39. rész

* Louis szemszöge *

Dél körül ébredtem. Eleanor is mellettem szuszogott még. Várjunk, ha mi alszunk, mi van Boryval? Felpattantam, de nem volt az ágyában. Ijedten mentem ki. 

-   A felelősségteljes apuka csak nem elhagyta a gyereket? - kérdezte nevetve Vick. 

-   Hol van? - kérdeztem. 

-   Itt van! - nevetett Hazza és a kanapén játszott vele. 

Mikor már mindenki felébredt, elkezdtem gyanakodni, hogy hol lehet Jas, de aztán eszembe jutott, hogy hibernálta magát. Később, mikor Deborah aludt, Vicky elment Gingerrel valami boltba Eleanor, pedig egy plázába vásárolni, nézegettem a telefonom és megláttam egy rajongó posztját. 

"Jasmine Barryl! Egyszerűen annyira kedves, vidám és vicces lány! Nem csodálom, hogy a srácok bírják! Ma találkoztunk egy kávézóban, LA-ben. Éppen egy táncversenyre igyekezett és ennek ellenére megállt csak, hogy képet készítsünk és még beszélgetett is velem! Hogy lehet valaki ennyire szép és kedves is?" - írta a lány és kirakott egy közös selfiet is. 

Minden dicséret igaz volt erre a lányra, ugyanis Ő ilyen! Viszont ott felment bennem a pumpa, hogy LA-ben. Felpattantam a kanapéról, a szobájába indultam és nem volt ott. Mikor kimentem, idegesen néztem a srácokra. 

-   Melyikőtök tudta? - kérdeztem mérgesen, de halkan. 

-   Én, de haver... - mondta volna Liam, de közbe szóltam. 

-   És miért nem állítottad meg? Vagy miért nem mondtad? - kérdeztem mérgesen. 

-   Louis, Jasmine nem a kutyánk! Szabad élete van, nem? - kérdezte, mire bólintottam, ugyanis igaza volt, de akkor is! 

-   De mi van, ha nem jön vissza? - kérdeztem. 

-   Megígérte! Csak táncversenyre ment! - mondta Liam, 

-   De azt ígérte, hogy vigyáz Deborahra! - mondtam sóhajtva. 

-   Eleanor, viszont megteszi helyette! Teljesen fölöslegesnek érezte magát és igaza volt! Odarángattuk Milánóba otthonról és már semmi dolga! - mondta Payno. 

Sajnos bele kellett törődnöm, hogy ez így van. Kapcsolgattuk a tv-t, majd egy ismerős lány! Jasmine táncolt a táncversenyen. A képernyőre tapadtunk. Pofátlanul jól táncol és hozzá szemtelenül jól néz ki! A végén mosolyogva meghajolt, mire hatalmas tapsot kapott és kiszaladt a színpadról integetve, hatalmas mosollyal. A döntőt vártuk a legjobban. Nem lepett meg, hogy Jasmine nyert, ugyanis annyira ügyes, hogy számomra világbajnok is lehetne. 

Az a pár nap, ami végül 5 nap lett, számomra hosszú volt. Mikor Jas csatlakozott hozzánk, éppen koncertünk volt, így csak a lányokkal találkozott. Mikor visszaértünk a hotelbe, sikítozás volt a szobánkban. Liam nyitott be mosolyogva, mire egy pillanat alatt száguldott hozzá Jasmine és csimpaszkodott a nyakába. 

-   Jasmine, ez 5 nap volt! - nevetett. 

-   Megrázó 5 nap! - kuncogott Liam vállába. 

-   Oké, akkor most menjünk arrébb az ajtóból! - mondta nevetve Payno, majd megemelte Jasminet és bement a szobába. 

-   Megszakadtál? - kérdezte nevetve Jasmine. 

-   Nem, nem egy elefántot hoztam ide! - nevetett Liam. 

-   Jól van na! - nevetett Jasmine. 

Nagyon vidámnak látszott, vigyorgott nevetgélt. Mondhatni a föld fölött repkedett kilométerekkel. 

-   Mi történt LA-ben, hogy ekkora a vigyorgás? - kérdezte mosolyogva Hazza. 

-   Semmi! -legyintett szégyenlősen Jas. 

Kérlek, nagyon kérlek, hogy ne egy pasi legyen, mert akkor Én most szépen csöndben elvonulok és legyilkolom azt a pasit. 

-   Fiú van a dologban! - nevetett Niall. 

-   Igen! - vágta rá nevetve Vicky. 

Ez komoly? Most akkor mehetek? De ne köpjön be senki!

-   Akkor most azért repkedsz, mert szerelmes vagy? - kérdeztem műmosollyal. 

-   Láttátok volna, mikor benyitott! - nevetett Ginger. 

-   Bemutatom! - ugrott fel Vicky, majd az ajtóhoz rohant. - Berontott és "Na kinek van pasija?!" - utánozta Jasmine hangját. 

Ez most halálosan komoly? Mert akkor Én is halálosan komolyan megölöm! 

-   Mi a neve? - kérdeztem. 

Tudnom kell kire vadászok!
-   Nem fontos! - legyintett mosolyogva.
De fontos! Nem ölhetek meg minden srácot jókedvből LA-ben! Vagyis megtehetném, ha valami sorozatgyilkos lennék, de nem éri meg!
-   Lehet nem is létezik! - nevetett Ginger.
-   Haha! - forgatta a szemét Jasmine.
-   De bemutatod nekünk! - mondta Vicky.
-   Nyugi van! - nevetett Jas. - Nem tűnik hosszú távú dolognak! - mondta mosolyogva.
Remélem is, hogy nem lesz az!
-   Persze, egy csomó kapcsolatodra ezt mondtad! - nevetett Vick.
Most akkor mi van?
-   Majd meglátjuk! - mosolygott Jasmine.

* Jasmine szemszöge *

~ LA-ben ~

Éppen egy kávézóban ültem, mikor megcsörrent a telefonom. Nem ismertem fel a számot, így felvettem. 

-    Szia! Jasmine Briana vagyok. - mondta és megismertem hangját. 

Nem értettem a hívását. Nem beszélgettünk, nekem unszimpatikus. 

-    Szia Briana! Miért hívtál? - kérdeztem kíváncsian. 

-    Nem lenne nagy kérés, hogy valahol találkozzunk? - kérdezte. 

-    Nem, dehogy. - mondtam és elmosolyodtam. - Hol? - kérdeztem. 

-    Nekem mindegy, neked hol lenne a legjobb? - kérdezte. 

-    Mi lenne, ha egy óra múlva találkoznánk nálunk? - kérdeztem. 

Beleegyezett, lediktáltam a címem, majd elindultam haza. Gyorsan ittam egy kávét, majd csöngettek. Briana volt, mire mosolyogva beljebb tessékeltem. 

-   Tudom, hogy fura lehet, hogy csak így találkozni akartam, de meg tudom magyarázni. - mondta. 

Látszott rajta, hogy kellemetlenül érzi magát. Ebben a házban a lakókon kívül mindenki. Túl nagy a rend és a tisztaság. Olyan, mintha egy kórházban lenne az ember. 

-   Ne érezd magad kellemetlenül. - mosolyogtam rá. - Pontosan tudom mennyire nyomasztó ebben a házban lenni, de ez hosszú sztori, nem az enyém. - mosolyogtam, mire láttam rajta, hogy kicsit feloldódott és elmosolyodott. 

-   Azért szerettem volna találkozni, hogy kicsit megismerjelek.- mondta mosolyogva. - Tudom, hogy nem vagy valami jó véleménnyel rólam, ahogy rajtad kívül sokan mások, de úgy gondolom, hogy jó ember vagy. - mondta, majd kifejtette miért is fontos ez az egész. - Tudom, hogy együtt laktok a srácokkal és így a lányommal is. Teljesen jogos lépés anyukámtól, hogy Louishoz vitte Deboraht, ugyanis megígértem neki, hogy nem fordul elő több olyan, viszont mégis megtettem. Louis viszont elég elfoglalt, így remélem rád számíthatok. - mondta halvány mosollyal. 

-   Természetesen! - mosolyogtam rá. 

-   Köszönöm. - mosolygott. - Tudod talán jobb is, hogy Deborah veletek lesz, ugyanis nem éreztem magam elég felnőttnek az anyasághoz. 

-   Hát megértelek, a te helyedben Én is így érezném magam. - bólintottam. 

-   Segítesz Louisnak? - kérdezte reménykedve, mire elmosolyodtam. 

-   Természetesen. - mosolyogtam rá. - Úgy kerültem Londonból Milánóba, hogy Harry hívott, hogy rohanjak, aztán volt egy nagyon érdekes utazásom és végül kiderült, hogy szeretné, ha segítenék neki Deborahval. - mosolyogtam. 

-    Nagyon köszönöm Jasmine! Természetesen nem arra kérlek, hogy pótold az anyját, csak hogy vigyázz rá! - mondta. 

-   Briana, nagyon szívesen megteszem! - mosolyogtam rá. - Elhiheted, hogy nekem sem volt könnyű életem és az igazat megvallva most sincs. - mondtam. 

-   Mesélj! - mosolygott. 

-   A húgom halálos beteg volt. - komolyodtam el. - Így ismertem meg a srácokat. Évekig jártak hozzánk, a húgom nagyon boldog volt, mikor velük voltunk. Aztán meghalt. Rá kellett jönnöm, hogy Ő tartott össze a családot. Apukám már régóta New Yorkba költözött, mert ott kapott munkát, anyukám ide költözött a nevelőapámhoz, akiről inkább ne is beszéljünk Én, pedig egyedül maradtam abban a házban, ami tele volt emlékekkel. Aztán jött Louis, hogy meglátogassa a húgom, de mikor elmondtam elvitt a házukba és odaköltöztetett. Először iszonyú rossz hangulatom volt, majd valahogy kiszedtek a gödörből. - fejeztem be. 

-    Nagyon sajnálom. - mondta. 

-    Nem kell. - mosolyodtam el halványan. 

-    És még azt hittem, nekem nehéz! - mondta és kínosan elnevette magát. 

-    Hidd el, neked sokkal nehezebb! - néztem fel rá. 

-    Nem gondoltam volna, hogy ilyeneken mentél keresztül! Annyira vidám, mosolygós és kedves vagy! - mosolygott. 

-    Köszönöm. - mosolyogtam rá. - Sokáig tartott mire megint ugyan olyan lettem, mint a húgom betegsége előtt. 

-    Köszönöm Jasmine! - hálálkodott. 

-    Nincs mit! - mosolyogtam rá. - Ez természetes! - öleltem meg. 

Nem sokáig maradt, mesélt magáról egy kicsit, majd elment. Teljesen másképp gondolok rá most, mint eddig. 

~ a turnén, Amszterdamban ~

 * Jasmine szemszöge *

Annyira kíváncsiak voltak Kevinre, pedig tényleg nem érzem úgy, hogy ez sokáig tartana főleg azért, mert nem vagyok szerelmes. Sajnos ezt tudom. Én Louist szeretem tiszta szívemből. 

-    Mit csináltál Los Angelesben? - kérdezte mosolyogva Liam. 

-    Táncpróbák és táncverseny, aztán ahogy ígértem, jöttem. - mosolyogtam. - Ti meg hová tettétek a törpét? - kérdeztem mosolyogva. 

-    El játszik vele. - mondta mosolyogva Louis, mire bólintottam. 

Nekem az a feladatom, hogy vigyázzak rá! Megértem, hogy Eleanor Louis barátnője, Borynak nem az anyja. Vissza kell szereznem! Nem lesz nehéz, mert nagyon szeretjük egymást, úgy érzem kötődik hozzám. 

-    És mást nem is csináltál? - kérdezte Niall. 

-    Szokásosakat! - rántottam vállat mosolyogva.

Nem hinném, hogy beszélnem kéne arról, hogy találkoztam Brianával. 

-    És milyen volt a verseny? - kérdezte kíváncsian Hazza, majd Én leültem a fotelbe, a többiek a kanapéra és elkezdődött a mesélés. 

-    Teli volt csodás táncosokkal, varázslatos volt! Mindenki próbált, vagy esetleg agyilag készült, rengetegen voltak. - meséltem. - Néhány sztárvendég is volt, de nem zavartak sok vizet. - rántottam vállat. 

-     Nagyon ügyes voltál! - mosolygott Louis. 

-     Láttatok? - kérdeztem meglepetten. 

-     Aha, te voltál a legjobb! - mosolygott Nialler. 

-     Szerintem nem érdemeltem meg. - vallottam be. 

-     De! - vágták rá egyhangúan. 

Én elnevettem magam. 

-     Amúgy nem vagy álmos? - kérdezte Payno. 

-     Nem, feltöltődtem! - mondtam nagy mosollyal. 

-     Ilyenkor azt nem tudom, hogy energiával, vagy boldogsággal! - nevetett Harry. 

-     Mindkettővel! - mosolyogtam. 

-     Miért nem mondtad, hogy elmész? - kérdezte Niall. 

-     Liamnek mondtam. 

-     De senki másnak! - mondta Tommo. 

-     Csak mert aludtatok! - füllentettem. 

-     Jól van, oké. - bólintott mosolyogva Harry. 

-     Szerintem te hulla fáradt vagy! - mosolygott Ginger. 

-     Igen, de annyira vidám vagyok, hogy nem akarok aludni! - nevettem. 

-     Ez rád vall! - nevetett Ginger. 

-     Holnap meg egész nap kómás leszek! - nevettem. 

-     Deborah lassan elalszik! - jött ki Louis szobájából Eleanor kezében a kislánnyal. 

Én mosolyogva odaszaladtam és elvettem tőle. 

-     Szia Gyönyörű! - mosolyogtam rá, majd megpusziltam. - Jó kislány voltál? - kérdeztem mosolyogva, miközben visszamentem a fotelhez. 

Leültem, majd Bory a hajammal játszott és nagyon tetszett neki. Én elmosolyodtam, majd megráztam a fejem, mire a göndör fürtök ugráltak a fejem körül Bory, pedig kacagott. 

-     Jól van, tudom hogy te mindig jó vagy, de a többiek jól viselkedtek? - kérdeztem, mire csak nevetgélt tovább. 

-     Jas, van rá esélyem, hogy megkaparintsam tőled a lányomat? - kérdezte Louis mosolyogva. 

-     Csak te, mert az apja vagy! - mondtam, mire Louis odajött és elvette tőlem. 

Egyszerűen elragadó bolt, ahogy ketten játszottak. Deborah Louis pólójának a nyakával volt elfoglalva, közben a fejét Louis homlokának támasztotta. Én oldalról készítettem egy képet, mert nem tudtam megállni. Olyan édes kis apa-lánya pillanat volt, amit bűn elhalasztani. Mikor Bory belenyúlt Louis orrába, Tommo hapcizott, mire Bory kacagni kezdett. Mind nevettünk ezen, majd Deborah elkezdte felfedezni Louis arcát, amit az utóbbi kevésbé élvezett, viszont mi jót röhögtünk rajta. Főleg, mikor Bory meghúzta Louis fülét, meg a haját. Meg az sem volt semmi, mikor majdnem kinyomta a szemét. 

Jasmine pizsamája

-    Deborah, neked lassan fürdeni kéne, nem gondolod? - kérdezte mosolyogva. 

-    Fú, milyen okos vagy! - pattantam fel, majd elmentem zuhanyozni. 

Nem siettem nagyon, de nem áztattam magam sokáig. Mikor készen lettem, felkaptam a pizsamámat, majd a hajamat is kifésültem. Feltettem a szemüvegemet is, majd mezítláb léptem ki a fürdőből. Visszamentem a nappaliba. 

-    De jó! - mosolygott rám Ginger. - Honnan van? - kérdezte mosolyogva. 

-    Nem tudom... - gondolkoztam. - Kaptam. - rántottam vállat. 

-    Tőlem kaptad! - mosolygott Vicky. 

-    Honnan? - nézett rá mosolyogva Ginger. 

-    Valami pizsamás oldalról rendeltem. - rántott vállat. 

-    Na törpe, most már indulunk fürdeni! - mondta Louis a lányának, majd elvonult vele.
-    Hány óra van? - kérdezte Vicky.
-    Öhm... 9 múlt 10 perccel. - mondta neki Liam.
-    Jasmine, tudod mit jelent ez? - kérdezte nagy mosollyal.
Én gondolkoztam, de semmi nem jutott eszembe.
-    Nem. - mondtam.
-    Megbeszéltük, hogy ha visszajössz, egész éjjel filmet nézünk! - mondta.
-    De nem ma! - mondtam.
-    De kérlek! - nyafogott.
-    Nem! - mondtam. - És ne nyafogj tovább, nem éred el vele, hogy igent mondjak, maximum azt, hogy megunjalak!
-    Gonosz! - csapódott le.
Kicsit csöndben maradtunk és lubickolást hallottunk, meg néha Louis kiáltásait.
-    Ezt megnézem! - pattantam fel nevetve, majd beszaladtam Louis és Eleanor szobájába, majd a fürdőbe.
Nevetni sem tudtam, ugyanis a szemeim tányér nagyságúra nőttek és leesett az állam. A fürdőszobában a földön hömpölygött a víz, Louis tetőtől talpig vizes volt foltokban és a hajából is csöpögött, miközben Bory vígan kacagott.
-    Úgy sajnálom, hogy nem hoztam telefont! - nevettem el magam.
-    Kösz Jas, hatalmas segítség vagy! - forgatta a szemét az apuka.
-    Mond, mindketten tudjátok, hogy ki fürdet kit? - kérdeztem nevetve.
-    Én tudom, Bory... - nézett a lányára, aki erre nevetve az arcára fröcskölte a vizet. - Azt hiszem neki más az elmélete! - mondta, mire már a hasamat fogva nevettem.
-    Bocs! - mondtam és próbáltam abbahagyni a röhögést. - Szeretnél segítséget? - kérdeztem kuncogva.
-    Nem lenne rossz! - mondta.
-    Először is, ez sokat segít! - dobtam a fejére egy törölközőt.
Megtörölte az arcát és a haját, majd a földre dobta a törölközőt, hogy felitassa vele a vizet.
-    Na, akkor te öltözz át, meg hasonlók Én pedig elintézem! - mosolyogtam, mire nagyra nyílt szemekkel nézett rám. - Gyerünk! - mondtam mosolyogva, mire felállt a földről, majd a hátam mögött becsukta az ajtót.
Én simán megfürdettem Deboraht, majd becsavartam a törölközőjébe és kimentem vele.
-    Ezt hogyan? - kérdezte Louis, mire mosolyogva letettem a kislányt az ágyra.
-    Nem lettem vizes, csak a kezem! - nevettem.
Megtöröltem Boryt, majd Louis az "ügyes, profi" apuka átvette tőlem a többit. Én kimentem, tv-t néztünk a többiekkel. Egy darabig csönd volt az apa-lánya fronton, majd nagy bömbölés. Én bementem Louis szobájába, de Ő sehol nem volt, viszont Bory ott sírt az ágyon.
-    Mi van csöpp? - mosolyogtam a kislányra, majd mellé ültem. - Apád kínoz? - kérdeztem, mire rám nézett szipogva.
-    Jas, kikészültem! - mondta Louis a fürdőből.
-    És most belefulladsz egy kád vízbe? - kérdeztem mosolyogva.
-    Igen! - mondta, majd kijött. - Egy átok! Nem alszik! Sehogy! Érted? Nem alszik el! - dühöngött, majd mosolyogva felvettem Boryt.

* Liam szemszöge *

Jasmine már 1 órája bement Louisnak segíteni. Néha elcsöndesültek, majd újra nagy sírás. Már aggódtam szegény kislányért, így felálltam és bementem Louis és Eleanor közös szobájába. Minden tele Bory játékaival, Louis és Jasmine alszanak az ágyon, de úgy, hogy mindkettőjük talpa a földet éri, tehát valószínű, hogy eldőltek az ágy végében idegükben és elaludtak. Deborah, pedig a fejüktől pár centire sírt. Komolyan úgy néztek ki, mint két szülő, 6 gyerekkel. Boryt felvettem, majd ringattam és közben nagyon halkan énekeltem neki, így lassan elaludt. Betettem a mobil babaágyba, ami elég kényelmetlen lenne, ha nem bélelte volna ki Tommo. Óvatosan megszabadítottam Jasminet a szemüvegtől, majd elindultam ki. A szoba ajtajából gyorsan még lőttem egy képet, majd kiraktam Instagramra és ezt írtam hozzá: "Deborah hamarabb elaltatta Jasminet és Louist, mint fordítva, de semmi gáz! Liam bácsi megoldotta! :D"