- Na, engedjetek! - mondtam, majd elküldtem a másik négy fiút.
A fagyasztóból elővettem egy zacskó borsót, majd körbe csavartam konyharuhával.
- Tedd le a kezed! - mondtam, mire Louis letette a pultra.
Én rátettem a borsót, mire sikított.
- Mit kerestél a konyhában, ha főzni se tudsz? - kérdeztem tőle.
- Elnek akartam reggelit készíteni! - mondta.- Fogadd el, hogy nem kéne a konyhában járkálnod! - mondtam mosolyogva, megrántottam a vállam és a hűtőhöz léptem.
Kivettem egy Kinder paradiso-t és egy Kinder happy hippo-t, majd felültem a pultra.
- Ez a reggelid? - kérdezte Louis.
- Igen, de minden nap ezt ettem reggelire. - mondtam és beleharaptam a paradiso-ba.
- Adj! - kérte.
- Miből? - kérdeztem.
- Mindkettőből. - mosolygott.
Törtem egy falatot a paradiso-ból, majd Louis felé fordulva ráfújtam, így a tetejéről a porcukorból valamennyi Louis arcába repült.
- Ez kihagyhatatlan volt, ugye? - kérdezte.
- Igen! - mosolyogtam, majd a szájába adtam a letört darabot.
Közben Én megettem a maradék paradiso-m, így kibontottam két hippo-t és az egyikbe beleharaptam.
- Na várjál, belefér a szádba? - kérdeztem nevetve.
- Persze. - mondta magabiztosan.
- Akkor tessék! - mondtam, majd a szájába adtam.
Louis úgy nézett ki, mint egy hörcsög, úgy tele volt a szája.
- Esetleg nem akarjátok megcsókolni egymást? - nyafogott valaki az ajtóból.
- Vigyázz a kezedre és ne vedd ki alól még percekig! - mondtam, majd lepattantam a pultról és Eleanor felé indultam. Megálltam előtte pár centire, mire már kicsit ijedt volt a tekintete. Elmosolyodtam.
- Hú! - mondtam, majd hátra ugrott.
Én elnevettem magam, majd kimentem a konyhából. Mikor beléptem a nappaliba elmosolyodtam, majd Peter felé kezdtem szaladni, majd megöleltem és közben megcsókolt. Én közben elmosolyodtam. Közben kicsit meg is emelt.
- Szeretlek! - suttogtam, mikor letett és a homlokát az enyémnek döntötte.
- Én is! - mosolygott.
Mindig imádtam a mosolyát, amiben tükröződött a bolondos, vicces személyisége.
- Rántott husik! - kiabálta az ajtóból Vicky.
- Sötét! - kiabáltam.
- Megyek! - mondta, majd beszaladt. - Á, itt a káposzta! - mosolygott Peterre Vicky.
Nagyon régóta így hívja, fogalmunk sincs miért, csak úgy. Louis lett "apuci", Harry azóta, hogy Vicky látta a Best Song Ever-t Marcel, ahogy Liam Leeroy. Niall, simán sonka lett, mert éhenkórász. Eleanor nevéről, csak annyit, hogy illik rá: "Boszorkány" vagy a másik "Hisztéria".
- Vicky! - ölelte át a nyakánál Peter.
- Káposzta! - nevetett Vick.
- Jaj, már ez is megérkezett?! - lépett ki unottan Eleanor.
- Én is örülök neked Hiszti! - mosolygott rá pimaszan Vicky.
- Na, választottál már dalt, amire táncolni fogtok? - kérdezte tőlem mosolyogva Hazza.
Megígértem a fiúknak, hogy Vickyvel 1D zenére fogunk táncolni.
- Nem, de találtam jókat. - mosolyogtam.
- Hülyéskedik, már a tánc is kész! - legyintett Vicky.
- Igen. - mosolyogtam.
- Akkor lássuk! - mosolygott Niall.
- Menjetek föl, majd szólunk, ha lejöhettek. - mosolyogtam.
Mindenki felment, majd eltoltuk a kanapét, majd elindítottuk a kiválasztott zenét. Közben Vick sikított, hogy jöjjenek le a többiek. Minden tökéletesen sikerült és imádtuk ezt a táncot. A zenét már kívülről tudtuk énekelni. Nekem a kedvencem a No Control. Amikor befejeztük akik néztek minket mind tapsoltak kivéve Eleanor. Mikor Louis észrevette, hogy El nem tapsol, megfogta a csuklóját és tapsoltatta.
- Még mindig királyul táncolunk! - mondta magabiztosan Vicky, majd pacsiztunk.Peterre pillantottam, aki büszkén mosolygott rám. Én elé léptem, majd az orráig húztam a sapkáját.
- Melyik a kedvenc zenétek? - kérdezte Liam.
- Olyan nincs. - mosolyogtam.
- Haha. - nyújtotta rám a nyelvét Niall.
- De komolyan! - nézett ránk Harry.
- Best Song Ever, mert ott nagyon jól néztek ki! - nevetett Vicky.
- Neked? - nézett rám Liam.
- Az összes közül a Drag Me Down, a Perfect és a No Control. De a kedvenceim a Made In The A.M-en vannak. - mondtam.
- És olyan, ami nem a mi zenénk? - kérdezte Louis.
- Rengeteg van. - mosolyogtam, majd Peter elé lépve a mellkasának dőltem.
Peter a karjait a vállam felett kinyújtotta előre, miközben rám támasztotta őket és előttem megfogtuk egymás kezét.
- Skacok, megyek fotózásra. - mondta Eleanor.
- Ne siess! - kacsintott rá Vicky.
- Kislányom, viselkedj! - nézett rá "mérgesen" Louis.
- Oké Apuci! - mondta Vicky, majd lehajtotta a fejét.
Igen, ez is mindennapossá vált.
Peter telefonja csilingelt, majd rá pillantott.
- Mennem kell próbálni. - mondta rám nézve. - Majd hívlak! - mondta és megpuszilta az arcom, majd elment.
- Juj! - visított Vicky.
- Mi van? - kérdeztem.
- Annyira cukik vagytok! - mosolygott.
- Ezerszer mondtad! - forgattam a szemem.
- Borzasztó vagyok, mi? - nevetett.
- Igen! - vágtam rá.
- Mit kértek karácsonyra? - kérdezte Liam.
- Én kocsit! - mosolyogtam.
- Kitől? - nézett rám hatalmas szemekkel Louis.
- Már meg van, csak el kell mennem érte! A flúgos apám vette! - mosolyogtam.
- Utálom őt! - mondta Vick.
- Én is, de nem rossz ajándék! - mosolyogtam. - Na, lépek! - mosolyogtam.
- Hova? - kérdezték egyszerre.
- Titok! - kacsintottam, majd felhúztam a cipőm és kiléptem.
A plázába indultam vásárolni. Éppen egy kanyarnyira voltam a plázától és mentem át a járdán, mikor hirtelen fékcsikorgást hallottam és hatalmas koppanást, majd nagyon fájt a fejem és az oldalam, de már semmit nem láttam, majd halkan hallottam kiabálást és mentőautó hangját, aztán minden elcsöndesedett.
* Louis szemszöge *
Éppen filmet néztünk, mikor megcsörrent a telefonom. "Jasmine". Meglepődtem, mert megromlott az előtte szoros barátságunk. Miattam!
- Halló! - szóltam bele.
- Maga Mr. Tomlinson? - kérdezte egy ismeretlen hang.
- Igen. - mondtam. - Baj van? - kérdeztem ijedten.
- Jasmine kórházban van. - mondta a hang.
Elmondta a kórház nevét, majd az egész csapattal pár perc alatt ott voltunk. Aggódtam érte, mert szeretem! Próbáltam bebizonyítani az ellenkezőjét, de ami igaz, az igaz. Idegesen doboltam a lábammal, amíg ki nem lépett az orvos.
- Jasminet megműtöttük, eltört a lába, de túl élte és most alszik. - mondta sz orvos.
- Bemehetünk hozzá? - kérdezte Vicky.
- Igen, de egyszerre csak egy valaki. - mondta, majd elment.
- Ki menjen? - kérdezte Niall.
- Én akarok. - mondtam.
- Louis... - akarta mondani Harry Vickyre mutatva.
- Szeretem.- mondtam halkan a földet nézve.
- Menj. - mondta Vicky.
Mikor beléptem, Jasmine csöndben szuszogott. Leültem egy székre mellé. Pár perc múlva lassan kinyitotta a szemét. Körülnézett, majd rajtam állapodott meg a szeme.
- Louis. - mondta halkan. - Mit keresel itt? - kérdezte.
- Természetes. hogy itt vagyok! - mosolyogtam rá.
- De szint már nem vagyunk barátok... - mondta, majd egy könnycsepp folyt le az arcán.
- Ez butaság! - simogattam meg az arcát, ezzel letörölve a könnyet. - Én vagyok az oka, de minden rendben lesz! - mosolyogtam rá.
- Ugye nem hagysz egyedül? - kérdezte ijedt arccal.
- Soha! - mosolyogtam rá.
- De tényleg ne! Én ezzel etettem Cassiet, mégis otthagytam és meghalt! - mondta sírva.
- Jasmine, sose hagynálak egyedül, mert fontos vagy nekem! - mosolyogtam rá és megsimogattam az arcát.
- Köszönöm. - mosolygott rám.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Igen, csak haza akarok menni. - mondta. - Kimehetek veled? - kérdezte.
- Nem hinném, hogy az orvos megengedi! - mondtam.
- Mit szeretne a kislány? - kérdezte az orvos, aki ebben a pillanatban lépett be.
- Kimehetek? Csak a barátaimhoz? - kérdezte Jasmine és a gyönyörű szemeivel édesen nézett az orvosra.
- De fontosabb, hogy mikor jöhet haza? - kérdeztem.
- Kimehetsz és...- mondta volna, de Jas belevágott.
- Saját felelősségre kimegyek! - mondta, mire köhintettem. - Louis vigyáz rám! - mondta.
- Rendben, akkor ha kitöltik a papírokat elmehetnek, de ha bármi baj van, jönnek! - mondta.
- Én magam hozom be! - vágtam rá.
- Legyen. - sóhajtott az orvos, mire Jasmine elmosolyodott.
- Király! - mondta mosolyogva, majd kimászott az ágyból.
- Óvatosan! - mondtam.
- Nem haldoklom! - mosolygott rám.
- Gyere! - mondtam, majd átöleltem.
Kimentünk, mire a többiek felugrottak.
- Te lány, mit keresel itt? - kérdezte csípőre tett kézzel Liam.
Én elmentem elintézni a papírokat.
- Gyere! - mondtam, majd átöleltem.
Kimentünk, mire a többiek felugrottak.
- Te lány, mit keresel itt? - kérdezte csípőre tett kézzel Liam.
Én elmentem elintézni a papírokat.
* Jasmine szemszöge *
- Elütött egy autó. - mondtam és megrántottam a vállam.
- Hülye! - ölelt magához mosolyogva Vicky.
- Mikor jöhetsz haza? - kérdezte Liam.
- Ha Louis elintézte a papírjaimat. - mosolyogtam.
- Újra jóban vagytok? - kérdezte Niall.
- Ja, lehet. - rántottam vállat.
- Mi az, hogy lehet? - kérdezte Harry.
- Nem tudom. - rántottam vállat.
- Mehetünk. - mosolygott Louis.
A kocsiban csend volt. Mikor beléptünk a házba Én felmentem és zuhanyzás után átöltöztem.
- Jól vagy? - kérdezte Vick és egy párnát arrébb dobva leült mellém.
- Nem értem. - mondtam.
- Mit? - kérdezte.
- Louist. - mondtam. - Olyan kedves volt velem, előtte meg hozzám se szólt! - mondtam.
- Mert... - mondta volna, de csöndben maradt. - Nem fontos. - legyintett.
- De tudni akarom! - vágtam rá.
- Nem mondhatom el. - mondta. - Louis mondott valamit a termed előtt. - mondta.
Fogalmam sincs, mit mondhatott. Én kiugrottam az ágyamból, majd lementem.
- Nem fogja elmondani senki! - szaladt utánam kiabálva Vicky.
- De igen! - vágtam rá, majd lerohantam lépcsőn.
Mikor leértem, megfájdult a fejem, ezért odakaptam a kezem.
- Jól vagy? - kérdezte Niall.
- Persze. - mondtam.
Louis ott ült nekem háttal, ahogy mindenki más is.
- Mit mondtál? - kérdeztem.
- Ki? - kérdezte értetlenül Harry
- Louis! - mondtam, mire mindenki rám nézett.
Eleanor ott ült Tommo mellett.
- Mit mondtál mielőtt bejöttél hozzám?! - kérdeztem idegesen.
- Semmit. - mondta.
- De igen! Tudom, hogy mondtál valamit és fura vagy velem! Tudni akarom, hogy mit mondtál és miért voltál kedves! - mondtam mérgesen.
A kiabálástól megfájdult a fejem, mire odakaptam a kezem.
- Jasmine, jól vagy? - kérdezte ijedten Liam.
- Tudni akarom! - néztem mérgesen.
- Azt, hogy féltelek. - mondta Louis.
Én végigpillantottam a társaságon. Vickyn észrevettem, hogy nem ez az igaz.
- Mit mondtál? - kérdeztem.
- Ezt. - mondta.
- Nem! Tudom, hogy hazudsz! - mondtam.
- Azt, hogy szeretlek. - mondta. - Mint a húgom. - szépítette a végét, de csak Eleanor miatt.
- Ennyit akartam tudni, köszönöm! - vágtam rá, majd kivágtattam a konyhába és ittam egy pohár vizet.
Szeret... mint a húgát. De, csak mint a húgát. Azt hiszem, Én nem! Én tényleg szeretem! Magamnak sem vallottam be, de így van! - gondoltam, miközben utat törtek a könnyeim és a pultnak dőlve lecsúsztam a földig. Halkan szipogtam a konyhában, a földön. Mikor nyílt az ajtó Vicky lépett be. Elmosolyodott és leült mellém.
- Igazam volt! - mosolygott és letörölte a könnyeimet.
Én csak megforgattam a szemem.
- Hülye vagy! - lökött meg. - Együnk valamit! - mosolygott, majd kinyitott a hűtőt a lábával.
- Mit? - kérdeztem.
- Olyanokat, mint régen! - mosolygott.
Régen egyszer kipróbáltuk, hogy rengeteg össze nem illő ételt eszünk együtt és jó volt! Azóta ez hagyomány lett.
- Fagyi és... - lesett be a hűtőbe. - Sült krumpli. - mosolygott.
- Benn vagyok. - mosolyodtam el.
A lábával kilökte a két dobozta, amik a földre estek. Betettem a krumplit a mikróba, majd mikor megmelegedett kivettem.
- Tessék! - nyújtottam felé a krumplit.
Kivettünk egyet-egyet, majd belemártottuk a fagyiba és megettük. Tudom, hogy undorítóan hangzik, de finom! (Írói megjegyzés: Én nem próbáltam, de ismerősöm igen és imádja. Nem nyilatkozom a fagyis krumpliról!) Eszegettük és közben beszélgettünk a régi emlékekről, így sokat nevettünk. Hirtelen valaki benyitott, majd utána jöttek többen.
- Mit csináltok? - kérdezte Harry felhúzott szemöldökkel, majd a számba tettem egy krumplit.
- Az vanília fagyi és sült krumpli? - kérdezte Niall.
- Kóstold meg! Te kapható vagy ilyenekre! - mosolyogtam, majd felé nyújtottam egy falatot.
- Oké, de ha lehánylak a te bajod! - mondta, majd a szájába tette.
- Nem rossz! - mosolyodott el.
- Neked semmi. - forgatta a szemét Liam.
- Tényleg, minek köszönhetjük, hogy észrevettetek minket? - kérdezte Vicky.
- Jöttök velünk vacsorázni? - kérdezte Louis.
- Kit fed a veletek? - kérdezte Vicky.
- Niall, Liam, Harry, Eleanor és Én. - mondta Louis.
- Mit gondolsz? - néztem Vickyre.
- Mi lenne, ha inkább... - gondolkozott el, majd a fülemhez hajolt. - csajos estét tartanánk és buliznánk, meg ilyenek? - súgta.
Az arcomra közben huncut vigyor ült ki.
- Benne vagyok! - mosolyogtam rá.
- Nem megyünk. - nevetett, majd felugrott és kirohant.
- Várj meg! - szaladtam utána, majd egy idegesítő hang szól utánam.
- Te ne rohangálj! - kiabált utánam Liam.
- Értettem! - kiabáltam vissza neki.
A többiek elmentek mi, pedig röhögtünk, beszélgettünk, táncoltunk - amit nekem nem kellett volna, de hagyjuk - és este fürdés után lementünk a nappaliba.
- Milyen filmet nézzünk? - kérdezte Vicky.
- Mit szólnál a... - nézegettem a fiúk gyűjteményét.
Csak uncsi filmek voltak, majd megtaláltam a kincset, amit 500 láttam már, de Vicky valószínű, soha: One Direction This Is Us.
- Ezt! - mutattam meg neki, majd elindítottam.
Kukoricával ez ölünkben néztük. Hirtelen nyílt az ajtó, majd mindenki belépett rajta, aki elment.
- Nyisd ki a szád! - mosolygott Vicky.
- Oké. - mosolyogtam.
Beletalált a számba, majd pacsiztunk.
- Mit néztek? - kérdezte Niall, majd bekukucskált. - Milyen helyes úriemberek! - nevetett.
- Hát... láttam már szebbet! - nevettem.
- Ugye nem rohangáltál? - lépett elém Liam.
- Nem! - vágtam rá.
- Azt nem. - nevetett Vicky.
- Mit csináltál? - lépett elém Louis.
- Semmit. - mondtam, majd nézelődtem.
- Szó nélkül beviszlek a kórházba! - vágta rá.
- Táncoltam. - vallottam be.
- Nem fáj semmid? - kérdezte.
- Nem. - vágtam rá.
- Oké. - mondta, majd leült közénk.
- Nem gondolod Apa, hogy kicsit pofátlan vagy? - kérdezte fennhangon Vicky. - Elválasztasz minket? - nézett rá mérgesen.
- Én amúgy is megyek. - mondtam.
- Hova? - kérdezte Louis.
- Rohangálni! - forgattam a szemem. - A konyhába. - sóhajtottam, majd kimentem.
Eleanor főzött valamit. Mikor kivettem a hűtőből a kólát és mentem volna elém állt.
- Jasmine! - nézett rám szúrós szemmel. - Ugye tudod, hogy nem fogsz minket szétválasztani? - kérdezte karba tett kézzel.
- Nem célom. - mondtam, majd ittam volna.
- Ne hazudozz nekem! Tudom, hogy Louisra pályázol! - mondta, majd erőből nekilökött a hűtőnek.
A fejem hatalmasat koppant, így visszatért bele az elviselhetetlen fájdalom. Tiszta kóla lettem és a hirtelen érkezett fájdalom hatására a földre estem. A hátam is megütöttem, ami nem tett jót a megzúzott oldalamnak sem, ahogy a fejemnek és a más sérült pontjaimnak sem, amiből van rendesen. Nem sírtam, mert a fejemben enyhülni kezdett a fájdalom, bár ez más sérült testrészemre nem volt igaz.
- Remélem megjegyezted, hogy Ő csak is az enyém! - mondta, majd elmosolyodott és kiment.
Felkeltem, majd eldöcögtem a pultig. Megtámaszkodtam rajta, majd pár perc múlva már összegyűjtöttem annyi erőt, hogy felmehessek a szobámig. Elindultam, majd az utat futva tettem meg. Ahogy beléptem kulcsra zártam az ajtóm és bementem a fürdőmbe. Levettem a pólóm, majd átvettem egy másikat. Megmostam az arcom. A nadrágom is kólás lett, ezért azt is lecseréltem és a táskámba rejtettem a cigim és az öngyújtómat is. Leszaladtam, majd megindultam a bejárat felé.
- Hova, hova? - hallottam egy máskor édes, kedves és általam imádott hangot, de ez most inkább idegesített.
- Csak egy kicsit sétálok. - mondtam.
- Nem mehetsz egyedül. - mondta, majd egyik kezével az ajtónak támaszkodott.
- Menj vissza a barátnődhöz és legyél el vele, ne az Én életemet irányítsd! - vágtam rá mérgesen.
- Zavar, hogy Őt választottam? - kérdezte.
- Nem. Te hazudoztál nekem mindent! Magad se tudod, hogy miért mondtad! - mondtam.
- Én tudom miért mondtam! - vágta rá.
- Oké, akkor most engedj ki! - mondtam karba tett kézzel.
- Nem úgy nézel ki, mint aki jól van! - mondta és szúrós szemmel nézett végig rajtam.
Úgy gondolod?! Lehet, hogy mert elütött egy autó, majd rájöttem, hogy szeretlek, miközben pasim van?! Hülye! - kiabáltam rá gondolatban. - Ja és ne felejtsük, hogy a flúgos barátnőd miatt mindenem fáj! - folytatta a kis hang a fejemben.
- Pedig majd ki csattanok! - mondtam.
- Nem hiszek neked! - mondta karba tett kézzel.
- Pedig így van, csak engedj már el! - kértem.
- Oké, veled megyek! - vágta rá. - Srácok elmentünk! - kiabálta el magát.
- Te nem! Csak Én! - mondtam.
- Mi van, ha egyedül nem engedlek el? - vigyorgott gonoszan.
- A cipődet úgyis fel kell venned! - mosolyogtam karba tett kézzel.
- Akkor figyelj! - mosolygott, majd kinyitotta az ajtót, mire kiléptem, de elkapta a karom és utánam jött.
- Vegyél fel cipőt! - mondtam.
- Nem szükséges! - legyintett, majd a kocsija felé ment.
- Szia! - intettem, majd elindultam gyalog.
- Álmodozz csak! - mosolygott, majd menyasszony stílusban az ölébe kapott és beült a vezető ülésbe.
Lezárta az autót, hogy csak Ő tudjon kiengedni.
- Louis! - visítottam mérgesen. - Ez emberrablás! - mondtam.
- Nyugi! - simogatta meg a karom.
Nekem megfájdult a fejem és odakaptam a kezem.
- Fáj? - kérdezte.
- Nem, jól vagyok. - mondtam. - Csak hagyj másszak ki az öledből! - mondtam.
- Miért, talán zavar a közelségem? - mosolyodott el huncutan.
Igen! Barátnőd van és utál engem és Én szeretlek! - gondoltam.
- Nem. - mondtam, de éreztem, hogy elvörösödtem.
- Csak nem zavarban vagy? - mosolyodott el.
- Louis! Fejezd be! - mondtam, majd megtámaszkodtam a fejtámlájának tetején, hogy átmásszak mellé, de elvigyorodott, mert összeért az orrunk.
- Csak nem?! - vigyorgott pimaszan.
- Louis, fejezd be és engedj el! - mondtam mérgesen.
- Talán mérges vagy kicsi lány?! - mosolygott huncutan.
- Talán megfejeljelek? - kérdeztem szúrós szemmel nézve rá, majd átmásztam az anyós ülésre.
Elnevette magát.
- Rohadt vicces vagy! - forgattam a szemem és inkább kinéztem az ablakon.
Az ablakban állt mindenki és az autót bámulták. Eleanor arcán hatalmas fintort láttam, de azért ijedt volt, amin elnevettem magam.
- Mi az? - kérdezte és rám nézett.
- Mindenki minket bámul, tehát menni kéne valamerre! - mondtam.
- Ezen nevettél? - kérdezte és furcsán nézett.
- Nem, a barátnőd sértődött féltékeny fején. - nevettem el magam.
- Megint haragudni fog ránk. - mondta és sóhajtott.
- Akkor menj be, magyarázkodj és hagyj engem békén! - mondtam morcosan.
- Felejtsd el! - mondta, majd elindult.
- Miért rabolsz el ahelyett, hogy a barátnőddel lennél? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Mert rohadt gyerekes vagy és tudom, hogy semmi jóra nem készültél! - mondta rám pillantva, de az utat nézve.
- Annyira azért nem, mint te! - vigyorogtam.
- Tehát, valószínű valami hülyeségre készültél! Mit akartál csinálni? - kérdezte.
- Elmenni valahova. - mondtam titokzatosan.
- Hova?! - kérdezte kiabálva és félreállt. - Utálom, hogy titkolózol! Mi az a borzasztó dolog, amit nem mondhatsz el?! - kérdezte karba tett kézzel felém fordulva.
- Amikor elütöttek ajándékot akartam venni nektek. - vágtam rá.
- És most?! - kérdezte.
- Próbálni. - motyogtam.
- Hova? - kérdezte.
- Próbálni! - mondtam mérgesen. - De neked mindent tudnod kell, tehát elmagyarázom! Gondoltam meglepetés szerűen meghívlak titeket egy bemutatóra, de mivel te annyira okos vagy, már tudod! - mondta idegesen.
- Bocs, csak féltelek. - mondta lehajtott fejjel.
- Nincs mitől! - vágtam rá. - Elviszel? - kérdeztem, mire bólintott.
Lediktáltam a címet, majd elindultunk. Mikor megérkeztünk, Louis rám pillantott.
- Bemehetek? - kérdezte.
- Nincs itt más, gyere! - mondtam, majd kiszálltam.
Kinyitottam a hátsó ajtót, majd feloltottam a lámpát, így megvilágosodott az öltöző, a raktár és a színpad mögötti kis tér is, amit egy függöny választott el a színpadtól.
- Megnézhetlek? - kérdezte.
- Zavar, ha néznek tánc közben. - mondtam.
- De sokan néznek, tanítasz! Plusz fellépések és már láttalak titeket ketten. - magyarázta.
- Igen, de a kicsikre figyelek, a fellépéseken, pedig másokat nem látok, mert sötét van és mikor ketten voltunk az más, mert nem egyedül táncoltam, plusz ez egy kicsit más fajta. - mondtam.
- Miért milyen? - kérdezte.
- Csajosabb! - mosolyodtam el.
- Szexibb? - kérdezte.
- Igen. - mosolyogtam, majd bementem az öltözőbe és kinyitottam a szekrényem.
- Tehát szégyenlős vagy? - kérdezte nevetve.
- Nem. - mondtam, majd kiküldtem, amíg átvettem a táncos ruhámat.
Mikor kiléptem Louis a színpadon ült.
- Menj! - mondtam.
Felállt, majd bement a színpad mögé. Én elindítottam a zeném, majd eltáncoltam rá a koreográfiát. Minimum 20-szor elpróbáltam, majd megpördültem és Louis mosolyogva nézett.
- Gonosz vagy! - mondtam mosolyogva.
- Érdekelt, hogy táncolsz szexin! - mosolygott, majd elhaladtam mellette.
- Te csak ne érdeklődj! - mondtam, majd bementem az öltözőbe.
Gyorsan visszaöltöztem és kimentem Louishoz.
- Mehetünk. - mondtam.
- Jól toltad! - kacsintott.
- Kösz. - mondtam, majd lehajtott fejjel mentem tovább.
Beültünk a kocsiba, majd Louis megállt egy mekinél.
- Mit csinálunk? - kérdeztem.
- Nyugi, nem megyünk be. - mosolygott.
Rendelt kaját, majd út közben megettük.
- Louis, legközelebb nem jöhetsz velem! - fordultam felé.
- Miért? - mosolygott rám.
- Mert lesel! - mondtam és Én is elmosolyodtam.
- Annyira nem zavart. - nevetett, majd megállt a ház előtt és engem nézett.
- Olyan vagy, mint egy gyerek! - nevettem és a mutató ujjammal letöröltem az arcáról a ketchup-ot és lenyaltam az ujjam.
- Miért, mert összekentem a számat? - nevetett.
- Igen! - mosolyogtam és törökülésbe húztam a lábaimat, majd úgy fordultam felé.
- Te is összekented! - mosolygott.
- Hol? - kérdeztem és belenéztem a tükörbe.
- Ott! - mondta, majd oldalról az arcomba nyomta a fagyiját.
- Te olyan... - mérgelődtem, de közben nevettem. - Adj egy szalvétát! - mondtam és nyújtottam a kezem.
- Elfogyott! - mondta, majd kidobta az összeset az ablakon.
- Az kár! - mondtam.
- Miért, talán zavar, hogy fagyis vagy egy kicsit? - nevetett.
- Nem, dehogy! - nevettem. - És téged zavar? - kérdeztem.
- Én nem vagyok... - mondta volna, de oldalról arcba nyomtam én is a fagyimmal.
- Vagy mégis? - nevettem.
- És Én vagyok a gyerekes! - forgatta a szemét. - Ebből csata lesz! - mosolygott.
- Nem hinném! - mondtam, majd kiszálltam a kocsiból és beszaladtam a házba.
Nekidőltem az ajtónak, hogy ne tudjon bejönni.
- Te hogy nézel ki is mit művelsz? - röhögött rajtam Hazza.
- Louis volt és nem engedem be! - mondtam, de ekkor jött Louis és könnyedén eltolt.
Én elkezdtem rohanni.
- Úgyis elkaplak! - nevetett.
- Nem! - kiabáltam, majd berohantam a nappaliba, ahol ott ültek a többiek, Eleanor is.
Louis sarokba szorított. Én összekuporodtam a sarokban, majd Louis vigyorogva nyomta az arcomba mindkét fagyit, miközben nevettem.
- Elég! - sikítottam nevetve.
- Kérsz hozzá inni? - nevetett, majd leöntött kólával.
- Na jó, elegem van belőled! - kiabáltam, majd utána rohantam.
Hirtelen úgy tettem, mint aki elesik.
- A fejem. - fogtam.
- Jól vagy? - ugrott elém Louis ijedten.
Én a karjainál fogva lerántottam a földre, majd a kezében lévő maradék fagyit az arcába nyomtam és ráöntöttem az üdítőket, majd egy adag krumplit nyomtam a szájába.
- Gonosz vagy! - nézett rám mérgesen, de nevetett.
- Te kezdted! - nevettem.
- Most mehetek miattad zuhanyozni! - mondta majd felhúztam a földről.
- Én is! - vágtam rá, majd végigmutattam magamon.
- Akkor menjünk! - nevetett, majd egymásra kacsintottunk és a nappaliban megölelgettünk mindenkit, hogy Ők is olyanok legyenek.
- Most tényleg húzzatok zuhanyozni! - mutatott az emelet felé Liam, de közben vigyorgott.
- Na, gyere bűntárs! - nevetett Louis, majd mint egy krumplis zsákot a hátára kapott és elindult fel a lépcsőn.
Én sikítva ütögettem a hátát.
- Remélem, nem zavarok! - nyafogott Eleanor.
Louis letett, mire rá nyújtottam a nyelvem és felszaladtam. Berohantam a fürdőmbe, majd magamra zártam az ajtót. Gyorsan lezuhanyoztam, majd pizsamámban mentem le.
- Normális vagy?! Nem látod, hogy csak téged akar magának? - hallottam El kiabálását.
Mikor beléptem a nappaliba mindenki rám kapta a tekintetét. Vicky természetesen már sírva röhögött.
- Ez hatalmas! - röhögött a babzsákfotelben Vick. - Jobb, mint valami családi dráma! Még hülyeségeket is beszél! - magyarázta nekem röhögve Vicky.
- Helló, Én is itt vagyok! - mondta neki El.
- Szerinted nem tudom?! Te csinálod a műsort! - nevetett, mire elnevettem magam.
- Vicky! - szóltam rá, mire rám nézett.
- Mi van?! Tudod, hogy ilyen vagyok! - nevetett.
- Most paraszt vagy! - mondtam neki. - Menj a szobámba! - mondtam, mire felment, de tovább röhögött.
- Tényleg jó anya leszel! - nevetett Hazza.
- Csak rám kell nézni! - mosolyogtam, majd büszkén hátra dobtam a hajam.
Ekkor fentről megszólalt egy régi kedvenc zenénk, amire még egyszer egy versenyen táncoltunk. Én elvigyorodtam, majd automatikusan elkezdtem ringatni a csípőm rá, majd elkezdtem táncolni.
- Táncolsz, ugye? - üvöltött le Vick.
- Igen! - nevettem.
- Megyek! - kiabálta, majd lerohant.
Mikor leértünk, beálltunk egymás mellé, majd folytattuk a táncot és mikor az a rész következett, ketten ringattuk a csípőnket.
- Nem rossz koreográfia! - mondta kaján vigyorral Niall.
- Ki találta ki? - kérdezte Hazza.
Vicky nevetve rám mutatott. Én nevetve eltakartam az arcom.
- De még finomítani kellett rajta, mert túl szexi volt nekem. - mondta nevetve Vicky.
- Komolyan?! Te a kis szégyenlős? - csípte meg az oldalam Liam.
- És volt benne ilyen pólóletépés! - mondtam az arcomat takarva.
- A kis szexi! - nevetett Louis.
- Hagyjuk, elásom magam! - mondtam és az arcom Harry mellkasába temettem.
- Jó kis mozgásod van! - mondta és röhögve és belecsípett a fenekembe.
- Tudom. - kuncogtam a mellkasába, majd Én is megcsíptem a fenekét.
- Felbátorodtál? - nevetett Liam.
- Megyek! - mondtam és lehajtott fejjel elindultam az emeletre. - Érzem, hogy ezzel fogtok piszkálni! - mondtam, majd mivel a hajamtól nem láttam semmit pofára estem a lépcső első lépcsőfokánál.
- Élsz? - nevetett Vicky.
- Aha. - nevettem.
- Gyere kicsi hullám! - mondta, majd mivel a földön feküdtem a lábamnál fogva elkezdett vonszolni.
- Állj! - kiabáltam nevetve. - Felcsúszik a pólóm! - nevettem, majd felálltam.
- Nem baj, rázhatod nekünk! - kacsintott Louis.
- Majd lehet, hogy egyszer megmutatom a tervet. - mosolyogtam rájuk.
- Oké! - mondta Niall, majd mikor elmentem előtte rácsapott a fenekemre.
- Ez nincs megengedve! - mondtam és lecsapódtam a kanapéra.
- Babuska! - ült mellém Vicky, majd mellém bújt.
Valahogy így aludtunk el.
- Kit fed a veletek? - kérdezte Vicky.
- Niall, Liam, Harry, Eleanor és Én. - mondta Louis.
- Mit gondolsz? - néztem Vickyre.
- Mi lenne, ha inkább... - gondolkozott el, majd a fülemhez hajolt. - csajos estét tartanánk és buliznánk, meg ilyenek? - súgta.
Az arcomra közben huncut vigyor ült ki.
- Benne vagyok! - mosolyogtam rá.
- Nem megyünk. - nevetett, majd felugrott és kirohant.
- Várj meg! - szaladtam utána, majd egy idegesítő hang szól utánam.
- Te ne rohangálj! - kiabált utánam Liam.
- Értettem! - kiabáltam vissza neki.
A többiek elmentek mi, pedig röhögtünk, beszélgettünk, táncoltunk - amit nekem nem kellett volna, de hagyjuk - és este fürdés után lementünk a nappaliba.
- Milyen filmet nézzünk? - kérdezte Vicky.
- Mit szólnál a... - nézegettem a fiúk gyűjteményét.
Csak uncsi filmek voltak, majd megtaláltam a kincset, amit 500 láttam már, de Vicky valószínű, soha: One Direction This Is Us.
- Ezt! - mutattam meg neki, majd elindítottam.
Kukoricával ez ölünkben néztük. Hirtelen nyílt az ajtó, majd mindenki belépett rajta, aki elment.
- Nyisd ki a szád! - mosolygott Vicky.
- Oké. - mosolyogtam.
Beletalált a számba, majd pacsiztunk.
- Mit néztek? - kérdezte Niall, majd bekukucskált. - Milyen helyes úriemberek! - nevetett.
- Hát... láttam már szebbet! - nevettem.
- Ugye nem rohangáltál? - lépett elém Liam.
- Nem! - vágtam rá.
- Azt nem. - nevetett Vicky.
- Mit csináltál? - lépett elém Louis.
- Semmit. - mondtam, majd nézelődtem.
- Szó nélkül beviszlek a kórházba! - vágta rá.
- Táncoltam. - vallottam be.
- Nem fáj semmid? - kérdezte.
- Nem. - vágtam rá.
- Oké. - mondta, majd leült közénk.
- Nem gondolod Apa, hogy kicsit pofátlan vagy? - kérdezte fennhangon Vicky. - Elválasztasz minket? - nézett rá mérgesen.
- Én amúgy is megyek. - mondtam.
- Hova? - kérdezte Louis.
- Rohangálni! - forgattam a szemem. - A konyhába. - sóhajtottam, majd kimentem.
Eleanor főzött valamit. Mikor kivettem a hűtőből a kólát és mentem volna elém állt.
- Jasmine! - nézett rám szúrós szemmel. - Ugye tudod, hogy nem fogsz minket szétválasztani? - kérdezte karba tett kézzel.
- Nem célom. - mondtam, majd ittam volna.
- Ne hazudozz nekem! Tudom, hogy Louisra pályázol! - mondta, majd erőből nekilökött a hűtőnek.
A fejem hatalmasat koppant, így visszatért bele az elviselhetetlen fájdalom. Tiszta kóla lettem és a hirtelen érkezett fájdalom hatására a földre estem. A hátam is megütöttem, ami nem tett jót a megzúzott oldalamnak sem, ahogy a fejemnek és a más sérült pontjaimnak sem, amiből van rendesen. Nem sírtam, mert a fejemben enyhülni kezdett a fájdalom, bár ez más sérült testrészemre nem volt igaz.
- Remélem megjegyezted, hogy Ő csak is az enyém! - mondta, majd elmosolyodott és kiment.
Felkeltem, majd eldöcögtem a pultig. Megtámaszkodtam rajta, majd pár perc múlva már összegyűjtöttem annyi erőt, hogy felmehessek a szobámig. Elindultam, majd az utat futva tettem meg. Ahogy beléptem kulcsra zártam az ajtóm és bementem a fürdőmbe. Levettem a pólóm, majd átvettem egy másikat. Megmostam az arcom. A nadrágom is kólás lett, ezért azt is lecseréltem és a táskámba rejtettem a cigim és az öngyújtómat is. Leszaladtam, majd megindultam a bejárat felé.
- Hova, hova? - hallottam egy máskor édes, kedves és általam imádott hangot, de ez most inkább idegesített.
- Csak egy kicsit sétálok. - mondtam.
- Nem mehetsz egyedül. - mondta, majd egyik kezével az ajtónak támaszkodott.
- Menj vissza a barátnődhöz és legyél el vele, ne az Én életemet irányítsd! - vágtam rá mérgesen.
- Zavar, hogy Őt választottam? - kérdezte.
- Nem. Te hazudoztál nekem mindent! Magad se tudod, hogy miért mondtad! - mondtam.
- Én tudom miért mondtam! - vágta rá.
- Oké, akkor most engedj ki! - mondtam karba tett kézzel.
- Nem úgy nézel ki, mint aki jól van! - mondta és szúrós szemmel nézett végig rajtam.
Úgy gondolod?! Lehet, hogy mert elütött egy autó, majd rájöttem, hogy szeretlek, miközben pasim van?! Hülye! - kiabáltam rá gondolatban. - Ja és ne felejtsük, hogy a flúgos barátnőd miatt mindenem fáj! - folytatta a kis hang a fejemben.
- Pedig majd ki csattanok! - mondtam.
- Nem hiszek neked! - mondta karba tett kézzel.
- Pedig így van, csak engedj már el! - kértem.
- Oké, veled megyek! - vágta rá. - Srácok elmentünk! - kiabálta el magát.
- Te nem! Csak Én! - mondtam.
- Mi van, ha egyedül nem engedlek el? - vigyorgott gonoszan.
- A cipődet úgyis fel kell venned! - mosolyogtam karba tett kézzel.
- Akkor figyelj! - mosolygott, majd kinyitotta az ajtót, mire kiléptem, de elkapta a karom és utánam jött.
- Vegyél fel cipőt! - mondtam.
- Nem szükséges! - legyintett, majd a kocsija felé ment.
- Szia! - intettem, majd elindultam gyalog.
- Álmodozz csak! - mosolygott, majd menyasszony stílusban az ölébe kapott és beült a vezető ülésbe.
Lezárta az autót, hogy csak Ő tudjon kiengedni.
- Louis! - visítottam mérgesen. - Ez emberrablás! - mondtam.
- Nyugi! - simogatta meg a karom.
Nekem megfájdult a fejem és odakaptam a kezem.
- Fáj? - kérdezte.
- Nem, jól vagyok. - mondtam. - Csak hagyj másszak ki az öledből! - mondtam.
- Miért, talán zavar a közelségem? - mosolyodott el huncutan.
Igen! Barátnőd van és utál engem és Én szeretlek! - gondoltam.
- Nem. - mondtam, de éreztem, hogy elvörösödtem.
- Csak nem zavarban vagy? - mosolyodott el.
- Louis! Fejezd be! - mondtam, majd megtámaszkodtam a fejtámlájának tetején, hogy átmásszak mellé, de elvigyorodott, mert összeért az orrunk.
- Csak nem?! - vigyorgott pimaszan.
- Louis, fejezd be és engedj el! - mondtam mérgesen.
- Talán mérges vagy kicsi lány?! - mosolygott huncutan.
- Talán megfejeljelek? - kérdeztem szúrós szemmel nézve rá, majd átmásztam az anyós ülésre.
Elnevette magát.
- Rohadt vicces vagy! - forgattam a szemem és inkább kinéztem az ablakon.
Az ablakban állt mindenki és az autót bámulták. Eleanor arcán hatalmas fintort láttam, de azért ijedt volt, amin elnevettem magam.
- Mi az? - kérdezte és rám nézett.
- Mindenki minket bámul, tehát menni kéne valamerre! - mondtam.
- Ezen nevettél? - kérdezte és furcsán nézett.
- Nem, a barátnőd sértődött féltékeny fején. - nevettem el magam.
- Megint haragudni fog ránk. - mondta és sóhajtott.
- Akkor menj be, magyarázkodj és hagyj engem békén! - mondtam morcosan.
- Felejtsd el! - mondta, majd elindult.
- Miért rabolsz el ahelyett, hogy a barátnőddel lennél? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Mert rohadt gyerekes vagy és tudom, hogy semmi jóra nem készültél! - mondta rám pillantva, de az utat nézve.
- Annyira azért nem, mint te! - vigyorogtam.
- Tehát, valószínű valami hülyeségre készültél! Mit akartál csinálni? - kérdezte.
- Elmenni valahova. - mondtam titokzatosan.
- Hova?! - kérdezte kiabálva és félreállt. - Utálom, hogy titkolózol! Mi az a borzasztó dolog, amit nem mondhatsz el?! - kérdezte karba tett kézzel felém fordulva.
- Amikor elütöttek ajándékot akartam venni nektek. - vágtam rá.
- És most?! - kérdezte.
- Próbálni. - motyogtam.
- Hova? - kérdezte.
- Próbálni! - mondtam mérgesen. - De neked mindent tudnod kell, tehát elmagyarázom! Gondoltam meglepetés szerűen meghívlak titeket egy bemutatóra, de mivel te annyira okos vagy, már tudod! - mondta idegesen.
- Bocs, csak féltelek. - mondta lehajtott fejjel.
- Nincs mitől! - vágtam rá. - Elviszel? - kérdeztem, mire bólintott.
Lediktáltam a címet, majd elindultunk. Mikor megérkeztünk, Louis rám pillantott.
- Bemehetek? - kérdezte.
- Nincs itt más, gyere! - mondtam, majd kiszálltam.
Kinyitottam a hátsó ajtót, majd feloltottam a lámpát, így megvilágosodott az öltöző, a raktár és a színpad mögötti kis tér is, amit egy függöny választott el a színpadtól.
- Megnézhetlek? - kérdezte.
- Zavar, ha néznek tánc közben. - mondtam.
- De sokan néznek, tanítasz! Plusz fellépések és már láttalak titeket ketten. - magyarázta.
- Igen, de a kicsikre figyelek, a fellépéseken, pedig másokat nem látok, mert sötét van és mikor ketten voltunk az más, mert nem egyedül táncoltam, plusz ez egy kicsit más fajta. - mondtam.
- Miért milyen? - kérdezte.
- Csajosabb! - mosolyodtam el.
- Szexibb? - kérdezte.
- Igen. - mosolyogtam, majd bementem az öltözőbe és kinyitottam a szekrényem.
- Tehát szégyenlős vagy? - kérdezte nevetve.
- Nem. - mondtam, majd kiküldtem, amíg átvettem a táncos ruhámat.Mikor kiléptem Louis a színpadon ült.
- Menj! - mondtam.
Felállt, majd bement a színpad mögé. Én elindítottam a zeném, majd eltáncoltam rá a koreográfiát. Minimum 20-szor elpróbáltam, majd megpördültem és Louis mosolyogva nézett.
- Gonosz vagy! - mondtam mosolyogva.
- Érdekelt, hogy táncolsz szexin! - mosolygott, majd elhaladtam mellette.
- Te csak ne érdeklődj! - mondtam, majd bementem az öltözőbe.
Gyorsan visszaöltöztem és kimentem Louishoz.
- Mehetünk. - mondtam.
- Jól toltad! - kacsintott.
- Kösz. - mondtam, majd lehajtott fejjel mentem tovább.
Beültünk a kocsiba, majd Louis megállt egy mekinél.
- Mit csinálunk? - kérdeztem.
- Nyugi, nem megyünk be. - mosolygott.
Rendelt kaját, majd út közben megettük.
- Louis, legközelebb nem jöhetsz velem! - fordultam felé.
- Miért? - mosolygott rám.
- Mert lesel! - mondtam és Én is elmosolyodtam.
- Annyira nem zavart. - nevetett, majd megállt a ház előtt és engem nézett.
- Olyan vagy, mint egy gyerek! - nevettem és a mutató ujjammal letöröltem az arcáról a ketchup-ot és lenyaltam az ujjam.
- Miért, mert összekentem a számat? - nevetett.
- Igen! - mosolyogtam és törökülésbe húztam a lábaimat, majd úgy fordultam felé.
- Te is összekented! - mosolygott.
- Hol? - kérdeztem és belenéztem a tükörbe.
- Ott! - mondta, majd oldalról az arcomba nyomta a fagyiját.
- Te olyan... - mérgelődtem, de közben nevettem. - Adj egy szalvétát! - mondtam és nyújtottam a kezem.
- Elfogyott! - mondta, majd kidobta az összeset az ablakon.
- Az kár! - mondtam.
- Miért, talán zavar, hogy fagyis vagy egy kicsit? - nevetett.
- Nem, dehogy! - nevettem. - És téged zavar? - kérdeztem.
- Én nem vagyok... - mondta volna, de oldalról arcba nyomtam én is a fagyimmal.
- Vagy mégis? - nevettem.
- És Én vagyok a gyerekes! - forgatta a szemét. - Ebből csata lesz! - mosolygott.
- Nem hinném! - mondtam, majd kiszálltam a kocsiból és beszaladtam a házba.
Nekidőltem az ajtónak, hogy ne tudjon bejönni.
- Te hogy nézel ki is mit művelsz? - röhögött rajtam Hazza.
- Louis volt és nem engedem be! - mondtam, de ekkor jött Louis és könnyedén eltolt.
Én elkezdtem rohanni.
- Úgyis elkaplak! - nevetett.
- Nem! - kiabáltam, majd berohantam a nappaliba, ahol ott ültek a többiek, Eleanor is.
Louis sarokba szorított. Én összekuporodtam a sarokban, majd Louis vigyorogva nyomta az arcomba mindkét fagyit, miközben nevettem.
- Elég! - sikítottam nevetve.
- Kérsz hozzá inni? - nevetett, majd leöntött kólával.
- Na jó, elegem van belőled! - kiabáltam, majd utána rohantam.
Hirtelen úgy tettem, mint aki elesik.
- A fejem. - fogtam.
- Jól vagy? - ugrott elém Louis ijedten.
Én a karjainál fogva lerántottam a földre, majd a kezében lévő maradék fagyit az arcába nyomtam és ráöntöttem az üdítőket, majd egy adag krumplit nyomtam a szájába.
- Gonosz vagy! - nézett rám mérgesen, de nevetett.
- Te kezdted! - nevettem.
- Most mehetek miattad zuhanyozni! - mondta majd felhúztam a földről.
- Én is! - vágtam rá, majd végigmutattam magamon.
- Akkor menjünk! - nevetett, majd egymásra kacsintottunk és a nappaliban megölelgettünk mindenkit, hogy Ők is olyanok legyenek.
- Most tényleg húzzatok zuhanyozni! - mutatott az emelet felé Liam, de közben vigyorgott.
- Na, gyere bűntárs! - nevetett Louis, majd mint egy krumplis zsákot a hátára kapott és elindult fel a lépcsőn.
Én sikítva ütögettem a hátát.
- Remélem, nem zavarok! - nyafogott Eleanor.
Louis letett, mire rá nyújtottam a nyelvem és felszaladtam. Berohantam a fürdőmbe, majd magamra zártam az ajtót. Gyorsan lezuhanyoztam, majd pizsamámban mentem le.
- Normális vagy?! Nem látod, hogy csak téged akar magának? - hallottam El kiabálását.
Mikor beléptem a nappaliba mindenki rám kapta a tekintetét. Vicky természetesen már sírva röhögött.
- Ez hatalmas! - röhögött a babzsákfotelben Vick. - Jobb, mint valami családi dráma! Még hülyeségeket is beszél! - magyarázta nekem röhögve Vicky.
- Helló, Én is itt vagyok! - mondta neki El.
- Szerinted nem tudom?! Te csinálod a műsort! - nevetett, mire elnevettem magam.
- Vicky! - szóltam rá, mire rám nézett.
- Mi van?! Tudod, hogy ilyen vagyok! - nevetett.
- Most paraszt vagy! - mondtam neki. - Menj a szobámba! - mondtam, mire felment, de tovább röhögött.
- Tényleg jó anya leszel! - nevetett Hazza.
- Csak rám kell nézni! - mosolyogtam, majd büszkén hátra dobtam a hajam.
Ekkor fentről megszólalt egy régi kedvenc zenénk, amire még egyszer egy versenyen táncoltunk. Én elvigyorodtam, majd automatikusan elkezdtem ringatni a csípőm rá, majd elkezdtem táncolni.
- Táncolsz, ugye? - üvöltött le Vick.
- Igen! - nevettem.
- Megyek! - kiabálta, majd lerohant.
Mikor leértünk, beálltunk egymás mellé, majd folytattuk a táncot és mikor az a rész következett, ketten ringattuk a csípőnket.
- Nem rossz koreográfia! - mondta kaján vigyorral Niall.
- Ki találta ki? - kérdezte Hazza.
Vicky nevetve rám mutatott. Én nevetve eltakartam az arcom.
- De még finomítani kellett rajta, mert túl szexi volt nekem. - mondta nevetve Vicky.
- Komolyan?! Te a kis szégyenlős? - csípte meg az oldalam Liam.
- És volt benne ilyen pólóletépés! - mondtam az arcomat takarva.
- A kis szexi! - nevetett Louis.
- Hagyjuk, elásom magam! - mondtam és az arcom Harry mellkasába temettem.
- Jó kis mozgásod van! - mondta és röhögve és belecsípett a fenekembe.
- Tudom. - kuncogtam a mellkasába, majd Én is megcsíptem a fenekét.
- Felbátorodtál? - nevetett Liam.
- Megyek! - mondtam és lehajtott fejjel elindultam az emeletre. - Érzem, hogy ezzel fogtok piszkálni! - mondtam, majd mivel a hajamtól nem láttam semmit pofára estem a lépcső első lépcsőfokánál.
- Élsz? - nevetett Vicky.
- Aha. - nevettem.
- Gyere kicsi hullám! - mondta, majd mivel a földön feküdtem a lábamnál fogva elkezdett vonszolni.
- Állj! - kiabáltam nevetve. - Felcsúszik a pólóm! - nevettem, majd felálltam.
- Nem baj, rázhatod nekünk! - kacsintott Louis.
- Majd lehet, hogy egyszer megmutatom a tervet. - mosolyogtam rájuk.
- Oké! - mondta Niall, majd mikor elmentem előtte rácsapott a fenekemre.
- Ez nincs megengedve! - mondtam és lecsapódtam a kanapéra.
- Babuska! - ült mellém Vicky, majd mellém bújt.
Valahogy így aludtunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése