6. rész

Sziasztok! El is érkeztünk 2015-höz és nem maradhat ki a Cinderella bál sem Jasmine és Cassie életéből! Az aranyszívű Louis természetesen meghívta a két lányt, tehát lássuk mi is történik velük: 

~2015~

1. anyának bemutatott ruha

Ma van a Louis által megrendezett Cinderella bál estéje. Mit gondoljak róla? 2011 óta ismerem és még mindig nem tudom hova rakni a bandát. Már csak 4-en vannak, Zayn kilépett. Hiányzik? Őszintén, igen, bár ezt soha nem mondanám el senkinek, mert egyszerűen nem tudom mit gondoljak a bandáról. Néha biztos vagyok benne, hogy önmaguk ilyen kedvesek és ezért jönnek hozzánk, máskor azt érzem, hogy ez csak a látszat kedvéért van. Természetesen többször szoktak jönni, de olyan is volt, mikor csak egy valaki jött. Azt hiszem Louis jött a legtöbbször. Olyan is volt már, mikor kamerákkal jöttek. Ezeken gondolkoztam, miközben zuhanyoztam. Mikor kiléptem, megtörölköztem. Kiléptem a szobámba és gyorsan felvettem a melegítőm, ugyanis két összeállítást választottunk ki, de nem tudtam választani, ezért ez mára csúszott. Kiválasztottam egy

2. anyának bemutatott ruha

 sötétebb ruhát, ami gyönyörű strasszokkal volt teli és egyet, ami visszafogottabb volt, viszont világosabb és ékszereket is választottam hozzá. Végül behívtam anyát ás mindkét összeállítást felvettem neki.
-    Mindkettőben gyönyörű vagy, viszont szerintem a 2. jobban illik hozzád! Világosabb, vidámabb! - mosolygott anya.
-     Köszönöm! - öleltem szorosan magamhoz.
-     Viszont a hajadat ne így fogd össze, azt majd Én megcsinálom! - mosolygott és kiment.

Jasmine haja

Kisminkeltem magam, majd felöltöztem. A hajam gondosan kifésültem és befújtam a vitaminos, mellesleg finom illatú spray-vel. Utána hívtam anyát, aki fél órát dolgozott a hajkoronámon. Gyönyörű lett a végeredmény. Illet a ruhámhoz is és önmagamhoz is. Nem is azért készült fél óráig, mert olyan bonyolult volt, sőt a frizurám kifejezetten egyszerű volt, inkább a hajszárítás, vasalás és göndörítés volt hosszú idő, de tökéletes lett Én, pedig igazán szépnek éreztem magam. Sose éreztem magam igazán csajos lánynak, de mikor végignéztem magamon, akkor tényleg úgy érzetem, egy pillanatig, hogy hercegnő vagyok. Sok lánynak a festéstől, vasalástól és a göndörítéstől már tönkrement volna a haja, de nekem kifejezetten erős hajam van, nem hullik, nem töredezik, nagyon szeretem! A vitaminos spray sem azért kell, mert tönkremenne, csak mert selymesebbé is teszi a hajam. Mikor kiléptem a szobám ajtaján, Cassiet pillantottam meg, aki a Louis által varratott ruhájában tündökölt.
-    Gyönyörű vagy! - mondtuk egyszerre egymásnak.
-    Olyan vagy, mint egy hercegnő! - mosolyogtam rá.
-    Te is! - mosolygott.
-    Lányok, itt van értetek a limuzin! - kiabált fel anya.
-    Gyere! - fogtam meg Cassie kezét.
Lementünk, majd elköszöntünk anyától. A limuzinban Cassie tisztára pörgött! Izgatott volt, mert várta, hogy találkozhasson hozzá hasonló gyerekekkel. Mikor a hatalmas épület előtt kiszálltunk, hatalmas szemekkel pillantottam körbe. Egy vörös szőnyeg vezetett a hatalmas ajtó felé és mellette paparazzók álltak és folyamatosan fényképeztek.

* Louis szemszöge*

Nagyon vártam, hogy Jasmine és Cassie is megérkezzenek. 

-    Vajon Jasmine megtartja a kis sportos stílusát? - kérdezte Liam. 

-    Nem tudom, de igazán kíváncsi vagyok rá. - mosolyogtam. 

-    Louis, megérkezett már a kislány és a nővére, akihez jártok? - lépett mellém anya. 

-    Nem, még nem. De nemsokára jönniük kell, mert a limuzin már rég odaért hozzájuk. - mondtam neki izgatottan. 

Mikor a hatalmas, díszes ajtóból vezető vörös szőnyeggel fedett lépcsőkre pillantottam, a tetején megpillantottam Jasminet és a kezét fogta Cassie. Valamint mondhatott neki, valószínű arról, hogy egy kicsit emelje meg a ruhájának a szoknya részét, mikor jön le a lépcsőn, mert meg is mutatta neki, majd Cassie is megfogta a szoknyáját, mire Jasmine mosolyogva bólintott. Gyönyörű volt Jasmine. Egy türkizkék ruha volt rajta, arany ékszerekkel. A mosolya, csak úgy ragyogott és a haja a személyiségét tükrözte. Egyszerű frizurája volt, mégis jól állt neki. Többen is nézték, ahogy lejött a lépcsőn, de Ő kitartóan mosolygott a húgára, vagy a lépcsőt nézte. Igen, így tudnám jellemezni Jasminet. Nem szeret a középpontban lenni, a húga boldogságát szeretné és zavarban van, ha sokan figyelik. 

-    Louis, látod?! - kérdezte ámuldozva Liam. 

-    Igen, gyönyörű! - mondtam neki és le sem vettem a szemem a lányról. 

-    Csak nem tetszik neked? - lökött meg Liam nevetve. 

-    A fél terem Őt bámulta, mikor lejött! - mondtam rá nézve. 

-    Louis, Ők azok? - lépett mellém anyukám. 

-    Igen. - mosolyodtam el, de még mindig Jasminet néztem. 

-    Gyönyörű lány! - mondta elképedve anya. 

-    Az. - bólintottam. 

Mikor leértek a lépcsőn, még mindig elég sokan nézték őket. A két szépen öltözött biztonsági őrnek megmutatták a jegyüket, majd Cassie ránk mutatott, mire integettem. Mosolyogva jöttek felénk. Cassie kézen fogva húzta Jasminet. Mikor elénk értek, még mindig el voltam ájulva. 

-    Sziasztok! - mosolygott Jasmine. 

-    Szia! - mondtuk egyszerre hárman. 

-    Louis, köszönöm a ruhát, gyönyörű! - mosolygott rám Cassie. 

Én mosolyogva leguggoltam hozzá, mire szorosan megölelt. Közben Jasmine és anya bemutatkoztak egymásnak. 

-    Nyugodtan tegezz és hívj Jaynek! - mosolygott Jasre anya. 

-    Te vagy Louis anyukája? - nézett hatalmas szemekkel anyára Cassie. 

-    Igen. - mosolygott rá anya. 

-    Nagyon szép vagy! - mosolygott rá Cassie. -

-    Köszönöm, te is nagyon szép vagy! - mosolygott Cassiere anya. 

-    Köszönöm. - mosolygott szégyenlősen a kislány. 

-    Te is ilyen szép leszel, ha annyi idős leszel, mint Louis anyukája? - kérdezte Jasminetől Cassie. 

-    Biztosan nem. - mosolygott rá Jas. - De majd meglátod. - mosolygott rá Jasmine. 

-    Elmegyek barátkozni! - mutatott a gyerekek felé Cassie. 

-    De ne vessz el! - mosolygott rá Jasmine. 

-    Nagyon boldog Cassie. - mosolygott Liam. 

-    Igen, de akkor nagyon boldog volt, mikor elindultunk. Egész úton pörgött, meg sem bírtam szólalni, folyamatosan beszélt! - mosolygott Jas. 

-    Gyerekek, magatokra hagylak! - simogatta meg anya a hátam, majd elment. 

-    Gyönyörű vagy! - mondtam Jasminnek. 

-    Nem is! - mondta elpirulva. 

-    Hidd el, hogy így van! - mosolygott Liam. 

-    Ne csináljátok már! - mosolygott Jas és fel sem pillantott. 

-    De igen! Mikor beléptél, mindenki téged nézett! - mosolyogtam. 

-    Tudom, tök ciki volt! - nevetett. 

-    Azért bámultak, mert lélegzetelállítóan nézel ki! - mosolygott Liam Jasre. 

-    Na jó, elég! - mosolygott. 

-    Nagyon illik hozzád a ruha! - nézegettem. 

-    Tetszik? - nézett rám óvatos mosollyal. 

-     Persze, tökéletesen áll rajtad! - mosolyogtam rá. 

-     Nagyon nehezen döntöttem közte és a barna között, de anyának sikerült. - mosolygott rám. 

-     Akkor az üzletben hogyan választottál? - kérdezte nevetve Liam. 

-     Először kiválasztottam a legjobb ötöt, majd a legjobb hármat, de mindegyik borzalmasan állt rajtam, aztán átmentünk egy másik boltba és ott választottam 10-et, majd 5-öt, de anyukám közölte, hogy maximum egy, de kikönyörögtem, hogy a másikat is vegyük meg! - mosolyogtam. - Bár nem igazán tudom felvenni, de nem baj. - nevettem. 

-    Gyere! - fogta meg hirtelen Jasmine kezét Cassie. 

-    Rendben. - mosolygott rá. - Sziasztok! - intett nekünk sietve, majd elmentek. 

Cassie a többi beteg gyerekhez húzta Jasminet. Nagyon aranyosak, mindegyikőjükkel játszottam ma is és régebben is. A kislányok szinte körülugrálták Jasminet. Valószínű olyanokat mondhattak neki, hogy olyan, mint egy hercegnő, mert messziről is láttam, hogy szégyenlősen mosolyog. 

* Jasmine szemszöge *

Cassiet otthagytam a gyerekekkel, akik nagyon édesek voltak, azt mondogatták, olyan vagyok, mint hamupipőke, vagy egy hercegnő. Louist kerestem, majd meg is találtam a színpadon, éppen beszédet mondott. Mosolyogva figyeltem, majd mikor észrevett, egy mosolyt szánt nekem, majd folytatta mondanivalóját. Tökéletes volt a beszéde, majd előadók következtek, köztük Liam is. Louis nem adott elő semmit, ami szerintem igazán aranyos, mert azt mondta "Ez a gyerekekről szól, nem rólam!". Egyszer, mikor éppen a gyerekekkel játszottam egy asztalnál, hirtelen valaki megfogta a vállam. Felpillantottam, majd Louist láttam meg. 

-     Felkérhetem a hercegnőt egy táncra? - kérdezte mosolyogva és nyújtotta a kezét. 

-     Persze. - mosolyogtam és megfogtam a kezét. - Játszatok tovább. - mosolyogtam a gyerekekre. 

-     Nagyon édesek. - mondtam már tánc közben. 

-     Ismerem őket! Lenyűgöző, hogy mennyire élvezik egymás társaságát. - mosolygott Louis. 

-     Azt hiszem, átérzik egymás helyzetét! Beszélgettem néhány anyukával és igazán vidámak és nem értem, hogy miért, de mind azt mondják, hogy nagyon jó amit teszek. - mosolyogtam. 

-     Mert csodálatra méltó, hogy mennyire törekedsz arra, hogy a húgod boldog legyen! - mosolygott Lou. 

-     Ez természetes! - mosolyogtam. 

-     Tudod, a legtöbb nagyobb testvér inkább lekoptatja a kicsit, mert nem hagyja békén. - mondta. 

-     Nos, azt hiszem ezt sosem bírnám megtenni! Cassie a szívem csücske és imádom, mikor mosolyog. - mondtam vidáman. 

-     Ez érthető. - bólintott mosolyogva Louis. 

-     Milyen komoly vagy! - csodálkoztam nevetve. 

-     Azért ne túlozz! A téma adta! - mosolygott, majd hirtelen hátra döntött és az egyik karjával tartott. 

-     Ügyes! - mosolyogtam, majd visszahúzott. 

-     Nagyon jól táncolsz! - csodálkozott Louis. 

-     Régen tánctanár voltam. - mosolyogtam. 

-     Tényleg? Én erről nem is hallottam! - mondta csodálkozva. 

-     Igen, de Cassie miatt abbahagytam. - bólintottam. 

-     Ez sok mindent megmagyaráz. - mosolygott, majd mivel vége lett a dalnak, távolabb léptünk egymástól. 

-     Például? - kérdeztem. 

-     Ritmusérzéked, ízlésed, ilyenek! - mosolygott. 

Az este további részében vagy a gyerekekkel voltam, vagy Liammel, Louisval és Jayjel.