36. rész

Remegve sírtam az ágyamra dőlve és vártam. Vártam a csodára, ami ami itt tartja őket. Nekem óráknak tűntek, míg meg nem hallottam, hogy valaki erőből veri az ajtómat.
-    Jasmine a francba, engedj már be! - mondta dühösen Louis.
Nem válaszoltam.
-    Jas, betöröm ezt a nyomorult ajtót! - kiabálta.
Én felálltam és kinyitottam a kulccsal, majd visszamentem az ágyamra. Nyílt az ajtóm, de meg se mozdultam, mármint a remegésen kívül. Louis lefeküdt mellém, majd és óvatosan a hátamat kezdte simogatni.
-    Miért hagy itt mindenki akit tényleg szeretek? Rám van írva? - kérdeztem az ágyba motyogva.
-    Nem hagyunk itt! - simogatta a hátam.
-    De igen! - vágtam rá.
-    Jasmine, gyere velünk! - mondta.
-    Milyen hosszú? - kérdeztem.
-    Először európai, aztán majd egy rövid szünet és amerikai. - mondta.
-    Azt még ki is bírhatom egyedül. - rántottam vállat.
-    Nem! - vágta rá. - Nem akarom, hogy egyedül maradj!
-    De... - mondtam volna, de félbe szakított.
-    Megígérted, hogy segítesz, nem? Tudom, hogy nem a te lányod, de tudod mennyire ügyesek és felelősségteljesek vagyunk! - mondta, mire kuncogtam. - Látom, hogy nevetsz! - csikizte meg az oldalam, mire megfogtam a kezét és elhúztam.
-    Nem vicces! - mondtam mosolyogva és átfordultam a hátamra.
-    Sokkal jobb, mikor mosolyogsz és nem sírsz! - mondta mosolyogva.
-    Mi lenne, ha az európaira nem mennék, itthon maradok, néha meglátogatlak és az amerikai alatt LA-ben leszek? - kérdeztem, mire mosolyogva bólintott.
-    De ha egyedül érzed magad, rögtön jössz! - mondta a mutató ujját felmutatva.
-    Louis, munkám van és szeretnék egy srácot is! - mondtam.
-    Vele nem fogod egyedül érezni magad! - mosolygott.
-    Remélem. - sóhajtottam.
-    Valaki tetszik? - kérdezte.
-    Igen. - mondtam mosolyogva.
Csak a gáz, hogy az te vagy!
-    És tetszel neki? - kérdezte mosolyogva.
-    Nem. - vágtam rá, majd rá néztem. - Egyáltalán nem.
-    Lehet, hogy nem is gondolt rád még úgy mint barátnőre! - mondta. - Mondd el neki!
Ez helyesen úgy hangzott volna, hogy mondd nekem, de nem fogom!
-    Normális vagy? Biztos, hogy nem! Egyáltalán nem szeret úgy! - mondtam.
-    Honnan tudod? - kérdezte sejtelmes mosollyal.
-    Mert nem csinál semmi olyasmit, ami ezt mutatná! - mondtam.
-    Te tudod, Én csak azt szeretném, hogy boldog legyél! - mosolygott rám.

* a turné kezdete után 2 héttel *

Egyedül érzem-e magam? Igen! Nagyon! Ugyanis a fiú akibe reménytelenül szerelmes vagyok elhúzta a csíkot, most éppen Olaszországban van! A napjaim semmitmondóan rohannak el és csak élek anélkül, hogy valami olyat tennék az életemben, ami emlékként megmaradna. Éppen a táskámmal a karomon egy taxiban ültem és vártam, hogy a hatalmas dugóban végre hazaérjek, mikor megcsörrent a telefonom. Megnéztem a képernyőt: Harry. Rögtön felvettem.
-    Mizu szupersztár? - kérdeztem mosolyogva. - Csak nem eszedbe jutott a púp a hátadon? - kérdeztem mosolyogva, mivel már napok óta nem hívtak és úgy beszéltük meg mindennap hívnak, de annyira örültem a hívásának, hogy nem tudtam haragudni rá.
-    Bocsi, hogy nem hívtunk, csak...
-    Turnén vagytok és dolgotok volt, megértem! - nevettem.
-    Hol vagy most? - kérdezte.
-    Egy taxiban és mennék haza. - mondtam mosolyogva.
-    Ne menj haza, kérlek gyere ide! - kért.
-    Lehet, hogy te vagy Harry Edward Styles, aki gondol egyet és Londonból Milánóba utazik, de Én nem vagyok te! - mondtam. - Nekem holnap dolgoznom kell mennem, mint mindennap! - magyaráztam.
-    Jasmine, az se érdekel, ha az egész tánccsapatot magaddal hozod, de muszáj ide jönnöd! - mondta és a hangja csak is komolyságot tükrözött.
-    Baj van? - kérdeztem.
-    Ha ide értél elmondom! Na, mond meg a sofőrnek, hogy a reptérre menjen! - mondta sürgetve.
-    Hazz, egy hatalmas dugóban állunk és nincs repülő jegyem! - mondtam.
-    Jas, ez most rohadt fontos, Louis miatt! - mondta, mire sóhajtottam.
-    Uram, nem tudja kikerülni ezt a dugót? - kérdeztem.
-    Sajnos nem, repülni meg nem tudok. - mondta, mire sóhajtottam.
-    Köszönöm! - mondtam, majd a táskámat felkapva kiszálltam a kocsiból és az autók között átszaladva a járdára jutottam és ott sietősen indultam meg.
-    Otthagytad? - kérdezte és elnevette magát.
-    Igen, de nagyon remélem, hogy nem az probléma, hogy Louis kanos, ugyanis akkor szép lassan megfojtalak és mosolyogva nézem végig a halálodat! - mondtam mérgesen.
Erre felröhögött.
-    Nem, nem ez a probléma! - nevetett. - Miért benne lennél? - kérdezte nevetve.
-    Szorul a kötél a nyakad körül! - mondta mérgesen, majd lassan elértem a dugó végéig, ahol már lehetett normálisan közlekedni, viszont egy taxi se volt a közelben.
-    Mennem kell! - tettem le.
Nézegettem az autókat, majd az egyikből nagy mosollyal integettek lányok. Én visszaintegettem és odaszaladtam a kocsihoz.
-    Sziasztok, lehetne egy hatalmas kérésem? - kérdeztem. - Nem tudnátok elvinne a reptérig? - kérdezte.
-    Úr Isten, de persze! - mondta aki vezetett izgatottan, majd beültem hátra.
Út közben kérdezgettek a fiúkról, meg fényképet készítettünk, meg videóztak is, ahogy a rádióból szóló zenére táncikálok a mellettem ülő lánnyal, aki nagyon jó fej volt. Megköszöntem a fuvart, majd könyörögtem a pultnál, hogy adjanak egy jegyet, de nem adtak, majd megmondtam, hogy azért rohanok ennyire, mert a tesóm szülni fog, de a pasi így sem akart adni jegyet, de előjött egy lány, aki lebunkózta Őt, a kezembe nyomott egy jegyet az első osztályra és jó utat kívánt. Mosolyogva megköszöntem, majd szerencsére rögtön fel is ülhettem. Mikor elindultunk írtam egy SMS-t Harrynek, hogy valaki jöjjön értem, vagy egy autót küldjön. Az úton végig aludtam, a mellettem ülő lány keltett fel, mikor leszálltunk. Megköszöntem neki, majd ahogy kiléptem a reptérről, megpillantottam a kocsit a nevemmel. Elmosolyodtam és gyorsan lefotóztam, majd bepattantam. A sofőr hozzám se szólt, végül is minek, csak egy órát utaztunk egy légtérben, teljes csöndben, ez szegény Jasmine agyának nem tesz jót, de kedves sofőr bácsi magasról tojik már mi jó Jasmine agyának. Egy hatalmas csillogó hotelhez értünk. Aha... kösz Hazza, találjalak meg titeket valahol az első és a húszezredik emelet között?! Odamentem kedves mosollyal a recepciós sráchoz.
-    Szia! - támaszkodtam a pultra nagy mosollyal.
-    Helló, szobát szeretnél? - kérdezte.
-    Nem, a One Direction-t keresem, egy nagyon jó barátjuk vagyok! - mosolyogtam.
-    Jaj, kislány tudod hányadik vagy? - nevetett. - Csak nem te is Jasmine Barryl vagy? - kérdezte nevetve.
-    De igen, csak Én az eredeti! - mondtam.
-    Honnan tudjam? - kérdezte.
Én elővettem a személyimet és megmutattam neki.
-    Honnan tudjam, hogy nem hamisítottad? - kérdezte, mire összehúztam a szemöldököm.
-    Ez most komoly? Nem az angol királynőhöz akarok menni! - csaptam a pultra.
-    Nem mondhatom meg! - mondta. - Tehát haza is mehetsz!
Én végiggondoltam a dolgokat, majd egyszerűen elkaptam a srácot a nyakkendőjénél és megcsókoltam. Mit veszíthetek? Milánóba utaztam, barátom nincs, ezzel össze tudom zavarni, egész helyes, csak jól jöhetek ki belőle.
-    Legfelső emelet, bal oldali lakosztály! - mondta döbbenten.
-    Kösz! - mondtam, majd a lifthez mentem.
Roppant izgalmas utam volt így összesítve! Ezt majd kifejtem kedves Hazzának, aki ide rángatott, főleg ha a "nagy probléma" annyi, hogy Louis lefejelte az ágy támláját, vagy esetleg az orrára vágtak egy ajtót. Mikor felértem, bekopogtam a megfelelő ajtón.
-    Ki az? - hallottam Niall hangját.
-    Egy őrült rajongó, aki ahogy belépett oda, letépi a ruhádat! - morogtam, mire kinyitotta az ajtót és magához rántva megölelt.
-    Milyen utad volt? - kérdezte.
-    Majd elmesélem, ha mind halljátok! - mondtam.
-    Oké, ebből semmi jó nem lesz! - mondta félve.
-    Hát nem! - mondtam, majd bementünk a nappaliba, ahol a többiek ültek.
-    Jas! - ugrott fel Harry és Liam és megöleltek.
Hirtelen hátulról két ismerős kar ölelt át és ez már annyira hiányzott, hogy talán a harag is eltűnt belőlem.
-    Mielőtt belecsapnánk a közepébe, milyen utad volt? - kérdezte Liam.
-    Egy taxiban ültem a dugóban, hulla fáradtan a táncórára és már arról álmodoztam, hogy milyen jót fogok aludni, mikor Harry felhívott, azonnal ide kell jönnöm! Kiugrottam a taxiból, természetesen nem fizettem ki, átrohantam dudáló autók között, aztán mikor elsétáltam a dugó végéig, nem találtam taxit, így kértem egy fuvart egy Directioner csapattól a reptérre, Ők aranyosak voltak, aztán jegyet kellett szereznem! A pasi gonosz volt, nem akart adni aztán mondtam, hogy a tesóm szülni fog, mire a csaj lebunkózta és adott egy jegyet, aztán az utat végig aludtam, a mellettem ülő lány keltett fel, hogy megérkeztünk,  aztán egy óra út egy pasival, aki hozzám se szólt, pedig véleményem szerint nem vagyok büdös! Aztán a portás nem hitte el, hogy Én az igazi Jasmine Barryl vagyok, megmutattam a személyim, arra közölte, hogy mi van, ha hamis, így lesmároltam, megmondta hol vagytok és itt vagyok! - mondtam.
-    Te megcsókoltad? - nézett rám hatalmas szemekkel Louis.
-    Aha. - rántottam vállat. - Milánóban vagyok, majdhogynem ingyen jöttem ide, pasim nincs, egész helyes volt, tehát nem volt mit vesztenem! - soroltam.
-    Nem értem a logikádat! - nevetett Niall.
-    Én meg azt nem értem, hogy miért vagyok itt! - néztem körbe mérgesen. - Mert közlöm, hogy ruhát sem hoztam! Egy táskám van! - mutattam fel. - Ebbe, pedig nincs gardrób! Az egyetlen olyan dolog, amit hasznosítani tudok, az a szemüvegem! - mondtam.
-    Hát izé... - vakarta a tarkóját.
-    Te tisztában vagy vele, hogy ma mit csináltam?! Fél Londonnak kamuztam, csókolóztam egy olasz sráccal, akit nem is ismertem, hogy azt nézzem, ahogy a tarkódat vakargatod?! Normálisak vagytok? - kiabáltam.
-    Deborahval van baj. - mondta Louis és rám nézett.
-    Hallgatlak. - néztem rá komolyan.
-    Tegnap éjjel Briana hulla részegen ment haza, így az anyja csinált mindent a gyerekkel és az anyukája mondta, hogy Ő ezt megmondta Brianának, hogyha lesz egy ilyen alkalom, mikor már megszületett a gyerek, akkor nálam lesz a gyerek és nem nála. - mondtam Louis, majd sóhajtott. - Így most nálam lesz, mondjuk Briana nagyon dühös, de ez nem az Én gondom, viszont most turnézunk! Nem tudom kire bízni! - mondta, majd rám nézett.
Én a homlokomra tettem a kezem és mély levegő ki-be.
-     Nyugodt vagyok! - vettem még egy mély levegőt, majd Louisra emeltem a tekintetem. - Mit szeretnél? - kérdeztem. - Levágtam, Én vagyok, aki tud vigyázni rá, bár ez sem teljesen tiszta, ugyanis neked van egy barátnőd, de hagyjuk! Térjünk a lényegre! - kértem.
-     Nagy kérés lenne, hogy velünk folytasd a turnét és vigyázz Deborahra? Természetesen segítek és segítünk! - mondta és iszonyú édesen, kérlelően nézett rám.
-     De segítetek! - mutattam végig rajtuk.
-     Ez igent jelent? - kérdezte Louis izgatottan.
-     Vannak kikötéseim! - mutattam fel a mutató ujjam, mire bólintott. - Engem ez ügyben sem Briana, sem a családja nem bánt! Minden olyan hírt, hogy az Én gyerekem, megcáfolsz! És a legfontosabb! - léptem közelebb. - Tényleg segítesz! Nem hagysz egyedül egy kisbabával, mert élve eltemetlek, aztán mielőtt megfulladsz, kiáslak és megnyúzlak, aztán szépen hagylak a napon szétrohadni! - mondtam.
-     Merjem rád bízni a lányom? - kérdezte mosolyogva.
-     Figyelj, felőlem énekelhetsz a karodban egy babával is! - rántottam vállat mosolyogva. - Ez a te döntésed!
-     De akkor ez egy igen? - kérdezte.
-     Ha betartod a feltételeimet, igen! - mosolyodtam el, mire hirtelen megölelt és szorított magához.
-     Jasmine, bármit megteszek neked, esküszöm! - szorított magához Louis.
-     Én úgy érzem, hogy ez fordítva működik, mivel Milánóban vagyok és elvállaltam a gyerekedet! - mondtam mosolyogva.
-     Ha vége a romantikus pillanatnak, akkor valaki bemehetne a bömbölő gyerekhez! - mondta Harry.
-     Mondjuk te! - vágtam rá.
-     Miért? - kérdezte.
-     Talán akkor nem fojtalak meg! - mondtam szúrós szemmel nézve.
-     Ja még a telefonos? - nevetett. - Azért majd gondold meg este! - kacsintott, mire a táskámban talált ásványvizet hozzá vágtam.
-     Húzz a gyerekhez! - mondta, mire a becsapódási helyre téve a kezét átment a másik szobába.
Én sóhajtva ültem le a kanapéra.
-     Mi viselt meg a legjobban az úton? - kérdezte Niall.
-     Talán, hogy terhes a tesóm és hogy a sofőr hozzám se szólt! Értitek?! Egy órán keresztül tök csönd! - mondtam sóhajtva. - Bár ennyi erővel mondhattam volna, hogy Én vagyok terhes! - gondolkoztam.
-     És mindjárt szülsz? - mutatott rám Liam.
-     Ha a táskámat betömöm a pólóm alá! - nevettem. - Vagy egy párnát!
-     Végül is szereztél egy gyereket! - mosolygott Niall.
-     Nem! - néztem rá szigorúan. - Úgy mentem bele, hogy lesz segítségem! - mondtam.
-     Nyugi van, mindig ott leszünk! - ölelt át Liam.
-     A szaros pelenkánál is? - kérdeztem tőle vigyorogva.
-     Azt majd a kedves apuka elintézi! - nézett rá Niall.
Harry egy mosolygós kislánnyal jött ki, aki sokkal nagyobb volt, mint mikor utoljára láttam.
-     Jót aludtál Angyalka? - vette át mosolyogva Louis, majd megpuszilta az arcát.
Szegény Deborah csak álmosan mosolygott. Arcán látszódtak az ágynemű gyűrődéseinek nyomai is, viszont a szeme sírós volt.
-    Tényleg, valami becenév? - kérdezte Niall.
-    Hát a Debby az egyáltalán nem tetszik. - mondta Louis.
-    Bory (Bori kiejtés szerint)? - kérdezte mosolyogva Harry.
-    Jaj az cuki! - mosolyogtam.
-    Igen, illik hozzá! - simogatta meg a kis fejét Tommo.
Hihetetlen cuki így apuka szerepben. Annyira imádni valóak, hogy az elmondhatatlan! Én Niall vállára döntöttem a fejem és úgy néztem, ahogy Louis a kislányával tevékenykedik, de sajnos nem tudtam végig nézni, mivel annyira fáradt voltam, hogy elaludtam.