8. rész

Sziasztok! Most eljött a mindent eldöntő rész. Mi lesz Cassievel? Ha érdekel olvasd tovább:





~másnap~
Reggel a telefonomra ébredtem. Anya hívott.
-    Szia. - mondtam álmosan.
-    Cassie meghalt. - mondta, mire megállt bennem az ütő.
-    Micsoda? - kérdeztem ijedten.
-    Jól hallottad. Hétvégén lesz a temetés. - mondta sírva.
-    Mikor jössz haza? - kérdeztem sírva.
-    Majd csak este sok elintézni valóm van. - mondta, majd letette.
Konkrétan minden nap, megállás nélkül sírtam, a temetésen, meg főleg. Elképzelhetetlen volt az életem nélküle. És megtörtént. Ugyan azok a mondat volt a fejemben. "Ne hagyj egyedül!". Ezt akkor mondta, mikor mellette feküdtem. Vajon hogy értette? Már sosem tudhatom meg. Volt olyan nap, hogy a sírás miatt kiszáradtam és elájultam, de anya kezelte a helyzetet. Majd egyik nap, mikor már kevesebbet sírtam, kezdtem belenyugodni, anya behívott az étkezőbe.
-     Jasmine, elköltözöm Los Angelesbe. - mondta, majd kistányér nagyságúra nőttek a szemeim.
-     Mi?! - néztem rá nagy szemekkel.
-     Már rég óta van barátom, csak Cassie miatt nem mondtam. - mondta.
Apa New Yorkban dolgozik. Régen elköltözött. Azt hittem, minden oké anya és apa között. Azt hittem együtt van a családunk, de rá kellett jönnöm, hogy egyedül vagyok. Anya holnap repül LA-be. Egyedül maradtam ebben a hatalmas házban. Borzasztó érzés. Rá kellett jönnöm, hogy a családunkat eddig az tartotta egyben, hogy Cassie rákos volt. Megint pofára estem! Mert valószínű anya és apa már rég nincsenek együtt, csak számunkra volt ez természetes!

Pár nappal később, azt hiszem annyira a padlón voltam, hogy ennél nincs lejjebb. A cigi? Megmaradt, sőt durvább lett! Volt olyan nap, hogy sírás közben inkább leittam magam és elaludtam a kanapén. Persze, ez ritkább volt, inkább álomba sírtam magam. Barátaim... nincsenek. A családom... egyedül hagyott. Arra figyeltem, hogy eleget igyak, mert ha elájulok, nincs aki segítsen! Egyik reggel csöngetésre ébredtem. Fogalmam nem volt róla, hogy ki lehet az. Kimásztam az ágyamból, feltettem a szemüvegem, a hajamat gyorsan kócosan kontyba fogtam, majd elindultam le. Mikor kinyitottam az ajtót, meglepődtem. Louis állt előttem.
-    Szia. - mondtam. - Gyere. - álltam el az útjából.
-    Mi történt? - kérdezte.
-    Cassie meghalt. - mondtam, majd megint egy könny gördült le az arcomon.
-    Nagyon sajnálom! - ölelt szorosan magához, miközben a hátam simogatta.
-    Anya LA-be költözött a pasijához Én, pedig itt vagyok. - mondtam.
-    Egyedül? - kérdezte.
Én, csak hümmögtem.
-    Nem hagylak itt! - mondta határozottan.
-    Mit akarsz? - kérdeztem.
-    Nem hagylak egyedül! Költözz hozzánk! - mondta, mire hirtelen rá néztem.
Ezzel a mondatával azt hiszem, minden olyasmi gondolatot kiűzött belőlem, hogy a kamerák miatt csinálják.
-    Nem. Nem leszek zavaró tényező sehol! - mondtam.
-    Jasmine! - fogta arcom a kezei közé. - Nem zavarsz! Szeretünk! Nem akarom, hogy itt egyedül sírj minden nap! - mondta és hüvelykujját a szemüvegem alá csúsztatva letörölte a könnyeim, mire elmosolyodtam.
-    Biztos nem zavarok? - kérdeztem félénknek.
-    Soha. - mosolygott. - Átköltözöl? Kérlek! - mondta óvatos mosollyal, mire bólintottam.
Elmosolyodott, majd magához rántott és erősen ölelt magához.
-     Akkor gyere! - mondta és elindult ki.
-     A ház? - kérdeztem.
-     Megmarad. A cuccaidat, majd elintézem. - mondta, majd utána mentem.
-     De pizsamában vagyok. - mondtam.
-     Nem baj. - mondta mosolyogva.
Felvettem a tornacipőm, majd a kabátom és a kulcsommal kiléptem. Bezártam az ajtót, majd beültem Louis mellé. Az úton csöndben voltunk. Mikor megláttam a hatalmas házat, elámultam.
-    Gyere! - mosolygott és elindult az ajtóhoz.
Benyitott, majd egy hatalmas nappaliba érkeztünk. Onnan egy lépcső vezetett föl. Levettem a cipőm, majd Louis húzott maga után. Behúzott a konyhába, ahol Niall eszegetett.
-     Mi történt? - kérdezte Nialler.
-     Majd elmagyarázom, csak egyet mondj! Örülnél neki, ha Jas ideköltözne? - kérdezte.
-     Jasmine. - mondtam.
-     Persze, miért ideköltözöl? - csodálkozott.
-     Igen. - dobta oda a választ Louis, miközben vonszolt tovább az emeletre.
Bekopogott az első ajtón, ahonnan Liam kukucskált ki.
-     Liam, szeretnéd, hogy Jasmine ideköltözzön? - kérdezte tőle Louis.
-     Beleegyezel?! - nézett rám hatalmas szemekkel.
Én óvatosan megrántottam a vállam.
-     Szeretném! - ölelt meg Liam.
Igen, úgy érzem a mai nap teljesen kiűzik belőlem azt a gondolatot, hogy a kamerák miatt ilyen kedvesek. Bebizonyították, hogy aranyból van a szívük. Mikor Liam elengedett Louis elkapta a karom, majd vonszolt tovább és egy másik ajtón is bekopogott. Harry lépett ki.
-     Hazza, arról lenne szó, hogy Jas ideköltözne. Benne vagy? - kérdezte tőle Lou.
-     Komolyan? Benne! - mondta boldogan, majd felkapott és megpörgetett a levegőben.
Mikor letett Louis maga elé rántott.
-     Felfogtad? - kérdezte mosolyogva.
Én, csak bólintottam.
-     Nem hagyunk egyedül! - ölelt magához szorosan.
Én is megöleltem is kapaszkodtam belé. Ha Ő nincs, akkor egyedül maradok egy hatalmas házban barátok és család nélkül. Ez a négy srác az utolsó reményem.
-     Köszönöm. - szipogtam a pólójába.
-     De ne sírj, kérlek! Nagyon rossz így látni! - mondta és elmosolyodtam.
-     Nagyon hálás vagyok! De nem értem, hogy miért? Egy idegen lányt, csak úgy befogadni? Nem őrültség ez? - kérdeztem.
-     Először is! Nem vagy idegen. Másodszor, éppen Louis Tomlinsonnal állsz szemben. Én és az őrültség? Kérlek az a középső nevem! Louis William Őrültség Tomlinson! - mosolygott, mire elnevettem magam. - Látod sokkal jobb így! - mosolygott és a számat mosolyra húzta. - Bár ez így kicsit elrontja a látványt, meg ez is. - mondta és letörölt két könnyet.
-    Most miattad nevetek! - nevettem.
-    Borzasztó, mi?! Tragédia ez a nevetés! Még fáj is! - nevetett, majd megölelt.
Én, csak nevettem. Sikerült jobb kedve derítenie.
-    Na gyere! - mondta és elkezdett húzni a lépcső felé.
-    Louis, le fogod szakítani a karom! - mondtam mosolyogva.
-    Hát, ahogy gondolod! - rántott vállat és a vállára kapott úgy, hogy a fejem a fenekénél lógott.
-    Louis tegyél le! Nehéz vagyok! - mondtam, de elindult le a lépcsőn.
Mikor leért, mindenki minket nézett. Éreztem.
-    Ne már! Ez tök ciki! Mindenki a fenekemet bámulja! - vergődtem a hátán, mire felnevettek.
-    Ja és van rajta egy szösz! - vette le a nadrágomról Louis.
-    Ez elég zavarba ejtő! - kuncogtam.
-    Sajnálom, de ha nem vagy hajlandó tempósan jönni, ez van! - mondta nevetve Louis és rácsapott a fenekemre.
-    Aú! - mondtam és csapkodni kezdtem az övét.
-    Folytathatjuk! - nevetett.
-    Fordulj meg! - mondtam.
Tette amit mondtam.
-    Köszönöm! - mondtam, majd felnéztem.
Mindenki rajtam nevetett.
-     Csak mondom, hogy ezt velünk is képes megcsinálni! - nevetett Liam.
-     Elegem van! Tegyél le! - visítottam.
Louis letett, mire ráléptem a lábára.
-     Erőszakos nőszemély! - fogta a lábfejét.
-     Ezt befejezted! - néztem rá szigorúan.
-     Oké! - nevetett.
-     Sajnos nincs még szobád, tehát valakivel kell aludnod! - mosolygott Harry.
-     Otthon alszom! - mondtam határozottan.
-     Nem engedünk el egyedül! - mondta Louis.
-     Jó, akkor a kanapén alszom. - mondtam vállat rántva.
-     Nem, az nem lesz jó. - mondta Harry és átkarolt. - Viszont Én megengedem, hogy velem töltsd az éjszakát! - kacsintott.
-     Álmodozz csak! - mondtam és huncut vigyort vetettem felé.
-     Amúgy, haza kell mennem. - mondtam.
-     Miért? - kérdezte Niall.
-     Mert pizsamában vagyok! - vágtam rá.
-     Nem probléma. - legyintett Liam.
-     Neked. - mondtam.
-     Jó, akkor elviszlek! - mondta Louis.
-     Oké. - bólintottam.
Pár perc alatt értem a megszokott házba. Egy hatalmas táskába bedobáltam a cuccaim, majd a telefonomat a tetejére. Louis lent várt. Én gyorsan felvettem a melegítőm, majd mentünk is. Mikor beértünk az új otthonomba, levettem a cipőm, majd becipeltem a nappaliba a táskám. Kivettem belőle a telefonom, majd a kanapé elé raktam és felpakoltam rá a lábam. Igazából nem tudtam mit akarok a telefonommal, nincs rajta semmi izgalmas. Hirtelen megcsörrent a telefon a kezemben, majd felvettem. Anya volt.
-     Szia édesem. - mondta vidáman.
-     Szia. - mondtam érzelemmentesen.
-     A párom szeretne megismerni téged. Pár nap múlva elrepülünk hozzád, haza. - mondta.
-     Rendben, de hozd a kulcsaid! - figyelmeztettem.
-     Miért, nem leszel otthon? - kérdezte.
-     Anya, elköltözöm. - mondtam, mire előttem Niall ugrálni kezdett.
Én, csak halkan kuncogtam rajta.
-     Hova? - kérdezte. - Hol veszel lakást? - kérdezte.
-     Nem veszek lakást. - mondtam.
-     Házat veszel? - kérdezte.
-     Nem, azt sem. - mondtam.
-     Akkor kinyögöd? - kérdezte.
-     Majd személyesen. - mondtam.
-     Rendben, ahogy gondolod. - mondta.
Ekkor lépett a szobába Harry és Liam. Igazán kíváncsian figyelték az örömködő Niallt.
-     Mi történt? - kérdezte az írt Liam.
-     Ideköltözik! - mondta vidáman, majd Liam és Harry is ugrálni kezdtek.
Én, kuncogtam.
-     Akkor, majd hívlak a Londonban vagyunk. - mondta anya.
-     Oké, szia. - mondtam és bontottam a vonalat.
-     Mi történt? - kérdezte Liam, mintha eddig nem pattogott volna.
-     Eljön ide anyukám a párjával. - mondtam.
-     Jas, megbeszéltem a költöztetőkkel, hogy holnap délutánra mindent hozzanak, délelőtt, pedig megcsináltatom neked a vendégszobát a saját stílusodra. - lépett be Louis.
-     Kifizetem. - mondtam.
-     Semmi szükség rá. - mondta mosolyogva Louis.
-     De, így is tartozom nektek! - mondtam.
-     Nem tartozol semmivel, csak ne fizesd ki! - mosolygott Niall.
-     Rendben. - mondtam.
-     Nem vagy éhes? - kérdezte Harry.
Én megráztam a fejem, majd kinyitottam a táskám. Körülnéztem benne és beletúrtam, egészen az aljáig. Természetesen a legalján volt a pizsamám. Harry megmutatta, hogy hol van a fürdőm, majd lezuhanyoztam és a hajamat is megmostam. Mikor készen lettem, megtörölköztem, felvettem a pizsamám, majd lementem.
-     Megágyaztunk neked. - mutatott mosolyogva a kanapéra Niall.
-     Köszönöm. - mosolyogtam.
-     Jó éjszakát! - öleltek meg sorban, majd felmentek.
Ahogy magamra húztam a takarót, már el is aludtam.