~ 2011~
Reggel, mint minden reggel, kisírt, bedagadt szemekkel ébredtem. Borzasztó, hogy mindig így ébredek fel.
Mivel ma szombat van, nem kell edzést tartanom. Megnéztem az órát "13:30". Hűha, ideje felkelni! Bementem a fürdőmbe, majd elkészültem. Felöltözve battyogtam le a lépcsőn.- Jó reggelt! - mondtam hangosan.
- Jó reggelt drágám! - hallottam anya hangját a konyhából.
- Jas! - kiabálta Cassie és hallottam, hogy szalad felém.
Én is elkezdtem szaladni felé, majd felkaptam az ölembe.
- Mi a programunk mára? - kérdeztem mosolyogva és megpusziltam.
- Nem tudom, nekem semmi! - rántott vállat Cassie.
- Jön érted Ivy anyukája és átmész hozzájuk, tudod tegnap megbeszéltétek! - mosolygott anya.
- Szuper! - mosolygott, majd csengettek.
Ivy anyukája volt és el s vitte Cassiet. Visszamentem a konyhába, ahol anya mosogatott.
- Ma jön a One Direction. - mosolygott anya.- A mi? - néztem rá nagy szemekkel.
- Banda! - nevetett.
- Ja, oké! - mosolyogtam.
Fél órán keresztül készülődtünk, majd csöngettek.
- Kinyitom! - mondta anya és kiszaladt.
Én, még mindig a tortát próbáltam díszíteni, hatalmas kínok között.
- Utálom az N betűt! - mérgelődtem, de végül sikerült felrajzolnom a nyamvadt betűt.
- Kell segítség? - kérdezte anya nevetve.
- Nyugalom kell! - mondtam mérgesen, majd ledobtam a kötényt, ami rajtam volt.
Megnéztem a hajam a telefonomban, majd kimentem a vendégeinkhez. Ciki, de nem igazán ismerem a bandát. A tagokat felismerem, meg néhány dalt.
- Sziasztok! - mosolyogtam. - Jasmine vagyok! - mosolyogtam és végignéztem rajtuk.
Igazi tökéletes, helyes fiúbanda kinézet.
- Szia! - mosolyogtak, majd sorban megöleltek.
- Szeresd az N betűket! - mondta Niall nevetve.
- Pontosan a neved miatt nem szeretem! - mondtam mosolyogva.
- Mit tettem?! - kérdezte ijedt, de vicces arccal.
- Te semmit, a tortadíszítőt kell meggyilkolnom! - nevettem.
- Annyira ügyes vagy! - forgatta a szemét anya.
- És sikerült elmondanom egy meglepetést! - csaptam homlokon magam.
- De a Cassienek nem mondtad el, ugye? - kérdezte nevetve Harry.
- Ennyire nem vagyok sötét, de azért köszi! - vigyorogtam.
- Mit csináltál a zokniddal? - kérdezte anya.
- Semmit! - néztem a lábamra.
- A talpadat nézd meg! - nevetett anyu.
Felhúztam a lábam a fenekemhez, majd megnéztem. Egy kis krém volt a talpamon a tortából.- Ezt hogy?! - kérdeztem és levettem a zoknim.
- Neked bármi sikerül! - nevetett anya.
Ekkor csöngettek.
- Várjatok! - mutattam a fiúkra.
Kimentem az ajtóhoz, majd behúztam a húgom és a kezem a szemére tettem, majd behúztam a fiúk elé.
- Mit tippelsz, mi lesz most? - kérdeztem izgatottan.
- Nem tudom, gondolom elengedsz! - mondta.
- Nem, meglepetés! - vigyorogtam. - Tehát, mi az?! Általában üvölt a szobádban... - mondtam volna, de Cassie közbeszólt.
- Te! - vágta rá.
- Nem, de nem fejezetem be! Általában üvölt a szobádban, akkor is, ha alszom... - mondtam, de megint közbeszólt.
- Én! - vágta rá nevetve.
- Cassie, befejezhetem?! - kérdeztem mérgesen.
- Halljuk! - mondta.
- Tökéletes a kinézete, folyton vigyorog, vicces, őrült. - mondtam.
- Még mindig magamra gondolok! - nevetett.
- Őrült az vagy! - nevettem. - Tehát, nem te vagy! 10 lába van. - mondtam.
- Ilyen állat nincs!
- Cassie, nem állat! Feladom, háromra nyisd ki a szemed! - mondtam mosolyogva.
- Három! - mondta, majd ellökte a kezem.
Mellé álltam, majd néztem a reakcióját. Teljesen ledöbbent, a szája elé kapta a kezét, majd sikított. Sírni kezdett, majd odaszaladt az öt fiúhoz és megölelték egymást. Én mosolyogtam, majd leguggoltam.
- Te voltál?! - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Hát, lehet! - néztem rá ártatlanul.
Hozzám rohant, majd a nyakamba ugrott.
- Na, ne engem ölelgess! - nevettem, majd elengedett.
- Úr isten, köszönöm! - vigyorgott a fiúkra.
- Cassie, hallottunk a betegségedről és arról is, hogy te milyen erős kislány vagy és hoztunk neked valamit! - mosolygott Harry.
Louis a zsebéből előhúzott két koncertjegyet. Cassie a nyakába ugrott. Egészen estig nálunk voltak és nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Talán még össze is barátkoznék velük, ha nem Cassie betegsége miatt jönnének hozzánk. Hiszen, a vak is látja, hogy azért jöttek, hogy jó hírük legyen. Egy délutánig mindenki tud jó pofizni! Úgy érzem, semmi jó szándék nem vezérelte őket, csak, hogy jó hírük legyen és az újságokban is arany szívű jó fiúk legyenek. Sajnos, ennek sokan be is dőlnek. Én nem fogok, mert megtapasztaltam, hogy milyen pofára esni, mikor erre rá kell jönnöd. Körülbelül egy idősek lehetnek velem, vagyis azt hiszem, egy normális lány a kinézetüket tekintve, a számára leghelyesebbnek tenné a szépet, mert ez normális. Számomra nem igazán. Úgy érzem, több vagyok annál, hogy egy srácnak kedveskedjek, csak mert úgy néz ki, ahogy.
Ne felejtsetek véleményt írni :) !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése