46. rész

Szomorúan indultunk el, ugyanis nagyon jó volt. Imádni való az összes Tomlinson lány, - Louist szóba se hozzuk - Jay is szeretetre méltó. Nagyon jó volt, de az úton Én megint elaludtam, ahogy Deborah is. Mikor megérkeztünk már sötét volt, de Én nem voltam álmos. Bory szerencsére fel sem ébredt arra, hogy otthon van, így csak betettük az ágyacskájába és aludt tovább. Mikor leértem a 3 fiú nyakába ugrottam, majd mikor meguntam a szeretgetésüket elengedtem őket és elkezdtünk beszélgetni. Sajnos mind hamar elálmosodtunk és azért feloszlott a mese est.

Valamikor éjjel arra ébredtem, hogy nyílik az ajtóm. Louis kukucskált be. Nem láttam rendesen, - tekintve, hogy sötét volt és nem volt rajtam szemüveg - de láttam, hogy egy szál boxerben van. Halkan becsukta maga mögött az ajtót, mire álmosan felkönyököltem.
-   Alszol? - kérdezte suttogva.
Én felkapcsoltam az éjjeli lámpát magam mellett.
-   Nem kedves Louis, ejtőernyőzöm! - horkantottam, majd azért sunyiban végignéztem rajta és elolvadtam, majd lepárologtam.
-   Zavarok? - kérdezte.
-   Mond, mi dolgom lenne... - nyomtam meg a telefonom középső gombját. - Éjjel 2 órakor? - kérdeztem.
-   Jó, de ha aludni szeretnél vagy... - motyogott.
-   Ne nyavalyogj már! - mosolyogtam rá. - Kíváncsi lennék, hogy miért kerestél fel ilyenkor.
-   Csak öhm... - dadogott.
-   Gyere! - húzódtam arrébb az ágyamon és felvettem a szemüvegem.
Leült mellém a hátát az ágyam támlájának döntve, mivel Én is így ültem.
-   Mesélj. - mosolyogtam rá.
-   Veled álmodtam. - mondta halkan, mire hatalmasra nyíltak a szemeim.
Hát izé... Én is vele álmodtam, csak kicsit szégyenlem ezeket a perverz álmokat.
-   Velem? - kérdeztem.
-   Igen és így érzem muszáj elmondanom neked. - sóhajtott. - De itt nagyon meleg van!
Egyébként tényleg fülledt meleg volt, így lerúgtam a takarót és az ablakhoz mentem, majd kinyitottam. Tényleg sokkal jobb volt, mint eddig.
-   Tehát? - mosolyogtam rá.
-   Azt álmodtam, hogy... - mondta és gondolkozott rajta, hogy hogyan fejezze ki magát. - hogy hárman voltunk. - sóhajtott.
-   Kivel? - kérdeztem.
-   Te, Bory és Én. - mondta. - És Bory már ovis volt és téged szólított anyának. - mondta, mire még mindig hatalmas szemekkel néztem rá.
Nagyon jól esett, hogy ezt álmodta velem, de mégis mit mondjak erre?
Csak néztem a csodálatos arcát és nem tudtam megszólalni.
-   Louis... - motyogtam.
-   Tudom, hülyeség volt ezt így rád zúdítanom. - bólintott. - Nagy hülyeség volt. - bólintott.
-   Nem, nem így értettem. - mondtam. - Csak.... erre nem igazán tudok mit mondani. - fújtam ki a bent tartott levegőt.
-   Tudom, hogy csak egy álom volt. - bólintott. - Valószínű, hogy ez nem fog bekövetkezni.
Ez fájt, nagyon. Nem mondta, hogy nem is szeretné, de ez egy egyszerű "sose leszel a barátnőm" mondat is lehetett volna.
-   Nem tudhatod. - csúszott ki a számon. - Mármint... öhm... - makogtam. - Bármi megtörténhet, nem? - kérdeztem esetlenül.
-   De. - mondta Ő is elég szerencsétlenül. - Mostanában jól alszol? - terelte a témát.
-   Hát nem délig, de annyira nem rossz... már.
-   Akkor aludj jól, nem zavarlak tovább. - állt volna föl, de megfogtam a karját.
-   Maradj! - kértem, mire elmosolyodott, bólintott és befészkelte magát mellém.
A lámpát lekapcsoltam és egy darabig hallgattam, ahogy Louis halkan szuszog, majd Én is elaludtam.

Hirtelen valaki konkrétan betört a szobámba és visítani kezdett: Eleanor.
-   Te nem tudnál mondjuk egy másik országban visítani? - néztem rá mérgesen.
-   Jasmine, te nekem ne... - mondta volna idegesen.
-   Kiváglak! - kiabáltam idegesen.
-   Te kinek képzeled magad? - kérdezte gúnyosan.
-   Neked ahhoz semmi közöd, viszont húzzál kifelé. - kiabáltam.
-   Lányok! - szólt ránk mérgesen Louis.
Én idegesen kivágtam a szekrényem oldalát és kidobáltam néhány ruhát. Bevonultam velük a fürdőbe, majd magamhoz képest gyorsan készen lettem, de hallottam, ahogy a két szerelmes kiabál egymással az Én szobámban. Nem zavartattam magam, bementem a gardróbomba és összepakoltam a táncos cuccaimat. Louis mellett megcsörrent a telefonom. Kevin hívott.
-   Szia. - mondtam.
-   Szia! Mizu?
-   Éppen egy veszekedés közepén vagyok. - mondtam. - Pontosabban Én nem veszek részt benne, csak körülöttem üvöltenek. - meséltem, ugyanis Louis és Eleanor észre se vettek.
-   Szegények. - sóhajtott. - Meglátogatlak.
-   Oksi. - mondtam és elmosolyodtam.
Én lementem, elmeséltem a lentieknek mi folyik az emeleten, majd megérkezett Kevin. Egy rövid csókkal üdvözöltük egymást.
-   Merre voltál? - kérdezte mosolyogva.
-   Sok felé. - legyintettem.
Érdekes lenne, ha megtudná, hogy Louis családjánál voltam. Hirtelen nyílt az ajtó és Vicky ugrott be rajta.
-   Jasmine Barryl! - sikított. - Te nyomorok krumpli! - ugrott a nyakamba, mire nevetve szorítottam magamhoz. - Milyen volt Louis családjánál? Szeret az anyukája? És a húgai kedvesek? És hol aludtál? Szép hely Doncaster? Ugye egyszer engem is elviszel? - sorolta a kérdéseit.
-   Nagyon jó volt, igen, nagyon, a vendég szobában, szép és nem tudom. - soroltam a válaszokat.
-   Mit kerestél a családjánál? - kérdezte Kevin mérgesen.
-   Elhívott. - rántottam vállat.
-   Az Én szüleimhez nem jössz el! - kiabált.
-   Kevin, ha hisztizni fogsz, csak mert Ő az egyik legjobb barátom, teljesen fölösleges egymást nyúznunk! - néztem rá mérgesen.
-   Szerintem is! - mondta, majd kiviharzott az ajtón.
Szakítottunk.
-   Téged ez meg sem hat? - nézett rám csodálkozva Liam.
-   Nem szerettem, csak jó volt, hogy mellettem volt és két napig elvoltam vele. - rántottam vállat.
-   Imádom, hogy nem sírsz egy hülye után! - ölelt meg Vick.
-   Sajnos túl sokszor csinálom ezt. - sóhajtottam.
-   Jasmine! - lépett be kiabálva Ginger. - Én unlak! - nézett rám mérgesen ölelés nélkül.
-   Ó, bocs. - rántottam vállat.
-   Most feltolod a kis segged és elmondod annak az idiótának, akinek annyi agya sincs, mint egy szőke halott molylepke kakijának, hogy te, akinek annyi esze sincs, mint egy ribancrendszámos szétrohadt sült krumplinak a kukában, hogy mit érzel iránta! - mondta mérgesen.
-   Én is szőke vagyok! - nézett rá mérgesen Vicky.
-   Ez mindent megmagyaráz! - nyújtotta rá a nyelvét Liam, mire csak nevettem.
-   Te miért nem vagy már az emeleten? - kérdezte mérgesen rám nézve Ginger.
-   Éppen egy párkapcsolati vita folyik, plusz nem törhetek rá így! Meg amúgy is csak beégnék. - mondtam.
Vicky hirtelen elkapott hátulról és befogta a számat, míg Ginger lefogta a kezemet is.
-   Louis! - ordított fel Liam.
-   Nem érek rá! - kiabált vissza mérgesen.
-   Sajnos elfoglalt. - rántottam vállat.
Már mindkét lány befogta a számat. Próbáltam szabadulni, de Hazza elkapta a lábaimat is. A földön ültem, míg a kezeim a fülem mellett fölemelve tartotta Ginger, Vicky befogta a számat Harry, pedig a lábaimat. Liamre és Niallre pillantottam segítség kérően.
-   Louis! - kiabált Niall.
Én próbáltam össze-vissza csapkodni, de Liam átvette Harrytől a bal lábam.
-   Fogd már fel, hogy nem megyek! - kiabált mérgesen.
-   Jasmine, kiabálj! - mondta Vick. - Ha mást kiabálsz, berakunk a csomagtartóba! - fenyegetett, mire bólintottam.
Elengedte a számat, de nem csináltam semmit. Niall meghúzta a hajam, mire engedelmeskedtem.
-   Louis! - sikítottam. - Hülye, fáj a fejbőröm! - motyogtam már Vicky kezébe.
-   Mi van már? - trappolt le mérgesen.
Még mindig nem volt felöltözve, ugyan úgy volt, ahogy velem aludt, vagyis egy szál boxerben.
-   Jasmine mondani akar valami nagyon fontosat! - mondta rám mosolyogva Liam, majd Vick levette a kezét a számról.
-   Ez kezd átmenni emberrablássá! - néztem rájuk.
-   Jasmine! - húzta meg a hajam Niall közben, pedig Vick visszatette a kezét.
-   Nem fogunk bántani és elengedünk, ha most szépen kimentek a kertbe ketten és elmondod, amit már nagyon ideje lenne. - mondta lágy hangon Ginger, mire még mindig ijedten nézve rá megráztam a fejem. - Akkor Niall többet nem húzza meg a hajad, mind elengedünk és boldog befejezés lesz! - folytatta.
-   Ha jó kislány leszel, nem égetem le a hajad! - mosolygott Harry és Ő is lágy hangon mondta.
Kis sikoly hagyta el a számat.
-  Nem kínzunk tovább, ha most aranyosan mész és megbeszélitek. - mondta szintén lágy hangon Payno, de összeszorítottam a szemem és csak tiltakoztam.
Nem mondhatom el! Hogy élnénk tovább egy házban?
-  Jasmine, ne szórakozz! - kiabált rám idegesen Vicky, majd elengedett és megpofozott. - Szedd össze magad, állj fel és mond el Louisnak, miről van szó! - kiabált rám, mire a többiek elengedtek.
-   Te hülye vadorzó állat! - tettem a kezem az arcomra.
-   Jas, szedd össze magad! Ne legyél már ilyen nyomorék töketlen! - mondta Ginger.
-   De nem akarom... - motyogtam.
-   Kelj fel és légy erős nő, olyan amilyen valójában vagy! Neked az a pofon simogatás volt, Niall hajhúzása se! Te mindent kibírsz, te egy harci tank vagy! - mondta és kaptam még egy pofont, de az már a beszédhez hasonlóan ösztönzően hatott rám.
Én bólintottam, majd felálltam.
-   Attól még elmehetnétek emberrablónak! - mutattam rájuk.
-   Mit kell megbeszélnünk? - nézett rám értetlenül Louis.
-   Menjünk ki. - böktem a fejemmel a kert felé, mire bólintott.
Az ajtóban Louis előre engedett, majd leültünk a hintaágyba. Louis óvatosan lökte meg a lábával Én, pedig vele szembe fordulva ültem törökülésben.
-   Valami borzasztó dolog? - kérdezte egy kicsit félve, mire halványan elmosolyodtam és megráztam a fejem.
-   Csak egyet ígérj meg. - néztem fel rá. - Ezzel nem ronthatom el a barátságunkat. Nem lesz hatalmas feszültség kettőnk közt és ha nem történik semmi, nem tekintesz rám majd másképp. - kértem.
-   Megígérem. - bólintott.
Nagy levegő Jas! Annyiszor álmodtad meg, képzelted el, gyakoroltad!
Jó, de ott nem volt ott!
Vicky és elmondta, hogy kemény csaj vagy!
-   Szeretlek! - súgtam magam elé.
Minden erőmmel azt reméltem, hogy hallotta és nem kell még egyszer elmondanom. Az volt a vágyam, hogy csak annyit mondjon: "Én is szeretlek!" 
-   Jasmine, nem hallom! Légyszíves nekem mond, ne... - fordult meg és meglátta, hogy eddig a szomszéd házat néztem. - a szomszédunk csodás házát. - kért, mire hatalmas sóhaj tört fel belőlem.
-   Már nagyon rég óta, titokban, reménykedve, mégis megszállottként szeretlek! - mondtam hangosabban a szemébe nézve.