- Te most is álmos vagy? - kérdezte nevetve Harry.
- Igen. - bólintottam. - Lehet, hogy nyugisabb élet kéne nekem. - csapódtam a kanapéra sóhajtva.
- Lehet, hogy nem kéne egész nap ugrálnod! - nézett rám Liam.
- Öregszem! - sóhajtottam.
- Te? - nézett rám Louis. - 24 vagyok. - mondta, mire elmosolyodtam.
- Jól van, akkor koravén vagyok! - rántottam vállat mosolyogva.
- Közli a 20 éves csaj, aki most nyert táncversenyt és tánctanár. - nevetett Harry.
- Vicky mond meg milyen öreg vagyok! - szóltam neki.
- Kutya években... - gondolkozott el. - 140. - mondta mosolyogva.
- Én meg 168. - mondta Louis.
- Jó, akkor te is öreg vagy! - mondtam mosolyogva. - Légy boldog papa! - mondtam, majd felpattantam.
- Jas, mi lenne, ha ma egy kicsit... - gondolkozott Vicky.
- Félek. - nevettem el magam.
- Valamit kéne csinálni, eléggé pörgök. - mondta, mire elmosolyodtam.
- Srácok, mikor lesz koncert? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem tudjuk, de ma lesz interjúnk, miért? - kérdezte Liam.
- Az nem jó. - legyintettem. - Vicky, csinálj amit akarsz! - rántottam vállat mosolyogva.
- Oké, kösz! - sóhajtott. - Mi lenne, ha hazamennénk? - kérdezte.
- Nem tudom. - rántottam vállat. - Nekem vannak cuccaim Jim-nél és... hogy is mondjam, ha meglát nem fog elengedni! - mondtam mosolyogva. - De akkor elmegyek hozzá, beszélek vele és majd telefonon értekezünk! - mondtam, mire Vicky mosolyogva megölelt.
Én felszaladtam, majd magamra kapkodtam ruhákat. Villám smink, a hajamat csak egy copfba fogtam, majd a telefonomat zsebre vágva elindultam. Gyalog mentem, ki kell gondolnom mit mondjak! Hát mire odaértem, nem találtam ki semmi jót, tehát meglepetés. Sajnos az ajtó nyitva volt, tehát valaki van a házban. Sajnos Jim jött elő és Anya nem is volt otthon.
- Jasmine, ülj le a nappaliba, beszélnünk kell! - mondta, mire bólintottam, bementem és leültem.
Vártam, hogy ideges lett, de nagyon nyugodtnak tűnt, ami nála még rosszabb, mintha ordítana.
- Szerinted viccből mondtam, hogy nem mehettek sehova? Jasmine, miért nem hiszel nekem? Megértem, hogy bízol bennük, mert mikor a húgod meghalt és anyád elköltözött, segítettek neked, de nem szeret téged. - mondta, de ez a kijelentés engem mellbe vágott.
Tudtam, hogy így van, de eddig mindenki azt hajtogatta, hülye vagyok és szeret. Most, hogy valaki a szemembe merte mondani, sírva fakadtam.
- Tudom. - suttogtam és letöröltem a könnyeimet. - És azt is tudom, hogy nem akartál nekem rosszat.
- Jasmine, Azalea-t ismered. Pontosan tudod, hogy van egy fia! Nem akarom, hogy egy szemét veled is ezt tegye! - mondta és leült mellém.
- Jim, biztosan voltál már reménytelenül szerelmes! - néztem fel rá, mire elmosolyodott.
- Most is az vagyok! - mosolygott rám.
- Én az vagyok! Nem tudom elengedni! Ha más lánnyal látom, sírni tudnék! - mondtam.
- Elmondtad neki? - kérdezte.
- Egyszer, de a barátnőjét választotta. De azóta minden megváltozott. Teljesen eltávolodtunk, majd újra nagyon szoros lett a barátság. - mondtam.
- És azóta valószínű úgy gondolja, hogy elfelejtetted. - mondta.
- Hát, remélem. - mondtam.
- Nagyon szeretheted Őt, bízol benne és ezt megértem. Viszont pontosan tudod, hogy elmondod-e neki, vagy nem. Ha nem, ne kínozd magad! - mondta, mire elmosolyodtam és bólintottam.
- Köszönöm! - mosolyogtam és megöleltem.
Miért? Mert most nem a gazdag, előkelő valaki volt, aki a rendet és a tisztaságot szereti, hanem az érző, szerető bölcs embert. Megnyílt és ezt értékelem. Mikor elengedett, felmentem. Csak azon gondolkoztam, amit Ő mondott. Igaza volt. És képes voltam ezen gondolkozni egész nap. Tudtam, hogy Jim ettől még nem enged el. Csöngött a telefonom: Liam.
- Szia! - szóltam bele halvány mosollyal.
- Ez cseppet sem volt őszintén boldog! - mondta.
- Tudom mi a bajom! - mondtam, majd lelkes lettem és felálltam.
- Érdekel az elmélet! - sóhajtott.
- Nekem a herceg kell! Érted? - kérdeztem.
- Minden lánynak a hercege kell! - mondta, mire elnevettem magam.
- Nem! Egy mesében, csak egy valaki házasodhat össze a herceggel! Csak egy lány, aki boldogan él, amíg meg nem hal! - magyaráztam, hátha rájön az elméletemre.
- Neked nem ment az agyadra a rengeteg Disney mese? - kérdezte.
- Nem Liam. - mondtam. - Ebben a mesében nem Én vagyok a hercegnő! Ebben a mesében Én maximum egy selejt lehetek, vagy valami alattvaló! - mondtam.
- Jasmine, ha már a mesét használjuk, mint hasonlatot, nekem teljesen más elméletem lenne. - sóhajtott.
- Hagyjuk! Nem leszek hercegnő és nem is vagyok! - mondtam határozottan.
- Jó, de élsz és Jim házában vagy? - kérdezte.
- Igen. - mondtam. - De nem hinném, hogy elenged. - mondtam.
- Majd beszélünk. - mondta, majd letette.
Egész este a helyes elméletemen gondolkoztam. Mikor elálmosodtam, lefeküdtem aludni.
Éjjel egy kopogó hangra ébredtem. Felvettem a szemüvegem, majd annyira féltem, hogy remegve álltam fel és a lámpát fel se kapcsoltam, csak egy gyilkos fegyvert kerestem. Ki tudja, az okos betörő egy ekkora házba tör be! Majd megint kopogtak az ablakon. Én félve lépkedtem az ablak felé. Elhúztam a függönyt és egy ismerős alak állt előttem: Louis. Én rögtön kinyitottam az ablakot, mire konkrétan beesett a szobámba.
- Jól vagy? - kérdeztem. - Miért nem hívtál? Miért az ablakon közlekedsz? - kérdezgettem. - Mit keresel itt hajnali 3-kor? - kérdeztem.
- Jas, jól vagyok, mindjárt megtudod és most estem be az ablakon, kérlek értékeld! - mondta, mire bólintottam, majd közelebb lépett és a kezemet óvatosan megfogva a szemembe nézett. - Tudom, hogy nem vagyok igazi herceg, csak a One Direction tagja, nincs koronám, maximum sapkám, nem egy fehér lovon vágtattam ide, hanem a fekete autómmal jöttem, aztán beestem az ablakodon, de nekem te vagy a világ leggyönyörűbb hercegnője, szemüvegben, smink nélkül és kócosan! - mosolygott, mire elsírtam magam. - Leszel a barátnőm? - kérdezte mosolyogva.
A csodálatos pillanatot a telefonom hangja szakította meg.
Tényleg csöngött a telefonom. Ez riasztott fel a tökéletes álmomból. Körülnéztem. Az ablakom zárva, nem kopog rajta senki. A telefonomat rögtön felvettem.
- Halló. - szóltam bele álmosan.
- Jasmine, szerintem neked jönnöd kell. - mondta Harry.
- Miért, mi van? - kérdeztem.
- Hát Louis... - motyogott. - Hogy is mondjam...
- Hazza nyögd már ki! - kértem.
- Egy kicsit nagyon részeg és dalol és, hát nem igazán tudjuk hazavinni. - mondta.
- Ittál? - kérdeztem.
- Nem, Niallel mentek bulizni, akit szintén nem tudunk hazarángatni, mert elveszítettük a tömegben. Liam kész van. - mondta.
- A lányok? - kérdeztem.
- Otthon vannak és alszanak. - mondta.
- Helyes, milyen hely? - kérdeztem. - Mármint neves? - kérdeztem.
- Ne öltözz ki, ne sminkelj, csak gyere! Könyörgöm! - kérlelt.
- Oké Harry, de nem állítok oda pizsamában. Valamelyikőtök jöjjön értem. - mondtam.
- De necces, hogy akkor Louist is elhagyjuk. - mondta.
- Azért bízom benne, hogy ha te eljössz értem, Liam képes magánál tartani egy részeg Louist. - mondtam, majd a vállammal a fülemhez szorítva a telefont elkezdtem öltözködni.
- Hát, 4-en sikerült téged elveszíteni! - mondta.
- Jó, de azért Én sokkal ügyesebben tudok eltűnni és elbújni, mint egy seggrészeg Louis! - mondtam.
- Igaz. - mondta, majd letettük.
Én villám gyorsan felkaptam egy farmert, egy szürke ujjatlant és rá egy bőrkabátot, majd egy villám hajcsinálás, ami annyiból állt, hogy megfésülködtem és egy copfot csináltam a fejem tetejére, majd alapos hideg vizes arcmosás. A szemüvegemet hagytam magamon, nem akartam kinyomni a szemem. Halkan felkaptam a táskám, majd leosontam és a tornacipőmbe belebújtam.
- Jasmine, azt hittem megbeszéltük! - mondta a hátam mögött Jim.
- Jim, most nem megszököm! Most bébicsősznek megyek! - mondtam. - Harry hívott, hogy nem bírják Louist és Niallt hazarángatni, együtt mentek bulizni.
- Menj! - sóhajtott, mire elmosolyodtam, majd kimentem.
Harry már ott állt. Én becsapódtam mellé.
- Szemüveg, no smink? - mosolygott. - Mi lett veled? - kérdezte mosolyogva.
- Egy csodás álom, majd te keltettél! Tehát Louis és Niall hatalmas szidásra számíthatnak, ezt megígérem! - mondtam, majd lehúztam az ablakot, hogy egy kicsit talán megnyugtasson a szél.
- Oké, vágom! - sóhajtott, majd csöndben voltunk, amíg meg nem érkeztünk.
Harryvel kipattantunk, bezárta az autót, majd előttem ment. Mikor beértünk, kb senki nem vett észre, hangos zene és üvöltözés. Louist hamar megláttam, ugyanis Liam ott állt mellette és próbálta kikönyörögni a helyről.
- Jas! - nézett rám Liam amolyan "te vagy az utolsó reményünk" arccal.
- Elintézem! - bólintottam. - Louis, húzzál ki az autóhoz most! - mondtam, de elnevette magát.
- Nem megyek sehova. - mondta, majd ringott tovább a zene ritmusára.
- De igen, azonnal kitolod a segged! - mondtam határozottan.
- Te nekem nem parancsolsz! - mondta.
- Dehogynem! - vágtam rá. - Te most kitolod a csinos segged az autóhoz, mielőtt segítek benne! - mondtam mérgesen.
- Félnem kéne? - kérdezte.
- Nem! - vágtam rá, majd a kezéből kikaptam a színes italt, Liam kezébe nyomtam, elkaptam Louis fülét, majd az autóig rángattam, míg végig nyávogott.
- Normális vagy? - simogatta a fülét az autónál.
- Cseppet sem vagyok kibékülve a helyzettel, hogy nekem kell elszöknöm Jim-től, aki életében először megnyílt nekem, kedves volt és megértett! - kiabáltam. - Tehát most beülsz ebbe a szaros kocsiba és kussban vagy hazáig! - kiabáltam.
Láttam rajta, hogy még sosem látott ilyennek, de nem érdekelt. Harry kinyitotta az autót, mire Louis beült hátra Én meg rácsaptam az ajtót, majd sóhajtottam egyet és visszamentem.
- Megvan a Niall? - kérdeztem.
- Nincs. - nézett körül Harry.
- Oké, akkor megkeresem. Itt vártok! - mondtam, majd elindultam be a tömegbe, de nem tudtam befurakodni, ugyanis senki nem lépett volna arrébb.
Én ideges voltam, így pár emberbe belevágtam a könyökömet, hogy beengedjenek, majd a tömeg kellős közepén megtaláltam Niallt. Mikor meglátott megindult felém.
- Megyünk! - vágtam rá.
- Jó. - egyezett bele.
Hálát adtam neki, hogy nem csinált hisztit. A srácok Niallt két oldalról támogatták, mert csak így lehetett kihúzni. Niall és Liam is hátra ültek, így Én előre ülhettem. Lehúztam az ablakot, hogy levegőt kapjak és ne érezzem a két piás szagát. Mélyen beszívtam a levegőt, majd lassan kifújtam. Közben magamnak bizonygattam, hogy nem kapok ideg összeroppanást.
- Jas, minden oké? - kérdezte Liam.
- Liam, egy hajszálnyira vagyok az ideg összeroppanástól, tehát kérlek ne kérdezgess ilyeneket! - mondtam mérgesen. - Tényleg, egy csepp választ el attól, hogy a következő sarkon ne ugorjak ki ebből az autóból.
- Oké, csönd és nyugodtság. - mondta Hazza.
Én az ajtóra könyököltem és néztem ki az ablakon. Mikor megérkeztünk, halkan mentünk be, vagyis a fiúk Én mindig is tudtam, hogy Ginger és Vicky úgy alszanak, hogy mellettük házat lehet bontani, csak átfordulnak a másik oldalukra.
- Oké, amíg ti - kezdtem és Harryre és Liamre mutattam. - Megfürdetitek őket, - mutattam Louisra és Niallre. - Addig Én lenyugszom. - fejeztem be.
- Megfürdetheted Louist! - húzogatta a szemöldökét Hazza.
- Először is, normális esetben sem tartanám viccesnek, most meg legszívesebben olyan csókot kapnál az öklömtől, hogy egy évig egy irányba pörögsz! - mondtam, mire megsimogatta a fejem, megpuszilta és Louist a karjánál fogva elkezdte felrángatni.
- Én azt akarom, Jasmine fürdessen meg! - mondta Louis.
- Megmondtam, hogy kussolsz! - néztem rá mérgesen, mivel a beszédét nem igazán tudta irányítani, így eléggé hangosan beszélt.
- Azt akarom, hogy te fürdess meg! - mondta vigyorogva számára suttogva, de ez nekünk teljesen normális hangerő lenne.
- Felejtsd el! - vágtam rá mérgesen. - Megmondtam, kussban vagy és elmész fürdeni! - mutattam a lépcsőre.
- Ugye milyen szexi mikor ideges? - "suttogta" Tommo Harrynek,
Én megfordultam és elindultam a kertbe, de a zoknimba is belepirultam, még ha csak az italt beszél belőle, akkor is.
- Louis, közlöm, hogy meg fog fojtani, ha nem indulsz el! - mondta neki Harry.
- Jól van. - morgott, majd gondolom felmentek.
Én leültem a kertbe a fűbe, törökülésbe és rágyújtottam. Tudom, hogy nem kéne, de szükség volt rá. Mikor elszívtam, bementem és egy sóhajtás után kimentem a konyhába. Nyugodtam felmentem, majd Harry kilépett Louis szobájából. A pólójából és a hajából is csöpögött a víz.
- Tiszta! - mutatta fel a hüvelykujját.
- Köszi! - öleltem meg a vízzel nem törődve. - És bocsi a kiborulásért.
- Semmi baj, köszönöm, hogy segítettél. - simogatta meg a hátam. - Viszont semmivel nem tudod rávenni, hogy lefeküdjön. - sóhajtott az ajtóra mutatva.
- Alszik! - jött ki mosolyogva Niall szobájából a fáradtságot leszámítva teljesen makulátlan állapotban Payno.
- Ez most olyan, mintha két apuka nézne rám. - mosolyogtam. - Az egyiknek jó gyereke van a másiknak... - néztem végig Harryn, majd elnevettem magam. - Hát, szépen szólva egy ördög. - nevettem.
- Szerencsére az ördögöt te fogod lefektetni! - tette a kezét a vállamra Harry. - Vagy Ő téged! - kacsintott.
- Haha! - forgattam a szemem.
- Miért most ez egy jó alkalom! Úgyis ráveszed bármire, ha Eleanor megtudja szakítanak, te nyertél! - mondta Harry.
- Ugye tudod, hogy nem vagyok ilyen? - kérdeztem. - Nem használom ki, hogy azt se tudja hol van. - mondtam, mire elmosolyodtak és lementek.
Sóhajtottam, majd benyitottam Louis szobájába. Éppen álldogált a tv előtt, majd rám pillantott.
- Feküdj le! - szóltam rá.
- Mit csinálsz velem? - kérdezte vigyorogva.
- Semmit, aludni fogsz! - mondtam.- És te? - kérdezte.
- Én még majd átöltözöm. - mondtam, mire a szekrényéhez sétált, kivett egy pólót, majd odaadta.
Nem ritkán hordja ezt és eddig nem igazán olyanokat adott, amit sokszor látunk rajta, tehát meglepett. Én bementem a fürdőbe és ott vettem fel. Megnéztem a fejemet, ami annyira nem volt borzasztó, bár fényes nappal nem vállalnám fel. Kimentem, majd Louis tetőtől talpig végigmért. Én a tükre elé léptem és megnéztem magam.
- Remélem eddig jobban néztem ki. - húztam fel az orrom, majd Louis felé fordultam.
- Itt alszol? - kérdezte.
- Nem. - mondtam, mire vállat rántott és ki akart menni.
- Hova mész? - kérdeztem.
- Hát le! - vágta rá. - Iszok valamit!
- Azonnal feküdj le! - vágtam rá.
- Ha itt maradsz! - mosolygott cselesen.
- Maradok! - sóhajtottam, mire befeküdt az ágyába.
Én letettem a szemüvegem, majd mint egy farönk eldőltem. Túl voltam azon a ponton, hogy érdekeljen, hogy fekszem, vagy ki van mellettem, bár ennek csak örülök. Szinte 2 perc múlva már aludtam.
Reggel hallottam, hogy Louis már ébren van, ugyanis a fürdőből hangok szűrődtek ki, de nem volt erőm felkelni. Csak bámultam ki a fejemből és átgondoltam a dolgokat. Louis kért rá, hogy itt maradjak. Ez azért jó, nem? Na mindegy, ne éljem bele magam, mert hatalmasat esek majd pofára.
- Ébren vagy, de nem kelsz fel. - hallottam egy ismerős hangot a fürdő felől, mire rá néztem.
Elmosolyodott. Én a hasamon feküdtem, majd nyújtózkodásképp a kezeimet előre nyújtva hagytam és próbáltam még inkább előre tolni őket, míg hátra csúsztam és a sarkamra ültem. Olyan macska nyújtózkodás szerű volt.
- Így nyújtózkodik egy tánctanár? - kérdezte mosolyogva.
- Így nyújtózkodik Jas, mikor... - nyomtam meg az éjjeli szekrényen lévő telefonjának középső gombját. - 15:43-kor ébred fel és nem zargatja senki! - mosolyogtam.
És melletted alszik, de ezt nyuszi vagyok kimondani hangosan! - gondoltam.
- Azt hittem, sose kelsz fel. - mosolygott.
- Hát a tegnap este után szükség volt a pihenésre. - mosolyogtam, majd kimásztam az ágyból és feltettem a szemüvegem.
A tükör elé léptem, majd végignéztem magamon.
Tényleg úgy nézek ki mint egy osztályelső? - gondoltam, majd levettem a szemüvegem. - Így már biztosan nem, de valószínű olyan lennék mint egy elefánt és pusztítanék magam körül. - gondoltam.
- Érdekes! - nevetett Louis azon, ahogy nézegetem magam szemüvegben és nélküle.
- Ne is tárgyaljuk meg hogy nézek ki! - sóhajtottam.
Milyen nagy rám ez a póló! - gondoltam. - Persze, hogy nagy, Louisé! - vágtam rá gondolatban. - De ha terhes lennék pont jó lenne!
- Te itt vagy? - nevetett Louis.
- Képzeld el, ha terhes lennék! - néztem rá mosolyogva. - Pont jó lenne ez a póló! - mosolyogtam rá, mire elnevette magát.
- Ezeken gondolkozol? - kérdezte nevetve.
- Most csak így eszembe jutott! - mosolyogtam.
- Menjünk le. - mondta, mire mosolyogva bólintottam.
A lépcsőn nem sétáltam le, hanem lecsúsztam.
- Nem égett le a bőröd? - kérdezte Tommo.
- Nem! - mosolyogtam.
- Mi ez a nagy vigyor? - kérdezte mosolyogva Ginger.
- Tudod mennyi az idő? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen, több mint a nap felét átaludtad! - mondta.
- Ez annyira boldoggá tesz! - mosolyogtam.
- Tudod, ha minden nap ezt csinálnád, talán sokkal jobb életed lenne! - mosolygott Vick. - Az alvás mindenre megoldás! Nincs pasid? Aludj, álmodhatsz egyet! Egyedül érzed magad? Aludj, majd lesznek barátaid álmodban! Beteg vagy? Álmodban jól leszel! - magyarázta. - Ez mindenre megoldás!
- Az Én problémáimra nem! - öleltem meg.
- Mik a problémáid? - kérdezte.
- Táncolni akarok! - mosolyogtam, mire megfordult.
- Benevezünk egy versenyre? - kérdezte mosolyogva.
- Az előzőn is elaludtál! - mosolygott.
- Most nem! - mosolyogtam.
- De mivel? - kérdeztem.
- Hát egy új tánccal! - mondta.
- Ne már! Koreográfiát is találjunk ki? - nyafogtam.
- Nem te akartál táncolni? - kérdezte nevetve Vick.
- Hát de, de csak úgy! - rántottam vállat.
- Akkor hajrá! - nevetett Vicky.
- Jó, de valami zenére, meg veled! - nyafogtam és aranyosan néztem rá.
- Tudod milyen rossz ez? - kérdezte mosolyogva. - A szemüveg felnagyítja a szemeidet és a kiskutya nézésed még ellenállhatatlanabb! - nevetett.
- Köszi! - öleltem meg.
- Akkor nem megyünk versenyre? - kérdezte.
- Majd mehetünk. - rántottam vállat mosolyogva.
- És ilyen póló letépős tánc kéne! És csak férfi zsűri legyen! - gondolkozott hangosan Vicky.
- Majd megkérdezitek, hogy nem kell még egy zsűri? - kérdezte vigyorogva Harry.
- Nem indulunk olyan tánccal! - vágtam rá.
- Miért? - kérdezte Ginger. - Biztos amiért haspólót sem hordasz! - mondta, mire elmosolyodtam és bólintottam.
- Nem szeretem. - rántottam vállat mosolyogva.
- Jól van, akkor mit csinálunk ma? - kérdezte Vicky.
- Én megyek Jim házába. - mondtam.
- Így? - mutatott végig rajtam Lou.
- Nem! - vágtam rá.
Felöltöztem, majd mielőtt visszamentem volna megnéztünk egy filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése