Reggel korán keltem, de nem akartam felkelteni az egész Tomlinson famíliát, az kéne még! Tuti megátkoznának! Csöndben megmosakodtam, majd felöltöztem. Utána a kezembe vettem a telefonom és ahogy bejelentkeztem a Facebook-ba rögtön írt Kevin. Sóhajtottam, majd megnéztem az üzenetét.Jó reggelt Gyönyörűség! Esetleg van időd egy idiótára?
Pálinkás jó reggelt Kevin! :D Már ha az az idióta olyan jól néz ki és annyira édes, mint amilyen eddig volt! :)
Reméljük!
Na, miről is lenne szó?
Arról, hogy mekkora hülye vagyok!
Nos, jó nagy! :D
Sajnálom a hülye féltékenységi rohamomat! Nagyon hiányoztál és nem tetszett, hogy vele aludtál, de tudom, hogy csak a legjobb barátod és 100%-ig bízom benned! Meg tudsz nekem bocsájtani?
Természetesen! :)
Szeretlek!
Én is! De kérlek ne legyen több ilyen!
Nem lesz, ígérem!
Ebben a pillanatba sikítva rontott be a szobába Phoebe, majd az ágyra ugrott és rögtön utána Daisy, aki átmászott az ágyon, majd mögé bújt.
- Tudom, hogy itt vagytok! - nyitott be gonosz vigyorral Louis és a "nagyon ijesztő" hangon beszélt.
- Nyugi van! - mutattam rá mosolyogva.
- Add át az ikreket! - mondta, mire elvigyorodtam és felugrottam az ágyon és terpeszben állva karba tett kézzel vigyorogtam Louisra.
- Mert ha nem? - kérdeztem mosolyogva.
- Akkor te is kapsz amiből Ők! - mosolygott.
- Mit csináltak? - kérdeztem.
- Felkeltettek minket úgy, hogy rajtunk és az ágyon ugráltak! - mondta.
- Lányok! - néztem rájuk mosolyogva.
- Ne! Jas, ments meg minket! - könyörgött nevetve Daisy.
- Nos... - gondolkoztam el mosolyogva, majd amolyan "Én vagyok a komoly, gonosz bűnöző, emberkereskedő" vigyorral néztem a lányokra, majd Louisra. - Vidd Őket! - mosolyogtam.
- Jó üzlet! - rázott kezet velem mosolyogva.
A hátára kapta a két lányt, majd kirohant velük. Én mosolyogva ugrottam le az ágyról és a zsebembe csúsztatva a telefonomat kimentem a szobából mosolyogva.
- Mi ez a hatalmas mosoly? - lépett mellém mosolyogva Fizzy.
- Kibékültünk a barátommal! - mosolyogtam rá.
- A kis édes! - ölelt meg nevetve.
Én nevetve visszaöleltem.
- Egyébként Én valami mást sejtettem, de majd elmondom, mert ebben a házban, még a falnak is füle van! - nevetett.
- Rendben! - bólintottam mosolyogva.
Lementem, majd reggeliztünk. Utána Fizzyvel ketten kimentünk a kertbe és leültünk a hintaágyba.
- Jól sejtem, hogy neked tetszik Louis? - kérdezte mosolyogva, mire a fejemet sóhajtva a vállára döntöttem. - Ezt igennek veszem! - mondta mosolyogva.
- De inkább érzem magam egynek a rajongók közül, mint bárkinek a srácok köréből. - mosolyogtam rá.
- Szerintem nagyon aranyos, hogy ennyire szereted a rajongókat! - mosolygott rám.
Én mosolyogva vállat rántottam.
- Amúgy nagyon összeillenétek Louisval! - lökött meg mosolyogva. - Te annyira hasonlítasz rá! Mármint te is olyan vagy, hogy az ember rá néz még a szobában van, vissza néz és már a kertben rohangál valahol! - nevetett. - Meg imádni való vagy Boryval is és hárman olyan jó családot alkotnátok! - mosolygott.
- Nem szereted Elt? - kérdeztem.
- De igen, de teljesen más mint te! - mosolygott. - Én szurkolok, hogy összejöjjetek!
- Bár ilyen könnyen menne! - sóhajtottam.
- Ez ilyen könnyen megy! - mosolygott. - Elmondod neki és ennyi az egész!
- Fizzy! - néztem rá.
- Tudom, hogy mi volt köztetek! - lökött meg nagy mosollyal.
- Jó, de az csak volt! - legyintettem.
- Többször csókolóztatok és majdnem lefeküdtetek! - mosolygott.
- Az csak volt! - rántottam vállat.
- Képzeld el, ahogy azt mondja: Jasmine, szeretlek! - próbálta utánozni bátyja hangját.
- Fizz! - mondtam nevetve, majd mindkettőnkből kitört a röhögés.
Mikor sikerült abbahagyni a röhögést újra normálisan beszélgettünk.
- Ugye meghívsz a következő táncbemutatódra? - kérdezte mosolyogva.
- Nem nagy szám! - legyintettem mosolyogva.
- De meghívsz? - kérdezte.
- De meghívlak! - mondtam mosolyogva.
- Olyan jó fej vagy Jas! - ölelt meg. - Nem olyan vagy velem, mint a bátyám haverja, vagy a nővérem, hanem mint a barátnőm! - mosolygott.
- Jasmine mindenkivel olyan! - hallottam Louis hangját mögöttünk, mire Én ijedtemben leestem a hintaágyról, de hirtelen megállítottam a kezemmel, hogy ne üssön le. A szemüvegem Louis elé esett le.
- Jasmine hozza a formáját! - nevettem, majd a szemüvegemért nyúltunk és filmekhez hasonlóan összeért a kezünk.
- Úr isten! - kezdtem poénkodni. - Hozzámért! - játszottam az őrültet, majd felemeltem a kezem. - Soha nem mosok kezet! - hülyéskedtem tovább, mire mindketten nevettek.
Én visszaültem, pontosabban feküdtem, ugyanis a lábamat Fizzy ölébe tettem.
- Ja, igen! - mosolyodtam el. - Én mindenkivel jó fej vagyok, mert Én ilyen penge vagyok! - mondtam lazán, majd feltettem a szemüvegem, mire megint mind röhögtünk.
- Mi volt a téma csajok? - kérdezte Tommo.
- A büdös lábad! - nézett röhögve Fizzy Louisra.
- Szerintetek elérem a nagylábujjammal az orrom? Mármint ha a kezemmel segítek? - kérdeztem.
- Nem! - vágta rá Louis.
- Szerintem igen! - mosolygott Fizzy.
- Ha elszakadt a gatyám az a kisebb gond, ha letörik a lábam, az már nagy! - mondtam, majd mosolyogva megfogtam a bokámat és elkezdtem húzni a lábam.
- Nehogy megcsináld már! - mondta nevetve Louis.
Én elértem és boldogan engedtem el a lábam. Aztán gondoltam egyet és Fizzy orrát megböktem a nagylábujjammal nevetve.
- A tiedet is elérem! - vigyorogtam.
- És az enyémet? - kérdezte mosolyogva Louis.
- Azt biztos nem! - ráztam a fejem. - Ha odáig elér a lábam, mutáns leszek! - néztem rá.
- Én meg elájulok! - nevetett.
- Nem büdös a lábam! - mondtam, majd az orromhoz húztam és megszagoltam. - Tényleg nem! - mosolyogtam.
- Ne magadból indulj ki! - nevetett Fizzy Louisra nézve.
- De mi volt ez az "elvonulunk mert titkolózunk?" beszélgetés? - kérdezte Louis, mire Fizzy rám mosolygott amolyan "na nyögd ki!" mosollyal.
- Tudod a titkolózunk arról szól, hogy nem mondjuk el senkinek! - néztem fel rá vigyorogva.
- Tehát rólam beszéltetek? - kérdezte mosolyogva.
- Nem drága egoista! - paskoltam meg az arcát nevetve.
- Na engedj ide! - mondta, majd megkerülte a hintaágyat és megállt előtte.
- Bocs, itt már nincs hely! - rántottam vállat mosolyogva, mire Fizz csak nevetett.
- Ülj fel! - mondta, majd lassan feltornáztam magam.
Louis leült a hátam mögé, majd visszadőltem az ölébe.
- Tökéletes! - mosolyogtam.
- Tehát? - kérdezte mosolyogva.
- Nem mondjuk el! - mosolygott rám Fizz.
- Tehát leginkább a te titkod! - nézett rám mosolyogva Louis.
- Igen. - vigyorogtam.
Nekem csipogott a telefonom, amit így kiszedtem a zsebemből és megnéztem. Kevin volt, de el se olvastam.
- Most ne zaklass! - mondtam, majd lezártam a telefonom.
- Csak nem összevesztetek megint? - kérdezte Tommo mosolyogva.
- Nem, most csak nincs kedvem elmagyarázni neki hol vagyok meg ilyenek. - rántottam vállat, majd megint csipogott a telefonom, de ezzel nem is foglalkoztam.
- És mióta vagytok együtt? - kérdezte mosolyogva Fizzy.
- Nem tudom. - rántottam vállat. - Nem rég óta.
- Jas nagyon romantikus lélek! - nevetett Louis.
- Én az vagyok, de nem tudom órára pontosan! - néztem rá nevetve. - Azt se tudom milyen nap van! - mondtam.
- Szerintem szerda. - mondta Fizz.
Ekkor csörgött a telefonom. Vicky volt. Én felvettem, majd kihangosítottam.
- Szia! - köszöntem bele vidáman.
- Mond, Doncasterben nincs térerő? - kérdezte mérgesen.
- Miért ne lenne? - kérdeztem nevetve.
- Ugyanis nem bírsz válaszolni, ha írok neked! - mondta, mire sóhajtottam.
- Mi van? - kérdeztem.
- Kösz, jól vagyok és te? - mondta mérgesen. - Így kell beszélni a legjobb barátnőddel?
Louis és Fizzy nevettek.
- Csak nem ott van a kedves Apu? - kérdezte, mire elnevettem magam.
- Ő is meg Fizzy is. - mondtam.
- Amúgy csak azt akartam mondani, hogy van egy tervem! - mondta és hallottam, hogy mosolyog közben.
- Na daráljad! - mondtam mosolyogva.
- Összeszedünk még csajokat a táncsuliból és velük összerakunk egy csajos táncot és megcsináljuk a 1D szart. - mondta, mire nevettem.
- Oké, benne vagyok, de meg kell hívnunk Fizzyt! - mondtam mosolyogva.
- Hívd! - mondta lazán és elképzeltem, hogy legyint. - De hova menjek? - kérdezte.
- Ezt nekem kell megmondanom? - kérdeztem értetlenül.
- Hozzátok nem mehetek, mert nincs kit nyúznom, ugyanis te is és a kedves apuka is elutaztatok. Ginger fogalmam sincs merre van, biztos a göndörrel és fél óra múlva jön a bátyám. - mondta sóhajtva.
- Menj enni! - mondtam.
- Aha, anyukám főzött és megsértődik, ha egyedül elmegyek. - mondta, mire sóhajtottam.
- Akkor csak úgy lógj meg! - mondtam.
- Ch, a bátyám megkeres. - sóhajtott. - Gondolkoztam rajta, hogy megyek anyukádékhoz, de akkor Ő nézne hülyének! - mondta, mire elnevettem magam. - Na meg tökön szúrnám Jimet, ugyanis én nem fogok úgy ugrálni, ahogy Ő akarja! Maximum fordítva. - mondta, mire nevettem.
- Megértem, akkor... - gondolkoztam. - Fogadj örökbe egy kutyát!
- Itt vagy nekem te! - nevetett.
- Én is téged! - forgattam a szemem. - Vegyél nekem ajándékot! - mosolyogtam.
- Egy kocsi jó lesz? - kérdezte.
- Az van, de jöhetne egy BMW. - mondtam mosolyogva.
- Használt jó? - kérdezte, majd folytatta. - Mert akkor viszem a sarkon állót. Fehér. - mondta, majd elnevettük magunkat.
- Amúgy sem jó, feketét akarok. - mondtam.
- Meglesz! - nevetett. - Amúgy most vett egy újat a szomszéd srác, aki elég nagy piás! - gondolkozott hangosan. - Leitatom és nekem adja! - nevetett.
- Jól van, az tökéletes lesz! - nevettem.
- Francba, mennem kell. - mondta, majd le is tette.
- Vick! - sóhajtottam nevetve.
- Amúgy Ő miért nincs még börtönben? - kérdezte Louis, majd elnevette magát.
- Senki sem tudja. - sóhajtottam és közben elnevettem magam. - Valószínű miattam.
- Akkor oké. - nevetett Fizzy.
Louis valahogy mozgott - ami egy ember esetében nem meglepő - Én, mégis morcosan néztem fel rá.
- Maradjál nyugton! - szóltam rá.
- Hogy a kis fejed ne lökdössem? - kérdezte gügyögve.
- Pontosan! - vigyorodtam el, majd újra kényelmesen elhelyezkedtem.
- Srácok! - rohant ki Daisy, majd gondolkodás nélkül rám ült.
- Olyan finoman ültél le! - mondta nyögve.
- Hát, igen! - nevetett.
- De mi a hír, amiért ide jöttél? - kérdezte Louis.
- Az, hogy Anya megy vásárolni és veletek leszünk. - mosolygott vidáman.
- Én megyek Anyával! - ugrott fel Fizzy, rám kacsintott, majd beszaladt.
Én megforgattam a szemem.
- Ez mi volt? - kérdezte Louis.
- Én tudom! - húzgálta a szemöldökét rám nézve Daisy.
- Te tudod mit tanulj meg? - néztem rá mosolyogva, mire kérdőn nézett rám. - Sokkal finomabban rám ülni! - mondtam, mire elnevette magát.
- Jönni fogsz még? - kérdezte nagy mosollyal.
- Nem tudom... - néztem fel Louisra.
- Nyilván! - bólintott mosolyogva.
- És nem is mész haza? - kérdezte Daisy mosolyogva.
- Ide is költözzek? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- Louis szobájában tökéletes lesz neked! - nevetett.
- Neked meg a táskámban! - kacsintottam, mire Louis is nevetett. - Majd kidugod a fejed és úgy foglak vinni, mint azokat a pincsi kutyákat! - nevettem.
- Jasmine, annyit mesélt rólad Louis és... - mondta volna, de közbe vágtam.
- Mennyit? - kérdeztem mosolyogva, majd Louisra pillantottam, aki egy "kicsit" vörös volt.
Daisy csak nevetett azon, hogy mennyire gonosz voltam.
- Louis?! Vagy hívjalak inkább ráknak? - mosolyogtam rá gonoszan nevetgélve.
Daisy is jót nevetett a gonoszságomon.
- Jas, ez nem vicces. - mondta, de mosolygott.
- Jól van, befejeztem! - mondtam összenyomva az arcát.
- Ez miért jó? - kérdezte. - Egyébként is te vagy a fiatalabb!
- Mert olyan kis gyurmázni való képed volt kiskorodban! - mondtam mosolyogva.
- És már nincs? - tettette a sértődötten.
- Ha azt mondom, hülyén hangzik, meg elég hülyén jönne ki! - rántottam vállat mosolyogva.
- Jól van! - mondta, majd Ő is összenyomta az arcom.
- Ez mindennapos? - kérdezte Daisy.
- Igen! - motyogtam és az Ő arcát is összenyomtam.
- Miért nem hagyod abba? - kérdezte Louis.
- Mert így aranyos vagy és kicsit leköptél. - engedtem el húgát és letöröltem az arcom.
Daisy rajtunk röhögött.
- Te meg mindenkit puszilgatsz! - rántott vállat Louis.
- Nem is! - ráztam a fejem. - Daisy-t még nem pusziltam meg! - mondtam, majd felültem és megpusziltam.
- Tehát! - vigyorgott.
- Nem puszilgatok mindenkit! - tiltakoztam. - Téged nem szoktalak puszilgatni! - vigyorogtam karba tett kézzel.
- Senki nem érti miért! - mondta nevetve.
- Mert nem vagy aranyos! - mondtam.
- Most mondtad, hogy az vagyok! - vigyorgott.
- Most azt akarod, hogy téged is puszilgassalak, hogy ne puszilgassak senkit? - néztem rá.
- Azt akarja, hogy csak Őt puszilgasd! - nevetett Daisy.
Louis vigyorogva mutatott az arcára.
- Ó, persze! - sóhajtottam, majd felültem. - Most miattad itt kell forgolódnom! - morogtam, majd megpusziltam az arcát és inkább ülve maradtam.
- Srácok! - rohant neki hátulról a hintaágynak Phoebe, így azt meglökte előre, mire Én is Louis előre estünk.
Természetesen leesett a szemüvegem is.
- Louis, ugye nem estél rá? - kérdeztem ijedten.
- Megmentettem! - mutatta fel, mire nagyot sóhajtottam és elvettem, majd a fejemre tettem.
- Hogy lehettek ilyen ingatagok? - nevetett Daisy.
- Amúgy Én tökre szeretem a húgaidat! - mosolyogtam Louisra a földön fekve.
- Juj! - sikított a két kicsi és rám ugrottak.
- Már kevésbé! - nevettem, de ölelgettem Őket.
- És engem nem? - kérdezte "sértődötten" Louis.
- Gyere! - nyújtottam a kezem, mire Ő is rám ugrott. - Louis! - sikítottam nevetve.
- Mi problémád? Nehéznek találod nádszál vékony habtestem? - kérdezte, mire felröhögtem.
- Louis, ne mozgolódj már! - mondta nevetve Phoebe.
- Bocs, hogy élek! - mondta Louis nevetve.
- Jó, de pisilnem kell! - nevetett Phoebe.
- Emberek, szálljatok le rólam! - nyögtem, mire legurultak. - Kösz! - mondtam nevetve.
- Jas, annyira jó, hogy jöttél! - mosolygott rám Daisy.
- Szerintem is! - mosolyogtam rá. - Phoebe, menjél pisilni! - mondtam nevetve, mire elrohant.
- Holnap megyünk! - nézett rám Louis.
A délutánunk nagyon vicces volt, élveztem. Segítettem főzni Jay-nek, mert szegény közben a gyerekekkel is volt. Este Daisy és Phoebe úgy döntöttek, hogy velem alszanak, így az is vicces volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése