- Srácok! - suttogott valaki, de annyira nem akartam hallani, sem elmozdulni Louistól, hogy inkább bemeséltem magamnak, hogy álmodom. - Nem akarom őket felkelteni, olyan édesek! - súgta az illető, akiről így már kiderült, hogy Hazza.
Akkor ne is kelts! Hagyj békén minket! Légyszi!
- Srácok! - mondta, mire már muszáj volt kinyitnom a szemem.
Felültem és hunyorogva megdörzsöltem a szemem. Feltettem a szemüvegem, majd nyújtózkodtam egyet.
- Louis! - szólt neki Harry.
- Ébren vagyok! - morgott, majd lassan felült.
- Király! - mosolygott Niall.
- Nekem ehhez túl korán van! - nyújtottam a kezem, mire Nialler felhúzott. - Én nem erre vagyok kitalálva! - ásítottam.
- Csak mondjuk, hogy lekéstétek a reggelit és fél óra múlva mehetünk ebédelni! - mondta nevetve Vicky.
- Te hogy hogy ébren vagy? - kérdeztem csodálkozva.
- Én? - mosolygott Vicky. - Én időben elaludtam! - vigyorgott büszkén.
- Ez nem igaz, Bory mindenkit felébresztett! - lökte meg vigyorogva Nialler.
- Gin? - kérdeztem.
- Úgy fél órája várok rá, hogy elmenjünk vásárolni! - sóhajtott Harry, mire elnevettem magam.
- Itt vagyok! - ugrott a buszra az említett.
- Miért késtél fél órát, ha közölted, hogy át sem öltözöl? - kérdezte tőle Hazza.
- Megtehetem! - mosolygott rá.
- Mégis miért? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Mert lány vagyok és szép! - mosolygott magabiztosan. - De induljunk! - mondta, mire Harry megindult utána.
- Imádom! - mosolyogtam.
- Ilyenkor? - mutatott rá Nialler.
- Szerintem hatalmas, ahogy Harryt mosolyogva az ujja köré csavarja és szórakozik vele! - mosolyogtam.
- Minden lány csinál ilyet, nem? - kérdezte álmosan Louis.
- Én nem. - mondtuk egyszerre Vickyvel. - Soha! - mondtuk ezt is egyszerre, majd nevetve megöleltük egymást.
- De tudnátok! - mondta Payno mosolyogva.
- Nem. - rázta a fejét Vicky. - Egyenesen utálom, ha egy lány az adottságaival szerez meg valamit! - mondta. - Ő, pedig túl jó benne! - mutatott az ajtó felé Vick mosolyogva.
- Nekem meg simán nincsenek hozzá adottságaim, nem vagyok olyan magabiztos és nincs is kit ugráltatnom! - soroltam mosolyogva, majd felkaptam a telefonom.
- Ennek a fele kamu! - mosolygott Nialler.
Ekkor csipogott a telefonom: Dave.
Alszol még? :D
Most keltem:D Ismersz! - válaszoltam.
Kérhetek tőled valamit? :)
Kérj!
Nem tudnál kérni 4 aláírást? Unokahúgomnak kéne!
Majd odaadom! ;)
- Srácok, majd firkantsatok alá valamit, mert a haverom unokahúgának kell! - mondtam mosolyogva.
- Mit? - kérdezte Liam.
- Valami pólót, vagy sapkát, de felőlem egy zokni is megteszi! - rántottam vállat.
- Hova indulsz? - kérdezte nevetve Louis.
- Öltözni! - mutattam az ajtó felé.
- Szemüvegben és pizsamában mezítláb? - kérdezte mosolyogva Liam.
- Ja, igazad van! - sóhajtottam, majd hátulról átöleltem Vickyt és az államat a vállára támasztottam. - Amúgy mit gondolhat rólunk a portás? - nevettem. - Pizsamában rohangálunk össze-vissza!
- Nyilván hülyének néz, ahogy téged mindenki! - simogatta meg a fejem nevetve Vick.
- Az legyen a legnagyobb baja! - legyintettem mosolyogva.
Már Louis is összeszedte magát és indultak volna fel, mikor utánuk szóltam.
- Vicky hozol ruhát meg ilyesmiket? - kérdeztem.
- Ne szórakozz már! - sóhajtott Louis, majd mosolyogva felkapott mint este.
- Most Én okos leszek! - vette le a szemüvegemet Vicky mosolyogva, majd feltette. - Bár nem látok, de semmi gáz! - mondta, majd elindultak sorban le.
- Ez elég ciki! - néztem Louisra.
- Hülye vagy. - mosolygott.
- Olyan mint a túl romantikus filmek egyike! - nevettem.
- Kivéve, hogy folyamatosan fotóznak és sikítoznak! - nevetett Tommo.
- Igen, mert valami roppant nyálad zene nyafogna és te megállnál az út közepén és csókolóznánk. - mondtam.
- És közben elkezdene zuhogni az eső! - mondta, mire elnevettem magam.
- Pontosan! - nevettem, majd mikor beértünk a liftbe Tommo letett.
A halk zene a liftben a Perfect volt, mire Vicky rám nézett.
- Na tépjed szét azt a kábelt, utálom ezt a 4 nyafogó majmot! - mondta vigyorogva.
- Máris! - nevettem.
- Haha! - mondta Liam, majd megcsikizett.
Én visszacsikiztem, majd egy rövid csata után úgy álltunk szemben, hogy fogtuk egymás kezét, nehogy valamelyikőnk megtámadja a másikat.
- Jó, béke! - mondta Liam nevetve.
- Oké! - bólintottam, majd mikor nyílt az ajtó gyorsan megcsikiztem Liamet, majd kirohantam a liftből, be a lakosztályba, azon belül, pedig az egyik szobába, majd nevetve nekidőltem, hogy ne tudjon megtámadni.
Hallottam, ahogy berohan, majd sorba benyit a szobákba. Elkezdte tolni azt az ajtót, amit támasztottam.
- Jasmine, simán eltollak! - nevetett, majd eltolt az ajtóval és aztán addig csikizett, amíg már majdnem bepisiltem.
- Liam! - sikítottam nevetve. - Elég! - törölgettem a könnyeim.
- Jó, de csak mert ilyen édes vagyok! - mondta, majd felhúzott a földről mosolyogva.
- Kösz! - nevettem, majd kimentünk.
- Jas, te élsz? Azt hittem Payno megkínzott és éppen elvérzel! - nevetett Niall, mire rá nyújtottam a nyelvem.
 |
| (a napszemüveget ne képzeljük Jasminere, csak hogy hű legyek a sztorihoz) |
- Nem kéne egész éjjel filmet nézni, egyél és ne szórakozz velünk! - sorolta a megoldást Niall.
- Mert agyonversz! - néztem fel rá összehúzott szemöldökkel.
- Mert olyan vagyok! - nevetett.
- Niall meghalok! - szenvedtem.
- Jasmine, ne nyavalyogj már! - mondta Vicky. - Öltözzél fel, menjünk enni és ne nyafogj mert megütlek!
- Gonosz vagy! - keltem fel, majd gyorsan elkészültem.
Mire készen lettem, már mindenki és elindultunk ebédelni. Az ebéd eleinte jó volt, majd Bory üvölteni kezdett, mert unatkozott.
- Nézd szépségem! - ráztam meg neki a csörgős nyusziját, amit elvett tőlem és játszott vele úgy 5 percig.
Éppen a levesem felénél tartottam, mikor Deborah nyafogni kezdett, majd bedühödött és megrántotta a terítőt. Szerencsére Louis gyorsan reagált erre a helyzetre és a kezével az asztalra csapott, majd leszorította a terítőt, mire Bory ijedtében elengedte azt.
- Kislányom, nem tudsz viselkedni? - szólt rá Louis mérgesen.
- Nyugi! - mondtam mosolyogva. - Egyetek. - álltam fel, majd megtöröltem a számat. - Elintézem! - mondtam mosolyogva, majd Deboraht bekapcsoltam a babakocsijában.
- Nem kell Jas, Én vagyok az apja! - mondta Louis és fel akart állni.
- Hagyjad már! - legyintettem mosolyogva. - Egyél! - mondtam, majd elvettem az asztalról Bory vízzel teli cumisüvegét.
- Jasmine, tényleg nem kell! Nehogy már miatta ne egyél! Aranyos vagy, de elintézem! - erősködött.
- Ülsz és csöndben eszel! - mondtam határozott mosollyal, mire Tommo a fejét ingatva, mosolyogva leült. - Te meg fogd meg és ne dobd el! - nyújtottam Deborahnak az innivalóját, amit megfogott és inni kezdett.
- Menjek veled? - kérdezte Niall.
- Kösz, megbirkózom vele! - forgattam a szemem. - Úgy, te csak vedeljél! - nevettem Boryra, aki így elmosolyodott. - Most ne nevetgéljél, mert az kell még nekem, hogy megfulladjál! - mondtam, majd kitoltam az étterem részből a hallba.
Úgy döntöttem, kimegyünk a hotel elé és integetünk a rajongóknak. Mikor meglátták a babakocsit, sikítottak. Mikor kiléptem, az mutató ujjamat a szám elé emeltem. Megállítottam a babakocsit, majd leguggoltam mellé.
- Tudod Bory, Ők mind nagyon szeretik apát és a kis családodat! - mondtam mosolyogva a kislánynak, aki nagy mosollyal próbálta eldobni a cumisüveget, amit sikerült elkapnom.
Ezen a kisebb tömeg csak nevetett.
- Gyere odamegyünk hozzájuk, jó? - kérdeztem mosolyogva, majd odamentünk a rajongókhoz.
Bory nagy mosollyal fogadta, hogy ilyen sokan babusgatják, majd természetesen mindenkivel csináltunk képet és kérdezgettek is. Mikor bementem integettem a rajongóknak, majd pont a hallban találkoztunk a többiekkel.
- Bevitted a rajongók közé? - kérdezte ijedten Eleanor.
- Igen, de egy hajszála sem görbült! - mosolyogtam büszkén. - Viszont össze-vissza babusgatták! - nevettem.
- Köszönöm! - ölelt meg Louis.
- Ezért vagyok itt! - nevettem, de visszaöleltem.
El gyilkos szemekkel nézett minket.
- Jasmine, te így szereted a rajongókat? - kérdezte Nialler. - Mármint tudom, hogy szereted Őket, de nem gondoltam volna, hogy be mersz menni közéjük.
- Hagyjuk már! - legyintettem. - Ugyan olyan emberek! Ráadásul nagyon cukik! - mosolyogtam.
A liftben csöndben voltunk, nem tudom miért, csak úgy nem beszélgettünk. Mikor beértünk a lakosztályba, már készülni kellett a próbára, így szegény Bory nem tudott aludni. A próbára elvittük, de megbeszéltük, hogy Én a próba előtt lelépek a kislánnyal. Úgy a próba felénél megpillantottam egy rég nem látott, mégis nagyon ismerős alakot.
- Dave! - integettem a kezemben a Boryval.
Ő mosolyogva szaladt hozzám, majd megölelt. Én a szabad kezemmel visszaöleltem.
- Csak nem a tiéd? - kérdezte mosolyogva, mire elnevettem magam.
- Nem, Louisé! - mutattam a színpad felé. - Én csak jó barát vagyok, aki imádja a babákat! - nevettem.
- Te igazi nő lettél! - nézett végig rajtam mosolyogva. - Gyönyörű vagy! - mondta, majd elnevette magát. - Amikor Én ismertelek még nem voltak ilyenjeid. - mutatott a melleimre mosolyogva.
- De voltak, csak te férfiasodtál! - nevettem. - Meglehetősen sokat!
- Viszont körülbelül semmit nem komolyodtál! - nevetett.
- Hát, nem szokásom! - nevettem, majd a színpadra pillantottam, ahol nagyban folyt a próba, ami annyit jelentett, hogy Liam énekelt egy sort, majd Louis visítva, vékony és irritáló hangon elénekelte ugyanazt.
Elmosolyodtam ezen, egy pillanatra megállt a tekintetem Louisn, végigpillantottam rajta, majd újra Dave-re figyeltem.
- Ennyire szereted? - csodálkozott.
- Mi? - néztem rá nagy szemekkel. - Honnan veszed?
- Túl jól ismerlek. - nevetett. - Mindannyiukat hatalmas szeretettel nézed, mint a tesóidat, de Őt talán máshogy.
- Ennyire észrevehető? - kérdeztem nagyra nyitott szemekkel.
- Nem hinném, hogy aki nem ismer eléggé észre veszi, nyugi! - simogatta meg a hátam.
Dave-nek a háttérbe szorulva elmeséltem mennyire bonyolult az ügyünk Louisval, a szökéseket és minden ilyesmit, miközben Deborah elaludt a karomban, úgyhogy elköszöntem a fiúktól és mentünk ketten a hotelbe. Szegény Bory pont felkelt, ami nekem jót jelentett, mert meg tudtam fürdetni, majd utána játszottunk egy kicsit, amíg el nem álmosodott, akkor megetettem és közben el is aludt. Mikor elaludt mosolyogva hagytam, hagy aludjon azon a nagy ágyon, ráadásul középen volt, de egyszerűen nem tudtam szegénykét felkelteni, annyira aranyos volt. Halkan lezuhanyoztam, majd mikor végeztem sajnos meghallottam, hogy Bory nyöszörög. Adtam neki inni, majd a hátát simogattam és így elaludt. Becsuktam Louis és Eleanor szobájának ajtaját, majd pont nyílt az ajtó. Mielőtt Hazza megszólalt volna a mutató ujjamat a szája elé emeltem.
- Halk vagy és hagyod aludni, mert jó gyerek volt, viszont ha felkelted nagyon hisztis lesz! - súgtam, mire mind bólintottak, majd elálltam a tömeg elől.
Mindenki ment a dolgára, majd Louis benyitott a szobájába és halkan becsukta az ajtót és rám nézett.
- Egyem meg, mennyire édes! - súgta mosolyogva.
- Tudom! - mosolyogtam rá. - Bár ezt nem tudom, hogy hol fogtok aludni, de nekem mindegy! - rántottam vállat mosolyogva.
- A buszban! - mondta, mire bólintottam.
Feloszlott a tömeg, mindenki elment aludni, Gint ki se tudtuk kérdezni, hogy mi volt Hazzával.
Éjjel olyan fél 2 körül arra ébredtem, hogy Bory halkan sír. Átbattyogtam Louis és Eleanor szobájába, ahol a kislány teljesen egyedül volt, majd kikapcsoltam a bébiőrt, amit Louis levitt a buszba és megpróbáltam visszaaltatni, de Deborah csak nézelődött a szobában és ásítozott. Nyílt az ajtó, mire odafordultam.
- Bocsi, menj aludni nyugodtan! - mondta Tommo.
Végignéztem rajta, majd elmosolyodtam. Egy szál boxerben jött fel, mert a kislány sírt, mennyire édes!
- Nem alszik! - sóhajtottam. - Csak nézelődik.
Louis is megpróbálta elaltatni, de ugyan azt csinálta. Utána jött az ötlet, hogy letettük az ágyra, de úgy is csak elvolt. Végül mi már zombiként járkáltunk a szobában, ahol csak az éjjeli lámpa világított.
- Nincs ötletem! - feküdt az ágyba Louis, majd a lány felé fordult és elkezdte simogatni a hátát.
Bory rám nézett. Én elmosolyodtam, de nem csináltam semmit, csak álltam tovább. Valahogy furán nézett Deborah, nem hagyta abba. Én is elkezdtem Őt figyelni és nem is tudom milyen telepatikus képesség lehetett ez, de valami azt súgta nekem, hogy Én is simogassam a hátát. Hallottam már ilyet, anya és kisbaba között, de Én nem vagyok az anyja! Nagyon fura volt, de mégis tettem amit súgott ez az ösztönnek tűnő valami, így lefeküdtem Deborah mellé és simogatni kezdtem a hátát. Lassan laposabbakat pislogott, majd azt vettem észre, hogy Én is mindjárt alszom. Már lecsukódott a szemem, mikor Tommo óvatosan megszabadított a fölösleges szemüvegemtől, majd tovább simogatta Bory hátát. Néha összeért a kezünk, olyankor mintha áramütés érte volna a kezemet, majd lassan megszoktam, hogy egyszer-egyszer egy ismerős kéz megsimítja az enyémet, vagy éppen fordítva és el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése