- Jó reggelt. - mosolyogtam kilépve a konyhába.
- Jó reggelt! - öleltek meg hárman egyszerre.
- Egy pillanat! - mondtam és megálltam a legközelebbi tükörnél.
Megnéztem magam, majd kissé elszörnyedtem.
- Oké, összeszedem magam! Elmegyek fodrászhoz és a körmöm is megcsináltatom! - mondtam visszaérve.
- Elvigyünk? - kérdezte Liam.
- Nem szükséges, megoldom! - mosolyogtam, majd a táskámmal a kezemben felszaladtam.
Egy óra alatt lettem készen, majd lementem.
- Lesz valaki itt, vagy menjek a házamba? - kérdeztem a pulton könyökölve.
- Majd hívj és mondom mi van. - mosolygott Niall.
- Oké, majd találkozunk! - mosolyogtam, majd elindultam.
A megszokott szépségszalonba mentem és a fél napot ott töltöttem. A hajamból teljesen eltűnt a szőke színátmenet, a körmeim már rég nem voltak megcsinálva és még sorolhatnám...
Mikor tökéletes formámban kiléptem a szalonból, előkaptam a telefonom és hívtam Niallt.
- Szia! - mondtam vidáman.
- Szia! Liam meg Én vagyunk itthon. - mondta.- Oké, akkor megyek! - mondtam, majd leintettem egy taxit.
Lediktáltam a címet és, már úton voltam. Mikor kiszálltam, fizettem, majd bementem a házba.
- Helló! - kiabáltam.
- Szia! Jól nézel ki! - ölelt meg Liam.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá.
- Jó látni, hogy újra van a hajadban szín! - ölelt meg Niall.
Én mosolyogva visszaöleltem.
- És a körmöm? - mutattam nekik.
- Tök jók, Louisnak tetszeni fog! - mosolygott Liam.
Ekkor nyílt az ajtó és Harry lépett be rajta, majd mögötte egy lány. Nem ismertem a lányt. Szép volt, az biztos és hiába, hogy éppen nem mosolygott, még így is látszott az arcán, hogy mosolygós, vidám lány lehet. Liam és Niall szemében is láttam a döbbenetet.
 |
| Lauren Morre |
- Sziasztok! Ő itt Lauren! - mutatta be a lányt.
- Sziasztok. - mosolygott.
- Lauren, Ők Niall, Liam és Jasmine. - mondta neki Hazza.
- Nagyon örülök. - mosolygott.
- Szintén. - mosolyogtam.
Harry és Lauren felmentek Harry szobájába. Ahogy hallottam az ajtót becsukódni, a két srác felé fordultam.
- Ti sem tudjátok, hogy Ő ki? - kérdeztem.
- Nem, gondolom randizgat vele Hazza, bár nem mondta. - csodálkozott Niall.
- Értem, de nem úgy volt, hogy minden elmondotok egymásnak? - kérdeztem csodálkozva.
- De igen, de gondolom kicsit sok dolog történt mostanában és nem randizgathatnak régóta. - mondta Liam.
- Aha. - bólogatott Niall.
- Amúgy, először egymásnak szóltok, mikor új barátnő van, vagy randizgattok? - kérdeztem és leültem hozzájuk az egyik bárszékre.
- Igen, általában mi egymásnak szólunk először. - bólogatott Liam.
- És ennek van oka, vagy csak a barátság és a banda miatt? - kérdeztem és a pultra könyököltem.
- Tulajdonképpen mindkettő. Természetesen a szoros kötelék is sokat számít, de annak is van előnye, hogy mi tudjuk először. - mondta Niall.
- Mi? - kérdeztem.
- Mert tudunk segíteni egymásnak. Például olyan is volt, hogy pontosan tudtuk, hogy az adott lány nem illik valakihez és ezt megbeszéltük egymás között, majd szóltunk neki. - magyarázta Liam.
- Érdekes. - gondolkoztam el.
- Nagy hülyeség, mi? - nevetett Liam.
- Nem, dehogy! Tudom mennyi mindent megadnék egy olyan barátnőért, aki ilyenekben tudna segíteni! - mondtam.
- Figyelj, ha egy nyomorulttal jössz haza, mindenképp szólunk, hogy dobd! - nevetett Niall.
- Kösz! - nevettem. - Srácok, mit szólnátok hozzá, ha visszamennék dolgozni? - kérdeztem.
- Nem is mondtad, hogy mivel foglalkoztál! - csodálkozott Liam.
- Tánctanár voltam, Cassie betegsége miatt mondtam fel. - mondtam.
- Milyen táncot tanítottál? - kérdezte Niall.
- Hip-hop-ot. - mosolyogtam.
- Szeretted? - kérdezte Liam.
- Igen, versenyekre is vittem gyerekeket, illetve Én is jártam. - mondtam.
- Akkor szerintem jó ötlet. - bólogatott Niall.
- Szerintem is. - mosolygott Liam.
- Akkor felhívom a főnököm. - mosolyogtam, majd elővettem a telefonom.
Pár csengés után fel is vette.
- Szia Jasmine. - mondta meglepetten.
- Helló Calvin! Ugye, úgy váltunk el, hogy bármikor szívesen látsz a tánciskolában? - kérdeztem vidáman.
- Visszajössz? - kérdezte meglepetten.
- Igen, úgy döntöttem. - mondtam vidáman.
- Ennek nagyon örülök. Ha az jó neked, akkor holnap 5-re jöhetsz is. - mondta.
- Oké, tökéletes. - mondtam.
- Rendben, akkor szia.- mondta és letettük.
Mosolyogva mentem vissza a két fiúhoz.
- Na? - kérdezte Liam.
- Holnap 5. - mosolyogtam.
Ekkor nyílt az ajtó és egy barna hajú szép lány lépett be rajta, majd mögötte Louis. A lány gyönyörű volt, körülbelül ez volt az a pillanat, mikor rájöttem, hogy ma voltam szépségszalonban és egy pillanat alatt éreztem magam csúnyának.
 |
| Eleanor |
- Szia! Jasmine vagyok! - mosolyogtam.
- Eleanor! - ölelt meg. - Nagyon sajnálom, ami a húgoddal történt. - mondta és megsimogatta a karom.
Louis, csak mindenkinek intett, majd megállt előttem.
- Látom kezded összeszedni magad! - mosolyodott el. - Örülök neki, így tovább. - mosolygott és megölelt.
- Holnap megyek dolgozni! - mosolyogtam büszkén.
- Jól, van! Végre! - mosolygott, majd megfogta Eleanor kezét és bementek.
- Gyönyörű lány! - néztem a srácokra.
- Igen, kedves is! Nagyon összeillenek Louval. - mondta Liam.
Ekkor csöngött a telefonom. "Anya". Mikor megláttam, összerezzentem, majd sóhajtottam és felvettem.
- Szia. - szóltam bele.
- Szia! Holnap 4-re gyere a reptérre. - mondta.
- Nem tudok, dolgozni megyek. - mondtam.
- Rendben, akkor majd ha végeztél gyere haza. - mondta kicsit elszomorodva.
- Anya, ma költözöm el. Elvileg estére nem lesznek ott a cuccaim, csak a bútorok. - mondtam.
Nem válaszolt, csak kinyomta. Letettem a telefont a pultra, majd bámultam magam elé.
Haragszik rám. Utál, mert elköltöztem. Utál, mert nem vagyok kíváncsi rá, sem a párjára. Azért nem vagyok kíváncsi egyikőjükre sem, mert elhitette velem, hogy minden rendben. - gondoltam és miközben meredtem bámultam magam elé, egymással versenyezve folytak a könnyeim az arcomon.
- Jasmine, minden rendben? - kérdezte ijedten Liam.
- Persze. - mondtam érzelemmentesen.
- Miért sírsz? - kérdezte Niall és megölelt.
- Nem fontos, majd abbahagyom. - mondtam, felálltam és a táskámból kikapva a cigit kimentem a kertbe.
Leültem a teraszra, majd magam elé bámulva gyújtottam meg a cigim. Csöndesen sírva bámultam magam elé és, csak sírtam. Nem gondolkoztam semmin, csak néztem. Egy pillanat alatt besötétedett az ég és szakadni kezdett az eső. Mivel a teraszon ültem, engem nem ért az eső. Mint a kedvem, úgy változott London időjárása is. Boldogságból, zavartság és csalódottság; napsütésből és melegből, hideg és szakadó eső. Mikor elszívtam, elnyomtam a hamutartóba, majd csöndesen bementem.
- Mi történt? - kérdezte ijedten Harry.
- Anya hívott. - mondtam, miközben Ő megölelt.
- Jasmine, megmondtam, hogy amíg itt vagy, nem lesz baj, nem leszel egyedül! - simogatta a hátam.
- Tudod, már nem igazán tudom elhinni, hogy nem lesz semmi baj! - mondtam mérgesen. - Mert undorodom ettől a mondattól! Ezt mondtam Cassienek, ezt mondta Anya Cassienek, ti is ezt mondtátok nekem! Hol tartunk most? Nem lesz semmi baj?! Rohadtul van baj! Egyedül vagyok, Anya elköltözött valami pasihoz, már rég nincs semmi köztük Apával, Cassie meghalt! - kiabáltam. - Soha többet ne állj elő nekem ezzel mondattal, se te se senki! - kiabáltam zokogva.
Kiviharzottam az előszobába, majd felkaptam a cipőm és a kabátom, majd kirohantam az ajtón az esőbe és jól bevágtam magam után. Nem kellett volna pont vele kiabálnom, mert semmiről nem tehet és jót akar nekem. Rohantam egy parkig, ahol leültem egy padra és a zuhogó esőben sírtam. Nem tudom mennyit lehettem ott. Hirtelen egy autó állt meg előttem, egy ismerős autó. Egy túl ismerős autó. Louis szállt ki belőle teljesen vizesen. Rögtön rám nézett, majd megállt előttem.
- Gyere! - mondta és a karjaiba zárt, ahogy felálltam.
- Sajnálom, nem kellett volna kiabálnom és elrohannom, nem tehettek semmiről! - mondtam.
- Semmi baj, csak kérlek gyere! - mondta, elengedett és a kezemet megfogva húzott az autója felé.
Beültünk, majd átjárt a meleg. Louisra pillantottam, akire teljesen rátapadt a póló. Elég jól nézett ki. Mikor láttam, hogy rám nézett, rögtön elkaptam a fejem és kinéztem az ablakon. Magamon éreztem a tekintetét, majd elindultunk. Mikor megérkeztünk, egy emberként szálltunk ki az autójából, majd Én léptem be először. Bent mindenkinek vizes volt a haja. Lehajtott fejjel léptem közéjük.
- Sajnálom. - néztem Harryre.
- Semmi baj, nem haragszom! - ölelt szorosan magához.
Elmosolyodtam. Mikor elengedett végignéztem mindenkin.
- Eláztatok miattam. - mondtam és amolyan sajnálom nézést vetettem.
- Nem, amiatt áztunk el, hogy esett az eső. Ennek semmi köze hozzád! - mondta mosolyogva Niall, mire elnevettem magam.
- De ne légy szomorú! - simogatta meg az arcom Harry. - Sokkal jobb, ha mosolyogsz és nevetgélsz! Nekünk is nagyon hiányzik Cassie, de Ő is azt szerette, ha boldog vagy! - mondta, mire bólintottam.
- Igazad van. - mosolyogtam rá.
- Egyébként, pedig kész van a szobád! - mosolygott Louis.
- Komolyan? - kérdeztem hatalmas szemekkel.
- Igen, gyere! - intett Liam.
Louis és Niall szobája között van az enyém. Mikor benyitottam, elállt a lélegzetem. Hatalmas tv, hangfalakkal, hatalmas ágy, a szoba lila, fehér és fekete színekben pompázott és valószínű annyiba került, mint a házunk.
- Tetszik? - kérdezte Louis mosolyogva.
- Normális vagy? Elájulok! Ez az enyém? - kérdeztem és rájuk néztem hatalmas szemekkel.
- Nekem kicsit túl lila, tehát igen, megtarthatod! - nevetett Niall.
- Annyiba kerülhetett, mint a házunk! - ámuldoztam.
- Nyisd ki azt az ajtót! - mutatott egy az ajtóra Harry.
Én kinyitottam és egy hatalmas gardrób tárult elém, amiben nem csak a saját ruháim voltak, hanem újak is, amiket még életemben nem láttam.
- Meghaltam! - mondtam és belecsíptem a karomba.
- Akkor örülsz nekik? - kérdezte Liam.
Én odarohantam hozzájuk, majd egyszerre megöleltem őket. A fiúk lementek Én, pedig lezuhanyoztam. Ezután a fárasztó nap után inkább lefeküdtem az új ágyamba és el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése