10. rész

(bal oldali a táncos ruha; jobb oldali rendes összeállítás) 

Nagyon későn ébredhettem, mert a házban már nyüzsgés volt, pedig nem hinném, hogy a 4 srác korán kelő. Mikor feltornáztam magam, a hatalmas tükör ami velem szemben volt, megmutatta mennyire szénakazal vagyok. Kimásztam az ágyból, majd megcsináltam a hajam, megmosakodtam és kiválogattam a ruháim. Felvettem a sima összeállításom, majd a táncos ruháimat a táskámba pakoltam. A hajamat kiengedve hagytam, kifésülve, majd lementem.
-     Jó kis póló! - mosolygott Hazza.
-     Kösz! - mosolyogtam, majd kimentem a konyhába.
-     Kávé? - kérdezte mosolyogva Niall.
-     Igen. - mosolyogtam rá.
A kezembe adott egy bögrét, aminek az oldala melegítette a kezem.
-    Köszönöm Niall! Imádlak! - pusziltam meg az arcát.
-    Juj, Én is! - ölelt magához.
Én óvatosan megöleltem úgy, hogy ne öntsem le.
-     Ugye nem öntesz nyakon? - kérdezte.
-     Nem, direkt óvatos vagyok! - mosolyogtam rá.
Elengedtük egymást, majd letettem a pultra a kávémat és kimentem az előszobába. A táskámból kivettem a cigim és az öngyújtómat.
-     Megint roncsolod magad? - kérdezte Liam.
-     Nem. - dugtam a hátam mögé.
-     Kérlek ne! - mondta, majd óvatosan a hátam mögé nyúlt és elvette a dobozt és az öngyújtót.
-     Rendben. - bólintottam, majd Liam mosolyogva a farzsebébe dugta az elkobzott tárgyakat.
Leültem a bárszékre Niallel szembe, majd iszogatni kezdtem.
-     Mi a mai programod? - kérdezte Harry és mellém ült.
-     Táncórát tartok és utána eltöltök egy kínos vacsorát anyámmal és az új barátjával. - mondtam.
-     Miért lesz az olyan kínos? - nevetett Niall és felénk fordult.
-     Azért, mert a pasi előtt kell közölnöm anyámmal, hogy 4 sráccal élek együtt! - mondtam nevetve.
-     De anyukád ismer minket! - simogatta meg a hátam Harry.
-     De a pasija nem! - mondtam. - Tényleg, amúgy mennyi az idő? - kérdeztem.
-     Fél 4. - mondta Harry.
-     Ne! Kérlek mond, hogy viccelsz! - mondtam fájdalmas fejjel.
-     De, miért? - kérdezte Hazza.
-     Azért, mert késésben vagyok! Így tömegközlekedéssel nem érek oda! - fogtam a fejem, majd kiszaladtam leugrottam a székről.
-     Elviszlek! - ölelt meg hátulról Liam.
-     Köszönöm, de akkor is rohannom kell! - mondtam.
-     Oké, felöltözöm és mehetünk! - szaladt fel.

Peter

Én megittam a kávét, majd indultunk. Az úton csöndben voltunk, majd Liam kitett. Felszaladtam az emeletre, majd be az öltözőbe. Átöltöztem és bementem a terembe. Egy számomra ismeretlen fiú helyes srác állt a terem közepén. Végignézve rajta, halál jó pasi volt. Helyes, izmos, magas. Amolyan tökéletes. Körülötte kicsi gyerekek álltak, természetesen voltak olyanok, akiket ismertem. Ahogy elindultam felé, az egyik régi tanítványom, Lucy hátát megsimogattam.
-     Szia! Jasmine vagyok! - köszöntem a tökéletes srácnak.
-     Szia! Peter vagyok! - mosolygott rám. - Te vagy, aki visszajött, ugye? - kérdezte.
-     Igen. - mosolyogtam rá.
-     Akkor rád is hagyom a törpéket, majd óra után esetleg beszélhetünk? - kérdezte mosolyogva, de ugyanakkor félénknek is tűnt.
-     Persze. - mosolyogtam rá.
-     Oké, akkor jó munkát! - intett, majd kiment.
Én beálltam előre a terem közepére.
-     Nos, sziasztok! Jasmine vagyok, de valószínű többen ismertek már! Én már tanítottam itt, és most megint itt vagyok! Remélem szeretni fogtok, kezdjük is a munkát! - mondtam, majd beálltak a gyerekek.
Gyors bemelegítés után belecsaptunk a munkába és elkezdtük tanulni a táncot. Az óra végére egész jól megismertem a gyerekeket. Gyorsan átöltöztem, majd ahogy kimentek a gyerekek a teremből, bezártam azt. Lent a földszinten a büfé előtt láttam Petert. Már az öltözőben írtam SMS-t a 1D-nek, hogy nem jönnek-e értem. Természetesen rögtön írták, hogy valaki jön majd értem.
-     Szia! - léptem Peter mellé.
-     Szia Jasmine! Sokszor meséltek rólad a gyerekek! - mosolygott rám.
-     Tényleg? Pedig jó régen hagytam abba. - mondtam.
-     Igen, nagyon szeretnek. - mosolygott. - Azt akartam kérdezni, ha nem túl személyes, hogy van barátod? - kérdezte.
-     Nem személyes és, nem nincs. - mosolyogtam rá kedvesen.
-     És nem lenne kedved elmenni velem valahova? - kérdezte.
-     De, nagyon szívesen, viszont most mennem kell, mert jöttek értem. - mondtam.
-     Én is most megyek. - mosolygott, majd együtt indultunk ki az épületből.
Rögtön az ajtó előtt parkolta Niall autója.
-     A telefonszámodat esetleg megkaphatom? - kérdezte.
-     Persze! - mosolyogtam.
Elmondta az övét, megcsörgettem, majd letettem.
-     Akkor meg is van. - mosolyogtam rá.
-     Örülök, hogy megismerhettelek! - mosolygott.
-     Szintén! - mondtam, majd megöleltük egymást és elindultam Niall autója felé.
Beültem mellé, majd a táskámat letettem a földre a lábaim közé.
-     Szia! - mosolyogtam rá.
-     Szia! - mosolygott. - Milyen volt? - kérdezte.
-     Nagyon jó! - mosolyogtam.
-     Ő ki? - kérdezte.
-     Egy másik tánctanár. - mondtam röviden.
Ezek után az út csöndesen telt. Mikor megérkeztünk haza, felszaladtam a szobámba, majd készülődni kezdtem. Villám gyorsan varázsoltam át magam tánctanárból elegánsan öltözött megfelelni vágyó nagylánnyá. A ruháim is ezt tükrözték. A hajamat még villám gyorsan begöndörítettem és enyhe sminket varázsoltam magamra. Azt a parfümöt használtam, amit még régen kaptam karácsonyra Cassietől. Természetesen One Direction parfüm és az Our Moment. A táskámba pakoltam a cuccaim, majd azt a karomra kaptam és leszaladtam a cipőmmel a kezemben. Harry, Niall és Louis ültek a bárszékeken.
-     Milyen? Túlságosan kiöltöztem? - kérdeztem tőlük aggódva és sietve.
Láttam, ahogy tetőtől talpig végigvezetik rajtam a szemüket, majd elmosolyodnak.
-     Tökéletes! - mosolygott Niall.
-     Gyönyörű vagy! - mosolygott Harry.
-     Köszönöm. - mosolyogtam szégyenlősen.
-     És ne izgulj, imádni fog! - mosolygott Louis.
-     Lehetne egy utolsó kérésem? - kérdeztem óvatosan.
-     Én viszlek. - ugrott le a bárszékről Harry.
Az autóban annyira aggódtam, hogy nem is beszéltem.

* Louis szemszöge *

Ketten maradtunk, majd lejött Liam is. 

-     Képzeljétek, azt hiszem Jas randizni fog. - mosolygott Niall, mire rá emeltük a tekintetünket. 

-     Kivel? - kérdezte Liam. 

-     Valami másik tánctanár. - mondtam mosolyogva. - Örülök neki, hogy sikerült összeszednie magát! - mondta vidáman a szöszi. 

-     Ja, ja tök jó! - sietettem. - Mit láttál? - kérdeztem sürgetve. 

Furán néztek rám. Nem tagadom, Jasmine gyönyörű lány és már az első találkozásnál megfogott, de nem mondtam senkinek. Nem jelenteném ki, hogy szerelmes vagyok belé, vagy, hogy tetszik. Én inkább legjobb barátként gondolok rá. 

-     Kijöttek együtt, telefonszámot cseréltek, majd megölelték egymást. - mondta az ír. 

-     És hogy néz ki? - kérdeztem. 

-     Nem tudom, annyira nem voltam közel. - rántott vállat a szöszi. 

Ez most kifejezetten kíváncsivá tett! Jasminre úgy vigyázunk, mint a saját húgunkra, de Én akkor is nagyon aggódom! Bár, mikor a húgaim mentek első randira, akkor is az ablakból lestem őket. Valószínű, emiatt aggódom ennyire. 

* Jasmine szemszöge *

Jim.  Na biztos nem veszem át a nevét Én maradok Jasmine Barryl. Már csak Cassie miatt is. Meg nem is igazán kedvelem. Kifejezetten gazdag, igazi úri ember. Vacsora közben nem állhattam fel, akkor sem, amikor csöngött a telefonom. Vacsora közben meg sem szólaltam és Ők sem. A saját anyám, hogy választhatott ilyen embert?! Egyáltalán nem így éltünk! Tök vidámak voltunk. A vacsora végén beültünk a nappaliba.
-    Jasmine, hova költöztél? - kérdezte Anya.
-    A 1D házba. - mondtam.
-    Jóban vagytok? - csodálkozott.
-    Igen, nagyon jó barátok lettünk. - mondtam.
Bár ebben még Én sem vagyok biztos. Természetesen nagyon kedvesek velem, de mégis nem mondták még, hogy barátok lennénk.
-    Valamelyikőjük a párod? - kérdezte Jim.
-    Nem. - mondtam.
Ekkor csöngött a telefonom. Én szó nélkül felálltam, majd kimentem. Kivettem a táskámból, majd felvettem. Louis hívott.
-    Szia! - mondtam sóhajtva.
-    Szia, minden rendben? Hívtalak. - mondta.
-    Tudom, majd elmagyarázom, nem tudna valaki értem jönni? - kérdezte.
-    Itt vagyok egy utcányira. - mondta és hallottam, hogy mosolyog.
-    Köszönöm. - mondtam, majd letettük.
Visszamentem, majd pár perc bájolgás után csöngettek. Én nyitottam ajtót. Mikor megláttam a szélesen mosolygó Louist, elmosolyodtam és megöleltem. Hirtelen hangos krákogást hallottam magam mögül. Megfordultam.
-    Jasmine, Ő a párod? - kérdezte Jim. - Mert akkor helyén való, hogy ölelgeted. Különben, kérlek ne ölelgess számomra ismeretlen férfiakat! - mondta.
-    Nem Jim, csak barátok vagyunk. - mondtam.
-    Akkor kérlek ne ölelgesd és nyugodtan hívj apának. - mondta.
-    Jó így. - mondtam.
-    Indulhatunk? - kérdezte Louis.
-    Jasmine, te vele laksz?-  kérdezte Jim.
-    Igen. - bólintottam.
Felkaptam a táskám, majd anyát megölelve kiléptem. Beültünk az autóba, majd hatalmasat sóhajtottam.
-    Ez az ember elviselhetetlen! Vacsora közben nem vehetem fel a telefonom, nem ölelhetlek meg! - háborogtam.
-    Nyugi, úgy sem látod majd sokszor! - nevetett.
-    De hallod, a barátaimat mégis miért nem ölelhetem meg? - kérdeztem.
-    Mert fiú vagyok. - mondta.
-    Aha, tök jó! - forgattam a szemem. - Minél hamarabb elhúz annál jobb. - mondtam.
-    Nyugi, Én kifejezetten szeretem, ha ölelgetsz. - mosolygott.
-    Ennek örülök. - mosolyogtam rá.
Mikor megérkeztünk, elmeséltem a srácoknak, hogy milyen "csodálatos" volt a vacsora.
-    De ha jól gondolom, teljesen megváltozott a család! - mondta Niall.
-    Igen. Pontosabban, feloszlott! - mondtam.
-    Sajnállak! - ölelt meg Liam.
-    Pedig rájöttem, hogy tök jó veletek! - mosolyogtam.
-    Ezt már rég tudnod kellett volna! - mosolygott Niall. - Hiszen ez természetes! - mosolygott büszkén.
-    Haha! - mondtam és megforgattam a szemem.
-    Nem fáradtál el? - kérdezte Louis.
-    De, az csak a látszat, hogy teljesen oké vagyok, perceken belül elalszom! - nevettem. - Tehát most megyek és holnap tali! - mosolyogtam, majd felmentem.
Elvégeztem az összes esti teendőmet és elmentem aludni.