Másnap reggel a vidámparkot töröltük, ugyanis Ginger meg sem állt a WC-ig és kiadta gyomra tartalmát. Szegény, borzasztóan festett. Utána haza is ment.
- Akkor nincs vidámpark. - szomorodtam el.
- Jasmine, találtam egy olyan dalt, amire muszáj táncolnunk és egy videót a kedves Apuciról! - mosolygott a telefonját felmutatva.
- Mutasd! - dobtam a kezébe a távirányítót. - Srácok! - kiabáltam, mire levonult a nép.
- Melyiket előbb? - mosolygott rám.
- A Louis videót! - mosolyogtam rá.
- Milyen videót? - kérdezte ijedten miközben leült.
- Egy régi videó! - nevetett Vick, majd a távirányítón pötyögött és elindult a videó.
Mikor vége lett, nevetve álltam fel.
- Bocs, de ez! - mutattam a tv-re nevetve.
Vickynek folytak a könnyei.
- De az a mozdulat! ( írói megjegyzés: Louis mozdulat 4:41 :D nagyon szökszi XD) - röhögött Vick, majd bemutatta nekünk azt a mozdulatot.
- Jól van, elég! - mondta Louis.
- De tök aranyos voltál! - nevettem.
- Mégis kiröhögsz! - mondta mérgesen.
- Nem röhöglek ki! - mosolyogtam. - Cuki voltál! - kuncogtam.
- Imádom, mikor kiröhögtök! - sóhajtott.
- Ha legyél már ilyen morcos, Én is tök fura kiscsaj voltam! - rántottam vállat mosolyogva, majd leültem mellé.
- Mégsem röhögnek ki! - nézett rám mérgesen.
- Nem röhögtünk ki! Amúgy is tök jól játszottál és a hangod is jó volt! - mosolyogtam rá, mire elmosolyodott. - Én mikor akkora voltam! - mutattam a tv-re. - Még festő akartam lenni és botladoztam! - mosolyogtam.
- Komolyan? - röhögött Vick.
- Igen! - vigyorogtam rá.
- De cuki lehettél! - nevetett.
- Nagyon! - forgattam a szemem. - Te legalább nem égetted magad olyannal, amihez nem volt tehetséged! - mondtam.
- Nem, azt most csinálom, mikor táncolni próbálok! - nézett rám mosolyogva, mire elnevettem magam.
- Mire gondolsz? - mosolyogtam. - Csak mert a Best Song Ever egész jó! - kuncogtam. - Mármint illik hozzátok! - nevettem.
- Igen, bár szerintem az volt a maximum tőletek, de ahhoz képest jó! - nevetett Vicky.
- Annak tudod a koreográfiáját? - mosolyogtam Vickyre.
- Amennyi a videoklipben is benne van, annyit tudok! - mosolygott rám. - Bár nem volt nagy cucc megtanulni! - nevetett.
- Megtanítjuk majd a gyerekeknek?- mosolyogtam rá.
- Aha, bár érdekes lesz! - nevetett.
- És bejöhettek arra az órára! - mosolyogtam.
- Te meg ma eljöhetsz velünk interjúra! - mosolygott rám Hazza.
- Nem megyek. - jelentettem ki.
- De muszáj, mivel mind arról szól, hogy ki volt a titokzatos lány velünk. - mondta Liam.
- Oké, akkor gyorsan túlesünk rajta. - sóhajtottam. - Mikor lesz? - kérdeztem.
- Egy óra múlva jön értünk az autó! - mondta Harry.
- Akkor megyek készülődni! - mondtam mosolyogva, majd felmentem.
Gyorsan készen lettem, de így is rám vártak. A hajamat csaj simán kiengedve hagytam, mivel nagyon mást nem is tudnék vele csinálni, ezért begöndörítettem egy kicsit. Lementem, majd sürgősen betuszkoltak minket egy kocsiba. Én előkaptam a telefonom, majd írtam egy SMS-t Gingernek, hogy hogy van. Csak annyit írt, hogy jobban. Nem zaklattam, gondoltam, pihen.A stúdióig csöndben voltunk. A műsörvezető kisasszony, valami Maggie, előre bemutatkozott. Mi voltunk az elsők a műsorban, úgyhogy rögtön bementünk.
- Sziasztok! - köszönt Maggie.
- Helló! - mondtuk egyszerre mosolyogva.
- Megtudtuk, hogy a titokzatos lány Jasmine Barryl volt. - mondta mosolyogva. - Jasmine, valamelyik bandatag barátnője vagy? - kérdezte.
- Nem. - vágtuk rá egyszerre, majd egyszerre nevettünk.
- Akkor esetleg rokon? - kérdezte.
- Nem, csak egy jó barát. - mosolyogtam.
- Mióta vagytok ilyen jóban? - kérdezte.
- Öhm... - gondolkozott Liam.
- 4 éve! - mondta Louis.
- És eddig miért nem hallottunk rólad? - csodálkozott Maggie.
- Mert nem járkáltam semmi olyasmi helyre, ami a bandával kapcsolatos lenne. - mosolyogtam. - Találkoztunk, elég sűrűn, de semmi nyilvánosabb helyen nem voltunk együtt.
- Értem. Gondolom direkt. - mondta.
- Igen, szerettük volna megóvni a pletykáktól, meg hasonló okosságoktól, ami néha kiakasztó! - magyarázta Niall.
- De mégis milyen szoros ez a barátság? - kérdezősködött Maggie.
- Mintha a kishúgunk lenne! - ölelt át Hazza.
- Csak egy évvel vagyok fiatalabb nálad! - néztem fel rá morcosan.
- De akkor is olyan vagy! - mosolygott rám, mire megforgattam a szemem.
- És a következő turnén a fiúkkal mész? - kérdezte Maggie.
Én rávágtam, hogy nem míg a fiúk, egyszerre rávágták az igent.
- Miért? - kérdezte Maggie.
- Semmi keresni valóm ott! - mondtam.
- Jössz és kész! - mondta Liam.
- De... - mondtam volna.
- Jössz! - szólt rám Louis.
- Akkor megyek! - sóhajtottam, majd elmosolyodtam és hátra dőltem a kanapén.
- Ez mindig így megy? - kérdezte Maggie.
- Igen! - vágtuk rá egyszerre.
- Jas makacs, mi meg négyen vagyunk és már megszokta, hogy úgyis rávesszük! - mosolygott Niall.
- Tehát bármi van ti döntötök? - kérdezte.
- Igen. - mondták a srácok.
- És hol találkoztok olyan sokszor?- faggatott.
- Jasmine is nálunk lakik! - mosolygott Louis.
- Tényleg? - kérdezte döbbenten, mire bólintottam. - És nem rossz egyedül lánynak lenni? - kérdezte.
- Nem, a barátnőim mindig meglátogatnak és már hozzászoktam. - mosolyogtam.
- És jó buli a srácokkal együtt lakni? - kérdezte mosolyogva.
- Izgalmas, az biztos! - nevettem. - Érdekes dolgok történnek abban a házban! - nevettem, mire a többiek is felnevettek.
- Például? - kérdezte.
- Jas egyedül volt otthon és Én meg akartam lepni, mikor hazaértem, de a fürdőben volt és mikor megijesztettem, leütött egy felmosóval! - nevetett Louis.
- De ez csak egy! - legyintettem mosolyogva. - Tegnap legurultam a lépcsőn! - nevettem.
- Akkor nem unatkoztok! - nevetett Maggie.
- Hát nem. - ráztuk a fejünket.
Ez után már csak a srácoktól kérdezgettek, nem volt túl izgalmas. Mikor végeztünk, észrevettem, hogy csöngött a telefonom. Jim hívott. Az autóban visszahívtam.
- Szia Jasmine! - mondta.
- Szia! - mondtam. - Miért hívtál? - kérdeztem.
- Meg szeretnénk látogatni téged! - mondta, mire félre nyeltem és köhögni kezdtem.
- Mármint ma? - kérdeztem döbbenten.
- Igen, már úton vagyunk! - mondta.
- Rendben, akkor várunk titeket! - mondtam, majd kinyomtam.
- Minden oké Jas? - kérdezte Liam a döbbent arcom látva.
- Hát... - nem tudtam mit mondjak. - Fogjuk rá. - bólintottam kimérten.
- De ki volt?- kérdezte Harry.
- Jim, hogy jönnek. - mondtam
- Ma? - kérdezte meglepetten Niall.
- Igen, már úton vannak. - mondtam semleges arccal.
- Akkor főznünk kell és normálisnak lenni. - mondta Louis.
- Pontosan! - bólintottam.
Ahogy hazaértünk, 5-en elkezdtünk főzni. Néha egymás útjában voltunk, de azért sokkal jobban haladtunk, mintha egyedül lettünk volna.
- Megint neves tortát csinálsz, mint mikor először találkoztunk? - kérdezte mosolyogva Louis.
- Nem. - vágtam rá. - Azóta sem tudok N betűt rajzolni rá, vagy nyomni, vagy hívd aminek akarod! - mondtam, majd elnevettem magam.
- És akkor ez mi? - mutatott a tálra előttem Tommo.
Én belenyomtam a krémbe a kezem, majd Louis elé tartottam.
- Kóstold meg! - mondtam, mire megfogta a csuklómat és így az ujjam a szájába irányította, majd lenyalta róla a krémet.
- Epres. - mosolyodott el.
- Igen és a sütin belül lesz! - mosolyogtam rá.
- Ez nem volt kicsit túl... - gondolkozott Harry.
Én elmosolyodtam, majd a másik ujjam a krémbe nyomtam, majd a szájába.
- Fincsi! - mosolygott.
- Azt hittem kitüntettél ezzel a kedves gesztussal! - játszotta a sértődöttet Louis, mire megfogtam a tejszínhabot és azt arcába nyomtam.
- Ezzel tüntettelek ki! - nevettem.
- Ez most háború! - mondta, majd gyorsan hátat fordítottam neki, de leszedte az arcáról, majd a kezéről az arcomra kente, mire felnevettem.
- Elég! - nevettem, majd gyorsan megfordultam és elkaptam Louis csuklóját.
- Erősebb vagyok! - mosolygott, majd próbáltam eltolni a kezét, de sikerült összekennie.
- Oké, most már Én is gyönyörű lettem! - nevettem.
- Mosakodjatok meg! - mondta Liam.
- Gyere Payno! - mosolyogtam, majd az Ő arcába is nyomtam.
- Oké, elég! - mondta, majd megint kaptam egy adagot.
Én leszedtem az arcomról és Harry arcára kentem, aki vissza akarta kenni, de Niall oda lépett, így Ő kapta. Közben mind röhögtünk.
- Állj! - mondtam nevetve. - Ha befejeztük a kaját, fojtatjuk! - nevettem.
- Jól van, de várjatok! - húzta elő a telefonját Niall, majd gyorsan készítettünk egy selfie-t 5-en.
Innentől viszonylag normálisan készítettük a kaját, mikor csöngettek. Én szaladtam az ajtóhoz, majd mikor kinyitottam, Jim és Anya álltak előttem.
- Sziasztok! - mondtam döbbenten.
- Szia! - mondták egyszerre.
- Mi történt veled? - kérdezte Anya.
- Tudod, 5-en főztünk! - nevettem el magam.
- Gondolhattam volna! - mosolygott, majd beljebb jöttek.
Mikor beértek a konyhába, Anya elnevette magát.
- Azt hittem érettek vagytok! - nevetett Anya végig nézve a fiúkon.
- Jasmine kezdte! - köpött be Hazza, mire rá nyújtottam a nyelvem.
- Valahogy éreztem! - nézett rám Anya.
- De finom! - mondtam, majd a mellettem álló Liam arcáról az ujjammal leszedtem egy kicsit, majd lenyaltam.
- Jasmine, megmutatod a szobád? - kérdezte Jim.
- Nem. - vágtam rá. - Mármint megmutatnám, csak túl nagy a kupi! - mondtam, mire a fiúk elnevették magukat.
- Olyan, mintha bomba robbant volna! - nevetett Nialler.
- Akkor leülünk a nappaliban! - mondta Anya mosolyogva, majd elmentek.
- Ez a normális dolog még annyira nem jó! - mondta Harry, majd elnevettük magunkat.
- Jó, azért legalább ezt szedjük le! - töröltem le az összes tejszínhabot az arcomról.
A kajálás elég kínos volt. Ha csak Anya jött volna, még élvezhető lett volna, de Jim rossz szemmel nézett ránk. Az estebéd után bementünk a nappaliba.
- Jasmine, jól érzed itt magad? - kérdezte Jim.
- Igen! - vágtam rá. - Nem megyek sehova, amíg ki nem dobnak a srácok! - mondtam.
- Kidobunk? - nézett rám felhúzott szemöldökkel Liam.
- Nem dobunk ki, te vagy a kishúgunk! - ölelt át Niall és, mivel mellette ültem a kanapé karfáján, az ölébe csúsztam.
- Tehát nincs semmilyen párkapcsolat? - kérdezte Jim.
- Nincs. - mondtuk egyszerre.
- És miért láttunk ma a tv-ben? - kérdezte Jim szigorúan.
- Mert a tegnapi díjátadón az Ő asztaluknál ültem és azt hitték a rajongók, hogy valamelyikőjük barátnője vagyok. - mondtam.
- Szerintem ez nem megfelelő környezet ez számodra! - mondta Jim, mire hatalmasra nyíltak a szemeim. - Azt akarom, hogy gyere el velünk. - mondta, mire a fiúk szeme is kistányér nagyságú lett.
- Nem. - vágtuk rá 5-en.
- Nem tűröm ezt a viselkedést! - mondta Jim. - Mikor utoljára találkoztunk, sokkal elegánsabban voltál felöltözve, tisztelettudóbb voltál. - jelentette ki.
- Akkor sem megyek innen sehova! - mondtam, majd felálltam idegesen.
- De az apád vagyok és ezt mondtam! - mondta a hangját felemelve.
- Nem vagy az apám! - kiabáltam rá. - Itt maradok! A srácok segítettek feldolgozni, hogy nincs többé kishúgom és tényleg olyanok lettek, mint a családom! - mondtam.
- De Ők nem a családod. - mondta mérgesen Jim. - Mi vagyunk a családod.
- Nem! - vágtam rá. - Te nem vagy családtagom, nem is leszel! Ők törődtek velem, támogattak! - mondtam mérgesen.
- Jasmine, velünk jössz! - kiabált Jim.
- Nem! - kiabáltam.
- Azt csinálod, amit Én mondok! - kiabált.
- Ne beszéljen így vele! - mondta Louis mérgesen, majd felállt.
Nekem már potyogtak a könnyeim.
- Jim, nem látod, hogy szereti őket?! - mondta halkan Anya. - Én tényleg ismerem ezt a 4 fiút és lehet, hogy nem felelnek meg a te elvárásaidnak, de Jasmine az Én lányom és Én megengedem, hogy velük éljen! - állt ki mellettem Anya.
- Persze, előtted valószínűleg angyalian bánnak a lányoddal! - mondta mérgesen Jim. - De mikor nem vagy itt? Honnan tudod, hogy nem használják ki? - mondta, mire nekem elborult az agyam.
- Mi?! - kiabáltam. - Hallod te amiket beszélsz? - kérdeztem kiabálva. - Nem is ismered őket! Ne merj róluk ilyet feltételezni, ugyanis nem ilyenek! Ha erről lenne szó, miért lennék itt? Csak akkor megyek el, ha ténylegesen elküldenek! - mondtam.
- Ne kiabálj velem! - mondta idegesen.
- Jim, indulunk! - mondta Anya, majd felállt és megölelt.
- Jasmine nélkül nem megyek el! - kiabált.
- Értse meg, hogy boldog! - kiabált rá mérgesen Louis.
- Velem ne kiabáljon egy taknyos kölyök! - kiabált, majd meglendítette a kezét és egy pofon csattant Louis arcán.
- Húzz innen! - visítottam.
- Jim, tényleg! - mondta Anya, majd kirángatta az ajtón.
- Louis, annyira sajnálom! - fordultam felé, majd letöröltem a könnyeim.
- Ne kérj bocsánatot, mert nincs miért! - mondta, majd magához húzott és megölelt.
Én az arcomat a mellkasába fúrtam.
- Nem akarok elmenni innen! - szipogtam.
- Jasmine, senki sem akarja hogy elmenj! - simogatta a fejem Louis.
- Nagyon hiányoznátok! - törölgettem a szemem.
- Te is tündérke! - simogatta meg a kezem Liam miközben beszállt az ölelésbe.
- Ugye maradunk ilyen hülyék? - kérdeztem, majd elmosolyodtam.
- Ilyen hülye kérdést! - horkantott Niall, majd Ő is beszállt az ölelésbe Harryvel együtt.
- Amúgy sem vagyunk hülyék, csak agytakarékosak! - mondta Hazza, mire elnevettem magam.
- Szeretlek titeket! - motyogtam.
- Mi is téged! - mondták egyszerre.
Elengedtük egymást, majd leültünk a kanapéra.
- Ne foglalkozz azzal a hülyével! - mondta mosolyogva Liam.
- Mi történt? - kérdezte egy hang az ajtó felől: Vick. - Csak mert egy rohadt drága autó alig pár másodperce hajtott el innen és bár nem ismerem az összes autót, de mind itt vagytok. - mondta.
- Jim azt akarta, hogy elköltözzek hozzá! - mondtam.
- Szó sem lehet róla! - vágta rá. - Nem mehetsz Amerikába! Meg amúgy is, mi lenne a 4 pacsirtával? - kérdezte. - Nem mész, ugye? - kérdezte, mire elmosolyodtam és megráztam a fejem.
- És a paraszt Louist felpofozta! - mondtam.
- Hogy merte?! - kérdezte idegesen. - Apuci, legalább visszaütöttél? - kérdezte Louist.
- Nem. - rázta meg a fejét.
- De ez a te házad! - mondta.
- Nem vagyok az a verekedős típus! - rántott vállat Louis.
- Oké. - bólintott Vicky.
- Louis! - kiabálta Eleanor az ajtóból.
Louis felállt, majd elment.
- Te még kellesz a mai napra! - motyogtam és megforgattam a szemem.
- Felvidítalak! - mosolygott Vicky, majd felrohant a szobámba.
- Félek! - mondtam, majd a lépcsőre pillantottam.
Eleanor és Louis visszatértek köreinkbe, de nem foglalkoztak velünk, csak egymással. Én éppen ittam, mikor Vicky visszatért hozzánk. A pólójára felvette a melltartómat és a nadrágjára valakinek a boxerét. Én úgy röhögtem, hogy félre nyeltem.
- Hány zokni van benne? - kérdezte röhögve a melltartómra mutatva.
- Muszáj megaláznod? - kérdezte "sértődötten". - Amúgy nem számoltam! - rántott vállat nevetve.
- De azt nem az Én szobámból szerezted, ugye? - mutattam az alsóra.
- Nem, ezt út közben találtam! - nevetett.
- Értem, de ugye ha az utcán találod, nem veszed fel? - kérdeztem nevetve.
- Ja, de! - nevetett. - Szerinted honnan van a ruháim nagy része? - nevetett.
- Igyunk citrom levet! - ugrottam fel.
- Oké! - vigyorgott. - Ha megiszok 5 pohárral, egyik nap elvihetem a kocsid! - mosolygott.
- Ha megiszok Én 5 pohárral, összepakolsz a szobámban és kitakarítod! - mosolyogtam, majd kezet ráztunk.
Kimentünk a konyhába, csak Louis és Eleanor nem jött velünk, de valószínű nem Louis miatt! Niall töltögetett.
- Első! - rakott elénk egy-egy teli poharat.
- Nyami! - fintorogtam, majd elkezdtem inni, de 2 korty után megálltam.
- Annyira nem finom? - nevetett Harry.
- Megiszom! - mondtam, majd a pohárban maradt citromlevet egyszerre ittam meg, mire az arcom összerándult.
- Következő! - tette elénk a poharakat Niall. - Szerintem ennél feladjátok! - nevetett.
Mi azért is megittuk, majd a következőt is. Én a negyediknél megtorpantam.
- Gyerünk, már csak kettő van! - biztatott Liam.
Én elkezdtem inni, majd szép lassan elfogyott. A következőt Vicky gyorsan kezdte, majd hirtelen kiköpte a mosogatóba.
- Nem bírom! - mondta, majd gyorsan ivott vizet.
- Nyertem! - kiabáltam.
- Legalább azt idd meg! - mutatott a poharamban lévő maradékra Harry.
- Utállak! - mondtam, majd gyorsan megittam.
- Nem ma! - mondta Vicky.
- Nem, majd máskor! - kacsintottam rá.
- Ez idegesít! - vette le a melltartóm.
- Amúgy az ki alsója? - mutatott rá Liam.
- Ezt most tőlem kérdezed, vagy Jasminetől? - nézett rá nevetve Vicky. - Csak mert nem tudjuk! - nevetett.
- Szerintem... - nézte meg Niall.
- Szerintem te cseles vagy! - nevettem.
- Miért? - kérdezte mosolyogva.
- Tökéletes alkalom egy kis stírölésre! - nevettem.
- Lebuktál! - nevetett Liam.
- De cuki vagy! - öleltem meg.
- Jas, asszem legközelebb elmegyek veled körmöshöz! - mosolygott Vicky.
- Akkor mehetünk 3-an! - mosolyogtam rá.
- Rossz ötlet, ugyanis ha Ginger beszabadul, sose megyünk haza! - mondta, mire bólintottam.
- Majd kitaláljuk! - rántottam vállat mosolyogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése