7. rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Sajnos, most jönnek a gondok, már csak az a kérdés, mi lesz Cassievel? 
~2015~
Most november van. Szeptember óta van újra kórházban Cassie. A Cinderella óta nem találkoztunk a bandával. Sokkal jobban magamba zárkóztam, mikor Cassie újra bekerült. Minden napot bent töltöttem, esetleg anya tudott hazakönyörögni. Ma elvileg bejön Cassiehez az egész 1D. Én azt vártam, hogy felébredjen. Mellette ültem az ágyon és néztem a tiszta fehér falakat.
-    Jasmine, kérlek ne hagyj egyedül! - mondta Cassie mellettem.
-    Nem foglak, itt vagyok! - öleltem magamhoz szorosan és mindketten sírni kezdtünk.
Én háttal voltam az ajtónak, ami éppen nyílt, de nem engedtük el egymást.
-    Meg fogok halni. - mondta Cassie sírva.
-    Ne mondj ilyeneket! - mondtam én is sírva.
Sajnos, volt rá esély, hogy igaza legyen. Mindig akkor kellett bent maradnia Cassienek, mikor rosszabb lett az állapota. Most, viszont sokat romlott. A Cinderella után pár héttel került be és még mindig itt van.
-     De kérlek ne hagyj egyedül! - mondta sírva.
-     Cassie, sosem tenném! - mondtam.
Nem néztem meg ki jött be, valószínű anya. Óvatosan hátra pillantottam, de a 1D állt mögöttem. Gyorsan töröltem le a könnyeim, majd óvatosan elengedtem Cassiet és felálltam. Sajnos a sírást nem hagytuk abba. Harry ült le először Cassie mellé Én, pedig a falnak dőlve álltam remegő vállakkal. Mellém lépett valaki, rá se nézve bújtam karjai közé. Tudtam, hogy Niall az.
-     Semmi baj! - súgta és a hajamat simogatta.
Harry megnevettette Cassiet, amin elmosolyodtam. Pontosabban ekkor már csatlakozott hozzá Louis és Liam is.
-     Menj a többiekkel, nem miattam vagy itt! - mondtam Niallnek.
-     Legalább annyira van szükséged valakire, mint neki! - mondta és nem engedett el.
Én elmosolyodtam. Odaléptünk együtt Cassie mellé.
-     Jas, ne sírj! - húzott az ölébe a széken ülő Harry, mire elmosolyodtam. - Nem lesz baj! Cassie is nevet! - mosolygott.
-     Nehéz vagyok! - mondtam és ki akartam szállni az öléből.
-     Dehogy vagy! - nevetett.
-     De igen! - álltam fel.
-     Cassie, a nővéred nem normális! - mondta neki Harry, mire felnevettem.
-     Tudom! - nevetett.
-     Kösz! - nevettem.
-     Srácok, ideje indulni, Jasmine te is indulj haza, ma én maradok! - jelentette ki anya.
-     Szia! - öleltem magamhoz szorosan Cassiet.
-     Nem lesz baj! - puszilta meg az arcom.
Felkaptam a táskám a székről, meg a kabátom és elindultam ki. Utánam jött az egész banda. Felkaptam a kabátom, majd a kezemre akasztottam a táskám. Kihalásztam belőle a cigim és az öngyújtót. Ahogy kiértünk, meggyújtottam.
-     Mióta? - mutatott a cigire Niall.
-     Szeptember óta. - mondtam.
-     Megvárunk, mert késő van. - mondta Liam.
-     Oké. - mondtam és leültem egy padra.
-     Nem hinném, hogy ettől jobb lesz! - mutatott a számban tartott szálra Hazza.
-     Lehet. - rántottam vállat.
-     Nem kéne! - mondta Louis.
-     Lehet. - mondtam.
-     Mikor lettél ilyen? - kérdezte Liam és mellém ült.
-     Szeptemberben. - mondtam.
-     Ez nem megoldás. - mondta mérgesebben Niall, majd kivette a kezemből a cigit, majd a földre dobta és rátaposott.
-     Mehetünk. - mondtam és bevettem a számba egy rágót.
-     Anyukád tudja? - kérdezte Liam.
-     Nem és nagyon remélem, hogy nem is fogja! - néztem rájuk.
-     Tőlünk nem tudja meg! - bólintott Harry.
-     Hazaviszünk! - biccentett az autója felé Niall.
-     Köszi. - mondtam, majd beültem hátra.
Az úton csöndben voltam. Otthon kipattantam.
-     Köszi a fuvart. - mondtam, majd becsuktam az ajtót és elindultam a házba.
Gyors zuhany után elmentem aludni.