35. rész

* 3 héttel később *
Reggel Jim házában egyedül ébredtem. Úgy döntöttem, elegem van. Deboraht imádom, nagyon édes, de ma határozottan haza utazom. Csak Vicky, Ginger, Anya és Jim tudja. Reggel gyors készülődés a fontos dolgokat bedobáltam a táskámba. Londonból semmit nem hoztam ide, így csak egy táskával kell majd mennem. Délben indul a gépem és most 8 óra van, mivel mindig ilyenkor kelek. Úgy éreztem, nem hagyhatom itt a fiúkat anélkül, hogy ne köszönnék el, de Ők ezt nem tudhatják. Úgy búcsúzom el tőlük bizonytalan időre, hogy nem tudnak róla. Vicky jött hozzánk 10-re.
-    Jasmine, Én megtartom a titkot, de el kéne mondanod nekik! - mondta miközben megölelt.
-    Vick, így érzem helyesnek. - mondtam és rá néztem. - Nem tudom mikor találkozunk legközelebb. Az is lehet, hogy Louis itt marad Deborah miatt, nem akarom, hogy miattam az egész csipet-csapat haza utazzon. - mondtam, mire elmosolyodott.
-    Jól van! - szorított magához. - De menjünk hozzájuk. - mondta, mire mire bólintottam és a táskámat a kezembe véve elindultunk gyalog.
Közben rengeteget beszélgettünk, majd mikor megérkeztünk, mosolyogva benyitottam. Ginger látott meg először, a nyakamba ugrott.
-    Nem akarom hogy elmenj! - suttogta a fülembe, mire még jobban magamhoz húztam.
-    Jas, ma van itt életében először Deborah egész nap, Briana nélkül! - mondta vidáman Niall.
-    Kár, hogy csak 11-ig maradhatok. - szomorodtam el.
-    Miért? - kérdezte Niall.
-    Igen Jas, miért? - kérdezte amolyan "na most húzd ki magad csajszi" mosollyal Gin.
-    Jim rokonjai jönnek és muszáj ott lennem. - mondtam mosolyogva.
Milyen jó színész lennék! Nem, csak simán jól kamuzok mindenkinek össze-vissza!- gondoltam.
Bementünk, majd letettem a táskámat. Harry kezében volt Deborah. Tudom, hogy mennyire kicsi még, de már most imádom.
-    Sziasztok! - mosolyogtam, majd Hazza mögé futottam, átöleltem hátulról és lábujjhegyre állva a válla fölött átkukucskálva rámosolyogtam a kisebbik Tomlinson-ra.
A felbukkanásomat a kislány nevetéssel díjazta, mire Én is elnevettem magam.
-    Nevetett már? - nézett Liam mosolyogva Louisra.
-    Tudtommal nem. - mondta mosolyogva Louis.
-    Akkor Jas nevette meg először? - kérdezte Tommo-tól mosolyogva Vick.
-    Igen. - mosolygott.
Én büszkén szedtem össze a pacsikat.
-    Szerény véleményem szerint Jas-t találja a társaságban a legviccesebbnek Deborah! - mondta Niall.
-    Mert ez így van! - mosolyogtam csípőre tett kézzel.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, mire megijedtem, de előkaptam, majd elejtettem, de elkaptam, aztán a szilikon tok miatt pattogott a két kezem között, de végül leesett, ráadásul a nagylábujjamra, ami nagyon fájt. A többiek rajtam röhögtek. Rögtön felvettem a telefonom, miközben a lábamat fogtam és egy lábon ugráltam.
-    Szia. - mondtam szenvedő fejjel.
-    Hol vagy és mi bajod? - kérdezte Anya. - Csak mert nem vagy otthon! - mondta.
-    Ne aggódj, semmi bajom! - mondtam.
-    Pontosan tudod, hogy a ne aggódj a legrosszabb, amit nekem mondhatsz! - mondta mérgesen.
-    Tudom. - nevettem. - De semmi gáz, csak elraboltak és levágták a lábujjaim. - mondtam.
-    Megérdemled, amiért nem szóltál, hogy a fiúkhoz mentél! - mondta.
-    Anya, te bepoloskáztál engem? - kérdeztem gyanakodva.
-    Nem, csak hallom a röhögésüket. - mondta unottan.
-    Oké. - nevettem. - Te láttad már Louis kislányát? - kérdeztem.
-    Persze, tegnap Ő sétált velem szemben a lépcsőn. - mondta unottan. - Jas, honnan láttam volna?! - kérdezte.
-     Olyan vagy, mint Én! - nevettem.
-     Nem, Te vagy olyan, mint Én. - mondta.
-     Oké, ahogy akarod! - sóhajtottam. - Amúgy ráesett a telefonom a nagylábujjamra és nagyon fáj! - mondtam.
-     Meg ne sajnáljalak! - nevetett. - Na megyek, vacsorát főzök! - mondta, majd elköszöntünk és letettük.
-     Érdekes beszélgetés! - nevetett Harry.
-     Örülök, hogy tetszett, na sürgősen kérem a porontyot! - mosolyogtam, mire Hazza megforgatta a szemét és odaadta. - Mit tett veled ez a sok őrült? - kérdeztem a babát mosolyogva. - Mit tudod te, neked annyi dolgod van, hogy édes legyél! - mosolyogtam rá.
-     Oké, Jasminet elvesztettük! - sóhajtott Tommo.
-     Vicky! - néztem rá mosolyogva.
-     Igen, mi nyűgöd van? - kérdezte sóhajtva.
-     Gyereket akarok! - nyafogtam mosolyogva.
-     Tőlem?! - kérdezte nevetve, nagyra nyitott szemekkel. - Sajnos ez ügyben Én nem segíthetek, maximum az utcáról szerezhetek! - nevetett.
-     Na, kedveském, Vickyvel nagyon kell vigyázni, mert nem teljesen normális! - adtam a következő tanácsot a kislánynak.
-     Jas, van rá esély, hogy ma megkaparintsuk tőled Deboraht? - kérdezte Ginger.
-     Nem! - vágtam rá.
Azt az egy órát, amit még LA-ben tölthettem, babázással, beszélgetéssel és hülyüléssel töltöttem. Mikor indulnom kellett, éppen az Én kezemben volt Deborah és csak mi voltunk a nappaliban.
-    Vigyázz apádra Csillagom! - simogattam meg az arcát mosolyogva, mire elmosolyodott. - Te vagy az egyetlen számára! - pusziltam meg a homlokát.
Mikor befejeztem a mondandómat, belépett mindenki.
-     Mennem kell. - mondtam szomorúan, mire Louis elvette a kislányát.
Mindenkit megölelgettem, majd felkaptam a táskám, elköszöntem és elindultam. Hívtam egy taxit, ami kivitt a reptérre.
Vajon most is hülyeséget csinálok?
Nem! Haza kell menned, élned az életed, ahogy nekik is!
De mindent megtesznek értem Én pedig hazudozom nekik és titkolózom előttük. 
Mire a repülő felszállt és úton voltam Londonba, sikerült bűntudatot keltenem magamban, így felhívtam Niallt.
-    Szia! - mondta vidáman. - Megengedik, hogy vacsora közben telefonálj? - kérdezte meglepetten.
-    Niall, nem Jim rokonaival vacsorázom, hanem éppen egy repülőn ülök, Londonba megyek. - sóhajtottam. - Nem akartam, hogy miattam hazagyertek, vagy ilyesmi. - vallottam be.
-    Jasmine, rajtunk kívül ki nem tud róla? - kérdezte.
-    Csak ti nem tudtátok. - vallottam be. - Sajnálom Nialler, csak nagyon szeretlek titeket és nem akarom, hogy miattam... - mondtam volna, de félbe szakított.
-    Tudom Jasmine, de akkor sem ez a legjobb amit tehetsz! Nem kellett volna titokban tartanod! Ha elmondod, megmagyarázod megértjük! - mondta.
-    Tudom, de annyira hülye vagyok! - mondtam és kitört belőlem a sírás. - Mindent elrontok! - törölgettem a könnyeim.
-     Nem! - vágta rá. - Jas, kérlek ne sírj! Legszívesebben utánad mennék és a többiek is ezt mondanák, de ha nem akarod, nem fogunk. - mondta és sóhajtott. - De ha sírsz és ezt megtudják, biztos hogy utánad megy valaki és akkor bevallom, Én is vele megyek. - mondta.
-    Ne hagyd! Senkinek, jó? - kérdeztem szipogva.
-    Ugye tudod, hogy Tommo lesz az első, aki autóba akar majd ülni és a jogsiját nem féltve utolérni? -kérdezte.
-    Miért mondod ezt? - kérdeztem. - Nem érdeklem!
-    Szerelmes beléd te hülye! - mondta mérgesen, majd kis csönd után sóhajtott. - Bocs. Megyek megmondom a jó hírt.
-    Rendben, vigyázzatok magatokra! - mondtam.
-    Meglesz, te is! Nagyon!
-    Oké, szia!
-    Szia

* Louis szemszöge *

Délután Briana elvitte Deboraht. Jas elment, a lányomat elvitték. Ürességet éreztem, pedig mindenki ott volt, aki az eddigi napokban. Bevallom kicsit rossz érzésem is volt. 

-    Srácok, mondanom kell valamit. - mondta Niall. 

Vick és Ginger elmentek valahova, nem figyeltem, hova. 

-    Jasmine nem vacsorázni ment, hanem Londonba. - mondta. 

-    Honnan tudod? - kérdezte Harry. 

-    Hívott. - mondta. - De akkor már repülőn volt. 

Annyira ideges lettem, hogy felpattantam a kanapéról, a hozzám legközelebb eső párnát erőből földhöz vágtam és káromkodtam egy sort. 

-    Miért? - néztem rá mérgesen. - Mi a jó szent szarért nem bír a seggén maradni? - kiabáltam. 

-    Lou, nyugi! - mondta Liam. - Ha haza akar menni, haza megy! - mondta. - Nem vagyunk a szülei, nem a háziállatunk! El akart menni, elment. 

-    Hogy lehetsz ennyire nyugodt?! - kérdeztem idegesen. 

-    Nem 3 éves! Elboldogul egyedül, nem lesz baja. - mondta.

-    Attól még kinyithatta volna a száját, hogy közölje, hogy Ő hazamegy! - mondta idegesen Hazza. 

Köszönöm! Végre valaki. 

-    Nem akarta, hogy mi is hazamenjünk miatta! - mondta Niall. 

-    De szerinted jó lesz neki egyedül? - néztem rá mérgesen. - Eddig is azt hitte, hogy megőrült! Na most jó lesz neki egyedül?

-    Nem tudjuk, de így döntött! - mondta Liam. 

-    Nem érdekel, utána megyek! - kezdtem el dühből menni az ajtó felé a kocsikulcsomat felkapva. 

-    Louis, ezért nem akarta elmondani! Szerinted, hogyha most utána mész, legközelebb elmondja majd? Nem! - mondta Niall, mire megtorpantam. 

-    Pontosan tudjuk, hogy mennyire szereted, de ha egyszer nem mondod el neki, nem fog veled maradni, mert így nem igazán köti hozzád semmi, csak a barátság! - mondta Liam. 

-    Tudom, de hogy mondjam el neki? - fordultam meg indulatosan. - Eleanorral szakítsak és mondjam el neki? A fél világ arról beszél majd, hogy mekkora egy tapló vagyok, hogy miután dobtam Elt már új csaj kell nekem! 

-    Louis, mit törődsz vele? Jasmine csak röhögne rajta! - mondta Harry. 

Letettem a kulcsom, majd felmentem a szobámba és csak gondolkoztam. Nem tudtam, hogy hogyan, mikor kéne bevallanom az érzéseimet. Jas biztos nem lenne ilyen nyúl! Ő elém állna és a képembe vágná, hogy szeretlek! Vagy... lehet, hogy Ő is szeret, csak nem meri elmondani? De ez hülyeség lenne, Ő ennél sokkal vagányabb! 

* Jasmine szemszöge *

* 2 héttel később *

Vajon a srácok annyit gondolnak rám, mint Én rájuk? Mert minden második másodpercben az a kérdés sétálgat az agyamban, hogy mit csinálhatnak. Éppen a telefonomat nyomkodtam, délután a kanapén fekve, pizsamában, a tv-ben zenecsatorna ment, énekelgettem és a hátamon fekve a két lábammal dobáltam egy kispárnát. 

-    Jasmine! - szólalt meg egy hang a hátam mögött, mikor annyira megijedtem, hogy ahogy hátra akartam nézni leestem a kanapéról, majd a párna a fejemre. 

Először ismerős cipőket pillantottam meg, majd felnéztem és 4 ismerős mosolygós arcot láttam meg. Felpattantam, majd egyszerre akartam megölelni őket. 

-    Jas, miért léptél le? - kérdezte Liam. 

-    Nem tudom! - ráztam a fejem mosolyogva. 

-    Jasmine, kicsit összeszorítasz minket! - nevetett Niall. 

-    Tudjátok milyen halál egyedül egy ekkora házban?! Unalmas! Nagyon. 

-    Mit csináltál? - kérdezte nevetve Louis. 

-    Ne menjünk bele! - sóhajtottam. 

Annyira jó Louist újra látni. Imádom a nevetését, a mosolyát! 

-    Van hódolód? - kérdezte Hazza. 

-    Természetesen, a kertben tartom egy kutyaházban, de nyugi mindig kap friss vizet! - mondtam, mire elnevették magukat.
-    Turnéra megyünk, holnap indulunk! - mosolygott vidáman Liam, mikor a mosoly lefagyott az arcomról és döbbenet jelent meg rajta.
Legszívesebben térdre rogytam volna és ott sírva fakadok, de ehelyett a lábam magától cselekedett, így felrohantam, bevágtam az ajtómat, kulcsra zártam és az ágyamra dőlve zokogni kezdtem. Ha itt hagynak, teljesen egyedül maradok! A családom már itt hagyott, most a legjobb barátaim és a srác, akibe bele vagyok bolondulva. Remegve sírtam az ágyamon, de halkan. 

34. rész

Reggel Jim házában ébredtem, egyedül ráadásul reggel fél 7-kor. Lehet, hogy köze van Louisnak az alvási szokásaimhoz? Mert ha folyamatosan ez lesz, a hátamra kötözöm! Bágyadtan mentem a fürdőbe, majd egy gyors zuhany után úgy döntöttem, felnézek Facebook-ra. Láttam, hogy valaki berakott egy Directioner csoportba. Mosolyogva nézegettem a posztokat. Az egyiken meglepődtem.
"Jasmine, komolyan bent van a csoportban? Jasmine, ha olvasod ezt, kérlek küldj magadról képet a csoportba! Imádunk!"
Én elmosolyodtam, majd az egyik régebbi képemet kiraktam és ezt írtam alá:
"Igen, benne vagyok a csoportban! Én is imádlak téged és az összes Directionert!"
Erre érkezett egy csomó komment és annyira édesek voltak! Sokan kérték, hogy rakjak fel videót arról ahogy táncolok. Én elmosolyodtam és ezt posztoltam:
"Most akartam táncolni, ugyanis nem tudom miért, de nagyon korán keltem. Tehát nemsokára lesz táncos videó, ígérem"
Tudtam, hogy van itt a pincében egy edzőterem, bár Jim nem használja, de van! Én kinyitottam a szekrényem, majd keresgélni kezdtem. Megtaláltam a megfelelő összeállítást az egyik kedvenc Vans cipőmet, majd miközben mentem le a terembe, elkezdtem videózni.
-    Sziasztok! - integettem a kamerába. - Nincs profi kamerám, meg semmi ilyesmi, sőt híresség sem vagyok, de táncolni tudok! - mosolyogtam vállat rántva. - És itt vagyunk! - mondtam, mikor beléptem a terembe, majd körülnéztem. - Nem is rossz! - mosolyogtam. - Most valahogy összekötjük a hangfalakat a telefonommal és akkor utána mehet a tánci! - mosolyogtam, majd leállítottam a videót és kiraktam a csoportba.
Rengeteg komment érkezett, majd elhelyeztem a telefont úgy, hogy tökéletesen látszódjak benne, a hangfallal is összekötöttem, majd inkább live-ot indítottam.
-    Akkor csapjunk bele abba a táncba! - mosolyogtam, majd elindítottam a zenét.
Nem vettem fel az egész táncot, csak 10 percet belőle, mert vagy 3-4 órát biztos táncoltam. Majd megcsörrent a telefonom: Niall.
-    Szia! - szóltam bele mosolyogva.
-    Szia, te mit csinálsz? - kérdezte.
-    Táncoltam, miért? - kérdeztem mosolyogva.
-    Mert itt vagyunk Jim-nél és nem tudják hol vagy. - mondta, mire felnevettem.
-    Jó, felmegyek. - nevettem.
Gyorsan szétszedtem a telefonom, majd a lámpát lekapcsoltam és felszaladtam. Mind a nappaliban ültek.
-    Te lent voltál? - csodálkozott Jim.
-    Igen, táncoltam. - nevettem. - Nem szöktem meg! - mosolyogtam.
-    Nálad azt nem lehet tudni! - mondta Payno.
-    Én mindet tudtam. - mondta Anya mosolyogva.
-    Oké, akkor most már tudjuk hol kell keresni! - mondta Louis.
-    Megyek átöltözök. - mutattam a szobám felé. - Mármint ha valaki közli, hogy mi a program. - mondtam és elmosolyodtam.
-    Brianához megyünk. - mondta Harry.
-    Nem megyek. - mondtam. - Vagyis átöltözöm, de oda nem megyek. - javítottam ki magam.
-    De odáig vagy a gyerekért! - mondta Gin.
-    Igen, de az anyjáért már nem. - mondtam.
-    Jasmine! - szólt rám egyszerre Jim és Anya.
-    Jó, bocs! - mondtam, majd sóhajtottam. - Viszont akkor sem akarok menni. - mondtam.
-    És mit csinálsz? - kérdezte Vicky.
-    Még nem tudom, szerintem felhívom Autsint. - rántottam vállat mosolyogva.
-    Kit? - nézett rám döbbenten a tömeg.
-    Senkit. - vágtam rá.
-    Nem úgy volt, hogy nem találkoztok?-  kérdezte Louis.
-    Nem tudom... - rántottam vállat. - Hát úgy gondoltam, de...
-    Nem érdekelsz, majd felhívod máskor! A telefonban úgysem látod a nyomorultan tökéletes mosolyát! - nyújtotta rám a nyelvét Vicky. - Most jössz, meglátogatod a kis családtagodat! - mondta. -    Hogy lenne családtagom? Se Briana se Louis rokona nem vagyok. - mondtam felhúzott szemöldökkel.
-    Akkor segítesz nekem valami rosszat tanítani neki, csak told fel a segged, öltözz át és ülj be a kocsiba. - mondta.
-    De nem akarok! - nyafogtam.
-    Hánykor keltél? - kérdezte Ginger.
-    6:30 - mondtam, mire nagy szemmel néztek rám.
-    Megmondtam, hogy nem alszom jól mostanában. - mondtam vállat rántva.
-    De mellettem mindig jól aludtál, sőt! - mondta Louis.
-    Jól van, nem tudom mi van! - rántottam vállat.
De, a kulcs az, hogy melletted!
-    Akkor jössz, ugye? - kérdezte Nialler.
-    Nem. - mondtam.
-    Megígérted! - mondta Louis.
-    Mostantól bármit ígérek, előtte beszéljetek le róla, köszi! - mondtam, majd felbattyogtam.
Lustán válogattam a ruhák közül, majd mikor megtaláltam a megfelelőt, magamra kapkodtam, majd a hajamat kifésültem és halvány sminket varázsoltam. Mikor ezekkel készen lettem, a telefonommal a kezemben lementem.
-    Na látod, tudod te mozgósítani magad! - mondta Vicky.
Én kimentem a konyhába, majd egy polcról lekapott kulacsba beöntöttem az előre elkészített szokásos kávémat, majd a hűtőbe is benéztem.
-    Anya hol van a... - kérdeztem volna, majd mellém lépett és a kezembe nyomta a reggelimet, ami mindig egy nutellás szendvics, amiben ilyen kis eper darabok vannak.
A többiek elnevették magukat, amíg megpusziltam anyukámat.
-    Láttad a kulacsod? - nevetett Anya, majd kiment.
Én oda pillantottam, majd elnevettem magam. Megforgattam a szemem, majd mosolyogva néztem meg a mosogató fölött, hogy folyik-e, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem, a kezembe vettem és a többiekre mosolyogtam.
-    Mehetünk? - kérdezte mosolyogva Ginger.
-    Menjünk! - horkantottam.
-    Micsoda kedved van! - karolta át a nyakam mosolyogva Vicky.
-    Majd kiugrok a bőrömből. - horkantottam.
-    Jas! - szólt Louis, mire rá néztem.
Mosolyogva akasztotta le a pólója nyakáról a napszemüveget, majd odaadta. Én elvigyorodtam, majd feltettem.
-    Anya! - szóltam, mire rám nézett és elnevette magát. - Most mond, hogy nem nekem készült! - mosolyogtam rá.
-    Csodásan nézel ki! - nevetett. - Vigyázz rá! - mondta.
-    Kérlek! Nem úgy ismersz? - kérdeztem mosolyogva.
-    Miután a mostani minimum a 200-adik szemüveged, nem. - mondta mosolyogva.
-    Csak 3-szor tört el, 2-szer elhagytam, 4-szer, pedig idegből összetörtem és ráugrottam! - mondtam mosolyogva.
-    Hűha! - nevetett Gin.
-    A kedvenc szemüvegemet az X-faktor miatt törtem el! - gondoltam vissza.
-    Melyik? - kérdezte Nialler.
-    2010. Akkor is csak Cassie miatt néztem, aztán eldöntöttem, hogy több hasonló műsort nem nézek, mert poharak, szemüvegek és telefonok bánták! - nevettem.
-    Én összetörtem a telefonomat, a laptopomat és egy tv-t. - mondta Vick, mire nevetve megöleltem.
-    De miért? - kérdezte Hazza.
-    Az a szemüveg, amiben szívesen járkáltam emberek között, az egyetlen, a legszebb, a legédesebb, akkor repült a földre és ugrottam rá, mikor kiestetek. - mondtam.
-    Nekem csodás estém volt! - horkantott Anya. - Cassie egész nap azt magyarázta, hogy mennyire jók lesztek, aztán a műsorra beült Jas szobájába, ott nézte, Jasmine a nappaliban, így maradt az Én szobám. Mosogattam, mikor csattanás a nappaliból és az emeletről is, majd Cassie üvöltve és hisztizve lerohant a lépcsőn, bevágtatott a nappaliba és ketten üvöltöttek egymásnak! - mesélte Anya, mire elnevettem magam.
-    Milyen hülye voltam 15 évesen! - nevettem.
-    Amilyen most! - vágta rá Liam, majd egy olyan "kis édes" mosolyt vetettem rá.
-    Nem is ismertetek 15 évesen! - mondtam.
-    Jó nektek! - sóhajtott Anya.
-    Nem is voltam olyan rossz! - mondtam.
-    Dehogy! - nevetett, majd elment.
-    Nem voltam! - mondtam a barátaimnak, akik csak nevettek. - Ezt te hozod! - nyomtam Hazza kezébe a kulacsot.
-    Mégis mi alapján választottál engem? - kérdezte.
-    Nem gondolod, hogy majd azzal a gyönyörűséggel fogok vonulni ebben a gyönyörűségben! - mondtam és először a kulacsra, majd a napszemcsire mutattam.
-    Tök jó! - horkantott, majd elindultak ki.
-    Anya, majd... - néztem meg az órámat, ami 12:46-ot mutatott. - Hát, olyan délután 2 és holnap reggel között érkezem! - kiabáltam neki, mire elnevette magát.
-   Jó, majd gyere! - nevetett, majd becsuktam az ajtót.
Niall akart előre ülni, de rászóltam.
-    Ugye nem gondoltad komolyan? Jönni se akartam, majd nyomorogjak hátul? - kérdeztem, mire elnevette magát és kinyitotta nekem az ajtót.
Én 1000 wattos mosolyt villantottam rá, majd beültem. Mikor elindultunk, hátra fordultam.
-   Kérem a kávémat! - mondtam, mire Hazza odaadta.
A szendóval együtt a kávém is elfogyott.
-    Na, nekem hivatalosan most kezdődne a napom! - mondtam mosolyogva.
-    De legalább menő vagy! - mondta mosolyogva Louis.
-    Én eddig is menő voltam, ez csak kifejezi, hogy mennyire! - villantottam rá is csillogó Colgate mosolyt.
Elnevette magát, majd az útra koncentrált. Mikor megérkeztünk, beverődtem a tömegbe. Babáztunk egy kicsit, majd Louis kisajátította a kislányát. Értem, hogy az Ő gyereke, de akkor is! Olyan 2 órát töltöttünk ott, szegény Brianához nem igazán szóltunk, de most mit mondjunk? Én személy szerint nem igazán kedvelem, tehát mit beszéljek vele? Közös témánk se lenne, tehát hagyjuk! Mikor kiléptünk, csak úgy Ginger hátára ugrottam, aki nevetve szaladni kezdett.
-    Hülye! - nevettem.
-    Jó, kezdek fáradni! - nevetett, majd letett.
-    Jasmine, azonnal gyere! - nyafogott Vick, majd beültem előre.
-    Mi bajod, te rángattál el! - néztem rá.
-    Jó, de induljunk! - mondta, majd Louis elindult.
-    Hova rohansz? - kérdezte mosolyogva.
-    Hát találkozom valakivel! - mosolygott szégyenlősen.
-    Juj! - sikítottunk egyszerre Gingerrel, mire Louis ijedtében lefékezett engem pedig majdnem megfojtott a biztonsági öv, mire köhögni kezdtem.
-    Jasmine! - néztek rám mérgesen mind.
-    Ginger is sikított! - mondtam.
-    Megbeszéltük, hogy mikor visítasz így, nem? - nézett rám Louis.
-    Nyugi, nem folyt el a magzatvíz! - tettem a kezem nevetve a vállára, mire megforgatta a szemét. - Amúgy nem értem, hogy merek beülni veled egy autóba! - mondtam, majd fojtattam. - Egyszer már majdnem elütöttél!
-    Nem, messze volt! - nézett rám.
-    Biztosan! - horkantottam, majd elővettem a telefonom.
Egész úton azt nyomkodtam, majd mikor megérkeztünk, azon gondolkoztam mit kéne csinálnom. Leültem a kanapéra és csak gondolkoztam.
-    Azon gondolkozol, hogy mond el neki? - ült le mellém mosolyogva Liam.
-    Nem. - vágtam rá. - Azon, hogy mit is kéne csinálnom.
-    Na, akkor adtam egy ötletet! - mosolygott rám.
-    Liam...
-    Tudom, hülye vagy. - sóhajtott mosolyogva.
-    Srácok, megbeszélésre kell mennünk. - mondta Harry.
-    Nekem meg vásárolni, Vicky meg elment már randizni! - mosolygott Gin.
-    Király, akkor megyek innen. - morogtam.
-    Minek? Maradj. - mondta Louis.
-    Teljesen mindegy, hogy hol vagyok egyedül, nem? Legalább akkor már ne itt csövezzek! - rántottam vállat, majd felálltam és felhúztam a cipőm.
-    Mit fogsz csinálni? - kérdezte mosolyogva Gin.
-    Hát, vagy járkálok össze-vissza, amit már nagyon unok, vagy napozok és úszkálok! - mosolyogtam rá.
-    A második jobban hangzik! - mondta mosolyogva Niall.
-    Igen, de úgy képzelném el, hogy helyes pincér srácok kiszolgálnak. - mondtam, mire Ginger mosolyogva bólogatni kezdett.
-    Nem rossz! - mosolygott rám.
-    Mindegy, most egyedül napozok majd! - legyintettem.
Mindenki más irányba ment. Én mikor Jim házába értem, felmentem a szobámba, majd átvettem a fürdőruhám és elkezdtem bekenni magam naptejjel.
Mennyivel jobb lenne ez, ha lenne egy pasim, aki beken! - gondoltam. - Mondjuk Louis! Igazán nem ellenkeznék, ha felajánlaná! - gondoltam, majd észhez tértem. - Álmaidban kedvesem! - mondtam magamnak. - Most álmodozom, úgyhogy kuss legyen gonosz, reális hang! - elnevettem magam a hülyeségeimen, majd kimentem a kertbe, kifeküdtem a napra, ami lassan felforrósította a testem. A zene fülessel szólt a fülembe, ez volt a legmegfelelőbb időtöltés! Mikor már nagyon melegem volt, úszkáltam egy kicsit, majd megint vissza a napágyra. Ezt váltogattam. Mikor éppen száraz voltam, bementem a konyhába és készítettem magamnak egy epres limonádét. Visszamentem vele a kertbe és tovább napoztam. Valószínű, hogy elaludtam, mert arra ébredtem, hogy víz csöppen rám. Lassan kinyitottam a szemem, majd meglepődtem, mivel egy hatalmas felhő volt fölöttem és már csöpögött az eső. Felkaptam az összes cuccot, amit kivittem és beszaladtam. Felmentem, lezuhanyoztam, mivel zavart a naptej és utána felöltöztem. Úgy döntöttem, hogy arra már senki ne számítson, hogy járkálok ma, így csak gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat. Mikor leértem, megláttam a hatalmas vihart, ami éppen tombolt. Leültem az ablakhoz és néztem, amíg meg nem csörrent a telefonom: Anya.
-    Szia! - szóltam bele vidáman.
-    Szia! Úton vagyunk haza Jimmel, de történt valami nagy baleset és hatalmas dugó van, a fél város áll, mivel mindenki ki akarja kerülni és mi éppen a kellős közepén állunk. - mondta, mire sóhajtottam.
-    Rendben, akkor jó utat, ne ázzatok el! - mondtam.
-    Kösz Jas, majd megyünk. - mondta, majd letettük.
Gondoltam, nem ártana körbetelefonálni csak a srácok között, hogy ki áll a dugóban és ki nem. Harryt hívtam először.
-    Szia Jasmine! - mondta unottan.
-    A dugóban vagy, ugye?
-    Igen, Anyukád is? - kérdezte.
-    Igen! Tök jó, egyszer kifekszem napozni, lebarnulok erre nem tudom kinek mutogatni, mert vihar van! - morogtam, mire elnevette magát.
-    Micsoda problémák! - nevetett.
-    Ráadásul valószínű, egész nap egyedül leszek! - morogtam.
-    Hát Én nem. - mondta, majd elnevette magát. - Niall próbálja etetni Liamet, aki közben alszik! - nevetett.
-    Én meg egyedül ülök a konyhába, az ablaknál és téged zaklatlak, hátha nem unom magam halálra. - mondtam.
-    Kérdezd meg Tommot! - mondta. - Ő másfelé ment, bár valószínű Ő is leragadt már valahol! De lehet, hogy Ő jobban halad. Ki tudja, egy gyors menetre biztos be tud ugrani! - mondta, majd elröhögte magát.
-    Nem is értem, miért téged hívtalak! - horkantottam.
-    Jól van na! Csak poén volt. - mondta és tudtam, hogy vigyorog.
-    Na, vigyorogjál te majom, Én szerzek valami társat az unatkozáshoz. - mondtam.
-    Rendben. szia!
-    Szia! - mondtam és letettem.
Tovább görgettem a telefonomon és hívtam Louist, aki egy csöngés után felvette.
-    Szia! - mondtam.
-    Jas, Jimnél vagy? - kérdezte.
-    Igen Louis, de te hol vagy? - kérdeztem.
-    Én nem mentem bele a dugóba, mint Hazzáék, de hazamenni tuti, hogy nem tudok. - mondta.
-    Gyere! - mondtam mosolyogva, hiszen tudtam, hogy az lesz a kérés, hogy nem-e jöhetne ide.
-    Köszi Jasmine, imádlak! 5 perc múlva elmagyarázok mindent! - mondta, majd letette.
Elnevettem magam, majd leültem a tv elé. Louis tényleg 5 perc megérkezett, majd mikor ajtót nyitottam, meglepődtem. Folyt belőle és a ruhájából a víz.
-    Tommo, mi lett veled? Az autód tetején ültél? - kérdeztem nevetve.
-    Nem, megbeszéltük egy hónapja, hogy Niall elviszi ezt a kocsimat megcsináltatni, ugyanis Ő tette tönkre benne a tetőt, vagyis egyszer lenyomta és nem jött vissza. - mondta, mire elnevettem magam és félbeszakítottam.
-    És azt hitted megcsináltatta, meg amúgy is ki gondolta volna, hogy a mai napon vihar lesz, tehát azzal az autóval mentél és nem ment fel a tető és eláztál. - fejeztem be a történetet mosolyogva.
-    Te viszont szépen lebarnultál. - nézett végig rajtam.
-    Köszi. - mosolyogtam rá. - Viszont nem tudom mi lenne a legjobb... - gondolkoztam. - Vagy itt leveszed a ruháidat és felmész, vagy így mész fel. - mondtam. - Bár teljesen mindegy, mert ugyan úgy vizes lesz minden, tehát akkor menj! - mondtam, mire elmosolyodott és elindult fel.
-    Amúgy jó a pólód! - nevetett, mivel a felirat az Ő tetoválásáról van.
-    Kösz, Cassietől kaptam karácsonyra, tavaly. - mosolyogtam.
Bementünk a szobámba, majd kutatni kezdtem. Egy törölközőt adtam Louis kezébe.
-    Másom nincs. - rántottam vállat. - Viszont megszáríthatom az alsódat. - mondtam, mire elnevette magát.
-    Hajszárítóval? - kérdezte nevetve.
-    Igen! - vágtam rá. - Ez egy jól bevált módszer! - mondtam mosolyogva.
Louis bement a fürdőbe, majd kiadta a boxerét. Én nemes egyszerűséggel leraktam az ágyamra, majd bekapcsoltam a hajszárítót és megszárítottam maximum 2 perc alatt. Utána lementem és mindenhol feltöröltem, majd mikor visszaértem, Louis törölközőben lépett ki a fürdőből.
-    Tényleg száraz! - mondta meglepetten.
-    A hajszárító rejtelmei! - nevettem, majd Lou visszament a fürdőbe és felvette.
-    Mi a terv? - kérdezte.
-    Nincs terv, nekem az volt, hogy felhívok mindenkit, akit csak tudok, hátha valaki hajlandó meglátogatni, hogy ne legyek egyedül! - mondtam, mire elmosolyodott.
-    Nem szeretsz egyedül lenni? - kérdezte mosolyogva.
-    Nem, ahogy a viharokat sem. - mondtam.
-    Megértem, hogy Londonban nem szereted a viharokat, mert ott hozzá még nyomorult hideg is van, de itt! Meleg van! - mondta mosolyogva.
-    Ezt a vihart kifejezetten utálom! Megszakított a napozásban ráadásul nem tudom mutogatni hogy milyen barna lettem, ugyanis elég érdekesen venné ki magát, ha elindulnék ujjatlanban és rövidnadrágban! Legalábbis nagyon csodás lennék! - nevettem. - Meg annyira rossz, mikor egész éjjel csak tv-t nézek, ugyanis egy időben szinte csak horrort néztem most meg már beszari vagyok.
-     Nem is szereted a horror filmeket? - kérdezte.
-     Egyedül nem nézek. - mondtam mosolyogva.
-     Megértem. - mosolygott.
-     Menjünk le! - mosolyogtam, mire bólintott és követett.
Lent a konyhába mentünk.
-     Elfelejtettem mit akartam! - sóhajtottam.
-     Öregszel! - nevetett.
-     Teljesen mindegy, biztos nem volt fontos! - mondtam vállat rántva.
-     Amúgy a turnéra jönni akarsz majd? - kérdezte.
-     Nem tudom, már gondolkoztam rajta, de a tánc meg nem tudom. - sóhajtottam mosolyogva. - Tényleg fogalmam sincs. - nevettem.
-     Megértelek, Én is nehezen hagytam otthon mindent és mindenkit, de jó buli volt, sok emberrel megismerkedtünk és ha hiányzott a családunk, ott voltak a többiek és felvidítottak.
-    Jól hangzik, de nem hinném, hogy sokáig bírnám. - mondtam. - Talán majd inkább meglátogatlak titeket, vagy hasonló! - mosolyogtam.
-    Rendben. - bólintott mosolyogva.
Egész este hülyéskedtünk, tv-t néztünk, így a kanapén aludtunk, viszont ez nem rontotta el a napom, sőt bearanyozta!

32. rész

Reggel először nem tudtam hol lehetek, viszont éreztem egy ismerős illatot. Rájöttem, hogy Louis szobájában vagyok. Elmosolyodtam, majd felkeltem és kibattyogtam. Megmosakodtam, majd lementem.
-    Mi van nyerteske? - kérdezte mosolyogva Liam.
-    Én? - kérdeztem álmos fejjel.
-    Igen, nyertünk! - mondta lassan Vicky. - Felfogtad? - kérdezte.
-    Tök jó! - öleltem meg.
-    Te mitől vagy ilyen álmos? - kérdezte mosolyogva Liam.
-    Mit tudom Én! - rántottam vállat. - Pontosabban tudom! - javítottam ki magam. - Reggel rögtön pörögtem, aztán viszonylag nyugis reggeli, aztán szépségszalon, aztán séta, aztán próba, aztán majdnem elütöttek a járdán! - néztem Louisra. - Aztán táncverseny. - fejeztem be. - Ne is gondoljunk rá, mert megint elfáradok! - sóhajtottam és lecsapódtam a kanapéra.
-    Most megérted az életstílusom! - ült mellém Vick mosolyogva.
-    Nem is rossz! - mosolyogtam rá. - Amúgy megint alvás rekordot döntöttem! - mosolyogtam.
-    Miért? - nézett rám Ginger.
-    Mióta eltűntem, nem aludtam ennyit. - mondtam mosolyogva.
-    Mennyit aludtál? - kérdezte Niall.
-    Naponta 3 órát maximum, de azt se egyhuzamban. - mondtam.
-    És mit gondolsz, most miért aludtál többet? - kérdezte mosolyogva Liam, hátha kinyögöm.
-    Nem tudom. - mosolyogtam, mire a fejét ingatva kiment a konyhába.
-    Vicky? - néztem rá mosolyogva.
-    Igen? - ölelt át.
-    Ugye, ha Én magányos maradok egész életemben, akkor majd lakhatok a pincétekben a férjeddel? - kérdeztem mosolyogva.
-    Igazából úgy tervezem, hogy majd a férjem lakik a pincénkben! - mondta mosolyogva, mire nevetve magamhoz öleltem.
-    És Én ki pincéjében lakom majd? - kérdezte Ginger.
-    Te a férjeddel egy villában! - mosolyogtam rá.
-    Nem is rossz! - bólogatott mosolyogva.
-    Vagy mi lenne, ha nem is keresnénk semmilyen férjet? - kérdezte mosolyogva Vicky. - Hárman költözzünk egy villába és akkor nem kell senki után takarítani, se főzni neki!
-    Igen? - kérdeztem tőle mosolyogva. - És mit gondolsz, ki lenne az egyetlen, aki megetetne titeket és takarítana utánatok? - kérdezte.
-    Te. - mondták.
-    Na, akkor ezt megbeszéltük! - nevettem.
-    Vagy felveszünk egy bejárónőt! - mosolygott Vick.
-    Aki férfi! - mondta Gin.
-    Nehéz lesz férfi bejárónőt keresni! - nevettem.
-    Bejárófiút! - nyújtotta rám a nyelvét Ginger. - Jobban hangzik? - kérdezte.
-    A férfi bejárónőnél ezerszer! - nevetett Liam.
-    Oké, akkor ezt megbeszéltük! - bólintott Vicky. - Nektek mi a tervetek a jövőre nézve? - kérdezte a fiúkra nézve.
Mikor ezt megtárgyaltuk, csöngettek. Louis ment kinyitni, még beszélgetett valakivel, gondolom Brianával, majd bejött a kezében egy rózsaszín hordozóval. Mind köré gyűltünk, hogy megcsodáljuk a kislányát. Konkrétan úgy körülugráltuk mint a gyerekek a zenélő fagyiskocsit. De egyszerűen annyira édes volt, hogy nem tudtunk vele betelni.
-    Egyem meg! - nyafogtam mosolyogva.
-    Mi lesz veled, ha egy házban fogsz élni vele? - kérdezte mosolyogva Harry.
-    Ez még nem biztos! - néztem rá. - De amúgy nem tudom, az agyatokra megyek majd a folytonos nyafogásommal! - mosolyogtam.
-    És ha neked lesz gyereked? - kérdezte mosolyogva Vick.
-    Akkor majd a férjemnek kihullik a haja! - nevettem.
Louis mosolyogva elfeküdt a kanapén és a mellkasára fektette Deboraht. Kösz Tommo, ez most kedvez nekem! Mosolyogva nézhetlek anélkül, hogy zavarna, vagy tudnád, ugyanis pont nem tudod kitalálni, hogy téged nézlek vagy a kislányodat! Na jó, bevallom azért kettőtök közt ingázik a tekintetem. Oké, ha már mindent bevallok,  -természetesen csak magamnak - nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha az a kislány a mi gyerekünk lenne. Lenne! Sajnos csak lenne! Ebben a meghitt csöndben gyorsan teltek a percek, néha nagyon halkan beszélgettünk, majd csöngettek. Liam nyitott ajtót és azt nem is hallottam, hogy beszélnek. Briana vetett ránk egy mosolyt és suttogva köszönt, természetesen visszaköszöntünk, majd óvatosan levette Deboraht Louis mellkasáról, beletette a hordozóba, intett, majd elment.
-    Túlléptél a gyerek ügyön? - kérdezte nevetve Vicky.
-    Nem. - mondtam, mire a többiek felnevettek.
Én kimentem a konyhába. Kivettem egy fagyit a fagyasztóból, de láttam, hogy be van dobva egy zokni. Elmosolyodtam, majd letettem a fagyit.
-    Már bocs, hogy csak így turkálok a hűtődben Louis, de megkérdezhetem, hogy ezt mikor szeretnéd majd felolvasztani? - mutattam fel a zoknit nevetve, mire a többiek is felnevettek.
-    Hát, pont neked tartogattam, hogy majd kisütöm! - nevetett.
-    Bocs, de csak a frisset szeretem! - nevettem.
-    Nem gáz, hozhatok! - nevetett.
-    De komolyan! Az mi? - nevettem.
-    Egy buli martaléka! - nevetett Liam.
-    Jó, Én meg lefagyasztottam a melltartódat! - nevetett Vicky.
-    Emlékszem és nem volt vicces! - mondtam, majd elnevettem magam.
-    Felvetted? - kérdezte nevetve Harry.
-    Nem, de olyat csináltunk már, hogy jegeket pakoltunk bele és az nyert, aki többet tett bele! - nevettem.
-    Ki nyert? - kérdezte nevetve Niall.
-    Asszem Én, 15 darabbal! - nevetett Ginger.
-    De ezt amúgy úgy találtuk ki, hogy az volt a verseny, hogy az akkori pasim az alsójába, vagy Én a bugyimba tudok többet pakolni, de kiesett a jég és visítottam, mert leesett egészen a nadrágom aljáig és végig hozzámért! - nevetett Vick.
-    Én meg azt mondtam, hogy Vicky pakoljon a nadrágjába. - nevetett Ginger.
-    Aztán jöttem Én az okos és kitaláltam, hogy a melltartóba pakolja! - nevettem.
-    Nagyon rossz! - nevetett Gin.
-    Főleg mikor berakod. Az elsőnél a legrosszabb, aztán kezded megszokni, de kivenni is nagyon rossz! - nevetett Vick.
-    Ne is beszéljünk róla! - nevettem.
-    Valaki nem akar elvinni engem reggelizni? - néztem körül.
-    Jim! - nevetett Harry.
-    Aha... Nyilván látni akar.
-    Menjünk mind. - mondta Liam.
-    Mennyi az idő? - kérdeztem.
-    Fél 12. - mondta Niall.
-    Akkor szedjétek össze magatokat, megyünk ruháért és ebédelni megyünk. - mondtam.
1 óra múlva már Jim házának ajtaját nyitottam. Elmosolyodtam mikor beléptem.
-    Senki ne kérdezze, hogy mi merre van! - jelentettem ki. - Nekem itt túl sok az ajtó! Tippelj, nyiss be és ha nem jó, próbálj másikat! - rántottam vállat.
-    De a szobádat csak tudod hol van! - mondta Vick.
-    Aha, azt tudom. - mondtam mosolyogva, majd sikerült a lépcsőt megtalálnom.
-    Elég steril ház. - nézett körül Ginger.
-    Majd a meglátod a szobám. - nevettem, majd benyitottam.
-    Ez hó fehér! - mondta Niall.
-    És szét van hajigálva az ágy. - mondta Harry.
-    Az voltam Én! - mosolyogtam. - Meg Louis! - mutattam rá, aztán kinyitottam a szekrényemet.
-    Ez egy pizsama? - röhögött a földről felemelve Liam.
-    Igen, de nem Jas nem volt hajlandó felvenni, amit megértek, így kihajigálta őket. - nevetett Louis.
-    Lányok válogassatok, a dobozokban kacatok vannak. - mondtam, mire elkezdtek válogatni.
-    Amúgy hova megyünk? - kérdezte Gin.
-    Pizzéria! - mondta Liam.
Gyorsan kiválasztottuk a ruhákat, majd felöltöztünk a fürdőben. Utána kimentünk és Én felkaptam egy cipőt.
-    Szemüvegben smink nélkül? - kérdezte meglepetten Hazza.
-    Hülye vagy? - nevettem, majd kinyitottam a táskám bevittem a fürdőbe és kiszedtem a cuccaimat.
Gyorsan készen lettünk, majd kimentünk.
-    Mehetünk? - kérdezte Payno.
-    Aha. - mosolygott Gin, majd elindultunk.
Nem mentünk messzire. Természetesen ahogy beléptünk, rengeteg fényképet kellett készíteni a fiúkkal. Mire Ők visszatértek az asztalunkhoz, már megettük a pizzánkat.
-    Bocsi. - ült le mosolyogva Hazza.
-    Ti tartotok magatoknál tollat? - kérdezte csodálkozva Vick.
-    Aha. - rántott vállat Niall.
-    Valaki adjon egyet! - kértem mosolyogva.
Liamnek még a kezében volt, így odaadta. Én a papírpoharamra rajzolgattam. Szívek voltak rajta, bajuszok és csillagok.
-    Ez lejön? - kérdezte Ginger.
Én húztam egy rövid vonalat a kezemre, majd megpróbáltam az ujjammal leszedni, de úgy nem jött, csak nyállal.
-    Hát nyállal igen. - mondtam.
-    Akkor kérem! - mondta mosolyogva, majd a karjára rajzolt egy szívecskét.
-    Na add vissza! - vettem ki a kezéből, majd felpattantam vele és átültem a fiúk oldalára, így Liam mellé kerültem. - Nézz ide! - kértem.
-    Mit kapok? - kérdezte.
-    Amit csak szeretnél! - nevettem.
-    Leginkább semmit! - mondta.
-    Ne már! - löktem meg. - Összekötöm a szemöldököd! - mondta, majd Liam hagyta. - Ki a következő? - kérdeztem mosolyogva.
-    Te! - vágta rá Liam.
-    Na, engedj! - mondtam, majd Liam átült a helyemre, hogy nyugodtan ehessen. - Nialler! - néztem rá nagy szemekkel és rebegtettem a szempilláimat.
-    Jó, legyen! - sóhajtott.
-    Oké! - mosolyogtam, majd neki kunkori bajuszt rajzoltam.
Niall után Harry következett. Őt nehezebb volt meggyőzni, de megengedte és nagyon szexi bajuszt és szakállat kapott. Utána Louis mellé ültem és nagyon szépen és aranyosan néztem rá, de rám se nézett.
-    Ugye azért nem nézel rám, mert akkor úgyis meggyőzlek? - mosolyogtam.
-    Igen. - mondta, majd elnevette magát és rám nézett. - Csináld! - sóhajtott.
Louis háromszög szakállat kapott, csodásan festettek.
-    És te? - néztek rám.
-    Én vagyok a művész! - mondtam.
-    Aha, na gyere! - vette ki a kezemből a filcet Hazza, majd megfogta az arcom, oldalra fordította és aláírta.
-    Most mindenkitől kapok? - kérdeztem, mire mosolyogva bólogattak.
Jobb oldalon volt Harry, bal oldalon Liam, Niall az államat, Louis vigyorogva firkantott a homlokomra. Én a lányokra is alkottam bajuszt, majd nem maradhatott el a selfie. Én kiraktam Facebook-ra, Liam pedig Instagram-ra. Utána autóba ültünk, de céltalanul.
-    Hova? - kérdezte Liam.
-    Nem tudom... - gondolkozott Harry, majd megnézte az időt. - 4 óra. - mondta.
-    Menjünk vásárolni! - mondtam.
-    Jó. - sóhajtott Louis, majd a lányokkal pacsiztunk.
A srácokat kikészítettük, de nem csak mi, mert a rajongók is megállítottak és volt olyan, hogy mind kellettünk a képre. Mikor az utolsó boltban voltunk, már este 7 volt, gondoltam kikészítem a fiúkat.
-    Végig megyünk még a sorokon? - kérdeztem mosolyogva.
-    Nem! - vágták rá kórusban, majd beálltunk a sorba.
Mikor végre az autóhoz értünk, bepakoltunk, majd Gin vállára dőlve elaludtam, de Vicky ahogy beült, már aludt, ahogy Ginger is.

31. rész

* Louis szemszöge *

Reggel sajnos már egyedül ébredtem és cseppet sem olyan édes és kellemes dologra, mint legutóbb. Nem bántam volna, ha Jasmine cirógatta volna a felsőtestem és nem a telefonom idegesítő csengőhangjára kellett volna kelnem. Elátkoztam azt, aki hívott és rögtön kinyomtam. Próbáltam visszaaludni, de nem tudtam. Morogva ültem fel, majd megnéztem ki hívott: Briana. 

Jól van, majd később! - gondoltam és kimásztam az ágyból. - Tudom, hogy a gyerekem anyja, de akkor is! Nem ér hajnalban zaklatni! - adtam igazat magamnak. 

A földön heverő paplanomat feldobtam az ágyra, majd kibattyogtam a szobából. Lent elég nagy zaj volt. A srácok már javában szórakoztak a nappaliban. 

-   Srácok, asszem nemsokára jön Briana! - mondtam. 

-   Akkor keltsük fel a lányokat! - ugrott fel Harry. 

-   Benne vagyok! - mosolyodtam el. 

Csoportosan felvonultunk és benyitottunk a szobában. A nagy csönd, nyugalom és alvás helyett amire számítottunk, sokkal érdekesebb dolog fogadott minket. Ginger sírva röhögött, a földön fetrengve, fehérneműben, míg Vicky halál kényelmesen egyedül fetrengett az ágyon és nevetett Ginger-en. Hol van Jasmine. 

-   Itt mi történt és hol van Jas? - kérdezte Liam. 

Ginger egy szót nem bírt kinyögni, csak a fürdőszoba ajtóra mutatott. 

-   Aú! - rohant ki a fürdőből sikítva Jas bugyi póló összeállításban, majd mikor meglátott minket és a lányokat, röhögni kezdett. 

-   Mi történt? - röhögött Vicky. 

-   Valami megrázott! - röhögött Jasmine. 

-   És mi történt úgy összegezve? - kérdeztem. 

-   Hát arra ébredtem, hogy kedves Vicky egy aranyos mozdulattal lelökött, aztán lerántottam Gingert, mert Ő volt a legközelebb, de Ő belekapaszkodott a takaróba, amin Vicky feküdt és így hát... - mondta Jasmine röhögve. 

-   A lényeg, hogy csodás ébredés, aztán tv-t néztünk és Vicky férjhez ment, Jasmine szült Én, pedig... - gondolkozott Ginger. 

-   Te vagy a gyerekem apja! Erre sem emlékszel? - nyafogott Jas, majd felnevettek. 

-   Lassítsunk! - mondtam. 

-   Házasság, gyerek, te vagy az apa?! - nézett körül Niall. - Mi?

-   Hát úgy kezdődött, hogy találtam egy nagyon helyes pókot! És Ő is első látásra belém szeretett és összeházasodtunk! - mondta Vicky röhögve. 

-   És a gyerek? - kérdeztem nevetve. 

-   Hát, mi volt a neve? - nézett nevetve Jas Gingerre.
-   Nem tudom, na mindegy! Megszökött! - nevetett.
-   Idáig világos, de téged mi rázott meg? - néztem Jasminere.
-   Nem tudom. - nevetett.
-   Oké lényegtelen, akkor gyertek le, azért jöttem, mert Briana nemsokára jön. - mondtam.
-   Jasmine meg nemsokára csinál nekem kakaót, jó sok tejszínhabbal! - vigyorgott Jasre Ginger.
-   Rólad amúgy hol vannak a ruhák? - kérdezte Harry.
-   Vicky volt! - fogta rá Gin, mire Vicky értetlenül nézett rá.
-   Nyilván! - ásított Vick. - Csak is Én! - mondta.
-   Te az esküvőd óta pihensz! - nevetett Jas.
-   Én egyszerűen csak kipihenem az esküvő fáradalmait! - mondta.
-   Jó, gyertek le reggelizni! - mondta Liam.
-   Jó, menjünk! - mondta Jasmine, majd felugrott az ágyra és Vickyt kezdte el lábbal gurítani az ágy széle felé.
-    Jasmine, vidd innen a büdös lábad és ne lökdöss! - mondta Vick, de mosolygott.
-    Miattad keltem fel, igazán megérdemelsz ennyit! - mondta Jas, majd la akarta rúgni, de Vick megállította.
-    Nem ajánlom! - mondta Vick, majd elnevették magukat.
-    De komolyan szedjed magadat, mert éhes vagyok! - lökdöste a lábával Jas.
-    Jól van, Én felkeltem! - mondta Vick, majd Gingerre nézett. - Ő azt hiszem kevésbé. - nevetett.
-    Ginger szedd össze magad, éhes vagyok és ha nem kelsz fel, legurítalak a lépcsőn! - mondta neki szigorúan Jasmine, mire felkelt.
-    Jól van, de azt se tudom mit vegyek fel! - nyafogott.
-    Gin, egyszer komolyan agyon váglak! Vedd fel a tegnapi ruháidat, vagy amit csak akarsz, nekem 8, de éhes vagyok! - nyafogott Jasmine.
-    Mióta vagy te ilyen éhenkórász? - kérdezte tőle Vicky.
-    Vajon mióta? - nézett Niallre.
Végül összeszedték magukat és elkezdtünk reggelizni. Ez a nap egyik legnormálisabb pontja lehetett. Utána a csajok felöltöztek.

* Jasmine szemszöge *

Miután felöltöztünk, Ginger úgy döntött, elmegy vásárolni, így le is lépett. 

-    Jasmine, egy kis rögtönzött tánc? - mosolygott rám Vick. 

-    Benne vagyok! - mosolyogtam rá. 

-    De mit fogunk csinálni egészen őszig? - kérdezte. 

-    Vicky, kedvesem! - fogtam meg a vállát. - Azt se tudom, hogy hazamegyek, vagy Jimhez! - mondtam. 

-    Én azt értem, de nem hagyhatsz egyedül! - ölelt magához. 

-    Nem foglak, csak nem tudom! - sóhajtottam és leültem a kanapéra. 

-    Jasmine, kijössz velem a kertbe? - kérdezte Liam, mire elmosolyodtam és bólintottam. 

Tudtam, hogy Daddy Direction nem hazudtolja meg önmagát és valami olyat mond, amin elgondolkozom majd és ha még úgy sem sikerül jól döntenem, akkor még valamit mond. Ő az Én őrangyalom. 

Nem jártam még Louis kertjében, de hatalmas volt és nagyon szép. Liam előre engedett, majd bezárta az ajtót. Engem hívogatott a tökéletesen csillogó zöld fű. Mezítláb ahogy a talpamhoz ért, mosoly terült el az arcomon, majd leültem. 

-    Gondoltam, hogy nem tudod megállni! - ült le mellém mosolyogva Liam. 

Én mosolyogva néztem rá, tudtam, hogy most valami igazán jót fog mondani. 

-    Jas, szerinted az megoldás, ha Los Angelesben maradsz? - kérdezte Liam. 

-    Nem. - sóhajtottam. 

-    Mi lenne, ha a világ legegyszerűbb módján őszinte lennél hozzá? - nézett rám mosolyogva. - Olyan nagy kérés ez?

-    Őszintén? - néztem fel rá. - Ebben a helyzetben nagyobbat nem is kérhetnél! - mondtam, mire elnevette magát. 

-    Van egy rossz hírem. - mondta. 

-    Halljuk. - néztem rá. 

-    Másik lány. - mondta, mire horkantottam. 

-    Miért nem ezzel kezdted? - néztem rá.
-    Mert még mi sem ismerjük. Sőt nem is tudom mi van mert El, meg a másik csaj, meg te! - mondta.
-    Nagyon jól hangzik! - sóhajtottam.
-    De szerintem most várj egy kicsit. - mondta. - Megvárjuk mi lesz a gyerekkel, aztán kéne lépni, vagy még most. 

-    Oké, meggondolom! - mosolyogtam, majd felálltunk. 

-    Hidd el, hogy ez csak nektek rossz! - ölelt meg, majd bementünk. 

Hirtelen Ginger nagyon idegesen berontott a házba és rám nézett.
-    Te most azonnal közlöd a szőke humorzsákkal, hogy mire hazajövünk összeszedi magát, keres zenét és elkezd kitalálni egy táncot, amíg te beülsz egy szépségszalonba, hogy megcsináltasd a körmöd és a hajad Én, pedig válogatok nektek versenyruhát! - mondta idegesen össze vissza mutogatva Ginger.
-    Mi? - kérdezte tőle Liam.
-    Lesz egy táncverseny, pontosan... - nézte meg a telefonját. - Este 8-kor! Indulni fogtok! - mondta.
-    Miért és mivel és hogyan? - kérdezgettem.
-    Mert találkoztam a volt pasimmal aki indul ezen a szaron és nagyon tehetséges meg minden és annyira le fogom nyomni! Csak táncolni nem tudok. - mondta idegesen. - Konkrétan földbe fogjuk döngölni! - toporzékolt.
-    Miért nem tudsz táncolni? - kérdezte tőle Niall.
-    Mert Én egy tank vagyok. - mondta. - Nem tudok ilyen könnyed mozdulatokat Én egy tank vagyok! - mondta, mire elnevettem magam. - Jasmine fél évig tanított a hülyeségeire, de semmi nem maradt meg bennem! - mondta.
-    Oké, de beneveztél már? - kérdeztem.
-    Nem, az a fiúk dolga, a linket elküldtem Harrynek. - mondta.
-    Bekeményítünk? - kérdeztem mosolyogva.
-    Az nem kifejezés! - mondta Ginger határozott mosollyal.
-    Oké, akkor majd mondom a másik küldetést! - mosolyogtam rá, majd óvatosan Liamre pillantottam, aki egy amolyan "végre, már rég el kellett volna kezdeni" mosollyal díjazta ezt.
-    Kérlek! Én egy szikla vagyok, érted? - mondta mosolyogva.
-    Értetem szikla! - nevettem el magam.
-    Na, vegyed a cipődet és haladjunk! - mondta.
-    Jó, de akkor a szemüvegemet lecserélem! - mondtam.
-    Nem cseréled le, a fölényességem múlik ezen, tehát húzod a beled! - mondta, mire elnevettem magam, felkaptam a cipőm és elindultunk.
Egy közeli plázába mentünk, Én beültem a szépségszalonba és Gin elment ruhákat venni. Pont egyszerre lettünk kész. A körmeim csodásak lettek, ahogy a hajam is. Kint találkoztunk és visszafelé elmeséltem Gingernek, hogy Louisnak új barátnője van, aki mosolyogva legyintett. Mikor visszaértünk, Vickyvel megbeszéltük, hogy melyik dalt adjuk majd elő, párszor átgyakoroltuk és szabadok voltunk.
-     Remélem menni fog! - mosolyogtam Vickre.
-    Tuti! - ölelt meg, majd lementünk.
Ücsörögtünk a kanapén, mikor csöngettek. Tudtam, hogy ki jött: Briana. Sosem találkoztam még vele, de amit Louis mesélt, nem volt valami szimpatikus az biztos. Louis engedte be, de az ajtóban beszéltek pár szót. Mind tudtuk, hogy semmi közünk az egészhez, így felmentünk. Mind beültünk a lányokkal közös szobánkba és beszélgettünk, pontosabban a többiek, ugyanis nekem újra visszatértek a gondolataim, csak sokkal durvábban jöttek folyamatosan. Úgy éreztem magam, mint egy orvosi eset és ezt sajnos mások is látták rajtam.
-    Jas, jól vagy? - kérdezte Nialler.
-    Nem. - ráztam meg a fejem.
-    Ne gondolj hülyeségekre! - simogatta meg a hátam Ginger, mire az ölelésébe bújtam.
Teljesen hozzá bújtam, azt reméltem, talán segít megszabadulni ezektől a szörnyű gondolatoktól. Halkan sírva fakadtam. Nem tudom miért jött elő bennem ez újra, egyszerűen féltem attól, hogy megint az agyamra megy.
-    Gin, mit csinálok rosszul? - kérdeztem halkan, szinte suttogva a fülébe.
-    Nyugi Jas! - simogatta a hátam Ginger. - Nem őrültél meg, viszont jól érzed, hogy valamit rosszul csinálsz! - mondta halkan.
-    De mit? - kérdeztem sírva.
-    Azt hogy nem mondod meg neki! - vágta rá Vicky. - Jasmine, könyörgöm! - ugrott fel mérgesen. - Nem veszed észre, hogy a saját hülyeséged miatt kezdesz megőrülni? Nyilvánvaló, hogy szeret mert különben nem mondta volna le a találkáját Brianával és nem rohant volna hozzátok! Komolyan nem érted?! Odáig meg vissza van érted, csak fingom sincs miért kitart a liba mellett és nem képes elmondani! Te, na téged szóba se hozzunk, mert te meg a másik fele vagy! Amilyen két szerencsétlen hülye, félős nyulak vagytok, megérdemlitek egymást! - akadt ki Vicky.
Én letöröltem a könnyeim, ugyanis rájöttem, hogy igaza van, mégsem voltam olyan határozott.
-    Ha Briana elment, letolod a seggedet azon a lépcsőn és mielőtt megszólalna közlöd vele, megértettük egymást? - kérdezte Vick, mire félősen bólintottam és az orromon feljebb toltam a szemüveget.
Nekem bárki bármit mond, akkor is Ő egy sztár Én, pedig egy szerencsétlen vagyok!
-    Nemsokára jövök. - sóhajtottam, majd a elindultam ki.
-    Jas! - szólt utánam mosolyogva Ginger, majd mikor megfordultam a kezembe dobta a telefonom, amit a farzsebembe csúsztattam és utána kiléptem a szobából.
Hatalmas sóhaj szökött ki a számon, majd nem tudom mi, de valami arra ösztönzött, hogy rohanjak Én, pedig hallgattam rá és lerohantam a lépcsőn, majd azzal nem foglalkozva, hogy Louis és Briana mit gondolnak majd rólam, a házból is kirohantam. Legszívesebben a világból is kirohantam volna, de már akkor is hatalmas kő esett le a szívemről, mikor kiléptem a házból. Mikor a tüdőmbe friss levegő szökött, az agyam is megtisztult valamely szinten. Nem figyeltem valójában merre megyek, csak mentem. Hirtelen, számomra a semmiből kezdték kövér esőcseppek sötétíteni az aszfaltot előttem. Miután visszagondoltam, rájöttem, hogy indulásomkor sem sütött már a nap, aztán egyre kevesebb ember sétált az utcán. Egy halvány mosolyszerűséggel díjaztam, hogy lassan elázik a hajam és a ruháim. Hirtelen éles fékcsikorgást hallottam hozzám nagyon közel, majd hirtelen egy autó eleje termett előttem Én, pedig ijedten álltam meg hirtelen. Ez mind egy másodperc alatt történt, ahogy az is, hogy beazonosítottam a mérges sofőrt, aki nem más volt, mint Louis Tomlinson. Nyilván mindenki ismeri a Steal My Girl-t. Az elején mindegyik bandatag kap egy jelzőt, Louis a veszélyt. Megértem, ugyanis most ütött el majdnem. És ki a másik hülye? Hát Én, aki ezek után beült mellé.
-    Mond te magadnál vagy? - néztem rá nagyon mérgesen. - Ittál, vagy be vagy szívva, vagy mégis mi van veled? - kiabáltam.
-    Az, hogy megint elrohantál és nem csodáltam volna, ha legközelebb Kínában találunk meg! - kiabált.
-    A többiek pontosan tudták, hogy hova mentem, de tovább megyek volt nálam telefon! - húztam elő. - Nem hívtál!
-   Nem szoktad ilyenkor felvenni! - mondta, majd sóhajtottam.
-   Oké, akkor most hajts le erről a járdáról! - mondtam, mire letolatott, vissza az útra és elindultunk.
Pár percig csöndben voltunk, majd megtörtem a csöndet.
-   Sajnálom, hogy üvöltöttem, csak ez nagyon meggondolatlan cselekedet volt, simán behajthattál volna abba az üzletbe! - néztem rá.
-   Vagy akár elüthettelek volna. - mondta. - Tudom. Sosem volt erősségem a gondolkozz mielőtt cselekszel dolog! - mondta, mire elmosolyodtam.
-   Hidd el, ha nekem az lett volna, nem LA-ben lennék, nem lennék tiszta víz, sőt sosem költöztem volna hozzátok. - mosolyogtam. - Ha akkor gondolkozom, megtartom azt a házat és sose lépek le.
-   Talán még a hülyeségek is okkal történnek, nem? - mosolygott.
-    Lehet. - mosolyogtam. - Amúgy mit beszéltetek meg Brianával? - kérdeztem. - Már, ha egyáltalán el akarod mondani, mert tudom, hogy nem rám tartozik csak... - mondtam, mire elmosolyodott.
-    Holnap áthozza Briana. - mosolygott rám.
-    Név, nem? - néztem rá kíváncsi mosollyal.
-    Nem szeretnéd hogy meglepetés legyen? - kérdezte mosolyogva.
-    Nem, tudni akarom! - mondtam, mire elnevette magát. - Ma eléggé megleptél már! - mosolyogtam.
-    Lány és Deborah. - mosolygott.
-    Deborah Tomlinson. - ízlelgettem a nevet mosolyogva.
Kíváncsi voltam. Nagyon! Bár kicsit úgy érzem, hogy félnem kéne. De most még ne törődjünk ezzel. Abban reménykedtem, hogy olyan gyönyörű tengerkék szemei lesznek mint Louisnak.
Kérlek! Csak legyél legalább olyan gyönyörű mint apád! - könyörögtem, de Louisra pillantottam, aki szintén el volt kalandozva a gondolatai között.
-    Szerinted jó apa leszek? - nézett rám kicsit félve Louis.
-    Egész biztos! - mosolyogtam rá. - De ha segítségre lesz szükséged, még mindig ott lesz Eleanor, a srácok, Vicky és Ginger bár sose vallanák be, de segíteni fognak, meg persze Én is! - mosolyogtam.
-    Köszönöm! - mosolygott rám.
-    Hagyjuk már! - legyintettem. - Meg sem tudnám számolni hányszor húztál és húztatok ki a gödörből. Kezdve azzal, hogy mikor meghalt a húgom és Anya is elköltözött, nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság. - mondtam, majd elmosolyodtam. - De magam sem tudom hogyan, megmentettetek. - mosolyogtam rá.
-    Menjünk be! - mosolygott, mikor megálltunk a ház előtt.
Mikor beléptem, lerúgtam a vizes cipőmet, majd rögtön zuhanyzás és készülődés a versenyre. A verseny nagyon jó volt, a produkciónkat tökéletesen sikerült, aztán már csak vártunk az eredményhirdetésre. Én mint egy 3 éves kisgyerek, leültem Louis és Harry közé, gondolván, pihenek egy kicsit, aztán lassan laposabbakat pislogtam, majd a fejemet Louis vállára döntöttem és elaludtam. 

33. rész

Reggel egyedül ébredtem, holott a lányokkal közös szobánk van, vagy nem? Mindegy, kikecmeregtem az ágyból és a szemüvegem feltettem. Gyors zuhany után lebattyogtam. Azt reméltem a gyors zuhany felébreszt, de nem.
-    Te most is álmos vagy? - kérdezte nevetve Harry.
-    Igen. - bólintottam. - Lehet, hogy nyugisabb élet kéne nekem. - csapódtam a kanapéra sóhajtva.
-    Lehet, hogy nem kéne egész nap ugrálnod! - nézett rám Liam.
-    Öregszem! - sóhajtottam.
-    Te? - nézett rám Louis. - 24 vagyok. - mondta, mire elmosolyodtam.
-    Jól van, akkor koravén vagyok! - rántottam vállat mosolyogva.
-    Közli a 20 éves csaj, aki most nyert táncversenyt és tánctanár. - nevetett Harry.
-    Vicky mond meg milyen öreg vagyok! - szóltam neki.
-    Kutya években... - gondolkozott el. - 140. - mondta mosolyogva.
-    Én meg 168. - mondta Louis.
-    Jó, akkor te is öreg vagy! - mondtam mosolyogva. - Légy boldog papa! - mondtam, majd felpattantam.
-    Jas, mi lenne, ha ma egy kicsit... - gondolkozott Vicky.
-    Félek. - nevettem el magam.
-    Valamit kéne csinálni, eléggé pörgök. - mondta, mire elmosolyodtam.
-    Srácok, mikor lesz koncert? - kérdeztem mosolyogva.
-    Nem tudjuk, de ma lesz interjúnk, miért? - kérdezte Liam.
-    Az nem jó. - legyintettem. - Vicky, csinálj amit akarsz! - rántottam vállat mosolyogva.
-    Oké, kösz! - sóhajtott. - Mi lenne, ha hazamennénk? - kérdezte.
-    Nem tudom. - rántottam vállat. - Nekem vannak cuccaim Jim-nél és... hogy is mondjam, ha meglát nem fog elengedni! - mondtam mosolyogva. - De akkor elmegyek hozzá, beszélek vele és majd telefonon értekezünk! - mondtam, mire Vicky mosolyogva megölelt.
Én felszaladtam, majd magamra kapkodtam ruhákat. Villám smink, a hajamat csak egy copfba fogtam, majd a telefonomat zsebre vágva elindultam. Gyalog mentem, ki kell gondolnom mit mondjak! Hát mire odaértem, nem találtam ki semmi jót, tehát meglepetés. Sajnos az ajtó nyitva volt, tehát valaki van a házban. Sajnos Jim jött elő és Anya nem is volt otthon.
-    Jasmine, ülj le a nappaliba, beszélnünk kell! - mondta, mire bólintottam, bementem és leültem.
Vártam, hogy ideges lett, de nagyon nyugodtnak tűnt, ami nála még rosszabb, mintha ordítana.
-    Szerinted viccből mondtam, hogy nem mehettek sehova? Jasmine, miért nem hiszel nekem? Megértem, hogy bízol bennük, mert mikor a húgod meghalt és anyád elköltözött, segítettek neked, de nem szeret téged. - mondta, de ez a kijelentés engem mellbe vágott.
Tudtam, hogy így van, de eddig mindenki azt hajtogatta, hülye vagyok és szeret. Most, hogy valaki a szemembe merte mondani, sírva fakadtam.
-    Tudom. - suttogtam és letöröltem a könnyeimet. - És azt is tudom, hogy nem akartál nekem rosszat.
-    Jasmine, Azalea-t ismered. Pontosan tudod, hogy van egy fia! Nem akarom, hogy egy szemét veled is ezt tegye! - mondta és leült mellém.
-    Jim, biztosan voltál már reménytelenül szerelmes! - néztem fel rá, mire elmosolyodott.
-    Most is az vagyok! - mosolygott rám.
-    Én az vagyok! Nem tudom elengedni! Ha más lánnyal látom, sírni tudnék! - mondtam.
-    Elmondtad neki? - kérdezte.
-    Egyszer, de a barátnőjét választotta. De azóta minden megváltozott. Teljesen eltávolodtunk, majd újra nagyon szoros lett a barátság. - mondtam.
-    És azóta valószínű úgy gondolja, hogy elfelejtetted. - mondta.
-    Hát, remélem. - mondtam.
-    Nagyon szeretheted Őt, bízol benne és ezt megértem. Viszont pontosan tudod, hogy elmondod-e neki, vagy nem. Ha nem, ne kínozd magad! - mondta, mire elmosolyodtam és bólintottam.
-    Köszönöm! - mosolyogtam és megöleltem.
Miért? Mert most nem a gazdag, előkelő valaki volt, aki a rendet és a tisztaságot szereti, hanem az érző, szerető bölcs embert. Megnyílt és ezt értékelem. Mikor elengedett, felmentem. Csak azon gondolkoztam, amit Ő mondott. Igaza volt. És képes voltam ezen gondolkozni egész nap. Tudtam, hogy Jim ettől még nem enged el. Csöngött a telefonom: Liam.
-    Szia! - szóltam bele halvány mosollyal.
-    Ez cseppet sem volt őszintén boldog! - mondta.
-    Tudom mi a bajom! - mondtam, majd lelkes lettem és felálltam.
-    Érdekel az elmélet! - sóhajtott.
-    Nekem a herceg kell! Érted? - kérdeztem.
-    Minden lánynak a hercege kell! - mondta, mire elnevettem magam.
-    Nem! Egy mesében, csak egy valaki házasodhat össze a herceggel! Csak egy lány, aki boldogan él, amíg meg nem hal! - magyaráztam, hátha rájön az elméletemre.
-    Neked nem ment az agyadra a rengeteg Disney mese? - kérdezte.
-    Nem Liam. - mondtam. - Ebben a mesében nem Én vagyok a hercegnő! Ebben a mesében Én maximum egy selejt lehetek, vagy valami alattvaló! - mondtam.
-    Jasmine, ha már a mesét használjuk, mint hasonlatot, nekem teljesen más elméletem lenne. - sóhajtott.
-    Hagyjuk! Nem leszek hercegnő és nem is vagyok! - mondtam határozottan.
-    Jó, de élsz és Jim házában vagy? - kérdezte.
-    Igen. - mondtam. - De nem hinném, hogy elenged. - mondtam.
-    Majd beszélünk. - mondta, majd letette.
Egész este a helyes elméletemen gondolkoztam. Mikor elálmosodtam, lefeküdtem aludni.

Éjjel egy kopogó hangra ébredtem. Felvettem a szemüvegem, majd annyira féltem, hogy remegve álltam fel és a lámpát fel se kapcsoltam, csak egy gyilkos fegyvert kerestem. Ki tudja, az okos betörő egy ekkora házba tör be! Majd megint kopogtak az ablakon. Én félve lépkedtem az ablak felé. Elhúztam a függönyt és egy ismerős alak állt előttem: Louis. Én rögtön kinyitottam az ablakot, mire konkrétan beesett a szobámba.
-    Jól vagy? - kérdeztem. - Miért nem hívtál? Miért az ablakon közlekedsz? - kérdezgettem. - Mit keresel itt hajnali 3-kor? - kérdeztem.
-    Jas, jól vagyok, mindjárt megtudod és most estem be az ablakon, kérlek értékeld! - mondta, mire bólintottam, majd közelebb lépett és a kezemet óvatosan megfogva a szemembe nézett. - Tudom, hogy nem vagyok igazi herceg, csak a One Direction tagja, nincs koronám, maximum sapkám, nem egy fehér lovon vágtattam ide, hanem a fekete autómmal jöttem, aztán beestem az ablakodon, de nekem te vagy a világ leggyönyörűbb hercegnője, szemüvegben, smink nélkül és kócosan! - mosolygott, mire elsírtam magam. - Leszel a barátnőm? - kérdezte mosolyogva.
A csodálatos pillanatot a telefonom hangja szakította meg.

Tényleg csöngött a telefonom. Ez riasztott fel a tökéletes álmomból. Körülnéztem. Az ablakom zárva, nem kopog rajta senki. A telefonomat rögtön felvettem.
-    Halló. - szóltam bele álmosan.
-    Jasmine, szerintem neked jönnöd kell. - mondta Harry.
-    Miért, mi van? - kérdeztem.
-    Hát Louis... - motyogott. - Hogy is mondjam...
-    Hazza nyögd már ki! - kértem.
-    Egy kicsit nagyon részeg és dalol és, hát nem igazán tudjuk hazavinni. - mondta.
-    Ittál? - kérdeztem.
-    Nem, Niallel mentek bulizni, akit szintén nem tudunk hazarángatni, mert elveszítettük a tömegben. Liam kész van. - mondta.
-    A lányok? - kérdeztem.
-    Otthon vannak és alszanak. - mondta.
-    Helyes, milyen hely? - kérdeztem. - Mármint neves? - kérdeztem.
-    Ne öltözz ki, ne sminkelj, csak gyere! Könyörgöm! - kérlelt.
-    Oké Harry, de nem állítok oda pizsamában. Valamelyikőtök jöjjön értem. - mondtam.
-    De necces, hogy akkor Louist is elhagyjuk. - mondta.
-    Azért bízom benne, hogy ha te eljössz értem, Liam képes magánál tartani egy részeg Louist. - mondtam, majd a vállammal a fülemhez szorítva a telefont elkezdtem öltözködni.
-    Hát, 4-en sikerült téged elveszíteni! - mondta.
-    Jó, de azért Én sokkal ügyesebben tudok eltűnni és elbújni, mint egy seggrészeg Louis! - mondtam.
-    Igaz. - mondta, majd letettük.
Én villám gyorsan felkaptam egy farmert, egy szürke ujjatlant és rá egy bőrkabátot, majd egy villám hajcsinálás, ami annyiból állt, hogy megfésülködtem és egy copfot csináltam a fejem tetejére, majd alapos hideg vizes arcmosás. A szemüvegemet hagytam magamon, nem akartam kinyomni a szemem. Halkan felkaptam a táskám, majd leosontam és a tornacipőmbe belebújtam.
-    Jasmine, azt hittem megbeszéltük! - mondta a hátam mögött Jim.
-    Jim, most nem megszököm! Most bébicsősznek megyek! - mondtam. - Harry hívott, hogy nem bírják Louist és Niallt hazarángatni, együtt mentek bulizni.
-    Menj! - sóhajtott, mire elmosolyodtam, majd kimentem.
Harry már ott állt. Én becsapódtam mellé.
-    Szemüveg, no smink? - mosolygott. - Mi lett veled? - kérdezte mosolyogva.
-    Egy csodás álom, majd te keltettél! Tehát Louis és Niall hatalmas szidásra számíthatnak, ezt megígérem! - mondtam, majd lehúztam az ablakot, hogy egy kicsit talán megnyugtasson a szél.
-    Oké, vágom! - sóhajtott, majd csöndben voltunk, amíg meg nem érkeztünk.
Harryvel kipattantunk, bezárta az autót, majd előttem ment. Mikor beértünk, kb senki nem vett észre, hangos zene és üvöltözés. Louist hamar megláttam, ugyanis Liam ott állt mellette és próbálta kikönyörögni a helyről.
-    Jas! - nézett rám Liam amolyan "te vagy az utolsó reményünk" arccal.
-    Elintézem! - bólintottam. - Louis, húzzál ki az autóhoz most! - mondtam, de elnevette magát.
-    Nem megyek sehova. - mondta, majd ringott tovább a zene ritmusára.
-    De igen, azonnal kitolod a segged! - mondtam határozottan.
-    Te nekem nem parancsolsz! - mondta.
-    Dehogynem! - vágtam rá. - Te most kitolod a csinos segged az autóhoz, mielőtt segítek benne! - mondtam mérgesen.
-    Félnem kéne? - kérdezte.
-    Nem! - vágtam rá, majd a kezéből kikaptam a színes italt, Liam kezébe nyomtam, elkaptam Louis fülét, majd az autóig rángattam, míg végig nyávogott.
-    Normális vagy? - simogatta a fülét az autónál.
-    Cseppet sem vagyok kibékülve a helyzettel, hogy nekem kell elszöknöm Jim-től, aki életében először megnyílt nekem, kedves volt és megértett! - kiabáltam. - Tehát most beülsz ebbe a szaros kocsiba és kussban vagy hazáig! - kiabáltam.
Láttam rajta, hogy még sosem látott ilyennek, de nem érdekelt. Harry kinyitotta az autót, mire Louis beült hátra Én meg rácsaptam az ajtót, majd sóhajtottam egyet és visszamentem.
-    Megvan a Niall? - kérdeztem.
-    Nincs. - nézett körül Harry.
-    Oké, akkor megkeresem. Itt vártok! - mondtam, majd elindultam be a tömegbe, de nem tudtam befurakodni, ugyanis senki nem lépett volna arrébb.
Én ideges voltam, így pár emberbe belevágtam a könyökömet, hogy beengedjenek, majd a tömeg kellős közepén megtaláltam Niallt. Mikor meglátott megindult felém.
-    Megyünk! - vágtam rá.
-    Jó. - egyezett bele.
Hálát adtam neki, hogy nem csinált hisztit. A srácok Niallt két oldalról támogatták, mert csak így lehetett kihúzni. Niall és Liam is hátra ültek, így Én előre ülhettem. Lehúztam az ablakot, hogy levegőt kapjak és ne érezzem a két piás szagát. Mélyen beszívtam a levegőt, majd lassan kifújtam. Közben magamnak bizonygattam, hogy nem kapok ideg összeroppanást.
-    Jas, minden oké? - kérdezte Liam.
-    Liam, egy hajszálnyira vagyok az ideg összeroppanástól, tehát kérlek ne kérdezgess ilyeneket! - mondtam mérgesen. - Tényleg, egy csepp választ el attól, hogy a következő sarkon ne ugorjak ki ebből az autóból.
-    Oké, csönd és nyugodtság. - mondta Hazza.
Én az ajtóra könyököltem és néztem ki az ablakon. Mikor megérkeztünk, halkan mentünk be, vagyis a fiúk Én mindig is tudtam, hogy Ginger és Vicky úgy alszanak, hogy mellettük házat lehet bontani, csak átfordulnak a másik oldalukra.
-    Oké, amíg ti - kezdtem és Harryre és Liamre mutattam. - Megfürdetitek őket, - mutattam Louisra és Niallre. - Addig Én lenyugszom. - fejeztem be.
-    Megfürdetheted Louist! - húzogatta a szemöldökét Hazza.
-    Először is, normális esetben sem tartanám viccesnek, most meg legszívesebben olyan csókot kapnál az öklömtől, hogy egy évig egy irányba pörögsz! - mondtam, mire megsimogatta a fejem, megpuszilta és Louist a karjánál fogva elkezdte felrángatni.
-    Én azt akarom, Jasmine fürdessen meg! - mondta Louis.
-    Megmondtam, hogy kussolsz! - néztem rá mérgesen, mivel a beszédét nem igazán tudta irányítani, így eléggé hangosan beszélt.
-    Azt akarom, hogy te fürdess meg! - mondta vigyorogva számára suttogva, de ez nekünk teljesen normális hangerő lenne.
-    Felejtsd el! - vágtam rá mérgesen. - Megmondtam, kussban vagy és elmész fürdeni! - mutattam a lépcsőre.
-    Ugye milyen szexi mikor ideges? - "suttogta" Tommo Harrynek,
Én megfordultam és elindultam a kertbe, de a zoknimba is belepirultam, még ha csak az italt beszél belőle, akkor is.
-    Louis, közlöm, hogy meg fog fojtani, ha nem indulsz el! - mondta neki Harry.
-    Jól van. - morgott, majd gondolom felmentek.
Én leültem a kertbe a fűbe, törökülésbe és rágyújtottam. Tudom, hogy nem kéne, de szükség volt rá. Mikor elszívtam, bementem és egy sóhajtás után kimentem a konyhába. Nyugodtam felmentem, majd Harry kilépett Louis szobájából. A pólójából és a hajából is csöpögött a víz.
-    Tiszta! - mutatta fel a hüvelykujját.
-    Köszi! - öleltem meg a vízzel nem törődve. - És bocsi a kiborulásért.
-    Semmi baj, köszönöm, hogy segítettél. - simogatta meg a hátam. - Viszont semmivel nem tudod rávenni, hogy lefeküdjön. - sóhajtott az ajtóra mutatva.
-    Alszik! - jött ki mosolyogva Niall szobájából a fáradtságot leszámítva teljesen makulátlan állapotban Payno.
-    Ez most olyan, mintha két apuka nézne rám. - mosolyogtam. - Az egyiknek jó gyereke van a másiknak... - néztem végig Harryn, majd elnevettem magam. - Hát, szépen szólva egy ördög. - nevettem.
-    Szerencsére az ördögöt te fogod lefektetni! - tette a kezét a vállamra Harry. - Vagy Ő téged! - kacsintott.
-    Haha! - forgattam a szemem.
-    Miért most ez egy jó alkalom! Úgyis ráveszed bármire, ha Eleanor megtudja szakítanak, te nyertél! - mondta Harry.
-    Ugye tudod, hogy nem vagyok ilyen? - kérdeztem. - Nem használom ki, hogy azt se tudja hol van. - mondtam, mire elmosolyodtak és lementek.
Sóhajtottam, majd benyitottam Louis szobájába. Éppen álldogált a tv előtt, majd rám pillantott.
-    Feküdj le! - szóltam rá.
-    Mit csinálsz velem? - kérdezte vigyorogva.
-    Semmit, aludni fogsz! - mondtam.
-    És te? - kérdezte.
-    Én még majd átöltözöm. - mondtam, mire a szekrényéhez sétált, kivett egy pólót, majd odaadta.
Nem ritkán hordja ezt és eddig nem igazán olyanokat adott, amit sokszor látunk rajta, tehát meglepett. Én bementem a fürdőbe és ott vettem fel. Megnéztem a fejemet, ami annyira nem volt borzasztó, bár fényes nappal nem vállalnám fel. Kimentem, majd Louis tetőtől talpig végigmért. Én a tükre elé léptem és megnéztem magam.
-     Remélem eddig jobban néztem ki. - húztam fel az orrom, majd Louis felé fordultam.
-     Itt alszol? - kérdezte.
-     Nem. - mondtam, mire vállat rántott és ki akart menni.
-     Hova mész? - kérdeztem.
-     Hát le! - vágta rá. - Iszok valamit!
-     Azonnal feküdj le! - vágtam rá.
-     Ha itt maradsz! - mosolygott cselesen.
-     Maradok! - sóhajtottam, mire befeküdt az ágyába.
Én letettem a szemüvegem, majd mint egy farönk eldőltem. Túl voltam azon a ponton, hogy érdekeljen, hogy fekszem, vagy ki van mellettem, bár ennek csak örülök. Szinte 2 perc múlva már aludtam.
Reggel hallottam, hogy Louis már ébren van, ugyanis a fürdőből hangok szűrődtek ki, de nem volt erőm felkelni. Csak bámultam ki a fejemből és átgondoltam a dolgokat. Louis kért rá, hogy itt maradjak. Ez azért jó, nem? Na mindegy, ne éljem bele magam, mert hatalmasat esek majd pofára.
-     Ébren vagy, de nem kelsz fel. - hallottam egy ismerős hangot a fürdő felől, mire rá néztem.
Elmosolyodott. Én a hasamon feküdtem, majd nyújtózkodásképp a kezeimet előre nyújtva hagytam és próbáltam még inkább előre tolni őket, míg hátra csúsztam és a sarkamra ültem. Olyan macska nyújtózkodás szerű volt.
-    Így nyújtózkodik egy tánctanár? - kérdezte mosolyogva.
-    Így nyújtózkodik Jas, mikor... - nyomtam meg az éjjeli szekrényen lévő telefonjának középső gombját. - 15:43-kor ébred fel és nem zargatja senki! - mosolyogtam.
És melletted alszik, de ezt nyuszi vagyok kimondani hangosan! - gondoltam.
-    Azt hittem, sose kelsz fel. - mosolygott.
-    Hát a tegnap este után szükség volt a pihenésre. - mosolyogtam, majd kimásztam az ágyból és feltettem a szemüvegem.
A tükör elé léptem, majd végignéztem magamon.
Tényleg úgy nézek ki mint egy osztályelső? - gondoltam, majd levettem a szemüvegem. - Így már biztosan nem, de valószínű olyan lennék mint egy elefánt és pusztítanék magam körül. - gondoltam.
-    Érdekes! - nevetett Louis azon, ahogy nézegetem magam szemüvegben és nélküle.
-    Ne is tárgyaljuk meg hogy nézek ki! - sóhajtottam.
Milyen nagy rám ez a póló! - gondoltam. - Persze, hogy nagy, Louisé! - vágtam rá gondolatban. - De ha terhes lennék pont jó lenne!
-    Te itt vagy? - nevetett Louis.
-    Képzeld el, ha terhes lennék! - néztem rá mosolyogva. - Pont jó lenne ez a póló! - mosolyogtam rá, mire elnevette magát.
-    Ezeken gondolkozol? - kérdezte nevetve.
-    Most csak így eszembe jutott! - mosolyogtam.
-    Menjünk le. - mondta, mire mosolyogva bólintottam.
A lépcsőn nem sétáltam le, hanem lecsúsztam.
-    Nem égett le a bőröd? - kérdezte Tommo.
-    Nem! - mosolyogtam.
-    Mi ez a nagy vigyor? - kérdezte mosolyogva Ginger.
-    Tudod mennyi az idő? - kérdeztem mosolyogva.
-    Igen, több mint a nap felét átaludtad! - mondta.
-    Ez annyira boldoggá tesz! - mosolyogtam.
-    Tudod, ha minden nap ezt csinálnád, talán sokkal jobb életed lenne! - mosolygott Vick. - Az alvás mindenre megoldás! Nincs pasid? Aludj, álmodhatsz egyet! Egyedül érzed magad? Aludj, majd lesznek barátaid álmodban! Beteg vagy? Álmodban jól leszel! - magyarázta. - Ez mindenre megoldás!
-    Az Én problémáimra nem! - öleltem meg.
-    Mik a problémáid? - kérdezte.
-    Táncolni akarok! - mosolyogtam, mire megfordult.
-    Benevezünk egy versenyre? - kérdezte mosolyogva.
-    Az előzőn is elaludtál! - mosolygott.
-    Most nem! - mosolyogtam.
-    De mivel? - kérdeztem.
-    Hát egy új tánccal! - mondta.
-    Ne már! Koreográfiát is találjunk ki? - nyafogtam.
-    Nem te akartál táncolni? - kérdezte nevetve Vick.
-    Hát de, de csak úgy! - rántottam vállat.
-    Akkor hajrá! - nevetett Vicky.
-    Jó, de valami zenére, meg veled! -  nyafogtam és aranyosan néztem rá.
-    Tudod milyen rossz ez? - kérdezte mosolyogva. - A szemüveg felnagyítja a szemeidet és a kiskutya nézésed még ellenállhatatlanabb! - nevetett.
-    Köszi! - öleltem meg.
-    Akkor nem megyünk versenyre? - kérdezte.
-    Majd mehetünk. - rántottam vállat mosolyogva.
-    És ilyen póló letépős tánc kéne! És csak férfi zsűri legyen! - gondolkozott hangosan Vicky.
-    Majd megkérdezitek, hogy nem kell még egy zsűri? - kérdezte vigyorogva Harry.
-    Nem indulunk olyan tánccal! - vágtam rá.
-    Miért? - kérdezte Ginger. - Biztos amiért haspólót sem hordasz! - mondta, mire elmosolyodtam és bólintottam.
-    Nem szeretem. - rántottam vállat mosolyogva.
-    Jól van, akkor mit csinálunk ma? - kérdezte Vicky.
-    Én megyek Jim házába. - mondtam.
-    Így? - mutatott végig rajtam Lou.
-    Nem! - vágtam rá.
Felöltöztem, majd mielőtt visszamentem volna megnéztünk egy filmet.

30. 2/2 rész

Este a vacsora, hát hogy is mondjam... nagyon ciki volt. Mindenki tök csöndben, mi meg ahányszor összenéztünk Louisval, inkább elfordultunk, mielőtt elröhögtük volna magunkat. Elvállaltuk a mosogatást. Először normálisan mosogattunk csöndben, majd gondoltam egyet és a habból bajuszt csináltam magamnak.

-    Hogy nézek ki Mrs. Tomlinson? - kérdeztem férfias hangon. 

-    Ó, Mr. Barryl, uram! - mondta vékony csajos hangon és közben a habos kezével nőiesen mutogatott.- Uram, maga igazán elegáns ma este! 

-    És hogy tetszik a bajuszom? - mozgattam a szám és az orrom. 

-    Mr. Barryl, na csinálja! - mondta nyávogós hangon, mire felröhögtünk. 

-    Milyen komolyak vagyunk! - röhögtem. - Fúj belefolyik a számba! - mondtam és letöröltem a habot. 

Mosogattunk tovább, majd újabb ötletem támadt. A kezembe vettem egy kis habot. 

-    Louis! - szóltam neki, mire rám nézett Én, pedig az arcába fújtam a habot. 

-    Kösz! - vigyorgott, majd letörölte és az orrom hegyére tett egy kicsit. 

-    Ez így nem stílusos! - mondtam, majd az Ő orrára is tettem. - Sokkal jobb! - mosolyogtam. 

-    Mi folyik itt? - lépett a konyhába Jim, mire mindketten felé fordultunk. 

Körülnéztünk és az egész konyhát ellepte a hab és a víz. Anya is kilépett, de Ő elnevette magát. Jim, viszont szigorúan nézett ránk. Én gyorsan letöröltem az orromat,  majd Louisét is. 

-    Ezt befejezem és feltakarítom, mielőtt még jobban szétszórnátok! - nevetett Anya. 

-    Menjetek fel, fürödjetek meg! - mondta Jim. 

-    Mármint együtt? - kérdeztem, majd elnevettem magam és Louis is. 

Jim inkább nem mondott semmit, csak szigorú tekintettel nézett, mire elmentünk mellette, de ahogy kiléptünk a konyhából, kitört belőlünk a röhögés. 

-    Menjünk! - mondtam nevetve, a könnyeimet törölgetve. 

Sorban lezuhanyoztunk. Louis kezdte. Én elfelejtettem pizsamát vinni, tehát törölközőben mentem ki. Louis egy szál boxerben feküdt az ágyamon. Ahogy meglátott, le se vette rólam a szemét. A szekrényhez sétáltam és pizsamát válogattam. Nem az Én ruháim voltak itt, abból csak kevés. 

-    Ez most komoly? - nyafogtam. 

-    Mi van? - kérdezte Louis. 

-    Ez egy pizsama? - vettem ki egy fura, halvány rózsaszín hosszú ujjú, hosszú nadrágos, fodros, régies és gombos pizsama szerű valamit. 

-    Szerintem a nagymamámnak volt ilyen! - nevetett Louis. 

-    Szerintem meg nem veszem fel! - dobtam el a vállam fölött. 

Nézelődtem tovább, de semmi. Mind ilyen kényelmetlen.

-    Louis, nincs más! - néztem rá kétségbeesetten. 

-    Eddig mibe aludtál? - kérdezte. 

-    Eddig egyedül voltam, bugyiban és pólóban. - mondtam. 

-    Akkor vedd fel azt! - mondta vállat rántva. 

-    De itt vagy! - mondtam. 

-    Felőlem lehetsz ruha nélkül is! - mosolygott. 

-    Haha! - forgattam a szemem, majd kivettem egy hosszú pólót és egy tiszta bugyit a szekrényből, majd bezárkóztam a fürdőbe és felvettem őket. 

Kimentem, majd Louis mosolyogva végigmért. 

-    Mit szólnál egy kis desszerthez? - kérdeztem mosolyogva. 

-    Jim nem fog kiakadni, ha meglát minket így? - kérdezte. 

-    Nekem csak jó! - mosolyogtam rá, mire kimászott az ágyamból és követett. 

Lementünk, egészen a konyháig. Ott nem volt senki, így nyugodtan kicsentük a fagyikat. Egy vanília fagyit és egy epret. Mosolyogva kivettem két evőkanalat a fiókból, majd kinyitottam mindkét fagyit és a tetejüket a pulton hagytam. Louis kezébe adtam az egyik kanalat, majd a fagyival a kezünkben elindultunk a nappaliba. Ott ült Anya és Jim. Leültünk egymás mellé a két fotelbe és ettük a fagyinkat. Néha dobozt cseréltünk. Jim nagyon rossz szemmel nézett minket, de nem izgatott. Mikor már nem ettünk többet, elpakoltunk és felmentünk. 

-    Louis melyik szobában alszol? - kérdezte tőle Jim. 

-    Jas szobájában. - mondta. 

-    Nem aludhatsz a földön. - mondta Jim. 

-    Nem fog, velem alszik. - mondtam. 

-    Nem aludhattuk egy ágyban! - mondta, mire elmosolyodtam. 

-    Pedig Lou velem fog aludni, kivéve, ha nem akar! - mondtam, majd Louisra pillantottam, aki elmosolyodott. 

Elindultunk föl ketten. Bekapcsoltuk a tv-t, de a lámpát lekapcsoltam. Beállítottam egy ébresztőt és a telefonomat kicsit lehalkítottam, majd az ágy mellé raktam. Befeküdtem Louis mellé, aki elmosolyodott, közelebb húzott magához, majd hamar elaludtunk. 

Éjjel az ébresztőmre keltem. Louis nem ébredt fel. Én elmosolyodtam, majd óvatosan bőréhez érintettem a körmeimet, de ne úgy, hogy megmarjam, csak hogy csikizze és lassan húztam a kezem a hasa felé. Mikor elérte a hasát, kirázta a hideg és megrázkódott. Elmosolyodtam, majd köröket írtam le ugyan így a hasán. Erre felébredt, majd rögtön rám mosolygott. 

-    Annyira nem is rosszak ezek a hegyes körmök! - mosolygott. 

-    Majd el kell mennem megcsináltatni újra. - mosolyogtam és kimásztam mellőle, majd a telefonomat felvettem a földről. 

-    Amúgy azt miért nem vetted fel? - mutatott a telefonomra, majd kimászott az ágyamból. 

-    Nem tudom. - rántottam vállat. - Le volt némítva, nem is igazán nézegettem és néha itt hagytam. - mondtam. 

-    De azért megdobhattál volna egy SMS-el, hogy ne a temetőben keressünk! - mondta, mire elmosolyodtam, majd kinyitottam a szekrényem ajtaját. 

-   Oké. - mosolyogtam rá. - Legközelebb! - nevettem. 

-   Mikor? - nézett rám nagy szemekkel. 

Én mosolyogva hajigáltam a szekrényemből ki a megfelelő ruhákat, majd a fürdőben gyorsan felkapkodtam őket. Mire kimentem Louis is fel volt öltözve. Kivettem egy nagyobb táskát a szekrényből, ami nem bőrönd, vagy utazó táska, csak jó nagy és bele dobáltam a fogkefém, fogkrémem, a szemüvegtokom, minden kontaktlencséhez szükséges dolgot, a telefonomat, a telefontöltőmet és a kulcsaimat. A táskát az ágyra dobtam, majd körülnéztem. 

-   Mehetünk! - néztem Louisra, mire bólintott, majd halkan kiosontunk. 

Kiértünk a házból úgy, hogy senki nem vett észre. Beültem Louis mellé, majd elindultunk. 

-   Hogy tudtál ilyen könnyen felkelni? - kérdezte. 

-   Tudod mióta meghülyültem nem aludtam sokat. - rántottam vállat. - Pontosabban mostanában már minden sokkal jobb és úgy érzem, talán normális vagyok. - mondtam. 

-   De most nem ébredtél fel. - mondta. - Vagyis tudtommal nem. - mosolygott rám. 

-   Nem, bevallom ez volt eddig a rekordom! - mosolyogtam rá. 

Természetesen ez volt, mivel miattad hülyültem meg és most, hogy csak ketten voltunk és senki más, ráadásul veled aludtam, elmúlt! - magyaráztam magamban. 

-   Szerinted közöm van hozzá? - kérdezte mosolyogva.

-   Nem tudom. - rántottam vállat. 

Igen!

Amíg meg nem érkeztünk Louis házához, csöndben voltunk. Meglepett, hogy több autó is parkolt a ház előtt és égett bent a villany. Sóhajtottam, majd a táskámmal a kezemben elindultam be. Louis kinyitotta az ajtót, mire mindenki rám nézett. Vicky hatalmasra nyitott szemekkel ugrott fel és rohant hozzám. Ha Louis nem áll odébb, Vick képes lett volna elgázolni. 

-   Te normális vagy? - kérdezte mérgesen. - Na jó, befejeztem ez nem az Én stílusom! - nevette el magát és csak szorított magához. 

-   Sírsz? - kérdeztem mosolyogva. 

-   Csak kicsit! - mondta halkan, mire elnevettem magam. 

-   Jasmine! - szólt mérgesen Ginger, mire Vicky elengedett és félve néztem rá. 

-   Igen? - kérdeztem félve. 

-   Mond drága, teljesen meg vagy hülyülve? Leszarom, hogy milyen gondolatok forognak az agyadban, de szerintem nem ok arra, hogy ne bírd közölni, hogy lelépsz Los Angelesbe! - kiabált. - Ráadásul a telefont sem veszed fel! Normális vagy? Szerinted hogy aggódtunk érted?! Te meg napoztál itt, vásárolgattál és nekem egy fáradt ajándékot sem küldtél! - mondta, majd a végén elmosolyodott és megölelt. 

Én mosolyogva szorítottam magamhoz. 

-   Ja, kedves Jasmine, utállak! - nézett rám mérgesen Vicky. 

-   Miért? - néztem rá mosolyogva. 

-   Mert nem hoztál magaddal! - mondta. - Nem mondtam volna el nekik! - mutatott a fiúkra hisztizve. - Sőt, a telefonomat se hoztam volna! - nyafogott. 

-   Még nem csináltam semmi különlegesen jó dolgot! - mosolyogtam rá. 

-   Mit csináltál? - kérdezte karba tett kézzel Gin. 

-   Járkáltam a városban, Jim idegeit rongáltam, vásárolgattam és éjjelente Disney meséket néztem! - mosolyogtam vállat rántva. 

-   Ugye ezt csak miattam csinálod? - kérdezte mérgesen Ginger. - Velem nem vagy hajlandó eljönni vásárolni, de egyedül elmész! - nyafogott. 

-   Hát vásárolni utálok, Jimet nem ismerem, de Én is tönkretettem pár ember idegeit... - pillantott mosolyogva a fiúkra, akik megforgatták a szemüket. - A Disney meséket szeretem, de már mindet láttam! - rántott vállat mosolyogva Vicky. 

-   Gyere! - hívott magához Harry, majd szoros ölelésben részesített, majd sorban megölelgettek. 

-   Legalább vettél sportkocsit? - kérdezte Vicky. 

-   Természetesen, csak a másik villám parkolójában felejtettem! - mondtam.

-   Akkor mehetünk autót venni! - mondta Vicky. 

-   Tudod te hány óra? - kérdezte tőle Liam. 

-   És azt hogy pizsamában vagy? - kérdezte Gin. 

-   És mit szeretnél, melyik zsebemből húzzam elő rá a pénzt? - kérdeztem. 

-   Nem, ebben a pizsamában utaztam ide és a táskádból is jó! - válaszolt mindegyik kérdésre Vicky. 

-   Bocs, ott sem tartok rá pénzt! - mondtam. 

-   Nem muszáj, hogy a te zsebedből legyen! - mosolygott váll rántva. - Sőt felőlem lophatunk is egyet! - vigyorgott. 

-   Aztán csodás hírünk lenne! A One Direction, Jasmine és két barátnője elloptak egy autót! - idéztem a cikket. 

-   Ha egyszer kikerülünk a börtönből, majd elmesélhetjük az unokáinknak! - mosolygott Niall. 

-   Vagy nevet változtatunk és egy pár műtét után már fel se ismernek! - mondta mosolyogva Harry. - Én leszek Bob! - mondta büszke mosollyal. 

-   Én meg kételkedem benne, hogy itt csak Én őrültem meg! - mondtam összehúzott szemekkel. 

-   Na jó, szerintem ideje aludni! - mondta Liam. 

-   Hallod, teljesen kiakasztottam Jimet! - löktem meg nevetve Vickyt. 

-   Mit csináltál? - kérdezte mosolyogva. 

-   Mit nem?! - nevettem. - Minden lehetséges módon szívattam! - vigyorogtam. 

-   És milyen a házuk? - kérdezte Ginger. 

-   Nagyon sok benne az ajtó, ezért folyamatosan letévedek. - mondtam. 

-   Komolyan menjetek aludni! - mondta Hazza. 

-   Én Jasminenel alszom! - ölelt át Vicky. 

-   Te mikor nem? - néztem rá mosolyogva. 

-   Igaz! - rántott vállat mosolyogva. 

-   Én meg veletek! - mosolygott Ginger. 

-   Mutatom! - mondta Louis, majd követtük. 

-   Mióta hordod nyilvánosan a szemüveget? - kérdezte Vick. 

-   Néhány órája. - mondtam, mire elnevette magát. 

-   Remélem jó lesz! - nyitott be Louis az egyik szobába. 

Kellemes! Sokkal jobb, mint a hófehér, steril kórházi szoba. 

-   Hát, nekem mennyország! - néztem rá mosolyogva. - Vannak benne színek! - örvendeztem, mire Louis felröhögött. 

A lányokkal konkrétan eldőltünk és már aludtunk is.