Senki se tudja, hogy Én itt lakom, vagyis nem az Én vendégem, így nem kötelességem kinyitni! - gondoltam. - Vagyis Anya és Jim tudja, hogy itt lakom. És, ha Ők azok?! Na jó, megnézem! - vettem rá magam.
Elindultam le pizsamában, majd megláttam, hogy Liam éppen ajtót nyit egy lánynak. Láttam Liamen,
 |
| Azalea |
- Szia! - köszöntem mosolyogva az ismeretlen lánynak, azért legyünk kedvesek.
- Sziasztok! - mosolygott. - Te vagy Jasmine, ugye? - kérdezte rám mutatva.
- Igen, de honnan ismersz? - kérdeztem, miközben Liam arrébb lépett és Én léptem a lány elé.
- A nővéred vagyok. - mondta.
Az arcomon nem tudom mi lehetett, de valószínű értelemnek semmi nyoma. A nővérem?! Nekem egy húgom volt, nővérem nincs! Vagy van? Ki is ez a lány?!
- Körülbelül ugyanez lehetett a képemen, mikor a te létezésedet megtudtam! - mosolygott kedvesen. - Tudod, anyukád és apukám együtt vannak és így lettünk rokonok. - mondta mosolyogva.
- Bocsi, nem akartam bunkó lenni, csak nem igazán tudtam rólad idáig! - mondtam mosolyogva.
- Semmi baj, Azalea vagyok, de Azznak, vagy Azzynak hívj. - mosolygott rám.
- Rendben. - mosolyogtam rá. - Gyere. - léptem arrébb az ajtóból.
- Tulajdonképpen tudom, mit keresel te itt, apám mindent elmesélt arról, hogy te milyen "tiszteletlen, illetlen és szemtelen" vagy! - nevetett az apja hangját utánozva.
- Komolyan ezt mondta? - néztem rá döbbenten.
- Igen, de apám őrült! - nevetett. - Nagyon szimpatikus vagy! - mondta.
- Ennek örülök, te is. - mondtam mosolyogva.
- Igazából ismerkedni jöttem. - mondta.
- Akkor ülj le! - invitáltam az étkezőbe.
Én egy kávét lopva leültem mellé.
- Mesélj magadról. - mosolyogtam rá.
- Pontosan tudom, hogy apám mekkora kretén! Anyámmal éltem, amíg élt. Egy farmon nőttem fel, majd a szüleim elváltak, anyával ott maradtunk, majd meghalt. Akkor lehettem 13 éves. - mondta mosolyogva, mégis könnyezett. - Akkor kerültem apához, aki teljesen megváltozott és ilyen kretén lett! Ugye, mivel akkor voltam tini és még apám is iszonyú aranyosan rátett erre az egészre egy lapáttal, lázadó voltam. - mondta mosolyogva. - Most 28 éves vagyok, van egy kisfiam és úgy gondolom, megértem az anyaságra. A fiam 10 éves. Ő nem tervezett gyerek volt, csak mint mondta, lázadó természet voltam és úgy gondolom, valamennyire ez még látszik a személyiségemen! - mondta vidáman.
- Hűha! - néztem rá mosolyogva hatalmas szemekkel. - Eddig úgy gondoltam, nekem vannak a legnagyobb problémáim a világon, de visszaszívtam! Nem vagy semmi! - mondtam és megsimogattam a karját. - Mikor meghalt a húgom, szinte az egész világom összeomlott. Majd anyukám elköltözött. Úgy éreztem, nincs senkim, de most, már azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ez a 4 srác talán megmentették az életem. - mondtam mosolyogva, de legurult egy könnycsepp az arcomon. - Sokszor jártak nálunk, akkor Cassie majd kiugrott a bőréből, annyira boldog volt. Azt, hiszem talán Én is vidám voltam, mert láttam, ahogy a rákos húgom boldog. Így belegondolva, már akkor megkedveltem őket, csak nem igazán akartam nekik elmondani... Már nem tudom, miért. Azt gondoltam, a kamerák miatt csinálják, de pozitívan csalódtam bennük. - mosolyogtam.
Ekkor a lépcső felől hallottam egy "Ahw" kiáltást, majd lerohantak a 4 emlegetett és a nyakamba ugrottak.
- Mi is szeretünk! - ölelgettek.
Mikor elengedtek, bemutattam nekik Azzt.
- Hát neked sem volt könnyű. - ölelt meg Azz. - Sajnos, mennem kell, mert indul a repülőm nem sokára és a fiam Los Angelesben van, az apjával. - mondta és mosolyogva megölelt.
- Nagyon örülök, hogy megismertelek! - öleltem magamhoz.
- Én is, majd találkozunk még! - mondta az ajtóban, majd kiment.
Becsuktam az ajtót, majd bementem a nappaliba a fiúkhoz.
- Nagyon durva, hogy van nővéred! - ámuldozott Harry.
- Szerinted nekem nem az?! - kérdeztem.
- Amúgy tök szimpi! - mosolygott Niall.
- Aha, képzeljétek van egy 10 éves fia! - meséltem.
- Neki sem lehet könnyű! - ámuldozott Louis.
- Nem, biztosan nem, de ami tök jó, hogy nagynéni vagyok! - mosolyogtam vidáman.
- Nem is láttad még az unokaöcséd! - nevetett Hazza.
- Attól még az vagyok! - mondtam büszkén karba tett kézzel.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Egy rég látott ember hívott... Egy nagyon rég látott barátnő. Pontosabban a régi legjobb barátnőm, Victoria. Nekem, csak Vicky, vagy Vick. Rögtön felvettem mosolyogva.
- Nem érdekelnek a kifogásaid, de visszajöttél a tánciskolába és nekem nem szóltál?! - kérdezte vidáman, de felháborodva.
- Azt se tudom, merre áll a fejem! - mondtam nevetve.
- Na, akkor fordítsd a jó irányba és pofázd el nekem, hogy merre vagy és hol találkozzunk! - mondta a sajátos laza stílusában.
- Az jó, ha lediktálom az új címem? - kérdeztem.
- Ó, tehát elköltöztél és erről sem voltál képes beszélni?! Na, mond! - mondta.
Lediktáltam a címünket, majd letettük.
- Ki volt? - kérdezte Niall.
- Egy régi legjobb barátnőm. - mosolyogtam.- Eljön? - kérdezte Liam.
- Igen, valószínű. - mosolyogtam rá.
- Szingli? - kérdezte Harry.
- Nem tudom. - nevettem. - Táncos csaj, tehát mióta nem tanítok, nem találkoztunk. - magyaráztam.
- Ja, oké. - mosolygott Louis.
- Megyek felöltözöm! - mondtam, majd mosolyogva felrohantam.
Gyorsan kiválogattam a ruháim, majd összekötöttem a hajam és mosakodás után leszaladtam. A 4 srác a kanapén fetrengett.
- Csak mondom, hogy a barátnőm eléggé elsöprő személyiség. - mosolyogtam rájuk.
 |
| Vicky |
- Öltözzetek fel! - mondtam, mire lassan felálltak és felmentek.
Nekik gyorsabban ment ez a folyamat, mire elkészítettem a szendvicsemet leértek. Elkezdtem enni, majd csöngettek. Harry ment ajtót nyitni Én, pedig ott mentem rögtön mögötte.
- Szia! - hallottam barátnőm hangját.
- Szia! - mondta neki Harry.
- Nem hozzád jöttem! - mondta karba tett kézzel.
- Itt vagyok! - mondta Harry mögül.
- Akkor megkérném a hosszú hajú, magas, piszka lábút, hogy álljon el kettőnk közül! - mondta Vicky, mire Hazza arrébb lépett.
Vick a nyakamba ugrott.
- Ne zabálj! - vette ki a kezemből a szendvicset, majd megette azt a felét, ami még megmaradt belőle.
- Az a reggelim volt! - mondtam karba tett kézzel.
- Már közös. - rántott vállat mosolyogva. - Egyébként mesélj csak! Mit keresel te ebben a hatalmas házban? - kérdezte teli szájjal.
- Ha nem vetted volna észre, Ő Harry a One Direction bandából és ideköltöztem. - mondtam és Harryre mutatva belekaroltam Vickbe.
- Aha... jársz vele, mert szerintem nála jobbat is találsz... - mondta végignézve Hazzát.
- Nem járunk, de azért kösz! - vigyorgott rá Harry.
- Gyere! - húztam beljebb a barátnőmet.
A fiúk hatalmas szemekkel néztek minket.
- Helló! Ember vagyok! A földről származom, de békével jöttem! - integetett nekik nevetve Vicky.
- Szia! Niall vagyok! - ugrott elé Niall és megölelte.
- Vicky! - mosolygott.
Mindenkinek bemutatkozott.
- Na, mutasd milyen a szobád! - ugrált fel a lépcsőn Vicky.
Én mentem utána és mikor belépett, elállt a lélegzete.
- Akkora ez a szoba, mint a lakásom! - mondta felháborodottan. - Nagyon utállak! - nézett rám mosolyogva.
- Én is! - öleltem meg.
- De komolyan! Megérdemled ezt? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Biztos, hogy nem! - nevettem.
- Tényleg, amúgy mi van veled fiú fronton? - kérdezte miközben lehuppant az ágyamra.
Én becsuktam magam mögött az ajtót, majd leültem az egyik fotelbe.
- Nem tudom... te ismered a tánciskolánál Petert? - kérdeztem.
- Várj, dereng valami! - gondolkozott. - Magas, barna haj, édes mosoly, kedves és izmos? - kérdezte.
- Aha. - bólogattam mosolyogva.
- Ne szívass, együtt vagy vele?! - kérdezte hatalmas szemekkel.
- Nem, nem vagyok. - mosolyogtam. - Viszont elkérte a számom és azt mondta, hogy majd hív. - mosolyogtam vidáman.
- Szerencsés lehetsz! - mondta vigyorogva. - Bár csodálkozom rajta, hogy egyik 1D-s srác sem jön be neked! - nevetett.
- Gyere le, együnk. - mondtam és intettem a fejemmel.
Miközben mentünk, fojtatta a mondanivalóját.
- Mert a régi énedet ismerve, valószínű nem így gondolkozna! - mutatott rám nevetve.
- Miért? - kérdeztem nevetve.
- Valószínű, hogy a régi éned, ahogy beszabadult volna 4 hasonló kinézetű srác közé, rögtön flörtölne velük! - nevetett a nappalin áthaladva, ahol a fiúk végig minket bámultak.
- Nem is! - löktem meg nevetve.
- Ó, dehogynem! - nevetett.
- Mondom, hogy nem! - forgattam a szemem.
- De igen! Csak nem vallod be! - mondta.
Én közben elvettem egy csokit és Vickyvel leültünk a nappaliba a babzsákfotelekbe egymás mellé és elkezdtük enni.
- Tudod, néha annyira idegesítő vagy! - mondtam neki.
- Tudod, ebben is nagyon hasonlítok rád! - nevetett. - Tehát tegyük fel, hogy összeházasodsz egy sráccal, - kezdte. - Szegény! - tette hozzá nevetve. - Tehát témához visszatérve, koszorúslány leszek, ugye? - kérdezte.
- Igen! - nevettem.
- És, ha gyereked lesz, a keresztanyja leszek! - mondta és letört egy csíkot a csokiból.
- Igen. - forgattam a szemem.
- És a második gyerekedet Én nevezem el! - mondta.
- Felejtsd el! - vágtam rá.
- De miért?! - kérdezte felháborodva.
- Mert nem! A saját gyerekedet elnevezheted! - mondtam nevetve.
- Akkor Vicky lesz a lányod! - mondta.
- Nem! Nem lehet közöd a gyerekem nevéhez! - mondtam nevetve.
- Fú, utállak! - mondta, majd elindult "mérgesen", de visszalépett és tört még egy csíkot a csokimból.
A 4 srác rajtunk röhögtek. Hirtelen Vick az ölembe ugrott.
- Először is, aú! Másodszor, már nem haragszol? - kérdeztem nevetve.
- Megbocsájtottam. - rántott vállat.
- Oké, annyit engedek, hogy segíthetsz kitalálni a gyerekem nevét! - mosolyogtam rá.
- Mit szólnál a Vickyhez? - nevetett.
- Felejtsd el! - mondtam.
- Oké, oké. De Én leszek az első, aki megfogja! - mondta büszkén.
- Az nem baj, hogy Én leszek az anyja? - kérdeztem.
- Nem! Majd megfoghatod a gyerekem! - legyintett.
- Kösz... igazán fair ajánlat! - forgattam a szemem.
- És mi lesz, ha utálni fogod a vőlegényt? - kérdezte nevetve Liam Vickyt.
- Olyan nem lehet! - vágta rá. - Az nem lesz vőlegény, akit Én utálok! - magyarázta nekik.
- És mi van, ha mégis? - kérdezte nevetve Harry.
- A vőlegénynek annyi! - húzta végig az ujját a nyakán Vicky.
- És, ha már van gyerekük? - kérdezte nevetve Louis.
- Akkor is végzek a vőlegénnyel! - mondta Vick. - Juj, tök jó, hogy itt vagyok! Kérdezhetek a pletykákról? - kérdezte Vick.
- Persze. - mosolygott rá Niall.
- Csak nem az ölemben! - löktem át magam mellé a babzsákfotelbe.
- Oké, akkor... - gondolkozott. - Tényleg kamuk voltak a 1D barátnők? - kérdezte Vick.
- Nem, mind igazi és azok is voltak! - mosolygott Liam.
- Soroljátok fel őket! - mosolyogtam, majd beleharaptam a csokiba.
- Hát nekem volt Danielle, most Sophia. - mosolygott rám Liam.
- Daniellet Én ismertem, mert táncos és sokszor léptünk fel együtt. - mondta Vicky.
- Ő volt a barátnőd helyettem?! - néztem rá sértődötten.
- Nem, a közeledbe sem ért! - ölelt magához.
- Na azért! - nevettem.
- Nekem Eleanor. - mosolygott Louis. (írói megjegyzés: lehet, hogy a sztoriban éppen 2015 novemberében járunk, de most itt még tart a Louis Eleanor kapcsolat)
- Én gyakran váltogattam a barátnőim, de akivel talán híres volt a kapcsolatunk, Taylor volt. - mosolygott Harry.
- Niall, pedig a hűtőbe szerelmes. - nevetett Liam.
- Oké, ki szereti legjobban a gyerekeket? - kérdezte mosolyogva.
- Te mindenképpen gyereket akarsz? - kérdeztem tőle nevetve.
- Csak utánad. - vigyorgott.
- Arra várhatsz! - legyintettem. - Majd, ha lesz egy normális férjem, majd akkor. - mondtam mosolyogva.
- Oké, Én meg majd utánad. - mosolygott.
- Miért? - kérdeztem.
- Hogy legyen valaki, aki már tapasztalt! Na, meg valaki, akinek a gyerekén gyakorolhatok! - nevetett.
- Na, az nem az enyém lesz! - vágtam rá.
- Na, lényegtelen! - legyintett Vick.
- Mind nagyon szeretjük őket. - mosolygott Niall.
- Akkor kérdezek valamit, amire, már mindenki kíváncsi! - vigyorgott Vicky. - Louis, tényleg közös gyereketek lesz Brianával? - kérdezte Vick.
Na igen! Ez a hír is jó ideje terjeng az újságokban, de még nem kérdeztem meg Louistól. Milyen dolog lenne már?! Befogadtak az otthonukba Én, pedig a magánéletükben vájkálok?! Louis erre még egyik interjúban sem válaszolt egyenesen. Briana sem erősítette meg határozottan. Eddig mindig, ahányszor kérdezték erről Louist, mindig megkérte, hogy ne kérdezzék Őt erről. Bár teljesen meg tudom érteni! Sztár, fiatal és, ha van gyerek, akkor sem tervezett! Közben, ott van Eleanor, a barátnője! Na igen, nem lehet könnyű, mégis szinte mindig vidám és vicces.
- Erre most inkább nem válaszolok. - mondta, majd felment.
Megfagyott a társaság. A fiúk nem mondtak nekem erről semmit. Nyilván semmi közöm ehhez, mégis érdekel.
- Vick, szerintem most menj, majd az edzésen találkozunk. - mondtam neki, majd felálltunk és megöleltük egymást.
- Sajnálom, most túl lőttem a célon. - súgta a fülembe, hogy mások ne hallják, hogy a nagymenő barátnőm ilyet mond.
Én elmosolyodtam és szorosabban öleltem.
- Semmi baj, te ilyen vagy! - mondtam és megpusziltam az arcát.
- Sziasztok! - intette a 3 srácnak, majd elment.
Kicsit dermedt volt még a társaság, mindenki engem bámult.
- Jasmine, menj fel hozzá. - mondta Harry.
- Biztos? - kérdeztem aggódva. - Nem haragszik? - kérdeztem és lenéztem a földre.
- Nem, nyugi. Elmondhatnánk, de elmondja neked. - mosolygott Niall.
Én is elmosolyodtam halványan, majd megindultam fel a lépcsőn. Csöndesen mentem fel, majd bekopogtam Louis szobájába. Valami morgást hallottam, majd óvatosan kinyitottam az ajtót és bedugtam a fejem.
- Gyere. - mondta, de rám se nézett.
Én bementem, becsuktam az ajtót, majd óvatosan leültem mellé.
- Haragszol? - kérdeztem pár perc néma csönd után.
- Nem. - mondta, de nem nézett rám.
- Sajnálom, nem tudta, hogy rosszul érint. Mármint gondolhatta volna, de a gondolkozás és a figyelmesség nem az Ő műfaja. Ne haragudj rá. - mondtam és óvatosan Louisra pillantottam.
- Nem haragszom, csak unom. - mondta.
- Elmondod? Mármint, nem erőltetem, csak ha úgy gondolod, hogy megosztod velem...- mondtam elég esetlenül és közben a kezeimet tördeltem.
- Mindenki ezzel van elfoglalva, a sajtó és a családom is! Én semmit nem tudok. - mondta most már felém fordulva. - Mármint nem biztos, hogy az a gyerek az Én gyerekem. - mondta.
Én figyelmesen néztem és közben felhúztam a lábaim törökülésbe.
- Tudod Briana jó barát volt, hatalmas party-arc és minden estét egy klubban töltött. Párszor elmentem vele és egyik este lefeküdtünk a buli után. - mondta, de ez elején még halványan elmosolyodott. - Természetesen, Ő szinte minden este más férfi ágyában kötött ki. Majd jött a hír, hogy terhes. Rögtön azt mondta, hogy Én vagyok az apa, amit valahogy egy pillanat alatt mindenki megtudott. De folytatta a bulizást és akkor csalódtam benne. Nem az érdekelt, hogy az enyém-e az a baba, csak ezzel az éjszakai életmóddal veszélybe sodorta az életét. Meg persze, az sem volt a legintelligensebb húzás tőle, hogy rögtön kijelentette, hogy enyém az a gyerek. Persze, minden okos nő ezt tenné a pénzem miatt. - mondta.
Úgy érzem, most hatalmasat nőtt a szememben Louis Tomlinson.
- Már csak attól félek, hogy rossz embernek tekintenek majd és a rajongóknak sem tetszik. - mondta, mire halványan elmosolyodtam.
- Louis, ettől ne félj! Először is, nincs okuk rá, mivel ember vagy és minden ember hibázhat; másodszor, a rajongóidban bízz! Ők sosem fognak téged elítélni! - mosolyogtam rá. - És az Én szememben mindig példakép leszel. - mosolyogtam rá. - Még mindig csodállak. - mosolyogtam. - Féltem tőletek. Féltem, hogy a kamerák miatt jöttök hozzánk, a jó hír miatt. De ezt leromboltad, mikor elrángattál ide és követelted, hogy ide költözzek. Valószínű meghaltam volna otthon egyedül. - mondtam elkomolyodva. - Viszont megmentettél. Talpra állítottatok. Mondhatni kivonszoltatok egy hatalmas gödörből. - mosolyogtam. - Köszönöm. - mondtam és közelebb csúszva megöleltem.
- Tényleg felnézel rám? - kérdezte és hallottam, hogy mosolyog.
- Igen. - fúrtam az arcom a vállába.
- Köszönöm! - mondta és a hajamba fúrta az arcát.
- Nincs mit köszönnöd, csodás ember vagy. - mosolyogtam rá. - De El megbocsájtott? - kérdeztem.
- Igen, de te nem bocsájtottál volna meg? - kérdezte.
- Nos, ne belőlem indulj ki, de Én valószínű ordítottam volna veled, majd a csajszit a hajánál fogva vonszoltam volna a kórházig, hogy megtudjam ki a gyerek apja. - mondtam.
Ekkor kopogott valaki az ajtón. Louis elengedett, majd elment az ajtóig és kinyitotta azt. Eleanor ölelte át mosolyogva, majd egy csókkal köszöntötték egymást.
- Akkor Én megyek is. - mondtam, majd felálltam.
- Nagyon örülök, hogy meghallgattál. - mosolygott rám Louis.
Én csak mosolyogva bólintottam, majd kimentem. Hirtelen valaki a hátamra ugrott Én, pedig sikítva estem pofára.
- Azt hittem, ennél stabilabb vagy! - nevetett Vicky.
Természetesen Louis és El kinéztek az ajtón és nevettek rajtunk. Vicky még mindig a hátamon feküdt.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem, majd lelöktem magamról.
- Tudod, éppen sétálgattam a holdon, miközben virslit sütögettem úszás közben és gondoltam benézek hozzád! - mondta a szemét forgatva és közben mellettem ült.
- Nem gondolod, hogy ki kéne vizsgáltatnod magad? - kérdeztem tőle nevetve.
- Csak utánad! - nevetett.
Megöleltük egymást, de mindkettőnknek az volt a terve, hogy a másikra támaszkodva állunk fel. Vick direkt lelökött a földre, mire Én hátra estem. Ő nevetve felállt, majd rám ült.
- Mit néztek?! - kérdezte édesen mosolyogva Louisra és Eleanorra. - Nyugodtan menjetek romantikázni, csak védekezzetek! - kacsintott, mire Én felröhögtem.
- Vick, lelöklek! - figyelmeztettem.
- Jól van, gyere! - mondta, felállt és felhúzott a földről.
- Nem fogtok összeverekedni? - nevetett Eleanor.
- Nem vagyunk öt évesek! - forgatta a szemét Vick, miközben egymás hajából "bajuszt" készítettünk az orrunk alá.
- Úgy is néztek ki! - nevetett Louis.
- Kételkedsz bennünk? - kérdeztem az államat simogatva.
- Na, indulj mert zavarjuk őket! - lökött be a szobámba Vicky.
- Igen?! Úgy gondolod? - kérdeztem nevetve, majd neki dobtam egy párnát.
- Jas, úgy vélem, ha verekedni akarsz, ne engem válassz ellenfélnek! - nevetett.
- Miért olyan kemény vagy?! - kérdeztem és gizdán megindultam felé.
- Csak figyelj! - mosolygott, majd el akart kapni a karomnál és az ismert mozdulatával a földre teremteni, de elkaptam a karját és elmosolyodtam.
- Nem is rossz! Tanulsz! - mosolygott és pacsiztunk. - A tánc is így megy?! - kérdezte karba tett kézzel.
- Kérlek! Gyere! - mosolyogtam, majd bementem a szobámba.
Bekapcsoltam a zenelejátszómat, amin egy olyan dal indult el, amire régen pont ketten táncoltunk egy versenyen.
- Ó, tökéletes! - mondtam mosolyogva.
- 5...6... és! - számolt be, majd egyszerre kezdtük a régi koreográfiát.
Közben a hatalmas tükörben észrevettem, hogy Eleanor és Louis az ajtóból figyelnek minket. A tükörben összemosolyogtunk Vickkel, majd erőteljesebben és jobban táncoltunk tovább. Mikor vége lett, beálltunk a végpózba, majd úgy maradtunk egy kevés ideig. A szobát csend uralta, csak a kettőnk lihegése hallatszott. Teljesen olyan volt, mint a versenyen. Megfagyott a levegő és senki nem tapsolt, beszélt és kiabált. Akkor abban a pillanatban senkit nem láttunk, vagy hallottunk magunk körül, - pedig hatalmas tömeg és komoly zsűri volt előttünk - csak egymást. A néma csönd után összemosolyogtunk, majd megöleltük egymást.
- Ez hiányzott! - fúrta Vick az arcát a hajamba.
- Igen. - bólogattam.
- De jó lenne, ha visszaszereznénk a régi Jasminet! - mondta mosolyogva.
- Majd lassan. - mosolyogtam rá.
- Na hagyjál! - mondta és elengedett.
Odasétált Louis elé és a legcukibb kiskutyaszemeit varázsolta elő.
- Nem haragszol? - kérdezte tőle.
- Nem. - mosolygott rá, majd megölelték egymást.
- Mi az a szem?! - nevettem Vickyn.
- Ez? - kérdezte és rám is úgy nézett.
- Én tanítottam! - nevettem.
- Te is tudsz ilyet? - kérdezte nevetve Eleanor.
- Aha. - mosolyogtam rá.
- Mutassátok egyszerre! - kérte Louis.
Mi egyszerre néztünk a legcukibb kiskutyaszemekkel.
- Oké, ennek tényleg nem lehet nemet mondani! - mosolygott El.
- Hát, közre játszik benne a vonzerő! - dobta hátra a haját dívásan Vicky, majd arccal beledőlt az ágyamba.
- Ez az esés volt maga a vonzerő! - nevettem.
- Na, tehát úgy döntök, haza megyek. - mondta Vicky, miután felállt.
- Biztos? - kérdeztem nevetve.
- Aha, aludni fogok. - mondta.
- Akkor szia! - öleltem meg.
- Szia! - ölelt magához szorosan.
Egy pillanat alatt lelépett. Én mosolyogva néztem utána.
- Vicces lány. - mosolygott Eleanor.
- Az biztos. - nevettem, majd leültem az ágyamra.
- Nem is mutattad, hogy így tudsz táncolni. - mondta Louis.
- Nem kérted! - rántottam vállat.
- Fura lett volna, ha a Cinderellán megkérlek, hogy táncolj! - nevetett.
- Igen, egy cseppet. - nevettem, majd a telefonom csipogott. - Nézzetek ki az ablakon! - olvastam fel Vicky SMS-ét.
Mikor kinéztünk, Vick integetett, majd elszaladt.
- Már kezdtem örülni. - mondtam.
- Miért? - kérdezte Eleanor.
- Mert egy helyes sráccal dolgozom. - mosolyogtam.
- Aha, tök jó! - forgatta a szemét Louis.
- Hogy néz ki? - kérdezte El.
Én mutattam neki egy képet a telefonomon.
- Jó pasi! - nézte a képet. - Ha nem egy tapló, tökéletes! - mosolygott.
- Tudtommal jó fej. - mosolyogtam Elre.
- El ne engedd egy randi nélkül! - mondta.
- Nem fogom! - mosolyogtam.
- Ha ezt megtárgyaltuk, akkor mehetünk is. - mondta Louis unottan.
- Jasmine! - üvöltött valamelyik életképtelen a földszintről.
- Megyek! - kiabáltam vissza, majd leugrottam az ágyról és a párocska után kimentem a szobából.
Becsuktam az ajtót, majd leszaladtam a lépcsőn.
- Tehát, éhes vagyok! - közölte a tényt Niall.
- Főzzek? - kérdeztem.
- Tudsz? - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Persze. - mosolyogtam, majd kimentem a konyhába.
Gyorsan elkészültem. Niallel ettünk, majd Liam és Harry is csatlakozott, de mi ketten evés után tovább beszélgettünk a bárszékeken ülve a szöszivel. Ekkor jött le a kis pár.
- Te főztél? - kérdezte Louis.
- Aha. - mondtam, de közben nem is igazán figyeltem, inkább az írt hallgattam, ahogy mesél a kis családjáról.
- Mi ez? - kérdezte megint Lou.
- Étel. - mondtam, de koncentráltam Niallre.
- Jasmine! - szólt rám Louis.
- Egyél, vagy ne! Totál nem érdekel, nem látod, hogy elfoglalt vagyok? - kérdeztem, majd visszafordultam a szöszke felé.
Hirtelen Louis hátulról felkapott, majd átvitt a pult másik oldalára és főztöm előtt tett le.
- Miért jó ez neked? - kérdeztem karba tett kézzel. - Ne mondj semmit! - vágtam rá, majd elmondtam, hogy mi micsoda.
- Köszönöm! - mondta, majd ugyan úgy megfogott és visszavitt.
- Ezt fejezd be! - mondtam, majd újra az írt hallgattam.
Mikor Louis és El is ettek, odaléptek mellénk. Niall annyira aranyosan mesélte a családi sztorikat, hogy öröm volt hallgatni.
- Srácok, egy percre ide tudtok figyelni? - kérdezte Louis.
- Mi van? - fordultunk felé egyszerre.
- Nem jöttök moziba? - kérdezte.- Jó ötlet. - mosolygott Niall.
- Benne vagyok. - mosolyogtam.
- Készülődjetek! - mondta Louis, majd mi felszaladtunk.
Felszaladtam, majd pár pillanat alatt elkészültem. Nem variáltam túl, mikor végeztem és végignéztem magamon rá kellett jönnöm, hogy kicsit Louis stílusúra sikerült, de nem zavart, ezért nem öltözöm át! A táskámba dobáltam a fontos dolgokat, majd azt a kezemre akasztva elindultam kezemben a cipőmmel.
- Milyen kék vagy! - mosolygott Niall.
Én elmosolyodtam, majd felhúztam a cipőmet.
- Mehetünk? - kérdezte Louis.
- Persze. - mosolyogtam, majd kimentünk.
Louis autójával mentünk. Niallel bevágódtunk hátra, majd az úton inkább mind csöndben voltunk.
- Mi van a két nagy beszélgetőssel? - nevetett Louis.
- Miattad van! - mondta Niall.
Louis, csak mosolygott és az utat figyelte. Én unottan bámultam ki az ablakon, figyeltem Londont. Mikor megérkeztünk, választottunk egy filmet, majd kukoricával beültünk. A film nem volt a legjobb, de végül is megnézhető... egyszer. Kicsit unalmas volt és az Én ízlésemnek túl nyálas. Eleanor és Louis sírtak rajta. Én untam, Niall... volt ami tetszett neki, de nagy részét unta. Mikor vége lett, beültünk az autóba. Természetesen hatalmas dugóba keveredtünk. Én halálra untam magam. Össze-vissza mindenki dudált.
- Srácok, szerintem Én itt kiszállok. - mondta El, majd elköszönt és elment.
Én továbbra is unatkoztam...
- Megnémultatok? - kérdezte Louis.
- Unatkozunk. - mondta Niall.
- Én alszom. - mondtam, majd kikötöttem magam, odabújta Niall mellé, aki egyik kezével átölelt Én, pedig a vállára döntöttem a fejem.
- Aludj. - simogatta meg a hajam az ír.
Pár perc múlva már mélyen aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése