~2012~
Egyik reggel arra ébredtem, hogy valaki a szobámban járkál és beszél. A szemem nem nyitottam ki, csak a fejemre húztam a párnámat. Nevetést hallottam.
- Akár ki vagy, ha nem mész ki azonnal, áshatod a sírod! - mondtam dühösen.
- Ezt csak mondja! - nevetett a húgom.
- Te vagy? - morogtam.
- Is. - mondta és hallottam, hogy mosolyog.
- Téged nem öllek meg. - mondtam és elmosolyodtam.
- Majd megteszi a betegség. - mondta a húgom elkomorodva, mire a szobámban csönd lett.
- Ne mondj ilyet! - mondtam, de egy könnyet szívott be a párnám.
- Sírsz? - kérdezte.
- Nem. - mondtam, de azért a húgom mellém ült és megsimogatta a hátam.
Én elmosolyodtam, majd magamhoz öleltem a húgom.
- Felkelhetnél! - lökött meg.
- Minek? - kérdeztem.
- Mert kíváncsi vagy, ki van a szobádban? - nevetett.
- A húgom, meg Én. - mondtam.
- Meg?! - kérdezte nevetve.
- Ide ne merd hozni azokat az ijesztő babákat! - mondtam.
- A 1D babákat? - kérdezte nevetve a húgom.
- Azoktól rémálmom volt! - mondtam ijedten.
- Mit álmodtál? - nevetett Cassie.
- Megettek, miközben énekeltek! - mondtam. - Még ha simán megesznek, hát ez van! Nem zavar, de közben énekeltek! Legalább miközben meghalok, ne daloljanak! Ja, igen! A temetésemre el ne merd hívni a bandát, mert élő halott leszek és megeszlek téged és a One Direction! - mondtam a végét ijesztő hanggal.
- Már, ha megélem a temetésed! - mondta Cassie.
- Már, ha a következő ilyen mondatnál nem ütlek meg úgy, hogy holnap indul csak újra a szíved! - mondtam, mire felnevetett.- Tehát, nem vagy kíváncsi kik vannak itt? - bökött meg.
- Kíváncsi is vagyok, meg álmos is... - gondolkoztam el. - Az álmosság nyert! - mondtam és fel sem emeltem a fejem.
Hirtelen valakik kiabáltak a mellettem. Felkaptam a fejem, majd megláttam a 1D-t. Hirtelen úgy megijedtem, hogy leestem az ágyamról. Természetesen mindenki kiröhögött.
- Aú! - fogtam a fenekem. - Amúgy nem látok semmit és hallás károsult is lettem, de semmi gond! - mondtam, majd felültem.
Szinte alig láttam a dolgokat és az embereket, csak a körvonalaikat és a ruháik színét.
- Tessék! - nyomta a kezembe a szemüvegem Cassie.
Felvettem, majd a csuklómon lévő hajgumimmal lófarokba kötöttem a hajam. Felálltam és a fenekemet fogva vonszoltam magam a szekrényemig. Eltoltam az ajtaját, ami egy hatalmas tükör kívülről, majd kutakodni kezdtem.
- Ezt elhalasztom, mert nincs kedvem ruhát válogatni. - rántottam vállat, majd visszatoltam a szekrényem ajtaját.
Az asztalomhoz mentem, majd elvettem onnan a telefonom és belenéztem kisebb sminkes tükrömbe.
- Sajnos minden tükörben szarul nézek ki szemüvegben. - mondtam, majd a banda felé fordultam.
Ártatlanul néztek rám és Liamnek hátul volt a keze.
- Mi van nálad? - kérdeztem tőle.
- Semmi... - mondta, majd meglökte Harryt, aki hátra tette a kezét és valószínű elvette tőle. - Látod! - mutatta a kezeit.
- Kérem! - parancsoltam.
- Nem tarthatjuk meg? - nevetett Niall, majd maga elé fogta a melltartóm.
- Nem! - kaptam ki a kezéből, majd az ajtó felé tereltem őket.
A húgom is ment velük, majd a melltartómat az ágyamra hajítva becsuktam az ajtót.
- Anya? - kérdeztem Cassiet.
- Elment dolgozni. - mondta.
- Basszus, milyen nap van? - kérdeztem ijedten.
- Vasárnap! - mondta Louis.
- Akkor jó! - fújtam ki a levegőt.
- Ráadásul nem is dolgozol! - nevetett Cassie.
Én is elnevettem magam, majd lementünk. A szokásos kakaóm az asztalon volt, valószínű anya volt. Hagyott egy üzenetet a hűtőn.
"Ma egész nap te vigyázol Cassiere, de majd a banda segít! Puszi Anya!"
- Segít?! - nevettem el magam. - Inkább rájuk is vigyáznom kell! - forgattam a szemem, majd ledobtam az asztalra a papírkát.
- Reggeliztetek? - kérdeztem a kanapén ülő bandától és a húgomtól.
- Jasmine, dél van! - nevetett Liam.
- Már ebédeltünk is! - nevetett Louis.
- Oké. - rántottam vállat, majd a hűtőből kivettem egy tegnap készített muffint.
Ráraktam egy kistányérra, majd megfogtam a tejszínhabot és a nappaliban a kanapé mellett lévő babzsákfotelbe ültem velük. Elvettem a távirányítót, de tv-jé volt, nem a zenelejátszóé.
- Miért te vagy a kezemben? - szidtam le a távirányítót, majd egy párnával megdobtam a lejátszót.
Így bekapcsolt, de Cassie hallgatott rajta utoljára zenét, így One Direction indult el.
- Ez most komoly? - néztem a plafonra. - Nem érdekel, fel nem állok! - mondtam dühösen, majd a számba nyomtam egy kis tejszínhabot utána pedig a muffint tetejére egy tornyot.
Persze mindenki rajtam röhögött. Mikor telenyomtam habbal a muffinom, még nyomtam a számba, majd letettem magam mellé. Megettem a muffint és hozzá megittam a kakaót.
- Mit csináljunk? - kérdeztem és megindultam a konyha felé.
Közben kikapcsoltam a lejátszót.
- Menjünk valahova! - nyaggatott Cassie.
- Hova? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
- Nem tudom... vidámparkba! - mosolygott Cassie.
- Vigyek el 6 gyereket vidámparkba?! Ennyi erővel egy csimpánz is jöhetne, nem? - kérdeztem, mire felnevetettek.
- Nem vagyunk gyerekek! - mondta Zayn. - Egy idősek vagyunk veled! - mondta büszkén.
Louisra mutattam, aki éppen tejszínhabból készített magának bajuszt.- És Ő a legidősebb! - mondtam összefont karokkal.
- De Louis a leghülyébb is! - legyintett Liam.
Harryre pillantottam, aki éppen a szemöldökére kente a tejszínhabot, majd rá mutattam.
- Hazza a legfiatalabb! - mondta Niall, aki éppen most ette le Louis fél bajszát, aki ezért nyakon vágta.
- Jó, elviszlek! Ha, nem vesztek el! - mondtam.
- Nem fogunk! - mondták.
- Felöltözöm! - mutattam az emelet felé.
Gyorsan beszaladtam a szobámba, majd a szekrényemből válogattam. A szemüvegemet kontaktlencsére cseréltem, majd kisminkeltem magam. Utoljára az öltözést hagytam, de azzal is megvoltam hamar. Mikor leértem, mindenki izgatottan beszélgetett.
- Menjünk! - sóhajtottam.
Az úton mindenki beszélt folyamatosan, keresztbe, így semmit nem lehetett hallani. Mikor megérkeztünk, mindenki kiugrott a furgonunkból. Én becsuktam az ajtón, majd beriasztottam. Megvettük a jegyeket, majd bevonultunk. Mindenki el kezdte magyarázni, hogy hová akar menni először. Én rendszereztem a dolgokat, majd kialakítva a pontos sorrendet, rendben indultunk el. Teljesen lefárasztottak a nap végére. Mikor hazaértünk, konkrétan bedőltem az ágyamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése