2. rész

Sziasztok! Itt elolvashatjátok a következő találkozást, remélem tetszeni fog! Lehet, hogy most még kicsit zavaros lehet a dolog, de majd meglátjátok, hogy mit tervezek ;)
~2011 a koncert napja ~
Reggel óta vigyorogva pattog a húgom és az indulást várja. Én még csak vásárolni se voltam. Cassie betegsége előtt rengeteg koncertre jártunk a barátaimmal. Bár nem tudom, hogy igazi barátok voltunk-e, mert nem kerestük egymást azóta, hogy Cassie orvosa közölte a borzasztó híreket. Sajnos, akkor nagyon bezárkóztam és azóta sem vagyok önmagam, csak amik vele vagyok, mert megkért rá.
"Jas, tudod milyen komoly az a betegség. Azt is tudom, hogy nincs sok esélyem arra, hogy túl éljem, de addig is, szeretnék boldog lenni! Kérlek, legyél olyan, mint voltál!"
Nagyon rég voltam koncerten és bulizni is. Nem volt nehéz ruhát választani, mert nem igazán hinném, hogy egy csapat velem egy korú tinilány közül ki akarok tűnni. Ráadásul inkább el tűnnék, mert még csak nem is ismerem a bandát úgy igazán. Az X-faktorban láttam őket. Mikor készen lettem és kiléptem a szobámból, a húgom egy 1D feliratú pólóban pattogott felém. A táskámba dobtam egy fél literes ásványvizet, a telefonom a kulcsaim, majd indultunk is. Busszal mentünk a koncertre. Mikor odaértünk, egy hatalmas sorba keveredtünk. Egy óra múlva engedtek be minket. A koncert mondhatjuk, hogy jó volt. Inkább vicces. Igazából rosszabbra számítottam. Cassie nagyon élvezte, ami engem is felvidított. Mikor vége lett, mindenki az ajtó felé induld, de Cassie vissza húzott.
-    Menjünk! - mondtam.
-    Van jegyünk a színpad mögé! - mosolygott.
-    Oké, de ha kamuzol és kidobnak innen, véged! - mondtam.
-    Nem fognak, gyere! - húzott a színpad felé.
A színpad mellett egy lezárt lépcső volt. Amikor Cassie megmutatta a jegyünket a biztonsági őröknek, beengedtek minket. A színpadon átsétálva beértünk egy nagyon hosszú fehér folyosóra.
-    Na, merre? - kérdeztem.
-    Nem tudom! - rántott vállat.
-    Jó, várjál! - mondtam és elindultam a folyosón.
Olvasgattam, hogy melyik ajtón mi van, majd megtaláltam az öltözőt. Az illedelmesség kedvéért bekopogtam, majd valaki kiabált, hogy szabad. Én bekukucskáltam. Harry vett észre először.
-    Szia! - mosolygott. - A húgod meg van? - kérdezte nevetve.
-    Elvileg. - mondtam, majd hátra néztem. - Gyere! - intettem neki.
Hirtelen a hátamnak csapódott és megölelt. Bementem, de húgom nem engedett el.
-     Elég! - hámoztam le magamról.
-     Ti hogy kerültök ide? - nevetett Louis egy répával a kezében.
-     Arról nekem fogalmam sincs, hogy itt lehetek-e egyáltalán, de azt hiszem ez jár nekem! - vettem el tőle a teljesen ép répát, majd beleharaptam.
-     Megölted! - nyitotta hatalmasra szemeit Louis.
Én hümmögtem, majd beleharaptam. Fél órát töltöttünk hátul, majd elindultunk haza.