- Mi a jó... - morogtam, mikor körül néztem.
Senki nem volt körülöttem, teljes csönd mindenhol. Megnyomtam a telefonom középső gombját, hogy megnézzem mennyi az idő: 06:17.
Normális vagy?! Napról napra korábban kelsz! - szidtam magam, majd a szobában található tükörhöz mentem. Hát eléggé borzasztóan néztem ki, mint a mosott szar. Grimaszoltam egyet, majd inkább leültem a kanapéra. A telefonomat elő kaptam és írtam egy gyors üzenetet Vickynek és Gingernek, hogy hol vagyok.
Milánó? Mit keresel te ott?! - írta Gin.
Gin! A turné!!! :D Ott vannak a fiúk is! Biztos ment meglátogatni a barna hercegét!! :D - poénkodott Vicky.
Haha! Nem vicces! A "barna hercegem" tojik a fejemre! Csak a lányára fogok vigyázni, azért kellett ide jönnöm. - válaszoltam.
Mi? Hagyod, hogy pofátlanul kihasználjon?! Miatta odarepültél Olaszországba, hogy közölje, hogy vigyázz a kölykére? - háborgott Gin.
Te hülye, ez még közelebb is hozhatja őket egymáshoz! Ha Jas lesz Deborahval mindig, akkor Louis is! Ez neki csak jó!!! - szállt vitába Vicky.
Lehet, de attól még kihasználja!!
Ginger, eleinte lehet, de nem sokáig!
Ekkor nyílt az egyik szoba ajtaja és egy álmos, kócos, félig alvó Harry lépett ki.
- Te ébren vagy? - nézett nagy szemekkel.
- Mostanában borzasztóan alszom! - mondtam.
- Sajnállak! - dörzsölte a szemét.
- Te miért keltél fel? - kérdeztem.
- A kisebbik Tommo keltett fel még olyan 4 körül és azóta nem igazán tudtam visszaaludni. - mondta, majd nekem pittyegett a telefonom, mire csak lenémítottam. - Meg se nézed? - csodálkozott.
- Vick és Gin vitatkoznak, hogy mi a jó nekem. - legyintettem mosolyogva.
- Ezt hogy érted? - kérdezte és leült mellém.
- Az a téma, hogy Louis kihasznál, de ez Vick szerint most így jó lesz, Gin szerint meg Vicky hülye. - meséltem.
- Hűha. - nevetett. - Nem szállnék be!
- Én sem. - nevettem.
- Mit gondolsz ki kel fel legközelebb? - kérdeztem.
- Liam vagy Louis. Normális esetben Liam, de most a mini Tomlinson miatt Louis is esélyes. - mosolygott.
- Igazad van! - bólintottam.
- Reggeli? Ilyenkor még nincsenek sokan az étteremben és éhes vagyok. - mondta.
- Benne vagyok. - bólintottam mosolyogva.
Egymás után megmosakodtunk, Én sminkeltem meg a hajamat is elviselhetőre csináltam, majd elindultunk.
- Mennyit leszünk még ebben a hotelben? - néztem fel Hazzára.
- Nem tudom, ezeket Payno tartja fejben. - nevetett.
- Csak mert elég gáz lesz így a portás srác előtt járkálni. - nevettem.
- Eltakarlak! - ölelte át a vállam, mikor a lifttel leértünk a halba.
Én kuncogva bújtam Harry mellé, nehogy meglásson.
- Jó reggelt! - mondta illedelmesen, mire Harry elmosolyodott.
- Jó reggelt! - köszönt vissza, míg Én nevettem.
Mikor beértünk, szép fehér terítővel megterített asztalok vártak, rajta vízzel és azokon túl vártak a hosszú asztalokon az ételek. Kiválogattuk, amit enni akarunk és aztán leültünk az egyik asztalhoz.
- Ez irtó ciki. - kuncogtam. - Pedig az a minimum, hogy elmegyek vásárolni, ugyanis nem hoztam ruhákat!
- Hát, te csináltad a bajt! - nevetett.
- Mivel egyikőtök sem nyögte be hova kell mennem. - mondtam.
- Oké, ez igaz. - nevetett. - De mi lenne, ha beszélnél vele? - kérdezte. - Egy randiba még senki nem halt bele!
- Jó, aztán közöljem vele, hogy amúgy nem lehet semmi, mivel pár napon belül lelépek? Meg amúgy is, mást szeretek. - mondtam a végét halkan és szégyenlősen.
- És? Egy kicsit féltékennyé teszed Louist is, lesz egy jó estéd! - mosolygott.
- Nem rossz ötlet, de nem most! - mondtam. - Pontosabban elég hülyén venné ki magát, hogy az előbb nem vett észre most meg odamegyek hozzá! - nevettem.
- Veled tényleg nehéz! - nevetett.
- Ilyen vagyok. - rántottam vállat mosolyogva.
- Amúgy mi lenne, ha elhívnád Gingert és Vickyt? Mármint nem muszáj, hogy végig velünk jöjjenek, csak meglátogatnának, meg hoznának neked ruhát. - mondta, de rájöttem mit is szeretne.
- Legfőképp Gint, mi? - kérdeztem cseles mosollyal.
- Nem ezért mondtam! - mondta mosolyogva.
- De! - nevettem. - Ne kamuzz, tudom hogy ezért mondtad! - mosolyogtam.
- De ne mondd el neki! - kért.
- Kvittek vagyunk - bólintottam mosolyogva. - Viszont hívd el randizni!
- Eljönne? - kérdezte.
- Hülye vagy? - kérdeztem nevetve, majd előhoztam a lelkesítő beszéd hangomat. - Te Harry Styles vagy! Ha az utcán sétál egy lány és életében nem beszélt veled, még az is szívesen elmenne! Sőt, az sem érdekelné, hogy nem egy nyelvet beszéltek! - mondtam biztatóan.
- Meddig gyakoroltad ezt a hangot? - kérdezte mosolyogva.
- A húgom tanította, de ne tereld a témát! - mondtam.
- Hatásos! Amúgy ha jön, elhívom. - mosolygott, mire a farzsebemből előhúztam a telefonomat és megnéztem az üzeneteket.
- Hűha! - nevettem. - Ott tart a veszekedés, hogy már azon röhögnek, hogy ha összejönnék, a gyerekszobában esnénk egymásnak, vagy átmennénk egy másikba! - mondtam és sóhajtottam. - Biztos, hogy Gin kezdte! - nevettem, majd írtam.
Ha megtárgyaltunk valamit, ami egyenlő a lehetetlennel, akkor nem lenne kedvetek Milánóba utazni és hozni nekem egy csomó ruhát? - írtam.
Rohanunk, de hogy szerzünk jegyet? - kérdezte Vicky.
Ne aggódj, egy olasz pasi a nagyapám és haldoklik! :D - írta Ginger.
Irány megmenteni a nagypapádat! :D :D - írta Vick, majd eltettem a telefonom. ű
- Jönnek. - nevettem.
- Hogy szereznek jegyet? - kérdezte Harry.
- Ha pasi lesz a pultnál Ginger megoldja, ha csaj, akkor Gin papája olasz és haldoklik. - nevettem.
- Jó taktika! - nevetett.
Mikor megettük a kajánkat, elindultunk föl, de halban sajnos nem voltam elég ügyes.
- Jasmine Barryl? - kérdezte a portás srác.
- Basszus. - suttogtam, mire Hazza felnevetett. - Most nem jön be a futunk taktika, ugyanis a lift nagyon lassú, tehát menj, majd megyek! - sóhajtottam, mire Harry röhögve elengedett és felment a lifttel, míg Én a pulthoz mentem.
- Jó reggelt. - mondtam.
- A tegnap esti... - mondta volna, de közbe vágtam.
- Nagyon sajnálom, csak tudod Londonból indultam egy forgalmi dugóból haza, mikor a haverjaim hívtak, hogy baj van és azonnal ide kell jönnöm és átrohantam a dugón, aztán csórtam egy fuvart, aztán a reptéren azt kamuztam, hogy a tesóm szülni fog, így először nem adtak jegyet, aztán egy csaj mégis adott, a repülést végig aludtam, a mellettem ülő lány ébresztett fel és aztán egy óra út egy idegen pasival egy autóban, aki hozzám se szólt, aztán nem akartad megmondani, hogy hol vannak és... - próbáltam jól fogalmazni. - Hát összegezve egy hülye liba vagyok. - sóhajtottam.
- Nem rossz sztori. - mosolygott. - Így kezdem érteni ezt a csókot. - nevetett.
- Tényleg sajnálom! - mondtam.
- Nem haragszom. - nevetett. - Egyébként Thomas vagyok. - mosolygott.
- Tényleg nem? - kérdeztem aggódva.
- Nem, de szívesen megismernélek egy kicsit jobban. - mondta mosolyogva. - Tudom, hogy tovább mész majd a turné miatt, de nagyon érdekes lánynak tűnsz. Mit szólnál egy ebédhez?
- Benne vagyok! - mosolyogtam. - Most viszont mennem kell, mielőtt valami nagyobb kárt okoznak! - mutattam a lift felé, mire mosolyogva bólintott.
Én eltűntem a lifttel, de mosolyogtam. Aranyos, kedves és fura módon csak nevetetten azon, hogy megcsókoltam. Mikor benyitottam, mindenki rám nézett.
- És megérkezett köreinkbe egy tejbe tök mosolyú Jas. - mosolygott Niall.
- Haha! - forgattam a szemem mosolyogva.
- Mik a hírek? - kérdezte mosolyogva Liam.
- Jön a két hülye a ruháimmal. - mondtam.
- Jó, de mi van a portással? - sürgetett Louis.
- Te elmondtad? - néztem halálos pillantással Harryre.
- Mivel megkérdezték, hogy hol vagy! - nevetett.
- Tehát? - kérdezte Niall.
- Együtt ebédelünk. - rántottam vállat mosolyogva.
- Akkor kezd minden jó lenni, nem? - kérdezte mosolyogva Niall. - Pasi, barátnők, vidám vagy és mi is itt vagyunk! - mondta.
- Oké, de a pasi ügy is csak addig tart, amíg el nem megyünk innen. - magyaráztam. - Meg a táncos gyerekek!
- Hát a pasi az tényleg nem jön össze, de a tánc ha hazamegyünk még simán összejön! - mondta Lou.
- Hát ja. - sóhajtottam, majd mosolyogva leültem. - Meg vagyok áldva veletek! - nevettem.
- Ebben biztos lehetsz! - nevetett Liam.
- Akkora ötletem van! - ugrottam fel, majd az ötlet után eszembe jutott valami. - Várjunk, hol a törpe? - kérdeztem.
- Jó kezekben. - mosolygott rám Louis.
- Oké, tehát a táncos gyerekeknek tanítunk majd egy koreográfiát az egyik dalotokra és azt majd az egyik koncerten előadják! - mondtam mosolyogva.
- Ez tényleg király! - pacsizott velem Liam.
- És melyik dal? - kérdezte Niall. - Mert akkor élőben énekelhetünk közben! - mondta.
- Majd megbeszélem velük és ti meg majd aznap tudjátok meg! - mosolyogtam.
- Oké, ez tök jó! - bólogatott Harry.
- Na, hol van a kis Tommo? - kérdeztem mosolyogva.
- Louval és Luxal. - mosolygott Liam.
- Azt hitted elhagytuk? - kérdezte nevetve Niall.
- Őszintén szólva igen! - bólintottam.
- Louis! - szaladt be Lux, majd Tommo előtt állt meg.
- Mondjad Lux! - kapta az ölébe mosolyogva.
- Ha Deborah nagyobb lesz, ugye majd játszhatunk együtt? - kérdezte tőle mosolyogva.
- Természetesen! - mosolygott rá Louis.
- És Én? Én nem játszhatok veletek? - kérdeztem Luxot.
- De! - csimpaszkodott a nyakamba, így átvettem az ölembe. - Olyan jó lesz! - mondta mosolyogva.
- Képzeld el, hogy akkor majd kettőtöknek együtt milyen sok játéka lesz! - mosolyogtam rá.
- És neked? - kérdezte.
- Nekem is vannak még. - mosolyogtam. - Meg a húgom játékai is megvannak!
- Az úgy tényleg rengeteg! - mosolygott vidáman.
- És képzeld el, hogy majd az Én gyerekemnek is milyen sok játéka lesz és akkor már egész játszóházat tudtok majd nyitni! - nevettem.
- Te már reggeliztél? - kérdezte mosolyogva.
- Igen. - mosolyogtam rá.
- És van édesség? - kérdezte nagy mosollyal.
- Egy csomó, de Anya örülni fog neki? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem, az a tervem, hogy nem fogja tudni! - mondta, mire elnevettem magam.
- Menj a fiúkkal, akkor annyit eszel amennyit akarsz! - mosolyogtam és letettem.
- Menjünk! - fogta meg Niall kezét és elkezdte húzni az ajtó felé.
- Jas, jössz? - kérdezte Liam.
- Nem, maradok. - mosolyogtam.
- Gyere már! Legalább meglesed a kis hódolódat! - nevetett Niall.
- Jó, legyen! - sóhajtottam mosolyogva és felálltam.
Reggeli után mikor mentünk volna a lifthez a két bolond barátnőmet láttam meg és a nyakukba ugrottam.
- Hiányoztatok! - szorítottam magamhoz őket.
- Te is! - mondták egyszerre, majd elnevették magukat.
- Bár néha, tudod egy SMS-t dobhatnál, hogy hova mész! - mondta Vicky.
- Ha elkezdek veletek SMS-ezni, vagy összevesztek valami hülyeségen, vagy érdekes helyen kötünk ki! - mondtam, majd elvettem a bőröndjeimet tőlük.
- Miért van az, hogyha nem vagyunk körülötted, annyi minden történik veled, ha meg igen, semmi?- kérdezte Gin.
- Ez hülyeség, velem mindig van valami! - néztem rá mosolyogva.
- Oké, lényegtelen! Nekem azonnali pihenésre van szükségem! - mondta Vicky. - Utálom a repülőket, irtózom tőlük, főleg Gingerrel, aki halál nyugodt! Értitek? Nyugodt! - mondta idegesen.
- Vicky, mély levegő! - simogattam.
- Nem, Jasmine nekem nincs szükségem mély levegőre, nekem egy puha ágyra van szükségem! - mondta, mire elnevettem magam és belöktem a liftbe. - Micsoda törődő barátnőm van! Mond, egy szikláról is ilyen kecsesen löknél le? - kérdezte.
- Nem, akkor előtte elköszönnék tőled, megölelnélek és kedvesen, óvatosan löknélek! - mosolyogtam.
- De lelöknél! - mondta.
Én elnevettem magam. Mikor beléptünk a lakosztályba, Vick lerúgta a cipőjét, a táskáit az út közepén ledobta, majd a legelső számára szimpatikus szobába benyitott.
- Ez ki szobája? - kérdezte.
- Enyém. - mondta Louis.
- Csak volt! Keress másikat! Ha felkeltesz, megrágom a lelked és kiköpöm! - mondta, majd bevágta az ajtót.
- Szegénykém! - sóhajtott Ginger. - Teljesen kész van! - nevetett.
- Nincs vele egyedül! - mondtam és eldőltem a kanapén.
- Miért? - kérdezte Niall.
- Ugyanis hagytatok ülve aludni egy kanapén! - mondtam.
- Jó, de annak jobban örültél volna, ha felkeltünk? - kérdezte Liam.
- Nem, többet nem alszom a kanapén. - mondtam. - Vickyvel nem aludhatok, ugyanis nekem végem, ha be merek lépni abba a szobába, tehát vagy kiveszek egy szobát, vagy a kanapén maradok! - gondolkoztam hangosan.
- De akkor Louisnak is szobát kell kivennie! - mondta Niall.
- Akkor megyek öngyilkos leszek! - mondtam, majd benyitottam Louis szobájába.
- Vicky, azonnal húzzál ki innen, ugyanis miattad kell a kanapén aludnom! - mondtam hangosan.
- Jól van, de hova menjek? - kérdezte. - Meg amúgy is, neked így is úgy is ott kell aludnod! - mondta és felállt.
- Magasról tojok rá, hogy hol alszol, felőlem akár a halban is lehetsz, csak nekem legyen egy ágyam! Teljesen mindegy kivel kell osztoznom rajta! - mondtam.
- Azért ez egy kicsit vakmerő! - nevetett Ginger.
- Vicky! - szóltam, de csak állt az ágyon.
- Vigyél át! - nyafogott, majd az ölembe kaptam.
- Hova? - kérdeztem.
- Teljesen mindegy! - rántott vállat.
- Niall, mit szólsz egy csöndes gyilkoshoz? - fordultam felé, mire elmosolyodott.
- Jöhet. - nevetett.
- Egyszer meghálálom... - mondta Vicky. - Na jó, úgysem fogom, ne ringasd magad ebben a hitben! - rántott vállat, mire mosolyogva az ágyra tettem.
Becsuktam az ajtót, majd mosolyogva mentem ki és nyúltam el a kanapén.
- Hozok egy babát! - jött be mosolyogva Louise.
- Én kérem! - nyújtottam a kezem, mire odaadta.
Én mosolyogva a mellkasomra fektettem.
- Csillagom, nem tűnsz te sem valami frissnek! - simogattam a hátát, mire lassan fejét letette a mellkasomra.
- Annyira édesek vagytok! - mosolygott Ginger.
- Hát tudod, ha két arany összekerül, annak édes pillanatok lesznek az eredményei! - néztem rá mosolyogva.
- Amúgy tényleg jól állna neked egy baba! - mosolygott rám Payno.
- Most megelégszem bébi Tomlinsonnal! - simogattam a kis fejét, majd lassan egyre laposabbakat pislogott, aztán mivel mindenki csöndbe maradt, szép lassan elaludt.
Egy darabig hagytuk, hogy így aludjon, nem akartuk, hogy ahogy felveszi valaki felébredjen, de mikor már elég mélyen szundikált Louis elvette tőlem és bevitte a szobájába, majd visszajött közénk.
- Imádom! - mosolyogtam.
- Ki gondolta volna? - nevetett halkan Tommo.
- Juj, nekem készülnöm kell, megyek ebédelni a portás sráccal! - mosolyogtam Gingerre.
Ő felugrott, majd felnyitotta mind a 3 bőröndömet és matatott bennük. Én mosolyogva figyeltem mit csinál.
- Tessék! - nyomott a kezembe ruhákat Ginger, majd benyomott az egyik szobába.
Gyorsan átvedlettem, majd Gin megcsinálta a sminkemet is és a hajamat. Mosolyogva mentem ki a többiek közé.
* Louis szemszöge *
Nem tagadom, szívesen összevesztem volna valamin a portás sráccal és kirúgattam volna, csakhogy Jasminet hagyja békén, de nem lehetek ennyire bunkó, ráadásul El is ma este jön. Jas annyira szép volt azokban a ruhákban, hogy nem szívesen engedtem ki a szobából. Lehet, hogy nem hiszi el, de akkor is gyönyörű lány!
- Akkor megyek! - mosolygott és zsebre tette a telefonját. - Majd árkezem! - mondta és mosolyogva becsukta maga után az ajtót.
Én kicsit, na jó nagyon kikészültem. Ez most egyáltalán randi, vagy baráti találkozás? Mármint vágom, hogy lesmárolta a portás srácot, de... Na jó Louis, add fel! Ez egy randi.
- Louis, mikor jön Eleanor? - zavarja meg elmélkedésemet Niall.
- Elvileg este, de azt mondta, hogy lehet nem tud. - meséltem el neki a fejleményeket.
Oké, most nem igazán tudok dönteni. Egyrészt jó lenne, ha jönne Eleanor, ugyanis szeretem Őt, meg vele egy kicsit féltékennyé tudom tenni Jasminet, már ha egyáltalán zavarja, mert néha úgy látom féltékeny, néha halál jól el van anélkül, hogy ránk pillantana. Másrészt, ha nem jön, akkor valószínű Jasmine velem fog aludni, ami meg megint jó, mert akkor olyan, mintha a barátnőm lenne, ráadásul nagyon édes a kis álmos hangjával és az álmos mosolyával. Az az egy óra, míg Jas randizni volt azzal a sráccal, nagyon lassan telt és hálát adtam az égnek, mikor belépett az ajtón.
- Na milyen volt? - kérdezte mosolyogva Ginger az ajtót becsukó, vidám lányt.
- Nagyon kedves, aranyos. - mosolygott rá. - Viszont megbeszéltük, hogy nem jönne össze, mivel mi elmegyünk. - mondta.
Igen! - ugráltam örömömben a fejemben.
- Sajnálom! - mosolygott rá Niall.
Hülye vagy ír barátom?!
- Nem fontos! - legyintett mosolyogva Jasmine. - Semmi szükségem egy pasira, aki féltékenykedik, ha valakihez hozzászólók, nyilván nem nézné jó szemmel, hogy 4 sráccal élek egy házban, akik ráadásul szupersztárok! - rántott vállat mosolyogva, majd leguggolt az egyik bőröndjéhez és turkálni kezdett benne.
Ez most azt jelenti, hogy no pasi? Az nekem jó! Már, ha ez rám nem vonatkozik! Bár ígérem, hogy nem leszek féltékeny magamra és a srácokra. Jó, azt nem ígérem, hogy más pasikra nem lennék, de nem zavarna, hogy velünk él!
- Ez egy tök jó nézőpont! - mosolygott Ginger. - De nem félsz, hogy egyedül fogsz meghalni? - kérdezte.
- Ebbe bolondultam bele, mikor leléptem LA-be! - nézett rá Jasmine mérgesen.
- Oké, tudom! De most muszáj volt megkérdeznem! - mondta.
- Amúgy már nem! - rántott vállat mosolyogva Jas.
- Akkor jó! - ölelte meg Gin.
Ekkor meghallottuk Bory sírását. Én elmosolyodtam, majd megindultam a szobába.
Én kicsit, na jó nagyon kikészültem. Ez most egyáltalán randi, vagy baráti találkozás? Mármint vágom, hogy lesmárolta a portás srácot, de... Na jó Louis, add fel! Ez egy randi.
- Louis, mikor jön Eleanor? - zavarja meg elmélkedésemet Niall.
- Elvileg este, de azt mondta, hogy lehet nem tud. - meséltem el neki a fejleményeket.
Oké, most nem igazán tudok dönteni. Egyrészt jó lenne, ha jönne Eleanor, ugyanis szeretem Őt, meg vele egy kicsit féltékennyé tudom tenni Jasminet, már ha egyáltalán zavarja, mert néha úgy látom féltékeny, néha halál jól el van anélkül, hogy ránk pillantana. Másrészt, ha nem jön, akkor valószínű Jasmine velem fog aludni, ami meg megint jó, mert akkor olyan, mintha a barátnőm lenne, ráadásul nagyon édes a kis álmos hangjával és az álmos mosolyával. Az az egy óra, míg Jas randizni volt azzal a sráccal, nagyon lassan telt és hálát adtam az égnek, mikor belépett az ajtón.
- Na milyen volt? - kérdezte mosolyogva Ginger az ajtót becsukó, vidám lányt.
- Nagyon kedves, aranyos. - mosolygott rá. - Viszont megbeszéltük, hogy nem jönne össze, mivel mi elmegyünk. - mondta.
Igen! - ugráltam örömömben a fejemben.
- Sajnálom! - mosolygott rá Niall.
Hülye vagy ír barátom?!
- Nem fontos! - legyintett mosolyogva Jasmine. - Semmi szükségem egy pasira, aki féltékenykedik, ha valakihez hozzászólók, nyilván nem nézné jó szemmel, hogy 4 sráccal élek egy házban, akik ráadásul szupersztárok! - rántott vállat mosolyogva, majd leguggolt az egyik bőröndjéhez és turkálni kezdett benne.
Ez most azt jelenti, hogy no pasi? Az nekem jó! Már, ha ez rám nem vonatkozik! Bár ígérem, hogy nem leszek féltékeny magamra és a srácokra. Jó, azt nem ígérem, hogy más pasikra nem lennék, de nem zavarna, hogy velünk él!
- Ez egy tök jó nézőpont! - mosolygott Ginger. - De nem félsz, hogy egyedül fogsz meghalni? - kérdezte.
- Ebbe bolondultam bele, mikor leléptem LA-be! - nézett rá Jasmine mérgesen.
- Oké, tudom! De most muszáj volt megkérdeznem! - mondta.
- Amúgy már nem! - rántott vállat mosolyogva Jas.
- Akkor jó! - ölelte meg Gin.
Ekkor meghallottuk Bory sírását. Én elmosolyodtam, majd megindultam a szobába.
* Jasmine szemszöge *
Gyorsan átvettem egy kényelmesebb öltözéket, majd a hajamat is összekötöttem és kontaktlencsét is szemüvegre cseréltem, majd kimentem.
- Louis, Doncasterbe elvitted már a törpét, vagy esetleg anyukád látta már? - kérdeztem tőle.
- Nem. - húzta el a száját.
- Anyukád ki fog csinálni! - mondtam.
- Valószínű! - bólintott. - Nem akarsz majd eljönni velem? - kérdezte rám nézve, mire nagyra nyíltak a szemeim.
- Először is, nem is ismerem a családod. - mutattam fel a hüvelykujjam. - Nem vagyok a gyerek anyja. - nyújtottam ki a mutató ujjam. - Harmadszorra, pedig a barátnőd sem vagyok! - nyújtottam ki melléjük a középső ujjamat is.
- Oké, de... - mondta volna.
- Kíváncsi vagyok rá, hogy mi keresni valóm lenne a találkán! - kérdeztem karba tett kézzel mosolyogva.
- Mert olyan... - gondolkozott Louis a megfelelő szón. - Elbűvölő vagy!
- Köszönöm, de ezzel a bókkal nem vettél rá, hogy menjek! - mondtam.
- Olyan... - gondolkozott Niall. - Olyan vagy, aki a személyiségével tarol! - mondta, mire felhúztam a szemöldököm.
- Jasmine, ha téged is bemutatlak, akkor anyukám és a tesóim valószínű, hogy elfelejtenek agyonvágni, mert olyan lány vagy, aki annyira barátságos, mosolygós és pattogós, hogy szinte csak szeretni lehet! - magyarázta Louis.
- Oké, bár nem igazán értem. - sóhajtottam.
- Simán eltereled a figyelmet Louis hülyeségéről! - mondta Hazza.
- Tehát kihasználsz! - mosolyodtam el karba tett kézzel.
- Nem... - húzta el az e-t és gondolkozott közben, hogy hogyan is húzhatná ki magát ebből. - Csak...- gondolkozott.
- Hallgatlak! - mosolyogtam magabiztosan.
- Jas, nem használlak ki! - mondta Louis. - Csak ki kéne húznod a bajból!
- Nem használsz ki, csak kihasználsz! - nevettem. - Belemegyek! - sóhajtottam. - De csak felsorolnám, hogy Londonból Milánóba utaztam, a turné idejére elvállaltam a lányodat és elmegyek veled Doncasterbe, hogy ne kapj akkora szidást! - soroltam.
- Velem aludhatsz? - kérdezte olyan "bocsi, igazad van és jobb nem jutott eszembe" mosollyal.
- Szerintem ez a minimum! - mondtam felhúzott szemöldökkel.
A nap vége nem volt izgalmas, viszont nagyon jó volt úgy lefeküdni aludni, hogy Louis ölelt magához, bár ez tilos lenne hivatalosan.
- Louis, Doncasterbe elvitted már a törpét, vagy esetleg anyukád látta már? - kérdeztem tőle.
- Nem. - húzta el a száját.
- Anyukád ki fog csinálni! - mondtam.
- Valószínű! - bólintott. - Nem akarsz majd eljönni velem? - kérdezte rám nézve, mire nagyra nyíltak a szemeim.
- Először is, nem is ismerem a családod. - mutattam fel a hüvelykujjam. - Nem vagyok a gyerek anyja. - nyújtottam ki a mutató ujjam. - Harmadszorra, pedig a barátnőd sem vagyok! - nyújtottam ki melléjük a középső ujjamat is.
- Oké, de... - mondta volna.
- Kíváncsi vagyok rá, hogy mi keresni valóm lenne a találkán! - kérdeztem karba tett kézzel mosolyogva.
- Mert olyan... - gondolkozott Louis a megfelelő szón. - Elbűvölő vagy!
- Köszönöm, de ezzel a bókkal nem vettél rá, hogy menjek! - mondtam.
- Olyan... - gondolkozott Niall. - Olyan vagy, aki a személyiségével tarol! - mondta, mire felhúztam a szemöldököm.
- Jasmine, ha téged is bemutatlak, akkor anyukám és a tesóim valószínű, hogy elfelejtenek agyonvágni, mert olyan lány vagy, aki annyira barátságos, mosolygós és pattogós, hogy szinte csak szeretni lehet! - magyarázta Louis.
- Oké, bár nem igazán értem. - sóhajtottam.
- Simán eltereled a figyelmet Louis hülyeségéről! - mondta Hazza.
- Tehát kihasználsz! - mosolyodtam el karba tett kézzel.
- Nem... - húzta el az e-t és gondolkozott közben, hogy hogyan is húzhatná ki magát ebből. - Csak...- gondolkozott.
- Hallgatlak! - mosolyogtam magabiztosan.
- Jas, nem használlak ki! - mondta Louis. - Csak ki kéne húznod a bajból!
- Nem használsz ki, csak kihasználsz! - nevettem. - Belemegyek! - sóhajtottam. - De csak felsorolnám, hogy Londonból Milánóba utaztam, a turné idejére elvállaltam a lányodat és elmegyek veled Doncasterbe, hogy ne kapj akkora szidást! - soroltam.
- Velem aludhatsz? - kérdezte olyan "bocsi, igazad van és jobb nem jutott eszembe" mosollyal.
- Szerintem ez a minimum! - mondtam felhúzott szemöldökkel.
A nap vége nem volt izgalmas, viszont nagyon jó volt úgy lefeküdni aludni, hogy Louis ölelt magához, bár ez tilos lenne hivatalosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése