- Ez profi volt! - mosolygott rám Louis. - Összesen... - nyomta meg a telefonja középső gombját. - 4 perc volt.
- De segítettél! - ültem az ágyra törökülésbe, Deborah mellé.
- Nélkülem is sikerült volna! - mosolygott.
- Persze! - forgattam a szemem.
- Sose hiszel nekem! - ingatta a fejét mosolyogva, miközben a kislányával játszott.
- Mert kamus vagy! - nevettem.
- Aha... - mosolygott. - Én aztán igazán! Bár nem szöktem el úgy, hogy azt mondtam, hogy a barátnőmnél leszek, neki meg azt, hogy otthon, aztán nem szöktem haza titokban!
- Oké, ebben igazad van, de... - gondolkoztam. - Jó, igazad van, de mindig túl jónak állítasz be! - nevettem.
Bory rám nézett, majd Ő is nevetni kezdett.
- Ezt nem hiszem el! - sóhajtott Louis mosolyogva. - Életében először te nevetteted meg és már azon is nevet, ha te nevetsz! Eddig engem tartottak viccesnek! - mondta, mire elnevettem magam.
- Hát tudod, a gyerekek mindig imádják az engedékeny nagyszülőket, Én meg engedékeny Jasmine leszek! - rántottam vállat nevetve.
- Micsoda logika! - nevetett.
- Hibátlan! - eresztettem egy 1000 wattos mosolyt.
- Ezt a mosolyt egyszer meg kéne örökíteni! - mondta mosolyogva, mire elnevettem magam.
- Úgy mondod mintha nem vigyorognék így naponta! - nevettem.
Bory engem figyelt, mondjuk ezt nem csodáltam a fejemen lévő madárfészek miatt. Mosolyogva fölé hajoltam, majd bohóckodni kezdtem. Nagyon tetszett neki, kacagott, majd a kontyom felé nyúlt a kis kezeivel, mire mosolyogva megráztam a fejem Ő, pedig hangosan kacagott. Nyílt mögöttem az ajtó, de nem foglalkoztam vele, csak a kislánnyal, aki éppen hangosan kacagott rajtam.
- Egyem meg mennyire édes! - jött közelebb mosolyogva Ginger.
- Ez is az Én érdemem! - mosolyogtam rá.
- Jasmine talált valakit, aki vele egy agyi szinten van! - mondta vigyorogva az ajtóban Vick.
- Haha! - forgattam a szemem, mire Deborah megint nevetett. - Kezdem azt hinni, hogy kiröhögsz! - néztem rá mosolyogva.
Ő édesen mosolygott rám.
- Nem, dehogy is! Ahhoz túl ártatlan vagy, nem úgy mint apád! - mosolyogtam, majd belefújtam a hasába, mire felkacagott.
- Mi bajod velem? Nem vagyok bűnöző! - mondta Louis.
- Ugyan semmi baj veled! - nevettem. - Apád egy szent, ugye? - kérdeztem mosolyogva Deboraht.
- Hallgatás beleegyezés! - mondta Louis nevetve.
- Megvárhatod, amíg majd erre válaszol! - mondtam nevetve.
- Jas, azért jöttünk, mert valaki írt neked! - mutatta fel a telefonom mosolyogva Vicky.
A mosolyából leszűrtem, hogy elolvasta és egy srác lehetett.
- Kérem! - nyújtottam a kezem.
- A-a! - nevetett huncutan Gin. - Egy fiú volt és nagyon kíváncsi rád! - kuncogott.
- Ginger, csak mondom, hogy tudlak zsarolni! - mosolyogtam karba tett kézzel.
- Én is! - állt meg karba tett kézzel.
- Az a különbség kettőnk között, hogy Én elmerem mondani! - mosolyogtam.
- Vicky add oda neki! - nézett rá Ginger.
- Hülye vagy? Ha te nem, Én el merem mondani! - rántott vállat mosolyogva a gonoszabbik barátnőm.
- Én is! - vigyorogtam. - Szerintem téged kicsit jobban zavarna!
- Tessék! - dobta a kezembe.
- Utállak! - morgott Ginger.
- Majd megmutatom! - mosolyogtam.
- Tényleg? - kérdezte.
- Nem! - vigyorogtam, majd megnéztem ki üzent.
Mikor megláttam ki volt, elnevettem magam. Egy magyar srác volt. Jó kérdés, honnan ismerek Én magyar srácokat? Hát ez igazán egyszerű! 2 hónapig éltünk ott, ugyanis akkor úgy volt, hogy Cassiet tudják kezelni és a kezeléssel hosszabb lesz az élete, de sajnos két hónap után rá kellett jönnünk, hogy semmi értelme, ugyanis nem hatott. Mindegy is, a lényeg, hogy csak Dave volt. Olyanokat kérdezett, hogy merre járok, mi újság velem. Én válaszoltam, majd megint rezgett a telefonom.
Tudod szintem egy kicsit túlzás, hogy semmi nincs veled! One Direction? Nem ismerős? - írta, mire elnevettem magam.
Jó kis banda, miért? :D - írtam.
Jas, idegesítő vagy!!! Tudom, hogy haverkodsz velük! Na és tetszik valaki a bandából?
Miért neked? :D :D - írtam poénból, ugyanis volt egy randiszerű találkánk, de ugye utána vissza Londonba, így csak barátok maradtunk, természetesen a lányokat szereti.
Haha! Tehát?
Hosszú! Tényleg, nagyon bonyolult, meg ilyesmik! :D
Oké, vágom! Jasmine és a srácok! :D
Pontosan, ilyen ügy! - írtam.
- Hú, micsoda hódoló! - mondta Louis, unott fejjel.
- Csak egy haverom! - dobtam meg egy párnával.
- Aha, engem ne etess!
- De tényleg! - mondtam. - Már évek óta nem találkoztunk és életemben egyszer voltam vele egy randinak sem nevezhető találkán!
- Aha... - húzta el az a-t.
- Nekem senki nem hisz! - sóhajtottam és eldőltem az ágyon. - Nem is egy országban élünk! - néztem fel rá.
- Oké, de tetszel neki! - mondta és elmosolyodott.
- Louis! - néztem rá. - Nekem más tetszik! - mondtam határozottan.
Mellesleg a más az te vagy, de hagyjuk! Ezt már neked nem kell tudnod!
- Értem. - bólintott. - De jól néz ki? - kérdezte.
Te most komolyan elkezdtél magadról faggatni? Oké, mondjuk neked arról remélem fogalmad sincs, hogy rólad van szó, tehát ja, nyugodtan faggass!
- Igen! - mosolyogtam.
- Nálam jobban néz ki? - kérdezte.
Nos Louis, véleményem szerint te nem nézel ki jobban magadnál, de most erre így mit mondjak? "Nem te hülye, mert te vagy?!" Ezt nem fogom, nyugi!
- Igen! - mosolyogtam.
Mármint ja, biztosan jobban nézel ki, mint aminek tartod magad, mert ha tudnád, hogy nézel ki, nem járkálnál egy szál alsóban, hogy ne öld meg körülötted a népet! Édesem, közveszélyes vagy így!
- És tetszel neki? - kérdezte.
Látod, ezt Én is szeretném tudni! Nem válaszolnál a saját kérdésedre?
- Nem tudom, biztos nem. - rántottam vállat.
- Ismerem? - faggatott tovább.
Nem Louis, dehogy!
- Nem. - mondtam, csak nem mondhatom, hogy igen, mert akkor el kezd gondolkozni, hogy ki lehet az!
- Londoni? - kérdezte.
- Igen. - bólintottam.
- És közel lakik hozzád? - kérdezte.
Hát mivel az enyém mellett van a szobája! Ugyanis rólad van szó!!
- Eléggé. - bólintottam.
- És tudja hol laksz? - kérdezte.
Hát kedvesem, ha hazatalálsz, akkor igen!
- Igen. - bólintottam. - Nem mintha érdekelné, de tudja. - rántottam vállat.
- És voltatok már kettesben? - kérdezte.
Éppen azt tesszük! Oké, itt van Bory, de nem igazán szól hozzá a beszélgetéshez!
- Igen.
- De barátok vagytok, ugye? - kérdezte mosolyogva.
Tudtam azok vagyunk Louis!
- Igen. - bólintottam.
- Zavar, hogy faggatlak? - mosolygott.
- Igen, úgyhogy befejezhetnéd! - mondtam.
- Oké, abbahagyom! - nevetett.
- Kösz! - sóhajtottam.
Örülök, hogy befejezted a faggatásomat, mert megkérdeznéd a nevét, vagy hogy hol él a családja, hány tesója van, mit mondok?
- Jasmine, jártok? - nyitott be vigyorogva Vicky.
- Nem, csak egy nagyon régi haver! - mosolyogtam rá.
- Oké, de válaszoltál neki! - mondta mosolyogva.
- Igen, mert nem vagyok bunkó! - mondtam. - Vick nem szeretnél hozni nekem ruhát? - kérdeztem kedves vigyorral.
- Semmi esély erre! - rázta a fejét mosolyogva.
- De kérlek! - nyafogtam.
- Maximum bevonszolom a bőröndödet! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Tökéletes! - mosolyogtam, mire sóhajtott és pár pillanat múlva a 2 bőröndömet behúzta és a sporttáskámat rúgta maga előtt.
- Köszi! - mosolyogtam, majd felálltam és megöleltem.
- Na öltözz fel, mert éhen halok! Megyünk reggelizni! - mondta, mire bólintottam és leguggoltam a bőröndöm elé, majd kotorászni kezdtem benne.
Vicky mögém osont, amit nem vettem észre, csak mikor a lábával meglökött és majdnem beleborultam fejjel a bőröndbe.
- Éhes vagy? - kérdeztem rá nézve mérgesen.
- Igen! - vágta rá.
- Akkor öltözz fel és készülődj! Egyszerre leszünk készen! - mondtam.
- Jó, de ha nem lesz kész a sminked, Én elrángatlak úgy is, hogy csak az egyik szemedet festetted ki! - mondta, majd kiment.
- Nem leszel kész! - nevetett Louis.
- Tudom. - rántottam vállat mosolyogva. - Úgyis megvár! - legyintettem.Mikor kiválasztottam az öltözékem, bevonultam a fürdőbe, majd gyorsan felöltöztem, megmosakodtam és kontaktlencsére cseréltem a szemüvegem. Természetesen könnyezett a szemem, ami megőrjített.
- Ezt nem hiszem el! - törölgettem a szemem.
- Mi a baj? - kérdezte Louis, majd kiléptem.
Éppen annyira édesen játszott Deborahval, hogy nem tudtam nem mosolyogni. Halálosan aranyos volt, ahogy egymásra mosolyogtak és hol Bory, hogy Louis nevetett.
Közben azért azt is észrevettem, hogy Louis teljesen kész volt, a haját is beállította, felöltözött.
- Nagyon cukik vagytok! - mosolyogtam.
- Te meg nem vagy kész! - mondta mosolyogva és végignézett rajtam.
- Tudom és megőrülök! - mondtam mérgesen.
- Meddig szokott könnyezni? - kérdezte.
- Változó! - rántottam vállat. - Néha egyáltalán nem, néha meg megőrülök annyi ideig! - mondtam.
- Akkor gyere így! - mondta.
- De csak a szememet húztam ki! - mondtam.
- Nem fogsz belehalni! Nagyon szép vagy, kapjál magadra egy csukát és menjünk enni! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Na, cipő! - mondta, mire belebújtam a már kikészített szandálomba.
- Amúgy hogyan visszük Boryt? - kérdeztem mosolyogva.
- Öhm... - gondolkozott el. - Vagy babakocsival, vagy hordozóval! - mondta, mire elgondolkoztam.
- Ajánlom a babakocsit, mert azt csak tolni kell meg nem kell felrakni sehova. - mondtam.
- Igazad van, jobban járunk vele! - mondta mosolyogva.
- Jasmine, ajánlom hogy készen legyél, mert ha nem a hajadnál fogva ráncigállak! - tört be Vicky.
- Kész vagyok. - mosolyogtam rá.
A reggeli elég jó volt, beszélgettünk, össze-vissza ettünk, majd mikor kiléptünk az étterem részből, Thomas szólított meg.
- Jasmine, valaki keresett! - mondta mosolyogva, mire odapillantottam.
Caroline kezdett szaladni velem az egyik kislány akit tanítok, de a keze be volt kötve. Átölelte a csípőmet és Én is szorosan öleltem magamhoz.
- Louis! - szaladt be mosolyogva a hallba Eleanor.
Most nem törődtem vele, ugyanis nála egy sokkal fontosabb személy ölelgetett.
- Caroline, hogy kerülsz ide? - kérdeztem mosolyogva.
- Nyaralni jöttünk az unokatesómékkal, meg valami koncertre, roppant izgalmas, mondhatom! - mondta unottan.
- És mit csináltál a kezeddel? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát megláttam egy játékboltban egy babaházat ami nagyon szép volt és nagyon tiszta volt az üvegajtó és átrohantam rajta. - mondta nevetve.
- Kicsim! - mondtam fájdalmasan mosolyogva. - Legalább megkaptad? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. - mosolygott.
- És milyen koncertre jöttetek? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs, de muszáj mennem! - mondta unottan. - Az unokanővérem minden második másodpercen hangoztatja hogy mennyire imádja a mit tudom Én kiket! - rántott vállat, mire elnevettem magam.
- És te amúgy mit keresel egyedül itt? - kérdeztem mosolyogva.
- Megyek vissza a hotelbe, ahol lakunk csak az egyik lüke unokabátyám elhagyott! - forgatta a szemét.
- Nagyon intelligens lehet! - nevettem.
- Ő a te gyereked? - mutatott csodálkozva a babakocsira, amit eddig Én toltam.
- Nem, dehogy is! - nevettem. - Nekem ti vagytok a világ legaranyosabb, legédesebb, legügyesebb gyerekei! - mosolyogtam rá, mire szorosan megölelt. - De ugye táncolni jössz majd? - kérdeztem mosolyogva.
- Természetesen! - nevetett. - Addigra majd meggyógyulok! - legyintett mosolyogva.
- Akkor jó! - pusziltam meg a fejét. - De most menjél, mert a szüleid agybajt kapnak, hogy elhagytak téged! - mondtam mosolyogva.
- Oké, szia! - integetett, majd kiszaladt.
Én csatlakoztam a többiekhez, de közben a babakocsit az apuka elrabolta tőlem.
- Annyira édes! - ölelt át Vick.
- Hát igen! - mosolyogtam rá. - Szerencsére az Én csapatomban van a több lány! - nevettem.
- Neked sokkal könnyebb, ugyanis nem kell közben fegyelmezned is! - mondta mosolyogva.
- Tudom! - nevettem.
- Csajok, ma utazunk tovább! - mondta Niall.
- Mond, hogy nem repülővel! - nézett rá kérlelően Vicky. - Akkor nem megyek! - mondta. - Akkor Én gyalog megyek, vagy autóval, vagy tudom is Én, de repülővel biztosan nem! - tiltakozott.
- Busszal megyünk! - nevetett Niall.
- Hova? - kérdezte Ginger.
- Párizsba. - mondta Hazza.
- Jasmine! - mondta gonosz mosollyal Vicky, majd elnevette magát. - Örülsz neki? - nevetett. - A szerelmesek városa! - nevetett.
- Juhé! - mondtam unottan, majd Vickyre néztem, aki csak röhögött.
- Most miért, lehet rád talál a szerelem! - mondta mosolyogva Liam.
- Inkább eltalál egy pisztollyal! - mondtam unottan és nekidőltem a lift oldalának.
- Akkor végig hisztizni fogsz? - nézett rám Ginger.
- Nem. - ráztam a fejem.
- Hibernálja magát! - karolt át Vick.
- Pontosan! - bólintottam. - Nappal alszom, éjjel ha felkelek, majd nézek filmet, hogy reggelre megint aludjak! - fejtettem ki a tervem.
- Ez elég lelombozó! - mondta Hazza.
- Majd aztán pörgök! - legyintettem.
- Te? - nézett Vicky Gingerre.
- Mit tudom Én! - rántott vállat. - Lesz ami lesz! - mondta.
Párizsról ne is beszéljünk, de tényleg ne! Ha ébren voltam, akkor is félig aludtam, nem beszélgettem nagyjából senkivel és kivontam magam mindenből, egyedül Boryval voltam el, vele beszéltem rendesen, nevettem, de Őt se sűrűn kaparintottam meg, ugyanis Louis és Eleanor elvoltak vele. Eddig tök vidám voltam, most, hogy néznem kell, ahogy Louis, Eleanor és Deborah olyanok mint egy tökéletes, boldog család, nagyon utálok itt lenni. Lehet tényleg kéne nekem egy barát! De legszívesebben már Londonban lennék! Ott vagyok otthon, nekem ott tökéletes! Inkább egyedül mint barátokkal, de nézve, ahogy Louis boldog valaki mással. Ráadásul amiért jöttem azt éppen Eleanor csinálja, tehát tényleg fölösleges vagyok itt! Ginger és Harry egyre jobban elvannak, Vicky... hát Ő Vicky, mindenhol el van, mindenkit megnevettet, de közben szép lassan alig észrevehetően közeledik Niall felé, aki ezt viszonozza! Louisn kívül sajnos mindenki észrevette, hogy mennyire szomorú vagyok, így Ők próbálnak felvidítani és rávenni, hogy maradjak, de teljesen értelmetlen itt utazgatnom velük! Minden Párizsban töltött nap egyre rosszabb és rosszabb volt. Egyik reggel sajnos felkeltem, mert Bory sírt. Mosolyogva tettem fel a szemüvegem és mentem érte. Eleanor is Louis szobájában volt, de magasról tojok rá, nem miattuk megyek oda, hanem egy síró kisbaba miatt! Mindketten mélyen aludtak. Én óvatosan kivettem Deboraht az ágyából és átvittem a saját szobámba. Hamar abbahagyta a sírást, de látszott rajta, hogy Ő nem fog visszaaludni. Hiába fektettem le, a hajammal játszott és nevetgélt. Én összeszedtem a cuccait, majd bepelenkáztam és felöltöztettem. Mikor ezzel készen lettem, megetettem és játszottunk. Hangosan kacagott, mosolygott. Nagyon vidám kislány az biztos. Úgy döntöttem játék közben, hogy nekem muszáj kikapcsolnom egy kicsit. Mikor megláttam, LA-ben táncverseny lesz holnap után, eldöntöttem: most lelépek pár napra, aztán visszajövök. Mikor nyílt az ajtóm, oda pillantottam.
- Akkor itt nevet! - mosolygott Liam.
- Liam, lelépek. - mondtam. - Csak pár napra, aztán csatlakozom újra!
- De Jas, ugye ez nem azért van, mert... - utalt Eleanorra.
- Nem. - vágtam rá, de fejbe látóan nézett a szemembe. - Egy kicsit. - sóhajtottam. - De csak Bory miatt mondtam, hogy veletek jövök! Eleanor, viszont tökéletesen ellátja minden feladatomat, ráadásul Louis boldog vele! Én meg el tudok menni egy táncversenyre LA-be. - mondtam.
- Jasmine, emiatt ne lépj le! - kérlelt.
- Payno, szeretlek! - mosolyodtam el és megöleltem. - El sem tudod képzelni mennyire, de szükségem van egy kis kikapcsolódásra! - mondtam, mire bólintott.
- Ma mész? - kérdezte.
- Igen, de kérlek ne szólj a többieknek, csak mikor már elmentem! - néztem rá kérlelően.
- Rendben, de... - mondta volna, de közbe vágtam.
- Köszönöm! - öleltem meg. - Indulok is, mielőtt valaki más felébred! - mondtam, majd berohantam a fürdőbe.
Gyorsan magamra kapkodtam ruhákat, enyhe smink és már úton is voltam LA-be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése