18. rész

* Louis szemszöge *

Az éjszaka közepén sikításra ébredtem. Tudtam, hogy Jasmine volt. Elindultam le. Aludt, de könnyes volt a szeme és az arcán is ijedtség volt. Óvatosan a nevét mondogatva megrázogattam. 

-    Louis. - suttogta, miközben rám nézett. - De jó, hogy élsz. - mondta és sóhajtott egyet. 

-    Mindenképp előnyös számomra. - bólintottam mosolyogva, mire elmosolyodott.

Én óvatosan leültem mellé. 

-    Minden oké? - kérdeztem tőle. 

-    Igen, azt hiszem. - mosolyodott el. - Csak egy hülye álom volt. - legyintett. 

-    Nem félsz? - kérdeztem és elmosolyodtam. 

-    Egy kicsit jobb, mikor tudom, hogy a mellettem lévő szobában nálam sokkal erősebbek vannak. - mosolyodott el. 

-    Itt maradjak? - kérdezte. 

-    Ne, menj fel nyugodtan! - mondta. - Nem akarom, hogy te is itt aludj! - mondta tiltakozva. 

-    Akkor gyere velem. - mosolyogtam. 

-    Nem szeretnék felmászni, mert akkor le kell jönnöm reggel. - mondta. 

-    Aludj velem. - mosolyogtam rá. - Vigyázom rád, felviszlek és reggel lehozlak! - mondtam mosolyogva és megsimogattam az arcát. 

-    Biztos? - kérdezte félénken. 

-    Persze. - mosolyogtam rá, majd óvatosan menyasszony stílusban a kezembe vettem és elindultam a lépcső felé. 

Ő a kezeit a nyakam köré fonta. Én rámosolyogtam, mire Ő félénken elmosolyodott, majd arcát csupasz mellkasomba fúrta. A paplanom úgy maradt, ahogy mikor lejöttem lehajtottam magamról. Óvatosan letettem az ágyamra Jasminet, majd mellé feküdtem és betakartam magunkat. 

-    Még mindig félsz? - kérdeztem. 

-    Nem, köszönöm. - mondta halkan mosolyogva.

Reggel úgy ébredtem, hogy Jasminet szorítom magamhoz és Ő is szorosan ölel. Elmosolyodtam, mert nagyon jól esett így aludni, de óvatosan kibújtam a karjai közül, majd lementem.

* Jasmine szemszöge *

-    Jasmine! - rázogatott valaki. 

Én hirtelen felültem. 

-    Tanultam! - vágtam rá ijedtemben, majd körül néztem é megfogtam a fejem. 

Louis, Niall, Liam és Harry bámultak rám, amolyan "Te veled minden oké?!" fejjel. 

-    Nem is járok iskolába! - világosítottam fel magam. - Oké, meg se kérdezzétek mit, vagy, hogy minek, de tanultam! - legyintettem, majd elnevettem magam. 

-    Neked kicsit reggel van, nem? - nevetett Niall. 

-    Igen, de csak egy kicsit! - nevettem. 

-    De mégis hogy jött ez a tanultam? - nevetett Harry. 

-    Mit tudom Én! - nevettem. 

-    Amúgy, jó reggelt! - nevetett Louis. 

-    Tényleg, miért jött az egész banda, hogy felébresszen? - kérdeztem. 

-    Csak, mert Eleanor úton van ide. - mondta Liam. 

-    Akkor húzom innen. - mondtam, majd belenéztem a tükörbe. - Fúj! - vágtam rá. - Ne nézzek tükörbe! - mondtam a tükörképemnek, majd felálltam. 

-    Rémlik, hogy fáj a lábad? - nevetett Liam. 

-    Basszus, az is! - csaptam homlokon magam. - Mit kell ma csinálnom... - gondolkoztam el. - Elvileg semmit, de tuti van valami! - mondtam, miközben átbicegtem a szobámba. 

Gyorsan emberré formáltam magam, majd úgy mentem ki, de szemüvegben. 

-    Megígértem! - kapott az ölébe mosolyogva Louis. 

-    Különben nem vinnél le? - böktem meg nevetve. 

-    De, levinnélek. - mosolygott. 

-    Na azért! - nevettem el magam, majd Louis letett. 

Én majdnem elestem, de Louis megfogott. 

-    Oké vagy? - kérdezte. 

-    Aha, csak kis fájdalom, de megvagyok. - mosolyodtam el, majd a konyha felé totyogtam. 

Kivettem a szokásos Kinder reggelimet. Megettem, majd leültem a kanapéra és gondolkoztam. 

-    Nem emlékszik valaki, hogy mit akartam csinálni? - kérdeztem a fiúktól. 

-    Nem azt mondtad, hogy Peter megcsal? - kérdezte Niall. 

-    Imádlak agyas! - dobtam neki puszit. 

-    Ilyet se mondtak még neki! - nevetett Liam. 

-    Hogy kéne csinálni? - gondolkoztam hangosan. 

-    Utalj rá finoman. - tanácsolta Hazza. 

-    Az uncsi! - mondtam. 

-    De nem szereted? - kérdezte Nialler. 

-    Igazából, nem tudom... - gondolkoztam. 

-    Mi az, hogy nem tudod? - nevetett Liam. 

-    Hát biztos voltam benne, aztán nem tudom... - mondtam és felálltam, majd leültem a helyemre Louis és Harry közé az asztalhoz. - Olyan fura... - kerestem a szavakat. 

-    Mi fura benne? - fordult felém Louis. 

-    Tökéletes. - mondtam. - Ez a baj! - mondtam és elnevettem magam. 

-    Igen, ez a te napod! - nevetett Liam. 

-    Tehát olyan tökéletes! Illik hozzám, okos, kedves, helyes, izmos, magas, nincsenek tetkói, szejmes a haja. - mondtam. - Ez eddig tök jó, de vannak olyan emberek, akiket a hibájukkal együtt szeretek, sőt a hibájukat ugyan úgy szeretem, mint a jó tulajdonságaikat! - magyaráztam. 

-    Például? - kérdezte Niall. 

-    Vicky! Ti! Cassie. - mondtam. 

-    A hiba hiányzik belőle? - kérdezte Hazza. 

-    Igen! De mindenkivel kedves, semmi hiba! - meséltem. 

-    Milyen hibákat szeretsz? - kérdezte Liam. 

-    Nincs ilyen! Van olyan, hogy egyes embereken szeretem! - mondtam. 

-    Teljesen érthető. - bólogatott Lou. 

-    Mondja a srác a tökéletes barátnővel. - nevettem 

-    Jó, de Én tuti szeretem! - mondta nevetve és meglökött. 

-    Oké, tehát valahogy szakítani kéne vele...- gondolkoztam. - Ugyanakkor meg tök szexi mikor táncol! - magyaráztam. - Majd Vicky. - legyintettem. 

-    Miért, talán nem vagyunk jó barátok? - kérdezte Nialler. 

-    De, csak nem vagytok csajok! - mosolyogtam. - Egy csajjal sokkal könnyebb fiúkról beszélni, mert totál érti a logikádat és a szempontjaidat! - mondtam. 

-    Várjunk, a tánc az szexi? - kérdezte Liam. 

-    Most meg akarjátok érteni a lányokat? - nevettem. 

-    Csak párat hagy kérdezzünk! - kérte Hazza. 

-    Oké, de úgy válaszoljak, mint egy átlag lány, vagy mint Én? - kérdeztem. 

-    Mint te! - mondták. 

-    Oké. - bólintottam. 

-    Mondjuk meglátsz egy srácot! Mit nézel meg rajta először? - kérdezte Niall. 

-    Arcát, haját, karjait és a fenekét. - mondtam sorrendben. 

-    Tegyük fel, hogy választanod kell ezek közül kettőt, ami fontosabb. Melyik? - kérdezte Hazza. 

-    Arca és a haja. - mondtam. 

-    És a személyiség? Mondj 4 jót! - kérte Liam. 

-    Legyen vicces, kedves, party arc és hűséges. - soroltam. 

-    És egy srác arcán mit nézel meg először? - kérdezte Louis. 

-    A szemét. - mosolyogtam. 

-    És a rosszak, vagy a jók? - kérdezte Niall. 

-    Igazából van mindkettőben szerethető. Ha túl jó, akkor biztos, hogy unalmas lenne, kivéve, ha rá lehet venni egy kis rosszaságra. Ha rossz, akkor fontos, hogy ne egy paraszt állat legyen, hanem kedves és ne legyen erőszakos. - magyaráztam. 

-    Mondjuk hogy raknád össze a jóból és a rosszból a tökéleteset számodra? - kérdezte Hazza. 

-    Kedves, vicces, huncut, pimasz, bulis. - gondolkoztam el. - Talán ezek. - bólogattam. 

-    És az zavarja a csajokat, ha egy srác perverz? - kérdezte Louis. 

-    Általában nem. - gondolkoztam. - Vagyis engem nem. Nem mondom, hogy ez feltétel lenne nekem, de nem hátrány. - rántottam vállat. - Az néha idegesítő, néha szórakoztató tud lenni. - mosolyodtam el. 

-    És az zavar, ha mondjuk nyilvánosan fogdos? - kérdezte Liam. 

-    Attól függ! - magyaráztam. - Most, ha már járok vele és mondjuk normálisan fogdos, az nem. - mondtam. - Tehát nem látványosan, meg inkább ölelget, simogat. De amúgy helytől is függ. - mondtam. 

-    Ez érthető. - bólintott Harry. 

-    Mit utálsz a legjobban egy kapcsolatban? - kérdezte Nialler. 

-    Ha hülye beceneveket kapok, meg amit még utálok a fenék csipkedés! - mondtam. 

-    De embertől függ, nem? - kérdezte Louis. 

-    De, természetesen. De általában nem szeretem. Semmilyen csipkedést! A csikizés vicces, az egy dolog. - mondtam. 

-    Mondjuk, ha jársz egy sráccal és egy nyilvános helyen megsimogatnád a fenekét, hogy csinálod? - kérdezte Liam. 

-    Általában, átölelem, aztán a kezemet lecsúsztatom, bele a farzsebébe. - mondtam. 

-    És ez működik? - kérdezte nevetve Louis. 

-    Amúgy, igen. - mondtam Én is nevetve.
-    És egy komoly srác az nem vonzza a csajokat? - kérdezte Liam.
-    Egyébként, de! Főleg a komolytalan csajokat, mert ott a kihívás, hogy biztos komolytalanná teszem majd! - meséltem.
-    Jártál már komoly sráccal? - kérdezte Harry.
-    Aha. - bólogattam.
-    Jó volt? - kérdezte Niall.
-    Aha, bár idegesítettem néha. - nevettem.
-    És külsőleg mi a legfontosabb az arcon kívül? - kérdezte Louis.
-    Nekem az izomzat, mert az undorító, ha egy srác pálcika, viszont az is, ha nem fér be az ajtón. Meg nekem a tetkók is. - mondtam.
-    Szereted őket, vagy nem? - kérdezte Niall.
-    Ha nincs az illető teli tetkóval, az jó, de amúgy nem zavar. - mosolyodtam el.
-    És van jelentőségük, vagy csak jól néz ki, mármint a csajok szemében? - kérdezte Harry.
-    Hát nem sok, maximum puszilgatni, de ennyi. - rántottam vállat. - De vannak csajok, akik nem szeretik őket, Ők inkább nem foglalkoznak velük. - mondtam.
-    Miről van szó nyomik? - lépett be Vicky.
-    Kikérdezés van, hogy nekem mi jön be. - mondtam.
-    Király! - vigyorgott.
-    Akkor jöjjön Vicky. - mosolygott rá Niall.
-    Rossz fiú, tetkók, huncut, vicces, komolytalan, szexi, izmos, erős, kemény. - sorolta.
-    Na, te is sorolj így! - mondta nekem Liam.
-    Jó fiú, huncut, vicces, komolytalan, ízléses tetkók, szexi fenék, szexin táncoljon. - soroltam.
-    Amúgy, nem értem minek faggatjátok! Úgysem kelletek neki! - mondta Vicky, mire felnevettem és a fejemet az asztalra döntöttem.
Nevetve rázni kezdtem a fejem és csak rázkódott a vállam.
-    Sziasztok! - lépett be Eleanor.
-    Jasmine! - kiabált nekem Peter.
Én a mutató ujjamat végighúztam a nyakamon jelezve, hogy szakítok vele.

* Louis szemszöge *

Tökéletes alkalom volt arra, hogy megtudjam bejövök-e Jasnek. A gond, hogy nem tudom... Majd valahogy kipuhatolózom Vickynél. Hirtelen egy puffanást hallottunk az ajtó felől, majd mind felpattantunk és szaladtunk oda. Jasmine a falnak dőlve fájdalmasan sírt, míg Peter szemeiből düh és utálat sugárzott. Nekem elrobbant az agyam. 

* Jasmine szemszöge *

Én, csak sírtam a falnak dőlve, ott, ahova lökött. Le voltam döbbenve. Louis és a verekedés?! Louis mindig aranyos, kedves és cuki volt, nem láttam soha ilyennek. Hirtelen Peter elé lépett és egy jól irányzott jobbossal a földre teremtette Petert. Én hatalmas szemekkel, ijedten néztem fel rá. Peter éppen állt fel, de a fiúk már ott álltak előtte. Louis leguggolt elém. 

-    Jól vagy? - kérdezte és megsimogatta a karom. 

Én remegtem, mint a nyárfalevél. 

-    Fáj a hátam és a lábam is. - mondtam halkan. 

-    Semmi baj! - simogatta meg a hajam. - Felviszlek. - mondta, majd óvatosan a kezébe vett és felvitt a szobámba. 

Én, csak sírtam. 

-    Nagyon fáj? - kérdezte. 

Én megráztam a fejem, de szorosan magamhoz öleltem Louist. 

-    Ugye nem fogsz egyedül hagyni? - kérdezte zokogva. 

-    Jasmine, nem foglak! Soha! - puszilta meg a fejem tetejét. 

-    Félek. - mondtam remegő hangon. 

-    Nem kell, vigyázom rád! - mondta és szorított magához, mintha az apám lenne. 

Én kezdtem megnyugodni a karjaiban. 

-    Jasmine, aludj egyet. - mondta, mire bólintottam. 

Én bebújtam az ágyamba Louis, pedig betakart, majd levette rólam a szemüvegem. 

-    Louis, itt maradsz? - kérdeztem félve. 

-    Nem megyek sehova. - mondta, majd mellém feküdt egyik kezét a tarkója alá téve, a másikkal átkarolt. 

-    Bízom benned, mert nem látok semmit. - mondtam és közelebb bújtam hozzá. 

-    Nem megyek innen sehova. - mondta. 

Én becsuktam a szemem, majd pár perc alatt elaludtam. 

Pár órával később ébredtem. Louis ott feküdt mellettem és engem nézett. 

-    Jobban érzed magad? - kérdezte halkan. 

Én csöndben bólintottam. Lou elmosolyodott, majd belepuszilt a hajamba. 

Miért nem lehet mindig ilyen velem?! 

-    Lemegyünk? - kérdezte. 

-    Persze. - mosolygott halványan, majd mindketten felálltunk. 

Én felvettem a szemüvegem, majd kimentünk. Én belekapaszkodtam a korlátba és megpróbáltam lemenni, de nem igazán tetszett ez az ötlet a lábamnak. Már majdnem elestem, mikor Louis elkapta a karom és felállított, majd az ölébe kapott. 

-    Ennyire ne legyél bátor. - rázta a fejét mosolyogva. 

Mikor leértünk letett. Félve mentem be a nappaliba. Tudtam, hogy jön Eleanor és megöl minket. 

-    Minden oké? - kérdezte ijedten Harry. 

Én csöndesen bólintottam, majd Vicky ugrott elém. 

-    Ne bólogass! Megölöm! Fel kell jelenteni! - mondta idegesen Vicky, mire elmosolyodtam és megöleltem. 

-    Jól vagyok, nyugi! - öleltem magamhoz. 

-    Dr. Tomlinson meggyógyított?! - kérdezte huncut vigyorral, mire fejbe vágtam. - Oké, befejeztem. - nevetett. 

-    Louis, hol voltál? - hallottam egy idegesítő hangot. 

Eleanor és Louis kivonultak a konyhába veszekedni. Mi csöndben néztük a tv-t. Néha jól esik a nyugodtság. Mármint, ha Eleanor nem sipított volna, talán még esélyünk is lett volna rá. Vick fél órával később lelépett. Én csöndesen ültem Niall és Hazza között a kanapén és az adásra nem figyelve bámultam a tv-t. Pár pillanat alatt elaludtam. Hogy aludhatok ennyit?! Most keltem fel, még nem is a saját lábamon jöttem le a lépcsőn, de abban a két méterben, amennyit a kanapéig sétáltam, elfáradtam!

Hogy mire ébredtem? Hangokra, amik Louis szobájából jöttek. Tehát kibékültek! Teljesen Harry vállára volt dőlve a fejem, viszont a lábam Niall ölébe tehettem alvás közben. Rendesen felültem, mire hatalmasakat roppant a hátam, a nyakam és a lábam is.
-    Nem fájt? - kérdezte Liam.
-    Nem. - ásítottam.
-    Jas, te miért alszol ma ennyit? - kérdezte Niall.
-    Fogalmam sincs. - rántottam vállat. - Nem volt egy megterhelő nap. - mondtam mosolyogva.
-    Vicky volt itt egy órát, de nem akart felébreszteni és mi se. - mosolygott Harry.
-    Köszi. - mosolyogtam rá. - Akkor Eleanor és Louis kibékültek, ugye? - kérdeztem a hangokra utalva.
-    Igen. - nevette el magát Nialler.
-    Éhes vagyok! - vettem el a telefonomat az asztalról.
-    És ezért kell a telefonod? A konyha nem jó? - kérdezte értetlenül Liam.
-    De jó, csak szerzek ingyen kaját. - mondtam és nézegettem a névjegyeket. - Kérdés, mit akartok enni. - mosolyogtam.
-    Hogyan szerzel? - kérdezte Harry.
-    Barátok, ismerősök, volt pasik. - soroltam.
-    Oké, intézz mondjuk... pizzát! - mondta Liam.
-    Ne! Az uncsi már. Kínait! - mondta Niall.
-    Oké! - mosolyogtam.
Küldtem egy SMS-t az egyik régi barátomnak, akivel jártam is, aztán megint csak barátok voltunk. George a neve. Annyit írt vissza, hogy 10 perc.
-    Elintézve. - mosolyogtam.
-    Ez gyors volt! - mosolygott Hazza.
-    10 perc és itt van! - mondtam büszke mosollyal.
-    Vajon Louis és Eleanor éhesek? - kérdezte Liam.
-    Most nem úgy hallom, mintha éhen halnának. - nevetett Harry.
-    Mindegy, nekik nem rendeltem. - rántottam vállat.
-    Holnap eljössz bulizni? - kérdezte Nialler.
-    Persze! - mosolyogtam. - Mármint, ahogy fel tudok menni a lépcsőn. - nevettem.
Evés közben azt megtárgyaltuk, hogy hova megyünk.
-    Tehát, akkor a kedvenc helyetekre megyünk, 10 órakor indulunk, nem kell kiöltözni és mindenki jöhet, aki akar. - összegeztem a megbeszélteket.
-    Pontosan. - bólogatott Harry.
-    Ki megy, hova? - kérdezte Louis a hátunk mögött.
-    Bulizni és mindenki. - mondta Niall.
-    Én is megyek. - mondta.
-    És Vicky is. - mondtam, mert pont ekkor küldte el az SMS-t.
-    Királyság. - mosolygott Liam.
-    Honnan van kínaitok? - kérdezte Tommo.
-    Jasmine szerezte ingyen. - mondta Niall, majd pacsiztunk.
-    Hogyan?- kérdezte.
-    Ismerős. - mondtam, mire bólintott.
Megettük, majd mindenki ment a dolgára. Én lezuhanyoztam, majd a kanapén elaludtam.