* Louis szemszöge *
Mikor megérkeztünk, hátra pillantottam. Jas a fejét Bory hordozójának döntve aludt és a mutató ujját Bory fogta, aki szintén aludt. Eleanorral halkan kiszálltunk, mire kirohant Daisy és Phoebe. Már majdnem sikítottak, mikor a mutató ujjam, a szám elé emeltem.
- Alszanak a kocsiban! - súgtam, mire csöndben megölelgettek minket.
Anya is kijött, majd Ő is megölelt.
- Egyem meg, mennyire édes az én unokám! - mosolygott. - De a fiam nem hozta volna el! - nézett rám mérgesen.
- Tudod Anya a turné, meg... - kezdtem volna, de belevágott.
- Tudom! - ölelt meg mosolyogva.
- Most hagyjam Őket a kocsiban? - kérdeztem.
- Semmiképpen sem! - mondta Anya.
Halkan kinyitottam az ajtót, majd kivettem a hordozót, mire Jasmine eldőlt jobbra, Bory felébredt arra, hogy Jasmine ujja nincs a kezében és Jas szemüvege leesett és természetesen Jasmine is felkelt.
- Gratulálok kicsi fiam, nagyon ügyes vagy! - ütögette meg a vállam Anya.
Jasmine fáradt fejjel nyúlt a szemüvege után.
- Ha eltört nekem annyira végem! - mondta ijedten, majd megvizsgálta és megnyugodott, majd feltette.
Mikor ránk pillantott egy percre tányér nagyságúra nőttek a szemei.
- Ne! - mondta a fejét rázva. - Ő az anyukád? - mutatott meglepetten Anyára, mire bólintottam. - Hazudsz! - jelentette ki, mire meglepetten néztünk rá. - Nem lehet az anyukád! - rázta a fejét.
- Miért? - értetlenkedtem.
- Mert tuti hogy a tesód! - mondta.
- Jas, Ő az anyukám! - nevettem.
- De... - dadogott. - Maga annyira gyönyörű! Már bocsánat, hogy ilyen tapintatlan vagyok, meg minden de nem lehet! - dadogott, mire Anya elmosolyodott.
- Nyugodtan tegezz és de Louis anyukája vagyok! - nevette el magát.
- Én elásom magam! - szállt ki Jasmine. - Én vagyok az egyetlen aki ilyen tökéletesen pocsék? - kérdezte, mire elnevettük magunkat.
- Gyönyörű vagy Jasmine, hidd el! - ölelte meg Anya, mire Jasmine mosolyogva visszaölelte.
- Juj! - ugrott egyet Jas. - Most nagyon utálsz, ugye? - kérdezte Anyától. - Mert őszintén szólva nem is köszöntem, be se mutatkoztam, csak olyan voltam egy hülye és aludtam és aztán olyan voltam mint egy álszent most meg össze-vissza magyarázok! - mondta Jasmine félve, mire Anya elnevette magát.
- Nagyon aranyos lánynak tűnsz, ne aggódj! - nevetett Anya. - Nem fogunk megenni, csak légy önmagad! - simogatta meg Jas karját. - Sok jó dolgot hallottam rólad! - mondta, mire rászóltam.
- Anya! - szóltam rá, mire Jas csak kuncogott.
- Jobb mintha szidtál volna! - nevetett Jasmine.
- Na, végre önmagad vagy! - öleltem meg.
- Louis, összenyomsz! - nevetett, mire elengedtem.
Jasmine észrevette, hogy Deborah folyamatosan Őt nézni mosolyogva.
- Téged is felkeltett? - gügyögött mosolyogva neki. - Tudod apád nem gondolkozik, mielőtt cselekszik, Ő ilyen szélvész, de semmi gáz, reméljük veled nem csinál majd ilyeneket! - vigyorgott, mire elnevettem magam és meghúztam a haját.
Hirtelen felegyenesedett és olyan "nagyon mérges vagyok, csak el ne röhögjem magam" fejet vágott.
- Boo! - bökött meg Anya. - Viselkedj! - mondta, mire nagy szemekkel néztem rá.
- De Jas... - mondtam volna, mire Jasmine győztes vigyort varázsolt az arcára.
- Bírom anyukádat! - mosolygott huncutan, mire Anya elnevette magát.
- Úgy látszik itt mindenki ellenem van. - forgattam a szemem.
Jasmine bemutatkozott az ikreknek is, majd bementünk. Természetesen Deborah rögtön üvölteni kezdett, mert annyira borzasztó ez a hordozó!
- Gyere! - kötötte ki Jasmine. - Amúgy nem hiszem, ennyire rossz, hogy mindenhová hordozzák a kis fenekedet! Nagyon kényelmesnek tűnik és neked még csak moccannod sem kell! - mondta Jas, majd mosolyogva kivette Boryt és levegőbe emelte a feje fölé, mire Deborah hangosan kacagott.
Nagyon aranyos volt, imádom, hogy ennyire szereti Jasminet.
- Odaadlak a nagymamádnak, mert szegény még nem is látott! - mondta, majd odaadta Anyának és leült az egyik fotelbe.
Eleanor mosolyogva az ölembe ült.
- Anya Ernest gyurmát ragasztott a hajamba! - jött le kétségbeesetten sikítva Phoebe.
- Kislányom, életemben először tartom a kezemben az unokámat! - nézett rá sóhajtva Anya
- El segítesz? - kérdezte tőle a kislány.
- Nem tudod kiszedni, csak ha kivágod! - mondta Eleanor, mire Phoebe ijedt arccal nézett rá.
- Segítsek? - kérdezte mosolyogva Jas. - Biztos, hogy ki tudom szedni! A saját hajamból kiszedtem a rágót és a húgom összes osztálykirándulására mennem kellett kísérőnek, hogy kiszedjem a lányok hajából a rágót a fiúkéból, pedig az autókat. - sóhajtott.
- És nem vágtad ki? - kérdezte ijedten.
- Nem. - nevetett - Látsz rajtam kopasz foltot? - kérdezte nevetve Jasmine.
- És nem fog fájni? - kérdezte.
- A legjobb barátnőm elaludt miközben éppen egy egész csomag rágót operáltam ki a hajából, tehát ígérem, hogy nem fog! - mosolygott Jas.
- Oké. - mondta és elmosolyodott.
- Gyere! - mondta mosolyogva, mire leült a két lábfeje közé a földre, így a haja pont kézmagasságban volt.
- Félek! - mondta Phoebe.
- Ígérem, hogy nem téplek meg! - nevetett Jasmine aranyosan, majd óvatosan elkezdtem kiszedni a gyurmát a hajszálai közül.
- De Ernest hogy ragasztotta bele? - értetlenkedett Eleanor.
- Nem tudom! - mondta Phoebe.
- Érdekes. - nevettem.
- De Daisy nem kapott gyurmát, ugye? - nézett rá nevetve Anya.
- Nem, csak Én nyertem. - nevetett a húgom.
- Anya! - szaladt le Fizzy, majd meglepetten nézett körül. - És Louis és Eleanor és Deborah és... - nézett Jasminere, aki rá nézett, majd Fizzy elmosolyodott. - Te vagy Jasmine! - mutatott rá nagy mosollyal. - Tökéletesen illik rád a leírás! Bár csodálom, hogy szemüveg van rajtad, ahhoz képest, hogy Louis elmagyarázta, hogy mennyire utálod! - mosolygott rá.
- Hűha, itt mindenki ismer? - nevette el magát Jas.
- Miért fogjuk munkára a vendéget? - kérdezte Fizzy. - Te mit csináltál? - kérdezte Phoebetől.
- Ernest a hajamba nyomta a gyurmát és Jas kiszedi és nem vágja ki! - magyarázta Phoebe.
- Oké, így világos! - bólintott. - Juj Deborah! - kukucskált rá Anya válla fölött.
A húgaim jól elvoltak a lányommal, bár ebben nem kételkedtem. Mikor Jas készen lett, egy nagy kupac kék gyurmát tartott a kezében, majd elnevette magát.
- Ezt Én a helyedben megőrizném! - nevetett Jasmine Phoebere.
- Köszi! - ölelte meg Phoebe.
Nagyon jól elvoltunk egészen estig, amikor is következett a fürdetés. Ernest és Doris még a könnyebb kategória, de Bory! Mondjuk Anyának prímán sikerült fél óra alatt és nem úszott a vízben a fürdő. Lehozta Boryt, mire Jasmine mosolyogva vette át.
- Mindenki ügyesebb nálam? - kérdeztem duzzogva.
- Igen! - vágta rá egyszerre Anya, Jasmine, Daisy, Phoebe és Fizzy mosolyogva.
- Aludj jól! - puszilta meg Jas Bory fejét, majd elvettem tőle.
Szerencsére már evés közben elaludt.
Mikor lementem Jasmine éppen az ikrekkel szórakozott, akik nagyokat nevettek. El Anyával beszélgetett a konyhában, míg Fizzy nevetve nézte a 3-ast a kanapén. Én a kanapé háttámlájára támaszkodtam, majd megpróbáltam kiszedni belőlük mi ilyen vicces.
- Mi a röhögés tárgya? - kérdeztem.
- Nem... bírom... elmondani... - mondta a nevetés miatt szakadozva Daisy.
- Mutasd meg neki! - mondta nevetve Fizzy.
Jasmine rám nézett, megfogta a szemüvegét, majd elkezdte lassan egyre távolabb vinni a szemeitől, így egyre nagyobbnak látszottak a szemei, majd mikor már hatalmasak voltak hülye fejet vágott és bandzsított, amin Én is felnevettem.
- Ezzel kezdtük, aztán azóta már minden variációt kipróbáltam! - nevetett Jas.
- Roppant érett gondolkodás! - nevettem.
- Jól van, na! - bökött meg Daisy.
- Mert te olyan roppant érett vagy! - nevetett Jas.
Imádom, mikor ilyen vidám és nevetgél. Néha titokban elképzelem mennyire jó lenne, ha mi ketten együtt lennénk és nap mint nap megcsókolhatnám, amikor csak akarom, de ezt nem tehetem.
A vacsora után Én kimentem a kertbe El-lel.
A nap legjobb pontja vacsora után következett, mikor Jay elővette a fényképalbumot. Én vigyorogva vártam, hogy láthassam a régi Louist.
- Előre szólok, hogy nincsenek időrendi sorrendben a képek, meg semmi ilyesmi! - mosolygott rám Jay.
- Nem hinném, hogy van olyan ember, akinek annyi ideje van, vagy türelme, hogy gondol egyet leül és rendezgeti a fényképeket! - néztem rá mosolyogva. - Ha mégis, akkor biztosan nem Én és díjat érdemel! - mondtam, mire Jay csak nevetett.
- Úr Isten! - mondtam mosolyogva, mikor megláttam az első képet. - Biztos, hogy ez a kisbaba Louis? - kérdeztem mosolyogva meglepetten, mire Jay csak nevetett.
- Biztos, de akkor még sokkal kevesebb gond volt vele! Nyugodt életem volt mellette. - mondta, mire nevettem.
- Jó neked, Én így utólag sajnálom anyukámat! - mondtam mosolyogva.
- Meglepett milyen nehéz egy kisbabával, ugye? - kérdezte büszke mosollyal.
- Nem is kicsit! - nevettem.
A következő képet nem bírtam nevetés nélkül, de Jay is csak nevetett rajta. Nekem muszáj volt lefényképeznem ezt a képet.
- Egyébként nem volt ronda régebben sem! - néztem Jayre.
- Sem? - kérdezte mosolyogva.
Én lesütöttem a szemem szégyenlősen mosolyogva, mire Jay a kezét a combomra tette.
- Ne szégyelld! - mosolygott rám biztatóan. - Nem mondom el neki, ne aggódj!
- Köszönöm! - öleltem meg mosolyogva.
- De neked van barátod, nem? - kérdezte.
- Mondhatni, hogy van... - mondtam bizonytalanul.
- Mi rosszat tett? - kérdezte mosolyogva.
- Féltékenységi rohamot kapott, pedig összesen két napot töltöttünk együtt rendesen. - sóhajtottam.
- És szerelmes vagy? - kérdezte.
- Azt nem mondanám, de megvagyunk. - rántottam vállat.
- Ismerem az ilyen kapcsolatokat és nem tartanak sokáig, hidd el! - sóhajtott.
- Tudom, de... - próbáltam megfogalmazni.
- Ő szeret téged és végül is jó vele, csak nem igazán szereted! - nézett rám, mire elmosolyodtam.
- Pontosan. - bólintottam halvány mosollyal.
- Nem mondom, hogy rossz, csak ne számíts semmi hosszúra! - mondta mosolyogva, mire bólintottam.
- Ez a kép most tök aktuális! - mutattam rá nevetve.
- Azért majd figyelj Boryra! - mondta nevetve Jay.
- Mi történik? - ült le mellém Daisy. - Ó, leégetjük Louist? Azt bírom! - mondta vigyorogva, majd közelebb húzódott hozzám, hogy lássa a képeket és a fejét megtámasztotta a vállamon.
- De neki nem szólunk! - mondta Jay.
- Majd ha kiröhögtem magam agyon szívatjuk! - pacsiztam a kis Tomlinson hugicával.
- Na, haladjunk tovább! - lapozott nevetve Daisy.
Oké, biztos hogy vele folyamatosan Louis vérét fogjuk szívni és sejtésem szerint Phoebe is benne lesz ebben, ugyanis Ő is kis pimasz, mint a bátyjuk.
- Ez mi? - nevetett Daisy a rózsaszín ruhájú lányra mutatva.
- Ez drágám egy Barbie! - nevettem és Jay is nevetett rajtunk.
- Ő amúgy Hanna, Louis nagyon nagyon volt barátnője. - mondta Jay.
- Nagyon nagyon volt? - kérdeztem vissza nevetve a csodás szókapcsolatra.
- Jól van, akkor nagyon régi. - nevetett.
- Nagyon szexi! - nevettem, mire Jay és Daisy is felnevettek.
- Min nevetgélünk? - kérdezte Phoebe, mikor leért az emeletről.
- Hát a nagyon szexi bátyánkon! - nevetett Daisy.
- Jövök! - ugrott az ölembe Phoebe.
- Te hülye a kezem! - lökte meg Daisy.
- Nem láttad, hogy érkezem? - kérdezte.
- Mivel ide röppentél? - nézett rá mérgesen Daisy.
- Lányok! - szólt rájuk Jay, mire újra a képekre figyeltünk.
- Fú Jas, ez még szexibb! - mutatott a képre röhögve Phoebe, majd felmutatta és mi is felröhögtünk.
- Lányok, Boo nagyon fog örülni ennek, ugye tudjátok? - kérdezte nevetve Jay.
- Te kezdted Anya! - mondták egyszerre.
- Tehát téged fogunk beköpni! - nevettem.
- Rendben. - sóhajtott nevetve Jay.
- Várjatok! - mondta Phoebe, majd kiugrott az ölemből és berohant a konyhába.
Valamit zajongott, ami elég hangos volt, mert Louis és Eleanor bejöttek a zajra. Jay és Én egyszerre elkaptuk az albumot és a hátam mögé rejtettem, amiben Daisy segített, majd szinte rajtam ülő Daisy az arcát a vállamra temetve nevetett az előző akciónkon.
- Ez mi volt? - kérdezte Louis.
- Mármint mi mi volt? - kérdezte Daisy.
- A hang. - mondta El.
- Csak Phoebe. - legyintett Jay.
- És mi a más, ami volt? - kérdezte Tommo gyanakodva.
- Más nem volt! - vigyorogtam.
- Valami tuti, hogy volt! - nézett ránk összehúzott szemmel.
- Semmi nem volt! - néztem vissza rá összehúzott szemmel mosolyogva, majd hogy jobban látszódjon levettem a szemüvegem.
Daisy nem bírta abbahagyni a röhögést és Louis is elnevette magát.
- Na folytassuk! - jött vissza egy zacskó chips-szel Phoebe.
- Mit? - nézett rá vigyorogva Louis, mire a kislány megijedt.
- Semmit! - vigyorgott rá ártatlanul, majd elkezdett felénk araszolni.
- Valamit csináltatok, amiről nem akarjátok, hogy tudjak! - mondta Louis.
- Mi semmi olyat nem tennénk! - mondtam, mire Daisy megint csak röhögött. - Ugye azért nem köpködöd össze a pólóm? - néztem rá nevetve, mire még jobban nevetett.
- Majd kiderítem! - nézett ránk gyanakodva Louis, majd hátat fordított így Phoebe vigyorogva seggbe rúgta játékosan, majd röhögve ugrott az ölembe.
- Véged! - jött közelebb Louis.
- Jasmine! - bújt a karjaim közé Phoebe nevetve.
- Menjél! - mutattam a kert felé Louisra nézve mosolyogva.
- Mit mutogatsz? - kérdezte mosolyogva olyan "na mi van kicsi?" fejjel. - Te is kérsz?
- Nagyon bátor vagy! - vigyorogtam magabiztosan. - Pedig ha körülnézel, elég sokan vagyunk ellened! - mosolyogtam.
- Itt te vagy az egyetlen, aki talán kihívás lehet nekem! - mosolygott magabiztosan.
- Igen? - kérdeztem vigyorogva felhúzott szemöldökkel. - A kis szövetségeseim nem? - utaltam az ikrekre.
- Fél kézzel! - legyintett.
- Oké Bátyó, holnap lejátsszuk! - vigyorgott magabiztosan Daisy.
- Oké! - vigyorgott Louis, majd kimentek megint a kertbe.
Mi tovább néztük a fotókat. Az utolsó kettőn nem tudtunk olyan jót nevetni. de azért ezeken is hülyéskedtünk, mert hát az nem maradhat el! Közben Phoebe megpróbált úgy etetni, hogy nekem háttal ült az ölemben, ami így elég vicces volt.
- Igen, az a szemem! - mondtam nevetve, majd lejjebb tolta a kezét. - Az már az orrom! - nevettem, majd harmadjára sikerült a számba adnia a chipset.
- Oké, ezt fejezd be, mert már a te hátad, az Én pólóm és az arcom tiszta morzsa a kanapéról ne is beszéljünk! - nevettem.
- Anya, hozd a dobozt! - utasította Daisy.
Jay egy cipős dobozzal tért vissza. Abból válogattuk a képeket és a jobbakat igazából nagyon meg se néztük, csak a vicceseket.
- Juj! Jasmine, ezt nézd! - tol elém egy képet Daisy nevetve.
- Micsoda kocka has! - mondtam röhögve.
- Fúj! - mutatott a képre nevetve Phoebe.
- Nem tetszik? - kérdeztem nevetve.
- El megy tőle az étvágyam! - nevetett.
- Nézd milyen szép Phoebe! - mondogattam nevetve, miközben az arcába nyomtam a képet.
- Rosszat fogok álmodni! - nevetett.
- Ezt nézd! - adott oda nevetve egy képet Jay, amin Louis "nagyon menő" egy focilabdával a fején.
- Ú, micsoda modell! - nevetett Phoebe.
- Hülye! - nevettem.
- Már tudjuk miért kellett hetente új labdát venni! - nevetett Jay, mire felnevettünk.
- Jasmine, ezt a menő szemüveget nézd! - mutatta a kezében lévő képet Phoebe.
- Ilyen is kell! - nevettem. - Ebben Én sokkal menőbb lennék!
- Biztosan! - röhögött Jay is.
- Főleg ha felvennél hozzá egy motoros szerkót! - nevetett Daisy.
- Ó, nekem muszáj szereznem egy ilyet! - nevettem.
- Várjatok! - szaladt fel nevetve Daisy, majd pár perc múlva a napszemüveggel tért vissza.
- Kérem! - mondtam nevetve, majd levettem a szemüvegem és feltettem azt a csodát.
- Így, tökéletes és ezt meg rá! - tette fel a rendes szemüvegemet is Phoebe nevetve.
- Nagyon menő! - nevettem, majd előkaptam és csináltunk pár selfiet úgy, hogy mind benne voltunk és a kép is és Én természetesen két szemüvegben.
- Jasmine! - adott a kezembe egy képet Jay úgy, hogy közben folyt a könnye a nevetéstől.
- Ezt lefényképezem! - mondtam nevetve, majd lefotóztam és beállítottam Louis hívó képének.
- Nagyon boldog lesz, ha meglátja! - nevetett Daisy.
- Küld el ezt! - nevetett Phoebe.
- Átküldtem! - mondtam nevetve.
- Ez nagyon szexi modell! - nyújtott egy képet röhögve Daisy.
- Az a fej! - mutattam rá nevetve. - Olyan "nagyon szexi vagyok félmeztelenül" - játszottam el a képet nevetve, mire mind rajtam röhögtek és Én is.
Nagyon jó csapat vagyunk! Én a legjobb haveromat, Jay a fiát az ikrek, pedig a bátyjukat cikizik! De nem gáz, mert csak is szeretetből... nagyjából. De hát ez nem gonoszság! Mi csak jól szórakozunk a képeken!
- Nem hihetetlen, hogy volt barátnője? - mutatta nekem nevetve a képet Phoebe.
- Itt már kb. úgy néz ki mint most! - nevetett Daisy.
- Majd meg nézzük! - mondtam nevetve és egy külön kupacba tettem a képet.
- De komolyan, hogy volt barátnője? - kérdezte nevetve Phoebe.
- Jasmine, te nyilvánosan vonulnál egy ilyen kinézetű sráccal? - kérdezte a képre mutatva nevetve Daisy.
- Bezárnám a pincébe! - nevettem.
A következő képek bevezetése volt az egyik legjobb:
- Vajon mennyit fizethetett a lánynak? - kérdezte nevetve Daisy, miközben odaadta a kisebb kupacot, amin mind jót röhögtünk.
- Na ezen igazi disznó feje van! - mutatott a következő képre nevetve Phoebe,.
- Sokkal idősebbnek tűnik a csaj, amúgy! - mondtam.
- Biztos valamelyik tanárt fizette le! - nevetett Phoebe, mire mind felröhögtünk.
- Valaki emlékszik a nevére? - kérdezte Daisy.
- Jaj, Én már nem! - nevetett Jay. - Hanna-ra még igen, de hogy Ő ki lehetett, arról fogalmam sincs! - nevetett.
- Ez sokba kerülhetett! - nevetett Daisy a csókolózós képre mutatva, mire felnevettünk.
- Nagyon sokba! - nevetettem.
- Jasmine, nem akarsz egy ilyen kabátot? - mutatott a képre nevetve Jay.
- Ó, dehogynem! - nevettem.
- És a napszemüveggel fogod hordani! - nevetett Phoebe.
- Ezeket fogom kérni karácsonyra! - nevettem, mire mind felnevettünk.
Utána ilyen sima egyszerű képek következtek, amiken nem nevettünk annyit, de azért azokat sem hagytuk hozzászólás nélkül! Csúnya dolog lett volna, ha azokat nem tiszteljük meg a sok "okossággal", ami a fejünkbe szorult! Na meg persze azért azok sem voltam semmik meg kell hagyni! Louis mondjuk kb. kinyírna minket, ha tudná mi folyik itt, de amiről nem tud az nem fáj neki!
- Lányok, sosem tagadtátok le? - mutattam a képet, amit találtam, mire mind felnevettek.
- Amúgy tök jó, hogy nem vitt minket, mikor a barátaival járkált! - elmélkedett Phoebe, mire felnevettünk. - De most komolyan! Milyen csodás lett volna, ha ilyen gyönyörűségeken szereplünk? - nevetett.
- Szerintem azt senki nem akarja! - nevettem.
- Az a legrosszabb, hogy néha nálunk szerveztek ilyen bulikat és utána takaríthattam! - nevetett Jay.
- Képzelem! - nevettem. - Néha csak be kell lépni a szobájába és az ember nem akar bulit szervezni, mert meglátja mi lesz utána és inkább feladja! - nevettem.
- Kis piás! - adta oda nevetve Jay.
- De jó, hogy rólam nincsenek ilyen képek! - nevettem.
- Miért nincsenek? - kérdezte Daisy.
- Anyukám a húgom miatt nem szerette, ha bulizni jártam, sőt nagyon nem is volt otthon semmi pia, mert Cassie olyan kis börtöntöltelék volt, mint ti és ha Én ittam bármit, mondjuk sört, jött és beleivott! - nevettem. - Volt olyan, hogy nem bírtuk elképzelni, hogy mi baja, aztán vigyorogva azt mondta, hogy ivott olyan üdítőt, mint Én! - nevettem.
- Akkor te voltál a jobbik tesó? - kérdezte mosolyogva Jay.
- Nem, igazából mindketten rosszak voltunk. - nevettem. - Igazából tuti Én lettem volna a rosszabb, csak minden hülyeségemet megtanítottam a húgomnak, így Ő is rossz volt meg Én is. - nevettem.
- Te ilyen rossz vagy? - nevetett Daisy.
- Nálatok rosszabb? - néztem rájuk. - Nem, olyan nincs! - nyújtottam rájuk a nyelvem.
- A kis okos! - adott egy kisebb kori képet nevetve Jay.
- Mint egy kis osztályelső! - nevettem. - Mint Én a szemüvegemben. - nevettem.
- Te szép vagy szemüvegben! - mosolygott Daisy.
- Dehogy is! - ráztam a fejem.
- De igen, de nem fogod elhinni! - nevetett Jay.
- Itt ilyen kis rossz! - nevetett Jay.
- Mert hogy most is az! - nevetett Daisy.
- Szerintem majd nagypapa korában is az unokáit tanítja majd a saját csínytevéseire! - nevettem.
- Igen! - nevetett Phoebe.
- Szegény Deborah! - nevettem.
- Ezek már a cukik! - mosolygott Jay.
- Olyan, mintha beállította volna valaki és vastagon befújta volna hajlakkal, hogy így maradjon! - nevetett Phoebe, mire felnevettem.
- Csak is ez a hasonlat jutott eszembe! - nevettem, mire mindenki nevetett.
- Mikulás manója! - nevettem a következő képen.
- De tök cuki ezzel a gomba hajjal! - nevetett Daisy.
- Szerintetek levágatná ilyenre? - kérdezte nevetve Phoebe.
- Biztosan! - nevetett Jay.
- Ez is a karácsonyi kívánságod lesz! - nézett rám nevetve Daisy.
- Csakis! - nevettem.
- Hát ez nagyon édes! - mondtam mosolyogva.
- Bár maradt volna belőle valami ilyesmi! - nevetett Daisy.
- Biztos maradt benne, csak szegényke azóta szörnyen rossz lett és elfelejtette! - nevetett Jay.
- És a következő ajándékom ez a sapka! - mutattam a képre nevetve.
- És biztos vagy benne, hogy jó rád? - kérdezte nevetve Phoebe.
- Igen! - vigyorogtam.
- De édes! - adta oda Daisy.
- Kinek a feneke van a háttérben? - mutatott rá nevetve Phoebe.
- Te komolyan csak ezt vetted észre? - kérdeztem nevetve.
- Nem, csak elég szembetűnő egy segg a képen! - nevetett, mire felröhögtünk.
- Ez a bal fölső de édes! - mutattam a képre mosolyogva, mikor megkaptam.
- Juj tényleg! - mondta nagy mosollyal Phoebe.
- Nem találtál sehol segget? - kérdezte tőle nevetve Daisy.
- Nem! - nevetett.
- Istenem, ez nagyon édes! - vettem a kezembe a legutolsó képet.
- Mi az a pofi? - mutatta mosolyogva
- Louis! - kiabáltam, mire csak visszakiabált.
- Mi van Jas? - kiabált.
- Told be a képed, ha a vendég hív! - kiabálta neki nevetve Daisy, mire bevánszorgott.
- Hát igen! - vigyorogtam rá fölényesen.
- Mi van? - kérdezte rám nézve.
Én mosolyogva felállítottam Phoebe-t, Louis elé léptem, megcsíptem az arcát vigyorogva és meghúzgáltam óvatosan.
- Nagyon édes voltál! - mondtam mosolyogva, majd elengedtem és visszaültem, majd Phoebe visszaült az ölembe.
- Ezért behívtál? - kérdezte.
- Talán zavar? - kérdeztem mosolyogva.
- Várjunk, ti képeket néztetek rólam? - kérdezte nagyra nyílt szemekkel mérgesen.
- Igen és tartozol egy kabáttal, egy napszemüveggel, illetve gomba hajad lesz! - soroltam vigyorogva.
- Ez komoly? - kérdezte savanyú képpel.
- Annyira nem volt gáz! - nevettem.
- Persze, tuti hogy végig röhögtél! - nézett rám mérgesen Tommo.
- Nem, a baba képeiden nem, mert azok nagyon édesek! - mosolyogtam rá.
- Mi van már? - lépett be Eleanor.
- Megyek. - mosolygott rá Louis.
Még beszélgettünk, majd mind megfürödtünk és utána elmentünk aludni. Én száműzve lettem a vendégszobába, ami amúgy tök természetes, de Én Louisval akartam aludni! Na jó, igazából mindig vele akarok, de most meg főleg!
- Anya! - szóltam rá, mire Jas csak kuncogott.
- Jobb mintha szidtál volna! - nevetett Jasmine.
- Na, végre önmagad vagy! - öleltem meg.
- Louis, összenyomsz! - nevetett, mire elengedtem.
Jasmine észrevette, hogy Deborah folyamatosan Őt nézni mosolyogva.
- Téged is felkeltett? - gügyögött mosolyogva neki. - Tudod apád nem gondolkozik, mielőtt cselekszik, Ő ilyen szélvész, de semmi gáz, reméljük veled nem csinál majd ilyeneket! - vigyorgott, mire elnevettem magam és meghúztam a haját.
Hirtelen felegyenesedett és olyan "nagyon mérges vagyok, csak el ne röhögjem magam" fejet vágott.
- Boo! - bökött meg Anya. - Viselkedj! - mondta, mire nagy szemekkel néztem rá.
- De Jas... - mondtam volna, mire Jasmine győztes vigyort varázsolt az arcára.
- Bírom anyukádat! - mosolygott huncutan, mire Anya elnevette magát.
- Úgy látszik itt mindenki ellenem van. - forgattam a szemem.
Jasmine bemutatkozott az ikreknek is, majd bementünk. Természetesen Deborah rögtön üvölteni kezdett, mert annyira borzasztó ez a hordozó!
- Gyere! - kötötte ki Jasmine. - Amúgy nem hiszem, ennyire rossz, hogy mindenhová hordozzák a kis fenekedet! Nagyon kényelmesnek tűnik és neked még csak moccannod sem kell! - mondta Jas, majd mosolyogva kivette Boryt és levegőbe emelte a feje fölé, mire Deborah hangosan kacagott.
Nagyon aranyos volt, imádom, hogy ennyire szereti Jasminet.
- Odaadlak a nagymamádnak, mert szegény még nem is látott! - mondta, majd odaadta Anyának és leült az egyik fotelbe.
Eleanor mosolyogva az ölembe ült.
- Anya Ernest gyurmát ragasztott a hajamba! - jött le kétségbeesetten sikítva Phoebe.
- Kislányom, életemben először tartom a kezemben az unokámat! - nézett rá sóhajtva Anya
- El segítesz? - kérdezte tőle a kislány.
- Nem tudod kiszedni, csak ha kivágod! - mondta Eleanor, mire Phoebe ijedt arccal nézett rá.
- Segítsek? - kérdezte mosolyogva Jas. - Biztos, hogy ki tudom szedni! A saját hajamból kiszedtem a rágót és a húgom összes osztálykirándulására mennem kellett kísérőnek, hogy kiszedjem a lányok hajából a rágót a fiúkéból, pedig az autókat. - sóhajtott.
- És nem vágtad ki? - kérdezte ijedten.
- Nem. - nevetett - Látsz rajtam kopasz foltot? - kérdezte nevetve Jasmine.
- És nem fog fájni? - kérdezte.
- A legjobb barátnőm elaludt miközben éppen egy egész csomag rágót operáltam ki a hajából, tehát ígérem, hogy nem fog! - mosolygott Jas.
- Oké. - mondta és elmosolyodott.
- Gyere! - mondta mosolyogva, mire leült a két lábfeje közé a földre, így a haja pont kézmagasságban volt.
- Félek! - mondta Phoebe.
- Ígérem, hogy nem téplek meg! - nevetett Jasmine aranyosan, majd óvatosan elkezdtem kiszedni a gyurmát a hajszálai közül.
- De Ernest hogy ragasztotta bele? - értetlenkedett Eleanor.
- Nem tudom! - mondta Phoebe.
- Érdekes. - nevettem.
- De Daisy nem kapott gyurmát, ugye? - nézett rá nevetve Anya.
- Nem, csak Én nyertem. - nevetett a húgom.
- Anya! - szaladt le Fizzy, majd meglepetten nézett körül. - És Louis és Eleanor és Deborah és... - nézett Jasminere, aki rá nézett, majd Fizzy elmosolyodott. - Te vagy Jasmine! - mutatott rá nagy mosollyal. - Tökéletesen illik rád a leírás! Bár csodálom, hogy szemüveg van rajtad, ahhoz képest, hogy Louis elmagyarázta, hogy mennyire utálod! - mosolygott rá.
- Hűha, itt mindenki ismer? - nevette el magát Jas.
- Miért fogjuk munkára a vendéget? - kérdezte Fizzy. - Te mit csináltál? - kérdezte Phoebetől.
- Ernest a hajamba nyomta a gyurmát és Jas kiszedi és nem vágja ki! - magyarázta Phoebe.
- Oké, így világos! - bólintott. - Juj Deborah! - kukucskált rá Anya válla fölött.
A húgaim jól elvoltak a lányommal, bár ebben nem kételkedtem. Mikor Jas készen lett, egy nagy kupac kék gyurmát tartott a kezében, majd elnevette magát.
- Ezt Én a helyedben megőrizném! - nevetett Jasmine Phoebere.
- Köszi! - ölelte meg Phoebe.
Nagyon jól elvoltunk egészen estig, amikor is következett a fürdetés. Ernest és Doris még a könnyebb kategória, de Bory! Mondjuk Anyának prímán sikerült fél óra alatt és nem úszott a vízben a fürdő. Lehozta Boryt, mire Jasmine mosolyogva vette át.
- Mindenki ügyesebb nálam? - kérdeztem duzzogva.
- Igen! - vágta rá egyszerre Anya, Jasmine, Daisy, Phoebe és Fizzy mosolyogva.
- Aludj jól! - puszilta meg Jas Bory fejét, majd elvettem tőle.
Szerencsére már evés közben elaludt.
Mikor lementem Jasmine éppen az ikrekkel szórakozott, akik nagyokat nevettek. El Anyával beszélgetett a konyhában, míg Fizzy nevetve nézte a 3-ast a kanapén. Én a kanapé háttámlájára támaszkodtam, majd megpróbáltam kiszedni belőlük mi ilyen vicces.
- Mi a röhögés tárgya? - kérdeztem.
- Nem... bírom... elmondani... - mondta a nevetés miatt szakadozva Daisy.
- Mutasd meg neki! - mondta nevetve Fizzy.
Jasmine rám nézett, megfogta a szemüvegét, majd elkezdte lassan egyre távolabb vinni a szemeitől, így egyre nagyobbnak látszottak a szemei, majd mikor már hatalmasak voltak hülye fejet vágott és bandzsított, amin Én is felnevettem.
- Ezzel kezdtük, aztán azóta már minden variációt kipróbáltam! - nevetett Jas.
- Roppant érett gondolkodás! - nevettem.
- Jól van, na! - bökött meg Daisy.
- Mert te olyan roppant érett vagy! - nevetett Jas.
Imádom, mikor ilyen vidám és nevetgél. Néha titokban elképzelem mennyire jó lenne, ha mi ketten együtt lennénk és nap mint nap megcsókolhatnám, amikor csak akarom, de ezt nem tehetem.
A vacsora után Én kimentem a kertbe El-lel.
* Jasmine szemszöge *
A nap legjobb pontja vacsora után következett, mikor Jay elővette a fényképalbumot. Én vigyorogva vártam, hogy láthassam a régi Louist.- Előre szólok, hogy nincsenek időrendi sorrendben a képek, meg semmi ilyesmi! - mosolygott rám Jay.
- Nem hinném, hogy van olyan ember, akinek annyi ideje van, vagy türelme, hogy gondol egyet leül és rendezgeti a fényképeket! - néztem rá mosolyogva. - Ha mégis, akkor biztosan nem Én és díjat érdemel! - mondtam, mire Jay csak nevetett.
- Úr Isten! - mondtam mosolyogva, mikor megláttam az első képet. - Biztos, hogy ez a kisbaba Louis? - kérdeztem mosolyogva meglepetten, mire Jay csak nevetett.
- Biztos, de akkor még sokkal kevesebb gond volt vele! Nyugodt életem volt mellette. - mondta, mire nevettem.
- Jó neked, Én így utólag sajnálom anyukámat! - mondtam mosolyogva.
- Meglepett milyen nehéz egy kisbabával, ugye? - kérdezte büszke mosollyal.
- Nem is kicsit! - nevettem.
A következő képet nem bírtam nevetés nélkül, de Jay is csak nevetett rajta. Nekem muszáj volt lefényképeznem ezt a képet.
- Egyébként nem volt ronda régebben sem! - néztem Jayre.
- Sem? - kérdezte mosolyogva.
Én lesütöttem a szemem szégyenlősen mosolyogva, mire Jay a kezét a combomra tette.
- Ne szégyelld! - mosolygott rám biztatóan. - Nem mondom el neki, ne aggódj!
- Köszönöm! - öleltem meg mosolyogva.
- De neked van barátod, nem? - kérdezte.
- Mondhatni, hogy van... - mondtam bizonytalanul.
- Mi rosszat tett? - kérdezte mosolyogva.
- Féltékenységi rohamot kapott, pedig összesen két napot töltöttünk együtt rendesen. - sóhajtottam.
- És szerelmes vagy? - kérdezte.
- Azt nem mondanám, de megvagyunk. - rántottam vállat.
- Ismerem az ilyen kapcsolatokat és nem tartanak sokáig, hidd el! - sóhajtott.
- Tudom, de... - próbáltam megfogalmazni.
- Ő szeret téged és végül is jó vele, csak nem igazán szereted! - nézett rám, mire elmosolyodtam.
- Pontosan. - bólintottam halvány mosollyal.
- Nem mondom, hogy rossz, csak ne számíts semmi hosszúra! - mondta mosolyogva, mire bólintottam.
- Ez a kép most tök aktuális! - mutattam rá nevetve.- Azért majd figyelj Boryra! - mondta nevetve Jay.
- Mi történik? - ült le mellém Daisy. - Ó, leégetjük Louist? Azt bírom! - mondta vigyorogva, majd közelebb húzódott hozzám, hogy lássa a képeket és a fejét megtámasztotta a vállamon.
- De neki nem szólunk! - mondta Jay.
- Majd ha kiröhögtem magam agyon szívatjuk! - pacsiztam a kis Tomlinson hugicával.
- Na, haladjunk tovább! - lapozott nevetve Daisy.
Oké, biztos hogy vele folyamatosan Louis vérét fogjuk szívni és sejtésem szerint Phoebe is benne lesz ebben, ugyanis Ő is kis pimasz, mint a bátyjuk.- Ez mi? - nevetett Daisy a rózsaszín ruhájú lányra mutatva.
- Ez drágám egy Barbie! - nevettem és Jay is nevetett rajtunk.
- Ő amúgy Hanna, Louis nagyon nagyon volt barátnője. - mondta Jay.
- Nagyon nagyon volt? - kérdeztem vissza nevetve a csodás szókapcsolatra.
- Jól van, akkor nagyon régi. - nevetett.- Nagyon szexi! - nevettem, mire Jay és Daisy is felnevettek.
- Min nevetgélünk? - kérdezte Phoebe, mikor leért az emeletről.
- Hát a nagyon szexi bátyánkon! - nevetett Daisy.
- Jövök! - ugrott az ölembe Phoebe.
- Te hülye a kezem! - lökte meg Daisy.
- Nem láttad, hogy érkezem? - kérdezte.
- Mivel ide röppentél? - nézett rá mérgesen Daisy.
- Lányok! - szólt rájuk Jay, mire újra a képekre figyeltünk.
- Fú Jas, ez még szexibb! - mutatott a képre röhögve Phoebe, majd felmutatta és mi is felröhögtünk.- Lányok, Boo nagyon fog örülni ennek, ugye tudjátok? - kérdezte nevetve Jay.
- Te kezdted Anya! - mondták egyszerre.
- Tehát téged fogunk beköpni! - nevettem.
- Rendben. - sóhajtott nevetve Jay.
- Várjatok! - mondta Phoebe, majd kiugrott az ölemből és berohant a konyhába.
Valamit zajongott, ami elég hangos volt, mert Louis és Eleanor bejöttek a zajra. Jay és Én egyszerre elkaptuk az albumot és a hátam mögé rejtettem, amiben Daisy segített, majd szinte rajtam ülő Daisy az arcát a vállamra temetve nevetett az előző akciónkon.
- Ez mi volt? - kérdezte Louis.
- Mármint mi mi volt? - kérdezte Daisy.
- A hang. - mondta El.
- Csak Phoebe. - legyintett Jay.
- És mi a más, ami volt? - kérdezte Tommo gyanakodva.
- Más nem volt! - vigyorogtam.
- Valami tuti, hogy volt! - nézett ránk összehúzott szemmel.
- Semmi nem volt! - néztem vissza rá összehúzott szemmel mosolyogva, majd hogy jobban látszódjon levettem a szemüvegem.
Daisy nem bírta abbahagyni a röhögést és Louis is elnevette magát.
- Na folytassuk! - jött vissza egy zacskó chips-szel Phoebe.
- Mit? - nézett rá vigyorogva Louis, mire a kislány megijedt.
- Semmit! - vigyorgott rá ártatlanul, majd elkezdett felénk araszolni.
- Valamit csináltatok, amiről nem akarjátok, hogy tudjak! - mondta Louis.
- Mi semmi olyat nem tennénk! - mondtam, mire Daisy megint csak röhögött. - Ugye azért nem köpködöd össze a pólóm? - néztem rá nevetve, mire még jobban nevetett.
- Majd kiderítem! - nézett ránk gyanakodva Louis, majd hátat fordított így Phoebe vigyorogva seggbe rúgta játékosan, majd röhögve ugrott az ölembe.
- Véged! - jött közelebb Louis.
- Jasmine! - bújt a karjaim közé Phoebe nevetve.
- Menjél! - mutattam a kert felé Louisra nézve mosolyogva.
- Mit mutogatsz? - kérdezte mosolyogva olyan "na mi van kicsi?" fejjel. - Te is kérsz?
- Nagyon bátor vagy! - vigyorogtam magabiztosan. - Pedig ha körülnézel, elég sokan vagyunk ellened! - mosolyogtam.
- Itt te vagy az egyetlen, aki talán kihívás lehet nekem! - mosolygott magabiztosan.
- Igen? - kérdeztem vigyorogva felhúzott szemöldökkel. - A kis szövetségeseim nem? - utaltam az ikrekre.
- Fél kézzel! - legyintett.
- Oké Bátyó, holnap lejátsszuk! - vigyorgott magabiztosan Daisy.
- Oké! - vigyorgott Louis, majd kimentek megint a kertbe.
Mi tovább néztük a fotókat. Az utolsó kettőn nem tudtunk olyan jót nevetni. de azért ezeken is hülyéskedtünk, mert hát az nem maradhat el! Közben Phoebe megpróbált úgy etetni, hogy nekem háttal ült az ölemben, ami így elég vicces volt.- Igen, az a szemem! - mondtam nevetve, majd lejjebb tolta a kezét. - Az már az orrom! - nevettem, majd harmadjára sikerült a számba adnia a chipset.
- Oké, ezt fejezd be, mert már a te hátad, az Én pólóm és az arcom tiszta morzsa a kanapéról ne is beszéljünk! - nevettem.
- Anya, hozd a dobozt! - utasította Daisy.
Jay egy cipős dobozzal tért vissza. Abból válogattuk a képeket és a jobbakat igazából nagyon meg se néztük, csak a vicceseket.- Juj! Jasmine, ezt nézd! - tol elém egy képet Daisy nevetve.
- Micsoda kocka has! - mondtam röhögve.
- Fúj! - mutatott a képre nevetve Phoebe.
- Nem tetszik? - kérdeztem nevetve.
- El megy tőle az étvágyam! - nevetett.
- Nézd milyen szép Phoebe! - mondogattam nevetve, miközben az arcába nyomtam a képet.
- Rosszat fogok álmodni! - nevetett.
- Ezt nézd! - adott oda nevetve egy képet Jay, amin Louis "nagyon menő" egy focilabdával a fején.- Ú, micsoda modell! - nevetett Phoebe.
- Hülye! - nevettem.
- Már tudjuk miért kellett hetente új labdát venni! - nevetett Jay, mire felnevettünk.
- Jasmine, ezt a menő szemüveget nézd! - mutatta a kezében lévő képet Phoebe.
- Ilyen is kell! - nevettem. - Ebben Én sokkal menőbb lennék!
- Biztosan! - röhögött Jay is.
- Főleg ha felvennél hozzá egy motoros szerkót! - nevetett Daisy.
- Ó, nekem muszáj szereznem egy ilyet! - nevettem.
- Várjatok! - szaladt fel nevetve Daisy, majd pár perc múlva a napszemüveggel tért vissza.
- Kérem! - mondtam nevetve, majd levettem a szemüvegem és feltettem azt a csodát.
- Így, tökéletes és ezt meg rá! - tette fel a rendes szemüvegemet is Phoebe nevetve.
- Nagyon menő! - nevettem, majd előkaptam és csináltunk pár selfiet úgy, hogy mind benne voltunk és a kép is és Én természetesen két szemüvegben.
- Jasmine! - adott a kezembe egy képet Jay úgy, hogy közben folyt a könnye a nevetéstől.- Ezt lefényképezem! - mondtam nevetve, majd lefotóztam és beállítottam Louis hívó képének.
- Nagyon boldog lesz, ha meglátja! - nevetett Daisy.
- Küld el ezt! - nevetett Phoebe.
- Átküldtem! - mondtam nevetve.
- Ez nagyon szexi modell! - nyújtott egy képet röhögve Daisy.- Az a fej! - mutattam rá nevetve. - Olyan "nagyon szexi vagyok félmeztelenül" - játszottam el a képet nevetve, mire mind rajtam röhögtek és Én is.
Nagyon jó csapat vagyunk! Én a legjobb haveromat, Jay a fiát az ikrek, pedig a bátyjukat cikizik! De nem gáz, mert csak is szeretetből... nagyjából. De hát ez nem gonoszság! Mi csak jól szórakozunk a képeken!
- Nem hihetetlen, hogy volt barátnője? - mutatta nekem nevetve a képet Phoebe.- Itt már kb. úgy néz ki mint most! - nevetett Daisy.
- Majd meg nézzük! - mondtam nevetve és egy külön kupacba tettem a képet.
- De komolyan, hogy volt barátnője? - kérdezte nevetve Phoebe.
- Jasmine, te nyilvánosan vonulnál egy ilyen kinézetű sráccal? - kérdezte a képre mutatva nevetve Daisy.
- Bezárnám a pincébe! - nevettem.
A következő képek bevezetése volt az egyik legjobb:- Vajon mennyit fizethetett a lánynak? - kérdezte nevetve Daisy, miközben odaadta a kisebb kupacot, amin mind jót röhögtünk.
- Na ezen igazi disznó feje van! - mutatott a következő képre nevetve Phoebe,.- Sokkal idősebbnek tűnik a csaj, amúgy! - mondtam.
- Biztos valamelyik tanárt fizette le! - nevetett Phoebe, mire mind felröhögtünk.
- Valaki emlékszik a nevére? - kérdezte Daisy.
- Jaj, Én már nem! - nevetett Jay. - Hanna-ra még igen, de hogy Ő ki lehetett, arról fogalmam sincs! - nevetett.- Ez sokba kerülhetett! - nevetett Daisy a csókolózós képre mutatva, mire felnevettünk.
- Nagyon sokba! - nevetettem.
- Jasmine, nem akarsz egy ilyen kabátot? - mutatott a képre nevetve Jay.- Ó, dehogynem! - nevettem.
- És a napszemüveggel fogod hordani! - nevetett Phoebe.
- Ezeket fogom kérni karácsonyra! - nevettem, mire mind felnevettünk.
Utána ilyen sima egyszerű képek következtek, amiken nem nevettünk annyit, de azért azokat sem hagytuk hozzászólás nélkül! Csúnya dolog lett volna, ha azokat nem tiszteljük meg a sok "okossággal", ami a fejünkbe szorult! Na meg persze azért azok sem voltam semmik meg kell hagyni! Louis mondjuk kb. kinyírna minket, ha tudná mi folyik itt, de amiről nem tud az nem fáj neki!
- Lányok, sosem tagadtátok le? - mutattam a képet, amit találtam, mire mind felnevettek.
- Amúgy tök jó, hogy nem vitt minket, mikor a barátaival járkált! - elmélkedett Phoebe, mire felnevettünk. - De most komolyan! Milyen csodás lett volna, ha ilyen gyönyörűségeken szereplünk? - nevetett.
- Szerintem azt senki nem akarja! - nevettem.
- Az a legrosszabb, hogy néha nálunk szerveztek ilyen bulikat és utána takaríthattam! - nevetett Jay.
- Képzelem! - nevettem. - Néha csak be kell lépni a szobájába és az ember nem akar bulit szervezni, mert meglátja mi lesz utána és inkább feladja! - nevettem.
- Kis piás! - adta oda nevetve Jay.- De jó, hogy rólam nincsenek ilyen képek! - nevettem.
- Miért nincsenek? - kérdezte Daisy.
- Anyukám a húgom miatt nem szerette, ha bulizni jártam, sőt nagyon nem is volt otthon semmi pia, mert Cassie olyan kis börtöntöltelék volt, mint ti és ha Én ittam bármit, mondjuk sört, jött és beleivott! - nevettem. - Volt olyan, hogy nem bírtuk elképzelni, hogy mi baja, aztán vigyorogva azt mondta, hogy ivott olyan üdítőt, mint Én! - nevettem.
- Akkor te voltál a jobbik tesó? - kérdezte mosolyogva Jay.
- Nem, igazából mindketten rosszak voltunk. - nevettem. - Igazából tuti Én lettem volna a rosszabb, csak minden hülyeségemet megtanítottam a húgomnak, így Ő is rossz volt meg Én is. - nevettem.
- Te ilyen rossz vagy? - nevetett Daisy.
- Nálatok rosszabb? - néztem rájuk. - Nem, olyan nincs! - nyújtottam rájuk a nyelvem.
- A kis okos! - adott egy kisebb kori képet nevetve Jay.- Mint egy kis osztályelső! - nevettem. - Mint Én a szemüvegemben. - nevettem.
- Te szép vagy szemüvegben! - mosolygott Daisy.
- Dehogy is! - ráztam a fejem.
- De igen, de nem fogod elhinni! - nevetett Jay.
- Itt ilyen kis rossz! - nevetett Jay.- Mert hogy most is az! - nevetett Daisy.
- Szerintem majd nagypapa korában is az unokáit tanítja majd a saját csínytevéseire! - nevettem.
- Igen! - nevetett Phoebe.
- Szegény Deborah! - nevettem.- Ezek már a cukik! - mosolygott Jay.
- Olyan, mintha beállította volna valaki és vastagon befújta volna hajlakkal, hogy így maradjon! - nevetett Phoebe, mire felnevettem.
- Csak is ez a hasonlat jutott eszembe! - nevettem, mire mindenki nevetett.
- Mikulás manója! - nevettem a következő képen.
- De tök cuki ezzel a gomba hajjal! - nevetett Daisy.
- Szerintetek levágatná ilyenre? - kérdezte nevetve Phoebe.
- Biztosan! - nevetett Jay.
- Ez is a karácsonyi kívánságod lesz! - nézett rám nevetve Daisy.
- Csakis! - nevettem.
- Hát ez nagyon édes! - mondtam mosolyogva.
- Bár maradt volna belőle valami ilyesmi! - nevetett Daisy.
- Biztos maradt benne, csak szegényke azóta szörnyen rossz lett és elfelejtette! - nevetett Jay.- És a következő ajándékom ez a sapka! - mutattam a képre nevetve.
- És biztos vagy benne, hogy jó rád? - kérdezte nevetve Phoebe.
- Igen! - vigyorogtam.
- De édes! - adta oda Daisy.- Kinek a feneke van a háttérben? - mutatott rá nevetve Phoebe.
- Te komolyan csak ezt vetted észre? - kérdeztem nevetve.
- Nem, csak elég szembetűnő egy segg a képen! - nevetett, mire felröhögtünk.- Ez a bal fölső de édes! - mutattam a képre mosolyogva, mikor megkaptam.
- Juj tényleg! - mondta nagy mosollyal Phoebe.
- Nem találtál sehol segget? - kérdezte tőle nevetve Daisy.
- Nem! - nevetett.
- Istenem, ez nagyon édes! - vettem a kezembe a legutolsó képet.- Mi az a pofi? - mutatta mosolyogva
- Louis! - kiabáltam, mire csak visszakiabált.
- Mi van Jas? - kiabált.
- Told be a képed, ha a vendég hív! - kiabálta neki nevetve Daisy, mire bevánszorgott.
- Hát igen! - vigyorogtam rá fölényesen.
- Mi van? - kérdezte rám nézve.
Én mosolyogva felállítottam Phoebe-t, Louis elé léptem, megcsíptem az arcát vigyorogva és meghúzgáltam óvatosan.
- Nagyon édes voltál! - mondtam mosolyogva, majd elengedtem és visszaültem, majd Phoebe visszaült az ölembe.
- Ezért behívtál? - kérdezte.
- Talán zavar? - kérdeztem mosolyogva.
- Várjunk, ti képeket néztetek rólam? - kérdezte nagyra nyílt szemekkel mérgesen.
- Igen és tartozol egy kabáttal, egy napszemüveggel, illetve gomba hajad lesz! - soroltam vigyorogva.
- Ez komoly? - kérdezte savanyú képpel.
- Annyira nem volt gáz! - nevettem.
- Persze, tuti hogy végig röhögtél! - nézett rám mérgesen Tommo.
- Nem, a baba képeiden nem, mert azok nagyon édesek! - mosolyogtam rá.
- Mi van már? - lépett be Eleanor.
- Megyek. - mosolygott rá Louis.
Még beszélgettünk, majd mind megfürödtünk és utána elmentünk aludni. Én száműzve lettem a vendégszobába, ami amúgy tök természetes, de Én Louisval akartam aludni! Na jó, igazából mindig vele akarok, de most meg főleg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése