* Jasmine szemszöge *
LA-ben vagyok. Senki se tudja. Anya és Jim házában. Hatalmas ház, nem tudom mit csinálhatnak itt ketten, bújócskáznak? Legalább akkora, mint a mienk, de mi 5-en lakunk benne! Reggel senki nem volt a házban. A szobám, annyira idegen volt! Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem az enyém. Nagyon meleg volt, így reggel csak lengén öltöztem. Ismerem-e LA-t? Nem. Soha nem jártam itt, tehát ideje felfedezni! Pár napig tényleg csak a várost jártam, majd az ötödik nap már nem céltalanul tettem ezt. Felöltöztem gyorsan, megfésültem a hajam és útnak indultam vásárolni. Senki nem zavart meg és tudtam merre vannak számomra hasznos boltok, pontosabban plázák. Először beültem egy kávézóba és megreggeliztem, majd tovább sétáltam. Igazából nem volt közel a házunkhoz a pláza és a kávézó sem, de nem kockáztatom meg a vezetést, ugyanis nem tudnék a számomra szokatlan oldalon ülni és haladni. Valószínű annak csal egy hatalmas baleset lenne az eredménye. Tehát órákig sétálgattam, közben ettem egy fagyit is. Mikor beértem a plázába, először otthonra vásároltam, hogy tudjak főzni valamit, ugyanis se Anya, se Jim nem hajlandók erre, aztán ruhaboltokat látogattam meg. Akartam napszemüveget venni, de Louis jutott eszembe, ezért rögtön kisiettem az üzletből. Szerencsére a napszemüveg takarta a könnyeimet.- Szia, bocsi a zavarásért, kérhetnénk egy képet? - kérdezte egy szőke lány és mellette állt egy vörös hajú is.
- Sziasztok! - mosolyodtam el. - Nem zavartok, természetesen! - mosolyogtam, majd levettem a napszemüveget és a pólóm nyakára akasztottam.
A vörös hajú lány fogta a telefont Én, pedig középre álltam, megöleltem a két lányt és csináltunk egy mosolygósat, egy csücsörítőset és egy bohóckodósat, amin Én bandzsítottam és hülyén mosolyogtam.
- Nagyon köszönjük Jasmine! - mosolygott a vörös hajú.
- Csak Jas! - mosolyogtam rájuk. - Mi a nevetek? - kérdeztem mosolyogva.
- Én Betty vagyok Ő, pedig Rachel. - mondta mosolyogva a fekete.
- Örülök, a találkozásnak! - mosolyogtam.
- Jas, nagyon sietsz? - kérdezte Rachel.
- Nem, dehogy!
- Kérdezhetünk pár dolgot? - kérdezte Betty.
- Természetesen! - mosolyogtam. - Mi lenne, ha egy jégkása mellett beszélnénk meg? - kérdeztem, mire bólogattak.
Nagyon kedvesek voltak velem, nem is értem mitől félnek a srácok, mikor egy csapat rajongó közé kell menni!
* Niall szemszöge *
Már napok óta csak várunk, hátha lesz valami hír Jasmineről. Louis közben elutazott LA-be a házába, ugyanis most elvileg találkozik Brianával és a gyerekével, de még nem biztos a lényeg, hogy ott van. Hirtelen Ginger tört be a bejárati ajtón.
- Meg van Jas! - kiabálta nagy mosollyal.
- Hol van? - ugrottam fel.
- Azt pontosan nem tudom, de benne vagyok Facebook-on egy Directioner csoportba és oda kirakott egy lány egy selfiet Jasminenel és odaírta, hogy nagyon aranyos lány és együtt ittak egy jégkását, de nem tudom hol van! - mondta.
- Megvan a lány Twitter neve? - kérdezte Liam.
- Igen! - mondta Ginger, majd felénk mutatta a telefonját.
Egyszerre rákerestünk, majd mind bekövettük.
- Tweetelek neki, hogy küldje el a telefonszámát! - mondta Hazza.
Pár perccel később, Ginger már telefonált.
- Szia Rachel, tudom, hogy Harry kérte el a telefonszámodat, de ez nagyon fontos ügy! Én Ginger vagyok, Jasmine egyik legjobb barátnője. Fontos lenne tudnunk, hogy hol találkoztál vele?... Szuper vagy, azt nem tudod esetleg, hogy hova ment onnan... Értem, gondolom a címét nem mondta... Rachel, nagyon köszönjük! Igazán aranyos vagy, szia! - mondta Gin, majd letette. - LA-ben van és haza ment a jégkásázás után. - mondta.
- Nem tudjátok, hogy mi a címük LA-ben? - kérdezte Liam.
- Nem, de valaki még régen elkérte az anyukája telefonszámát! - mondtam.
- Gin, neked nincs meg? - kérdezte Hazza, de megrázta a fejét.
- Zayn kérte el! - kiabálta Harry.
- Hívom! - mondta Liam.
Sajnos Zayn nem mindig hajlamos felvenni a telefont, magunk sem tudjuk, hogy miért, de ez így van.
- Helló Zayn! - mondta Liam és örömében felugrott egyet. - Nem akarlak zavarni, csak Jasmine... hát hogy is mondjam... - gondolkozott. - Volt egy pár fura napja és elment, de nem jött haza. Megtudtuk, hogy Los Angeles-ben van, csak a címüket nem tudjuk, viszont neked meg van az anyukája telefonszáma! - magyarázta Liam.
Kikaptam egy filcet a zsebemből és Liam kezébe nyomtam, mire Ő villám gyorsan a kezére firkálta a számot.
- Nagyon köszi Zayn, természetesen, ha megtaláljuk szólunk! Szia! - mondta, majd letette.
- Akkor Louisnak szóljunk, hogy hívja fel! - mondta Harry, majd előkapta a telefonját. - Csá Tommo! Jasmine tudjuk hol van! Igen, LA-ben, diktálom az anyukája számát, te felhívod és elmondja a címüket! - mondta, majd lediktálta. - Oké, Helló. - mondta, majd letette.
- Srácok, indulás LA-be! - mondta Liam.
- Megyek Vickyért. - mondtam.
- Oké, vigyázz magadra a reptéren találkozunk! - ölelt meg Liam, majd elindultam kocsival.
Vicky észrevett az ablakból és kirohant, csak pizsamában volt.
- Te mit keresel itt? - kérdezte döbbenten.
- Kösd be magad, megvan Jas! - mondtam, mire bekötötte magát.
- De hol van és hova megyünk? - kérdezte.
- Los Angelesben és Los Angelesbe! - mondtam.
- Niall, te hülye vagy? - kérdezte. - Pizsamában vagyok, ha nem vetted volna észre! - mondta.
- Vicky, most így jössz! Életedben először pizsamában jársz majd LA-ben! - mondtam mosolyogva.
- Annyira hülye vagy. - nevette el magát.
* Jasmine szemszöge *
Mikor hazaértem, már Anya és Jim is otthon volt.
- Merre jártál? - kérdezte Anya.
- Plázában, meg jégkását ittam 2 Directionerrel. - mosolyogtam.
- Örülök, hogy szeretnek a rajongók! - mosolygott.
- Én is, bár ez most annyira nem számít. - rántottam vállat.
- Segítek főzni! - mondta Anya.
Ketten hamar elkészítettük a gyrost és gyümölcslevest.
- Anya felmegyek enni! - mosolyogtam, mire bólintott.
Megfogtam a jéghideg levest, vittem egy tejszínhabot és felmentem. Gyorsan átöltöztem és szemüvegre váltottam, majd bekapcsoltam a tv-t. Éppen Két pasi meg egy kicsi ment, amit nagyon szeretek. A levesemet úgy ettem, hogy kiettem a tejszínhabot, majd fújtam. Éppen a leves felénél tartottam és nagyon nevettem, mikor Anya kiabált.
- Kicsim gyere! - kiabált.
- Most nem tudok, majd ha megettem! - kiabáltam, majd tovább néztem.
Pár perccel később egy autó hangját hallottam, majd csöngettek. Kinéztem az ablakon, de az autót nem ismertem fel, biztos Jim egyik ismerőse, vagy tudom is Én! Visszaültem és néztem tovább.
- Jasmine, gyere! - kiabált Anya.
- Minek? - kiabáltam.
- Itt vagy már?! - kiabált, mire sóhajtottam és a levesemmel a kezemben, amit a lépcsőn is ettem, lesétáltam.
- Amúgy hol is vagy, mivel akkora ez a ház, hogy maratont lehet benne futni? - kérdeztem.
- A nappaliban. - mondta, mire kinyitottam az egyik ajtót, de sajnos eltévesztettem, ugyanis az a konyha volt.
Bocs, pár napja vagyok itt, túl sok az ajtó, mind ugyanolyan és rövid agyú vagyok! Másodszorra, már jó ajtón nyitottam be, csak éppen tele volt a szám tejszínhabbal és a látvány sem segített. Louis ült a kanapén. Nekem a szemeim kistányér nagyságúra nőttek és tátva maradt a szám, amiből így roppant nőiesen darabokban potyogott vissza a tányéromba a tejszínhab.
- Jasmine, nem tudsz viselkedni? - kérdezte idegesen Jim.
Fú de fejbe vágtam volna a kanalammal. De úgy, hogy egy hétig egy irányba forog! De sajnos ezzel nem tudtam foglalkozni, ugyanis imádkoztam:
Kérlek, add hogy meghülyültem és képzelem! Ő nem ül itt, ugye? Kérlek, most szépen hullámozzon és tűnjön el, mint a filmekben! Légyszi!
- Ezt elveszem! - vette ki a kezemből Anya a tálat és a tejszínhabot is el akarta venni, de abból még nyomtam egy adagot a számba.
- Jasmine, megkérlek, hogy ennél sokkal nőiesebben viselkedj! - mondta Jim, majd felállt és engem kikerülve kisétált.
Mikor nekem háttal volt, a számból szettem egy kis tejszínhabot a kezemre, majd belekentem a hátába.
- Ezt miért csináltad? - kérdezte, ugyanis Ő csak annyit érzett, hogy megsimogattam.
- Csak annyira szeretlek! - mosolyogtam rá, majd elmosolyodott és kiment. - Keresztanyád legyen nőiesebb! - morogtam.
Louis jót mosolygott ezen, majd visszafordultam hozzá.
- Kérlek fent beszéljünk, mert attól tartok észre fogja venni! - mondtam, mire bólintott és engem követett felfelé.
Sikerült jó ajtót választanom, mire elmosolyodtam. Louis feljött, majd beengedtem a szobámba.
- Ez a te szobád? - nézett rám hitetlenül.
- Igen. - mondtam.
- De hát nem hogy nem illik hozzád, semmi sincs ami hozzád fűzné! - nézett rám.
- Tudom. - morogtam. - Amúgy meg mit keresel itt? - kérdeztem.
- Jasmine, hetek óta keresünk téged! Tudod hogy aggódtunk?!
- Képzelem! - forgattam a szemem.
- Majd a többiek elmondják. - mondta.
- Nem megyek sehova! - mondtam.
- A házamba gyere! - mondta.
- Minek? - kérdeztem. - Bár valószínű, hogyha nem megyek, akkor jön az egész csipet csapat. - sóhajtottam.
- Igen! - bólintott.
- És mit gondolsz, Jim hogyan enged ki majd veled? - kérdeztem.
- Nem ölellek meg. - mondta mosolyogva, mire elnevettem magam. - Rohadtul hiányoztál! - ölelt magához szorosan.
Na jó, ez nem ér! Próbállak elfelejteni erre te gonosz módon megölelsz? Szerinted mit tettél a hasamban lévő pillangókkal? Közlöm, hogy mintha megittak volna egy karton Redbull-t! Igen, ezt csináltad! De nem engedem! Louis, ne itasd Redbull-al a pocakpillangóimat!
- Te is! - öleltem magamhoz.
Megkérhetlek valamire? Ne engedj el Édesem! Sőt, mi lenne, ha megkérnéd, hogy a barátnőd legyek? Na jó, az agyhangom is túl sok Redbull-t ivott!
- Akkor jössz? - kérdezte.
- Megyek, de Anyuval megbeszélem! - mondtam, mire bólintott. - Maradj itt! - mondtam. - Vagy ne, mert az túl fura nem? - gondolkoztam hangosan. - Mármint nem tudom, ha most itt maradsz a szobámban, aztán elkezdek pusmogni anyával és visszajövök az olyan, mintha... - mondtam volna, de inkább félbe hagytam. - Tudod mit, hagyjuk! Gyere! - legyintettem, mire elnevette magát.
- Arra gondoltál, hogy olyan mintha lefeküdnénk? - kérdezte.
- Igen, de tekintve Brianát, nem túl jó a híred és Jim... - magyaráztam. - Tehát ja! - mondtam, mire megint elnevette magát.
Jim nem volt a nappaliba Anya, viszont igen.
- Anya elmegyek Louisval. - mondtam, mire bólintott mosolyogva. - Nem tudom mi lesz, majd hívlak ha kitaláltam. - mondtam, mire megölelt, elbúcsúztunk. Jim észre se vette, hogy kilógtunk.
- Te jöttél ezzel, ugye? - mutattam az autóra, mire bólintott.
Beültünk, majd egy szintén hatalmas házhoz érkeztünk.
- Mit is gondoltam! - sóhajtottam.
- Mi? - nézett rám.
- Miért is lenne kis házad! - mosolyogtam, majd kiszálltam.
Belülről is olyan gyönyörű volt, mint kívülről.
- Egy kérdés! - fordultam felé. - Mennyit voltál itt, hogy ekkora a rend? - kérdeztem.
- Pár napja vagyok itt. - mondta.
- Miért jöttél hozzánk? - kérdeztem.
- Mert eltűntél körülbelül két hete! - mondta.
- Oké, de nem kötelességed megkeresni! - néztem rá.
- Mond Jas, magadnál vagy?! - kérdezte összehúzott szemekkel. - Már hogy ne kerestünk volna?
- Jó, vágom. - bólintottam. - Hülye kérdés volt! - mondtam, mire elmosolyodott és megölelt.
- Gyere! - monda, majd belépett a házba.
- Király, itt nem valószínű, hogy eltévedek! - néztem körbe mosolyogva.
- Miért Jim-nél eltévedtél? - kérdezte nevetve.
- Betippeltem, hogy melyik ajtón kell menni. - rántottam vállat. - Sose találtam el.
- Hát itt nincs 200 ajtó. - mosolygott, majd lerúgta a cipőjét.
- Louis basszus! - sikítottam.
- Mi van? - nézett rám ijedten.
- Nem hoztam kontaktlencsét! - néztem rá ijedten.
- Oké, legközelebb akkor visíts így, mikor kiraboltak, eltörted valamidet, ég a ház, vagy elfolyt a magzatvíz! - mondta, mire felhúztam a szemöldököm.
- Elfolyt a magzatvíz? - néztem rá értetlenül.
- Jól van na! - nevette el magát. - Ha nagy baj van, akkor visíts így! - mondta.
- De ez nagy baj! Se smink nincs nálam, se kontaktlencse! - mondtam.
- Bele ne halj! - forgatta a szemét.
- Vissza kell mennünk! - mondtam és le se vettem a cipőmet.
- Ez most komoly? - nézett rám fájdalmasan.
- Nem muszáj el vinned, haza megyek, vagy Jim-hez, mit tudom Én, de akkor nem jövök vissza! - mondtam.
- Indulj! - mondta és felkapta a kocsikulcsát.
A cipőjébe csak belebujt és a sarkát letaposta. Én ezen mosolyogtam egyet, majd beültünk a kocsiba. Rögtön lerúgta a cipőjét és csak a ház előtt bújt bele. Én tök lazán benyitottam, el is felejtettem, hogy kiszöktem.
- Á, Jasmine! - fordult felém mérgesen Jim. - Miért is nem mondtad, hogy elmentél? - kérdezte mérgesen.
- Csak Louis-nál voltam! - mondtam.
- Menjetek fel! - mondta, mire bólintottam.
Louis követett engem. Sikerült jó ajtót kinyitnom, így a lépcsőt pillantottam meg. Mikor felértünk, benyitottam a "szobámba".
- Most mond, hogy nem utálod ezt az embert! - csapódtam az ágyamra Louisval szembe.
- Nyugi, már csak azt találd ki, hogy hogyan szökjünk ki! - mondta.
- Mennyi az idő? - kérdeztem, mire előhúzta a telefonját és megnézte.
- Délután 5. - mondta.
- Bekamuzom, hogy itt alszol, amit Jim nem engedne, de Anyu megment és éjjel kiszökünk, de ha elalszunk, vagy valami hasonló, délelőtt is elmehetünk, mert nincs a házban senki. - mondtam, mire bólintott.
- Amúgy mit csináltál itt? - kérdezte.
- Hát úgy összegezve, semmit. - rántottam vállat. - Össze-vissza járkáltam a városban, meg vásárolgattam! - mosolyogtam.
- Van napszemüveged? - kérdezte mosolyogva.
- Nem bírtad ki, mi? - néztem rá mosolyogva. - Egyébként nem, nincs. - ráztam meg a fejem. - Vagyis van, de nem olyan! - mondtam. - Amúgy meg úgy állsz ott, mintha megtiltottam volna, hogy leülj! - nevettem.
Elmosolyodott, majd leült mellém.
- Megszoktad ezt a szobát? - kérdezte.
- Nem. - vágtam rá, mire elnevette magát. - Nem is tudom, hogy mit kéne szeretnem benne! - mondtam. - Megértem, hogy pár nap alatt az ember nem igazán szereti meg a szobáját, de ez borzalmas! - mondtam.
- De nem tudhatta, hogy te ide jössz! - mondta mosolyogva.
- Azt vágom, hogy a franc se tudta, hogy egy gondolok egyet és kihúzok a reptérre és irány Los Angeles, tehát megértem, hogy nem az Én stílusom, de azért mégis nekem olyan, mint egy kórházi szoba! - mondtam, mire elnevette magát. - A gardróbom ekkora! - léptem elé és kinyitottam.
- Hát ez nem két szobányi! - nevetett Tommo.
- Nem, de ezek! - mutattam az aljában lévő fehér dobozokra.
- De azokat nem lehet kiszedni? - kérdezte.
- De, de akkor is maradnak ezek a polcok a dobozoknak! - mutattam rájuk. - Tarthatnám itt a cipőimet, amivel már csak egy a gond, hogy a csukáim túl koszosak és több van mint dobozból, a magassarkúmból, pedig először is sokkal több van, mint ezekből a dobozokból és nem is tudnám, hogy melyik melyik dobozban van. Tehát most csak pár dobozban van cucc. Ebben... - húztam ki az egyiket és nyitottam ki. - Nincs semmi, akkor ebben vannak ilyen... hát azok a díszek vannak benne, amik nekem túl csicsásak voltak a szobában, meg öregesek. Ebben vannak ilyen teljesen felesleges cuccok! - húztam ki a másikat. - Ebbe Anyu hozta a kacatokat a húgom játékait! - mondtam, majd leültem az ágyamra a kezemben a dobozzal Louisval szembe törökülésbe.
- Tehát most a húgod játékait kutatjuk? - kérdezte nevetve.
- Aha! - mosolyogtam izgatottan. - Ez az enyém volt! - húztam elő egy doboz strasszkövet, amiben mindenféle színű és méretű kő volt.
- Mit kezdesz te egy ilyennel? - kérdezte.
- Na figyelj! - mosolyogtam rá, majd óvatosan kinyitottam a dobozt és kivettem egy csillag alakú átlátszó követ. - Hát ezt most nem tudom rendesen megmutatni, de várjál! - mondtam, majd a tenyerem közepére helyeztem, a sima felével lefelé fordítottam, megnyaltam a mutató ujjam és Louis jobb szeme széléhez érintettem, majd megint megnyaltam és felvettem az ujjamra a követ és Louis szeme széléhez nyomtam. - Na most elvileg nem az ujjamhoz tapad. - mondtam és elhúztam az ujjam és ottmaradt a helyén. - Na nézd! - fordítottam Louis fejét óvatosan a tükör felé az ágy mellett.
- Aha, király. - mondta. - Bár ezt el is mondhattad volna és akkor nem kell gyönyörűen kidíszíteni a fejem! - mondta és lesöpörte.
- Örülök, hogy értékeled a küzdelmemet! - mondtam mosolyogva, majd eltettem a dobozt. - Na, látod ezért jó, ha az embernek nővére van! Ő megtapasztal előtte mindent, kipróbálja a hülyeségeket és van kinek lopkodni a cuccait! - mondtam. - Legidősebbnek nem jó lenni. - mondtam mosolyogva, majd elraktam a dobozt a helyére. - Mármint nővérnek nem. - mondtam mosolyogva.
- Mert eltűntél körülbelül két hete! - mondta.
- Oké, de nem kötelességed megkeresni! - néztem rá.
- Mond Jas, magadnál vagy?! - kérdezte összehúzott szemekkel. - Már hogy ne kerestünk volna?
- Jó, vágom. - bólintottam. - Hülye kérdés volt! - mondtam, mire elmosolyodott és megölelt.
- Gyere! - monda, majd belépett a házba.
- Király, itt nem valószínű, hogy eltévedek! - néztem körbe mosolyogva.
- Miért Jim-nél eltévedtél? - kérdezte nevetve.
- Betippeltem, hogy melyik ajtón kell menni. - rántottam vállat. - Sose találtam el.
- Hát itt nincs 200 ajtó. - mosolygott, majd lerúgta a cipőjét.
- Louis basszus! - sikítottam.
- Mi van? - nézett rám ijedten.
- Nem hoztam kontaktlencsét! - néztem rá ijedten.
- Oké, legközelebb akkor visíts így, mikor kiraboltak, eltörted valamidet, ég a ház, vagy elfolyt a magzatvíz! - mondta, mire felhúztam a szemöldököm.
- Elfolyt a magzatvíz? - néztem rá értetlenül.
- Jól van na! - nevette el magát. - Ha nagy baj van, akkor visíts így! - mondta.
- De ez nagy baj! Se smink nincs nálam, se kontaktlencse! - mondtam.
- Bele ne halj! - forgatta a szemét.
- Vissza kell mennünk! - mondtam és le se vettem a cipőmet.
- Ez most komoly? - nézett rám fájdalmasan.
- Nem muszáj el vinned, haza megyek, vagy Jim-hez, mit tudom Én, de akkor nem jövök vissza! - mondtam.
- Indulj! - mondta és felkapta a kocsikulcsát.
A cipőjébe csak belebujt és a sarkát letaposta. Én ezen mosolyogtam egyet, majd beültünk a kocsiba. Rögtön lerúgta a cipőjét és csak a ház előtt bújt bele. Én tök lazán benyitottam, el is felejtettem, hogy kiszöktem.
- Á, Jasmine! - fordult felém mérgesen Jim. - Miért is nem mondtad, hogy elmentél? - kérdezte mérgesen.
- Csak Louis-nál voltam! - mondtam.
- Menjetek fel! - mondta, mire bólintottam.
Louis követett engem. Sikerült jó ajtót kinyitnom, így a lépcsőt pillantottam meg. Mikor felértünk, benyitottam a "szobámba".
- Most mond, hogy nem utálod ezt az embert! - csapódtam az ágyamra Louisval szembe.
- Nyugi, már csak azt találd ki, hogy hogyan szökjünk ki! - mondta.
- Mennyi az idő? - kérdeztem, mire előhúzta a telefonját és megnézte.
- Délután 5. - mondta.
- Bekamuzom, hogy itt alszol, amit Jim nem engedne, de Anyu megment és éjjel kiszökünk, de ha elalszunk, vagy valami hasonló, délelőtt is elmehetünk, mert nincs a házban senki. - mondtam, mire bólintott.
- Amúgy mit csináltál itt? - kérdezte.
- Hát úgy összegezve, semmit. - rántottam vállat. - Össze-vissza járkáltam a városban, meg vásárolgattam! - mosolyogtam.
- Van napszemüveged? - kérdezte mosolyogva.
- Nem bírtad ki, mi? - néztem rá mosolyogva. - Egyébként nem, nincs. - ráztam meg a fejem. - Vagyis van, de nem olyan! - mondtam. - Amúgy meg úgy állsz ott, mintha megtiltottam volna, hogy leülj! - nevettem.
Elmosolyodott, majd leült mellém.
- Megszoktad ezt a szobát? - kérdezte.
 |
| Jasmine szobája Jim házában (LA-ben) |
- De nem tudhatta, hogy te ide jössz! - mondta mosolyogva.
- Azt vágom, hogy a franc se tudta, hogy egy gondolok egyet és kihúzok a reptérre és irány Los Angeles, tehát megértem, hogy nem az Én stílusom, de azért mégis nekem olyan, mint egy kórházi szoba! - mondtam, mire elnevette magát. - A gardróbom ekkora! - léptem elé és kinyitottam.
- Hát ez nem két szobányi! - nevetett Tommo.
- Nem, de ezek! - mutattam az aljában lévő fehér dobozokra.
- De azokat nem lehet kiszedni? - kérdezte.
- De, de akkor is maradnak ezek a polcok a dobozoknak! - mutattam rájuk. - Tarthatnám itt a cipőimet, amivel már csak egy a gond, hogy a csukáim túl koszosak és több van mint dobozból, a magassarkúmból, pedig először is sokkal több van, mint ezekből a dobozokból és nem is tudnám, hogy melyik melyik dobozban van. Tehát most csak pár dobozban van cucc. Ebben... - húztam ki az egyiket és nyitottam ki. - Nincs semmi, akkor ebben vannak ilyen... hát azok a díszek vannak benne, amik nekem túl csicsásak voltak a szobában, meg öregesek. Ebben vannak ilyen teljesen felesleges cuccok! - húztam ki a másikat. - Ebbe Anyu hozta a kacatokat a húgom játékait! - mondtam, majd leültem az ágyamra a kezemben a dobozzal Louisval szembe törökülésbe.
- Tehát most a húgod játékait kutatjuk? - kérdezte nevetve.
- Aha! - mosolyogtam izgatottan. - Ez az enyém volt! - húztam elő egy doboz strasszkövet, amiben mindenféle színű és méretű kő volt.
- Mit kezdesz te egy ilyennel? - kérdezte.
- Na figyelj! - mosolyogtam rá, majd óvatosan kinyitottam a dobozt és kivettem egy csillag alakú átlátszó követ. - Hát ezt most nem tudom rendesen megmutatni, de várjál! - mondtam, majd a tenyerem közepére helyeztem, a sima felével lefelé fordítottam, megnyaltam a mutató ujjam és Louis jobb szeme széléhez érintettem, majd megint megnyaltam és felvettem az ujjamra a követ és Louis szeme széléhez nyomtam. - Na most elvileg nem az ujjamhoz tapad. - mondtam és elhúztam az ujjam és ottmaradt a helyén. - Na nézd! - fordítottam Louis fejét óvatosan a tükör felé az ágy mellett.
- Aha, király. - mondta. - Bár ezt el is mondhattad volna és akkor nem kell gyönyörűen kidíszíteni a fejem! - mondta és lesöpörte.
- Örülök, hogy értékeled a küzdelmemet! - mondtam mosolyogva, majd eltettem a dobozt. - Na, látod ezért jó, ha az embernek nővére van! Ő megtapasztal előtte mindent, kipróbálja a hülyeségeket és van kinek lopkodni a cuccait! - mondtam. - Legidősebbnek nem jó lenni. - mondtam mosolyogva, majd elraktam a dobozt a helyére. - Mármint nővérnek nem. - mondtam mosolyogva.
- Micsoda problémák! - nevetett Louis.
- Hát ezek nem viccesek! - mondtam mosolyogva, majd felmerült bennem egy kérdés. - Amúgy hogyan találtál meg? - kérdeztem.
- A srácok voltak. Annyit tudtam meg, hogy te is itt vagy és Payno lediktálta anyukád számát. - mondta.
- Aha, de hogy jöttek rá? - kérdeztem.
- Nem tudom, de úton vannak. - mondta, mire bólintottam.
- Oké, akkor nekem végem. - sóhajtottam.
- Igen, valószínű. - nevetett.
Hogy meri? Gonosz módon jól néz ki, ráadásul gonosz módon iszonyú édesen nevet!
- Menjünk le, idegesítsük ezt a kedves Jimet! - mondtam mosolyogva, majd Louis elmosolyodott és jött velem.
- Elég gyerekes vagy! - nevetett.
- Tudod köztetek nem lehetek az, mivel akkor egy óvoda lenne a ház, viszont itt! - mosolyogtam, majd leszaladtam.
Sikerült a nappaliba benyitnom.
- Hova mentek? - kérdezte Jim.
- A kertbe! - mutattam az üvegajtó felé.
- És mit csináltok ott? - kérdezte.
- A rák ellenszerét! - mondtam unottan, mire Louis elröhögte magát.
- Nem kéne valami cipőt felvenni? - kérdezte.
- Nem. - vágtam rá, majd lazán kimentem Louis, pedig nevetve zárta be az ajtót.
- Kikészíted! - nevetett.
- Ez van. - rántottam vállat. - Na már most, szerinted ebben a kertben, ami elmenne parknak, Ők ketten mit csináltak? - néztem rá.
- Hát... - mondta kaján vigyorral. - Részletezzem neked? - nevetett.
- Hülye! - forgattam a szemem.
- Nem szeretsz itt lenni, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Nem! - vágtam rá.
- Akkor miért nem jöttél haza? - kérdezte.
- Bonyolult! - legyintettem.
Nem bonyolult drága Louis, csak fülig szerelmes vagyok beléd, de nem vagyok képes ezt elmondani neked, tehát inkább kamuzok!
- Te tudod! - rántott vállat. - De hazajössz, ugye? - kérdezte.
- Nem tudom. - sóhajtottam. - Amúgy te miért jöttél LA-be? - kérdeztem mosolyogva. - Tuti hogy nem miattam! - mosolyogtam.
- Nem, Briana miatt. - mondta.
- Összeházasodtok? - kérdeztem döbbenten.
- Nem! - vágta rá.
- Oké, akkor jó. - mosolyogtam.
- Miért? - kérdezte féloldalas mosollyal.
- Csak mert nála még Én is szebb vagyok! Már nem mintha szép lennék, sőt! De tényleg nem értem, hogy mi tetszett neked rajta! Nem szeretem Eleanort, de ezerszer szebb nála! - mondtam, mire elmosolyodott.
- Vágod, hogy a gyerekem anyjáról beszélsz? - kérdezte mosolyogva, minden gonoszság nélkül.
- Igen, de szerintem egy valódi barát ezt kimondja! - rántottam vállat. - Ettől még ne aggódj, a gyereked lehet szép, ha eléggé üt rád! - mondtam, mire elnevette magát.
- Ez őszinte volt! - nevetett.
- Ennyi! - mosolyogtam.
- Lehetek Én is őszinte? - kérdezte.
- Legyél! - mosolyogtam rá.
- Utáltam Petert! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Így visszagondolva, nem tudom miért hittem, hogy szeretem! - nevettem. - Vagyis nem tudom, jól nézett ki, meg jól táncolt, de nem is illetünk össze! - nevettem.
- Amúgy csodállak, hogy ilyen könnyen kezeled ezt a párkapcsolat dolgot! - mosolygott.
- Úgy vagyok vele, hogyha jön valaki, akkor oké, de ha nem, nem keresem! - rántottam vállat mosolyogva.
- Jó meglátás! - mosolygott.
- Te meg mit nyafogsz, van barátnőd! - mosolyogtam.
Ő csak mosolygott.
- Ugye nem cigizel? - kérdezte.
- Nem, de nem hinném, hogy ez fontos lenne! - mondtam mosolyogva.
- De igen! - mondta.
- Amúgy találkozol a csöppöddel? - kérdeztem mosolyogva.
- Egyenlőre csak Brianával. - mondta. - De szeretném, ha eljönnél velem. - mondta, mire meglepetten néztem rá.
- Nem az Én gyerekem! - mondtam meglepetten.
- Oké, de nem akarok egyedül menni. - mondta.
- Hova? - kérdeztem sóhajtva.
- Elvileg átjön hozzám. - mondta.
- Akkor így is úgy is ott leszek, hiszen gondolom nem engedsz majd el, nehogy lelépjek! - mondtam mosolyogva.
- Jól gondolod! - bólintott mosolyogva.
- Hát ezek nem viccesek! - mondtam mosolyogva, majd felmerült bennem egy kérdés. - Amúgy hogyan találtál meg? - kérdeztem.
- A srácok voltak. Annyit tudtam meg, hogy te is itt vagy és Payno lediktálta anyukád számát. - mondta.
- Aha, de hogy jöttek rá? - kérdeztem.
- Nem tudom, de úton vannak. - mondta, mire bólintottam.
- Oké, akkor nekem végem. - sóhajtottam.
- Igen, valószínű. - nevetett.
Hogy meri? Gonosz módon jól néz ki, ráadásul gonosz módon iszonyú édesen nevet!
- Menjünk le, idegesítsük ezt a kedves Jimet! - mondtam mosolyogva, majd Louis elmosolyodott és jött velem.
- Elég gyerekes vagy! - nevetett.
- Tudod köztetek nem lehetek az, mivel akkor egy óvoda lenne a ház, viszont itt! - mosolyogtam, majd leszaladtam.
Sikerült a nappaliba benyitnom.
- Hova mentek? - kérdezte Jim.
- A kertbe! - mutattam az üvegajtó felé.
- És mit csináltok ott? - kérdezte.
- A rák ellenszerét! - mondtam unottan, mire Louis elröhögte magát.
- Nem kéne valami cipőt felvenni? - kérdezte.
- Nem. - vágtam rá, majd lazán kimentem Louis, pedig nevetve zárta be az ajtót.
- Kikészíted! - nevetett.
- Ez van. - rántottam vállat. - Na már most, szerinted ebben a kertben, ami elmenne parknak, Ők ketten mit csináltak? - néztem rá.
- Hát... - mondta kaján vigyorral. - Részletezzem neked? - nevetett.
- Hülye! - forgattam a szemem.
- Nem szeretsz itt lenni, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Nem! - vágtam rá.
- Akkor miért nem jöttél haza? - kérdezte.
- Bonyolult! - legyintettem.
Nem bonyolult drága Louis, csak fülig szerelmes vagyok beléd, de nem vagyok képes ezt elmondani neked, tehát inkább kamuzok!
- Te tudod! - rántott vállat. - De hazajössz, ugye? - kérdezte.
- Nem tudom. - sóhajtottam. - Amúgy te miért jöttél LA-be? - kérdeztem mosolyogva. - Tuti hogy nem miattam! - mosolyogtam.
- Nem, Briana miatt. - mondta.
- Összeházasodtok? - kérdeztem döbbenten.
- Nem! - vágta rá.
- Oké, akkor jó. - mosolyogtam.
- Miért? - kérdezte féloldalas mosollyal.
- Csak mert nála még Én is szebb vagyok! Már nem mintha szép lennék, sőt! De tényleg nem értem, hogy mi tetszett neked rajta! Nem szeretem Eleanort, de ezerszer szebb nála! - mondtam, mire elmosolyodott.
- Vágod, hogy a gyerekem anyjáról beszélsz? - kérdezte mosolyogva, minden gonoszság nélkül.
- Igen, de szerintem egy valódi barát ezt kimondja! - rántottam vállat. - Ettől még ne aggódj, a gyereked lehet szép, ha eléggé üt rád! - mondtam, mire elnevette magát.
- Ez őszinte volt! - nevetett.
- Ennyi! - mosolyogtam.
- Lehetek Én is őszinte? - kérdezte.
- Legyél! - mosolyogtam rá.
- Utáltam Petert! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Így visszagondolva, nem tudom miért hittem, hogy szeretem! - nevettem. - Vagyis nem tudom, jól nézett ki, meg jól táncolt, de nem is illetünk össze! - nevettem.
- Amúgy csodállak, hogy ilyen könnyen kezeled ezt a párkapcsolat dolgot! - mosolygott.
- Úgy vagyok vele, hogyha jön valaki, akkor oké, de ha nem, nem keresem! - rántottam vállat mosolyogva.
- Jó meglátás! - mosolygott.
- Te meg mit nyafogsz, van barátnőd! - mosolyogtam.
Ő csak mosolygott.
- Ugye nem cigizel? - kérdezte.
- Nem, de nem hinném, hogy ez fontos lenne! - mondtam mosolyogva.
- De igen! - mondta.
- Amúgy találkozol a csöppöddel? - kérdeztem mosolyogva.
- Egyenlőre csak Brianával. - mondta. - De szeretném, ha eljönnél velem. - mondta, mire meglepetten néztem rá.
- Nem az Én gyerekem! - mondtam meglepetten.
- Oké, de nem akarok egyedül menni. - mondta.
- Hova? - kérdeztem sóhajtva.
- Elvileg átjön hozzám. - mondta.
- Akkor így is úgy is ott leszek, hiszen gondolom nem engedsz majd el, nehogy lelépjek! - mondtam mosolyogva.
- Jól gondolod! - bólintott mosolyogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése