- Jasmine, úgy veszem észre, megijedtél. - nevetett Louis.
- Basszus! - kaptam a szám elé a kezem. - Jól vagy? - kérdeztem, majd felhúztam.
- Aha, semmi gáz. - mondta és levette a kezét a homlokáról.
- Louis, annyira hülye vagy! - mondtam, miközben kinyitottam a tükrös szekrény ajtaját.
Szappanok, tusfürdők, samponok, fogkefék és fogkrémek. Sehol egy vattapamacs, amivel segíthetnék Louis vérző homlokán.
- Várj meg itt! - mutattam fel a mutató ujjam. - Vagyis ne! Gyere! - mondtam, majd megindultam a fürdőmbe Ő, pedig követett.
- Nem törted be a koponyám! - nevetett.
- Nem, de vérzik a homlokod! - mondtam, majd bevonultam a szobámba.
- Te se szoktál rendet rakni. - nevetett a szobámat nézve.
- Csodás felfedezés. - mondtam, majd belöktem a fürdőmbe.
- Az mi? - mutatott a lila szappanomra.
- Az egy szappan. - forgattam a szemem, - Öt éves vagy? - kérdeztem, majd kinyitottam a szekrényem, ami tele volt körömlakokkal, sminkekkel és ilyesmikkel.
Kivettem a vattapamacsot, majd körülnéztem.
- Ha oda leülsz, akkor az nem jó, nem érlek el. - gondolkoztam hangosan.
- Hova? - kérdezte.
- Mindegy, akkor ülj a kád szélére, - mondtam, mire leült.
- Oké, most mi a terved? - kérdezte.
- Gondoltam hideg vizes pamaccsal letörlöm és eláll a vérzés. - mondtam, miközben már vizeztem a pamacsot.
- Vagyis végig csöpögteted a pólómat vízzel? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nem, nagyságos uram. - forgattam a szemem, majd lerántottam a törölközőmet a tartóról és a pólójának nyakába tűrtem, mint egy előkét. - Megfelel? - kérdeztem.
- Meg. - mosolygott.
- Oké, akkor ne nyekeregj, fájni fog. - mondtam, majd óvatosan hozzáértem a sebéhez.
Felszisszent.
- Nem öllek meg! - nevettem.
- El sem érsz. - nevetett.
- Oké, gondoltam nem leszek tolakodó, de ha nem zavar. - rántottam vállat, majd mivel terpeszben ült, beléptem a két lába közé.
Törölgettem a sebét, de a víz a pamacsból folyt le az arcán.
- Nem zavar, hogy belemegy a szemedbe? - kérdeztem nevetve és letöröltem a szeme alól egy cseppet.
- Azt hittem, a körmöddel kimarod a szemem. - mondta.
- Azért, annyira nem nagyok! - mondtam mosolyogva, de a sebére koncentráltam.
- Van itthon valaki? - kiabált egy ismerő hang: Hazza.
- Itt! - kiabáltam.
Hallottam, ahogy felpattog a lépcsőn, majd benyit a szobámba és végül belép mögém.
- Mit csináltál? - nézett nevetve Louisra.
- Jasmine leütött egy felmosóval. - mondta Louis, mire nevetni kezdtem és kidobtam a vérrel átitatott pamacsot, majd újat vettem elő.
- Miért? - kérdezte értetlenül Harry.
- A lenti fürdőben próbáltam rávenni magam, hogy menjek valahova, mikor benyitott és megijedtem. - nevettem, miközben bevizeztem, majd kinyomtam a fölösleges vizet a kis fehér pamacsból.
- Oké, akkor most ápoló vagy? - kérdezte nevetve a göndör.
- Aha. - mondtam, majd véletlen, mivel Harryre pillantottam, erősebben nyomtam Louis sebére a pamacsot.
- Aú! - nyafogott.
- Bocs, de megbeszéltük, hogy ne nyekegsz! - mondtam, miközben a pamacsból kinyomódó vizet letörölgettem Louis arcáról az ujjammal.
- Hallod, behorpasztod a fejem, de nyekegjek! - mondta a combjára csapva.
- Légy férfi és bírd ki! - mondtam, amin Hazza nevetett.
- Louis, most jobb? - kérdezte, majd erőből Louis lábára taposott.
- Te hülye állat! - kiabált Louis.
- Most már nem a homlokod fáj a legjobban! - nevetett Harry.
- Kösz, most sokkal jobb! - mondta unottan Louis.
- Te hülye állat! - mondtam Harrynek, de azért nevettem rajta, mégis mérges voltam.
- Bevált, nem? - nevetett, mire megdobtam a kezemben lévő pamaccsal.
- Húzz innen! - mondtam, mire röhögve kijjebb ment. - Maximum, ha segítesz, maradhatsz! - mondtam nevetve.
- Már segítettem. - nevetett.
- Hülye vagy Styles! - mondtam nevetve.
- Te a szerencsétlennel foglalkozz! - mutatott Louisra.
- Ne nyafogj! - mondtam, majd a sebére nyomtam a pamacsot és mellé oldalra fordulva, Harry felé, hátulról is megtámasztottam Louis fejét.
- Azért ennyire nem fájhatott! - mondta Harry és Louis fejére mutatott.
- Fejbe vágtam tiszta erőből egy felmosóval! - mondtam nevetve. - Azért, szerintem Te is hátra esnél. - nevettem.
- Oké, igazad van. - mondta vigyorogva. - De azért élvezed a helyzetet. - nevetett Louisra mutatva.
- Dehogy! - kamuzott láthatóan, - Elviselem! - mondta nevetve.
- Jaj, te szegény! - mondtam és a fejét magamhoz húztam. - Annyira sajnállak. - mondtam, majd eltoltam magamtól.
- Ha fejbe vágom magam, Én is kapok ilyet? - kérdezte Hazza.
- Nem, akkor 3 hétig röhögök rajtad. - nevettem el magam.
- És, ha te vágsz fejbe? - kérdezte.
- Nem foglak. - vigyorogtam rá.
- De Én is kérek egy ilyen fej ölelést! - mondta és kiskutya szemekkel nézett.
- Gyere! - mondtam, majd Louishoz hasonlóan megöleltem a fejét.
- Heló, még mindig vérzik a fejem! - mondta Louis integetve.
- Oké, de te üldögélsz, kényelmesen a kádam szélén! Én itt állok 10 perce! - mondtam.
- Sajnálom, ha Én véglak fejbe, majd Én állok! - mondta vigyorogva.
- Nem, te inkább kihívnád a mentőket, vagy valami nagyobb hülyeséget csinálnál! - nevettem.
- Oké, igazad van. - bólintott.
Én elvettem a pamacsot Louis fejétől, majd újabbat vizeztem be és tettem oda. A fejét hátulról, a tarkójánál óvatosan megfogtam, hogy előröl megtámasszam a kezemet. Majd, mivel oldalt álltam neki, óvatosan leültem az egyik combjára.
- Jézusom! - mondtam, mikor roppant a térdkalácsom.
- Az normális? - kérdezte Louis.
- Aha. - rántottam vállat. - A te lábad, viszont letörik a súlyom alatt! - nevettem.
- Dehogy! - mondta.
- Viszont megvakulsz! - töröltem le a szeme fölül a vízcseppet.
- Azért, te is élvezed, hogy gondoskodhatsz Louisról! - nevetett Harry.
- Én mindenkiről szeretek gondoskodni! - nevettem.- Liamen kívül, mind életképtelenek vagytok! - nevettem.
- Én tudok főzni! - mondta Harry.
- Viszont igencsak szerencsétlen vagy! - mondtam, mire bólintott.
- Én... - gondolkozott Louis.
- Te vagy a legrosszabb! Styles úr, még elmegy! Horan, éhen halna Te, pedig közveszélyes vagy, hülye és felgyújtod a konyhát! - soroltam.
- Akkor Liam, Én, Niall és Louis? Ez a sorrend? - kérdezte Harry.
- Nem, Liam, aztán te, aztán Niall és Louis egy helyen! - mondtam.
- Akkor Niall nem jobb nálam! - nevetett Louis.
- Örülj! - forgattam a szemem. - Király, nem vérzik! - mondtam, majd kidobtam a kis kukába a pamacsot.
- Akkor ennyi? - kérdezte.
- Nem tudom, szeretnéd, hogy ez díszelegjen a homlokodon? - mutattam rá.
- Nem. - mondta.
- Akkor szedek valami tapaszt! - mondtam, majd felálltam és a szekrényben turkáltam.
A mesefigurás helyett, inkább a sima egyszerűt választottam, majd óvatosan a sebre helyeztem.
- Most vagy kész. - mosolyogtam rá.
- Köszi! - ölelt meg, mikor felállt.
- Nem bánnám, ha kisebb maradnál nálam! - nevettem.
- Azért nem fogok leguggolni előtted. - nevetett.
- Most megtanulhattad, mennyire imádom, mikor ijesztgetnek! - mondtam, majd miközben kifele haladtam a két híresség háta mögött, Louist gyengén fejbe vágtam.
- Ezt, most miért? - kérdezte hátra nézve és odatette a kezét.
- Mert meg akartál ijeszteni, meg azért, mert végig vigyorogtál, amíg ápolgattalak! - vágtam rá vigyorogva.
- Hát, ha így játszunk! - rántott vállat hatalmas mosollyal, majd hirtelen lekapta rólam a szemüvegem és a vállára kapott, mint egy zsákot.
- Tegyél le! - sikítottam nevetve.
- Szóltál? - kérdezte nevetve.
- Utállak Louis! - kiabáltam nevetve.
- Vigyáz lépcső! - mondta nevetve, majd elkezdett lerohanni rajta.
- Látom elvagytok! - hallottam ismerős nevetést: Niall.
- Ja, Én is úgy veszem észre! - hallottam egy kevésbé kedves hangot, ami csak Eleanor lehetett.
Én nevetve elkezdtem énekelni Louis hátán, semmi dalt, csak lá-lát.
- Szegény lány, megbolondult! - nevetett Harry.
- Agyába szállt a sok vér! - nevetett Liam.
- Letennél? - kérdeztem nevetve.
- Persze. - mondta, majd óvatosan letett.
Elég instabil támaszt nyújtottak lábaim főleg, hogy szemüveg nélkül voltam, így csak kapaszkodtam Louis karjába.
- Bocsi. - mosolyodott el, majd óvatosan az orromra csúsztatta a szemüveget.
- Mizu van héjában sült krumplik? - pattant be a bejárati ajtón Vicky.
Louisval, mintha közénk villám csapott volna, szétrebbentünk.
- Na, akkor ha semmi válasz, felmérem a helyzetet. - mosolyodott el, majd körülnézett. - Valószínű, Jas agyonverte Louist, Eleanor félreértette a helyzetet és Vicky majdnem lemaradt egy veszekedésről, de éppen időben érkezett, hogy röhöghessen! - mondta vigyorogva.
- Nem vertem agyon! - mondtam. - Vagyis, de csak nem direkt. - mondtam kuncogva.
- Mivel verted meg? - kérdezte nevetve Vick.
- Megütöttem egy felmosóval. - nevettem lehajtott fejjel.
- Oké, akkor majdnem eltaláltam! - vigyorgott Vicky. - Akkor ti a szemünk előtt vitáztok, vagy kimentek a konyhába? - kérdezte mosolyogva Vicky.
- Neked nincs egy kicsit túl nagy pofád?! - kérdezte tőle felháborodva, kiabálva Eleanor.
- Neked nem gátolja az agyad működését az a vakolat, amit az arcodra kensz? - kérdezte diadalittas mosollyal Vicky, mire felröhögtem.
Eleanor arca döbbenetet és utálatot tükrözött. Én gondoltam, egy kicsit kiélvezem a helyzetet. Eleanor már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de gonosz mosollyal belé fojtottam a szót.
- Csak óvatosan, nehogy a hajad bánja! - ingattam a fejem mosolyogva.
- Jasmine, elég! Ez nem a te vitád és túl lősz a célon! - mondta Niall, majd terelt fel a lépcsőn.
- Ha egy szóval is megsérted, kitekerem a nyakadat! - kiabáltam vissza, majd bementem a szobámba.
Niall becsukta az ajtót maga után.
- Szereted? - kérdezte halkan.
- Igen. - rántottam vállat.
- Nem zavar, hogy ennyi ideje, még csak hozzád se szól? - kérdezte.
- Elmondtam neki, Őt választotta. - utaltam Eleanorra. - Már nem érdekel, megtanultam kezelni. - legyintettem.
- De fáj! - mondta szomorúan.
- Igen, de ez nem változtat azon a tényen, hogy elfelejtett. - mondtam. - Elfogadom, igaza van. - nevettem kínomban. - Én sem magamat választanám. - sóhajtottam, majd hátradőltem az ágyamon.
- Jasmine, alábecsülöd magad! - mondta.
- Én is azt hittem, de nem. - mondtam halkan. - Kevés vagyok, nem kellek neki. - mondtam.
- Nem vagy kevés és Louis egy hülye. - mondta, majd leült mellém.
- Niall, ne kamuzz! - néztem rá komolyan.
- Nem szokásom. - mosolygott.
- Álljon meg a menet! - lépett be Ginger. - Ma bulizni jön a társaság! - vigyorgott ránk. - Csak úgy! - mosolygott.
- Nem téged ünneplünk? - kérdeztem, mosolyogva.
- Ha ennyire akarod! - legyintett. - Nyolcra itt vagyok! - mondta.
- 6 óra! - mondta Niall.

- Rohanás van! - mondtam, majd kitereltem Niallt a szobámból.
Berohantam a fürdőmbe, majd pontosan 19:45-kor léptem ki a szobámból. Mikor kiléptem, először Louisval találkoztam. Végignézett rajtam, mire elpirultam.
- Nagyon csinos vagy! - mosolygott.
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd elindultam le a lépcsőn.
Rögtön, mikor leértem, Ginger sikított egyet.
- Végre nem úgy nézel ki, mint aki az ötödik srác ebben a házban! - mondta, mire megforgattam a szemem.
- Liam, te felelsz értem! - mutattam rá.
- Oké, mi a határ? - kérdezte.
- A csillagos ég! - nevetett Vick.
- Amikor abbahagyom a táncolást, utána jön egy más fajta táncolás és az éneklés! Na, mikor abbahagytam a táncolást, csak víz! - mondtam, mire mosolyogva bólintott.
Elindultunk. Mi a lányokkal végig dumáltunk. A buli iszonyú jó volt, egy pontig.
Már a sokadik pohárral ittam. Menni akartam a srácokhoz, de senkit nem láttam. Hirtelen megpillantottam Louist, majd elmosolyodtam és felé igyekeztem.
- Jasmine, téged kerestelek! - mosolyodott el.
- Miért? - kérdeztem mosolyogva.
- Megyünk. - mondta, majd megfogta a kezem és maga után húzott.
Kimentünk. Ott álltak a többiek.
- Jas, te mennyit ittál? - kérdezte tőlem Harry.
- Eleget ahhoz, hogy otthon folytassam! - mosolyogtam, majd beültem Louis és Niall közé.
- Mi lenne, ha üvegezéssel kezdenénk? - kérdezte Ginger.
- Benne vagyok! - mosolygott Vicky. - De a Vick fajta üvegezés? - kérdezte.
- Nem! - nevettem.
- Az milyen? - kérdezte Niall.
- Azt hiszem, azt inkább reggel mondjuk el, nehogy jó ötletnek tűnjön! - nevetett Ginger.
- Jó, akkor ivós, vagy vetkőzős? - kérdezte Liam.
- Ne ivós! - mondtam. - Nekem nem kéne több! - mondtam, majd elnevettem magam.
- Akkor az izgalmasabb fajta! - nevetett Harry.
Mikor beértünk a házba, leültünk az asztalhoz. Én szereztem egy üveget, majd letettem az asztal közepére.
- Ki pörget? - kérdezte Vick.
- Én! - vigyorgott Niall.
Az üveg Gingerre érkezett.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte tőle Nialler.
- Felelek! - mondta mosolyogva.
- Oké, akkor... - gondolkozott. - Ki jön be az asztaltól? - kérdezte a szöszi.
- Harry. - vágta rá lazán Ginger.
Harry ezt egy vigyorral és egy kacsintással díjazta, mire Ginger elmosolyodott és pörgetett. Louis!
- Na, felelsz vagy mersz? - kérdezte mosolyogva.
- Merek! - vigyorgott Louis.
- Vedd le Jasmine cipőjét az asztal alatt! - mosolygott Ginger.
Louis vigyorogva tűnt el az asztal alatt. Éreztem, ahogy leveszi rólam az egyik cipőm. Közben Én a szoknyámat direkt leszorítottam, nehogy valami olyasmit lásson, amit nem kéne. A második cipőmnél, elkezdte lassan felcsúsztatni a kezét a combomra a harisnyámon, de a lábammal szépen meglöktem a mellkasánál, mire a széke elé esett, fenékre. Elnevette magát, majd levette a másik cipőmet is rendesen. Felült a helyére, majd felmutatta őket büszkén. Pörgetett, majd szerencsémnek köszönhetően engem pörgetett.
- Jasmine! - mosolygott rám gonoszan. - Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
- Merek. - mosolyogtam magabiztosan.
- Elrejtek egy gumicukrot az alsómban és te megkeresed! - mosolygott.
- Felejtsd el! - vágtam rá.
- Akkor vetkőzz! - mondta.
- Oké! - mosolyogtam, majd beszaladtam a lenti fürdőbe és a harisnyámtól megszabadultam, de minden más maradt.
Visszaszaladtam, majd az asztalra tettem a harisnyám. Én pörgettem. Vick jött ki.
- Súgd meg nekem, ki jön be neked a legjobban! - mosolyogtam rá.
Odahajolt.
- Niall. - súgta halkan, majd elnevette magát.
- Megmondta. - bólintottam, majd pörgetett.
Harry.
- Felelsz, vagy mersz? - kérdezte tőle Vicky.
- Merek! - mosolygott.
- Puszild meg a száján Gingert! - mosolygott.
Hazza áthajolt az asztalon, majd megpuszilta. Ő pörgetett és Én lettem az áldozat.
- Merek! - mosolyogtam bátran.
- Táncold el a legnyomibb táncot, amit poénból szoktál! - mosolygott.
- Szoknyában?! - kérdeztem.
- Szoknyában! - bólintott mosolyogva.
- Érdekes lesz! - mondtam, majd felálltam és elővettem a telefonom.
Beindítottam egy zenét, majd eltáncoltam a legborzasztóbb táncunkat. Vicky, már sírva röhögött. Én Vickyt pörgettem.
- Most meghalsz! - nevettem gonoszan. - Mond el annak a személynek, hogy tetszik! - mosolyogtam rá.
- Nem! - vágta rá.
- Akkor valamit vegyél le! - mosolyogtam rá.
- Tessék! - mondta, majd az asztalra dobta a zokniját. - Cipőben nem játszom. - legyintett nevetve.
Pörgetett és Én lettem az áldozat.
- Jasmine, vagy meghalsz, vagy vetkőzöl! - mosolygott rám Vick.
- De jó nekem! - sóhajtottam, majd az asztalra könyököltem. - Mond! - néztem rá.
- Csókold meg Louis-t! - mosolygott rám Vick.
- Nem fogok vetkőzni! - mosolyogtam rá, majd megkerültem az asztalt és Louis mellé lépve rövid csókot nyomtam a szájára, amit természetesen viszonzott.
Én pörgettem és Ginger lett a szerencsés.
- Felelek! - mondta.
- Kivel járnál? - kérdeztem.
- Harry-vel. - mondta és nyugodtan hátra dőlt.
Ő pörgetett, de megcsörrent a telefonja. Elvonult, majd közölte, hogy el kell mennie.
- Így már nem jó! - konyult el Vicky.
- Ja. - bólintottam.
- Akkor vessünk véget a bulinak! - mondta Harry, mire bólintottunk.
- Majd valamikor! - ölelt meg Vick.
Elment mi, pedig csak az emeletre mentünk. Lezuhanyoztam, majd a pizsamámban leültem az ágyamra és bekapcsoltam a tv-t, de nyílt az ajtóm. Louis lépett be.
- Mi van? - ültem fel törökülésbe.
- Hozzád jöttem! - mosolygott.
- Gondoltam, mivel nincs más ebben a szobában, mert ez az Én szobám. - néztem rá összehúzott szemekkel.
- Tudod miért jöttem? - kérdezte vigyorogva.
- Nem. - mondtam.
- Tudod, az előbb... - mosolygott, majd hirtelen közelebb jött és megcsókolt.
Közben óvatosan hátra döntött az ágyamon.
- Louis, kérlek! - toltam el a mellkasát. - Eleanor! - szóltam rá.
- Jasmine, egy kicsit ne gondolj a holnapra! Élj most, ne gondolj arra, hogy mi lesz később! - mondta halkan, de mosolygott.
Én erőt vettem magamon, majd hirtelen fordítottam a helyzetünkön. Louis elmosolyodott.
- Nem! - mondtam határozottan, de a csípőjén ültem. - Felejtsd el, hogy játszadozol velem! Egyszerűen sétálj ki azon az ajtón! Meguntam, érted?! Szerettelek, nem kellettem, elfogadtam.- mondtam, majd a könnycseppet, ami megjelent az arcomon, letöröltem és a hajamat határozottan hátra dobtam. - Most jegyezd meg amit mondok! - mondtam szigorúan. - Ha szeretsz, akkor csinálj ilyeneket, ha nem, hagyj békén! - mondtam, majd leszálltam a csípőjéről.
Louis nem szólt semmit, csak felült, majd kiment. Ekkora nyomorékot, mint Én! Otthagyott, mert elhajtottam, mégis a jövőre nézve így volt jó!