31. rész

* Louis szemszöge *

Reggel sajnos már egyedül ébredtem és cseppet sem olyan édes és kellemes dologra, mint legutóbb. Nem bántam volna, ha Jasmine cirógatta volna a felsőtestem és nem a telefonom idegesítő csengőhangjára kellett volna kelnem. Elátkoztam azt, aki hívott és rögtön kinyomtam. Próbáltam visszaaludni, de nem tudtam. Morogva ültem fel, majd megnéztem ki hívott: Briana. 

Jól van, majd később! - gondoltam és kimásztam az ágyból. - Tudom, hogy a gyerekem anyja, de akkor is! Nem ér hajnalban zaklatni! - adtam igazat magamnak. 

A földön heverő paplanomat feldobtam az ágyra, majd kibattyogtam a szobából. Lent elég nagy zaj volt. A srácok már javában szórakoztak a nappaliban. 

-   Srácok, asszem nemsokára jön Briana! - mondtam. 

-   Akkor keltsük fel a lányokat! - ugrott fel Harry. 

-   Benne vagyok! - mosolyodtam el. 

Csoportosan felvonultunk és benyitottunk a szobában. A nagy csönd, nyugalom és alvás helyett amire számítottunk, sokkal érdekesebb dolog fogadott minket. Ginger sírva röhögött, a földön fetrengve, fehérneműben, míg Vicky halál kényelmesen egyedül fetrengett az ágyon és nevetett Ginger-en. Hol van Jasmine. 

-   Itt mi történt és hol van Jas? - kérdezte Liam. 

Ginger egy szót nem bírt kinyögni, csak a fürdőszoba ajtóra mutatott. 

-   Aú! - rohant ki a fürdőből sikítva Jas bugyi póló összeállításban, majd mikor meglátott minket és a lányokat, röhögni kezdett. 

-   Mi történt? - röhögött Vicky. 

-   Valami megrázott! - röhögött Jasmine. 

-   És mi történt úgy összegezve? - kérdeztem. 

-   Hát arra ébredtem, hogy kedves Vicky egy aranyos mozdulattal lelökött, aztán lerántottam Gingert, mert Ő volt a legközelebb, de Ő belekapaszkodott a takaróba, amin Vicky feküdt és így hát... - mondta Jasmine röhögve. 

-   A lényeg, hogy csodás ébredés, aztán tv-t néztünk és Vicky férjhez ment, Jasmine szült Én, pedig... - gondolkozott Ginger. 

-   Te vagy a gyerekem apja! Erre sem emlékszel? - nyafogott Jas, majd felnevettek. 

-   Lassítsunk! - mondtam. 

-   Házasság, gyerek, te vagy az apa?! - nézett körül Niall. - Mi?

-   Hát úgy kezdődött, hogy találtam egy nagyon helyes pókot! És Ő is első látásra belém szeretett és összeházasodtunk! - mondta Vicky röhögve. 

-   És a gyerek? - kérdeztem nevetve. 

-   Hát, mi volt a neve? - nézett nevetve Jas Gingerre.
-   Nem tudom, na mindegy! Megszökött! - nevetett.
-   Idáig világos, de téged mi rázott meg? - néztem Jasminere.
-   Nem tudom. - nevetett.
-   Oké lényegtelen, akkor gyertek le, azért jöttem, mert Briana nemsokára jön. - mondtam.
-   Jasmine meg nemsokára csinál nekem kakaót, jó sok tejszínhabbal! - vigyorgott Jasre Ginger.
-   Rólad amúgy hol vannak a ruhák? - kérdezte Harry.
-   Vicky volt! - fogta rá Gin, mire Vicky értetlenül nézett rá.
-   Nyilván! - ásított Vick. - Csak is Én! - mondta.
-   Te az esküvőd óta pihensz! - nevetett Jas.
-   Én egyszerűen csak kipihenem az esküvő fáradalmait! - mondta.
-   Jó, gyertek le reggelizni! - mondta Liam.
-   Jó, menjünk! - mondta Jasmine, majd felugrott az ágyra és Vickyt kezdte el lábbal gurítani az ágy széle felé.
-    Jasmine, vidd innen a büdös lábad és ne lökdöss! - mondta Vick, de mosolygott.
-    Miattad keltem fel, igazán megérdemelsz ennyit! - mondta Jas, majd la akarta rúgni, de Vick megállította.
-    Nem ajánlom! - mondta Vick, majd elnevették magukat.
-    De komolyan szedjed magadat, mert éhes vagyok! - lökdöste a lábával Jas.
-    Jól van, Én felkeltem! - mondta Vick, majd Gingerre nézett. - Ő azt hiszem kevésbé. - nevetett.
-    Ginger szedd össze magad, éhes vagyok és ha nem kelsz fel, legurítalak a lépcsőn! - mondta neki szigorúan Jasmine, mire felkelt.
-    Jól van, de azt se tudom mit vegyek fel! - nyafogott.
-    Gin, egyszer komolyan agyon váglak! Vedd fel a tegnapi ruháidat, vagy amit csak akarsz, nekem 8, de éhes vagyok! - nyafogott Jasmine.
-    Mióta vagy te ilyen éhenkórász? - kérdezte tőle Vicky.
-    Vajon mióta? - nézett Niallre.
Végül összeszedték magukat és elkezdtünk reggelizni. Ez a nap egyik legnormálisabb pontja lehetett. Utána a csajok felöltöztek.

* Jasmine szemszöge *

Miután felöltöztünk, Ginger úgy döntött, elmegy vásárolni, így le is lépett. 

-    Jasmine, egy kis rögtönzött tánc? - mosolygott rám Vick. 

-    Benne vagyok! - mosolyogtam rá. 

-    De mit fogunk csinálni egészen őszig? - kérdezte. 

-    Vicky, kedvesem! - fogtam meg a vállát. - Azt se tudom, hogy hazamegyek, vagy Jimhez! - mondtam. 

-    Én azt értem, de nem hagyhatsz egyedül! - ölelt magához. 

-    Nem foglak, csak nem tudom! - sóhajtottam és leültem a kanapéra. 

-    Jasmine, kijössz velem a kertbe? - kérdezte Liam, mire elmosolyodtam és bólintottam. 

Tudtam, hogy Daddy Direction nem hazudtolja meg önmagát és valami olyat mond, amin elgondolkozom majd és ha még úgy sem sikerül jól döntenem, akkor még valamit mond. Ő az Én őrangyalom. 

Nem jártam még Louis kertjében, de hatalmas volt és nagyon szép. Liam előre engedett, majd bezárta az ajtót. Engem hívogatott a tökéletesen csillogó zöld fű. Mezítláb ahogy a talpamhoz ért, mosoly terült el az arcomon, majd leültem. 

-    Gondoltam, hogy nem tudod megállni! - ült le mellém mosolyogva Liam. 

Én mosolyogva néztem rá, tudtam, hogy most valami igazán jót fog mondani. 

-    Jas, szerinted az megoldás, ha Los Angelesben maradsz? - kérdezte Liam. 

-    Nem. - sóhajtottam. 

-    Mi lenne, ha a világ legegyszerűbb módján őszinte lennél hozzá? - nézett rám mosolyogva. - Olyan nagy kérés ez?

-    Őszintén? - néztem fel rá. - Ebben a helyzetben nagyobbat nem is kérhetnél! - mondtam, mire elnevette magát. 

-    Van egy rossz hírem. - mondta. 

-    Halljuk. - néztem rá. 

-    Másik lány. - mondta, mire horkantottam. 

-    Miért nem ezzel kezdted? - néztem rá.
-    Mert még mi sem ismerjük. Sőt nem is tudom mi van mert El, meg a másik csaj, meg te! - mondta.
-    Nagyon jól hangzik! - sóhajtottam.
-    De szerintem most várj egy kicsit. - mondta. - Megvárjuk mi lesz a gyerekkel, aztán kéne lépni, vagy még most. 

-    Oké, meggondolom! - mosolyogtam, majd felálltunk. 

-    Hidd el, hogy ez csak nektek rossz! - ölelt meg, majd bementünk. 

Hirtelen Ginger nagyon idegesen berontott a házba és rám nézett.
-    Te most azonnal közlöd a szőke humorzsákkal, hogy mire hazajövünk összeszedi magát, keres zenét és elkezd kitalálni egy táncot, amíg te beülsz egy szépségszalonba, hogy megcsináltasd a körmöd és a hajad Én, pedig válogatok nektek versenyruhát! - mondta idegesen össze vissza mutogatva Ginger.
-    Mi? - kérdezte tőle Liam.
-    Lesz egy táncverseny, pontosan... - nézte meg a telefonját. - Este 8-kor! Indulni fogtok! - mondta.
-    Miért és mivel és hogyan? - kérdezgettem.
-    Mert találkoztam a volt pasimmal aki indul ezen a szaron és nagyon tehetséges meg minden és annyira le fogom nyomni! Csak táncolni nem tudok. - mondta idegesen. - Konkrétan földbe fogjuk döngölni! - toporzékolt.
-    Miért nem tudsz táncolni? - kérdezte tőle Niall.
-    Mert Én egy tank vagyok. - mondta. - Nem tudok ilyen könnyed mozdulatokat Én egy tank vagyok! - mondta, mire elnevettem magam. - Jasmine fél évig tanított a hülyeségeire, de semmi nem maradt meg bennem! - mondta.
-    Oké, de beneveztél már? - kérdeztem.
-    Nem, az a fiúk dolga, a linket elküldtem Harrynek. - mondta.
-    Bekeményítünk? - kérdeztem mosolyogva.
-    Az nem kifejezés! - mondta Ginger határozott mosollyal.
-    Oké, akkor majd mondom a másik küldetést! - mosolyogtam rá, majd óvatosan Liamre pillantottam, aki egy amolyan "végre, már rég el kellett volna kezdeni" mosollyal díjazta ezt.
-    Kérlek! Én egy szikla vagyok, érted? - mondta mosolyogva.
-    Értetem szikla! - nevettem el magam.
-    Na, vegyed a cipődet és haladjunk! - mondta.
-    Jó, de akkor a szemüvegemet lecserélem! - mondtam.
-    Nem cseréled le, a fölényességem múlik ezen, tehát húzod a beled! - mondta, mire elnevettem magam, felkaptam a cipőm és elindultunk.
Egy közeli plázába mentünk, Én beültem a szépségszalonba és Gin elment ruhákat venni. Pont egyszerre lettünk kész. A körmeim csodásak lettek, ahogy a hajam is. Kint találkoztunk és visszafelé elmeséltem Gingernek, hogy Louisnak új barátnője van, aki mosolyogva legyintett. Mikor visszaértünk, Vickyvel megbeszéltük, hogy melyik dalt adjuk majd elő, párszor átgyakoroltuk és szabadok voltunk.
-     Remélem menni fog! - mosolyogtam Vickre.
-    Tuti! - ölelt meg, majd lementünk.
Ücsörögtünk a kanapén, mikor csöngettek. Tudtam, hogy ki jött: Briana. Sosem találkoztam még vele, de amit Louis mesélt, nem volt valami szimpatikus az biztos. Louis engedte be, de az ajtóban beszéltek pár szót. Mind tudtuk, hogy semmi közünk az egészhez, így felmentünk. Mind beültünk a lányokkal közös szobánkba és beszélgettünk, pontosabban a többiek, ugyanis nekem újra visszatértek a gondolataim, csak sokkal durvábban jöttek folyamatosan. Úgy éreztem magam, mint egy orvosi eset és ezt sajnos mások is látták rajtam.
-    Jas, jól vagy? - kérdezte Nialler.
-    Nem. - ráztam meg a fejem.
-    Ne gondolj hülyeségekre! - simogatta meg a hátam Ginger, mire az ölelésébe bújtam.
Teljesen hozzá bújtam, azt reméltem, talán segít megszabadulni ezektől a szörnyű gondolatoktól. Halkan sírva fakadtam. Nem tudom miért jött elő bennem ez újra, egyszerűen féltem attól, hogy megint az agyamra megy.
-    Gin, mit csinálok rosszul? - kérdeztem halkan, szinte suttogva a fülébe.
-    Nyugi Jas! - simogatta a hátam Ginger. - Nem őrültél meg, viszont jól érzed, hogy valamit rosszul csinálsz! - mondta halkan.
-    De mit? - kérdeztem sírva.
-    Azt hogy nem mondod meg neki! - vágta rá Vicky. - Jasmine, könyörgöm! - ugrott fel mérgesen. - Nem veszed észre, hogy a saját hülyeséged miatt kezdesz megőrülni? Nyilvánvaló, hogy szeret mert különben nem mondta volna le a találkáját Brianával és nem rohant volna hozzátok! Komolyan nem érted?! Odáig meg vissza van érted, csak fingom sincs miért kitart a liba mellett és nem képes elmondani! Te, na téged szóba se hozzunk, mert te meg a másik fele vagy! Amilyen két szerencsétlen hülye, félős nyulak vagytok, megérdemlitek egymást! - akadt ki Vicky.
Én letöröltem a könnyeim, ugyanis rájöttem, hogy igaza van, mégsem voltam olyan határozott.
-    Ha Briana elment, letolod a seggedet azon a lépcsőn és mielőtt megszólalna közlöd vele, megértettük egymást? - kérdezte Vick, mire félősen bólintottam és az orromon feljebb toltam a szemüveget.
Nekem bárki bármit mond, akkor is Ő egy sztár Én, pedig egy szerencsétlen vagyok!
-    Nemsokára jövök. - sóhajtottam, majd a elindultam ki.
-    Jas! - szólt utánam mosolyogva Ginger, majd mikor megfordultam a kezembe dobta a telefonom, amit a farzsebembe csúsztattam és utána kiléptem a szobából.
Hatalmas sóhaj szökött ki a számon, majd nem tudom mi, de valami arra ösztönzött, hogy rohanjak Én, pedig hallgattam rá és lerohantam a lépcsőn, majd azzal nem foglalkozva, hogy Louis és Briana mit gondolnak majd rólam, a házból is kirohantam. Legszívesebben a világból is kirohantam volna, de már akkor is hatalmas kő esett le a szívemről, mikor kiléptem a házból. Mikor a tüdőmbe friss levegő szökött, az agyam is megtisztult valamely szinten. Nem figyeltem valójában merre megyek, csak mentem. Hirtelen, számomra a semmiből kezdték kövér esőcseppek sötétíteni az aszfaltot előttem. Miután visszagondoltam, rájöttem, hogy indulásomkor sem sütött már a nap, aztán egyre kevesebb ember sétált az utcán. Egy halvány mosolyszerűséggel díjaztam, hogy lassan elázik a hajam és a ruháim. Hirtelen éles fékcsikorgást hallottam hozzám nagyon közel, majd hirtelen egy autó eleje termett előttem Én, pedig ijedten álltam meg hirtelen. Ez mind egy másodperc alatt történt, ahogy az is, hogy beazonosítottam a mérges sofőrt, aki nem más volt, mint Louis Tomlinson. Nyilván mindenki ismeri a Steal My Girl-t. Az elején mindegyik bandatag kap egy jelzőt, Louis a veszélyt. Megértem, ugyanis most ütött el majdnem. És ki a másik hülye? Hát Én, aki ezek után beült mellé.
-    Mond te magadnál vagy? - néztem rá nagyon mérgesen. - Ittál, vagy be vagy szívva, vagy mégis mi van veled? - kiabáltam.
-    Az, hogy megint elrohantál és nem csodáltam volna, ha legközelebb Kínában találunk meg! - kiabált.
-    A többiek pontosan tudták, hogy hova mentem, de tovább megyek volt nálam telefon! - húztam elő. - Nem hívtál!
-   Nem szoktad ilyenkor felvenni! - mondta, majd sóhajtottam.
-   Oké, akkor most hajts le erről a járdáról! - mondtam, mire letolatott, vissza az útra és elindultunk.
Pár percig csöndben voltunk, majd megtörtem a csöndet.
-   Sajnálom, hogy üvöltöttem, csak ez nagyon meggondolatlan cselekedet volt, simán behajthattál volna abba az üzletbe! - néztem rá.
-   Vagy akár elüthettelek volna. - mondta. - Tudom. Sosem volt erősségem a gondolkozz mielőtt cselekszel dolog! - mondta, mire elmosolyodtam.
-   Hidd el, ha nekem az lett volna, nem LA-ben lennék, nem lennék tiszta víz, sőt sosem költöztem volna hozzátok. - mosolyogtam. - Ha akkor gondolkozom, megtartom azt a házat és sose lépek le.
-   Talán még a hülyeségek is okkal történnek, nem? - mosolygott.
-    Lehet. - mosolyogtam. - Amúgy mit beszéltetek meg Brianával? - kérdeztem. - Már, ha egyáltalán el akarod mondani, mert tudom, hogy nem rám tartozik csak... - mondtam, mire elmosolyodott.
-    Holnap áthozza Briana. - mosolygott rám.
-    Név, nem? - néztem rá kíváncsi mosollyal.
-    Nem szeretnéd hogy meglepetés legyen? - kérdezte mosolyogva.
-    Nem, tudni akarom! - mondtam, mire elnevette magát. - Ma eléggé megleptél már! - mosolyogtam.
-    Lány és Deborah. - mosolygott.
-    Deborah Tomlinson. - ízlelgettem a nevet mosolyogva.
Kíváncsi voltam. Nagyon! Bár kicsit úgy érzem, hogy félnem kéne. De most még ne törődjünk ezzel. Abban reménykedtem, hogy olyan gyönyörű tengerkék szemei lesznek mint Louisnak.
Kérlek! Csak legyél legalább olyan gyönyörű mint apád! - könyörögtem, de Louisra pillantottam, aki szintén el volt kalandozva a gondolatai között.
-    Szerinted jó apa leszek? - nézett rám kicsit félve Louis.
-    Egész biztos! - mosolyogtam rá. - De ha segítségre lesz szükséged, még mindig ott lesz Eleanor, a srácok, Vicky és Ginger bár sose vallanák be, de segíteni fognak, meg persze Én is! - mosolyogtam.
-    Köszönöm! - mosolygott rám.
-    Hagyjuk már! - legyintettem. - Meg sem tudnám számolni hányszor húztál és húztatok ki a gödörből. Kezdve azzal, hogy mikor meghalt a húgom és Anya is elköltözött, nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság. - mondtam, majd elmosolyodtam. - De magam sem tudom hogyan, megmentettetek. - mosolyogtam rá.
-    Menjünk be! - mosolygott, mikor megálltunk a ház előtt.
Mikor beléptem, lerúgtam a vizes cipőmet, majd rögtön zuhanyzás és készülődés a versenyre. A verseny nagyon jó volt, a produkciónkat tökéletesen sikerült, aztán már csak vártunk az eredményhirdetésre. Én mint egy 3 éves kisgyerek, leültem Louis és Harry közé, gondolván, pihenek egy kicsit, aztán lassan laposabbakat pislogtam, majd a fejemet Louis vállára döntöttem és elaludtam.