43. rész

Reggel egy jól eső és iszonyú édes hangra ébredtem: Louis nevetett. Elmosolyodtam és lassan felültem. Louis a tv-t nézte és azon nevetett, miközben rögtön mellettem volt egy tálnyi csokis eper. Én elnevettem magam.
-    Mond, nem féltél, hogy esetleg felborítom? - mutattam az eperre nevetve.
-    Nem igazán, elég nyugodtan aludtál! - mosolygott.
Én feltettem a szemüvegem, majd ki akartam mászni az ágyból.
-    Nyugi van! - mondta mosolyogva. - Most mégis hova akarsz menni? - kérdezte. - Egyél, nézzed és maradj nyugton!
-    A szobámba, hogy Eleanor a helyére jöhessen! - mondtam felhúzott szemöldökkel.
-    El elment valahova, ugyanis megsértődött. - rántott vállat. - Egyébként meg most veled akarom nézni, nem vele!
-    Elég lazán kezeled! - néztem rá meglepetten.
-    Nehogy már a lányomra legyen megsértődve! - nevette el magát. - Szerintem természetes, hogy ha sír a lányom, nem alszom tovább nyugodtan mellette, hanem megnézem! Még ha van nála valaki, akkor is! - mondta, mire mosolyogva bólintottam, majd visszaültem mellé.
Két pasi meg egy kicsi-t nézett, amit imádok, így nagyokat nevettem rajta.

* Vicky szemszöge *

Elegem van, így gyűlést hívtam össze a szobámba, ugyanis unom ezt! 

-    Miről van szó? - kérdezte Hazza. 

-    Louis és Jasmine! - mondtam. 

-    Lehetetlen! Egyszerűen, egyik hülyébb mint a másik! - sóhajtott Liam. 

-    De közösen menni fog! Már csak Kevin és Eleanor van útban! Aztán már csak valahogy rá kell venni őket, hogy elmondják egymásnak! - mondtam mosolyogva. 

-    Louis és El összevesztek, ezért most Lux játszik Boryval! - mondta Niall. 

-    Király, már csak Kevint kéne kilökni a képből! - mondta Payno. 

-    Semmi sem lehetetlen! - mosolygott Ginger. 

-    Nem kell sátáni erőd, kímélj meg tőle! - mondta neki Hazz. 

-    Jó, most lesz alkalmunk Kevint elpaterolni, ugyanis lesz 2 hét szünet, aztán Budapest és így tovább! - mondta mosolyogva Nialler. 

-    Tökély, akkor rajta leszünk! - mondtam mosolyogva. 

-    Ma megyünk, vagyis valószínű Kevin oda fog jönni Jasmine miatt a reptérre és valahogy el kéne érni, hogy összevesszenek! - gondolkozott Gin. 

-    Ez  nem gonosz egy kicsit? - kérdeztem. 

-    Nem! - vágták rá a többiek, majd tovább gondolkoztunk. 

* Jasmine szemszöge *

Nem tudom hány óra lehetett, de jókat röhögtünk Louisval, így gyorsan telt az idő. 

-    Srácok pakoljatok, egy óra múlva indul a gép. - mondta Liam mosolyogva. 

-    Gép? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel. 

Hülyeség lenne Budapestre repülni Bécsből! 

-    Budapestre repülünk? - kérdeztem. 

-    Nem, Londonba! - mosolygott Payno. 

-    Van 2 hét szünetünk. - mondta Louis mosolyogva. 

-    Ez komoly? - kérdeztem mosolyogva. 

-    Igen Jasmine, ez komoly! - mondta Louis. 

-    Haza! - sikítottam, majd leugrottam az ágyról és Liamet arrébb lökve kiszáguldottam a szobából. 

Hallottam, ahogy rajtam nevetnek, de nem különösebben zavart. Gyorsan összepakoltam a bőröndöm és elkészültem. Természetesen Én lettem készen legkésőbb, így már rám várt mindenki, még Deborah is. A repülő út igazából hamar eltelt, Louis mellett ültem, mert a többiek így osztották be és még magyaráztak valamit, de inkább össze-vissza habogtak. Jól elvoltunk út közben, mindenről beszélgettünk, Bory végig aludt, tehát nem volt vele semmi gond. Én írtam egy SMS-t Kevinnek, hogy jöjjön a reptérre. Mikor leszállt a gép a csomagjainkat utánunk hozták, így az egyetlen amit mi vittünk Deborah hordozója volt, de ahogy földet értünk felébredt és sírni kezdett, ugyanis ha nem alszik, akkor utálja a hordozót. 

-    Hozom a hordozót, te hozod Boryt? - kérdezte Louis, mire mosolyogva kivettem a kislányt. 

-    Amúgy Eleanor, hogy hogy nem velünk jött? - kérdeztem tőle.

-    Reggel mikor összevesztünk elindult haza és azt mondta, hogy valami haverjánál lesz. - mondta. 

-    Nem vagy féltékeny? - kérdeztem mosolyogva. 

-    Nem, Én is barátkozom veled. - mosolygott. 

Hát igen... barátok vagyunk. 

-    Igazad van. - mosolyogtam rá. 

Mikor Kevin meglátott odaszaladt hozzám, átölelt és megcsókolt. Nagyon fura volt, mert hát... nem igazán hiányzott. 

-   Hiányoztál! - mosolygott rám. 

-   Te is! - mosolyogtam. 

Na jó, ez nem igaz, de most mit mondjak? 

-   Ő kis Deborah? - mosolygott rá. 

-   Igen, de gyere menjünk! - fogtam meg a kezét, majd odamentünk a többiekhez és mindenkinek bemutatkozott. 

-    Hozzam Boryt? - kérdezte Louis. 

-    Nem kell, hozom. - mosolyogtam. 

Így, hogy kevin fogta az egyik kezem a másik kezemmel, pedig Boryt tartottam, úgy nézhettünk ki, mint egy fiatal család. Sajnos Kevinnel nem tudom elképzelni a jövőmet. Egyszerűen nem! Hogy hozzámenjek, vagy hasonló? Nem, soha. Nem szeretem Őt úgy igazán, ugyanis akit igazán szeretek, az bébiszetternek használ! A műmosollyal az arcomon ültem be a szokásos kisbuszba, majd a kocsiban nem igazán beszélgettünk. Louis elvette tőlem Deboraht Én, pedig a fejemet Kevin vállára döntve néztem ki az ablakon. Először Vickyt, majd Gingert raktuk ki és utána álltunk meg az ismerős ház előtt. Mikor megláttam hatalmas mosoly terült el az arcomon. Én voltam az első, aki berohant és élvezhette otthona kényelmét. Lerúgtam a cipőm, majd levettem a kabátom és Kevinnel felmentünk a szobámba. 

-    Jasmine, éhes vagy? - nyitott be Niall. - Csak mert Louisval ugye együtt aludtatok és átaludtátok a reggelit és az ebédet. 

-    Igen, pizza? - kérdeztem mosolyogva. 

-    Aha! - bólintott mosolyogva, majd becsukta maga után az ajtót. 

-    Együtt aludtatok? - kérdezte Kevin felhúzott szemöldökkel. - Csak nem bepasiztál mióta összejöttünk? - kérdezte, mire nagyra nyitott szemekkel néztem rá. 

-    Édesem, együtt töltöttünk 2 napot! Utána egyáltalán nem találkoztunk, mondhatni most kezdjük ezt a kapcsolatot és féltékeny vagy a semmire? - kérdeztem értetlenül. 

-    Semmire? - kérdezte sértődötten. - Együtt aludtál vele! Meg tudod magyarázni? - kérdezte. 

-    Meg tudnám, de nem tartozom neked magyarázattal semmiért! Nem csaltalak meg, nem csókolóztam senkivel, a legjobb barátom! - mondtam és nem hittem el ezt az egészet. 

-    Oké! - mondta, majd kiviharzott az ajtómon, becsapta és még a bejárati ajtó csapódását is hallottam. 

Én hatalmasra nyílt szemekkel mentem a lépcső tetejéhez, ahonnan 4 kíváncsi tekintet nézett fel rám. 

-    Ez mi volt? - kérdezték értetlenül. 

-    Fogalmam sincs, de nem adok többet ennek a kapcsolatnak 3 napnál! - sóhajtottam, majd lementem. 

-   Ez egy féltékenységi roham volt? - kérdezte Hazza. 

-   Igen, de szerintem engem nem érdekel! - rántottam vállat. - Ez mi? - mutattam az ajtóra, majd elnevettem magam. - Ez most így nem hat meg, ugyanis kereken együtt töltöttünk 2 napot és most, hogy hazajövök levág egy ilyet? Normális? - értetlenkedtem. 

-   Nem valószínű, de ne foglalkozz vele! El ugyan ezt csinálta! - mondta Louis nevetve. 

-   Jó, de Ő lány! - nevettem. 

Végül együtt pizzáztunk.
-   Tehát akkor nem fog hiányozni Kevin? - kérdezte Liam.
-   Tudom is Én! - nevettem el magam. - Sosem értettem magam, szerintem életemben nem voltam még rendesen szerelmes, tehát nincs viszonyítási alapom! Majd egyszer! - rántottam vállat.
-    Imádom, hogy ilyen gyerekes vagy! - nevetett Hazza.
-    Hát ja. - nevettem el magam.
-    Mi a terved estére? - kérdezte Niall.
-    Aludni, vagy nem aludni! - rántottam vállat.
-    Holnap megyünk Doncasterbe, tehát a helyedben az aludni verziót választanám. - nevetett Louis.
-    Úgyis hajnalban kelek, vagy el sem alszom, tehát nagyon jó lesz! - sóhajtottam, majd felmentem.

Másnap reggel... inkább hajnalban megmosolyogtatott, hogy végre otthon vagyok. Lementem, majd rájöttem, hogy attól még, hogy ennyire boldog vagyok, rohadtul 5:13 van és mindenki alszik! Levágódtam a kanapéra, majd bekapcsoltam a tv-t. Olyan 10 óra körül csöngettek. Eddig mindenki aludt, de ekkor egyszerre kezdtek zajongani fentről. Bory sírni kezdett, a többiek meg felkeltek. Az a valaki nagyon be akart jönni, így felálltam és az ajtóhoz mentem: Eleanor. Kinyitottam neki, de nem is köszönt, csak levette a cipőjét és felment.
-    Aha... - mondtam összehúzott szemekkel. - Neked is jó reggelt! - forgattam meg a szemem, majd levágódtam a kanapéra.
-   Jasmine, ezt miért? - mutatott a lépcsőre álmos fejjel Niall, majd eldőlt a kanapén és a fejét az ölembe tette. - Ráfekszik a csengőre reggel 10 órakor és feltrappol, mint egy elefánt, miközben Deborah bömböl és bemegy Tommo szobájába, majd jól bevágja az ajtót. - nyafogott.
-   Egyet értek, nyugi! - simogattam meg a fejét mosolyogva. - Ráadásul nem köszön, csak beengedem és elindul! - mondtam, mire elnevette magát.
-   Álmos vagyok! - nyafogott. - Jas, aludni akarok!
-   Jasmine és egy átlag méretű mégis bébi Niall, érdekes! - mondta Liam, mire elnevettem magam.
-   Bébi Niall tök aranyos! - simogattam meg az arcát mosolyogva.
-   Na, ennyi vagy! - nyújtotta rá a nyelvét Liamre az óriás bébi.
-   Mi ez a reggeli élet? Azt hittem ez a ház nem koránkelő! - jött le Harry álmosan.
-   Semmi, Eleanor konkrétan betrappolt a házba, aztán Niall az óriás bébi hisztizett! - meséltem.
-   Aha... - bólintott álmosan. - És nem akarsz egy Harry óriás bébit? - kérdezte.
-   De természetesen! - nevettem, mire Harry a kanapé másik felére feküdt és a fejét Niall feje mellé rakta az ölembe, csak természetesen ellentétes irányba.
Én szépen hátra dőltem a kanapén.
-   A kis fiókáim! - nevettem, mire a két bébi is nevetett.
-   Meg is eteted őket? - kérdezte Liam.
-   Nem. - ráztam a fejem.
-   Mi történt veletek? - jött le Louis álmosan.
-   A barátnőd! - mondták egyszerre.
-   Oké, azt levágtam, de miért? - mutatott ránk.
-   Ne bántsd a kis bébiket! - nevettem.
-   Oké. - bólintott Tommo, majd kiment a konyhába.
-   Éhes vagyok! - kelt fel Niall.
-   Én meg megyek WC-re! - mondta Harry és felkelt.
-   Olyan hamar felnőttek! - játszottam el, hogy sírok, mire mind a 4 fiú nevetett.
Én is felkeltem és kimentem a konyhába. Elvettem egy kávés bögrét, majd elkezdtem iszogatni.
-   Az az enyém volt. - mondta Louis.
-   Tudod te milyen nehéz dolog óriásbébiket nevelni? - kérdeztem, majd elnevettem magam.
-   Amúgy hol hagytad a növendéket? - kérdezte Liam, mire kíváncsian néztem Louisra.
-   Eleanorral van. - mondta, mire letettem a bögrét és felültem a pultra.
-   Jasmine, nem készülődsz? Indulni akarok Doncasterbe. - mosolygott Louis.
-   De nekem miért kell mennem? - nyafogtam.
-   Hogy bemutassalak! - mosolygott.
-   De álmos vagyok! - rántottam magam elé a pólójának a nyakánál fogva. - És nem vagyok a barátnőd és ez tök menő, már értem miért csinálják a filmekben! - mosolyogtam, mire elnevette magát.
-   Majd alszol a kocsiban, tudom és örülök, hogy tetszik, de elengedhetnél! - mondta, mire elengedtem, majd kisimítottam a pólóját.
-   De 3-an megyünk? - kérdeztem. - Mert akkor semmi esélyem olyasmire, hogy meghúzom magam csöndesen és minden figyelmet a gyerekedre terelek! - mondtam mosolyogva.
-   Jön El is és ilyet nem csinálhatsz, ugyanis te vagy a lényeg! - mondta mosolyogva.
-   De ha Eleanor is megy nekem miért kell? - kérdeztem nyafogva.
-   Mert te elbűvölő vagy! - mondta.
-   Na, akkor El lesz az elbűvölő! - mosolyogtam.
-   Nem, tehát szedjed össze magad! - mondta.
-   És mit vigyek? - kérdeztem.
-   Mindent ami kell 2 vagy 3 napra. - mosolygott.
-   Ha utálni fog a családod Én haza sétálok gyalog! - figyelmeztettem.
-   Kb. 4 óra az út autóval. - mondta.
-   Louis! - mondtam hangosan nyafogva. - Ez komoly? - néztem rá hatalmasra nyitott szemekkel.
-   Beteszel egy Jasminet egy autóba 4 órára? - kérdezte Liam. - Hát sok sikert haver! - nevetett.
-   Nem megyek! Nem bírom ki! Én és 4 órát ülni? Te vágod mit akarsz? - kérdezgettem.
-   Majd hátul ülsz Boryval. - mondta.
Én ekkor pont kortyolni akartam a kávémból, de beleköptem a mosogatóba.
-   Akkor nem iszom több kávét! - mondtam. - Megihatod! - nyomtam a kezébe a bögréjét.
-   Kösz. - nevetett. - De akkor jössz! - mondta és beleivott.
-   Te hallod amit mondasz, vagy csak beszélsz? Már most pörgök? Mit csinálsz velem egy autóban? Fussak utána? - kérdeztem.
-   Menj fel öltözni és pakolni, mikor leértél kitalálod mit csinálsz majd! - mosolygott.
-   Már most tudom! Eret vágok! - mondta, mire Niall és Liam elnevették magukat. - Vagy megőrülök! És azt fogom hajtogatni, hogy bent a Jasmine, kint a Jasmine, bent a Jasmine, kint a Jasmine! - mondtam a végét gyorsan mint egy bolond.
-   Nyugi! - simogatta meg az arcom, amitől legszívesebben sikítottam volna és mint egy őrült elrepültem volna a boldogságtól azt sikítozva, hogy "Louis", de inkább úgy tettem, mint akit ez nem hat meg. - Most gyere szépen, pakolj be és készülj el! - mondta, majd levett a pultról!
Na, akkor most mit csinálnék? Visítanák és mint akit rakétából lőttek ki, a Holdig meg sem állnék.
Én elindultam fel a lépcsőn, majd a felénél megálltam.
-   De szemüvegben leszek! - néztem vissza.
-   Tökéletes leszel! - mondta, mire felszaladtam.
Fél óra alatt összepakoltam és felöltöztem, megcsináltam a hajam és kisminkeltem magam. Végignéztem magamon, majd felkaptam a táskámat, beledobáltam a tetejére a legfontosabb cuccokat és lementem.
-   Ne említsétek hogy nézek ki! - kértem.
-   Jól nézel ki, ne hisztizz! - mondta Liam.
-   Ja, mint egy osztályelső! - sóhajtottam.
-   Úgyse győzöd meg! - legyintett Louis.
Louis kezében ott vigyorgott Deborah, mire Louis mellé léptem.
-   Kérem! - mosolyogtam, mire Tommo elnevette magát és odaadta. - Hát jó reggelt Hercegnő! - mosolyogtam rá, mire elnevette magát a kislány.
A szemüvegemet levette rólam.
-   Neked se tetszik? Oké, akkor ebben is egyet értünk! - mosolyogtam rá. - Viszont ezt adjuk oda Apának, na hajítsd el mert az anyukám megöl engem! - adtam oda a szemüvegemet Louisnak. - Tudod Apát meg a Mama fogja megkopasztani, mert Apa nagyon feledékeny és nem vitt el a nagymamádhoz és a nagynénéidhez és a nagybátyádhoz! - mosolyogtam Boryra, aki csak nevetett azon, hogy mennyit magyarázok. - De ettől még engem nem kell kinyíratni! Bár így nem látlak Szépség, mert Jasmine egy vakegér mert gyerekkorában egy hülye volt! - ezt az egészet ilyen aranyos mosolygós hangon mondtam, szinte gügyögve, amin a fiúk jót nevettek. - Ráadásul a roppant érett Apád és a keresztapáid kiröhögnek! - gügyögtem.
-   Bocs, csak hatalmas mikor magyarázol! - nevetett Hazza.
-   Na visszaadlak apádnak! - adtam oda Boryt Louisnak. - Ki gondolta ki, hogy mit fogok csinálni a kocsiban? - kérdeztem.
Végül semmi ötlet, így elindultunk. Bory az első Én, pedig a második saroknál aludtunk el.